Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-16 / 244. szám

• PETŐFI NÉPE • S 1986. október M. QQzdQ/QQpoliükQ y munko y tcljc/ítmemjck A MÉLYKÚTIAK ÁLLJÁK A VERSENYT Olvasztókemencékben izzik a fém FENN MARADNI, LE- VAGY ÁTSZÁLJL.NI — Mindez sokba kerülhetett a szövetkezetnek. — Ez volt a beindítás költsé­gei közül a legkisebb tétel. A leg­nagyobb az 1400 négyzetméteres műhely felépítése. De megérte. Azóta is ez a legbiztonságosabb tevékenységünk. „Mi, kohászok Az óriási csarnokban a hatal­mas üstökre emlékeztető olvasz­tókemencékben vörösen izzik a fém, zöld lángja tűldübörgi a gé­peket. Rettenetes mennyiségű energia szükséges ahhoz, hogy az ember saját akaratának meg­felelően alakítsa át, formálja meg a fémet. — Hány fok van a kemence gyomrában? — Ezerkétszáz. A láng színe a rézoxidtól zöld és azért dübörög, mert levegőbefúvással segítjük az égést. Védőszemüveges, védőkesztyűs férfi hosszú rúddal belekotor az izzó lávába. — Ha már minden együtt van a szükséges arányban, ilyen egy­szerű művelet az ötvözés — ma­gyarázza a részlegvezető. — A berendezések egy részét a Ganz- MÁVAG-tól vásároltuk, az ol­vasztó- és a szárítókemencéket a vasipari kutatóintézet segítsé­gével magunk készítettük. Az a három — mutatja —, Morgan tí­pusú, tégelyes olvasztó, az a ket­tő pedig Schmidt típusú lángke­mence. Hidraulikus buktatásúak, a korszerűbbek közé tartoznak. Az egész üzemre is ez a mi­nősítés illik, a laikus számára azonban ennek ellentmond a lát­szat Ügy tűnik például, hogy a csarnok földes, holott arról van szó, hogy a betont homokkal kell leszórni a ‘balesetek elkerülése miatt. Abból ugyanis nagy baj lenne, ha a forró tégely és a hű­vös beton közvetlenül érintkez­ne. A munkafolyamat több fázi­sában a lapát, kalapács, véső és más hagyományos szerszámok, illetve a saját két keze az em­ber legfőbb segítője. Egyes mű­veletek elvégzését mechanikus szerkezetek, egyszerű gépek könnyítik, a több mázsás anya­got „futódaru” viszi egyik hely­ről a másikra. Ennél többet a ne­hézfémöntők munkájának meg­könnyítéséért nemigen tehetnek. — Mégis itt a legkisebb a fluk­tuáció a szövetkezetben — mond­ja Belányi József. — Mi, kohá­szok nagyon össze tartók vagyunk. Egyebek között azért, mert eb­ben a munkában senki sem bol­dogulhat a többiek nélkül. Biztos pozíció Az irodában csendesebb körül­mények között folytatjuk a be­szélgetést. — Hogyan sikerült tudatosíta­ni szakmai berkekben a szokat­lan tényt, hogy van Bács-Kis- kun megyében egy szövetkezet, amely öntödét működtet? — Az első megrendelőnk a Ganz-MÁVAG volt, előbb a léte­zésünk, később a megbízhatósá­gunk híre is a végzett munkánk által terjedt. Dolgozni kezdtünk az ózdi Kohászati Üzemnek, a Dunai Vasműnek, a Lenin Ko­hászati Műveknek, aztán a .cu­korgyáraknak, cementgyárnak, a Diósgyőri Gépgyárnak. Termé­keink a szivattyú-járókerék, al­katrészek nagyolvasztóhoz, kü­lönböző perselyek, csúszólapok, rudak, csapágyak Az idén a Mo- fém megszüntetett csornai gyá­rától átvettünk különböző mun­kákat, ezzel 20—22 százalékkal növekedett termelésünk. Hosszú távon sem kell attól tartani, hogy nem lesz elegendő munkánk. — Gazdaságos ez a tevékeny­ség? — A termékektől függően 7— 10 százalékos a nyereségráta, nem nagy, de biztos. Az öntvények egv részét megmunkálva értéke­sítjük, így nagyobb haszon van rajta. Szövetkezetünkben ez a részleg még nem okozott csaló­dást. Az indulás évében három­millió forint volt a termelési ér­téke, erre az esztendőre hatvan- milliót terveztünk. Inkább több lesz, mint kevesebb. — Mekkora részt képvisel ez­zel a szövetkezet összes árbevé­teléből? — Egyötödét. De ehhez tudni kell, hogy a 450 összes dolgozó­ból mindössze harmincötöt fog­lalkoztat ez a részleg. Amelynek immár a magyar ne­héziparban is biztos a pozíciója. A hazai szabványban szereplő valamennyi nehézfémötvözetet elő tudják állítani, sőt, e tekin­tetben olykor különleges igények­nek is eleget tesznek. Egytonnás termékeket is előállítanak. Éven­te 360—400 tonna nehézfémet öntenek, kapacitás szempontjá­ból az ország közepes méretű öntödéi közé tartoznak. Nagy elő­nyük, hogy szövetkezet lévén, ru­galmasan tudnak alkalmazkod­ni a változó igényekhez. Almást Márta • Sztanik Mihály oi. v «sztár tor­saiba önti as izzó fé­met. A mélykúti Univerexpo Ipari Szövetkezet nevét itthon és külföldön egyaránt az általuk gyártott faház fémjelzi elsősorban. Tágas te­lepükön áll is e népszerű termékükből né­hány: a bemutatás célját szolgálja, s körülöt­tük a pázsitos szigetek színesítik is a környe­zetet. A kép szinte idilli, nehéz elképzelni, hogy ugyanezen a teleped kíméletlenül ke­mény munka folyik, a bányászat után a leg­nehezebb és legveszélyesebb: a nehézfémön­tés. Szakemberképzés helybén Belányi József részlegvezetővel az öntöde felé tartunk. Elhala­dunk a hosszú főépület mellett, amelynek ablakai mögött varró­gépek berregnek. E tapasztalatok valósággal kínálják a következ­tetést: ebben a szövetkezetben is a többlábon-állás módszerét vá­lasztották, a varrástól a fémön­tésig többféle tevékenységet foly­tatnak. Ha az egyik nem sikerül, a másik pótolhatja a kiesett be­vételt. — Mióta működik az öntödé­jük? — Tizennégy éve — válaszolja a részlegvezető —, ( de jobbára csak szakmai berkekben tudnak róla. Korábban ugyanis az öntö­de a vertikális termelési folya­mat részeként, például gépgyár­táshoz, nyersvasgyártáshoz kap­csolódva működött, <így, önálló tevékenységként, miit szövetke­zetünkben, ma is ritka. — Kohásznak senki nem tanul olyan vidéken, ahol ebben a szakmában nem tud elhelyezked­ni. Honnan vett a - szövetkezet éhhez a tevékenységhez szakem­bereket? — Én voltam az egyik. Pesten, a vasipari kutatóintézetben dol­goztam, mielőtt hazatelepültem Mélykútra. Szóltam két egykori osztálytársamnak, Tancsik Mi­hálynak, aki szintén idevaló, és a bácsalmási Borbíró Sándornak. Mi hárman kezdtük megismer­tetni a szakmával a többieket. Miután már volt némi elképze­lésük e munkáról, tizenöten a Ganz-MAVAG öntödéjében foly­tatták a tapasztalatszerzést. Fél évig dolgoztak a nagymúltú • Kemény, veszélyes munka 'a nehéz­fémöntőké. (Somos .László felvételen • Aprólékos munkával készül a forma. Felvételünkön: Kiss Gyula formázó. üzemben, azután a szövetkezet által szervezett képzésben meg­szerezték a szakmunkás-bizonyít­ványt ÁLLAMI VAGY HUNGÁRIA I. Ráz a szekér*? Van egy politikai fogalom­pár, amely immár olyan is­mert mint valami közkeletű szólás: a szocializmus útján. Meghitté vált a használata, amit mi sem jelez jobban, mint az, hogy gúnyolódni is lehetett a kiejtésén humoros jelenetekben. Föltűntek az ilyenkor szokásos epigonok is, akik rutinszerű felszólalásaik­ban koptatták a kifejezés tar­talmát. Érdekes, hogy milyen mé­lyen ivódott tudatukba ez a fordulat. Néha már nem is hangzik el az eredeti szókap­csolat, hanem rögtön az kö­vetkezik, ami fölfűzhető az alap-képzettársításra. Vagy­is — szinte a háttérben, mint valami biztos pont — létezik a „szocializmus útján” kife­jezés, és ennek közűé ismere­tére építve sorjáznak az újabb hasonlatok, amelyek épp ez­által válnak érzékletessé. Például az egyik megyei ak- tivaértekezleten Gáspár Sán­dor, a Politikai Bizottság tag­ja, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöke Bács- Kiskun szakszervezeti tiszt­ségviselőihez, számos vállalat és szövetkezet vezetőihez szól­va szintén ilyen kiindulásból emlékezett vissza arra az idő­re, amit most szívesen neve­zünk aranykornak. Azt mond­ta: a 70-es években még ment a szekér, mirfden fejlődött, töretlenül haladtunk előre. Azóta ’’em fut olyan simán, gyónt ‘Ös töretlenül a kocsi. Sőt^ 'anyós vállalatok, fej- leÁ^%« gödörbe kerültek. Íme, ismét egy visszautalás az útra, amely nem csupán ká- tyús, nemcsak a padkája tö­redezett le a 80-as évekre —, hanem bizonyos helyeken rö­gös. Sőt, gödrök is tarkítják. Mi vezet innen tovább, jobb irányba? Csupán emlékezte­tőül: a Petőfi Népe átvett köz­lésre — korántsem véletlenül — egy cikket a Magyar Me­zőgazdaság című hetilapból. Már a címe is sokat mondott Akit Váz a szekér, szálljon le! Ezt tanácsolta Sütő Ödön, az i egykor szanált Balatonnagy- bereki Állami Gazdaság 'Eöt­vös Loránd-díjas igazgatója. Olyan körülmények között amikor az írás szerzője, Já- szonyi Ferenc, az MTI mun- ^ ka társa szerint: „az egész táj azt sugallja, hogy tanácsos jól megfontolni a gazdálkodás fejlesztésének még a legkisebb ! lépéseit is”. Eléggé egyértelmű a célzás. Akiknek nem tetszenek a meg­újulási törekvések, vagy kép­telenek megfelelni a másfaj­s ta igényeknek, álljanak félre. A meginterjúvolt ig; izgató az egykori párttitkárt idézi: akit ráz a szekér, az szálljon le! S rögtön hozzáteszi: tizennégy vezető beosztású emt >erük vet­te a kalapját és elég sok fi­zikai dolgozó is miisutt ke­reste a boldogulását. S cso­dák, csodája, a hiány ukat nem is vette észre a gazdaság. Teljesen logikus, kátyúsabb, gödrösebb úton — niég ha az a szocializmus útja iis — job­ban ráz a szekér. Különösen, ha nem lassítani akar a veze­tő, meg az utasok zöme sem. Aki nem képes arra, lhogy em­beri tartalékait, amelyek min­den szakmában léteznek — a teljesebb figyelmet és fegyel­met, odaadóbb szorgalmat, megújuló ismereteket — mun­kahelye rendelkezésére bo­csássa, az nem vetheti mások szemére, ha kinézik. K.érdés, hogy kik vannak, és mé g fon­tosabb: kik lesznek többen? Önmagunkból kell megújul­ni, ami nem könnyű. Az is igaz, hogy nem csu­pán az út rosszabb minősége, vagy az elkerülhetetlent sebes­ségfokozás miatt rázhat job­ban az a bizonyos szekér. Ha valakik nem kerülik ki a ká­tyút, netán gödröket, akkor hiába szállnak le vagy_ át az utasok. Akkor a jármű nem halad megfelelően tovább. A vezetésre tehát százszorosán érvényes a követelmény min­denütt és minden szinten: kez- deményezően és határozot­tan, ugyanakkor épp a meg­újulás érdekében f igye' me­sén, körültekintően, nem kap­kodva és tudományosan is megalapozottan próbáljuk irá­nyítani sorsunkat . ’ ’ös úton. És ugyanilyen erőre hat szé­lesebb körben az igény: min­denkinek a saját munkaterü­letén van mit tennie, nem is keveset. Ma is szívesen idézem fel a XIII. kongresszus egyik hoz­zászólását:^ hogy előzni tud­junk, és biztonságosan előbb­re jussunk, időnként bele kell nézni a visszapillantó tükörbe. A múltat nemcsak be kell vallani, hanem tudni kell, hogy honnan hová tartunk. És folyamatosan körbenézni sem árt, hogy felmérjük: má­sok hogyan csinálják. A vissza- és körbepillantás nem azonos az indokolatlan 'fékezéssel. Sőt. éppen gyorsí­tani kell minden olyan kez­deményezést, amely túlvezet a gödrökön, és a kátyúsabb úton is biztonságos haladást ígér. Halász Ferenc Veszteség helyett nyereség A Tompa és Vidéke Áfész bezárta a vágóhídját, mert veszteséges volt. Több évi útkeresés után felvették a kapcsolatot az Állatforgalmi és Húsipari Szolgáltató Vállalat bélgyárával, amely a tókés piacokra szállít. A volt vágóhíd épülete és berendezésed némi átalakítással al­kalmassá váltak sertésbél feldolgozására. Az üzemben dolgozók ez utóbbit méretre vágják, zsírtalanítják, kalibrálják, osztályozzák, kö­tözik, zsákokba csomagolják. A tompái áfész asszonyai, lányai mind­ezt nagyon ügyesen elvégzik. Tíz dolgozóval kezdték, és ma már har­minchaton vannak. A nehezebb anyagmozgatási munkát végzik csak a férfiak. Először Hollandiába szállították a tompaiak által feldolgozott árut, jelenleg Franciaországba exportálják. A közvetítő vállalat és a kül­földi partnerek is elégedettek a precíz munkával, és ezért a tompái szövetkezet vezetői .elhatározták, hogy tovább bővítik a feldolgozó­üzemet, ezzel újabb munkaalkalmakat teremtenek. Várható évi bevé­telük 32 millió torint, a nyereség 2 millió forint. K. S. Biztosítsunk, de melyiknél? Amikor az év elején felröppent a hír, hogy július 1-jétől kettéválik az Állami Biztosító, sokan kétkedésüknek adtak hangot. Sikerül-e valóban feloldani a monopolhelyzetet? Ki­alakul-e az áhított versenyszellem? Növek­szik-e a szolgáltatások száma, és legfőkép­pen a színvonala? Nos, a kérdések zömére már az elmúlt néhány hónap kedvező vá­laszt adott. A lendület, amivel a két „új” biztositó megindult, dicséretes buzgalmat, s remélhetőleg, egyben korrekt üzletiséget is takar. Természetesen nem minden állampol­gár és gazdálkodó szervezet érzi a változá­sok óta, hogy ellenállhatatlanul szüksége van mindenféle biztosítási formára. Am azok a — sajnos, még mindig felbukkanó — né­zetek, hogy ha nem történik semmi baj, ak­kor minek fizessek, vagy ha gond van, majd úrrá leszek rajta valahogy, a gazdálkodás­sal, a megtermelt javaink védelmével szem­beni felelőtlenséget tükröznek. Hiszen vég­eredményben nem két egymással versengő cég üzleti érdekeiről van szó, hanem min­denki által belátható, tudatos értékmentés­ről — mielőtt bekövetkezik a baj. Lapunkban a Minisztertanács döntése óta folyamatosan figyelemmel kisérjük, hogyan alkalmazkodik a két biztosító a megváltozott helyzethez. Természetesen ezzel igyekszünk tájékoztatást is nyújtani azoknak, akik még nem döntöttek a kérdésben: biztosítunk, de melyiknél? Egyszerre könnyebb és nehezebb az újjá­alakult Állami Biztosító helyzete. Régi. jól bevált névvel, zömében változatlan helyen levő üzlethelyiségekkel elvileg minden Ille­tősége adott. De talán éppen az egykori mo­nopolhelyzet, a megmerevedett munkamód­szerek, az elnehezült, s itt-ott elbürokratizá- lódott stílus megváltoztatása jelenti a legfőbb gondokat Mindenesetre biztató, hogy az új­jáalakult AB — a versenyhelyzettel számol­va — az ügyfelék bizalmának megújulását, érdekeik jobb érvényesülését akarja élémi. Ezzel függ össze az ügyintézés folyamatának egyszerűsítése, a kár rendezésének gyorsabb, rugalmasabb, helyiben történő megállapítása és kifizetése. Legutóbb a kecskeméti 2. számú fióktól kaptunk tájékoztatást üzletpolitikájuk válto­zásáról, ami jól példázza a megyei gyakorla­tot is. Szolgáltatásaik átalakultak, bővültek. Az ország bármelyik AB-fiókjánál, -kirendeltsé­génél elfogadják a kárbejelentéít, függetlenül attól, hogy a biztosítási kötvényt hol kezelik. A kártérítési összeget is az ügyfél kívánsága szerinti egység fizeti ki vagy utalja a meg­Azonos érdek — kölcsönös bizalom adott címre. A hatósági iratok, igazolások beszerzésében is sokkal több segítséget nyúj­tanak az eddigieknél. A régi gyakorlattal szemben ma már elegendő a biztosítás ér­vényességét igazoló írásos nyilatkozat ahhoz, hogy a baleseti ruhakárt, vagy például üveg­kárt ötezer forint értékhatárig azonnal kifi­zessék. A fiók a területi adottságok miatt újólag megszervezte az ügyfélszolgálatot. A területükön működő takarékszövetkezetekkel a korábbi megállapodásokat kiegészítették, igy a lakosság vagyon- és személybiztosítá­sok egy részét a közreműködésükkel látják el. A szerződések értelmében a takarékszö­vetkezetek vállalják, hogy 15 ezer forint ér­tékhatárig — munkaidőben — készpénzben nyomban kifizetik a kárt. Lajosmizse és Izsák térségében a lakossági- vagyon-kárszakértők a kár felmérése alkal­mával a helyszínen ötezer forintig fizetnek. Ha ennél magasabb a kárösszeg, akkor ez az ötezer forint előlegnek számit. A helyszíni kárrendezés és a segítség- nyújtás meggyorsítására az ÁB műszaki kár­szakértőit a közeljövőben CB-rádiőkkal is el­látja. (A cikk második részét, melyben a Hun­gária terveit ismertetjük, holnapi lapszá­munkban közöljük.) T. B. SZOTÉV A Szolnok Megyei Tanács Építőipari Vállalata (SZOTÉV) felsőfokú szak­irányú végzettséggel, 5—10 év közötti gyakorlattal rendelkező M építész tervezőket alkalmaz MUNKABÉR: 6000—9000 Ft-ig plusz havi mozgóbér. Ideiglenes lakást biztosítunk, letelepedést elősegítjük. JELENTKEZNI LEHET pályázat útján vagy személyesen, Papp István szem. és okt. osztályvezetőnél, (Szolnok, József Attila u. 36. sz. Tel.: 56/17-050). 2278

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom