Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-17 / 245. szám

1986. október 17. © PETŐFI NÉPE • 3 A KONSZOLIDÁCIÓ MEGTEREMTÉSÉÉRT Dér László a történelemmel tartott Sötét öltönyben idősebb férfi érkezik kerékpárral Dunavecsén a megbeszélt találkozóhelyre. Dér László. Rövid az út, amit Le­hel téri lakásától idáig megtett ezen a csendes, napfényes októ­beri délelőttön, hogy aztán egy jóval hosszabbá és nehezebbe, életútjába avasson be bennünket. A ma is friss mozgású ember egész életében sok munkán és küzdelmen edződött. Apja részes arató napszámos és cseléd* volt, tőle tanult kapálni és karaszol- ni. Nagynénje varrta neki ké­sőbb azt a kétzsebes kék kötényt, amelyben szódásgyerekként, lo­vas kocsival járta az apostagi ta­nyavilágot az 1930-as évek végén. Mint a falusi szegények közül annyian, ő is dolgozott Budapes­ten. Üzemekben és árukihordó­ként kapott munkát. Visszatérve szülőfalujába, Apostagra, 1944 fordulóévet jelentett- számára. Élete első aratása, ott a cselé­dekkel való megismerkedés, az idén 42 esztendős házasságának kezdete, és Dunaegyházán 1944. október Ji-án az MKP szervezeté­nek megalakítása erre az év­re esett. Tanyabizalminak nevez­ték ki. 1945 tavaszán pedig már segített a földosztásban is — mert ahogy visszaemlékszik rá: „A párt engem felkért, hogy. ve­gyek részt benne”. A szabadság hajnalán így lett ő is hatholdas gazda. Apostag első jegyzője, ? aztán első párttitkára, később nem hat holdon, de ennél sokkal nagyobb területen •— felelősségteljes be­osztásokban — dolgozott a szocia­lista építésben. Az ellenforradal­mat követően — miután Kun- adacstól Hartáig részt vállalt az MSZMP helyi szervezeteinek megalakításából, 1957-ben Szalk- szentmárton karhatalmi parancs­noka, majd Dunavecse párttitká­ra lett — az egykori szódásfiú és földet kapott földműves a szo­cialista mezőgazdaság alapjait is segített lerakni. Soltról 200 vaságyat hozatott, hogy a tsz­szervező brigádok tagjait elszál­lásolhassa. Rájuk esteledvén, jászolban is aludtak, mígnem hat hét alatt sikerült befejezniük a szövetkezeti szervezést a megyé­nek ezen a részén. Ahogy akko­riban itt mondták: megtört a jég, szabad út nyílott a nagyüzemi gazdálkodásra. Űj szakasz kezdődött ezzel nem­csak a parasztság, de az egész falusi társadalom, benne Dér László számára. A párt kipró­bált tagja a konszolidáció idején és később is fontos beosztások­ban dolgozott. 1970-től három évig szülőfaluja, Apostag tanácselnö­ke. Negyvenegy apostagi utcából 27,5 kilométer betonút és három 1 buszváró épült ekkor. Kezenyo- mát őrzik emlékművek és szob­rok is. Vida János költőnek, a szegények szószólójának a szob­rát az alkotást társadalmi műn- kában vállaló Domonkos Béla ér­ái szobrásszal közösen készítette el. 1973 újabb fordulatot hoz Dér László életébe. - Megválasztják Apostag és Dunaegyháza Duna- menti Termelőszövetkezete el­nökének. öt és fél ezer hektár — mi ez az 1945-ös hat holdhoz képest! Másnak talán nagy me­részség, neki azonban újabb pró­batétel volt belevágni ekkora kö­zös gazdaság munkájának irányí­tásába, szervezésébe. Még csak dűlőutak sem vol­tak; úgy kellett azokat időközben megcsinálni. Négy szivattyúte­lepről 1200 hektárt kezdtek el öntözni. Jól fizetett a növényter­mesztés. Megérte szárítóüzemet és 600 vagonos burgonyatárolót építeni. Nem bántak mostohán az állatállománnyal sem. Fejlődött a tehenészet is: 3,9—4 százalék volt a tej zsírtartalma. A tej ér­tékesítése „kiadta” az egész tag­ság bérszükségletét, havonta másfél millió forintot. A buda­pesti Compacttal megállapodva, árucsomagolással alkalmat te­remtettek a nők téli foglalkozta­tására. — Ez ma már történelem! — pillant vissza még egyszer a je­lenünk alapját adó múltba a nyugdíjas szövetkezeti vezető, egykori tanácselnök és pártszer­vező, akinek eddigi útja — egy kommunista nagyszerű helytállá­sa. Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem, Magyar Szabadság Érdemrend^ Szocialista Munká­ért Érdemérem ezüst fokozata, Szocialista Kultúráért miniszte­ri és négy községfejlesztési ki­tüntetés .tanúsítja, hogy a ke­rékpáros ember — Dér László — évtizedeken keresztül a gyors léptékű történelemmel tartott. ’’ Kohl Antal SÁRKÁNYREPÜLŐKRŐL IS FÉNYKÉPEZNEK Fokozott közúti el lenőrzés a megyében Már megszokott, hogy ok­tóber minden esztendőben a fokozott közúti ellenőrzések hónapja. És április is. Az egész országra érvényes szabály alól Báps-Kiskun megye volt kivétel e téren, mivél itt jú­liusban is hasonló akciósoro­zat zajlott. Az ok: idén nem javult a közlekedésbiztonság, változatlanul sok a halálos közúti baleset. Ezek előidézé­sében vezető szerepet játszik az ittasság, a gyorshajtás. Ennek visszaszorítását, a balesetmegelőzést szolgálja a javában zajló októberi akció­sorozat, amelyben részt vesz­nek — a megyei rendőrség mozgósítható állománya mel­lett — a társszervek, s az ön­kéntes segítők is. Előre meg­határozott terv szerint vala­melyik rendőrkapitányság te­rületén a hónap minden nap­ján fokozott közúti ellenőr­zést tartanak. Két alkalom­mal pedig az akció egyidejű­leg átfogja a teljes megyét. Ilyen nap volt e héten szerda, és ilyen a mai péntek is. Azért éppen ez a kettő, mert a sta­tisztikai elemzések azt mutat­ják, hogy e napok délután­ján történik a legtöbb halá­los kimenetelű baleset. Az akció során különösen figyelik a szabálytalan elő­zést, a gyorshajtást. Nemcsak az utakon, hanem motoros sárkányrepülővel a levegőből is követik, és — rádiókapcso­lat segítségével — kiszűrik a szabálytalankodókat. Nem árt tehát figyelni — de nem a sárkányt, hanem a forgal­mat! Az ellenőrzésekbe be­kapcsolódnak a szomszéd me­gyék közlekedési rendőrei is. Ne lepődjék hát ~ meg az a „rutinos gyorshajtó”, aki a pi-> ros traffipaxos gépkocsit les­te, és mondjuk sárgából vagy fehérből villant a fény. . Szőlőtermő vidékeken — forrnak már a borok —. min­dig kéznél lesz az alkohol- szonda. Ez alkalommal beve­tik a környezetszennyezést mérő műszert is — gáz, zaj és füstkibocsátás ellenőrzé­sére. Az esti, éjszakai órák idején a világítás nélkül ke- kerékpározók inkább tolják masinájukat. De csak a kije­lölt, előírt helyen, mert a jár­őrözők megállítják a sötétben szábálytalanul közlekedő gya­logosokat is. Idén ugyanis a halálos balesetek 43 százalé­kában a gyalogos — főként idős ember — volt a hibás, és gyakran az áldozat is. Az ellenőrzések tapaszta­latairól lapunkban helyszíni riportban is beszámolunk. Váczi Tamás Rekorder légibusz a Szovjetunióban A korszerű légibuszoknak a korábbiaknál jóval gazdaságo­sabb változata készült el a Szov­jetunióban. Erről tanúskodnak, az új, IL—96—300 típusú távol­sági repülőgép műszaki adatai is. Hajtóművei utaskilométerenként 23 gramm üzemanyagot fogyasz­tanak. Ez fele a világon jelenleg üzemeltetett azonos kategóriájú gépekének. Az IL—96—300 gaz­daságossága az egyenként 16 tonna tolóerejű négy légcsava­ros hajtóműnek és a különleges szárnyprofilnak köszönhető, amely jelentősen növeli a repü­lőgép aerodinamikai tulajdon­ságait. ’S JÁNOS CIKKSOROZAT A szocializmus megújulásának útja XV* ’4 kölcsönös bizalom jegyében Üj f a a •• ff 1 • r uttoroakcio A Magyar Úttörők' Szövet­sége új mozgalmat indított út­jára a közelmúltban „Játék­vár!” akció címmel. A Játék­vár elnevezés olyan központot jelöl, ahol a gyermekek játé­kos feladatsorok magoldása közben találkozhatnak, barát­kozhatnak egymással, szerve­ződhetnek közösséggé, gyara­píthatják tudásukat, fejleszt­hetik ügyességüket. Az úttörőszövetség orszá­gos elnöksége a szemlék és pályázatok mellett több közös­ségi játékot is útjára indított az előző úttörőévekben. Ilyen volt például A szülőföldért, a Vár a természet és a Bará­tunk ... sorozat: a Barátunk a könyv, a technika, a múzeum, a számítógép. A gyermekcso­portok — rajok, őrsök — de­mokratikusan, magúk döntik el, hogy melyiket választják, melyiknek a feladatait oldják meg. Gyakran egész éves prog­ramjukat is egy-egy ilyen já­ték köré szervezik. A játékok feladatai a gyermeki kíván­csiságra építenek, és ösztön­zik a megismerést. A tenni­valók között szabad a válasz­tás — a megoldott feladatok pedig egységes gondolatsort alakítanak ki a résztvevőkben. A megyei, városi, kerületi és községi 'úttörőelnökségek azért hívták életre a játékvá­rakat, hogy azok összehozzák, megismertessék egymással az azonos játékot játszó őrsöket, rajokat. E, központokban — amelyek működhetnek egy művelődési ház, sportegyesü­let, vagy' úttörőház patroná- lásával, sőt, lehet játékvár ma­ga az úttörőcsapat is — ta­nácsokat, ötleteket kapnak a közösségek,- hogy választott játékuk, egész éves program­juk , hasznosabb, érdekesebb lehessen. Az elmúlt hónapok­ban egy-egy helyen ugyan­annak a játéknak több vára is megalakult. A várak közötti kapcsolatok felvételére is le­hetőség nyílik; a Pajtás új­ság a közeli hetekben ismer­teti a játékvárak címét és prog­ramját. A már működő játékvárak levelező kapcsolatokat alakí­tottak ki, és a tapasztalatok átadására találkozókat szer­veztek az ugyanazt a játékot játszó gyerekek között. 'Taná­csot adnak,, hogy mit olvas­sanak, milyen előadásokat hallgassanak meg, és szervez­nek túrákat és’ színházlátoga­tást is. A legaktívabb, legügyesebb őrsök, rajok nyári táborozá­sát is érdemes a Játékvár! akcióhoz igazítani — ajánlja a Magyar Úttörők Szövetsége. Az úttörőszövetség elnöksége hosszú távra tervezte a sok színes, izgalmas tevékenységi formát rejtő akciót. Az úttö­rővezetők az úttörőélet de­mokratizálásának egyik jelen­tős állomását, gyakorlati te­repét látják ebben a .mozga­lomban. Már három évvel az ellenfor­radalom leverése után, 1959 de­cemberében, az MSZMP VII, kongresszusán a Központi Bi­zottság beszámolója kifejtette: „A párt, mint tudvalevő, biza­lommal és megbecsüléssel Visel­tetik a - pártonkívüliek iránt, őszintén, közvetlenül és nyíltan szól a pártonkívüliek legszéle­sebb tömegeihez az eredmények­ről és a nehézségekről is. Há­rom év alatt a párt és a párton- kívüli tömegek között éppen ez a nyíltság és őszinteség terem­tette meg a kölcsönös bizalom nagy erkölcsi tőkéjét. A párt si­kerei döntően attól függenek, hogy ezt a kölcsönös bizalmat a jövőben tovább erősítsük.” »Hogy a. kölcsönös bizalom mi­lyen nagy erkölcsi tőke, azt a magyar kommunista mozgalom negatív és pozitív értelemben már nagyon sokszor tapasztalta. És azt is, hogy milyen érzéke­nyen reagálnak a tömegek a bi­zalomra. Ha a vezetés részéről bizalmatlanságot tapasztalnak, bezárkóznak, ha bizalmat éreznek, feloldódnak és bevonhatók a kö­zös ügyek intézésébe. A bizalom­teli légkörben a munka közben szinte elkerülhetetlen vezetési hibákat is másképpen ítélik meg, kijavítására esélyt adnak. Ami­kor viszont úgy érzik, hogy a vezetés mindentudónak képzeli magát, és csak parancsolgatásra, utasítgatásra képes, megvonják, elvesztik bizalmukat. Ennek a parancsolgatást elve­tő kommunista munkastílusnak kiformálásában, mint erről már szó volt az előzőekben, a kétfron- tos harcnak volt meghatározó szerepe. A múlttal való leszámo­lásnak mintegy befejező aktusa volt az MSZMP Központi Bi­zottságának 1962. augusztus 14—16-i határozata ,A személyi kultusz éveiben a munkásmoz­galmi emberek ellen indított tör­vénysértési perek lezárásáról.” A koncepciós perek ügyében — ál­lapította meg ez a határozat — 1953 óta volt több vizsgálat, azonban a teljes igazságot minden összefüggésében feltáró eljárás nem volt lehetséges, hiszen a re­habilitációt 1953—56 között éppen a perekért felelős személyek — vezető posztjaikat felhasználva — akadályozták. 1956 után pe­dig a munkáshatalom újjászer­vezése kötötte le a Központi Bi­zottságot. Most azonban minden­rar fény derült, a határozat mé­lyen elemezte a törvénysértések nemzetközi és hazai okait, össze­függéseit, és ezek alapján a leg­inkább felelőseket, Rákosi Má­tyást és Gerő Ernőt 17, társával együtt kizárta a pártból. (Ráko­si Mátyás, aki 1956 júliusában a Szovjetunióba távozott, már éle­tében soha nem tért haza Ma­gyarországra és 1971. február 5- én hunyt el Gorkij városában.) Az MSZMP tömegmunkájának jellemzésére és. a pártvezetés stílusára az évek során mindin- \ kább elfogadott lett az ember­közeli jelző. Ez az emberközelség azonban nemcsak hangot, maga­tartási formát fejezett ki, hanem elvi megfontolásokat is. Minde­nekelőtt azt jelentette, hogy a pártnak nem elég csak egyszer megnyerni a tömegeket, hanem napról napra meg kell küzdenie az emberek bizalmáért, a tömeg­bázisért. A bizalom, a támogatás megnyerése azonban semmikép­pen sem jelenthet elvtelen ud­varlást, de azt sem, hogy a vitá­kat kerülik, az elfogadhatatlan nézeteket elhallgatják, megcá- folatlanul hagyják. Viták, nézet- különbségek kisebb-nagyobb kér­désekben az évek folyamán min­őig támadtak. Például a terme­lőszövetkezeti mozgalom fejlődé­se, és persze a háztáji gazdálko­dás eredményessége nyomán a munkásosztály, és általában a bérből és fizetésből élők köré­ben újra és újra jelentkeztek pa­rasztellenes hangulatok. Sőt még .olyan hangok is hallatszottak oly-, ■kor, hogy az MSZMP „nem mun­kás-, hanem parasztpolitikát” folytat. Máskor bizonyos puri­tánkodók — nem függetlenül a maoista hatásoktól —■ a fogyasz­tás emelkedésétől, a „fridzsíder- szocializmustól”, pontosabban ezen keresztül állítólagos kispol­gári mentalitás és hatások el­uralkodásától féltették a szocia­lista társadalmat. Elsősorban az értelmiség körében újra és újra feltörtek nacionalista jelensé­gek is. Régi elvtársak az ifjúság­nak — többnyire divatszokások­ra visszavezethető — viselkedési tünetei miatt nyugtalankodtak. De nemegyszer az ideológiai frontra, még a kommunista ér­telmiség soraiba is behatoltak revizionista, sőt burzsoá eszmék, illetve ultrabalos, anarchista frá­zisokból táplálkozó nézetrendsze­rek. A pártvezetés — olykor időben ugyan kissé elmaradva a reagá­lással — sohasem tért ki a viták elől. Vagyis nem akármilyen egy­ségre törekedett a tömegekkel, hanem olyanra, amelyben nem kellett elvtelen kompromisszu­mokat tennie. Mert persze komp­romisszumok nélkül a bizalom megnyeréséért folytatott harc­ban sem lelhetett előre lépni. A pártvezetésnek nemcsak az „ab­szolút igazságot”, még. nem is csupán az ország, a dolgozó tö­megek érdekeit kellett figye­lembe vennie álláspontja kiala­kításában, és annak közlésekor, hanem számolnia kellett a tö­megek tudatosságának színvona­lával, nézeteik adott állapotával, és hagyományaikkal, szokás- rendszerükkel is. Hogy mindez a birtokukban legyen, a párt- és kormányvezetés tagjainak jó kap­csolatot kellett kiépíteniük a tö­megekkel, vagyis a szó szoros ér­telmében emberközelben kellett lenniük. E kapcsolatokban igyekezett a pártvezetés érvényesíteni azt az 1956 őszén tett fogadalmát, hogy szabad, őszinte, szókimon­dó légkört alakít ki a pártélet­ben csakúgy, mint a szélesebb közéletben is. Ha nincs szabad légkör, akkor nem lehet megis­merni a tömegek véleményét, és ez aláássa a bizalmat, akadá­lyozza a tájékoztató és felvilá­gosító munkát, vagyis a megol­dandó feladatokra való mozgósí­tást is. Viszont az is igaz, hogy a gyakorlatbán a szabad véle­ménynyilvánítás határai körül, különösen ha az a sajtóban, rá­dióban, televízióban történik, né­zeteltérések is felmerülhetnek. Az világos, hogy a szocializmus ellenségeit nem illeti meg a szó­lásszabadság, uszításuknak vagy romboló szándékú törekvéseik­nek nem adhatunk fórumot. De az már megítélés kérdése lehet, hogy mi a véleménykülönbség, esetleg vitatható nézet, és ml a káros álláspont. Tudvalevő pél­dául: arra való hivatkozással, hogy ennek vagy annak a tény­nek, jelenségnek szellőztetését az ellenfel kihasználhatja, az érintettek nemegyszer a jogos kritikát próbálják megakadá­lyozni. Az elvek e kérdésben is világosak: a tömegeknek - közük van, mindenről joguk van tudo­mást szerezni, ami ebben az or­szágban történik; csak éppen a vezetés nem szerzett mindig ér­vényt ennek a hitvallásának. E bizonytalanságok és hiányos­ságok ellenére a párt szava őszin­te lett, hangja rokonszenves. Kevesebb lett a frázis, a „leg”-ek és általában a felsőfokú jelzők használata. Szóban, írásban és megjelenési formákban a hival­kodás, az eredmények eltúlzása és a nehézségek letagadása el­tűnőben volt. És ezzel együtt a nyíltság, az önálló gondolkodás, a rátermettség és a gyakorlatias­ság vált dicsért és javallt ér­tékké. Kádár János 1960 májusában a Hazafias Népfront kongresszu­sán így foglalta össze, mit kell azon 'érteni, hogy a párt nem „uralkodik”; hanem hűen szol­gálja a népet: .Eártunk minden­kori feladatának tekinti, hogy a kommunizmus eszméihez hűen, elvi engedmények nélkül, jól szolgálja a dolgozó nép érdekeit, és megvédje osztályellenségeink és a nemzetközi imperializmus mindenféle támadásával szem­ben. Az utóbbi években alapjá­ban'sikerült kialakítani a párt­nak azt a helyes munkastílusát, amely egyedül alkalmas eszmé­ink megvalósításához, amelynek lényegét tegnap is helyesen fe­jezték ki itt ebben a néhány szó­ban:, mindig együtt a tömegekkel. Ez azt jelenti, hogy minden je­lentősebb feladatot előbb meg kell tanácskozni a tömegekkel, a tömegeknek tudniuk kell, hogy mit, miért és hogyan kell meg­valósítani, és azután cselekedje­nek egy akarattal. Így igyekezett dolgozni a párt a Hazafias Nép­front-mozgalom keretében is, er­re törekszik a jövőben is.” (Következik: Leraktuk a szo­cializmus alapjait) Emberközelben a számítástechnika • A szoftvertalálkozó résztvevőinek a SZÚV Kecskeméti Számítóköz­pont munkatársai tartottak bemutatót. (Tóth Sándor felvétele) Véget ért a számítástechnikai szakemberek kecskeméti tanács­kozása. A találkozó egyik fő szer­vezőjét, Mihajlov Nikifort, az Országos Szoftver Archívum és Követőszolgálat * munkatársát kértük meg, hogy foglalja össze a kétnapos rendezvény tapaszta­latait. — Mi nemcsak arra törek­szünk, hogy az adminisztrációt automatizáljuk. »Ma már szerve­zett folyamatirányításról beszél­hetünk, "ez az a terület, ahol a számítástechnika alkalmazásával a gazdasági haszon közvetlenül kimutatható. Olyan új szakmáról van szó,' amit meg kellett tanulni. A kétnapos rendezvényen, amelyen nyolcvan felhasználó és több mint százötven szakember vett részt, kiderült, hogy a köz­vélemény kezdi befogadni a szá­mítástechnikát és ma már nem csodának, hanem mindennapos dolognak tartja. Kialakult a pro­fik széles tábora is. A számítás- technikusok feladata > közvetíte­ni *a gépi technika és a köznapi emberek, azaz a felhasználók kö­zött. Ez a felismerés, amely ép­pen itt Kecskeméten kapott na­gyobb hangsúlyt, jelenti a talál­kozó legfőbb eredményét. Az elhangzott előadások szö­vegében több gazdasági, mint számítástechnikai fogalom szere­pelt. Ebből is kiderül, hogy lehet a felhasználók nyelvén beszélni. Sőt nemcsak a felhasználók, ha­nem a gép nyelvén is. Mivel ha­zánkban többfajta típusból áll a számítógéppark, egy adott típusú program akkor megfelelő, ha ke­vesebb ráfordítással, kevesebb energiával adaptálható más típu­sú gépekre. Ez a szemlélet kezd elterjedni. Csökkent a fizetőké­pes kereslet, ami kikényszeríti az ésszerűbb, olcsóbb programok készítését. A géptípustól kevésbé függő szoftvertermékek . kidol­gozását kell az előtérbe helyezni. A tanácskozáson a fejlesztők mel­lett már megjelentek a szoftver- kereskedők, és ez a tény önma­gában is igazolja, hogy az út he-; lyes, amikor a programfejleszté­sek ebbe az irányba haladnak. A döntési képesség kialakítá­sának elengedhetetlen feltétele a megbízható, gyors, naprakész információ és ebben nagy segít­séget jelenthet a számítástech­nika. Mihajlov Nikifor kifejtette: — A fejlett országokhoz képest tíz-tizenöt éves lemaradásban van hazánk a számítástechnika alkalmazását illetően. Ahhoz, hogy ezt a-hátrányt behozhassuk, egy hosszabb időre, mondhatnám generációváltásra van szüksé­günk. Azokra számítunk, akik együtt nőttek fel a számítógéppel, és akik közül többen már ezen ä találkozón is jelen voltak. Ad­dig nekünk az a dolgunk, hogy a megkezdett munkát a kecs­keméti találkozó szellemében folytassuk. K. A. Sorshelyzetek — könyvben is Könyvfonmában is megjelenik a rádió Sorshelyzetek című do­kumentumsorozatának anyaga. A közelmúlt magyar történelmé­nek mintegy másfél évtizedes korszakát, a szocialista építés kezdetének, megújulásának idő­szakát felidéző interjúkötet a tervek szerint decemberben, a rádiósorozat utolsó három be­szélgetésével egyidőben lát nap­világot az RTV és a Minerva kö­zös gondozásában. A szeptember 1-jén indult, s nagy érdeklődéssel kísért ciklus a társadalmi, politikai közélet legkülönbözőbb posztjain álló kortársak visszaemlékezéseit rög­zíti, s nyomában kibontakozik a fordulat évétől a konszolidáció kiteljesedéséig, 1962—63-ig ter­jedő időszak magyar társadal­mának ellentmondásoktól sem mentes fejlődése. A Vámos György szerkesztet­te sorozat alapján készülő kötet híven követi az adásban elhang­zó emlékezések sorrendjét és szövegét, kiegészítve a rádióban is sugárzott bevezetővel, Szabó Bálintnak, a korszak elismert történész-kutatójának elemzésé­vel. Az ötvenes évek immár fo­galommá vált kifejezésének nem­zetközi és hazai értelmezését nyúj­tó bevezetőt követően a kor ta- núi-részesei vallanak lebilincse­lő érdekességgel és őszinteséggel az általuk átélt sorsfordító hely­zeteikről, egyéni és politikai küz­delmeikről. Apró Antal, Biszku Béla, Nagy Tamás, Grósz Ká­roly, Horváth Márton, Nonn György, Marosán György, Barcs Sándor. Rengi Péter, Benke Va­léria, Fekete János, Czimer Jó­zsef és Nyers ReZső visszaemlé­kezései nyomán a több korszak­ra tagolódó ötvenes évek rend­kívül árnyalt képe bontakozik ki a könyv hasábjain.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom