Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-10 / 264. szám
1986. november 10. • PETŐFI NÉPE • 3 KITÜNTETÉSEK • Gottschall Péter átveszi a kitüntetést dr. Gajdócsl Istvántól. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nagy októberi szocialista forradalom győzelmének 69. évfordulója alkalmából eredményes munkássága elismeréséül a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetésben részesítette Mester Józsefet, az MSZMP Kalocsa Városi Bi- zottságának nyugdíjas titkárát, a Kalocsai Szakmaközi Bizottság titkárát. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG CSILLAGRENDJE kitüntetést kapta dr. Szabó Miklós, a kiskunhalasi pártbizottság első titkára, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja. ÁPRILIS NEGYEDIKÉ ÉRr DEMREND kitüntetésben részesült Deák István, az OTP Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának nyugdíjas igazgatója, a kecskeméti városi pártbizottság társadalmi munkatársa, Laczkó Gyula, a Kiskunfélegyházi Lenin Tsz elnöke, Szebellédi Mátyás, a Bács-Klskun Megyei Illetékhivatal nyugdíjas vezetője és Varga Pál, a Nagybaracskai Haladás ^To» oln/ÍKP A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT Vette át Dudás Ede, az OTP Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának vezetője, Farkas Jánosné, a Kerekegyházi Kossuth Szakszövetkezet elnöke, dr. Geri István, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökhelyettese, Szabó Lajos, az Állami Biztosító Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának vezetője, Szűcs László, a Szabadszállási Aranyhomok Tsz elnöke és Tóth Lajosné, a Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezet főkönyvelője. a munka Érdemrend EZÜST FOKOZATÁT kapta Árvái István, az Izsáki Állami Gazdaság szb-titkára, dr. Bódog János, megyei főügyészhelyettes, Börcsök András, a Bugaci Aranykalász Szakszövetkezet elnöke, Csernók Ferenc, a Jánoshalmi Jókai Tsz lógondozója, Drégely Ferenc, a Mélykúti Lenin Tsz főkönyvelője, Farkas Gábor, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának osztályvezetőhelyettese, Farkas Gábor, a Bács- Kiskun Megyei Tervező Vállalat osztályvezetője, megyei tanácstag, dr. Franek Béla, a Kiskőrösi Mezőkémiai Közös Vállalat igazgatója, Gömöri Ferenc, a Helvéciái Állami Gazdaság la- josmizsei Tanyacsárdájának vezetője, Gyurity József, a Herceg- szántói Lenin Tsz párttitkára, Heltai Nándor, a Petőfi Népe főmunkatársa, Horváth Istvánná, a Kiskunhalasi Városi Könyvtár olvasószolgálatának csoportvezetője, Juhász Bálint, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kerületi igazgatója, Cs. Kovács István, a Bajai Űj Élet Halász Termelőszövetkezet brigádvezetője, Lakatos László, az MSZMP Kalocsai Városi Bizottságának titkára, Molnár József, a Bácsbokodi Nagyközségi Közös Tanács elnöke, Nyilas Gábor, a megyei tanács osztályvezető-helyettese, Tekét Lászióné, a Bajai Épületasztalos- és Faipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, Tóth Ferenc, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei szervezője, Tóth Gyula, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának üzemvezetője, Vizi Mátyás, az Izsáki Nagyközségi Tanács elnöke és Zs. Klucsó Vilmos, a kiskunmajsai Petőfi Tsz elnöke. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁVAL tüntették ki Bohner Ferencet, a Kunság Volán Vállalat autóbusz-vezetőjét, Burits' Pált, a Bács-Kís- kun Megyei Tanács . Számítástechnikai és Mikrofilm Központjának vezetőjét, Csonka Pálnét, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat pártbizottságának titkárát, Dongó Lászlót, a MÁV Kecskeméti Pályafenntartási Főnökségének előmunkását, Erdélyi Ignácnét, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kádernyilvántartóját, Gottschall Pétert, az MSZMP Hartai Nagyközségi Bizottságának titkárát, Gyenes Józsefnél, a kiskunhalasi 1-es számú postahivatal osztályvezetőjét, Gyenizse Károlyt, a Kiskun- halasi Faipari Vállalat kőművesét, Janity Mátyást, a Katymári Vegyes- és Építőipari Szövetkezet asztalos szakmunkását, Ka- nyó Józsefet, a Móricgáti Petőfi Tsz brigádvezetőjét, Katona Gyu- lánét, a Kecskeméti Konzervgyár szb-titkárát, Kothencz Jánost, a Kalocsai Állami Gazdaság gépszerelőjét, Kűri Károlyt, a Kecskeméti Városi Tanács Építési és Költségvetési Üzemének vezetőjét, Lizák Lászlónét, a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz nyugdíjas főkönyvelő-helyettesét, Molitórisz Emilt, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun Megyei Bizottságának munkatársát, Mons- yerger Jánost, a Bajai Augusztus 20. Tsz asztalosát, dr. Nagy Lajost, a Kecskemétvin Borgazdasági Kombinát termelési igazgatóját, Pesti Ferencnét, a KIOSZ Bács-Kiskun Megyei Titkárságának főelőadóját, Pintér Lászlónét, a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat művezetőjét, Reczer Jánost, a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat műszakvezetőjét, Rozs- nyai Kálmánt, a megyei tanács csoportvezetőjét, Sándor Pálnét, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság lepárlókezelőjét, Sinkó Jánost, á Duna—Tisza közi Építőipari Vállalat kőművesét, Somogyi Józsefnét, a megyei tanács főelőadóját, Spitzer Károlyt, a Kiskőrösi Ipari Szövetkezet üzemvezetőjét, Takács Józsefet, a Fajszi Kék Duna Tsz csoportvezetőjét, Takács Lászlót, a Csávo- lyi Egyesülés Tsz gépkocsivezetőjét, Tamás Istvánt, az MSZMP Bajai Városi Bizottságának munkatársát. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szolgálatban végzett eredményes munkája elismeréseként KIVÁLÓ SZOLGÁLATÉRT ÉRDEMRENDET adományozott dr. Pleskó Imre rendőr alezredesnek, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság és Bállá József tűzoltó őrnagynak a megyei tűzoltóparancsnokság tisztjének. Kitüntettek huszonkilenc, a megye tanácsi és pártszerveinél dolgozó alkalmazottat is. Közülük Scheidl Károly, a Szeremlei Községi Tanács elnöke a művelődési miniszter SZOCIALISTA KULTÚRÁÉRT kitüntetését vette át. ÜNNEP AZ ÜNNEPEN Brechtesített Shakespeare-dráma Grúziából Minek is köszönhette-köszön- heti hírnevét a Sata Rusztaveli Grúz Drámai Színház energikus egyéniségekben • bővelkedő társulata és Robert Szturua igazgató-főrendezője? Legtöbbet valószínűleg az ötvenes-hatvanas években az időnként túlmagyarázó, lassú, a realizmus külsőségeihez mereven ragaszkodó, eléggé elterjedt szovjet színjátszást stílus újra-teatralizálásáért tették. Ez a társulat egyike volt a kicsit állóvízzé vált színházi közéletet tettekkel, azaz nagyerejű előadásokkal megkavaró . együtteseknek. 'Szinte minden produkciójukban alkalmazzák -a „színház a színházban” intimitásával felvillanyozó, összetettebb gondolatsorokat szülő formát. Harmadik Richard-előadásuk- ban a vándortársulatra utaló előfüggönnyel, a kocsi-trón díszletekkel is a fantázia, a végletesség szabadságát akarják megidézni, a népi színjátszás nyersességét tekintve példaképnek. Meglepd, hogy e törekvésükhöz láthatólag Brechttől kapták a legkomolyabb ösztönzést, aki azonban a mondandó racionális kibontakozása érdekében alkalmazta az elidegenítést. Szturua viszont a színpadi illúzió gyakori megtörését, a végletes gesztusokat, erős érzelmi töltésű, esetenként meghökkentő beatzenéi hatáselemeket, nem tanító, ráébreszt^ célzatú világkép megteremtése érdekében használja. Inkább nagyhatású lírai gesztusokkal próbálja körüljátszani a nálunk is sokat vizsgált ha- talmi mechanizmust, másrészt, annak egyes emberek, a bilincseket fölkattantókat és a bilincseiteket egyaránt eltorzító, pusztító hatását. Így. a brechti módszerekből, a grúz temperamentumból, .szenvedélyes humanista elkötelezett• Jelenet az előadásbóL ség megnyilvánulásaiból, az igazságkeresés és az igazságtevés szertartásaiból összeszőtt előadás igencsak fölkavarta az Erdei Ferenc Művelődési Központ színháztermét pénteken este zsúfolásig megtöltő közönséget. • Azt az élményt adta a tbilisziek vendégjátéka, amit mindinkább hiányolunk honi színjátszásunkban: a világgal, önmagunkkal kérlelhetetlen szembenézés élményét. Minden jobbra »vágyó korban tudni kell — ezt üzente Shakespeare III. Richard- jával a grúz színház (mint ezt igazgatója el is mondta) —, hogy ,,ha szemet hunyunk bizonyos dolgok felett, a gonoszság vissza-^ térhet”. * A színpadi ötletparádét, a rendezés egy-két apróbb következetlenségét is feledtetve, nagyszerű színészek tálalták. Ramaz Cshikvadze Kecskeméten alig- alig látott nagyformátumú alakítással jelenítette meg III. Ri- chardot, a harmadikrichardokat. Shakespeare e remekét három- százhuszonötödször játszották a tbiliszi színészek de úgy, mintha most születne ajkukon a szó, mintha most szerettek volna bele a tehetségüket kibontakoztató drámába. A viharos tapssal köszöntött előadás után baráti találkozón ismerkedtek a tbiliszi és a kecskeméti színészek. A megye vezetői hevében Romany Pál, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a vendégeket, külön is Berecz Jánost. Az MSZMP Központi Bizottsága .titkára előzőleg a kamaraszínházban megtekintette a Háború és béke Lendvay Ferenc által rendezett változatát. H. Gy. — H. N. „SEMMIÉRT NEM KELL MENNI SEHOVÁ” Érsekhali ii 1986. január elsején Érsekhalma önálló község lett. Szentgyörgy, Dohánytelep, Májustelep, Savanyúmajor, - Hildpuszta és Érsekhalma nyolcszázötven főt számláló népe sok tekintetben a maga gazdájává vált. Mit jelent ez a hétköznapok gyakorlatában: érzékelhető-e változás az emberek életében? Erre a kérdéskörre próbáltam választ keresni. • Kávétól a pulóverig mindent árul Körmöczi Erika és Petrezselyem Zoltánné. Jobbról a Hosszúhegyi Mező- gazdasági Kombinát pezsgőüzeme, balra keskeny, betonút tér le az 54-esről: Érsekhalma a kereszteződéstől egy-két percnyi (autó)járásnyira fekszik; gyalog persze félórába is beletelik, míg kiér az ember. Ami először feltűnik, a'z á járda: faluhelyen sokáig ez volt a legfontosabb^ cél (és maradt is nem egy helyütt). — Merre találom a tanácsházát? Két asszony beszélget a kapuban, tőlük tudakozódom. — Még csak építik — világosít föl Ribánszky Sándorné, és karjával a központ felé int. _ El sem tévesztheti, most is o tt dolgoznak a mieink. — Hogyhogy a „mieink”? — Hát az érsekhalmiak. Be van osztva, hogy melyik nap melyik utcából mennek segíteni az épít- ik6zésn6Z> — Jó volna, ha mielőbb elkészülne — kapcsolódik a társalgásba Róza néni (utóbb árulja csak el teljes nevét: Vörös Ká- rolyné). — Bizony — mondja erre Ri- bánszkyné —, akkor aztán lesz orvosi rendelőnk, takarékunk, és azt hiszem, tűzoltószertárunk is. Nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem: honnan ilyen tájékozottak? Róza néni és Ribánszkyne csak a fejét ingatja: számukra éz világos, >— Vannak falugyűlések, oda elmegyünk mindnyájan, megfigyeljük. mit mondanak. — Miben látják'az önállóság igazi jelentőségét? Róza néni még csak el sem gondolkozik. — Reggel 6-kor van friss kenyér, tej, hús a boltban. Ha például törülköző kell, azt is kapok. Csak éppen — teszi hozzá elbizonytalanodva — a templomot nem csinálják meg. — Már hogyne csinálnák! — igazítja rögtön helyre Ribánsz- kyné. — Nem hallotta? Valamikor magtárból alakították át — magyarázza már nekem —, és annyira rossz állapotban van, hogy teljesen le kell bontani. — Azt írja föl. elég ha csak annyit ír: semmiért nem kell menni sehová. Nekünk ez az önállóság — szögezi le Vörös Ká- ro’vné. A Tanácsköztársaság utca 9. számú ház előtt beszélgetünk. Az ablak alatt ott a kis gázkémény- kivezető; ezzel, s a vízzel, a villannyal tulajdonképpen összkomfortos falu Érsekhalma — a tévévétel a csávolyi adóval megoldódott. szívesén nézik persze a jugoszláv műsort is. Az önállóvá vált község jószerével egyetlen közösségi épülete a bolté. Egy régi, hosszú-hosszú házban bújik meg. — Azt mondják, itt minden van, igaz ez? — Szög, csavar, vasáru nincs, de ezen kívül valóban sok mindent tartunk a vegyi árutól a ruháig — mondja Körmöczi Erika. — Hamarosan bevezetik a gázt, talán kapunk újább hűtőgépeket is, ami további választékbővítést eredményez — fűzi hozzá Petrezselyem Zoltánné boltvezető. — Kávé? — Van. És volt is: mentünk Halasra, Kecskemétre, hogy ki ne fogyjon. A n es café, nem mondom, hiányzik, most sincs. A boltosék Borotán laknak, onváltozások • Nem kastély, családi ház. Dell Ferenc egyik tanítványa építi t Pénz átl a házhoz: Deli Ferenc kapott utalványt. • Mindenről tudnak, ami a faluban történik. RÍ- bánszkyné és Róza néni a Tanács- köztársaság utcában. nan járnak • átr Nem lehet valami kényelmes — különösen nyáron, amikor két hónapig hajnali ötkor már nyitottak, hogy -aki hatra jár, előtte be tudjon vásárolni. Ahol egy bolt „a” bolt, ott ez így van, mert így kell lennie. Időközben megérkezik Deli Ferenc iskolaigazgató-helyettes, az újonnan létrehozott elöljáróság tagja: a helyi közélet egyik motorja. Szavaiból kitűnik, az önállósághoz a helyi oktatás fejlesztésén át vezetett az út (mely megállapításnak természetszerűleg igaz az ellenkezője is: ahol az iskolát sorvasztották el —például körzetesítéssel —, ott a megtartóképesség ellen cselekedtek). Ezt meséli Deli Ferenc: — Pontosan nem sikerült kideríteni, csak annyi a biztos, hogy 1867, a kiegyezés után kezdődött e tájon az oktatás. 1945-ig nagyjából ugyanúgy mentek a dolgok: egy-két tanító, 100—120 gyerek. A fölszabadulás után fokozatosa fejlődés: 54-re, amikor én idekerültem, már öten voltunk, a 60- as évek elejére pedig nyolc-ki- lencre nőtt a pedagógusok száma. A fördulópontot a párt oktatáspolitikai határozata jelentette a hetvenes évek elején. Erre hivatkozva óvoda létesítését szorgalmazhattuk, ennek az az feredménye, hogy 1971-től Érsekhalmán mindenki járhatott óvodába, akit beírattak. Ez persze összefogás nélkül aligha sikerült volna. Azok, akik akkor a dolgok sűrejébei) voltak, kevés kivétellel a mai elöljáróságnak is tagjai: Kovács János, Ludli János, Boromissza Tibor és én. 1976- ban megürült a régi cselédház, átalakítottuk —■ van már három mindenre alkalmas tantermünk, ebédlővel.. Sajnos, a körzetesítés elől nem tudtunk kitérni, a felsőtagozat Hajósra jár, de ennek hamarosan vége: az ötödik osztály már most helyben tanul, és 1987-ben mindenki visszajöhet. A tárgyi feltételek megteremtése okozza a legnagyobb gondot, - de 500—600 ezer forint megoldaná a problémát: bízom benne, hogy megkapjuk ezt az összeget. — Mi a legjelentősebb előnye az önállóságnak? — A célunk az volt vele, hogy legyen saját költségvetésünk, s a pénzt arra költhessük, amire mi akarjuk. — Miért, a hajósi pénzből nem jutott? — Nem azt mondom, hogy nem kaptunk semmit, mert kaptunk, de hogy a lakosság arányában-e, arról fogalmunk sem volt, most sincs. — És január elseje óta? . — Fölgyorsult az élet. Az elöljáróság vezetője hivatalosan is eljárhat a falu ügyeiben, kötelesek őt fogadni. Ha kell, elmegy a megyei tanácsra is tárgyalni — és meg is teszi. Időközben sétára indultunk. Deli Ferenc kész és féligkész házakat (a háború előtt az ilyeneket nevezték „villának”) mutat. Egyiket volt tanítványa építi, a másikat egy ,,paprikázó” húzta föl, amazt ott tanárkollégája. Húszhuszonötezer a telek ára, ám a jövőben ezt lényegesen csökkenteni kívánják. — Hogyhogy tanácsházát építenek elsőnek, ez a legfontosabb? Deli Ferenc kiigazít: — Nem tanácsháza lész az. — Hanem? — Faluháza. A különbség nem egyszerűen hangzásbéli: ebben az épületben lesz orvosi rendelő és posta, takarékszövetkezet és tanács. A kombinát nélkül persze nemigen jutnánk ötről a. hatra, de közös érdekeink jő alapot adnak az együttműködéshez. Nagy port verve bekanyarodik a postásautó. Lengyel Mihály sorban kinyitogatja a levélszekrényeket és elhelyezi bennük az újságokat: 90 Petőfi Népe^ 45 Népszabadság, 12 Népsport, 7 Népszava és 1 Magyar Nemzet jár Érsekhalmára. Annyira azért nem önállóak, hogy kinek-kinek a saját háza ajtajára szerelt levélszekrénybe tenné be a postás a megrendelt lapot, ám a régmúltnál csak önállóbbak. — A hajósi postás járt hozzánk — emlékszik Róza néni a Tanácsköztársaság utcából. — Télen-nyáron biciklivel jött, és amikor ideért, kiabált: itt az újság! A moziban hetente egyszer tartanak vetítést, a telefonok száma ugyan kettő, a vonalaké viszont csak egy (ti. ikerállomásról van szó). Az önállósodás tehát folyamat, ami ez esetben konkrétan azt jelenti, hogy a postán csak szeptember óta van telefon, éss jövőre talán tucatnyi magánházat is beköthetnek a hálózatba. — Amit lát, az csak a kezdet — búcsúzik Deli Ferenc. — Ne ítéljen belőle, hiszen sok mindent, ami másutt adottság, nekünk most kell megteremtenünk Jöjjön inkább egy év múlva, jó? Ébben maradunk. S mert határozott céllal indultam, az önálló lét hétköznapi jeleit próbáltam megkeresni, tanulságképpen Vörös Károlyné (Róza néni) megállapítását veszem kölcsön az érsekháhni változások jellemzésére. — Semmiért nem kell menni sehová. . Ezt a nagyon egyszerű és nagyon fontos dolgot az ezzel foglalkozó szakemberek úgy szokták mondani: nőtt és erősödött a népességmegtartó képesség. Ez magyarul azt jelenti: ' Érsekhalma él. Önállóan. Ballai József
