Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-04 / 260. szám

4 © PETŐFI NÉPE • 1986. november 4. Négysorosok költője Horváth Imre nyolcvanéves Horváth Imire 'költői sorsa szinte eseménytelen^ nek tetszik, hiszen szülőföldjéről. Nagyvárad kör­nyékéről alig mozdult ki, s korunk nagy bölcseleti vagy költői kalandjaiban sem vett részt. Meglehe­tősen szűk körben találta meg otthonát, életének tulajdonképpen négy erdélyi város volt a színhe­lye: Dés, t ol iskoláit végezte, Arad és Szatmár, ahol újságiróskodott, és mindenekelőtt Nagyvárad, ahol költővé érett, ahol értő olvasóközönségre és hűséges barátokra talált — ahol ma is él. Látszólag eseménytelen volt ez az élet, belül azonban annál nyugtalanabb. A fiatal költőt ál­landó létbizonytalanság gyötörte, apró napi gon­dok, bosszúságok, amelyek alattomban őrölték fel eleve érzékeny, szorongásra hajlamos idegzetét. Nagyvárad, ahol ifjúságának zömét töltötte, ha­nyatló határmenti város lett a trianoni békeszerző­dés után, híján annak a rohamos fejlődésnek, amely a századelőn áthatotta. Már csak nosztalgiájában őrizte a korábbi emlékeket, az urbanizációs fellen­dülést, a zajló szellemi életet, Adyt, A Holnapot. A viszonylagos elszigeteltségben mégis tartós szel­lemi értékek vezérelték a nagyváradi költő munká­ját. Horváth Imre ugyanis azok közé az írók és gondolkodók közé tartozott, akik a polgári radika­lizmus eszméinek elkötelezettségében kettős el­lenkezéssel figyelték a körülöttük zajló eseménye­ket, politikai áramlatokat. Nemzetiségükhöz és anyanyelvi kultúrájukhoz ragaszkodva szembe­kerültek a hivatalos román nacionalizmussal, de­mokratikus felfogásuk következtében pedig eluta­sították a magyarországi jobboldali politikát. Az a polgári réteg, amelyet a váradi költő képviselt, el­szegényedve sem mondott le eszmei és kulturális igényességéről, s az egymással versengő nacionaliz­musok idején is az európai művelődés és haladás ideáljaihoz ragaszkodott. Öntudatában és művelt­ségében nem „burzsoá” akart lenni, hanem „cito- yen” — különösen Nagyváradon, ahol még mindig éltető szellemi példát és mértéket jelentett a szá­zad eleji polgári fellendülés, az Ady által képviselt progresszió. Ezek az eszmék kaptak hangot Horváth Imre köl­tészetében is. Költői indulása idején főként pana­szos hangokat hallatott: a kisvárosi lét szűkös vi­szonyai között, a „szabad író” köznapi gondjaival terhelve, távol az irodalmi élet tűzhelyeitől magá­nyos tengődésnek érezte sorsát, elesettnek, remény­telennek érezte önmagát. Kilátástalan helyzetében kora ifjúságának természeti emlékeit idézte fel, a pamtheisztikus életfilozófiában, pontosabban élet­érzésben keresett menedéket. Nosztalgikus vágy- gyal fordult a természethez, az egyértelmű dolgok egyszerű és tiszta rendjét találta meg benne. És minthogy minden ízében városi költő volt, absztrakt képet alakított ki róla, nem a természet konkrét anyagát szerepeltette, hanem az elvonatkoztatott, sőt szimbólummá alakított „fát", „virágot” és „mada­rat”. E szimbolikus fogalmak által tiltakozott a há­ború és minden más embertelenség ellen, s álta­luk nyilvánította ki részvétét a szegények, az ül­dözöttek iránt. A tiltakozás és a részvét költői etikája többnyire négysoros versekben ölt alakot. A négysoros fegyel­mezett tömörséget kíván, aforisztikus formában fe­jezi ki az összetettebb gomdolatokat is, általában élesen egymásnak ütköztetve a felismert ellentéte­ket. Horváth Imre nagy hagyományokat követ négysorosaiban: Heine, Petőfi és Kosztolányi költé­szetének szellemi örökségét. Élesen metszett képei­ben, pontos logikára vagy éppen logikai ellentmon­dásra épülő versszerkezeteiben így fejezi ki a hu­szadik század közepén, Közép-Európában élő jobb­ra törekvő költő és moralista történelmi tapaszta­latait, csalódásait és reményeit. P. B. Irodalmi est — Kedves klubtársak, meg kel­lene próbálkoznunk valamilyen kulturális rendezvénnyel — mondta Ilse Damaschke, a,nőklub elnöknője. — Ha kétszázan lakunk is a faluban, az nem jelenti azonnal, hogy minket ,Barmwaldéban nem érdekel a kultúra. — Nagyon helyes! — mondta a tizenegy aktív tag. Az öt ke­vésbé aktív is bólintott. — Ezért javaslom — mondta az elnöknő —, szervezzünk irodalmi estet, ami társadalmi és kulturá­lis munkánk csúcspontja lenne. — De hogy kell azt csinálni? — kérdezték aggódóan a nők. Az elnöknö gondolkodóba esett. — Egész pontosan én sem tu­dom. Azt hiszem, hogy meg kel­lene hívni valamilyen költőt. Ha elfogadja a meghívást, természe­tesen honoráriumot kell kapnia, mert csak miattunk szakítja meg a munkáját. Kikeresem valame­lyik költő címét, és meghívjuk. Ha eligérkezik, nagyon kérem önöket, hogy ez az este valóban kimagasló kulturális rendezvény legyen. Ehhez mindegyikük hoz­zá tud valamivel járulni. Rudolf P. Meyer gyerekkönyv- író, az ismert lexikonkiadó név­rokona nagyon csodálkozott, ami­kor meghívást kapott Bärmwal- déból. Természetesen járt irór- olvasó találkozókra, de azokat mindig könyvtárakban vagy is­kolákban rendezték. Ezért tulaj­donképpen nagyon megörült, hogy végre felnőtt érdeklődőkkel is találkozhat. Sőt, még a felesé­gének is kedve volt vele menni, pedig általában inkább bírálta, mint elismerte, amiket irt. Amikor Meyerék leparkoltak Wartburgjukkal a bärmwaldei vendéglő előtt, a nőklub bizott­sága virágokkal köszöntötte őket. Azután bementek az ünnepien feldíszített terembe. A szemköz­ti falon a batikoló kör legújabb munkái voltak kiállítva. Amikor Meyefné megcsodálta az egyik tarka kézimunkát, azonnal neki ajándékozták. Ijedtében a torkán akadt a többi dicsérő \szó. Ilse Damaschke elnöknö üdvöz­lő szavai után. aki Rudolf P. Meyert az irodalom egyik legis­mertebb és legtermékenyebb alakjának nevezte, a klubtagok üdvrivalgásban törtek ki. Meyer, aki alig tudta leplezni megindult- ságát. köszönetét akart mondani, majd fel akarta olvasni a legér­dekesebb fejezetet legújabb gye­rekkönyvéből. csakhogy éppen akkor kezdték meg kitöltögetni a kávét, hat klubtag pedig saját ke­zűleg sütött tortákkal lépett a mester elé. — Mester, kitaláltunk egy ínyenceknek való szórakoztató játékot — mondta az elnöknő. — ön most behunyt szemmel meg­kóstolja ezt az összes finomságot, és aztán megmondja, melyik tor­ta ízlik a legjobban, a győztes torta receptjét a feleségének aján­dékozzuk. — Elragadó ötlet — örvende­zett Meyerné, aki tudta, hogy a férje utálja az édességet. Rudolf P. Meyer érezte, hogy összeszo­rul a gyomra, de nem akart csa­lódást okozni a vendéglátóknak. A harmadik kóstolás után elsá­padt, de közben hangosan kije­lentette, hogy addig nem hagyja el Bármwaldét, amíg meg nem kapja mind a hat receptet. A tor­ták készítői elragadtatva tapsolni kezdtek. Rudolf P. Meyer felállt, ügyet­lenül meghajolt, és végre el akar­ta kezdeni a felolvasást, de még mielőtt kinyitotta volna a száját, az elnöknő megszólalt: — Es most, tisztelt vendégeink szórakoztató műsor következik, amelyet Gerda Otto és Helma Dietze állított össze. Az említett két klubtag a lám­paláztól kissé remegve tűnt el a bábszínpad függönye mögött. A színpadon megjelent Speibl és Hurvinek, a klubtagok mozgatták őket, a szöveget pedig lemezről játszották le. A műsor háromne­gyed óráig tartott. A toll mestere ekkor már egy kicsit ideges volt, mert jól benne voltak az estében, és szerette volna, ha végre rátérnek az ő mű­vészetére, de Ilse Damaschke már bejelentette az újabb műsort: — És most, kedves vendégeink, újonnan alakult énekkarunk fog­ja szórakoztatni önöket. Négy hölgy állt fel egymás mellé félkörben, két szólamban kezdtek énekelni, egyáltalán nem rosszul. És minthogy Meyerék nem takarékoskodtak a tapssal, egymást követték a ráadások. Még javában szólt az ének, ami­kor nem sokkal éjfél előtt oda­jött a vendéglős, és közölte, hogy zárnak. Ilse Damaschke még mondott pár búcsúzó szót, és hangsúlyozta, hogy ez az irodal­mi est Börmwalde igazán színvo­nalas kulturális rendezvénye volt. Majd a zavart Rudolf P. Me­dernek átadta a honoráriumot, amiről megállapodtak, és amikor nem akarta elfogadni, megfenye­gette, hogy visszaveszik tőle mind a hat tortareceptet. A klubtagok egyenként mondtak köszönetét Meyeréknek az igazán kellemes, felejthetetlen irodalmi estért. — A legfontosabbról — mond­ta Anne Meisgeier, a szabás-var­rás tanfolyam vezetője —, a leg­fontosabbról elfelejtkeztünk. — Miről? — kérdezte az el­nöknő. — Meg kellet volna kérdeznünk a mestertől, hogy a nagy Meyer Lexikonon kívül írt-e még más könyveket is. Renate HoIIan-Moritz (Ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) OLVASÓNAPI.Ó Autóváros Egy amerikai úti beszámolóban olvastam, hogy egy magyar új­ságírótól — aki több hónapig járta az Újvilágot — legtöbbször nem azt kérdezték, hogy van-e honvágya, hanem hogy nem hi- ányziik-e neki az otthon hagyott autója. Az Egyesült Államokban az au­tónak körülbelül olyan szerepe, presztízse van, mint náluinlk egy szeretőnek, aki egyben a felesé­günk is, ráadásul birtokolja u va­gyonunk felét. .Minek következ­tében az az amerikai regényíró, aki az autót választja témájául, olyan 'biztosra megy, mint aki itthon annak idején Kincsemre fogadott a lóversenypályán. Fel­téve persze, ha a sokat ígérő té­mát jól írja meg. Arthur Hailey Autóváros című regényében kielégítette a feltéte­leket. A már nálunk is népszerű lak- tűríró ezúttal is ja bevált módszert követi; Bemutat egy szakmát, konstruál köré egy krímiit, ami­ben a szakma temiászetéből adódó bűn szüli a konfliktust, megfűsze­rezi egy kis erotikával és megbo­nyolítja néhány mellékes cselek­ményszállal. A repülőtér és a .bank után az autótervezás és -gyártás ügyes­bajos dolgaiba avat be bennün­ket. A főhős egy nagyon tehetsé­ges és mégis mélyen becsületes autó tervező, akinek azonban van. egy nagy hibája: este csak akkor fekszik a hitvesi ágyba, amikor a felesége már elaludt. E rossz szo­kás következményeit — legalábbis átvitt értelemben, — később a homlokán viseld. A regényben emellett szerepel egy színes bőrű lumpenproletár, aki nemcsak azárt fontos szerep­lő, mert a segédmunkások kilátás­talan helyzetót példázza, hanem segítségéveit az író bemutatja a futósTialag -melletti munka miben­létéi is. A többi szereplő az ame­rikai regényekben megszokott módon, úszómedence mellett, whiskyspoharat szorongatva küszködik problémáinak megol­dásán. A könyv eevik magyar kritiku­sa azt írta, hogy mivel a regény túl későn jelenít meg hazánkban, csak a hetvenes évek állapotait tükrözi, az autógyártásnak dtt le­írt szintje már a .múlté, olyan, mintha egy tavalyi újságot kelle­ne kényszerű érdeklődéssel olvas- gsitni. Lehet. De annak az olvasó­nak, aki az ezerkilencszázhatvan- valahányban konstruált Trabant kiutalására vá-akoziik, a tíz évvél ezelőtti amerikai autógyártás technikai elmaradottsága nem is itűnrik annyira a szemébe. A témát persze meg lehetett volna írni valószerűbben, hitele- sebbsn, pontosabban, életszerűb­ben, dckumenitumrigénnyel .is. Ha mondjuk Arthur Hanley Moldova György lenne. De nem az. Hámori Zoltán GYERMEKEVEK-GYERMEKELET Bolt és szövetkezet Tataházán A megye első és sokáig egyetlen úttörő-termelőszövet­kezetét Baján tartottuk számon, kiváló s példaként emlegettük. Az elmúlt esztendőben megalakí­tották a itatialházi gyerekek iá az úttörő-tszHt, és hogy társaik reg- géligondját helyben oldják meg, létesítettek egy boltot is. Örfi Lászlónéval, a tataházi Hámán Kató úttörőcsapat veze­tőjével a megalakulás, az „üze­melés” körülményeiről beszél­gettünk. — Szövetkezeti boltunkat 1985 februárjában alakítottuk meg; a gyerekek kívánságára. Har­mincán jelentkezhettek, és peda- gógustársaimnialk ds örömükre szolgált, hogy ennél sokkal több érdeklődő kívánt „boltos" tenni, a hozzánk járó kétszáztizenhat kisdobosból és úttörőből. Ebben az időben számolt be az úttörő- tsz eredményeiről Permai Gyula Bácsalmáson, s arra gondoltam, hogy ezt érdemes lenne .nekünk ds megpróbálni. I.tthon la csapat- gyűlésen elmondtam a tervet, majd megkerestük a helyi Pe­tőfi Tsz elnökét, Kiss Istvánt. Földet kértünk, és kaptunk is, két holdat, a községtől egy kilo. méternyi távolságra. Nagy volt az öröm a gyerekek körében, hiszen tudták: alki bekerülhet, annak nagyon komolyan kell dolgozni, de lesz zárszámadás is, ahol a nyereséget felosztjuk. __ Készült valamiféle műkö­dési szabályzat? __ Dr. őz Zsuzsanna, a szö­vetkezet jogtanácsosa szerkesz­tette meg alapszabályunkat, rög­zítve azt is. 'hogy a gyermek­tagságnak hány munkaórait kell dolgoznia, kötelezővé téve a ta­gok belépéséhez a szülői bele­egyezést. . __ Mit termesztettek az első é vben? .. ^ __ Tavaly négyszáz négyszög­ölön Ligetszépe nevű gyógynö­vényt termesztettünk. Sajnos, nem sok sikerrel, nem kelt ki a mag. és más gondok dis vol­tak vele. Nagyszerűen sikerült viszont a sárgarépa, a petrezse­lyem, a csemegekukorica. Osz- szesen 52 ezer forint volt a be­vétel a szántás, trágyázás kifi­zetése után. Ennek a pénznek a hatvan százalékát felosztottuk ■a tagok között. 20 százalékot' jutalmazásra fordítottunk, 20 százalékot pedig .tartalékalapnak megtartottunk. Az idén cseme­gekukoricát, .ciliaijökmagKit, sár­garépát termesztettünk. Sajnos, az utóbbi nem sikerült - a szá­razság miatt, ezért helyébe mi-. hamarabb káposztát palántáztalk a gyerekek. Ügy tűnik, jó. lesz a zárszámadásunk karácsony előtt. Hozzá kell azonban ten­n em, hogy nem jutottunk volna el ilyen szép eredményekig, ha a termelőszövetkezet vezetőitől nem kapunk annyi tanácsot, tá­mogatást. segítséget. Lipták Já­nos. Kiss Imre és Nagy András szülőkként is megértették törek­véseinket, nagyon sokat segítet­tek nekünk. — A boltról is beszéljünk! — Az ugyancsak tavaly léte­sített iskolaboltban egymást váltva harmincán dolgoznak. Természetesen önkéntes alapon és nagyon pontosan, szabályo­san. Az árubeszerzést a helyi áfész-áruházban intézik, készle­tünk ötezer forintos. A Bácsal­más és Vidéke Afésztől sok se­gítséget kaptunk, Borcsik Fe- rencné és Vajda József támo­gatta gyerekeinket, arra is ígé­retet kaptunk, hagy az iskola- boltosok kereskedelemben való élhelyezkedését ds támogatják. — Mit lehet kapni a boltban? — Délelőtt 10 óráig édességet nem árusítunk, csak tejet, ka­kaót. kiflit, fonott kalácsot és természetesen tanszert! Cukor­ka, keksz csak ezután kapható. Reggel háromnegyed hétkor nyitnak, és ibecsöngetésig — 7 óra 55 percig — tart az árusí­tás. Két órakor viszik postára a napi bevételt, ezzel fejeződik be a három boltos aznapi munká­ja. Jelenleg huszonegyen vált­ják egymást, hamarosan eldől, kiik léphetneik a nyolcadikosok helyére. A boltvezető, Horváth Andrea már most „tanuló-bol­tost” oszt be a „dolgozók” mel­lé, hogy kiderüljön: alkalmas-e erre a munkára? Keresetük? A legutóbbi csoport két hét alatt 1650 forintot kapott, amit egyenlő arányban osztattak el. I J * Búcsúzóul megnéztük, lefény­képeztük a parányi boltot. Az­zal' a reménnyel, hogy mind több csapat tagját utánozzák majd a itataháziakat. sei — TUDÓSÍTÓINK jelentik A kecskeméti Lánchíd utcai iskolából Csenki Klára kisdobos küldött levelet. „Nagyszerű kiránduláson vettünk részt patronálólnkkal, egy szakszer­vezeti csoporttal, annak vezetőivel, Szekeres Jánossal és Doma Imrével. A Csalános! parkerdőben már sát­rak vártak bennünket, meg két szép farkaskutya. Azután megnézhettük a produkcióikat, amin csak ámul­tunk, bámultunk, mert ezek a kutyu- sok felszólításra különféle gyakorla­tokat hajtottak végre. Kedves ven­déglátóink remek akadályversenyt ts tartottak számunkra, amiből a vi­dámság sem hiányzott.” Jánoshalmáról a szorgalmas riporter-őrs jelentkezett. A nyol­cadikos BiszlU Csaba egy érde­kes vetélkedőről küldött beszá­molót. „Az elmúlt esztendőben Iskolánk­ban úttörőszővetkezeti versenyt ren­deztek. A két első helyezett már középiskolás, így Szerezla Alexandra és Jómagam Indultunk — harmadik, illetve negyedik helyezettként — a kecskeméti megyei vetélkedőre. Szá­mos, kereskedelemmel, ezen belül a szövetkezeti kereskedelemmel kapcso­latos kérdésre kellett választ adnunk, de készítettünk árlistát és kitöltöt­tünk szövetkezeti totót Is. Örültünk az eredményhirdetéskor: én a negyedik, Alexandra a hatodik helyen végzett.” haüi KOHKypc no jycpKOMy hsuk/ (gaa iükojilhhkob) 3 a j a h h a ül. Kait no3gpaMTL o npa3«HHK0M? CerosHfl Í9Hi> ygüTeJiH. Th xogemt nosgpaBHTt cBoero npeno- gaBaTeaa pyccKoro Hsmta c npa3gHHK0M. 3to npeicpacHaa mhcab. EMy őygeT ogem> npanTHO. Ho Kait sto cgejiaTt? Mh nosgpaBJweM apyr gpyra c npa3HHHK0M u npocTO npz BCTpene, h no TeaegOKy. Ma no3gpaBJiaeM gpyr gpyra a népén npaaairaKOM, a b flBHB npassHBKa, a morga gante noojie npa3AHHKa. Bég* "nymue no3flHo, geu HBKorga", k3K roBopaT pycoKaa nocaoBaga. B npaágHaita mb náció gapzM nogapm cbohm őjm3kbm. JUh TBoero npenogaBaTejw caiuiuít nyamail nogapoK - 3to no3gpaBJieHae Ha npaBBJiBHOM pyccKOM H3UK9. Bot Kan 3to cgegaTt. npa BCTpene. 1 a c a o . 3gpaBCTByflTe, Ansa IfeaHOBHa! A h h a ÜBaHOBHa. Äoöpuü abhb, JOacao. JH a o a o . C HacTynaionmM npa3gmK0M Bac, Ahhs IfeaHOBHa. A h h a ÜBaHOBHa • Cnacaőo. M a o h a . Jfodpoe yTpo, Ama IfeaHOBHa. A h h a üBaHOBHa. 3gpaBCTByflTe, MaoHa. H a o h a . fl no3npaBanD Bac c npomegmgM.npasgHHKOM. K coxaae- H0B, st He ciaoraa cgeaaTB 3 to Bnepa. A h h a ÜBaHOBHa • EoaBmoe cnacaőo, Mao Ha. MHe ohbhb irpHHTHO. no TeaeffiOHV. M a p h a . ÄoöpHä Be nép. Ama IfeaHOBHa. 3to Mapaa. A h h a ÜBaHOBHa • SapaBCTByftTe, Mapna. Uapifl . Ama IfeaHOBHa, a xony no3gpaBHTL Bac c npa3gmKOM HAUI KOHKYPC H HOXeaaTB SSM 3gOpOBBH. no PYCCKOMY H3WKY . A h h a ÜBaHOBHa , Eojitffloe cnacHőo, Mapaa. 1052 Budapest V., Semmelweis u. 1—3. Ecan th He Hontem* no3gpaBHTL CBoero npenonaeaTeaa mtho A beküldési határidő a köz- ““ n0 Teae$OHy, mojkho nocaaTL eiay Kpacrnyp OTKpHTity jura Teae­léstől számított két hét. Kapcso- rpaimy. lód ja tok be minél többéit, érté­kes díjak várnak benneteket a „ verseny végén! Ha nanus Haiu tokot tekoS otkphtkh a Teaerpatmai. HAUI KOHKYPC no PYCCKOMY H3HKY Orosz nyelvi vetélkedő Harmadik forduló — úttörőknek A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza Puskin Orosz Nyel­vi Intézet budapesti kihelyezett tagozatéival közösen - kezdemé­nyezett orosz nyelvi vetélkedő harmadik fordulóját közöljük részetekre. Ismételten kérünk bernieket, hogy a megoldáshoz mellékeljétek — külön lapon — a következő adatokat: név, pon­tos lakcím, anyja neve. Iskola neve. címe. osztály — életkor orosztanár neve. A megoldásokat a következő címre küldjétek: Szoviet Kultúra és Tudomány Háza Puskin Orosz Nyelvi Inté­zet budapesti kihelyezett tagoza-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom