Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

1986. november 29. 0 PETŐFI NÉPE 0 9 A HÁTI PERMETEZŐGÉPTŐL AZ ATOM TECHNIKÁIG Szállítmányok Tengizbe a Vegyépszertől Szokásos reggeli gyári szemlé­je után beszélgetünk Varga íjász­lóval, a Vegyépszer Vállalat ti- szakécskei gyárának főmérnö­kével. Arra vagyok kíváncsi, hogy ebben, a népgazdaság számá­ra nem könnyű esztendőben kol­lektívájuk milyen teljesítményre • számít. — A korábbiaknál nehezebb volt számunkra ez az év — kez­di a főmérnök. — Régebben már augusztusban, szeptemberben is­mertük a következő évi felada­tainkat; most csak háromhavi előretekintésre volt módiink, me­net közben jöttek a megrendelé­sek. Ebből' következik, hogy ke­vesebb idő jutott a műszaki elő­készítésre és a szükséges anyagok beszerzésére: —r Végfii is megvalósulnak a terveik? • — Sajnos, az előirányzott 450 millió forint árbevételből csak 400—410 millió lesz, s a tervezett 120 milliós gyári eredmény, nye­reség helyett 95—97 millióval kell beérnünk. Itt mindjárt hangsú­lyoznám: nincs mit szégyell­nünk! Ezeket a.számokat a ter­melés jövedelmezőségét, az esz­közhatékonyságot sók vállalat szívesen tudná a magáénak. — Akkor mégis...? — A bázisszemlélet vet nem minden kihatás nélküli árnyékot a teljesítményünkre, azért, hogy tudniillik nem növeltük a terme­lést az előző évhez képest. De hát ez nem rajtunk múlott, ha­nem a piacon, a keresleten. — Lehetett volna'az év kevés­bé sikeres is? — Ha nem nagyvállalati kere­tekben dolgozunk, igen. Ugyan­is ennék köszönhetjük, hogy be­kapcsolódhattunk a tengizi szál­lításokba. A KGST-beruházás ré­szeseiként 100 millió forint fö­lötti érétkben készítettünk épü- letfödémeket, 960 darabot, az utolsókat most indítjuk útnak a Szovjetunióba; víztartályokat, 100, 50 és 25 köbmétereseket. Ezek sorozatjellegű termékek voltak, jól fel lehetett szerszá­mozni a gyártást, s intenzív mun­kafolyamatokat lehetett kiala­kítani. Tehát jól jártunk ezzel a megrendeléssel. — A permetezőgépek piaca ho­gyan alakult? — Azt tapasztaltuk, hogy a kézi működtetésű háti gép he­lyett szívesebben vásárolnak az emberek hordozható motorosat, ezért a hagyományosak mellett megkezdtük ezek gyártását. Az idén körülbelül ezer darabot szál­lítunk a kereskedelemnek a rob­banómotoros gépekből. Jövőre már háromezret készítünk. Az olasz motor helyett hazait fo­gunk beszerelni a permetezőkbe, a Kismotor és Gépgyár nemso­kára megkezdi számunkra ezek sorozatgyártását. Tervezzük elektromos meghajtású perme­tezőgépek kialakítását is. — Mekkora e hagyományos termék jelentősége a gyár pro­filjában? — Mintegy huszonöt százalék a részaránya, ezt tartani is akar­juk, ezért bocsátjuk ki a korsze­rű típusokat. A nagy sorozat jó­tékony hatású az egész termelés­re, a pénzügyi stabilitásra is. — Az idén milyen feladataik vannak még? — A paksi atomerőműnek mi gyártjuk a kiégett fűtőelemek tá­rolására alkalmas tokokat. Mos­tanában készülnek el az utolsó darabok. — A jövő esztendő mit ígér? — Nem lesz könnyebb az idei­nél, sem a szabályozás oldaláról, sem a munkaellátottság tekin­tetében, ugyanis a vegyiparigép­gyártásra túlkínálat jellemző a piac igényeihez képest. Rugal­masnak kell lennünk, gyorsnak, hogy versenyképesek legyünk. ÉPÜLŐ LÁSZLÓFALVA NYÄRLÖRINCI portré 0 Évente mintegy húsz családi ház — nagyrészt kétszintes — épfii Lászlófalván. A tulajdonosok zömmel a környező tanyákról betelepü­lők» köréből kerülnek ki. Jelenleg még kilenc telek vár gazdára a Béke utcában, ahol a vevők 250—280 négyszögöles porták közül vá­laszthatnak. A vízvezeték építése folyamatban, a villanyvezeték a helyszínen van. (Tóth Sándor felvétele) KISKÖZSÉGEKBE - KIJÁRNAK AZ ÓVÓNŐK Kiegyensúlyozott, boldog gyerekeket! Érdemes kőműves Mindenfelé köd a környéken — Nyárlörlncen süt a nap. — Nekünk, kőműveseknek már ajándék ez a jó idő — mondja Zsem­beri János, aki a Petőfi utca 20. alatt, ifjú Faragó István portáján egy mel­léképület falába illesztgeti a téglá­kat. -Kék szemű, pirospozsgás arcú, erőteljes férfi a mester. Tiszaugról származott ebbe a fa­luba, ide nősült. Nem könnyen fo­gadták be — amikor még csak ud­varolni járt át, az édesanyja, vicce­lődve, azzal bocsátotta útra: inkább a szaladásban fulladj ki, mint egy­szer bátor legyél —, de most már Igazán nyárlőrincinek érezheti magát. Az ipart őt éve váltotta ki. Gondoltam, megpróbálom, 'hátha jobban élek majd — meséli. — Nem mondom, megtalálja az ember a szá­mítását, de csak ha megfogja a mun­ka nehezebbik végét. Sok mázsa mal­tert föl kdl dobálni a falra azzal a kis fándlival, mikorra egy házat be­vakolok! A téglát Is meg kell moz­gatni, meg a betont is! Zsemberi János joggal érzi magát nyárlőrincinek: kétszer kapta már meg az érdemes társadalmi munkás ebnet, s két oklevelet is őriz. — Megteszi az ember a környeze­téért, amit tud — hallom a kőmű­vest, akit társával. Tótit Józseffel so­sem kértek még hiába a település ve­zetők Járdát építettek az Iskolához, a művelődési házhoz, minden évben rendbehozzák az iskolát festés előtt, most hétfőre ajtót áUit be Zsemberi János az egyik tanteremben. Pedig az 6 fiai már kijárták a nyolc osztályt. Tiszaikécskén és vonzáskörze­tében — Lakiteleken, Lászlófalván és Nyárlőrtocen — az óvodák összesen 925 kisgyereket fogad­nának, de jelenleg csak 814 ap­róság tölti napjait az intézmé­nyekben. Minden jelentkezőt föl­vettek, még olyanokat is, akik­nek az anyukájuk a kisebb test­vérükkel otthon van gyesen. Mi­vel mostanában kevesebb gyerek születik — no és az óvodákat is bővítették — közelednek afelé az Ideális állapot felé, amikor a cso­portlétszám nem lesz nagyobb húsznál, sőt Tiszakécskéről ez máris elmondható. A községekben egyelőre még százszázalékos a . helykihasználás. Mindezeket Demeter Jenóné- től tudtam meg, aki a körzet óvodai szaktanácsadója — régeb­ben szakfelügyelőnek tisztelték —, s-egyben a lászlófalvi óvoda vezetője. Arról tájékoztatott, hogy 71 óvónő neveli a kicsiket, s három képesítés nélkülit is al­kalmaznak Sajnos az óvónők­nek egyelőre szolgálati lakást nem 'kínálnak, ezért a kisközség­be úgy járnak ki Kecskemétről,.. Lászlófalvára például hatan in­gáznak naponta. A szaktanácsadó tapasztalatai szerint - a fiatalab- , bak nem szívesen vállalják a bu-; szó zást, ezért a későbbiekben1 a. személyi feltételek jó színvona­lon tartása lépésre készítetheti majd a tanácsokat — vagyis gon­dolniuk kell a szolgálati lakásra, miként a tanárok esetében gon­dolnak is. Mert a szolid letelepe­dési segélynek nincs vonzereje. Az lenne ideális, ha minden gyerekcsoporthoz ..fcét óvónő jut­na, egy a délelőtti „műszakba”, egy a délutániba. Az egyéni bá­násmód, a differenciált foglalkoz­tatás, és más pedagógiai alapél­nek alkalmazhatósága szem­pontjából — a megyén belül — nem rossz a helyzet jelenleg sem. Egy körzeti specialitás: ..mini­ket” is találni az óvodákban, olyan kisfiúkat, kislányokat, akik még nincsenek háromévesek, de már szobatiszták, és a szüleik munkahelye kéri á felvételűiket, mert a mamák munkájára szük­ség van. Ez a kisközségekre jel­lemző, ahol bölcsőde nincsen. Oktatástechnikai eszközökben szegények az óvodák, ezen az,is­kolákkal együttműködve igye­keznek segíteni.. Benti játékok­ból közepes az ellátottság; a sze­rény költségvetési keretet eddig az üzemek adományai egészítet­ték ki, de mostanában' ők sem mindig nyúlnak első szóra a pénz­tárcájukba, hisz van. hová ten. niük a forintjaikat. Az udvari játékok általában — a rendelke­zésre álló pénzhez képest — igen drágák, például egy csúszda tíz­ezer forintba kerül. A szép, korszerűsített lászlófal- vi óvoda magán viseli több von­záskörzetbeli üzem dolgozóinak „keze nyomát”, nemkülönben a szülőkét, akik szintén szívesen áldoztak társadalmi munkát a ta­valy bővített intézményre Megkérdeztem Demeter Je­nőivé óvodai szaktanácsadót, hogy a szakmai felügyeletben milyen pedagógusi hitvallást érvénye­sít, mit követel meg kolléganői­től. Válasza: — Az legyen a cél, hogy a gye­rek jól érezze magát az óvodá­ban. Ha ezt elértük, akkor a szü­lő bízik az óvónőben, nyugodtan bízza rá a gyéreikét, kevesebb a gondja, s napközben jobb a han­gulata a munkahelyén. Végered­ményiben kiegyensúlyozott,- bol­dog gyerekekét adjunk át az is­kolának, akik képesek lesznek az ottani tudásanyag befogadásá. Létra alkatrész Lakitelekről 0 A Lakiteleki Szikra Tsz mű­anyagüzemének egyik termékét a kecskeméti Alumíniumipari Szövetkezetben hasznosítják: az aluminiumlétrák „lábára” húz­zák' ezeket * a „cipőket”, szak­nyelven végelzáró kupakokat. V. Balázs Erzsébet százezer da­rabot gyárt az idén belőlük. ra. Ma délelőtt tizenegy órakor boldog családi esemény színhelye lesz a Tiszaikécsikei Városi Tanács tanácskozóterme: Tóth Ferenc és neje. Mészáros Krisztina gyémántesküvőjüket tartják. A férj 1904-ben, a feleség egy évvel később született, mindketten szegény családban. 1926 novemberében kötötték össze az életüket, tehát 60 esztendeje. Tóth Ferenc a malomiparban dolgozott; emellett harmados földet fogtak művelésre gazdáktól, majd annak idején be­léptek a termelőszövetkezetbe. Az árendáslakás helyeit kis saját házat vettek, ma is abban élnek. Házasságukból hat gyerek született, mindegyik kezébe kenyeret adtaik. Összesen tizenöt unokájuk van, sőt már tíz dédunoka is ott lesz ma a tanácsházán, amikor Sántha Károlyivá nyugalmazott vb- titkár előtt, ünnepélyes körülmények között, hivatalosan megerősíti Tóth Ferenc és felesége a hatván évvel ezelőtt elhangzott erküt. További boldog éveket I • Irta: A■ Tóth Sándor SPORT-SPORT - SPORT FŐISKOLÁSOK A TESTNEVELÉSRŐL, SPORTRÓL, SPORTOLÁSRÓL Az időhiány igénytelenséget szül? Hiába jár edzésre, nem fejlődik • Kevés a lehetőség, még kevesebb a létesítmény • Motiváló tényező a ,,hiúság” A héten Kecskeméten randevúztak megyénk fő­iskolás sportolói, s négy sportágban mérték össze tudásukat. Alkalom kínálkozott a beszélgetésre azokkal a fiatalokkal, akiknek a sportolása, test­nevelése a legtöbb vitát kavarta az elmúlt eszten­dőkben. Felmérések szerint a felsőfokú intézmé­nyekben végzettek fizikai mutatói elmaradnak a középiskolásokétól, vagyis a diplomáig vezető úton alaposan „legyengülnek” a tanulók. A megyei sportnapokon három fiatal mondta el véleményét. 0 Előd Dorottya: A testnevelés 0 Hortai Gábor: A srácok több- 0 Szabó Andrea: A tornaterem követelményei alatta maradnak a sége teljesen felhagyott a sporto- mindig a mienk, gimnáziumi anyagnak. lássál. Előd Dorottya, a kecskeméti Tanítóképző Főiskola másodéves hallgatója. Gimnazista korában Kisújszálláson kosárlabdázott, az NB Il-es bajnokságban játszott. Tulajdonképpen azért jött Kecs­kemétre tanulni, mert tudta: a városban nagyon népszerű a ko­sárlabdasport. — Amikor a felvételin meg­kérdezték tőlem, hogy sporto- lok-e, megörültem. Azt hittem, komolyan számítanak rám a ko- sárlabdacsapaitban, azután csa­lódnom kellett. Az iskolai együt­tes csak a városi bajnokságban szerepel, meg néha egy-egy tor­nán. Az edzésekre nem járok el rendszeresen, -mert úgy érzem, nem fejlődnék semmit. A tan­tervűnkben szerepel a testneve­lés, de a követelményei alatta maradnak a gimnáziumi anyag­nak, ez érthető, mert a diploma után óvodásokkal foglalkozunk majd. — Van-e lehetőség az iskolá­ban a sportolásra? — Igen, a lehetőség megvan, bár -nem sokan élnek vele. A kollégiumban van egy kondicio­nálóterem, ahová sokan eljárnak. A tornaterem ajtaja is nyitva áll a tanulók előtt, de nagyon ke­vesen látogatják.- Sok szempont­ból érthető is, hiszen rengeteg időt töltünk el tanulással, na-. gyón elfoglaltak vagyunk. így aztán nem alakulhat ki igény- a mozgásra, a sportolásra ... Hortai Gábor Baján, a vízgépé­szeti főiskolán tanul. Régebben búvárúszással és labdarúgással foglalkozott, a főiskolás sportna­pokon mégis a kosárlabda-együt­tesben szerepelt. — Pécsről kerültem Bajára — mondta. — Mindig nagyon sze­rettem sportolni, a főiskolán sem hagytam abba a mozgást. Az is­kolánk nagyon rosszul áll léte­sítmények dolgában, nincs önál­ló tornatermünk, sportpályánk. A városi sportcsarnokok pedig foglaltak, így a .téli időszakban alig van lehetőségünk a mozgás­ra. Ráadásul a harmadik évfo­lyamban már nem szerepei a tantervben a testnevelés, s úgy látom, hogy a srácok többsége teljesen felhagyott a sportolás­sal. A többség eltunyul, elkényel- mesedik. Biztosan sok az igaz­ság abban, hogy a főiskolások fi­zikai képességei visszafejlődnek a gimnáziumhoz képest. — Mennyire voltak komolyak a testnevelési órák az első két évben? — A követelményeket kicsit rugalmasan kezelték, de aki akar­ta, megkapta a szükséges meg­terhelést az órákon. Én úgy ér­zem, sikerült megőriznem a. „ré­gi formámat”, ugyanolyan erő­ben vagyok, mint tizennyolc éves koromban. De az biztos, hogy kortársaim többségében nincs meg az igény a sportolás­ra, sajnálják az időt a mozgásra. — Szerinted miként lehetne javítani ezen a helyzeten? — Jobb szervezéssel és sok­kal több, jobb létesítménnyel. Ezt nemcsak Bajára értem, ha­nem szülővárosomra, Pécsre is, ott sem jobb a helyzet. Szabó Andrea, „földije” Hor­tai Gábornak, ő is Pécsen tanult a középiskolában. Most a kerté­szeti főiskola végzős hallgatója. A megyei sportnapon a kézilab­dacsapat hálóját őrizte, noha sohasem sportolt versenyszerű­en. — Nálunk a harmadikban is van testnevelés-oktatás. Szerin­tem nagyon jó dolog, hiszen he­tente kétszer rendszeresen spor­tolunk valamennyien. Egyéb­ként a tornaterem mindig a mi­enk, bármikor lejöhetünk mo­rogni. Télen sítúrákat, nyáron gyalogtúrákat szervezünk. Állí­tom, nálunk élénk a sportélet. Ez nem azt. jelenti, hogy mindenki rendszeresen sportol, de a kollé­gisták közül sokan lejárnak a terembe. — Szerindet a diploma után is megmarad az igény a mozgás­ra, a rendszeres sportolásra ezek~ nél a fiataloknál? — Érre nehéz lenne egyértel­mű választ adni. A mi isko­lánk sokat segít abban, hogy ki­alakuljon áz igény a sportolásra. A magam nevében tudok csak. válaszolni: én hiúsági kérdést csinálok ebből. Nem szeretnék elhízni, el'kényelmésedni, fezért biztosan ott leszek a sportpályán, a tornateremben a diploma meg­szerzése után is ... * Nehéz lenne valamiféle végkö­vetkeztetést levonni az elmon­dottakból. Annyi bizonyos, hogy van igazság a megállapításban, mely szerint a főiskolások keve­sebb időt fordítanak mozgásra, mint a fiatalabbak, ezért fizikai­lag gyengébbek is. Ebben talán ludas a tanterv is, á létesítmény- hiány, s talán a tanárok sem tesznek meg mindent az ügy ér­dekében. Annyi azonban egyértelműen kitűnik a főiskolások nyilatko­zataiból, hogy nem alakul ki az igény a mozgásra. Van tehát min javítani. Rajtmár István Elnökségi tagok: Baranyai Géza, a vasasszakszervezet titkára Demján Sándor, a Magyar Hi­telbank vezérigazgatója, Ferencz Gyula, a Salgótarjáni BTC ügy­vezető elnöke, Fülep Kornél, a Hajdú-Bihar megyei Labdarúgó Szövetség elnöke, Garaba Imre, a Bp. Honvéd játékosa, Győri László, NB I-es játékvezető, Hargitai Károly, a Ferencváros ügyvezető elnöke, Kutasi László, a Metripond SE játékosa, Lo- sonczi Flórián, a Csepel labdarú­gó-szakosztályának elnöke. Pes­ti György, a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Labdarúgó Szövetség elnöke, Sárvári Ist­ván, a Fejér megyei Labdarúgó Szövetség elnöke, Schein Béla, a Baranya megyei Labdarúgó Szövetség elnöke, dr. Sütő De­zső, a PM bevételi főigazgatósíig főigazgatója, Szániel János, a Rába ETO ügyvezető elnöke, Szilvási József, a Somogy me­gyei Labdarúgó Szövetség elnö­ke, Szlávik András, az Athenae­um Nyomda vezérigazgatója. Szu- 1% István, a Békés megyei Labda­rúgó Szövetség elnöke, dr. Tisza László, az OTP vezérigazgatója, dr. Tóth Sándor, a Legfőbb Ügyészség osztályvezetője, Va­dászi Tibor, vezérőrnagy, dr. Varga Miklós, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnökhelyettese és Verebes József, az MTK-VM ve­zetőedzője. RÖVIDEN X Messzi Istvánt, a KSC és a magyar válogatott súlyemelő­jét köszöntötték tegnap a me­gyei testnevelési és sportosztá­lyon abból az alkalomból, hogy hatodik helyezettként hozzájá­rult ahhoz, hogy a magyar csapat a pontversenyben az előkelő har­madik helyet foglalja el a szó­fiai súlyemelő-világbajnokságon. A megyei testnevelési és sport­osztály elismerő levelét és ju­talmát Fekete László osztályve­zető adta át Messzi Istvánnak és további sikereket kivánt a ki­váló sportolónak. Az ünnepélyes eseményen részt vett Király Jó­zsef, a KSC ügyvezető elnöke is. X Dubaiban, a sakkolimpián Egyesült Államok—Magyaror­szág 3:1. A férfiak mezőnyében a magyar csapat 26,5 ponttal a negyedik? A nőknél: Magyaror­szág—Anglia 2,5:0,5. Együtte­sünk 20,5 ponttal a második he­lyet foglalja el. X Csütörtökön Morlaix-han a Franciaország—Magyarország összecsapással lezárult az aszta­litenisz Szuper Liga 3: forduló­ja. A magyar válogatott a késő esti órákba nyúlt találkozón megszerezte első győzelmét. Ma­gyarország—Franciaország 5:2. A magyar csapat hatodik. X Jő hír az ökölvívást kedve­lőknek. A KSC tájékoztatása szerint a nagy érdeklődés elle­nére még kapható jegy a ma dél­után 17 érakor kezdődő KSC— Ű. Dózsa ökölvívó-rangadóra, az érdeklődők a szokásos módon, a találkozó előtt vásárolhatják meg belépőiket. Megalakult az MLSZ új elnöksége Pénteken a Magyar Labdarú­gó Szövetség székházában tar­totta alakuló ülését az MLSZ 24 tagú új elnöksége. A magyar labdarúgás vezérkara 1988 vé­géig látja majd el feladatait. A régi elnökségből hárman szere­pelnek az újonnan alakult veze­tő testületben. Az elnökség ösz- szetételéről annyit, hogy annak 60 százalékát szavazás útján vá­lasztották, míg 40 százalékot ki­jelölték feladataik elvégzésére. Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke köszöntötte az elnöksé­get, majd átnyújtotta a tagok­nak a megbízóleveleket. Beszé­dében hangoztatta, hogy a leg­lényegesebb kérdés a labdarú­gás erkölcsi tisztasága, ezen a téren határozott megújulásra van szükség. Következetes fellé­péssel helyre kell állitani a klasz- szikus .értelemben vett sportsze­rűség becsületét. Abban az or­szágban, ahol a labdarúgás mil­liók közügye, első számú part­nernek a közvéleményt kell meg­nyerni. A szövetség minden ve­zetője, munkatársa nyíltan, őszin­tén beszéljen minden kérdésről, még ha azok néha kellemetlenek is. Az MLSZ új elnöksége: Elnök: Somogyi Jenő, a Pan­nónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat vezérigazgatója. Főtitkár: dr. Páncsics Miklós. * • V mm* \ VÄRÄJ|S J^PÉKE Tiszakécske .....___.._.........................._.............. • J_______________________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom