Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-26 / 278. szám

1086. november 26. O PETŐFI NÉPE • 3 A KONSZOLIDÁCIÓ MEGTEREMTÉSÉÉRT Megalapozni a párt politikájának hitelét — Édesapám péksegéd volt Kispesten. Nagyon korán bekap­csolódott a munkásmozgalomba, gyakran vett részt szemináriu­mokon, s hallgatott politikai elő­adásokat, például Marosán Györgytől. 1945-ben tagja lett a kommunista pártnak. Én akkor még nem Is tudtam igazából, mi a párt és ml a kommunizmus, csak ösztönösen éreztem, hogy az apám nyomdokain kell halad­nom, Így 16 évesen (éppen ennyi volt az alsó korhatár)' beléptem én is a pártba. Szívesen fogad­tak, hiszen vasesztergályos ipari tanulóként ugyancsak megfog­tam a munka végét. Munkahe­lyemen, a Budapesti MÁVAG-toan megválasztottak a DISZ titkárá­nak is. Amikor a DISZ Közpon­ti Vezetősége védnökséget vállalt a légierő fölött, kiemeltek. Moz­galmi múltamra, s munkasikere­imre tekintettel úgy döntöttek, hogy hajózótiszt lesz belőlem, bár én igazából politikai munkás szerettem volna lenni. Így kerül­tem Szolnokra, a Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskolára — emlékezett vissza fiatal évedre dr. Lengyel László ezredes, Bács- Kiskun megye tűzoltóparancsno­ka. \ — Hétéves párttagsággal a há­tam mögött éltem meg 1956. no­vember 4-ét, a Magyar Forradal­mi ' Munkás -Parasz t Kormány megalakulását, ami jelentős for­dulót hozott az én életemben is. Ekkor, mint fiatal tiszt, a repü­lőszázad politikai helyetteseként teljesítettem katonai szolgálatot, és ezzel együtt végeztem a repü- lőklképzést is..Október 23-a után a tiszti iskolán megalakult úgy­nevezett „forradalmi katonai ta­nács” úgy határozott, hogy két hónapra szóló szabadságos igazol­vánnyal látnak el, és közölték: a wnépbíróság” ítéletéig a lakhe­lyemet nem hagyhatom el. Amikor a rádió sugározta a Forradalmi Munkás-Paraszt Kor. mány felhívását, visszamentem Szolnokra a repülőtérre és szol­gálattételre jelentkeztem. Azt a feladatot kaotath az iskola doIí- tikal osztályának vezetőjétől, hogy Nagyrév községben, ahol családommal laktam, nyújtsak segítséget ahhoz, hogy a tanács és apparátusa visszavehesse hi­vatalát. Szorítsuk ki a vezetésből a reakciós és ellenforradalmár személyeket. Ezt követően a tisztiiskolán hozzákezd tünk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt szervezésé­hez, majdnem illegálisan, mert a még bent levő ezredparancs­nok paranccsal akarta megaka­dályozni. A párt szervezése után, illetve azzal csaknem egyidőben hozzá- kezdtünk a karhatalom létreho­zásához is. Különösen fontos volt számunkra azoknak a tiszteknek a megnyerése, akik ugyan nem kompromittálták magukat októ­ber 23-a után, de nem kötelezték el magukat az új rend megterem­tése mellett sem, éppen a koráb­bi pártvezetőség hibás politikája miatt. Ezekben a napokban a párt politikájának hitelét kel­lett megteremteni. Harcot folytattunk az ellen­forradalmárokkal, a rémhír­terjesztőkkel'. felkutattuk a sztrájkra uszítókat, a röpcédula­készítőket, és elfogtuk a bujkáló elleniforradalmárokat, akiket az­után átadtunk a hivatalos igaz­ságszolgáltatásnak. Ezek között voltak régi katonatisztek, csend­őrök. Daipok, de akadtak a nép­hadseregnek volt tisztjei is. akik például részt vettek Rétságon MLndszenty bíboros kiszabadítá­sában. Ebben az Időben a For­radalmi Munkás-Paraszt Kor­mány és a párt vezetői arra in­tettek bennünket, éppen a ko­rábbi évek tapasztalatai alapján, hogy a törvényesség betartását mindenkor tartsuk szem előtt, és a karhatalom részéről ■ igazság­talanul ne járjunk el senkivel, akik vétlenek voltak, vagy ha vétettek is, de tettüket megbán­ták és az nem esett súlyosabb megítélés alá. Természetesen nehéz volt ezt az intelmet betartani olyan eset­ben, mint például a cserkeszőlői tanácselnöké, akit részeg ellen- forradalmárok egy volt csendőr vezetésével arra kényszerítettek, hogy a száját nyissa ki és abba beleköpködtek. Vagy szintén a kunszentmártoni járásban tör­tént meg, hogy egy 19-es veterán vöröskatonát és feleségét tettle­gesen bántalmaztak, a helyi ta­nító assztsztálása mellett. Nehéz időszakot éltünk át a konszolidáció teljes befejezéséig. Mindez 23 éves koromban tör­tént, amikor az ember már nem gyermek, de még nem is igazán felnőtt. Ügy gondolom, hogy az akkori időszak problémáin azok a munkatársak, barátok, elvtár­sak segítettek át, akikkel az el­lenforradalom leverése során együtt dolgoztunk, és akikkel együtt 1957 tavaszán átvehettem eddigi életem legnagyobb élmé­nyét jelentő kitüntetést, a Mun­kás-Paraszt Hatalomért Emlék­érmet. * ■ Dr. Lengyel László 1957-től él Kecskeméten, ahol megválasztot­ták a repülőtéri alakulat KISZ- bizottsági titkárának. Ezután két cikluson keresztül a repülőalaku­lat pártbizottságának titkára volt, majd 15 évig a megyei párt- bizottságon dolgozott különböző beosztásokban. 1983 óta a me­gyei tűzoltóság parancsnoka. Idő­közben pártfőiskolát végzett és diplomát szerzett a József Atti­la Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán Szegeden. Tuza Béla ÉVENTE 27 MILLIÓ ÜVEGGEL Étel és ital gyermekeknek A Kecskeméti Konzervgyár hatodik esztendeje működő bébi­ételgyártó üzemében évente — az októbertől júniusig tartó szezon­ban — 25—30 millió üveget töl­tenek meg harminckilencféle étellel és tízfajta itallal. A négy — kéthónapos, háromhónapos, öt­hónapos és 12 hónapos — kor­csoport kedvelt csemegéit azon­ban nem könnyű beszerezni. So­kan panaszkodnak: az üzletek polcain szűkös a kínálat. öt-hat­féléből, jobb esetbein tucatnyi között válogathatnak az anyukák. Szakái Benőné, a gyár áruforgalmi osztályveze­tője elmondta, hogy három piackutatójuk járja az ország kisebb-nagyobb üzleteit, és csak ritkán ta­lálnak olyan boltra, ahol egyszerre minden termé­kük fellelhető lenne. Melyik a slágerkészítmény? Vannak kedvelt csemegék. Ilyenek a banánt, na­rancsot tartalmazó készítmények, a gyümölcsalapú italck, illetve a második éve gyártott alma-gesz­tenye mézzel, illetve csirkehússal. Az idei esztendő sok szempontból rendhagyó volt. Nyáron lényegesen megnőtt a kereslet a konzerv­ipari termékek — a bébiétel-készítmények — iránt, így októberre — ekkor indították az üzemet — a gyár raktáraiban csak 60 tonna bébiétel maradt, a korábban megszokott ezer helyett. Ez néhány hé­tig ellátási fennakadást okozott, hiszen egészségügyi rendelkezés írja elő, hogy a bébiételeket a gyártás helyén 21 napig figyelni keli. Októberben viszont már 575 ezer üveggel szállítottak, novemberben pe­dig kétmilliót vitt el a tíz megyei Füszért-válla- lat. • Az első há­rom negyedév­ben 4592 ton­na terméket ér­tékesítettek. Az éppen a szala­gon lévő, bur­gonyával, ser­tésmájjal ízesí­tett paradi­csompürével ebben a sze­zonban félmil­lió üveget töl­tenek. (Stra- szer András felvétele) Sánta Zoltánná, az üzem vezetője elmondta: az idei átmeneti hiányon úgy próbáltak enyhíteni, hogy mintegy százezres tételeket gyártottak az egyes étel-, italféleségekből mindaddig, míg a teljes vá­lasztéksor az üzemen végig nem futott. Napjaink­ra az egyensúly helyreállt, megoldódott az üveg­gyártó hibájából fellépő töltési gond is. Egyébként, ha erre igény van, többletáru előállítására képe­sek, hiszen, az üzem termelése 10—20 százalékkal növelhető. Cz. P. PÁLYÁZAT KÜLFÖLDI ÖSZTÖNDÍJRA Megjelent, s a Művelődési Mi­nisztérium a közelmúltban vala­mennyi középiskolába és felsőfo­kú intézménybe eljuttatta azt a kiadványt, amely az 1987—88-as és 1988—89-es tanévre a külföldi ösztöndíjas képzésre szóló pá­lyázati felhívást tartalmazza. A szocialista országok egyetemein és főiskoláin ezúttal is azokra a műszaki, agrár-, orvos- és társa­dalomtudományi szakokra lehet jelentkezni, amelyek hazai egye­temeken nem találhatók, illetve azokra a speciális szakterületek­re, amelyek Ismeretét az illető ország' egyetemein igen magas színvonalon lehet elsajátítani. Miként a Művelődési Minisz­tériumban elmondták, az elmúlt három évtizedben mintegy hat­ezren szereztek diplomát, s Je­lenleg is több mint ezer hallgató folytat tanulmányokat a szocia­lista országok felsőfokú intéz­ményeiben. A külföldi egyete­mekre azok a nőtlen, Illetve ha­jadon magyar állampolgárok pályázhatnak, akik a mostani 'tanévben valamelyik középisko­la negyedik osztályának tanulói, illetve a választott szaknak meg­felelő egyetem vagy főiskola el­ső évfolyamát végzik, vagy elő­felvettek az 1987—88-as tanévre. Pályázhatnak olyanok is, akik jelenleg dolgoznak, érettségi bi­zonyítvánnyal rendelkeznek, s nem töltötték be 25. életévüket. A következő két tanévre szóló pályázati felhívás részletesen köz­li a választható szakokat, az ál­talános tudnivalókat, valamint a felvételi vizsgák tárgyköreit és követelményeit. Újdonság, hogy a két esztendeje bein­dult kínai ösztöndíjas kép­zésre már nemcsak az elsőéves, Illetve előfelvételt nyert egyete­misták, hanem a középiskolák negyedik osztályosai Is Jelent­kezhetnek. Az pekingi egy-, Il­letve kétéves nyelvi előkészítő után műszaki, agrár, közgazdasá­gi és filológiai tanulmányokat folytathatnak a kínai egyeteme­ken. Másfajta változás: az 1988-^­89-es tanévtől már nem lehet je­lentkezni a Szovjetunióba légi- forgalmi irányító szakra: a győri főiskolán ugyanis megindult a hazai képzés. A jelentkezéseket december 5- éig kell eljuttatni a tájékoztató­ban megadott intézményhez. A pályázók január végén írás­beli és szóbeli vizsgát tesznek a felvételi tárgyakból, s a szüksé­ges pontszámot elértek közül márciusban felvételi szakbizott­ság választja ki a legalkalma­sabbakat. A Lengyelországba, Bulgáriába és a Kínai Népköz- társaságba felvett valamennyi hallgató, valamint a Csehszlová­klába és Romániába kiutazó, nem nemzetiségi fiatalok a foga­dó országban egyéves nyelvi elő­készítő tanfolyamon vesznek részt. A Szovjetunióba utazók hathetes kinti nyelvi előkészítőn, az NDK-ba utazók pedig öt hé­tig Itthon, három hétig külföldön vesznek részt Intenzív nyelvtan- folyamon. T ermészetes dolog, hogy a csoportvezető, a művezető, vagy ez osztályvezető közelebb áll be­osztottaihoz, mint az igazgató, vagy a miniszter. A közvetlen fölöttes a munkakörülménye­ket, az egyéni gondokat-ba- jokát és a teljesítmények mö­göttes Összetevőit is jobban ismeri. Ily módon szívesebben is mondanak véleményt, köny- nyebben nyilatkoznak meg előtte az emberek: megértést, méltányolást, vagy csupán meghallgatást várva. Az Is az emberi természet jellemzője, hogy sérelmükkel, bajukkal csak akkor fordul­nak a magasabb vezetőkhöz, a munkahelyi szervekhez, ha problémáik lentebb nem nyer­nek orvoslást, munkájuk nem kap kellő figyelmet, elisme­rést. A türelmetlen csoportve­zető, az úrhatnám osztályve­zető, vagy a fölfelé hajbókoló lefelé goromba művezető Is­merős figura a barátok elbe­széléseiből, a magunk tapasz­talatából. Az igazság mégis az, hogy vállalatainknál, intéz­ményeinkben sokkal több az emberséges, a munkatársai­Rang és hang val együtt slró-nevető közép­vezető, mint a rideg, értetlen főnök. Kérdés persze, hogy a nor­mális hangnem és a munká­ban egyenrangú, munkatársi viszony — mint a jó munka­helyi légkör alapja, párosul-e i szükséges bírálattal, illetve a jogos érdekek és az igazi értékek képviseletében, kellő kiállással kifelé? Mert — ezt minden rendű és rangú mun­kavállaló elismeri — hiába a megértő, netán segítő kisíő- nök, ha az illető történetesen embereiért egy jó szót is fél kiejteni a nagyfőnök előtt. Vagy megfordítva: kapcso­latmérgező az a fajta j ófiús- kodás, amely a kollégáknál tompítani ; igyekszik a jogos kritikát, de fölfelé gátlástala­nul eláztatja a beosztottait. Nyilvánvaló, ideális veze­tők nincsenek, kár is lenne egy számítógép precíz hoz­záértését és gépies tárgyilagos­ságát számonkérni termelés- irányítóinktól. Nem is a té­vedhetetlenségüket, inkább az emberi kapcsolatteremtést, a példamutatást és a jelleme«'« séget hiányoljuk náluk sok­szor. S azt a gyarlóságból eredő hibájukat kárhoztat­juk joggal, hogy egye« veze­tők, miközben egyre .feljebb lépnek a ranglétrán, fokoza­tosan vesz ulk el érdeklődésü­ket és méltányosságukat. Minden vezető poszton nem­csak a hatáskörnek ex a fele­lősségnek, hanem a tvmgrtak és a hangnak is megfelelő arányban kell állnia egymás­sal. Nem a hangerő növelését vagy halkulását értjük ezalatt, .hanem a hangnem változása­it: Az emberi hangvétel, a be­osztottak véleményének meg­hallgatása továbbra is elen­gedhetetlen a vezetők stílusá­ban, de természetesen a po­zíciójukból eredő nagyobb át­tekintés, a rendelkezés, az irányítás joga alaposabb kö­rültekintést és szívós követ­kezetességet is igényel tőlük. Hogy a vezetőnek ne csak rangja és hangja, hanem sza­va is legyen. Zs. Cs. Űjsolt élni akar! Üjsolt e századi település. Az egykori Tóth-ma- jor a felszabadulás után indult igazán fejlődésnek. 1950-ben lett önálló tanácsa a falucskának. Ezren is laktak itt, sorra emelték a középületeket, új ut­cák nyíltak; gombamód épültek a tágas családi há­zak, Azután gyors és kedvezőtlen változás: megállt a fejlődés, mert a fiatalokat elhívta a közelben épü­lő hatalmas iparváros, és az esetleg maradóknak a mezőgazdaság nem nyújtott igazi perspektívát, kü­lönösen nem a képzettebb munkásoknak. Ritkultak tehát a fővonaltól tíz kilométerre eső településre bekanyarodó autóbuszjáratok, egyre sza­porodott az ingázók száma, bezárt az iskola. Sokan a falutörténet legutolsó állomásának vélték 1982- ben az önálló tanács megszűnését. Űjsoltból a név­adó Solt társközsége lett. A lakóhelyükhöz szívó­san ragaszkodó öntudatos lokálpatriótákkal nem volt könnyű elfogadtatni az egyesülést. Az elmúlt három esztendőben nem volt problémátlan az együttmunkálkodás. Végre azonban lehetőség nyílt elöljáróságot alakítani. Érdemes itt maradni A tanácsháza 1965-ben épült. „Az iitt lakók munkája legyen példamutatás az utókornak” üze­nik a márványba vésett szavaik, a falu főterének nagyablakos épületén, amit — bár a helyi ta­nács megszűnt — az itt élők máig e néven neveznek. A hivatalban csak egy szobát fűtenek. A nagy­községi közös tanács képviseleti Irodáját. A megbízott, dr. Bácsiné Nasz- vadi Mária itt Űjsoliton lakik. Naponta utazik munkahelyére: Soltra. Hétfőn dolgozik csak itt­hon: — Sok érv mellette szólt de az itt lakók nagyon nehezen nyu­godtak bele a helyi igazgatás megszüntetésébe — emlékezik az irodavezető. — Ügy tűnt. a ta­náccsal megszűnt a közösségért vállalt aktivitás is. Azok. akik máskor önként jelentkeztek, hogy mit segíthetnének, az egyesülés után még kérésre sem jöttek. A korábban észre sem vett hiá­nyosságokat felnagyították, s minden gondért a társközséget, a pénzt, űgvmond „önzőn” haszná­ló solti közös tanácsot hibáztat­ták. — És miután ismét megalakul, hatott a helyi irányítótestület? 9 Szellők Já. nosné elöljáró (balról) a főté­ri bolt előtt be­széli meg a fa­lupolitika ak­tuális kérdé­seit. # mm • Bugi András és felesége ragaszkodik a faluhoz, érte. Sokat dolgoztak — Változott a helyzet. Ma már három „hivatásos lokálpatrióta” vigyázza érdekeinket a közös ta­nácsban. Az elöljáróság tagjai helyben is sokfelé megfordulnak, Ismerik az itt élők gondját, ba­ját. Ügy tűnik, hogy a falu. mely népességének kétharmadát rö­vid időn belül elveszítette, most kezd új életet, mint eev ájulásból ébredő beteg. Vizsgáljuk a lehe­tőségeinket ... — Mire jutottak? ■— Egyre többen hiszik, hogy érdemes Ittmaradni. Kétszáz, hatvanén lakunk itt. Jó tudni, hogy megállt a fogvás. Sőt. meg­indul az ide-, illetve a visszaköl- tözés. Már csak két ház áll üre­sen. Űjsolt élni akar! Sokan per. sze pihenni, sportolni jönnek ide. A határban hallban gazdag csa­tornák folynak. Azok vonzzák az idegeneket; közülük több le is te­lepedett Itt. — Horgászfalu Űjsolton? — Régi pör: szeretnénk par. cellásai horgásztelkeket a Kí­gyós partján. Reméljük — bár még tisztázatlan néhány kérdés — végre majd sikerül is. A hor­gászok nagyon szeretnék a dől. got. és nekünk Is jól jönnie a fo­rint. Addig is tanulunk együtt élni a hétvégi vendégekkel. Az iskolát nem adják Csoport a főtéri vegyesbolt előtt. Hangos eszmecsere. Egy őszes, fekete hajú asszony viszi 1 prímet. Szellik Jánosné, az új. solti elöljáró, a szociális segélye­zés ügyéről beszél. Jó helyen: igazi községi fórum ez a tér. — Itt dolgozom már évek óta a központban, a tanácsnál — mondja az elöljáró. — Mindenes létemre természetesen mindén, kit ismertemi a faluban. Amikor engem kértek föl, hogy legyek elöljáró, örömmel mondtam igent. Segíteni mindig szerettem, és ez a tisztség több lehetőséget ad eh­hez. Persze nem sikerül min­den ... — Például? — A vasárnapi autóbuszjárat elkerül bennünket, nem tudtuk ideédesgetná A vendégeknek és az iskolába járóknak vasárna­pomként tíz kilométert kell gya­logolni, hogy buszra szállhassa, nak. Régi gond ez, de Üjsolt — úgy tűnik, nem éri meg a Volán­nak .., Sok tervünk azért sike­rült. Megkezdhettük például a járdák rendbehozatalát és az út­javítást. ' — Főállásban ma is tanácsi al­kalmazott. Hogy jut ideje a mun­kára? — Nem vagyok egyedül. Segí­tenek az elöljáróság tagjai: Nasz- vadl Marika. Toldi József és má­sok is. Igen aktív például az ön. kéntes tűzoltóegyesület, össze- forrt, jó közösség, akik még so­sem mondtak nemét, ha kér­tünk ... Nagy kincs itt az ügyes ezermester, mert. a faluban egyet­len iparos sincs, ezért egy apró lakatosmunkánál a kétszeresét kell kifizetni útiköltségre, ha például Soltról jön a mester. Ml Itt egymás nélkül nem mennénk semmire... — Megvan mindenük, viz, vil­lany, csatorna, kövezett út, jár- da, komfortos a falu. Hiányzik valami az ittlakóknák? — Valami nagyon nehezen ki­fejezhető ,.. Van orvosunk, ügy. intézőnk, boltosunk. De nincs be­töltve egy fontos szerep, a régi falusi tanítóé... A tanácsadó, bé­kítő, tiszteletre méltó falusi bölcs hiányzik. Amikor a községi is- kola megszűnt, valami nagyon, fontos veszett el. A falu tudja ezt: most, amikor az üresen álló iskolaépületet akartuk leadni, egységesen tiltakoztak. Szük­ségünk lesz még rá, úgy remél­jük ... Van gazda! Bugi Andrásné, tele szatyorral, hazafelé tart. Mellészegődöm. — Mi köti az Ittmarad&kat? — kérdezem. — A család, a megélhetés. És az emlékek. Ml sokat dolgoztunk a faluért. Megépült a tanácsháza, igaz ma már szinte teljesen üres. A postára sosem is költözött be a hivatal. De azért maradtunk. És élünk is. Én hat gyermeke­met neveltem itt, és egy él csak itt a családjával. Ä többi a kör­nyéken telepedett le. — És az elöl]Íróság? — jó hogy visszajött a helyt vezetés. Legalább rendezik az . ügyeinket. Végre Ismét lesz, vem gazda a háznál... Farkas P. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom