Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-12 / 266. szám
4 • PETŐFI NÉPE ® 1986. november 12. A NYERESÉG NEM PÉNZBEN MÉRHETŐ Út tálán utakon — Ez az első ilyen akciónk — tájékoztat útközben Csontos Lászióné, az Univer Áfész Ügyvezetője — amit a SZÖVOSZ-kongresszus tiszteletére szerveztünk. Ottalan utakon járnak mozgóboltjaink, gyakoriak a meghibásodások, éppen ezért szükségünk van mindig egy tartalékbuszra. Most ezt állítottuk a rendes mozgóboltok mögé, ruházati cikkekkel, könyvekkel feltöltve. Természetesen ezekből az árukból nem tudunk teljes választékot kínálni, de — amint az egyébként is szokásos — eladóink megpróbálják az egyéni kívánságokat teljesíteni A forgalom változó, de most az elsődleges cél a propaganda: kijuttatni a könyvet a tanyákra! A nyereségünk tehát — ha van — nem pénzben mérhető. Mintegy 20 ezer forint értékű könyvet ajándékba adunk. Nem .titok, hogy a ruházati áruk iránt sokkal nagyobb az érdeklődés, viszont, ha most valaki vesz egy pulóvert, vagy egy pár zoknit, kap mellé egy könyvet. Hazaviszi, belelapoz, olvasgatja — lehet, hogy legközelebb már a könyvespolcot is szemügyre veszi, s vásárol. A területemhez tartozó körülbelül negyven boltban csak hellyel-közzel árulnak könyvet. Az az igazság, hogy nem igen tudják eladni, pedig ösztönözzük az árusítást: tíz százalék a boltot illeti. Jó lesz télre Köszöntjük a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusát — olvashatjuk a második mozgóbolt oldalán, s egy csábító felirat: Minden vásárlónknak egy ajándékkönyvet adunk. Még nem sokkal indulás előtt is akad érdeklődő a busz tájékán. Szűk a hely, benn éppen gumicsizmát próhál egy férfi, várakozás tűzben két asszonysággal beszélgetünk. — Megh dtünk, amikor egy szép napon két busz is befutott egymás után. Jó lenne, ha mindig így lenne, de hát tudjuk, hogy csak ideiglenesen járnak ki ruhával is — mondja Csendes Jánosné. — Miié mi bejutunk a faluba! Vettem már gumicsizmát, atlétát, zoknit.., — sorolja. — S könyvet? Egy csizma — egy könyv Már elhagytuk Jakabszál- lást, az erre felé Hajtó útnak ismert földúton döcögünk célunk felé. Kísérőnk az óráját nézi, ha nem jön közbe semmi, hamarosan utolérjük az Univer Afész mozgóboltjait. A többes szám nem tévedés: a hétfőn, szerdán, pénteken Helvécia—Köncsögpuszta, a kedden, csütörtökön Jakab- szállás—Bugac útvonalon járó mozgóboltokat egy hónapig, kéthetes váltásban ünnepi járat kíséri. ■ — Azt nem, azt csak úgy kaptuk. Nincs nálunk a szemüvegünk —■ néz össze szomszédasszonyával, Buczkó Lajosnéval, aki mindjárt át is veszi a szót. — Az enyémbe otthon bele is olvastam. Majd jó lesz télre. Mi nem unatkozunk, a tanyán mindig van dolog. — Azért olvasgatunk is. Nekünk jár például a Petőfi Népe és a Képes Újság. A mesekönyveket szeretem a legjobban, jót nevetek rajtuk. Nem hozzák a szemüveget Közben közösen följutunk a buszra. Az asszonyok — talán az előbbi terefere hatására — a könyveket is böngészik. Süteményest keresnek, végül egy dísznövényekkel foglalkozó szép, színes kötet mellett kötnek ki. — Nagyobb az érdeklődés a ruha iránt, de fogy a könyv is, — tájékoztat az üzlet menetéről Szabó Árpád, aki sofőr és eladó egyszemélyben. — Napi négy—ötezres forgalom van, az utóbbi napokban felszaladt nyolc—tízezerre is. Ebből ezer—ezerötszáz forint a könyv. Az idősekkel az a baj, hogy nem hozzák magukkal a szemüvegüket, márpedig anélkül nem tudnak lapozgatni. A vevők leginkább a szakácskönyveket, krimiket veszik, az iskoláknál a mesekönyvek fogynak ... — Útba ejti a külterületi iskolákat is? — Hogyne. A helvéciai határúti, a kargalai, a lászlófalvi iskoláknál álltam meg, hogy példákat említsek. A gyerekek jobban vásárolják a könyvet, főleg a kötelező olvasmányokat. Rendeléseket is felveszek, miből, mennyit kérnek, s legközelebb kiviszem. Kapós volt a Tanuljunk magyarul és A Pál utcai fiúk. Sajnos az Egri csillagokból nem tudtam szerezni — nem lehet kapni. Egy pár csizma — egy könyv. A párosítás jóllehet kissé bizarr. Viszont, ha végiggondoljuk, az egyik szükség talán magával hozhat egy másikat, az olvasás szükségét. Kell egy meleg ruhadarab, most bekerül mellé a szatyorba egy könyv is, amit téli estén kézbe vehetnek. Ha legközelebb hozza a mozgóbolt — keresik ... Kormos Emese • Csendes Jánosné és Buczkó Lajosné egyelőre nézelődik — legközelebb már talán vásárol is. (Méhes! Éva felvétele) BAJAI TÁRLATNAPLÓ Brém Ferenc szobrai Egy napon két rangos kiállítás is nyílt Baján. Az egyik a RudnayKör megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett sorozat hetedik bemutatója a József Attila Művelődési Központban : Kóthay Ernő — a kör egykori tagjának — emlék- kiállítása. A másik tárlaton a Türr István Múzeumban Brém Ferenc szobrászművész alkotásai láthatók. Brém Ferenc művészetét ez ideig, sajnos, alig ismertük. Azért mondom, hogy sajnos, mert a már nem is olyan fiatal, a hatvanadik életévéhez közeledő művész igen érett, ihletett alkotásokat mutat be. Távoli dunántúli tájról érkezett, Tatabánya környékéről, de mór volt kapcsolata Bajával. Ugyanis egyik jól sikerült érmét — amely dr. Burg Étét, a bajai kórház szülészetének megalapítóját ábrázolja — veheti át minden esztendőben három fiatal orvos a Magyar Nőorvos Társaság és a kórház pályadíjaként. A művész a szobrászat minden ágában tevékeny: műhelyéből érmek, domborművek, kisplasztikák ' és monumentális alkotások egyaránt kikerülnek. A mostani kiállításon az első három műfajba sorolható munkái szerepelnek. (Köztéri szobrai Tatabánya terein láthatók). Ha a művészetének rokonító jegyeit keressük, akkor közelebbről Ferenczy Bénit, Mikus Sándort — akik mesterei voltak —, távolabbról pedig Medgyessy Ferencet és Pát- zay Pált kell megemlítenünk. A szobrászművészet e jeles mestereinek humanizmusa, líraisága, a klasszikus hagyományokhoz való kötődése hatja át Brém Ferenc művészetét is. Az efnber ér«outfo dekli csak, de nem lépi túl a fi- guratív fogalmazás határvorialát. A huszadik század emberének harmóniaeszményét fogalmazzák meg a többi között az Emberke, a Fiatal lány című alkotások. Arról tanúskodnak, hogy lehet a-ha- gyományokhoz illeszkedően egyénit és újat alkotni, és így önteni formába napjainkban is érvényes gondolatokat és érzelmeket. A kiállítást szemlélve egy másik tényezőt is ki kell emelnünk: mindenütt jelen van a genius 1 Őrei, a hely szellemének megnyilatkozása. A föld alatti munkát hősies megpróbáltatások között vállaló bányászok, életét, világát minden hamisságtól mentesen,' hihetően és átélhetően, de ugyanakkor pátosz és póz nélkül komponálja szoborrá, formálja éremmé, kalapálja domborítássá. Továbbépíti a magyar szobrászat figuratív ágát, lírai attitűddel közelít a valósághoz, a sorskérdésekre humanista szemszöből keresi a válaszokat. Apró mozzanatok megragadója, a futó idő titkainak kifejezője Brém Ferenc, aki alapos mesterségbeli felkészültséggel, és igényességgel végzi munkáját. Kóthay Ernő és Brém Ferenc kiállítása egyaránt november 20- áig tekinthető meg. Gál Zoltán SZÜKSÉGBŐL LETT OKTATÓK Tanuló felnőttek Kunszentmiklóson A kunszenibmikilósi tanács felmérésit készített tavaly a nagyközségben és vonzáskörzetében, s kiderült, hogy. az üigyvditeli alkalmazottak közül • többnek nincs szakirányú végzettsége. A 'munkahelyek vállalnák a költségeket, a dolgozók a továbbképzést. Ám a környéken nincs 'közgazdasági szakközépiskola. A gimnáziumban vol’jt ugyan néhány éve levelező oktatás, de egyre kevesebben jelentkeztek, így létszámhiány miatt a felnőttek gimnáziuma abbamaradt. A tanács, miután .megállapította), hogy igény van rá, felkértbe ez év tavaszán a Damjanich János Gimnázium igazgatóját hogy adjon helyet egy érettségire épülő közgazdasági tanfolyamnak. Először a kecskeméti tanárokat próbálták megnyerni az együttműködésre, akik Címéi éti tájékoztatást szívesen' adtak, de tényleges oktatást a távolság miatt nem tudtak vállalni. Így — más megoldás iniam lévén — a környékbeli vállalatok szakémberei tanítanak. Jogász, közgazdász, akiknek pedagógiai képzettségük nines'. Ennek ellenére a tapasztalatok azt 'mutatják, hogy jól alkalmazkodnak a körülményekhez, az oktatás zavartalanul folyik. Az eszközök hiányát is a vállalatok segítségével enyhítik. így például az ügyviteli és számítás- technikát1 órákat a helyi Villamos Állomásszerelő Gyárban tartják. Nem állandó iskolát akarlak létrehozni, ezért úgy tervezik, hogy csak addig szorgalmazzák ezeket a tanfolyamokat, amíg évente 30—40 jelentkező vain. Anyalskiolájuk a kecskeméti Ka- da Flek Közgazdasági Szakközépiskola, ahonnan igen sok segítséget kapnak. Á nyáron például tapasztalatcserén vettek részt a vállalati szakemberekből tátit tanárok, s a továbbiakban is támogatást kapnak mind módszertanilag. mind szakmailag. Az első tanévre negyvenhármán iratkoztak be, s hogy milyen eredménnyel veszik az akadályokat az hamarosan kiderül a negyedévi vizsgák során. Ez azonban nemcsak a tanulók, hanem a szükségből lett' tanárok megmérettetése is lesz. T. T. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET „ÜDVÖZLÖM A CSATÁBAN MEGBARNULT HARAGOS KUNOKAT" Kossuth Lajos Félegyházán A szájhagyomány szerint 1848- ban Kossuth Lajos Kiskunfélegyházán is'járt, és lelkesítő beszédet intézett az egybegyűlt lakossághoz. Szerelemhegyi Tivadar 1882-ben megjelent várostörténeti monográfiájában a következő idézetet, .közli Kossuth beszédéből: „Üdvözlöm a csatákban megbámult haragos Kunokat”. Az idézet azóta legendássá vált, s annak ellenére büszkén emlegetik a félegyháziak, hogy sem Szerelemhegyi, sem mások nem derítették fel: hol, mikor mondta Kossuth e szavakat. A városi jegyzőkönyveket is hiába lapozgatjuk, azokban egy szó sem ta- lálhátó Kossuth félegyházi tartózkodásáról. A kitartó kutatás eredményeként mégis sikerült olyan adatokat fellelni, amelyek lényegesen közelebb visznek . a kérdés megoldásához. A katonai előfogatokról készített 1848. évi lajstrom átnézése közben bukkantam arra a bejegyzésre, mely szerint: Kossuth Lajos országos biztos urat és kísérőit öt félegyházi lakos — a nevek felsorolva — és a város kocsisa Kecskemétre vitte. A bejegyzés mellett azonban nincs dátum. A közelebbi időpontra — 1848 szeptembere vagy októbere — csak a bejegyzések mennyiségéből lehet következtetni. Érdekes módon az időpont megállapításához ismét jelentéktelennek tűnő forrás szolgáltatott adatot. Az „1847/48. évi napidij fejében járó élelembeli költségek” kimutatásában 1848. október 6-án beírták: „Pólyák kocsis vitte Kossuthot Kecskemétre", A két dokumentum alapján bizonyos, hogy 1848. október 6-án félegyházi lakosok és a város kocsisa kísérték Kossuth Lajost Kecskemétre. Az időpont a második alföldi toborzóút — szeptember 29-étől október 6-áig — utolsó napja. A toborzó út elsődleges célja az volt, hogy megbízható bázist teremtsen az önvédelmi harc folytatására, ha Jellasics támadása következtében Pest- Buda is elesne. Kossuth Szeged megerősítését tervezte, a szeptember 29-ei pákozdi győzelem azonban megváltoztatta a helyzetet. Azt azonban nem lehetett tudni: Jellasics Pákozdról merre vonul, ezért a Duna vonalának védelme vált a legfontosabb feladattá. A Duna—Tisza közén általános népfelkelést rendeltek el. Kossuth október 6-án indult el Szegedről. Ezt a szegediekhez • írt pontosan dátumozott levele is bizonyítja, de ugyancsak október 6-án Kecskeníétről írott levelében intézkedett a Csongrád megyei népfölkelők visszavonásáról. Az Országos Honvédelmi Bizottmány ugyanis Jellasics meghátrálása után a dunántúli' rrép>- fölkelőket állította fegyverbe,, az alföldieket pedig készenlétbe: helyezte. Ezt az intézkedést erősítette meg Kossuth Kecskemétről" kelt október 6-ai levelében. Kossuth Lajos tehát ugyanazon a napon tartózkodott Szegeden és Kecskeméten, s ez a korabeli; viszonyok ismeretében csak a Szeged—Kistelek—Félegyháza— Kecskemét postaúton; váltott tavakkal történhetett. A kutatást tovább folytatva előkerült az a félegyházi vendég- fogadós által készített dátumozott számadás is, amelybe a fogadós pontosan bejegyezte, hogy 18 személy „méltóságos Kossuth. Lajos miniszter úr és kísérői" részére milyen értékű ebédet, italt és kávét szolgált fel. A nevezetes fogadós a kocsmabérletek tanúsága szerint Böhm Antal, a nagy vendégfogadó bérlője volt. Dokumentumok bizonyítják tehát, hogy Kossuth Lajos 1848. október 6-án a félegyházi nagy vendégfogadóban, korabeli nevén a Duttyánban ebédelt. Az elhangzott beszédet e dokumentumok nem bizonyítják, azt csupán a félegyházi öregek emlékezete őrzi. A történelmi helyzetet figyelembe véve feltételezzük : Kossuth bizonyára nem hagyta ki a lehetőséget, hogy akkor, amikor a. félegyháziakat is általános népfelkelésre szólították, gyújtó szavaival a haza védelmére hivja a „csatákban megbámult Kunokat”. Bánkiné Molnár Erzsébet KÜLFÖLDI TURNÉN A GÉDERLAKI TÁNCOSOKKAL (2.) Kirándulás, beszélgetés — majd ismét csattant több száz tenyér Egyhetes NDK-beli turnéján a csütörtök yóit az egyetlen nap, amikor nem adott műsort a Géderlakl Hagyományőrző Népi Együttes. Élve az alkalommal —, s persze vendéglátóink mindenre kiterjedő figyelmének, segítőkészségének jóvoltából — egy közeli városba, Freibergbe kirándult a csoport ezen a napon, majd megtekinthette Szászország egykori hatalmas császárának várát, a róla elnevezett Augus- tusburgot, mely a környék legnevezetesebb Idegenforgalmi helyeinek egyike. Falai között szinte páratlan az a kiállítás, melyen több száz motorkerékpár — a kezdetek favázas masinájától napjaink csodajárgányáig — látható, A vár másik szárnyában kitömött állatok sokaságát tárják közszemlére, élethű környezetet rekonstruálva a néma vitrinekben. Egyébként Augustus császár —, aki a legendák szerint nem kevesebb, mint 340 gyermeket nemzett — mintegy háromszáz évvel ezelőtt vadászvárnak építtette ezt a csodálatos monstrumot, mely az említetteken kívül, megannyi érdekes látnivalót kínál az idelátogatóknak. Pénteken a csoport vezetőit, kísérőit Fischer Manfred, a vendéglátó téesz elnöke külön beszélgetésre invitálta a brand- erbisdorfi termelőszövetkezet székházába, ahol a helyi újságnál dolgozó kollégának interjút adott Kovács Sándor, a turné főszervezője, a Géderlaki Művelődési Ház igazgatója — s egyben a község párttitkára — Serényi István, a hagyományőrző együttes vezetője, valamint a csoportot kísérő Nyirádi Jánosné, a Hazafias Népfront Kalocsai Városi Bizottságának titkára és Sill László, Géderlak tanácselnöke. Közben házigazdánktól, Fischer Manfredtől megtudtam, hogy a szövetkezetük több mint 3800 hektáron gazdálkodik, amelyből 1072 hektárnyi a legelő, ugyanis a juhtenyésztés elismert ágazatuk (1600 anya a törzsállomány), s ezen a vidéken a ridegtartás honosodott meg. A szántóterület • A vendéglátó termelőszövetkezet elnöke: Fischer Manfred. felén gabonát, csaknem 35 százalékán pedig zöldtakarmányt tér-' mesztenek. Igen jelentős továbbá a szövetkezet burgonyatermelése, s az olajat adó növényekből is említést érdemlő mennyiséget takarítanak be évente. as»-> ■ ■ » •»* *• • Augustus várának díszes főbejárata. — Korábban egy Tolna megyei téesszel volt kapcsolatunk, mely Ugyancsak a kölcsönös üdültetésekre épült elsősorban — magyarázta Fischer Manfred. — Szocialista munkaverseny nálunk is van, s csak annak támogatjuk a magyarországi (balatoni, harkányi, szelidi) üdülését, aki igazán kiemelkedően dolgozik. Számunkra ünnep, ha az önök szép országába látogathatunk, s persze az is, ha magyarok érkeznek hozzánk. '— Nagyon kedves. — Ez az igazság. Az Új Hajnal Termelőszövetkezettel való kapcsolatunknak ma már nagyon .erős a fundamentuma; emberi barátságok sokasága szövődött egy évtized során .a két gazdaság dolgozói között. Természetesen, nem mellékes az sem, hogy a du- naszentbenedeki és a brand-erbis- dorfi téesz eredményesen gazdálkodik, s így megteheti, hogy tagjai üdültetését támogassa. — Többször járt Magyarországon, volt alkalma megismerni a mezőgazdaságunkat, az alföldi emberek életvitelét. Benyomásai? — A magyarok nagyon sokat dolgoznak. Napközben a szövetkezetben, utána a háztájiban. Éppen ezért eléggé kevés a szabad idejük. Nálunk a háztáji aránya jóval kisebb (10 százalék alatti), de a kétkezi munka Is kevesebb. Gazdag vidék az Alföld. A búza-, kukorica- és napraforgótáblákat megannyiszor megcsodáltam. Néhány önöknél honos fajtát mi is termelünk a jövőben. Ezen az estén Burkersdorfban, a helyi termelőszövetkezet aratási ünnepségén csattant több száz tenyér, amikor a díszes öltözetű géderlaki táncosok — jellegzetes magyar népviseletüket minden alkalommal külön csodálat kísérte — megjelentek a színen. Koloh Elek (Folytatjuk) • Díszes öltözetűJ géderlaki lányok. — Nem csak a táncukat, szép magyaros népviseletüket is csodálat kísérte.
