Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-20 / 273. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1986. november 20. I A KECSKEMÉTI PEDAGÓGUS ÉNEKKAR NEGYEDSZÁZADA ünnepségre készülő da­losokkal beszélgettem az első kecskeméti dalárda megalakulása után 126 év­vel. Erdei Péterné, a Ko­dály Zoltán Zenepedagó­giai Intézet adjunktusa. HéJJasné Széli Zsuzsa, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola adjunktusa, Lá­zár Miklós, a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Inté­zet nyomdásza és Szabóné Adorján Erika tanító egy­aránt a 25 éve alakult Kecskeméti Pedagógus Kó­rusban énekel. • Archív fel­vétel 1977-bőL „Amikor Rómában a Himnuszt énekeltük...” Olykor a véletlen a legjobb rendező: az 1981-ben a kórus­nak adományozott Kiváló Együt­tes oklevél volt a fejük fölött a falon, a pedagógus-szakszerve­zet megyebizottsága titkárának szobájában. Szívesen adtak he­lyet az interjúnak: a megyebi- zobtság mindig is szívbéli ügyé­nek tekintette a kórus felvirá­goztatását. A jókedv hagyomány Kevés időnk volt, próbára si­ettek a meghívottak, ahonnan il­letlenség a késés, különösen fel­lépés előtt. Hely se volna elegendő egy negyedszázados közösség történe­tének akár vázlatos felvillantá­sára. Háromszáznál jóval többen énekeltek eddig az 1961 őszén dr. Búzás József kezdeményezé­sére szervezett kórusban. Három, egyenként több száz oldalas albumba gyűjtötték a kó­rusélettel kapcsolatos dokumen­tumokat. Rengeteg fotó, legalább 70—80 újságcikk, számtalan meg­hívó segít a gyorsan tovatűnt 25 év emlékezetes pillanatainak fel­idézésében. Vajon hányán lesznek ott az alapítók közül a péntek esti koncerten a Kodály Zoltán éne­kesiskola dísztermében? Olvas­gatom az alapítók nevét: Bálái Margit, Berényi Sára, Magyar Klára, dr. Takács Gyuláné, Ba­rabás János, Lakó Sándor, Tóth Ferenc, Krajcsovszki József és — ahogyan szokás mondani — sokan mások. Rögzítették a szervezők céljait. Atra töreked­tek, hogy a tanítók, tanárok ma­guk gazdagítsák az iskolai ün­nepélyek, pedagógus-összejöve­telek műsorát. ■A kórus mostani, említett tag­jai is érdeklődéssel nézik a ré­gi feljegyzéseket, mert tudják, hogy csak a múlt alapos isme­retében formálható biztonságo­san a jövő. Ma is olyan jófcedvűek, mint akik az 1960-as évek elején sze- repeltek az együttesben. Reme­kül érezték magukat az egyhe­tes ba'atoni kórustáborozáson 1962-ben, noha a búcsúestre gyártott rigmus szerint kisebb- nagyobb zökkenők zavarták a felkészülést. „Ádám Jóska hírős nyája — befutott az állomásra — de nem várta őket kocsi, gya­log kellett becammogni”. Rokonok, összetartó élmények A karnagy váratlan halála után csak hosszú hónapok múl­tán találtak új, alkalmas vezetőt, Vörös János személyében. Át­helyezése után Erdei Péter vál­lalta a mind nagyobb feladato­kat igénylő kórus irányítását. — Minek köszönhető a próbá­kat meglátogató, külső szemlé­lőket is azonnal felderítő jó han­gulat? —, mi mást kérdezhetnék bevezetésként a kórus képviselői­től. Kedves mosollyal kezdi a vá­laszt Szabóné Adorján Erika. — Talán az országban nincs még egy énekkar, ahol ennyi rokon állna egyszerre a dobo­gón. Itt a próbákon ismertem meg férjemet, Szabó Gellértet, a Lászlófalvi Egyetértés Termelő- szövetkezet főállattenyésztőjét. Ide járnak testvérei is; Mária, aki óvónő, a programozó Cecília és a mérnök Imre. Egyikük hoz­ta a másikat. A mellettem ülő Miklós unokatestvérem, de a kó­rus tagja öccse, az üzemmérnök Lázár György is. Más házaspá­rok is énekelnek közöttünk, pél­dául Krajcsovszki József diplo­más dísznövénytermesztő és fe­lesége, valamint a pedagógus Juhász Gézáék. Nagy öröm lehet egy családban, ha apa és fia közösen szerepel egy amatőr együttesben. Róbert Gábor, az óvónőképző docense és most érettségiző fia ismerhetik ezt az örömöt Szepesné Tóth Katalin tanár a lányát hozta közénk. Külföldi qtak Lázár Miklós: — Szép, szép a családi össze­tartás, de aligha vállalná már mindenki oly szívesen ezt a kö­telezettséget, ha nem érezné, hogy tudásban, emberségben gazdagod­va távozik minden próbáról. Koós Ildikó hónapokig Dunaúj­városból járt közénk, Lőrinczné Csőre Erika — különben ő is a Szabó házaspár rokona — Kis­kunfélegyházáról utazik a pró­bákra, a fellépésekre Vörös Ist­vánnal és Mészáros Erikával. A kétgyermekes Héjjasné Széli Zsuzsa; — Családom először nagyot nézett, amikór három éve elha­tároztam, hogy kérem felvétele­met a pedagóguskórusba. Ma már örülnek döntésemnek, mert látják, hogy ez nekem örömet okoz. Minden hangszeres kollé­gámnak ajánlom, hogy énekel­jen valamilyen énekkarban, mert jobban megérti, szebben meg-, formálhatja a tanítás során elő­forduló zeneműveket. Persze csak akkor, ha ilyen színvonalú kórusba jár, ilyen kórusvezető irányításával dolgozik, mint a mi énekkarunk, a mi karveze­tőnk. Erdei Péterné szólamvezető a külföldi utak összekovácsoló ere­jére hivatkozik. — Kívánom, hogy mindenkit elfogjon életében néhányszor olyan érzés, mint minket, mikor Rómában a magyar kápolna előtti téren elénekeltük a Him­nuszt. Sohasem felejtem az egyik külföldi fesztiválon közvetlenül előttünk fellépő elefántcsontparti kórust; sajá­tos afrikai hangzásokkal szólal­tattak meg klasszikus európai zenei alkotásokat. Még - ma is felemlegetjük a finnországi, dá­niai, csehszlovákiai, ausztriai és olaszországi élményeket. Emberformáló közösség j— Napi munkájukban, életvi­telükben hasznosíthatók-e a kó­rusban szerzett tapasztalatok? — Mi tagadás, először rosszul esett, amikor Spittal an Drau- ban kicsit elmarasztalták kóru­sunkat, á zsűri szerint túl éle­sek volta fortéink és fakók a pianók. Ott jöttünk rá, hogy a dohányzás csökkentésével is ja­víthatunk a hangzáson. Nagy de­rültség fogadta következő kül­földi utunkon ' a karnagy kéré­sét: „Szeretné, ha útközben sen­ki sem cigarettázna”. Derült a társaság, mert mindenki abba­hagyta a dohányzást. Nemcsak egészsége ■ védelmében, hanem azért is, mert tudta, nem ma­radhat a közösség tagja, ha meg­romlik a hangja, — így véleke­dett Erdei Péterné. — Megszoktuk a fegyelmet. Legutóbb egy olaszországi kisvá­rosban négy nap alatt kilencszer léptünk fel, sokszor próbáltunk, de soha senkire nem kellett egy pillanatot se várni. Megszoktuk a másokért vállalt felelősséget. A müvek iránti alázatot. Héjjasné Széli Zsuzsa után Szabóné Adorján Erikáé a szó: — A leninvárosi iskolában szi~ vesen bíznak meg bemutató énektanítással. Noha a mi isko­lánk elsősorban a testnevelésre, a sportra összpontosít, kisdobos­kórusunk is jó hírű. Arra törek­szem, amit itt láttam, hallottam. Vagyis, a gyerekek számára iß kedves kórusmüveket tanulunk. A tiszta éneklés szeretetére ne­velem a kisgyerekeket és bol­dog vagyok, ha jól érzik magu­kat az órákon. Az ország legjobbjai között E beszélgetés során tudtam meg, két együttes bölcsője is a pedagógus-énekkarban ringott. A Régi zene együttes azóta már önállósította' magát, de a ragtime együttes továbbra is kötődik az ériekkatlhó'z. ........... . ' . M ég sikeresebb jövő óhajtásá­val szokás befejezni az ilyen összegező cikkeket. Az őszinte­ség azonban megkívánja a tel­jes igazságot: csak nagy erőfe­szítésekkel őrizhető meg a már elért színvonal. Az ország 15—20 legjobb amatőr kórusa között tartják számon a Kecsikeméti Pedagógus Énekkart. A remélhetően új férfiéneke­sekkel erősödő kórus valamennyi dalosa újabb sikeres évtizedek biztató állomásának tekinti a negyedszázados fennállásra em­lékeztető péntek esti koncertet. * November 21-én, este 7 órakor J. Wilbye, Thomas Tomkins, Giovanni Gabrieli egy egy mű­ve, Kodály Zoltán három alko­tása és Liszt Ferenc Via crucis című remeke szerepel a Pedagó­gus Énekkar műsorán. A kon­certre a Kodály-iskolában kerül sor. Vezényel: Erdei Péter. Köz­reműködik: Gergely Erzsébet, Német József, Miskolczi Katalin. Helt^i Nándor BÁBOS GONDOK, TERVEK A Ciróka: színházi tagozat A hír jóformán csak szakmai ■berkekben ismert: szeptember 1-től a Ciróka Bábszínház a kecskeméti Katona József Szín­ház tagozataként dolgozók. A hu­szonöt esztendős múlttal és Szo­cialista Kultúráért kitüntetéssel rendelkező bábcsopcrt körül azonban megannyi kérdőijed. Az Erdei Ferenc ‘ Művelődési Köz­pont és a kecsikeméti színház kö­zös művészeti csoportjának máig sincs állandó otthona. Jelenleg az SZMT Művelődési Központban tartják bérletes elő­adásaikat, szombatonként pe­dig a megyei művelődési köz­pontban várják a nézőket. Pró­batermük, műhelyük, raktáruk !| különböző helyeken találha­tó, s mindez maga után von egy­fajta kuszaságot, már ami az ál­landó „ingázást” jelenti. Hozzá­tehetjük még azt is, hogy a Ci­róka szinte minden’ héten útra kel. vidéken — nemcsak a me­gyében! — tájol. A korábban amatőrként dolgo­zó. fellépő bábosok mára elju­tottak oda, hogy önálló színházat teremtsenek, csakhogy ez nem megy könnyen. A legjobb az len­ne. ha végre lenne a megyeszék­helyen olyan központi helyük — színházuk? —, ahol minden egy helyen lehetne. El kellene dön­teni, szüksége van-e a városnak bábszínházra ? A Ciróka Bábszínház körül­ményei valamelyest javultak, de a fentebb vázolt bizonytalanság rányomja bélyegét alkotó mun­kájukra. Anyagi támogatást szeptember 1-jétől a Katona Jó­zsef Színháztól kapnak, ebben az évadban négyszázezer forintból gazdálkodhatnak. Négy-öt bemu­tatót terveztek, s egy-egy produk­cióhoz legalább nyolcvanezer fo­rint kellene ideális esetben. így legtöbbször a legolcsóbb megol­dásokat választják, és maguk ké­szítik a békákat. a díszleteket. Jelenleg négy tagot számlál a Ciróka. A továbblépéshez min­denképpen szükséges lenne a bábszínészképzés, egy olyan stú­dió, ahol legalább két esztendőin át foglalkozhatnának a kezdők­kel. Ez sarkalatos pont hiszen bábszínészek nélkül nem létez­het bábszínház. A Ciróka Bábszínház öt bér­leti sorozatot hirdetett, ezer bér­let talált gazdára. Délelőttön­ként az óvodásoknak, délutánon­ként az álltalános iskolásoknak játszanak. Az eddigi nézőlétszám. szerint mintegy négyezren voltak részesei produkcióiknak. Meg­felelő szervezőmunkával ezt a duplájára lehetne növelni. Föl- tétlen meg kell említeni, hogy keddenként pedagógiai bábjáték­foglalkozást tartanak a gyere­keknek, a tanároknak. Mit terveznek a bábosok? A következő évadban (1987—88-ban) öt bemutatóra szeretnének alkal­mat keríteni. Köztük óvodásak­nak, fiataloknak és felnőtteknek szóló darabokat dolgoznak fel. Továbbra is szükségesnek vélik a sikeres pedagógiai bábjáték­sorozatot. A közelebbi jövőben, december 3-án mutatják be a Három kókler című darabot, melynek zenéjét a Kaláka együt­tes szerezte, a rendező pedig — vendégként — Tömöry Péter. Műsorra tűzik majd a Sztndbádot és a Pinokfctót Is. Jövő nyáron Békéscsabán rendezik meg a nemzetközi gyermekbábfeszti­vált. ahol a kecskemétiek is fel­lépnek majd. Elképzeléseik kö­zött szerepel, hoav bekapcsolód­nak a Kecskeméti Nyár esemény- sorozatába, amikor is vásári báb- játékfesztlvál rendezésével ruk­kolnának ki. (bqrzák) SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Talpra esett-e A címben felvetett kérdésre ' meglehetősen nehéz a válasz. Embere válogatja — mondhat­nánk, ha kitérően akarnánk vála­szolni. Ne kerülgessük azonban a problémát, lássunk egy — úgy­mond — nehezebb kérdést: miikor írunk egybe és mikor külön? Ez a témakör nemcsak a helyesírás­sal kapcsolatos, hiszen az egybe-, illetve kü'lönírásnak más és más jelentése lehet. A borotvapengék borítójára ez van írva: „Csak folyóvízzel tisz­títható!” Könnyű a dolga egy bu­dapestinek vagy egy szegedinek, mert ott a Duna, illetve a Tisza! De: honnan vegyen folyóvizet egy debreceni, pécsi, vagy nyíregyhá­zi lakos? 'Nyilvánvaló, hogy, a felirat hibás, mivel' csapból folyó vízről lenne szó. Nem ez az egyetlen vizes gondunk, hiszen lényeges különbség van álló víz és állóvíz, avagy édes víz és édes­víz között. S van még rengeteg imás példánk i.s: az iskolában az óraközi szüneteket akkor is tíz­percnek nevezik, ha húsz percig tart, s ha valaki talpra esett, még inem biztos, hogy talpraesett. Es a szárazföld sem mindig szá­raz föld. A Helyesírási tanácsadó szótár­iban így találjuk: jó szemű. Az írásmód indokolt is, csakhogy le­het egv átvitt jelentése is: ha va­laki példáiul egy festményben ész­reveszi a művészi értékekeit, az a talpraesett? jószemű, függetlenül attól, hogy szemüveget kell hordania. A vájt fülű (jólértesült) kifejezést azért írjuk külön, mert csak egyetlen átvitt értelme van. A szegény le­gény (=pénztelen legény) megint mást jelent, mint a szegénylegény (=ibetyár). A népmesék gyakori szerepülője a szegény ember, sok­szor látjuk — hdjbásan — egybe­írva. Azért hibás, mert e jelzős szerkezetnek más. értelme nincs: a szegény ember valóban szegény. Vizsgáljunk meg azonban né­hány „szokatlan.” kifejezést! A nem tagadószót általiéban nem ír­juk egybe az utána következő névszóval, igével, például: nem vitás, nem létezik. De vannak olyan szókapcsolatok is, amikor a tagadószó összeforrott az utána következő névszóval, digével. Pél­dáiul: „wem fizető tanuló” azt jelenti, hogy fizetnie kellett vol­na ugyan, de ezt a kötelességét elmulasztotta. A „nemfizető ta­nuló” nem a hanyagságra utal, hanem arra, hogy a tanuló ked­vezményben részesült, ezért nem kell fizetnie. A jelentés tehát megváltozik az egybeír ássál. Ha­sonló szókapcsolatok — ha nem is nagy számmal — de előfordul­nak nyelvűinkben: nemdohányzó (szakasz), nemkívánatos (elemek), nemszeretem (dolog), nemtörő­döm (ember) stb. Mizser Lajos NEM CSAK ANYAGI KÉRDÉS Társadalmunk felelőssége az úttörőkért Országos úttörővezetői kon­ferencia előtt állunk, bár még folynak a városi, megyei ta­nácskozások, melyek azt a célt szolgálják, hogy a vélemé­nyek, javaslatok széles körű meghallgatásával!, összegzésé­vel az országos konferencia minél hatásosabban fejthesse ki ■‘munkáját a gyermekszer­vezet érdekében. Megyénkben már befejeződ­tek az úttörővezetők külön­böző szintű tanácskozásai, a tapasztalatok összegzésénél tartunk. Megállapíthatjuk, hogy a Duna—Tisza közén elevenen él és tevékenykedik az úttörőmozgalom. Újabb és újabb ötleték. javaslatok, az országos elnökség ajánlásai­nak hasznosítása teszik mind színesebbé, tartalmasabbá a gyermekek életét. Gyermekszeretetből A felnőtt vezetők közül vál­tozatlanul azok teszik a leg­többet a gyermekek mozgal­mi életéftek fejlesztéséért, akikről egyébként Is közis­mert nagy elfoglaltságuk, akiktől elvárjuk, hogy a ta­nításon túl minden szabad­idejüket gyermekeinkre for­dítsák: a pedagógusok. Ma még na,gyón kevesen vannak azok az úttörővezetők, akik gyermekszeretetből, felelős­séget érezve a jövő iránt, nem pedagógusként foglal­koznak úttörőinkkel. Pedig az úttör őmo zgalom alapszabálya kimondja, hogy „a Magyar Úttörők Szövetsége a magyar társadalom gyermekszerve­zete”. Az új oktatási törvény is jobban támaszkodik a tár­sadalomra a gyermekek ne­velésében, tehát az egész tár­sadalom magáénak kell vallja az úttörőcsapatokat, tennie kell értük, támogatni mun­kájukat, felelősséget érezve az úttörőkért. Hogyan valósulhat meg a társadalom felelőssége? Ho­gyan tehetjük felelőssé fel- nőtteínfcet — azon túl, hogy szülők is — gyermekeinkért? Iskoláinkban egyre nagyobb teret hódít az „egy brigád — egy raj” mozgalom. Ez a moz­galom ma még gyakran spon­tán tevékenykedik, sokszor csak formáUsan létezik. Pe­dig scik segítséget jelenthet, de csak akkor, ha a gazdasá­gi vezető a szocialista ver­seny,mozgalom kerétein be­lül szorgalmazza a brigádok Ilyen jellegű vállalását és szá­mon ís kérd a vállalások tel­jesítését. Nem tekintélycsorbítás Az sem jelent tekintély- csorbítást, ha a gazdasági ve­zetők, középvezetők társadal­mi munkaként iskolai szülői munkaközösségi elnöki funk­ciót vállalnak, ezáltal sok segítségét nyújthatnak az is- kőlának épp úgy, mint az út­törőcsapatnak. (Ma naég a z úttörőcsapatok túlnyomó ré­sze az iskolához kötődik, ezért kapcsolódik össze gondola­tunkban az iskola támogatá­sai az úttörőcsapat támogatá- sával.) ' ‘ Most alakulnak az iskolata­nácsok, melyek munkája ak­kor lesz igazán eredményes, ha sikerül a tanácsban vég­zett munkára megnyerni se­gítőkész és segítséget nyújtani tudó gazdasági vezetőket. A gazdasági vezető és az ál­tala irányított munkahely se­gítsége nemcsak anyagiakban nyilvánulhat meg, hanem se­gíteni lehet tanműhely, tan­gazdaság, számítóközpont, klubszoba, sportpálya, autó­busz stb. biztosításával1, köl­csönzésével épp úgy, mint gyors szervizzel, karbantar­tással, szocialista brigádok társadalmi munkájával, moz­galmi munkában járatos szak­emberek tapasztalatának hasz­nosításával, azáltal, hogy visz- szalrányítják az úttörőcsapat­hoz, akik számára a minden­napos megszokott munka után kikapcsolódás, öröm lehet az úttörőkkel való foglalkozás, a gyermekek kacaja, hálás te­kintete. Személyi feltételek Akkor valósul meg a tár­sadalom felelőssége a gyer­mekszervezetért, ha a társa­dalom közösségei, a különbö­ző gazdaságok, vállalatok, in­tézmények vezetői maiguk is sajátjuknak vallják az úttö­rőmozgalmat, tesznek érte, támogatják munkáját, tár­sadalmi aktivistákkal és anya­gilag egyaránt, s ezt a mun­kát a pártbizottságok, párt- vezetőségek számon is kérik a gazdasági vezetőktől, hiszen „a Magyar Úttörők Szövetsége politikai jellegű szervezet: a Magyar Szoolailista Munkás­párt politikájával összhang­ban, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggiei együtt­működve fejti ki tevékenysé­gét”. (A MŰSZ működési sza­bályzatából.) Jövőnk építésekor nem ele­gendő annak anyagi, gazdasá­gi megalapozása,, gondolnunk •kpll a társadalmi bázis, a személyi feltételek megte­remtésére is. amiért minden felnőtt felelős, különösen ak­kor, ha vezetőiként nagyobb lehetőségekkel rendelkezik. Bízunk benne, hogy a kö­vetkező megyei i úttörővezetől konferencián a beszámoló ar­ról ad számot, hogy sikerült a társadalmat mozgósítani 'gyermekszervezete támogatá­sára és több nem-pedagógus úittörővezető foglal helyet a küldöttek között. Dr. Szedres! István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom