Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

1986. november 7. © PETŐFI NÉPE 6 3 A KORMÁNYSZÓVIVŐ TÁJÉKOZTATÓJA A nagy október üzenete a cselekvés üzenete Császár Tibor, az MTI minisz­tertanácsi tudósítója jelenti: A kormány ülését követő szó­vivői tájékoztatóján Bányász Re­zső elsőként a most véget ért KGST-üiésszakikal ‘ kapcsolatos kérdésre (Népszabadság) vála­szolt. — A mostani ülésszak igen nagy . figyelmet fordított a tag­országok fejlődésének meggyorr sítására. Magyarország számára meghatározó a Szovjetunióval ki­alakított tervszerű, kölcsönösen előnyös gazdasági és műszaki- tudományos együttműködés. Ha­zánk legnagyobb külkereskedelmi partnere a Szovjetunió. Nehéz számokkal kifejezini kapcsola­taink jelentőségét. Minit ismere­tes, Mihail Gorbacsov júniusi bu­dapesti látogatása során — a Kádár János elvtárssai folyta­tott tárgyalásán is — nagy hang­súlyt kapott a gazdasági együtt­működés továbbfejlesztése, új, hatékonyabb együttműködési formák kialakítása. Ennek ered­ménye a most aláírt államközi egyezmény. A nemzetközi mun­kamegosztás bővítésének haté­kony módja a termelő egységek közvetlen kapcsolata, egymtmun- kálkodása a kölcsönös érdekek alapján. Fontos, hogy a' KGST- országokkal, és különösen a Szov­jetunióval kialakított együttmű­ködésben a közvetlen árucsere ■mellett a közös fejlesztést, ter­melést, értékesítést szolgáló kü­lönböző új forrnák is kibonta­kozzanak. Az aláírt egyezmények az általános feltételeket alakít­ják ki ahhoz, hogy a vállalatok továbbfejlesszék közvetlen kap­csolataikat, s közös vállalatok is létesüljenek. Többen érdeklődtek a balato­ni üdülőkörzet fejlesztésével kap­csolatos elképzelések részletei­ről. A tó környezetvédelmi álla­potáról feltett kérdésre (tv-hír- adó) a szóvivő elmondotta: a kormány folyamatosan kiemelt figyelmet fordít a Balatonnak és környékének a megóvására, szé­pítésére, a víz minőségének ja­vítására. Mostani ülésén azt ál­lapította meg a testület, hogy az elmúlt három évben végzett mun­ka eredményeként sikerült meg­állítani a Balaton vízminőségé­nek romlását; sőt, a tó keleti és középső medencéjében ma már kétségtelen javulás van. A családi események társadal­mi megrendezésével kapcsolatos kérdésre (Magyar Hírlap) a töb­bi között elmondotta, hogy az adatok szerint az egyházi házas­ságkötések száma tavaly alig ha­ladta meg az összes házasságkö­tések egyharmadát, a házasulok 76,7 százaléka társadalmi szer­tartást választott. Sokan vannak, akik mindkét lehetőséggel élnek. Ki kell alakítanunk — s ezt szor­galmazza a kormány is — va­lamennyi' társadalmi szertartás szebb, vonzóbb formáját. Ha az emberek azt tapasztalják, hogy nemcsak a templom teremti meg az életbe érkezés, vagy az eltá­vozás örömteli, vagy kegyéletes szomorúságé atmoszféráját, bi­zonyára könnyebb lesz a válasz­tásuk. Az MTI minisztertanácsi tu­dósítója a konvertibilis exportot ösztönző pályázati rendszer ed­digi tapasztalatairól érdeklődött. Bányász Rezső kifejtette: ■— A vállalatok érdeklődése minden előzetes várakozást meg­haladott. Eddig mintegy 360 gaz­dálkodó egység, néhány területen a lehetséges exportőröknek több mint a fele jelentkezett, és töb­ben már a második pályamunkát nyújtották be. A pályázatok többsége a feldolgozóiparból, ezen belül a gépiparból és a könnyűiparból érkezett, örven­detes, hogy e termékek fejlesz­tése kedvezően hat kivitelünk szerkezetére és a várható több­letexport értéke idén elérheti a 160 millió dollárt. A jelenlegi tervidőszak egészére pedig az érintett vállalatok 1,6 milliárd dollár többletexportot kívánnak elérni; ez kivitelük évi 8—10 szá­zalékos növekedését jelentené. Ha ezek az elhatározások meg­valósulnak, s a vállalkozó kedv továbbra sem csökken, akkor teljesülnek a pályázat céljai. A nagy októberi szocialista for­radalom évfordulóján tisztelettel és megbecsüléssel köszöntőm Kiskunfélegyháza és környéke dolgozóit. Történelmi kor kezdete Hatvankilenc évvel ezelőtt, 1917. november 7-én, az akkori Időszámítás szerint október 25-én a Téli Palota sikeres ostromával győzött az orosz munkásak pro- letárfornadailma. E történelmi je­lentőségű tettet azóta megünnep- li a haladó emberiség. A bolse­vikók akkor nyúltak a fegyve­rekhez, amikor már nem volt kézenfekvő a békés forradalmi átmenet. Jelképes véletlen, hogy a fegyveres harcra szóló jelet az Auróra cirkálóról adták meg, aminek neve a mitológiában és a költők nyelvén hajnalt jelent. Az elnyomástól mentes világ hajna­lát — a történelmi legújabb kor kezdetét. Mert 69 évvel ezelőtt valami elkezdődött és nem változott meg minden egycsapásra. Történel­mi tény, hogy míg a polgári for­radalmak hosszú társadalomét- alakulási folyamaitok után. való­sultak meg, és teremtették meg a lehetőséget a burzsoázia számá­ra, hogy a gazdasági hatalom mellé-a politikait is megragadja, addig a szocialista társadalmi- gazdasági viszonyok csak a for­radalom után bontakozhattak ki. Ebből következik tehát, hogy mi­közben tisztelettel hajtjuk meg fejünket a pétervári munkások, katonák és vezetőik előtt, tud­nunk kell, hogy álmukat, a pro­letariátus anyagi jólétén alapuló, kizsákmányolásmentes társadal­mát csak kései utódaik — köz­tük mi is — hozhatják létre lé­pésről lépésre reformok sorozata nyomán. Lukács György, a .marxista filozófus Így látta a for­radalom és a reform viszonyát: ..Amíg arról van szó, hogy az igazi népuralom létrejöjjön, hogy ledöntessenek az Igazi demokrá­cia akadályai, addig szükségkép­pen a forradalmi módszer áll előtérben... A forradalom kivi-1 vott győzelme azonban már a re­formok jelentőségét tolja előtér­be, a kivívott pozíciók .esetleg lassú, de mindenképpen rendsze­res kiépítését” A reform, a változás, az átala­kítás tehát a szocialista fejlődés lényegéhez tartozik. Az elméle­ti fejtegetésen túl .bizonyítják ezt a történelmi tények is. A prole- tárhatalom külső és belső ellen­ségektől való megvédése után, amint a gazdasági élet kicsit is normalizálódott, máris megvaló­sult az első reform, amit akkor új gazdaságpolitikának nevezték. A Szovjetunió példája A Szovjetunió napjainkban is­mét példát mutat a szocialista társadalom megújulási készsé­géből. Ott nem emlegetik gyak­ran a reform kifejezést — ezt idehaza használjuk előszeretet­tel —v ám annál gyakrabban ta­lálkozunk a gyorsítás, az átállás, az átalakítás kifejezésekkel. Olyan nagy jelentőségű, a társadalmi és a gazdasági élet egészére ki­terjedő folyamat indult el az SZKP XXVII. kongresszusával, amit méltán hasonlíthatunk a legnagyobb vállalkozásokhoz, a nagy honvédő háború utáni helyreállításhoz. Nem kevesebb­ről van szó. mint arról, hogy az SZKP politikai irányvonala meg­célozza a szocialista rendszer mai körülmények között feltárható lehetőségeinek és előnyeinek tel­jes kihasználását, a gyorsabb tár­sadalmi-gazdasági haladás előtt álló gátak és akadályok felszá­molását. Az SZKP XXVII. kongresszu­sán elfogadott határozatokban vázolt átalakítási törekvések je­lentős változást Irányoznak elő a társadalmi viszonyok egész rendszerében. Szovjet testvér­pártunk számit az emberek gon­dolkozáséiban és egész érzésvl- ■lágában. mentalitásában szük­séges változásokra is. Nasy fd- gye’met szentelnék a rohamos tüdományos-műs»aki haladás ál­tal állított kihívásnak, folya­matosán emelni akarják a nép jórt+ét. A társada’cnl-gazdasásö reform­nak a .szocialista fejlődés ki­bontakoztatásán túl van még egy, igen fontos funkciója. Korábban, amikor a szoc'alízmus könnyen végzetessé is vá’ható gyerekbe­tegségeinek korát élte, egyes ideológusok hajlamosak- voltak összemosni az elvont szocializ­mus-képet a szocializmus építé­sének konkrét gyakorlatával. Eb­ből aztán az is következett, hogy tagadták azokat a sajátos jegye­ket. ame’vek egv-egy országra jellemzőek, amelyek az eltérő Szakolczai Pál beszéde földrajzi, .történelmi adottságok­ból, az emberi kapcsolatok kü­lönböző természetéből fakadnak. Ki gondolhatná komolyan, hogy ugyanazok a folyamatok kell, hogy végbemen jenek a Szovjet­unióban, Kubában, az NDK-ban, vagy éppen Magyarországon. A folytonos korszerűsítés, a reform egyik legfontosabb funkciója ép­pen az, hogy az általános szo- cializmus-képet az adott ország, az adott társadalom sajátossá­gaihoz igazítsa. ' Nem véletlen, hogy éppen a magyar gazdasági reformfolyamat egyik legmar­kánsabb alakjától, Nyers Rezső­től származik a szemléletes kép: noha a hegyinek csak egy csúcsa van, de az oda vezető utak sok­félék lehetnek, a csúcsra igyek­vők egyéni adottságaitól és lehe­tőségeitől függően. Az MSZMP politikáját a kö­vetkezetes reform-törekvés jel­lemzi. Hogy ez Így van, azt köz­vetlenül újjáalakulása után, 1956. lázas őszén bizonyította pártunk. Akkor a szocializmus lényegét súlyosan sértő korábbi politika elleni demokratikus tömegmozga­lommal kezdődő, majd nyílt fegy­veres ellenforradalommal foly­tatódó ■ események napjaiban sem a távolabbi és közeli múlt elsöp­rését állította a politikája közép­pontjába, hanem a józan és vilá­gos mérlegelést, és az ezen ala­puló határozott cselekvést. Az előrelépés feltételei . Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a reformnak alapfeltétele a rea­lizmus, a tényék és lehetőségek pontos ismerete. A realizmus pártunk politikájában összekap­csolódik a nyílt, őszinte szóval, a szavak és tették egységevéi. Azzal, hogy ' szépítgetés nélkül tárjuk fel gondjainkat, nehézsé­geinket. Ez még akkor is így van, ha néha talán túl sók időt töl­tünk el az elemezgetássel, ha nem tudunk elég meggyőzőek lenni egy-egy ügyben, vagy ha átmenetileg túlságosan elégedet­tek vagyunk is korábbi eredmé­nyeinkkel. Kitűnő gazdaságtörténészünk, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Berend T. Iván szerint ,.a reform a társadalmi-gazdasá­gi folyamatok konkrét viszonyai­nak elemzéséből időről időre le­vont elvi következtetések, elmé­leti felismerések útkereső gya­korlati realizálását jelenti”. Vagy­is, nem tehetjük fel a kérdést úgy, mint napjainkban is egye­sek: minek annyit beszélni a re­formról, 1968-ban már megvolt, •nem? Igen, 1968. január 1. a ■gazdaságirányítás új rendszeré­nek bevezetése fontos mérföld­kő volta reformok útján. De a- (körülöttünk levő világ, s benne oni magunk is, változik, válto­zunk. S há nem akarjuk, hogy egykor majd mint a fejlődéshez semmit hozzá nem tevő. a felhal­mozott erkölcsi tőkét felemésztő ősökről beszéljenek rólunk ké­sei utódaink, akkor újabb és újabb reformokat kell kezdemé­nyeznünk. Nem azért, illetve nemcsak azért mert a korábbi reformok hibásak, vagy hiányo­saik voltak, hanem azért, mert éppen ezek teremtették meg egy újabb előrelépés feltételeit a gaz­dasági folyamatokban, a szerve­zetekben, fanmában és tartalom­ban egyaránt. ■ Az a politika, amely immár harminc esztendeje a reformo­kat. haladásunkat állítja köz­ponti helyre, s amelynek a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zése és az új gazdasági mecha­nizmus bevezetése után az elmúlt években szerves része volt a vál­lalkozások térnyerése és a de­mokratikus lehetőségek ■ széle­sedése is, az elmúlt időszakiban sok bírálatot is 'kapott. Sokan a reform számlájára Írják a tár­sadalom erősödő cétegeződését, egyes rétegeknél az életszínvonal romlását, sőt még a társadalmi visszásságokat, a szociális ága­zatok színvonalában néhol ta­pasztalható visszaesést is. Pedig éppen az ellenkezője igaz. Ezek a gondok jórészt ab­ból következnek, hogy nem volt elég gyors és következetes a re­form előrehaladása. Ha már a 70-es években kiemelkedtek vol­na a nemzetközi piacon is ver­senyképes vállalataink, ha a vál­lalkozó kedvet nem csorbítja az. egyenlősdi, ha élhittük volna, hogy ki-ki képes a saját felelős­ségével önállóan tevékenykedni, és műszaki és gazdasági tudással erre készül, akikor ma már sók­kal előrébb tarthatnánk. Az elmúlt másfél évtized világ- gazdasági változásainak legfon­tosabb tanulsága az, hogy végül nem azok az országok jártak jól, amelyek olajkincsben, vagy más nyersanyagban gazdagok voltak, hanem azok, amelyek a szorító körülmények hatáséira, olyan szellemi tevékenységre voltak képesek, amelyek révén új ter­mékek, termékcsaládok, sőt ú> iparágak jöttek létre. A minőségi átalakulásért Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert bár az MSZMP XIII. kongresszusa meg­hirdette a kibontakozás program­ját, az elmúlt másfél évben a műszaki-kereskedelmi teljesít­ményben, a munkafegyelemben és a munkakultúrában nem kö­vetkezett be az a változás, amely megteremthette volna a célok eléréséhez szükséges minőségi átalakulás feltételeit. Mindany- nyiunk előtt ismertek azok a ne­hézségek, amelyek gátolják a jobb, eredményesebb munkát De a gyakorlat azt is bizonyít­ja, hogy azokon a helyieken, ahol a technológiai előírásokat betart­va, fegyelmezetten végezték a gabonaművelést, mint például a Bácsalmási Állami Gazdaságban, ott az aszály is kevesebb kárt okozott Ahol a külföldi piacot nemcsak megszerezni, hanem figyelmes ,piackutatással megtar­tani is akarják, mint a Kecske­méti Mezőgép VállalatnáL, ott a cserearányok romlása sem sors­csapásként jön, hanem tervezhe­tő és mérsékelhető. És meg lehet teremteni a fomuníkíudo becsü­letét is ott, ahol erre valóban odafigyelnek, és megfelelő minő­sítő, ösztönző érdekeltségi rend­szert dolgoznak ki, mint például az Április 4. Gépipari Műveknél, a Fémmunkás Kecskeméti Gyárá­nál, a Bácsépszemél, a bajai Bácshúsnád és sok mezőgazdasá­gi üzemnél, szövetkezetnél. Az említett vállalatoknál, szö­vetkezeteknél igenis lehetséges a jó szakemberek megfizetése, az ott dolgozók életkörülményeinek javítása. S tőlük nem is sajnálja senki, mint ahogy általában azok­tól sem, akik valódi többlettelje­sítményt nyújtanak. Ám azok, akik inkább csak jelen vannak munkahelyükön, de csak keveset, vagy semmit sem tesznek hozza a közöshöz, azoknak csak ennek alapján volna szabad kivenniük is belőle, akár vezetők, akár be­osztottak. Ez sajnos, nem min­denütt van így. .Szokás keresni az ünnepi meg­emlékezésekben, hogy mit is üzen a mának a jeles évforduló. Kor­tól és helytől' függő az ered­mény. Itt és most azonban a cselekvés az, amit ki' kell emel­nünk. A 69 év előtti Péterváron a munkások, a matrózok, a Szmplnljból irányító^ vezérkar megtették, ami az ő feladatuk volt A történelem igazolta a nagy igazságot, amit képviseltek, és amiért dolgoztak, sokan az életüket áldozták. Mi talán egy kicsit sokat me­ditálunk. Talán egy kicsit sokat nézünk az égre esőt várva, s ta­lán egy kicsit' sokat bízunk a jó szerencsére a piaci munká­ban. És elfelejtjük, amire nem­csak a térben és időben kissé távoli, 1917-es Pétervár, hanem a hozzánk nagyon is közeli. törté­nelmi tapasztalatok figyelmez­tetnek: az aktív és egységes cse­lekvést — amelyet a kommunis­ták, a munkáspárt irányít — nem helyettesítheti semmi. Tisztán kell látnunk: a realitások felmé­rése nem egyenlő az óvatos visz- szahúzódással, a kritikus önér­tékelés nem ugyanaz, mint ered­ményeink gáncsoskodó lebecsü­lése, és hogy a szövetségi politika jegyében sem szabad hagynunk, hogy a cselekvést fecsegek, pá­nikkeltők és illúziókergetők bé­nítsák. A fő üzenet: a jő ügy mellé felsorakozik az egész nép. A mi' mostani ügyünk a haladás, I az egyetlen lehetséges megöl-, dás a folytonos megújulás, a re­form. A reform, amely az új mel­letti kiállásban, napi erőfeszíté­sekben és távlatos előretekintés­ben, tettekben nyilvánul meg;. FŐSZEREPEKET OSZTÓ ÉVEK Töretlen hittel, munkakedvvel A bank első igazgatója Elmúlt het­venéves, de még ma is fris­sen köszön rá ismerőseire, s ha egy kis időre megáll valakivel, jó­ízű, kedves humorával anekdotázik. Sokan ismerik nemcsak ősz hajáról, udva­riasságáról, hanem émbér- 5zeretetéről, be­csületessé­géről, elköte­lezettségéről is. A nyugállo­mányú OTP-igazgatóról, Deák Istvánról van szó. Kecskeméten született földmunkás napszámos csa­lád második gyermekeként. A múltban a nincste- lenség úgy hozzátartozott életéhez, mint kenyérhez a héja. Felsőkereskedelmi iskolát végzett. Kecske­méten, a Szarvas utcában laktak, s még ma is fájó emléke, hogy Rigó péktől hitelben vették a kenye­ret, s petróleumlámpa mellett tanult. Jelesen érettségiztem 1937-ben — emlékezett jelenlegi munkahelyén Deák Pista bácsi —, az is­kola igazgatója, dr. HajirJóczIky Iván ajánlására fel­vettek a népbankba (ma a sajtóház), gyakornoknak. Akkor ez istentelenül nagy karriernek számított; számomra a megélhetést jelentette. A felszabadu­lás után is ott dolgoztam, ott léptem be a Magyar Kommunista Pártba, s 1949-ben, a bankok államo­sításakor én lettem az első igazgató. Nyugdíjazáso­mig, 1976. december 31-ig voltam ebben a beosztás­ban. A majdnem három évtized alatt sok-sok ember fordult hozzá egyéni vagy éppen közösségi gonddal, bajjal, Pista bácsi — ha ezt a törvényes keretek le­hetővé tették — segített. Egyszerűen, természetesen, emberien, ö maga jelenleg is éppen olyan puritán módon él, mint korábban. Az egyszobás lakás, akis Polski Fiat, amellyel vasárnaponként a rokonokat látogatják feleségével, minden, amit magáénak mondhat. Hétköznapokon dolgozik a városi párt- bizottságom társadalmi munkatársként. — Nagyon elfoglalt ember vagyok — mondta hun­cut mosollyal, de jól tudom, valóban az. — Nyug­díjazásom után az első napon már itt dolgoztam a pártbizottságon, s ezt teszem ma is. Gazdasági, számviteli dolgokkal foglalkozom, a szakmámnál maradtam, de természetesen mindenütt segítek, ahol kell. Hívtak szaktanácsadónak, de nem vállaltam, mert ígéretet tettem, hogy itt fogok társadalmi mun­kában dolgozni, s nem tudtam volna eleget tenni másik, ugyancsak társadalmi megbízatásomnak. A bíróság népi ülnöke vagyok 1949 óta, anji évente egy teljes hónapos aktív munkát jelent. Szeretem, szívesen csinálom, s már óriási rutint is szereztem. S ez még nem minden. Deák István több mint 12 éve a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke. A na­pokban a fásítási akció ellenőrzéséről adtak szá­mot. Lehet győzni ezt a sok társadalmi megbízatást? — Könnyen — válaszolta. — Nem lehet munkát- lanul élni. Igaz, nagyon nagy segítség, a feleségem, aki mint korábban, most is megteremti számomra a nyugodt otthont, a biztos hátteret. Feladataim el­végzése után, ha marad időm, olvasok, a családdal, a rokonokkal vagyok együtt. Szeretek sétálni is, s jólesik régi barátokkal, elvtársakkal szót váltani. A hetven esztendő — benne egy világválság, a második világháború, az ellenforradalom — nem kevés. Nem túlságosan nagy a teher, amit önként vállalt? — Itt jól érzem magam. Azért határoztam így. Emberek, elvtársak között vagyok, szeretnék mind­eddig dolgozni, amíg jó az egészségem. Nem panasz- kodhatom, bár mint minden vén embernek, nekem is hol itt, hol ott fáj. Nem kell törődni vele! Mit tehet .ehhez hozzá az újságíró? További jó egészséget, töretlen munkakedvet. Gémes Gábor Az egykori rohammunkás Csólyospálosi múltidézés A mai fiata­loknak már csupán az idő­sebbek elbe­széléseiből is­mert legenda, a „széncsata”, a Hanság lecsa- polása, a nagy jelentőségű 1957-es moszk­vai Világifjú- sági és Diák Találkozó — egyáltalán: az akkori ti zen­és huszonéve­sektől kemény helytállást, ha­tározott kiál­lást követelő korszak. Beszélgetőpartnerem, Pigniczki István nem­csak szemtanúja, egyik főszereplője is volt a felsza­badulást követő évek, majd ellenforradalom utá­ni konszolidáció loibonitaikozásának. Mert az idő tájt főszerepet kaphatott az élettől mindenki, aki nem hátrált meg a rá váró feladatok elől... — Szegeden születtem, hárman voltunk testvérek — kezdi a visszaemlékezést. — Korán a saját lá­bunkra kellett állnunk: tizenöt éves voltam, mi­kor meghalt édesapánk, nem sokkal később édes­anyánkat is elvesztettük. A műszerész szakmát ta­nultam ki. Először szülővárosomban, majd Buda­pestre kerülve a Rákosi Mátyás Műveknél vállaltam munkát. Beléptem a MADISZ-ba. Attól kézdve az életemet a mozgalom határozta meg. Oda mentünk, ahol a legnagyobb szükség volt a munkánkra. A „széncsata” meghirdetésekor én is jelentkeztem ro­hammunkára, a tatabányai szénbányába. Részt vet­tem a szigligeti nemzetközi ifjúsági- tábor építésé­ben, majd — pár évvel később, már KISZ-tagként — a Hanság lecsapolásának munkálataiban. S mutatja az elmondottakat igazoló megsárgult dokumentumokat. Amire a legbüszkébb: Kádár János aláírása hitelesíti az ellenforradalom idején tanúsított magatartása elismeréséül 1957-ben ado­mányozott Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet. A kitüntetést Pigniczki István főhadnagy kapta. — 1950-ben vonultam be sorkatonának. A tüzér­tiszti iskola elvégzése után Kecskemétre kértem magam, ahol az ezred DISZ-bizottságának titkára lettem. Itt léptem be a Magyar Dolgozók Pártjába, s kezdtem el tanulmányaimat a pártiskolán. Az el­lenforradalom kitörése után nekünk, katonáknak elsősorban a parancsnokság védelme volt a dol­gunk. Szerencsére nem körülit sor támadásra. De a vá­rosban járva egy percig sem lehettünk biztonságban. — Tudomást szerezve a Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány megalakulásáról, november 4-én lét­rehoztuk a városi karhatalmat, hamarosan sikerült helyreállítani a közbiztonságot. Pár nappal később új feladatot kaptam: Tiszakécskére küldtek, hogy vegyem fel a kapcsolatot az ottani kommunistákkal, s alakítsuk meg az MSZMP helyi bizottságát. Az egyik munkás lakásán, baráti összejövetelnek álcá­zott találkozón hoztuk létre a pártszervezetet. Ké­sőbb Kerekegyházára irányítottak, hasonló feladat­tal. — A következő év májusában a kiskőrösi ezred­hez kerültem, a KISZ-bizottság titkárának. Itt ért az a megtiszteltetés, hogy katonaküldöttként dele­gáltak az 1957-es moszkvai. VIT-re. Felejthetetlen élmény... Egy — a szó szoros értelmében vett •— főszerepet Is kapott Pigniczki István, Az évszázad fiai című dokumentumfilmben. A VIT-en kezdődött a forga­tás, majd itthon, a közelmúlt eseményeinek felidé­zésével, a fiatalok életének bemutatásával folytató­dott. A katonai akadémia elvégzése után nem sokkal mégis végleg búcsút mondott a hivatásos tiszti pá­lyának. Utolsó állomáshelyén, Kalocsán vállalt pol­gári munkát. Itt évekig a városi pártbizottság tag­jaként is tevékenykedett, majd a foktői termelőszö­vetkezet és a község függetlenített, párttitkára lett. Ma, immár nyugdíjasként. Csólyospálos'in lakik, ahol felesége a helyi kisegítő patika vo/Wöje. Sze­geden élő fiukhoz akartak közelebb kerülni ami­kor ideköltöztek. De elképzelhető, mondják, hogy még ez sem a végleges otthonunk. Ugyanis — a sor; iróniája — a fiú egy ideje Kalocsára udvarol... Szabó Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom