Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-26 / 278. szám
QQzdo/QQpolitikQj munko y Icljc/ilmcoyck • PETŐFI NÉPE • 5 1986. november 26. MILYEN VOLT A NYÁR? Mit végeztek a hivatásos vásárlók? Nyilatkozik a kereskedelmi felügyelőség megyei vezetője Elmúlt, már csak az emlékekben él a nyár. Közeleg a tél, a karácsonyi ajándékozás; a vásárlások igazi szezonja. A kereskedelmi felügyelőség (KF) irodáiban idézgetik csak rendszeresen vissza a kánikulai napokat. Jó néhány, még a forróságban jegyzőkönyvezett eset teremt forró pillanatokat a tárgyalókban. Zárulnak a nyári keltezésű akták, határozatok születnek: elmarasztalás, megrovás, bírság. Summázni igazán csak mostanában lehet az 1986-os nyári főszezon tapasztalatait. Árdrágítás, minőségi reklamációk szabálytalan intézése; áru jogtalan visszatartása; élelmiszerek minőségének rontása; az ellenőrzés akadályozása — ilyen és ezekhez hasonló tárgyú dosz- sziék fekszenek dr. Jobbágy Lajos, a KF vezetője, a megyei tanács kereskedelmi osztály helyettes irányítója asztalán. —• Milyen volt az idei főszezon? Hogyan látták a „hivatásos vásárlók”, a felügyelők? — kérdeztem dr. Jobbágy Lajostól. — Ha a forgalmat és a szolgáltatások színvonalát nézzük, fejlődésről beszélhetünk. Rosz- szul startolt a nyár, de júliustól mintha pótolni kívánták volna vendégeink az elmaradást: a szokottnál jóval töhb turista érkezett kédvelt, ismert üdülőhelyeinkre. Jó volt, hogy javultak a fogadás feltételei. Például már több szálláshelyet kínálhattunk az idén, mint 1985-ben. Választékosabb, vonzóbb, jobban szervezett programjaink megnyerték a látogatóink tetszését. Volt étel és ital is elég. Talán csak a sör hiányzott időnként... í— Önök az üdülők, a vásárlók képviseletében járják az egységeket. Biztosan tapasztalták, hogy milyen bosszantó: egyes vállalkozók nyerészkednek azon, hogy a szabadságon lévők, a családostól üdülők nem kívánnak minden alkalommal panaszkönyvért kiáltani. Vagyis nagyobb a tolerancia... — E nyáron különpsen sok bejelentés érkezett az üdülőkörzetekből. Méregdrágán adott, langyos üdítőikről, semleges ízű, vizezett és túlhabosított fagylaltot kínáló vendéglátósokról írtak a bosszankodó vásárlók. Különösen figyeltük tehát az üdülőkörzeteket, vizsgáltuk a szolgáltatások színvonalát, az ételek, az italok minőségét, a környezet kulturáltságát. Gyakran ellenőriztünk együtt a Köjál és a Bor- és az Élelmiszerminősítő Intézet munkatársaival. Sajnos alig találtunk olyan presszót, vendéglőt vagy büfét, ahol nem akadt hiányosság vagy mulasztás. A vizsgált ágazatokban — vendéglátás, élelmiszer-, iparcikk-kereskedelem — harminc százalékkal több felelősségre vonás történt, mint a múlt esztendőben. — Kik a munkatársai? Kik azok, akik vállalják ezt a nem könnyű munkát? Hányán dolgoznak egy vizsgálatnál? — A százhetvenhárom nyári ellenőrzésünket öt felügyelőnk végezte félszáz külső munkatárssal. A főállású revizorok felsőfokú végzettségű, jól képzett, nagy tapasz- talatú szakemberek. ■— Rugdos a kisördög, hogy megkérdezzem: vajon mennyit kereshet egy felügyelő? — Ha megvesztegetésre gondol, úgy örömmel mondhatom: bár nincsenek túlfizetve az igazgatási ágazat munkatársai — egy pecsenyesütő jó hétvégén megkeresheti azt, amennyit mi havonta a borítékba teszünk —, de még nem ért vád bennünket, hogy munkatársaink etikátlanul jártak volna el. Minden második látogatásukat eljárás követi... Gondolja, hogy sokáig dolgozhatna egy korrupt revizor? — Azt nem mondhatja senki, hogy sokan vannak... Pedig tucatszám nyílnak új és újabb üzletek. — Nem állíthatunk minden piaci standhoz, minden hentespulthoz ellenőrt. Nincs is rá szükség, mert a kereskedők többsége megbízható, szakmaszerető, tisztességes ember. És munkánknál segítenek nekünk — a már említettek mellett — a vállalati, szövetkezeti belsőellenőrök és a tanácsi szakelőadók. — Belső él lenőrök? Nekik miért érdekük, hogy „ügyet” csináljanak kollégájuk ballépéséből? — Minden szervezetnek — amely társadalmi-bizalmi hitelből él — létérdeke, hogy garantálja az üzletmenet tisztaságát. Az együttműködés egyébként kölcsönösen hasznos. Jobban megismerhetik a kollégák, amű? ködtetők, a közvetlen irányítók a fogyasztók gondjait. Mi pedig, a vállalatok, szövetkezetek panaszait ismerve, felhívhatjuk a központi szervek figyelmét: gyakran a szabályozók teremtenek zavaros állapotokat, mert pontatlanok, hézagosak, vagyis kijátszhatók. , — A tények arról tanúskodnak: emelkedik a visszaélések száma. Valami baj az ellenőrzés módszereivel Is lehet?! — Az okok elemzése tanulmányt igényelne. Talán egy terjedelmes vizsgálat adhatna' alapot a lényegesebb szempontok összegezésére. Mi azt látjuk: a még oly alapos ellenőrzések, a . szigorú felelősségre vonás is csak felületi kezelésnek számít. A mélyen rejlő erkölcsi és közgazda- sági okokat nem orvosolja. Nézzük a nyári listát: Százhét esetben kezdtünk eljárást, és összesen 340 ezer forint bírságot róttunk ki. 3000 forint személyenként — sok ez vagy kevés? — Szerintem kevés. Egy jól menő üzlet tulajdonosa legalább ennyi tiszta hasznot tesz zsebre naponta. Persze a „tiszta” szó ez esetben, úgy hiszem túlzás. — Nem megy mindenkinek ilyen jól! Persze tudjuk, van, aki a kapzsiságban nem ismer határt. Baranyi Zoltán felszolgáló például egy külföldi asztaltársaság 511 forintos számlájához potom 1800 forintot írt hozzá. A legmagasabb büntetést kapta, ötezer forintot kellett fizetnie, és a munkakönyvét is kézbe vehette. Ez egyéni ügy! Ilyen esetekben, úgy hisszük, gyengék az eszközeink. Hatásosabb — most már nem személyekről van szó — amikor egy-egy üzletet alacsonyabb osztályba sorolunk, vagy javaslatot teszünk a bezárásra. Volt ilyen esetünk a nyáron! Akkor látjuk igazán munkánk hasznát, amikor megindul egy-egy üzlet rendbehozása, felújítása. Ilyen például — több más mellett — az Aranyhomok presszó ügye... — A KF országos szervezet. Ogy hiszem vannak statisztikák, melyek mutatják: hol áll Bács- Kiskun megye rangsorban a kereskedelmi és vendéglátói szolgáltatás színvonalát tekintve? — Az Országom Kereskedelmi Felügyelőség, mint a fogyasztói érdekvédelem központi szerve, összefogja a megyei irodák tevékenységét. Ennek köszönhető, — a többi között —, hogy egységes ellenőrzési és szankcionálási gyakorlat van Magyarországon. Megyénk az említett listán a mezőny első harmadában van. — De nem csak nyári szezon van. Nyakunkon a téli „csúcs”. Most mivel foglalkoznak a KF szakemberei? — Jelenleg a fogyasztásicikk- kereskedelem minőségvédelmi munkáját elemezzük. A tapasztalatok összegzését a szövetkezetek, vállalatok képviselőivel közösen értékeljük majd. Nem lenne helyes, ha a jegyzőkönyvekkel temetnék a tanulságokat. A cél: tanuljunk a hibákból! Farkas P. József ‘ VITA A DUNA-HIDAKRÖL jjUggl Hol legyen, hol ne legyen? Érdekes vita 'bomtakozioltt ki az Élet és Irodalom hasábjain. Azok kedvéért, akik nem forgatják ezt a lapot, hadd említsem meg, hogy a pécsi író, újságíró Hallama Erzsébet Szűk keresztmetszet című írása (1986. fizept. 12.) kavainta fel nemrég a kedélyeket, amely kétségbe vonta azt a korábbi állítást, miszerint Budapestnek, helyesebben fogalmazva az országnak Budapestem hídra van szüksége.” Ez iái kijelentés — mondja- a cikkíró — közönségesen szólva nem dga'z. Az országnak tényleg hídra van szüksége, de korántsem Budapesten, Ez már a hetedik Emlékeztetőül sorolja, hogy jelenleg a hat teljes értékű Du- na-híd — tehát gyakorlatilag mind — Budapesten található, s ha felépítik a tervibe vett lágymányosi hidat is. akkor 8,5 kilométeren belül már hét hídja le«z a fővárosnak. Az egy nyomsávos bajai vasúti hidat, úgy is, mint elavultat, nem tartja em- Mtéridőnek sem a teljes értékű hidak sorában, a szóban forgó, több mciildárdba kerülő lágymányosi — vagy másik verzió szerint csépel—budafoki hídnak a megépítése szerinte luxusigény, a jövő számára pedig kimondottan káros, mert tovább erősiti a jelenlegi „sugaras szerkezetet”, s elszívja az ország többi része élői a fejlesztési erőket, másutt pangó vérkeringést, „szűk keresztmetszeteket” okoz. Elkerülni Budapestet Az „És” október 3-ad számában Bozóki András Elkerülni Budapestet c. cikkében több vonatkozásban is csatlakozik Hallama véleményéhez, s egy térképvázlatot is mellékel, bizonyítva, hogy a jelenlegi sugaras szerkezet helyett — minden lényeges út, vasút. ide fut be, itt vezet keresztül — az ország más körzeteit, tájegységeit összekötő utakra és természetesen hidakra lenne szükség. Annak érdekében is. hogy a nemzetközi közúti forgalomnak ne kelljen feltó'űienül Budapestet érintenie. Említi a Kecskemét—Dunaújváros—Balaton „tengelyt”, ahol egy nagy áteresztő képességű hídra lenne szükség, s délen a Szeged—Baja—Kaposvár—Nagykanizsa vonal összekötése érdekében egy új bajai hidat képzel el. Ezek után már áfmaink netovábbja lehetne — írja — egy híd Kalocsa—Paks térségében. valamint Dunakeszi és Porn áz (vagy Budakalász) között, továbbá Vácnál, s az esztergomi hídnak az életre keltése. Sorrendiben azonban az úgynevezett MO-ás gyűrű déli hídjának megépítését tartja legsürgetőbbnek Érd—Halásztelek ésSzd- getszemtmiMós térségében, és csak ezután következnének a dunaújvárosi, bajai éa egyéb bu. daoesii hidak. Fontosnak érzi. és konkrétan kifejti, hogy miként kéoze’i el a jelenlegi cenitréiltssu- garas szerkezet megtörését, az ország közlekedési súlypontjának délebbre helyezését, a kelet— nyugati, sóit észak—déli hálózat kialakítását, miáltal a Budapestet elkerülő —’ takarékosabb T- közlekedés valósulhatna meg az egyes országrészek között. Másfajta gondolkodás Arányosabb, kiegyensúlyozot- tab úthálózat jönne így létre, s elmúlna a szűk keresztmetszet „•imfiainktusveszélye” ‘ ás. Mindezekhez természetesen rengeteg pénz kell. És másfajta gondolkodás — írja Bozóki Anlrás. A Népszabadság cikkírója, Fejér Gyula is felteszi a kérdést: „Hol épüljön Duna-híd?” Ogy tűnik, hogy a naponta 150 ezer gépkocsi forgalmát lebonyolító fővárosi forgalom — mintegy 25 ezer átmenő jármű — enyhítése érdekében a szerző a déli városrészen elképzelt lágymányosi híd mellett teszi le a voksot, amely jócskán .tehermentesítené a fővárost, s arányosabb terhelésit tenne lehetővé. A bevezetőiben említett Hial- lama-cikk természetesen tjnem hallatszik az égig”, egyelőre még odáig sem, hogy a témában megszólalók mindegyike legalább említse a fővároson kívüli igényeket is. Még sok víznek kell addig lefolyni a Dunán,' mire ezek az okos érvek átmennek a köztudatba, és beleépülnek a tervezési gyakorlatba. F. Tóth Pál KSZE-RÉSZKŐZGYÜLÉS ELŐTT Előtérben a homokhasznosítás Űj technológiák, szabadalmak A szekszárdi központú Kukorica Szocialista Együttműködés Növénytermelési Rendszer Agrárfejlesztő Közös Vállalat hazánkban 630 ezer hektáros szaktanácsolt területével és 268 partnergazdaságával a második legnagyobb növénytermesztési rendszer. Bács-Kiskun megyében 13 taggazdasága van, s mintegy 25 ezer hektáron tevékenykednek KSZE-technológiával. A rendszer hagyományos évzáró rész- közgyűlései között az elsőt az V. számú, Duna—Tisza közti holnap rendezi a kiskunlacházi Kiskun Termelőszövetkezetben. A Bács-Kiskun megyei munkáért felelős dr. Szöllősi Károllyal ezt megelőzően beszélgettünk. — Az idei évzárás több szempontból is rendhagyó a KSZE- nél. 1986-tól önálló közös vállalatként működnek, s ez az esztendő sorrendben a negyedik száraz év, ami megviselte a legerősebb mezőgazdasági üzemeket is. — Ahogy az ország mezőgazdasága, úgy az egész KSZE és megyei partnereink is megérezték a száraz hónapokat. Bár Bács-Kiskun megyei mérlegünk szerint viszonylag jó évet zártak itteni gazdaságaink. A KSZE 274 ezer hektáros búzaterületén hektáronként 4,77 tonnás átlagot értünk el, az itteni átlag — a rendszerben a második legnagyobb — 5,52 tonna volt. A kukoricából a rendszer átlagánál hektáronként 300 kilogrammal többet takaríthattak be a térség üzemeiben. Ugyanekkora a különbség a napraforgónál is. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az utóbbi években tudatosan törekedtünk olyan technológiák kifejlesztésére, elterjesztésére, amelyek segítségével a száraz talajba vetett magvakból is eredményesen tudunk növényt nevelni. Jövőre már a megyei üzemeink vetésterületének 40 százalékán Nitrosol 28-as folyékony műtrágyával oldjuk meg a tavaszi, nyár eleji tápanyagutánpótlást. Ennek tömeges el- teljesztése 1988-ra várható, ekkorra már ugyanis több helyütt lesznek üzemi tárolótartályok. Sokat vártunk — és az eredmények ezt igazolták iS, — a precíziós vetéstől és a művelőutas technológiától. A Tassi Dózsa és a Szabadszállási Lenin Tsz-ben már teljes egészében így termesztik a búzát. Ha a térségünk összes gazdasága átvenné ezt a módszert, akkor számításaink szerint hektáronként 1,1—1,2 tonna többlettermést, azaz összesen 35 trillió forint többletárbevételt érhetnének el. — A Duna—Tisza köze és Bács- Kiskun megye homokos vidék. Az itteni gyengébb adottságok miatt különleges növénytermesztési technológiákkal lehet csak elfogadható eredményt elérni. — Már néhány éve fejlesztési törekvéseink között élen jár a homokhasznosítás. A Kecskeméti Kossuth Termelőszövetkezetben sikerrel vizsgázott a cirkos kukorica szabadalmunk. Ennek lényege, hogy a kukoricával azonos sorba cirkot is vetünk és az utóbbi, erőteljesebben fejlődő növény a szárazabb hónapokban hasznos mikroklímát teremtve, mintegy ernyőként védi a felsüléstől, a silókukoricát. Ezt a módszert a kecskeméti téesz mellett jövőre már nagyobb területen alkalmazza a Hartai Erdei Ferenc és a Tassi Dózsa Termelőszövetkezet. -így takarmány- termelésük egységnyi területen 30 százalékkal növekedhet, tehát azonos termelési szint elérése esetén jó néhány hektár más célra felszabadul. A jásszentlászlói téészben is végzünk vetőmag-, állomány-, nevelési és tápanyagkísérleteket. Sokat várunk a megyei faj-, fajta- és technológiai összehasonlító kísérleteinktől. — A KSZE milyen fejlesztési elképzelésekkel szeretné növelni „befolyását” a megyében? — Az elmúlt két évben Har- tán, illetve Solton szerveztük országos bemutatóinkat. Ez is jelzi, hogy tevékenységünket szeretnénk ebben a térségben szélesíteni. Egyébként ezeknek a bemutatóknak is része van abban, hogy azóta mintegy 20 százalékkal növekedett Bács-Kiskun megyei területünk. Újszerű — közös vállalati — gazdálkodásunk lehetővé tette, hogy pénzügyi szolgáltatásainkat tovább bővítsük. Szakembereink a korábbinál aktívabban vesznek részt az üzeníi, világbanki hitel- pályázatok elkészítésében. Rendszerünk a szövetkezetek pénzügyi helyzetének stabilitása érdekében kötvényt és váltót bocsát ki. Ez és az egyre bővülő kereskedelmi tevékenységünk — Nitrosol-, gép- és alkatrész-forgalmazás, vetőmagtermesztés — lehetővé teszi, hogy hektáronkénti 95—100 forintos szolgáltatási díjainkat ne emeljük. Czauner Péter Versenyfutás a költségek emelkedésével Húsmarhatartás a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban Hazánk gyepterülete hozzávetőlegesen 1,3 millió hektár, a mezőgazdaságilag művelt terület egyötöde. Régi gondunk, hogy a gyepek termő- képessége nincs kihasználva. A legelők átlagos szénatermése megközelítően 1 tonna, a réteké pedig 1,7 tóin-' na hektáronként. A szarvasmarha-állomány .szénaértékben kifejezett tö- megtakarmány-igényének egynegyedét adják a gyepterületek. Korszerűbb gazdálkodással kétszeresére lehetne növelni ezt az arányt. A gyephasznosításnak egyik leggazdaságosabb módja lehetne a húsmarhatenyésztés. Kovács Tibor ágazati főmérnökkel a Kiskunhalasi Állami Gazdaság központjában erről beszélgetünk. — A szabadtartásos húsmarha- tenyésztést az országban elsők között vezette be ■ a halasi gazdaság. Mi ösztönözte a vezetőket erre az elhatározásra? — Gazdaságunk területe vékony homoktakaróvál fedett lösz- terület. mélyfekvésű laposokkal, figyelembe véve az ökológiai viszonyokat. valamint a táj, állattartásának hagyományait. 1972- ben úgy határoztunk, hogy a nagyüzemi állattartásra alkalmas. gyenge minőségű rét- és legelőterületeken húsmarhate- nyésztéshez fogunk. Az Egyesült Államokból herei ordállományt hozattunk be. Ezt keresztezzük magyartanka és limuzin fajtával. 5 — Mennyi jószáguk van? — Jelenleg 2 ezer hektár gyepet hasznosítunk 1700 tehénnel. Négy év alatt fejlesztettük 1400- ról a jelenlegire a létszámot, annak reményében, hogy az ágazat eredményromló tendenciája megáll. Sajnos úgy tűnik, hogy ez hiábavaló elképzelés, ezért a technológián próbáltunk korszerűsíteni, csökkenteni a kiadásokat és növelni a hozamokat. — Említene néhány intézkedést? ' , — Javítottunk üszőnevelési módszereinken, mivel a súlygyarapodás alacsony volt, ennek következtében a tenyésztésbe vételi idő elhúzódott. Tartalmasabb takarmányt adtunk a jószágoknak, abrakkiegészítéssél. A kedvezőbb tartási viszonyok érdekében régi épületeket hoztunk rendbe, hogy szükség esetén fedél alatt legyen ,a jószág. Elértük, hogy az üszők az 1982-ben elért napi 310 gramm helyett tavaly 630 gramm súlygyarapodást értek el. A hizlalásnál szintén javítottuk a takarmány összetételét, söripari melléktermékeket is felhasználtunk. Fedett pihenőteret és szilárd burkolatú területet alakítottunk ki. Az 1981-ben elért napi 780 gramm helyett tavaly 925 gramm súlygyarapodást értünk el a hizlalásban. A szopósborjaknál a keresztezett állománynál szintén jelentős javulásról számolhatunk be, a napi súlygyarapodást tekintve. — Ennek ellenére nem sikerült az eredményromlást megakadályozni? — Az ipani eredetű, anyagok áremelkedése, valamint az aszály lekörözött bennünket. A 100 forint értékű eszközállományra jutó ágazati eredmény az 1981. évi 6,60 forintról tavaly 1,13 forintra csökkent. A hasznosított gyepterületeink szénaértékben kifejezett hozama hektáronként 3,5 tonna, és egy tehénnek, valamint szaporulatának éves szénaérték- szükséglete 7 tonna, tehát a mi ■viszonyaink között 2 hektár gyep kellene egy tehén és szaporulata eltartásához. Ezt nem tudjuk megoldani, következésképpen a szántóterületeit kellene igénybe venni takarmánytermesztésre. — Megéri-e ez a gazdaságnak? — Kiszámítottuk. Ha egy hektár takarmáriytermö területet húsmarhával hasznosítunk, még feleannyi eredményt sem érünk el, mintha ugyanezen a területen árunövényt — kukoricát — termesztünk. A különbözet az utóbbi javára megközelíti a hektáronkénti 5700 forintot. — További elképzeléseik? — Az előbbiek egyértelművé teszik, hogy szántóterületeket — kivéve a hízómarha- és növen- déktenyészüsző-ágazatot — hús- marhatartás céljára nem szabad igénybe venni. Ebből következik, hogy gazdaságunk 2 ezer hektár hasznosítható gyepterületén — a jelenlegi körülmények között — 1000 tehenet tud eltartani a mostani 1700 helyett. — Véleménye szerint milyen központi intézkedésekre lenne szükség? — A kormányzat a jelen időszakra 1,1 millió tehénnel számolt. Ebből 300 ezer lett volna húshasznositású. A jelenlegi te- hénlátszám hozzávetőlegesen 660 ■ezer darab. A tervek tehát nem teljesültek. Szükségszerű lenne tehát a húsmarhaágazat állami támogatásának egységes rendszerét teljeskörűen és hosszú távra meghatározni, és az elképzelések végrehajtásáról gondoskodni. Kereskedő Sándor BÁCSKA KERESKEDELMI VÁLLALAT ismét a lakosság szolgálatában. december 1-jén megnyitja a bajai bútoráruház emeletén sport-, játék-, szabadidőboltját Várjuk kedves vásárlóinkat! 2612 • A hizóbi- ka-állo- mány egy része.
