Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-24 / 251. szám

2 © PETŐFI NÉPE • 1986. október 24.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKÁRÓL JELENTJÜK

(Folytatás az 1. oldalról.)

dig is tett erőfeszítéseit fokozza. A szükséges intézkedések kidolgozása a kormány népesedéspolitikai, szociálpolitikai, ifjúság- politikai és egyéb társadalompolitikai határozatai alapján már folyamatban van.

A jognak a házasélet demokratikus normáira való nevelő szerepe az utóbbi időkben elhalványodott: a házasságokat túlnyomórészt a felek közös kérelmére bontják fel, s a bíróság nem tájékozódhat ilyen esetben a házasélet történéseiről, a végleges megromlás okairól, nem értékelheti a felek magatartását, a házasság megszűnéséért viselt felelősségüket. Ez is hozzájárult bizonyos, téves nézetek elterjedéséhez. A bíróságon a váló felek és jogi képviselőik többször adtak hangot annak a véleményüknek, hogy a házasság a házastársak magánügye, úgymond „magán- szerződés”, amelynek megszüntetése csakúgy elhatározásukon múlik, mint a megkötése. A bíróság csupán adminisztrációs szerepet tölthet be a bontás kimondásánál, éppúgy, mint az anyakönyvvezető a kötésnél; ne is avatkozzon tehát be ügyeikbe. E félfogásból egyenesen következik az a másik téves feltételezés, hogy az állam — a társadalom — érdektelen a házasélet alakulásával szemben, ezért nem támaszt a házastársak magatartásával és döntésével szemben követeimé, nyékét, amelyek megsértéséhez nem is kíván következményeket fűzni.

A családi viszonyok megszilárdításában a szemléletformálásnak e formáját és eszközeit nem lehet alábecsülni: az elmúlt években például — már a törvény tervezetének előkészítését megelőzően is — a jogászok felhívták a közvélemény figyelmét a családbomlásoknak az egyéni és társadalmi érdekekre hátrányos következményeire, a házastársi és szülői felelősség fokozódásának szükségességére. Bizonyára e figyelemfelhívások is közrejátszottak abban, hogy némi — szerény — eredményeket sikerült elérnünk.

A statisztikák is jelzik, hogy bár a válások száma az utóbbi években összességében nem csökkent, ez előző két évtizedben tapasz* alt évenkénti ütemes növekedés 1982 óta megállt, stagnál; s különösen örvendetes, hogy a házasság első hat évében — a fiatalabb házasok között — kevesebb a válás, mint korábban. Bár a nemzetközi tapasztalatok szerint egy új törvény hatálybalépése körüli időben némileg növekszik a bontóperek száma, remélhető, hogy a kedvező tendencia nem változik, s hosszabb távon a házassággal és a családdal kapcsolatos szemlélet és beállítódás a fejlődés szükségleteinek megfelelően fokozatosan átalakul.

Az állam is érdekelt

Ehhez azonban szükséges, hogy a törvény egyértelmű legyen azokban a kérdésekben, amelyekben a közvélemény és a társadalmi gyakorlat bizonytalanná vált. A beterjesztett javaslat szabályai kifejezésre juttatják, hogy a házasság nem magánszerződés, hanem olyan jogintézmény, amelyet a bíróság /közös nyilatkozat esetén is a végleges és helyrehozhatatlan megromlás

objektív tényének vizsgálata és a békítés megkísérlése után bonthat csak fel. Az állam nem érdektelen a házastársi magatartásokkal szemben, előírja a felelős házastársi és szülői magatartást, s arra hárítja a családbomlás negatív jogkövetkezményeit, akinek ez a helyzet felróható.

Törvényünknek — a közakaratot is kifejezve — a házasság szilárdságának és tartósságának követelményéből kell kiindulnia, ezt kell szabályaival elősegítenie. A házasságok sikerének, tartósságának alapvető feltétele a helyes párválasztás. Ebben azonban a jog nem befolyásolhatja a férfiakat és nőket. Csupán annyit tehet, hogy az éretlen házasságkötési elhatározások elé korlátot állít a házasságkötési korhatár javaslat szerinti 18 évre való felemelésével. A válásra vonatkozó jogi szabályok módosításánál is az a kiindulási pont: a válás feltételeinek bizonyos fokú megszigorításával, a keresetek gyakoribb elutasításával sem érhető el az, hogy a zátonyra futott kapcsolatból is házasság váljon a jogi kötelék fenntartásával.

Végezetül a miniszter olyan résztémákról beszélt, amelyek a törvényjavaslat előkészítésének menetében a legtöbb vitát váltották ki. A házasságkötési korhatárnak a nők esetében is 18 évre felemeléséről egyebek között azt mondta: a javasolt új szabályozónak itt az a célja, hogy akadályozza meg az éretlen fejjel, jóformán gyermekkorban kötött házasságokat. Az elváltak helyzetének, egyben a gyermekeik sorsának, nevelkedési feltételeinek javítása a célja — mondta — a javaslat azon szabályainak, melyek a gyermeküktől válás folytán különélő szülők jogkörét szélesítik. A kiskorúakról való állami gondoskodásnak a korábbinál differenciáltabb rendszerét építi ki a javaslat, s a gyermek érdekéhez és a szülői felelősséghez igazodó, többlépcsős rendszert vezet be. (A kiskorúakról való állami gondoskodás teljes rendszerét, működésj szabályait további magas szintű jogszabályok rendezik majd.)

Tartásdíj, apaság

— A tartásdíjról és a háztartási volt közös lakás használatáról szóló új szabályozással az elvált házasok — és gyermekeik —

helyzetének méltányosabb rendezése a cél — hangsúlyozta Markója Imre. — A gyermektartásdíjról — folytatta — a gyermek tényleges szükségleteit, mindkét szülő kereseti-jövedelmi viszonyait figyelembe véve kell dönteni, és a körülményektől függően, az eddig mechanikusan alkalmazott 20—40 százalék helyett — gyermekenként — a kötelezett keresetének 15—25 százaléka közötti skálán, az eddigieknél rugalmasabban kell meghatározni.

Megemlítette: a javaslat a házasok autonómiáját tovább bővítve, most azt is lehetővé tenné, hogy vagyoni viszonyaikat a törvényes házastársi vagyonközös- ségi rendszer szabályaitól eltérő módon, szerződéssel rendezzék. Ennek az új jogintézménynek a bevezetését nálunk egyrészt az indokolja, hogy a magánszemélyek vállalkozásának kockázata és anyagi felelőssége növekedett, s e körülmények között lehetővé kell tenni, hogy az ilyen tevékenységet nem folytató házastárs mentesüljön a sikertelen gazdasági tevékenység következményei alól, melyek egyébként őt is terhelnék. E szabályozással másrészt az a cél, hogy a házasság- kötés előttről származó jövedelmek, vagy a szülőktől, rokonoktól kapott jelentős vagyoni értékek különvagyoni jellegét a másik házastárs elismerje.

Felhívta Markója Imre a fj- gyeimet az apaság megállapítására vonatkozó szabályok korszerűsítésére. — A javaslat szerint — mondta — a származás bizonyosságáról minden perbe vitt esetben meg kell a bíróságnak győződnie, s részletes bizonyítás alapján kell döntenie abban az esetben is, ha az anya az apaként megjelölt férfivel huzamos ideig együtt élt, illetőleg huzamos időn át kapcsolatot tartott vele. Megszűnik az a — sok visszaélésre is lehetőséget adó — helyzet, hogy bármely férfi, aki az anyával a fogamzási időben érintkezett, tartásdíj fizetésére kötelezhető. Ha ugyanis e férfi apasága nem állapítható meg, tartásdíj fizetésére sem lesz kötelezhető. Következetesebbé kívánja tenni tehát a javaslat azt az elvet, hogy az apaságnak a/biológiai származás tényén kell alapulnia, s hogy a tartási kötelezettség a gyermek vérszerinti apját terheli.

Befejezésül a miniszter kérte a törvényjavaslat elfogadását.

A VITA TÉMÁIBÓL:

Válás, korhatár, felelősség, különvagyon, örökbefogadás

DR. ANTALFFY GYÖRGY (Csongrád m. 9. vk.), az Ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója hangsúlyozta, hogy a bizottsági vitát élénk érdeklődés kísérte. A felszólalók többsége egyetértett a törvény mód osí tás céljaival és jogi megoldásaival, de ugyanakkor jelentős számú módosító javaslat is elhangzott. Egyetértés alakult ki abban, hogy átfogó család- és ifjúságvédelmi intézkedési programra van szükség, mert a család szerepének erősödése nem érhető el kizárólag a családjog eszközeivel. Több képviselő bírálta a törvényjavaslatot. arra hivatkozva, hogy nehezebbé teszi a házasság felbontását. holott — álláspontjuk szerint — az eljárás elhúzódása csak elmérgfsíti a családon belül kialakult feszült helyzetet.

A felszólalók többsége támogatta a nők házasságkötési korhatárának felemelését. A házastársak lakáshasználatának új szabályozása tetszést váltott ki; eszerint a bíróság a házastársak valamelyikének kérelmére a bérlőtársi jogviszonyt megszüntetheti, ha a közös lakást két másik lakásra el lehet cserélni, és a lakáscsere után mindkét házastárs megfelelő lakáshoz jut.

Antalffy György ismertette azt is, hogy a vitát követően a bizottság — az igazságügyminiszter javaslatait is figyelembe véve — a képviselők által felvetett módosítási javaslatok, közül számosat elfogadott. Ezek sorában megemlítette az egytől hat hónapig terjedő békülési idő elhagyását, és a házassági, vagyonjogi szerződés közokiratba, vagy jogi képviselő által ellenjegyzett piagánokiratba foglalását. Az igazságügyminiszter javaslatait figyelembe véve nem fogadta el ugyanakkor a 16 éves kornál fia- talabban kötött házasságok engedélyezésére irányuló javaslatot, ez egyébként nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségünkkel is ellentétes lenne.

Végezetül azzal az indítványnyal foglalkozott, amely h kétfordulós országgyűlési vitát javasolta. Mint mondta, az Országgyűlés ügyrendje erre nem ad lehetőséget. Az ügyrend szerint a törvényjavaslat általános és részletes vitája együttesen történik. Csak a hosszú, illetőleg középtávú népgazdasági tervek és a jelentősebb koncepciók tár- gyalhatók két fordulóban. A jogi, igazgatási és igazságügvi bizottság nevében javasolta az Országgyűlésnek. hogy a törvényjavaslatot a bizottság által egyhangúlag megszavazott módosításokkal együtt fogadja el.

GÁZSITY MILUTINNÉ (Baranya m. 12. vk.), a sellyei általános . iskola drávasztárai tagiskolájának vezetője szólalt fel elsőként a vitában. Elsősorban a család és az iskola kapcsolatából adódó gondokra tért ki, amelyek főként az aprófalvas településhálózatú Baranya megye kistelepülésein jelentkeznek. Az egykor ezeken a helyeken működött kis iskolák felszámolása — a körzetesítés — több szempontból is kedvezőtlenül hatott a családok életére, a gyerekek neveltetésére. A képviselő több bentlakásos, hetes iskola létrehozását javasolta.

LÁSZLÓ BÉLA (Szabolcs- Szatmár m., .14. vk.), a fehér- gyarmati városi pártbizottság első titkára szerint a család napjainkban nem tud eleget tenni sok hagyományos, századok hosz- szú során át gyakorolt feladatának. A gazdaság, a társadalom szerkezetének módosulásával azonban már nem is tehető alkalmassá arra, hogy visszanyerje régi funkcióit, elsősorban azért nem, mert a családi nevelés fő letéteményesei, az édesanyák munkájáról a társadalmi munkamegosztásiban nem lehet lemondani.

BOZSÓ JÁNOSNÉ (Tolna m.,

7. vk.), a gyönki általános iskola igazgatója különösen fontosnak tartotta, hogy a törvény módosítása a gyermekek érdekeit, illetve védelmét szolgálja. Rámutatott: növelni kell a család tagjainak egymás iránti felelős- > ségváüalását; gondoskodni szükséges a házastársak egyenlőbb teherviseléséről a családon belül, hogy az egyéni érdekek érvényre jutása ne növelhesse ugrásszerűen a családibomlások számát.

KISS■ JANOS (országos lista) római katolikus címzetes kanonok hangsúlyozta: a családi élet válsága aligha orvosolható különféle „sorompókkal”, törvénynyel. Ennek annál sokkalta mélyebben gyökerező okai vannak, így a felelősség hiánya. Amíg a felelősséget, amivel mindenki tartozik — részint önmagának, részint a társadalomnak is —, nem tudjuk felébreszteni, addig kevés a reménye annak, hogy a majd életbe lépő törvényekkel a felfogás, a magatartás megváltozik.

SEBESI LÁSZLÓNÉ (Békés m„ 6. vk.) nyugalmazott általános iskolai igazgató megelégedésének adott hangot atekintetben, hogy a jelenlegi módosítási javaslat szerint házasságot csak nagykorú férfi és np köthet (külön engedéllyel is csak akkor, ha a

16. életévét betöltötte). A képviselő a családok összetartó erejének elmélyítése és a veszélyhelyzeteknek kitett gyermekek számának 'csökkentése érdekében

kérte az Ipari Minisztérium illetékeseit, mérlegeljék a bedolgozói hálózat bővítésének lehetőségét.

DOBOS JÓZSEFNÉ (Heves m.,

6. vk.), a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet munkavédelmi vezetője elmondta: Heves megyében is emelkedik a válások száma. Á megyei bíróságoknál a pereknek mintegy fele családjogi, ezek kétharmada pedig bontóper. Elzárt nagyon fontos, hogy a törvényjavaslat újraszabályozza a házasság' előtti tanácsadást.

Javasolta, hogy az idős, beteg szülőket gondozók kapjanak ápolási táppénzt. Az időskorúak szociális otthoni elhelyezésénél elsősorban azokat részesítsék előnyben, akiknek nem él közeliikben tartásra, gondozásra alkalmas családtagjuk.

KOSZTOLÁNCZI JÁNOSNÉ (Somogy m., 2. vk.), a Kaposvári Ruhagyár varrónője javasolta, hogy a 14—16 év közötti leányok kivételesen indokolt esetben — így például akkor, ha gyermeket várnak — gyámhatósági engedéllyel továbbra is házasságot köthessenek.

Az állami gondozás új szabályozását érintve rámutatott, hogy a javaslat szerint az intézeti nevelésbe vétel esetén a gondozott gyermek szülője nem veszíti el felügyeleti jogát. A megye' gyámhatósági szakemberei

is jelezték, hogy emiatt a végrehajtás során dilemma elé kerülnének.

L ÉDERERNÉ DR. FARAGÓ MARGIT (Szolnok m., 4. vk.), a megyei tanács Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézetének szemész főorvosa egyebek között egyetértéssel szólt arról, hogy a családjogi törvény vagyonjogi elemeinek erősítése az egymás iránt érzett személyes felelősség mellett a házastársak nagyobb személyi függetlenségét is lehetővé teszi. Javasolta a képviselő, hogy a teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasságok felbomlását a törvénymódosítás ne nehezítse meg azzal, hogy lehetőséget ad a békülési idő többszöri megismétlésére.

DR. HORVÁTH JENŐ (Budapest, 1. vk.) ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke a beterjesztett törvényjavaslat fő erényei között említette, hogy szellemével arra ösztönöz: még kell menteni minden házasságot, ami még menthető — és ezt elsősorban nem a jog eszközeivel lehet elérni —, de ne nehezedjék meg a válások gyors lebonyolítása, amikor a kötelék már végleg tarthatatlanná vált. Ezért is fogadta helyesléssel a közvélemény, hogy tovább Is megmarad a kulturált formában elin,- tézhető, úgyneyezett közös megegyezéses válás lehetősége.

CSEHÁK JUDIT BESZÉDE

Társadalmunk alapegysége

CSEHAK JUDIT, a Miniszter- tanács elnökhelyettese bevezetőben kiemelte: a családjogi törvény módosításáról folytatott vita jó alkalmat kínál arra, hogy tágabb összefüggésben vegyük szemügyre a család társadalmi szerepét és azokat a fontosabb tényezőket, amelyek a családok életét befolyásolják.

— A család társadalmunk alapegysége, amelynek léte és belső harmóniája nélkül a nagyobb közösség sem tevékenykedhet sikeresen. Elsősorban a család képes a megfelelő életvezetési minta közvetítésére, a szocialista társadalom által is becsült, a közösség számára is elfogadható életmód kialakítására és átadására, a káros magatartásformák felismerésére, elutasítására. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik az is, hogy fogyasztási és gazdasági egységként is tartós, és más-' sál nem pótolható eleme társadalmunknak ez a kis közösség. A háztáji, a kiskert termése, a többletmunka, a többletbevétel nemcsak a család megélhetéséhez — házunk felépítéséhez, a gyerekeink iskoláztatásához, lakásgondjának megoldásához — járul hozzá, de a társadalom ellátásához is.

A család funkciói nemcsak az emberi élet során változnak, alakulnak, hanem a társadalom fejlődésének megfelelően kapnak hangsúlyt egyes elemek, és veszítenek a fontosságukból másak. Tapasztalataink szerint a legkisebbek ellátásának, az érzelmi nevelésnek, a zavartalan társadalmi beilleszkedés biztosításának a fokozott igényére, a gondozó—betegellátó feladatok sokasodására a következő években is számítanunk kell.

Őszintén és reálisan kell vizsgálnunk azt is, hogy a családok miként tudnak megfelelni^ a sokféle és egyre inkább bővülő igény, nek. Ha nem csupán a bajiba jutott vagy a gondokkal küzdő családok helyzetét vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyaink között a mai családok nem tudnak, vagy csak részben képesek a hagyományos és az újonnan jelentkező feladataiknak egyszerre megfelelni. A családoknak általában, egyes családoknak pedig külön is segítségre van szükségük.

A társadalom egészének és a kormányzatnak együttesen kell a családok segítségére sietni, olyan intézményrendszert létrehozva. olyan intézkedéseket elhatározva. amelyeknek célja nem a családok feladatának átvállalása (vagy csak kivételes esetben), hanem az. hogy támogassa, segítse őket sokirányú kötelezettségeik ellátásában, hogy megfelelő és ösztönző feltételeket teremtsen a családok hagyományos feladatainak megőrzéséhez . és a társadalom fejlődéséből adódó új feladatok ellátásához.

Éppen eddigi eredményeink és közös erőfeszítéseink talaján van esélyünk a józan számvetésre, a tennivalók nyílt és távlatos megfogalmazására. Mert törhetnénk-e a fejünket a réizideíű. rugalmas munkavállalás | feltételein. ha nem lenne mindenki és minden nő számára munka? Foglalkozhatnánk-e -a családi pótlyk, az ösztöndíj, az anyasági és a szociális juttatások reálértékének megőrzésével, ha ezek az ellátások a mai színvonalon nem léteznének? Programba vehetnénk-e a társadalombiztosítási jogszabályoknak a család intézményét támogató módosítását, ha a nők többsége nem rendelkezne önálló keresettel? Beszélhetnénk-e a házasság előtti tanácsadás javításáról, szerepének növeléséről, ha ezt a szolgálatot nem hívtuk volna életre? Reálisak lennének-e az iskolai nevelésre, a családi életre való jobb felkészítésre vonatkozó javaslataink _ — az iskolázottság alacsonyabb szintjén? Foglalkozhatnánk-e a családpolitika preventív szempontjainak, elveinek érvényesítésével, ha nem állnának rendelkezésre nevelő- otthonok, családgondozó szolgálatok, ifjúságvédelmi szervezetek? Minden bizonnyal nem.

—» Természetesen az elmozdulás jeleit nem kívánjuk túlértékelni — mondotta a továbbiakban —, és egyáltalán nem számítunk arra, hogy a családpolitika elvei a jövőben majd automatikusan érvényesülnek, és nem lesz szükség időnkénti korrekciókra. Az elvek megvalósulásáért sok és következetes lépést kell tennünk.

Külön-külön is sok a teendőnk — így együtt pedig megkülönböztetett a felelősségünk. Megítélésem szerint kívánatos lenne, hogy csökkenjen a nagyon fiatalon, kellő ismeret és önismeret hiányában kötött házasságok száma. Az általános iskolai képzés, a családi életre nevelés, a szexuális felvilágosítás színvonalának javításától, a harmonikusabb családi háttértől, a kortárs csoportok befolyásától, a jogi szabályozás módosításának együttes hatásától várható ebben a kérdésben hosszabb távon eredmény. Rendelkezésünkre állnak már azok a korszerű pszichológiai, pedagógiai, orvosi, szociológiai és tömegkommunikációs ismeretek, amelyeknek a tudatos felhasználásával a megelőzés, a felkészítés területén eredményeket érhetünk el.

A fiatalok boldog családi életre vágynak. Meg kell, hát teremtenünk annak feltételét, hogy iskolát végzetten, biológiailag éretten, egészségesen, családi ismeretekben jártasán, megfontoltan válasszák meg a társukat.

Ugyanezek a tényezők járulhatnak hozzá elsősorbaii ahhoz, hogy a fiatal párok a gyermeküket is felelősen, a családi élet feltételéit megteremtve vállalják. Ugyanakkor nekünk is mindent meg kell tennünk, hogy a családalapítás körülményei ne nehezedjenek. Érdemes elgondolkodnunk majd azon, feltétlen szükség van-e a munkaviszonyra a szülést megelőző időben az anyasági támogatások folyósításához, és milyen mértékben. Azon kell dolgoznunk — a kormány által tegnap elfogadott, a lakásellátás, -gazdálkodás társadalmigazdasági programja alapján —, hogy a ma még gyermektelen, ám a gyermek vállalását tudatosan tervező fiatal házasok mielőbb önálló otthonban kezdhessék meg családi életüket. Legalább ilyen fontos, hogy megoldást találjunk az első gyeimnek megszületésével járó terhek, az anyagi gondok, de még inkább az egyenlőtlen anyai-női meg- megtenhelés csökkentésére. Az ugyanis a tapasztalat, hogy az első gyermek születése után jelentkező életmódváltozás riasztja vissza leginkább a házaspárokat a második gyermek vállalásától, de érzelmi-anyagi konfliktusok, sok esetben a válás "kialakulásához is ez vezet.

A lakás és az anyagi támogatás mellett. természetesen igénybe vehető szolgáltatásokra, családi segítségre, rugalmas foglalkoztatásra, egészségügyi, jogi, pszichológiai tanácsadók kiépítésére van szükség a hasonló sorsú családok, közösségek szolidáris segítsége mellett. Foglalkoznunk kell azzal, miként lehetne megfelelő módon, társadalmilag hasznos tevékenységként elismerni a gyermeknevelést; legalább a nyugdíj szempontjából oly fontos szolgálati idő számításánál figyelembe venni az otthon töltött éveket.

A következő években fokozatosan át kell tekinteni a társadalombiztosítási jogszabályokat, s azokat a családok érdekére tekintettel kell módosítani. Ennek során lehet a betegápolásra, az idős családtag gondozására fordított idő társadalmi hasznosságának elismeréséről is dönteni.

A preventív családpolitika a már említettekkel egyenrangú kérdésének tekintem, hogy a társadalmi szervezetek, a kisebb közösségek, a tanácsok, a lakó- közösségek, a munkahelyek miként tanulnak meg családban is gondolkodni — a családért is tenni.

— A törvény igazán csak abban az esetben fogja betölteni a rendeltetését, ha valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy szülőként—nagyszülőként, idősekről gondoskodó felnőttként, szomszédként és munkatársként, vezetőként és társadalmi munkásként is sok-sok feladatunk van, amelyek ellátása alól senki sem mentesíthet bennünket, de amelyeknek az elvégzése közös

boldogul ásunk-boldogságunk alapját teremti meg — mondotta végezetül Csehák Judit.

VÖRÖSNÉ CSUKA MÁRIA (Komárom m.. 9. vk.), az Ácsi Cukorgyár műszerésze felhívta \