Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

ÖNÁLLÓVÁ. LETT A KALOCSAI EMIKA A MINISZTÉRIUM ÉS AZ OTÁMOGATÁSÁVAL Hátrányból szerzett előnyök A Villamos Berendezés és Készülék Művek volt kalocsai gyáregysége 1964 óta működik, dolgozói belsőtéri lám­patesteket gyártanak. A felállás szerint a fejlesztés a budapesti anyavállalat gondja, míg a kivitelezés a gyáregység feladata volt, amely január elseje óta Elektromechanikai Vállalat (EMIKA) néven önálló. Egyedül könnyebb — Mi késztette a helyi vezetőséget arra, hogy szorgalmazza az önálló gaz­dálkodó egység megalakítását? — kér­deztük Kormos Miklós igazgatót. — A gyáregységnél megfogalmazott kezdeményezést nem holmi divatos só­várgás szülte. A realitásokat figyelem­be véve számolnunk kellett a szanálás veszélyével, ettől szerettük volna meg­menteni az itt kialakult és hosszú évti­zedek óta eredményesen működő kol­lektívát. A szétválásra irányuló törek­véseinket az is inspirálta, hogy nyere­ségtermelő tevékenységűnk hosszú táv­ra szóló perspektívát kínált. A függő­ségi viszonyban az eltérő érdekek miatt nem alakulhatott ki a vertikális kap­csolatrendszer. Kalocsai, vonatkozás­ban csak a termelés irányitásához szük­séges szakembergárda kinevelését tar­tották fontosnak, • így saját fejlesztési elképzeléseink nem realizálódhattak. A közgazdasági irányítás sem mindig ott és akkor fejtette ki hatását, amikor éppen a hatékony munka indokolta volna. Arról nem is beszélve, hogy a szervezeti keretekkel járó magas költ­séghányad elvitte a nyereségünket. Az elhatározás ellenőrzése után arra a következtetésre jutottunk, hogy az irányitó bázisvállalat költségei nélkül, a vállalati formában történő önálló gazdálkodás keretei között jobban megvalósíthatók a fejlesztési és gazdál­kodási elképzeléseink. Féllábon is talpon maradva — A vagyonmegosztás után jelentős terhekkel fogtak hozzá a saját működési és szervezeti struktúra kialakításához. — A feltételek rosszabbak voltak, mint a gyáregységi viszony idején. Az induláshoz tízmillió forinttal kevesebb forgóalapot kaptunk. Azonban a ren­delkezésre álló anyagi eszközökkel is biztosítani kellett a munka folyamatos­ságát. A termelés ütemességével és a szállítások jó megszervezésével szűkí­tettük a készletgazdálkodásunkat. En­nek eredményeként ötvennapos anyag­forgási sebességgel dolgozunk. Ezt a felpörgetett munkatempót csak a válla­s • Armatúrák készülnek a szerelősoron. lati társadalmi szervezetekkel közösen lehetett megvalósítani és fenntartani. Külön jutalomkeretet hoztunk létre és visszaállítottuk a társadalmi munka presztízsét. Értekezletek helyett a veze­tői önállóságra helyeztük a hangsúlyt. — Ez azt jelenti, hogy az igazgatói munkastílus is eltér a megszokottól?- A munkamegosztásban nekem, mint igazgatónak az ellenőrzés szerepe jutott. Csak akkor avatkozom közbe, ha valami eltér a megszokott átlagtól. Például, ha túl alacsony, vagy megle­pően magas az árbevételünk. Termé­szetesen az utóbbit örömmel nyugtá­zom. A vezetői egység a kölcsönös bi­zalom és az együttes felelősségérzet ta­laján alakult ki. — A tervezettnél alacsonyabb lét­számmal dolgoznak.- Nyereségtermelésünk szempont­jából nagyon fontos tény, hogy a nem fizikai állomány arányát húsz százalék­ra sikerült csökkenteni. A létszám nö­velése helyett sokoldalúan képzett dol­gozókkal kívánjuk a munkahelyek kö­zötti mobilitást megvalósítani. Vgm-ek működését, ellentétben sok más válla­lattal, csak a kiszolgáló területeken en­gedélyeztük, ami a munkaidőn túl vég­zett karbantartásokkal a gépek jobb kihasználását teszi lehetővé. Uj vonás­ként említem az alkalmazotti létszám­nál a városban elsőként bevezetett ru­galmas munkakezdést, és a végzett munka arányában differenciáltan meg­állapított jutalmazási rendszert. Segítő szellemi energiák — Korai lenne számvetést készíteni, mégis, milyen eredményekről számol­hatnak be? — Jó kezdet után csak az első önálló lépéseket tettük meg. Lélektani hatású volt, hogy a szétválasztásra irányuló döntés okozta örömet sikerült átmen­teni erre az évre. Ez is közrejátszott abban, hogy az idén 11 százalékkal nö­veltük termelésünket. Az ellátási gon­dok ellenére négyszázötvenmillió forint termelési értékkel zártuk a háromne­gyed évet. A nyereséggel együtt számí­tott időarányos teljesítésünk 90,6 síp zalékos. Emellett visszafizettük a ko­rábbi beruházásokból átvállalt adóssá­gunkat. Az elért eredmény alapvetően a készletgazdálkodásunknak, az anyag- és áruforgalom összehangolásá­nak és a személyi feltételeknek köszön­hető. — Versenyben maradni és a piaci po­zíciókat megtartani csak előrelátó fej­lesztő munkával lehet. Hogyan tudják ennek a feltételeit megteremteni? — Az eredmények elérésében sokat segített a meglévő piaci kapcsolatunk. Hosszú távon — a vevők megtartása érdekében — szerződéses viszony kia­lakítására törekszünk. Előnyt jelent a konkurens cégekkel szemben, hogy ter­mékeink minősége jobb és 15 százalék­kal olcsóbbak. Tervezésünk alapja az új termékek bevezetéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételek megterem­tése. Az induláshoz azokat a nyugdíjas alkotókat kerestük meg, akiknek a ta­pasztalata garancia a szellemi termé­kek színvonalának fenntartására. Kap­csolatokat építettünk ki tervezőirodák­kal és egyetemekkel. Az utánpótlást a saját fejlesztő mérnök és közgazdász alkalmazása jelenti majd. Célunk a sza­badon sugárzó lámpatestek továbbfej­lesztése és az energiagazdálkodási szempontoknak megfelelő anyag- és energiatakarékos berendezések gyártá­sának kifejlesztése. Kisvágó Árpád Biotechnoiógiai kutatás-fejIesztés az Április 4. Gépipari Műveknél A magyar népgazdaságot a mintegy másfél évti­zeddel ezelőtti energiaár-robbanás igen rosszul érintet­te. Energiaforrásokban, ásványkincsekben szegények vagyunk. Különös jelentősége van tehát — és mind­inkább lesz!—az energiatakarékos technológiák alkal­mazásának. Kiváltképp a mezőgazdaságban, ahol foko­zatosan igénybe kell venni a belső energetikai forráso­kat. Program és gyártási hátiér Az agrártermelés hatékonyságának javításával párhuzamosan számolni kelta biomassza teljesebb körű haszno­sításával. A biomassza ipari hátterének fejlődési körét az energiaracionalizálás és a szélesedő energiafelhaszhálás hatá­rozza meg. A gépgyártásban ezért a munkatermelékenység növelése mellett az energiatakarékosságra és a mellék­termék-feldolgozás követelményeire is ügyelni kell. Emiatt mind sürgetőbb feladat az ipari gyártmányfejlesztés irá­nyainak felülvizsgálata és az új igények megfelelő újrafogalmazása. A hetedik ötéves tervidőszakra szóló országos középtávú kutatási-fejlesztési terv is el­sőbbséget ád e célkitűzés megvalósítá­sának. A tudománypolitikai bizottság elő­terjesztése alapján a Minisztertanács jóváhagyta a tervidőszak műszaki­fejlesztési tervét. Ennek része a G—3 jelű országos középtávú kutatási­fejlesztési terv, címe: „Biotechnológiai eljárások kutatás-fejlesztése, alkalma­zása a mezőgazdaságban és az ipar­ban”. A középtávú tervidőszakban csak­nem kétmilliárd forintot irányoznak elő erre a programra! Az Április 4. Gépipari Művek az alapvető energetikai — elsősorban atomerőművi,' speciális vízkezelő és víztisztító — berendezésék gyártásán kívül (és azok technológiai bázisán) megteremtette ;a biotechnológia hasz­nosítását segítő gépipari háttér gyártási feltételeit. A vállalat az előző tervidő­szakban is részt vett az élelmiszer-ipari mellétermékek és hulladékok felhasz­nálásának gépipari tárcaprogramjá­ban. E program részeként a hús-, vér- és tollfeldolgozó technológiák berende­zéseinek komplett rendszerét fejlesztet­te ki. Hasznosítható a hulladék • A tárcaprográm folytatásaként a he­tedik ötéves tervidőszakban alapvető célkitűzése a vállalatnak az élelmisze­rek minőségét javító új eljárások, tech­nológiák (biotechnológia, membrán­szeparáció, aszeptikus tárolás, sterile- zés stb.), eszközök fejlesztése, továbbá ezeknek a technológiai rendszereknek a széles körű elterjesztése. Különösen fontos az új anyagelválasztási techno­• Gyógyszer- alapanyagok fermentációs folyamatai­nak aszeptikus körülmények közötti elvégzésére alkalmas berendezés. A készülék az Április 4 Gépipari Művek és a Gyógyszer­ipari Kutató Intézet J közös szolgálati lógiák meghonosítása hazai gyártású membránszeparációs berendezésekkel, a szűrőberendezésekben hazai mű­anyag membránok alkalmazása, a szű­rő modulelemekkel és a vegyipari gépé­szeti segédberendezésekkel önálló, kompakt rendszerek létrehozása. Az ilyen rendszerek révén hulladék­nak számító nyersanyagokból is gazda­ságosan állíthatók elő eddig ki nem nyert termékek (pl. fermentlémaradék- ból takarmányfehérje, tejsavóból fe­hérje), méghozzá kedvező műszaki fel­tételekkel, jobb minőségben! További célkitűzések: ultraszűréssel vegyipari, gyógyszeripari, elektrotech­nikai, élelmiszer-ipari technológiák korszerűsítése, amelyeknél a szűrlet és az oldószer egyaránt hasznosítható ter­mékké válhat. Ultraszűrésre az Április 4. Gépipari Művek olyan pórusú membránt használ, amely a folyadékot két részre osztja, szakszóval: frakcio- nálja. Víz vagy oldószer, valamint a kis molekulasúlyú anyagok áthatolnak a membránon, a nagy molekulasúlyú anyagok azonban nem tudnak áthatol­ni, és ezáltal a visszamaradt oldatban betöményednek. Másképpen szólva: a betöményítés, elkülönítés, tisztítás a víz, oldószer és a kis molekulájú anya­gok eltávolításával megy végbe. Import helyett hazai A fordított ozmózis — a membrán­szeparáció másik területe — alkalma­zásával folyadékot töményítünk be. Itt csak víz vagy oldószer hatol át egy igen kis pórusú membránon. Gyakorlatilag a betöményítés itt is a víz vagy oldószer eltávolításával történik. Jelenleg a fő cél a membrán-tekercs- modul befogadására alkalmas prototí­pus és komplett berendezés létrehozá­sa. Az első komplett berendezéshez több csatlakozó rész (szivattyú, mű­szer, mérő, érzékelő) mintapéldánya csak tőkés importból szerezhető be. 1988-tól a komplett berendezés mint­egy 80 százalékát a háttéripar folyama­tos párhuzamos fejlesztésével hazaival akarja a vállalat helyettesíteni. Mind­ebben számít saját erőforrásai mellett a tárca és az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság támogatására is. ­Lajos János fejlesztési főmérnök Évfordulók a tudományban és a technikában Kétszáz esztendeje, 1786. no- vember lő’-án hunyt el 68 éves korában Hatvani István, az „ördöngös” hírében álló debre­ceni matematikus, természettu­dós professzor. Igazi,polihisz­tor volt, átfogó elme, a filozófi­ától a természetjogig, a csillagá­szattól az orvostudományig, az erkölcstantól és teológiától a kísérleti fizikáig mindennel fog­lalkozott és mindent tanított is. Leidenben megjelent tanköny­vében az elektromossággal is foglalkozott. Magyarországon Hatvani tanította elsőként a ké­miát. át Százhuszonöt éve, 1861. no­vember 7-én született Bermann Miksa gépészmérnök. Eljárá­sát, a „szikrapróbát” külföldön is széleskörűen alkalmázták. A különféle vasfajok felismeré­sére alkalmazott módszernek lényege, hogy a keletkező szik­rák alakjából és színéből követ­keztetni lehet az összetételre és a minőségre. Bermann Miksa Budapesten halt meg 1925-ben. * 1861. november 9-én a Má­tyás király gőzös vízre bocsátá­sával felavatták a mohácsi gőz­hajókikötőt. 1861. november 13-án ter­jesztette eljárását Preysz Móric a Természettudományi Társu­lat elé: a bor utóeijedése meg­gátolható, ha zárt edényben 70 —80 C-fokra melegítik, majd légmentesen lezárják. Négy év­vel később, 1865-ben tette köz­zé ugyanezt a felfedezést Pas­teur. Az eljárást ma pasztőrö­zés néven ismerik. Preysz Móric 1877-ben halt meg, 48 éves ko­rában. * Száz éve, 1886-ban született Reisz Marcell matematikus, egyetemi tanár. A trigonomet­rikus sorok vizsgálatával nem­zetközi hírnevet szerzett. Svéd­országban halt meg 1969-ben. * Hetvenöt éve, 1911. novem­ber 4-én először repülték át Bu­dapestet. Prodam Guidó, Rá­kosmezőtől (a mai Örs vezér tér helyéről) a Várhegyig szállt, majd a Déli összekötő vasúti híd felé kerülve tért vissza.’ * 1911. november 29->én szüle­tett Mplnár Béla kutätdve- gyész. Ő irányította egyebek között a Heparin előállításával kapcsolatos kutatásokat és a nevéhez fűződik a B12- vitamin nagyipari gyártásának megol­dása. KÖNYVESPOLC Henri Fayol: Ipari és általános vezetés A megkésett dicsőség 1916-ban Franciaországban egy bányamérnök az akkor befejezett könyvét csak folyóiratban tudta publikálni, teljes terjedelmű kiadására 1925-ig, halála évéig várt. A munka az USA-ban talált visszhangra. Fayol nevét Taylorral emleget­ték együtt, aki a gyorsacél feltalálója éS a mozdulattanulmá­nyokon alapuló munkaszervezés megteremtője volt. Euró­pában feledésbe merült a mű, annak tartalma a 60-as évek­ben kezdett hatni a francia management-re, mint amerikai import. Az 1979-es kiadáshoz „Henri Fayol időszerűsége” címmel írtak hazájában előszót. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1984-ben jelentette meg magyarul a könyvet, amelyhez — ilyen előzmények után —, ma sem késő méltató sorokat írni. Fayol mérnök, mégpedig a javából! Ezt szakmai sikerei bizonyítják: a bányatüzek elleni védekezés módszereinek javítása, valamint a commentry-i szénmedence szerkezeté­nek feltárása. Könyvében mégis — a műszaki mellett — a kereskedelmi, pénzügyi, számviteli, biztonsági és vezetési ismeretek fontosságáról ír. Eredményes vezérigazgatóként ugyanis tudja, hogy egy vállalat kormányzása az említett tevékenységek szintézisét jelenti. Különös tekintettel a veze­tésre, amelyet ő tervezésre, szervezésre, közvetlen-irányítás­ra, koordinálásra és ellenőrzésre bont. A munka szakmai értékelése nem feladatunk, ezt megteszi a magyar kiadás bevezetőjében Kovács Sándor. Maradjunk az érdekességek­nél. Fayol 1916-ban (!) írja: „Az iparnak tettrekész, hajlé­kony, szerény § hozzátehetném: illúziókkal teli — ifjú em­berekre van szüksége; ehelyett az ipar sok tekintetben felesle­ges erőfeszítésektől fáradt mérnököket, testileg és szellemileg vérszegény diplomásokat kap ...” Mintha mostanában is sokat hallanánk ilyesmit. A mérnökképzésben sürgeti a veze­tési ismeretek oktatását, a fiatal szakembereket pedig taná­csokkal látja el: „Azok a kvalitások, amelyek az iskolában az elsők közé segítették Önöket, nein teljesen azonosak a gyakorlatban megkívánt tulajdonságokkal. ... Jövőjük nagymértékben függ műszaki ismereteiktől és képességeik­től, de méginkább vezetési .kapacitásuktól! Megfelelőképpen utasítani, szervezni és ellenőrizni mindez elmaradhatatla- nul egészíti ki a kezdő mérnök műszaki tudását, szakértel­mét.” . , Fayol — bár minden sorában mérnök marad — még a családi életből, a jó feleség előrelátásáról is hoz példákat. A könyv olvasmánynak sem utolsó. Vezetéstudományi alap­mű, ezért minden, magát értelmiséginek valló műszaki em­ber könyvespolcán ott a helye! Bálái F. István KITÜNTETETT RÉSZLEGVEZETŐ „Szeretem a szakmámat" $ Spitzer Károly, a Kiskőrösi Ipari Szövetkezet asztalosrészlegének vezetője mondja: — Szerencsés ember vagyok: szeretem a szak­mámat, egész életemben ebben dolgozhattam. Igaz, hogy harminchárom éve vezető beosztás­ban, de ne higyje, hogy az iröasztäl mögött nem lehet alkotni! Sőt! Talán bizonygatni sem szükséges, hogy éppen a vezetőben kell legyen a gyakorlati tudáson, ta­pasztalaton felül valami plusz, valami többlet. Például fantázia. Mindemellett képesség annak felismeréséhez, meglátásához, hogy az új, a telje­sen ismeretlen feladat hogyan, miként oldható meg. Szakmailag milyen módszerrel, fortéllyal? Ugyanakkor, — és nem mellékesen! — a vezető­nek emberekkel bánni is tudni kell. Legyen hatá­rozott minden körülmények között, de tanácsot kérni se restelljen, ha a helyzet úgy hozza. — Harminchárom éve dolgozik vezető beosztás­ban. Milyen az egészsége? I — Eddig még sikerült megúsznom nagyobb betegség nélkül. Nyugodt természetű, kiegyensú­lyozott ember vagyok, nehéz kihozni a sodrom­ból. Bár. mostanában gyakran idegeskedek — ha igyekszem is nem éreztetni másokkal. Az okoz bennem állandó feszültséget, tiogy egyre nehezeb­ben teljesíthetők a munkahelyi követelmények. — Többet és jobban kell dolgozni?, — Az nenj lenne gond, hiszen az ember már a gyakorlata révén is felnő a mind nagyobb felada­tokhoz. Azonban igen hiányosak a munka feltéte­lei. Régen kinőttük már ezt a telepet, mégis, mű­helybővítésről szó sem lehet, de arra számítha­tunk, hogy másik telket veszünk helyette. Nem hogy erre, de az elhasználódott asztalosipari gé­pek pótlására sincs elég pénzünk. A tervet mégis teljesíteni kell! Tudom, hogy nem vagyunk egye­dül a problémánkkal, és mi még csak nem is panaszkodhatunk, hiszen szövetkezetünk a jók közé tartozik. Árbevételünk nagyobb része áru­termelésből származik. Dicsekvés nélkül mondha­tom, szövetkezetünk termékei keresettek, ver­senyképesek, piacra orientáltak. Spitzer Károlynak nincs egészen egy év hátra a nyugdíjba vonulásig... — Gondolt-e már arra, mihez kezd nyugdíjas­ként? — Megterveztem! Mint a legtöbb kiskőrösinek, nekem is van szőlőm. Végre úgy foglalkozhatom vele, ahogyan régen szeretném. A fiamék segítsé­gét sem kell ehhez olyan mértékben igénybe ven­nem, mint korábban. Szinte a szövetkezet megala­kulása óta ellátok valamilyen társadalmi tisztsé­get: az,ellenőrző bizottságban tevékenykedtem évekig, tagja vagyok a szövetkezeti bizottságnak. Korábban aktívan sportoltam, évek óta társadal­mi munkában sportvezetőként ténykedem. És persze, ha a szövetkezetnek szüksége lesz a mun­kámra, ' szívesen visszajövök „részmunkaidős­nek”. A Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetés mellett Spitzer Károly eddig három alkalommal kapta meg az Ipari Szövetkezet Kiváló Dolgozója címet. November 7-e alkalmából pedig a-Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Almási Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom