Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

AKI VISSZAJÖTT: CSÁK ZSUZSA művelődés Könyvespolc Zám Tibor: JELENÉSEK NAPJA Kiss Jenő és Csák Zsuzsa a Maraton kecskeméti előadásán. Mintha itt gratuláltam volna három esztendeje Csák Zsuzsá­nak, a francia Confortes Mara- tonja kitűnő tévédizőzének. Igen, itt beszélgettünk a kama­raszínházban, vagy talán még­sem? A kényszerűen alkalmi ját­szóhelyből színház lett. Megna­gyobbították a színpadot, min­den szükségessel berendezett öl­tözőben társalgunk. Tűnjék olcsó újságírói fogás­nak, de mellőzhetetlen: Csák Zsuzsa nem változott. Ugyan­azokkal a kikerekedő nagy sze­mekkel várja a kérdést, ugyan­olyan felelős lelkesedéssel szól pályájáról, mint korábbi kecs­keméti bemutatkozásakor. A legkitűnőbb amatőr együttes­ben szinte minden megtanulha- tót megtanult, a sokoldalú mű­vésznő távozását nagyon sajnál­tam. Veszprémbe költözött, mert úgy érezte, hogy az ott mű­ködő rendezők, különösen Tö- möry Péter felfogása jobban megfelel alkatának és a színház­ról kialakított nézeteinek. — Fontosabbá vált pályafu­tásomban ez a Maraton, mint hittem. Itt volt a szerző, kifejez­te tetszését, és azt gondoltuk, hogy sohase látjuk többet, so­hase találkozunk. Meglepődve értesültünk arról, hogy Confor­tes részletesen méltatta a francia televízióban kecskeméti előadá­sunkat, majd egy levelet kap­tunk Párizsból. Barátja, Ando- nis Doriadis, emigrált görög drámaíró küldte el Különös dél­után című kétszemélyes művét. — Tudtommal szóba került a kecskeméti műsorterv összeállí­tásánál. — Igen, de közben a címzett Veszprémbe került. Ott mutat­tuk be a Várszínházban.,Doria­dis kétszer is megnézte. Én kap­tam a,Nő szerepét. — Irt róla a Színház is? — Igen, hosszan elemezte alakításomat. — Emlékszem a cikkre, ott­hon föllapozom, idézek belőle, ha már nem láthattam az előadást. — Köszönöm. • (íme: „Régről tudni, hogy Csák Zsuzsa érett, figyelemre mélt.ó, remek színésznő. Azzá vált a Pinceszínházban a hatva­nas-hetvenes években eltöltött hosszú idő alatt. Partnerével né­hány előadás kivételével irányí­tani tudták a közönségüket. Honnan van Csák Zsuzsának ez a belső biztonsága, amely a har­minchét éves színésznőt a pá­lyán tartja ... Miért nem vá­gyik népszerűségre és a hétköz­napokat is átszövő csillogás­ra?”.) — Milyen szerepeket kapott a kecskeméti Puck és a Handaba- sa szobalánya után Veszprém­ben? — Jó néhányat, főként az el­ső két évben. Voltam Boris a Kamyónéban, Krecskainé a Hongkongi, parókában, Giletta Calderon Úrnő és komornájá- ban. Jó kritikákat kaptam mint Zinaida Mihajlovna. — Hamarosan kezdődik a Háború és béke próbája, és Lend­vay Ferenc igazgató, az előadás rendezője aligha örülne késésé­nek. Gyorsan megkérdem még: miért jött vissza férjével, Bakai Lászlóval Kecskemétre? — Veszprémben megválto­zott a légkör, onnan minden­képpen eljöttünk volna. Örö­münkre Lendvay Ferenc kecs­keméti szerződést ajánlott. Több szerepben látott mindket­tőnket, én játszottam egyik veszprémi rendezésében is. Tud­ja, minden ”"'fajt kedvelek. — Kösz a beszélgetést, de most sh mert a többieket már szói. . : ügyelő.-.7. újj, it kamaraszín­h.v.tun tart. > ......nádik próba t'z cdik 1 jii jelentette be Sáfi.r Marját, az évad­nyitó 1 i' j és béke rokon­szenves bzoieplőjét. (Hatalmas, nagy, összetett szerep. Az a nő, akinek nőiességét az öreg her­ceg és a bátyja teljesen elnyom­ja, ,noha nagyon szeretik.) ... És néhány pillanat múltán huszadik századi öltözékben, de az igazi Marját, az okos, lelki­ekben gazdag, humanista em­bert láttuk-hallottuk. Heltai Nándor Azt, hogy az egyik legjobb hazai szociográfus, már sok-sok éve tudtuk; azt pedig, hogy szépíróként is az elsők között a helye, halála után megjelent kö­tetet olvasva ugyanilyen határo­zottsággal szögezhetjük le: Zám Tibor Jelenések napja című könyve a fájdalmasan korán megszakadt életmű koronája. „A történeteket nem kitalál­ni, hanem megtalálni kell” — mondatta ki írói hitvallását író- alteregójával, Jákóval, még a Túl a poklon című regényében. Zám számára ez nem csupán tetszetős jelmondat (volt), ha­nem életelv, ha, úgy tetszik: munkamódszer. írói figyelmét nem kerülte el, amit szociográ- fusként esetleg kénytelen-kellet­len kihagyandó volt anyagából. Az újragyúrt történetek érdeke­sek, jellemzők — bár, meglehet, Zám erre vállvonogatva és rö­vidke szakállát simogatva csak annyit jegyezne meg: a valóság az érdekes... A kötet Bács- Kiskunban azért is különlege­sen izgalmas olvasmány, mert jó néhány elbeszélésének alapját az itt: Kecskeméten, Lászlófal- ván, Köncsögön és másutt tör­tént események adják. Más ol­dalról azonban mégsem mond­hatók csak kulcsnovelláknak, hiszen például a Szőrös talpú kismacska esetéről többen véíik tudni, mely téesz hiteles históri­ája — ám mindannyian más helyszínt emlegetnek . . . író számára alig lehet ennél hízelgőbb: Zám prózáját na­gyon jó olvasni. Mestere a jel­lemzésnek, a történetfűzésnek, a tömörítésnek, ráadásul pedig a stilust áthatja Zám bölcs szar­kazmusa. Egyetlen, találomra kiragadott példa a Mazsolás máiéból, melyben az ötvenes évek elejét így festi le: „a rigmus és a csasztuska úgy burjánzott, mint a gyom a koraszülött, élet- képtelen szövetkezetek föld­jén”. Amilyen magától értető­dően hangzik ez, annyit dolgo­zott ő maga, hogy ilyenné váljék a szöveg már-már hihetetlen műgonddal, többször is át-átfo- galmazva az eredeti változatot. (Iró-asztallapjára, amely valaha talán gyúródeszka lehetett, nagy, háromrét hajtogatott kar­tonlapot rajzszögezett: középre az első változat került, egyik ol­dalra a javítás, a toldás, másik­ra a kész szöveg). Nehéz, ugyanakkor fölösle­ges lenne olyan kérdésre vála­szolni: melyik a legjobb a fájdal­masan kevés példányban megje­lent, nem egészen négyszáz la­pos kötet tucatnyi írásából, bár a jók közül is kimagaslik az Anyajegy és a „Már búcsúmat veszem ...” Mindkettőt ismer­hetjük (előbbi a Forrásban, má­sik a Kortársban jelent meg), és mindkettőt Zám Tibor legkivá­lóbb teljesítményei között kell számon tartanunk. Torokszorí­tó egyébként a „Már búcsúmat veszem...” elbeszélés (kisre­gény?) saját története: a már ki tudja hányadik infarktuson át­esett író kéziratát felesége, le­tisztázva, azokban a percekben adta postára, amikor a halálhír érkezett. Nincsenek erre szavak: Zám Tibor, mint egy próféta, előre prózába foglalta halálát; de hát történhetett volna-e más­képp egy olyan alkotóval, aki a történeteit nem ki-, hanem meg­találta? (Magvető Könyvkiadó, 1986) Ballai József GULAY ISTVÁN: „Ifjú magyar révész, vigyél át a hajón .. A házaspár fél napig pakolt. A ko­csi hátulja egészen lesüllyedt. Akkor próbaként beültették hátra három kisgyermeküket, Sárikát, Lacót, Do­mokost. A sárvédő majdnem súrolta a kerekeket. Elölről kellett kezdeni­ük. A laposabb csomagokból kettőt az első ülések alá gyömöszöltek, a nagyobbak közül kettőt kitettek a járdára, és topogtak mellette, mité­vők legyenek. A fiatalasszony a negyedik gyere­ket várta. Zsófit. Mindenképpen Zsó­fit szeretett volna. Most egymásra mosolyogtak. Nagy útra indultak. Gyalázat, de a század hitványsága játszotta kezükre a szerencsét. A keresztényszocializ­mus hullahegyein, Magyarország kálváriáján múlott ez a nagy utazás. Családjuk, mely nemzedékeken át természettudósokkal, professzorok­kal szolgálta a nemzetet, ebben a szá­zadban megcsonkult. Számos roko­nuk nyugatra menekült. A vadállat, úgy tűnik, megszelídült. Nekiindulhattak hát, hogy ezen a nyáron végigszáguldjanak Európa or­szágain. Viszi őket a gépkocsi nap­fényre, tengerre, magas hegyek közé. Mi legyen? Forgatják a bilit? Sok helyet foglal, de ez a legfontosabb. Fölöslegesnek nyilvánítják a hajsütő­vasat, öt törülközőből egy marad. Nagy sokára beülnek mindannyian az autóba. Integetnek a nagypapá­nak, majd elkanyarodnak az első ut­casarkon. Kievickélnek a városból, ráfutnak a főútra. Nyugatnak tarta­nak. Szorosan az út mellett öreg tanyák. Aki ezekben élte le az életét, annak ez az út volt a sorsa. Az úton zajló törté­nelem nevelte, mostohán, ostobán, amilyen az e századi magyar történe­lem is volt. Daloló, síró katonák, me­nekülök hömpölyögtek rajta oda- vissza. Ott lenn, Dél-Franciaországban, Saint Tropez fölött, midőn oleander árnyékából gyönyörködtek a tenger­ben, reggelizés közben így szólt az unokatestvér: — Meghatóak vagytok így együtt! Boldog vagyok, hogy látlak bennete­ket. Ennyi gyerek ...! Tudjátok, az jut eszembe, hogy Magyarország la­kossága a tatárjárás előtt annyi volt, mint Angliáé. A tatárjárás után azon­ban annak csak a fele lett. De mire a törököt vártuk, már megint amv rm voltunk, ahányan az angol sziget n éltek. Ezért mondják, hogy van a ma­gyarságban biológiai erő. A gyerekek ropogósra sültek. A kocsi pedig vitte tovább utasait Svájcba, gyantás illatú hegyi levegő­re. „Melyik országban vagyunk? — kíváncsiskodtak a gyerekek, amikor lassítottak egyenruhás emberek inté­sét lesve, mehetnek-e tovább. — Itt kik élnek? Milyen nyelven beszél­nek?" Zsófika a sarkávaljelezte, any­ja hasát gyengén taposva, ha kényel­metlenné vált számára a sok ülés. A svájci alkonyaiban szó került a nyugatra vezető útról, a tanyákkal. — Két napra meghúztam magam az egyikben — emlékezett a vendég­látó rokon. — Második nap behajtot­tak a németek egy sereg foglyot. Azt mondja az egyik tiszt a tanyagazdá­nak: „ Vater, bitte mH..." De az nem tudott tejet adni neki, mert a tehene hasas volt, utolsó hetes. Borjú volt benne. A német se szó, se beszéd, be­rontott az istállóba, és kivégezte a tehenet. Én ástam el a gazdával az istálló végénél. A svájci csokoládétól csömört kap­tak a gyerekek, mire tovább indultak Hollandiába. Minden igaz volt, amit erről az országról hallottak. A házak, a tulipánok, a szökőkutak, a tehe­nek . . . Rokoni szeretettel fogadták őket itt is. Vendéglátódra az élő magyar nyelv, a gyermekbeszéd hihetetlen erővel hatott. — Merre jöttetek?—kérdeztek ők is. Az az út, a nyugatra vezető, izgatta őket. Az utolsó út. — Győr után volt egy tanya. Ott pihentünk meg. Egy német tábornok és maradék tiszti környezete nem ka­pott Győrből hazafelé vonatot, gyalog indultak vissza. Egyszerre csak be­toppantak hozzánk. Vacsorát köve­teltek. A gazda felesége krumplipap­rikást főzött nekik. Némán ették. Mézzel ízesítették. Milyen hasuk volt, nem tudom?! Sárika, Lacó, Domokos a padlón matchboxokkal játszadozott. A fel­nőttek derültségére ők is kacarászni kezdtek. — Most hova megyünk? Melyik országba? — kérdezték ezek a ván­dorgyerekek, amikor ismét kocsiba parancsolták őket. — Luca nénihez, Ausztriába. — Ott milyen nyelven beszélnek? —- Németül. Luca néni özvegyasszony volt. Pa­pírokból, vagyis értékpapírokból élt. A férje hagyta rá. — Azt mondta az Úristen, soka­sodjatok. Mi mégsem sokasodtunk — mondta a népes rokon család lát­tán. — Úgy tartotta a férjem, miután elmenekültünk: sokasodjon más! Megundorodott a háborútól, Magyarországtól, magától. Pedig míg otthon voltunk, jó humorú, vidám férfi volt. Emlékszem, kocsit, hamis papírokat szereztünk, úgy jöttünk ki. Útközben nyitva találtunk egy kis­vendéglőt. Pénzünk még volt, bemen­tünk. Kérdeztük egy fiatal pincértől, mi van reggelire. Azt felelte: „Pacal, halászlé!" Kérdi az uram, miből van a halászlé? A pincér indult a konyhá­ba, a válla fölött szólt vissza: „Nyúl­fejhöl!" A férjem, a bolond, meg csak így: „Lófejből nincs?" Ezen igen mu­lattak, összebarátkoztak, pálinkát it­tak . .. így jöttünk ki. De sokasodni nem akart. Nem volt már olyan ked­ve. Az osztrák kisváros, akárcsak Lu­ca néni: kedves, csendes, tiszta. Nem hasonlított Magyarországra. A kocsiban, útban a magyar határ felé, a szülök nehezen bírtak a gyere­kekkel. A töméntelen játék, a gyerek­cipők, gyerekruhák, kakaós dobozok, konyhai robotok elfoglalták a hátsó ülés felét is. Ezekkel vezekelte volna bűnét a század ezzel a sokasodó csa­láddal szemben? Otromba, primitív jóvátétel lenne. A gyerekek ajzottan várták, mikor érnek már hazai földre. Hangoskod­tak, kötözködtek egymással. Már- már megálltak, hogy megrakják mind a hármat. Szerencsére sikerült verés nélkül megúszniuk a határig. Ott megálltak. Kicsisári feltűnően elcsendesedett. Az apja mutatta: — Az ott, a so­rompón túl, már Magyarország, kis­lányom. Váréi. útlevélkezelés, sorompó fel, a gépkocsi elindult az úton, amelyen kifelé is jöttek. Amint átgurultak a sorompó alatt. Kicsisári halkan meg­szólalt: — Szervusz, Ausztria .. . Kezit- csókolom, Magyarország . .. A szülök egyszerre fordultak hátra. Az apa hökkenten még rá is kérde­zett: — Mit mondtál? szabad idő A sokféle apró-cseprő holmi egy lakásban gyakran olyan sok, hogy már nem lehet a szekrénybe zsúfolni. Ilyenkor jó szolgálatot tesz egy-egy erős vászonból ké­szített, stabilan felszerelt fa­litároló. Kisebbeknek az ágy mel­letti falra tervezhetjük a kí­vánt méretre: ide rakhatják alvás előtt a könyveket, a kedvenc játékot, stb. Középiskolásoknak, egye­temistáknak már nagyobb méretben sok-sok kényel­mes zsebbel, tasakkal ellátva készítjük, amelybe a tansze­rektől a hobbifelszerelésen át a tornacipőig, a tenisz­ütőig minden elfér. Erős nyugágy-, illetve rolóvászon kell hozzá, és al­só-felső szegélyébe merevítő rúd. Ha elkészül, használat­ba vételkor fixen, tiplivel erősített szögre akasszuk, nehogy leszakadjon. Milyen nehéz, avagy könnyű a szülés; hogyan kell akkor visel­kedni, együttműködni a szakem­berekkel; miket kell vásárolni egy babának, s hogyan is kell hozzányúlni?Ezek a kérdések leg­inkább az elsőgyermekes édes­anyákat foglalkoztatják. Ehhez kíván segítséget nyújtani a kecs­keméti Erdei Ferenc Művelődési Központ azzal, hogy szülésre fel­készítő és csecsemőgondozási tanfolyamot indít. A „tanulóidő" 16 hét. Minden érdeklődő kisma­ma jelentkezhet az intézménynél szeptember 25-ig. HORGÁSZOKNAK NAPTÁR Szeptember 13—16-ig gyenge, 17-én, 18-án jó, 19-én közepes, 20-tól 24-ig gyenge fogást ígér a horgásznaptár. ORVOSSZEMMEL _________________ A szénanátha nem influenza A közelmúltban találkoztam egy tüsszögő, orrát fújó, szemét dörzsölő ismerősömmel, aki méltatlankodva mesélte, hogy napok óta szorgalmasan szedi a Kalmopyrint, s náthája ennek ellenére nem szűnik. Sikerült meggyőznöm, hogy a láz nélküli — miként nála is — felsőlégúti tünetek nem megfázásos, nem fertőzéses, hanem allergiás ere­detűek. Betegsége nem influen­za, hanem szénanátha. Ezt többnyire virágporok váltják ki, s ha ezek (pollenek) eltűnnek a levegőből, a betegség is megszű­nik. Antihisztaminok és egyéb, az asztmánál is használatos an- tiallergiás gyógyszerekkel befo­lyásolhatók ezek a tünetek. Tü­netmentes időben pedig a kivál­tó anyagot tartalmazó injekci­ókkal lehet elérni a hozzászok- tatást (desenzibilizálást). A ki­váltó okok közül napjainkban a vadkender áll az élen vidékün­kön. Több lázas, vírusos felsőlégú­ti megbetegedés is előfordult az elmúlt napokban. A lázcsillapí­tó és a C-vitamin házilagosan is kockázat nélkül bevehető ilyen esetekben. Antibiotikumot azonban orvosi javaslat nélkül szedni nem ajánlatos. Dr. Honfi Géza FINOMSÁGOK TÖKBŐL A tök 90 százaléka víz. A benne levő szénhidrát aránya 6 százalék. Viszonylag sok B,-, B2-és C-vitamint tartalmaz. Te­hát okosan elkészítve fogyókú­rás eledelnek is beillik. TÖK ANGOLOSAN: (Négy személyre) Hozzávalók: 1,5 kg- os tök, egy evőkanál ételízesítő, 5 dkg zsemlemorzsa, egy evőka­nál vaj és egy dl tejföl. A tököt meghámozzuk, kibe­lezzük, 3 cm-es szeletekre vág­juk. Annyi vizet forralunk fel az ételízesítővel, hogy a szeleteket ellepje. Üvegesre főzzük, majd lecsurgatjuk. A morzsát vajon világosra pirítjuk és a tálra fek­tetett tökszeletekre terítjük. Tej­föllel meglocsolva adjuk az asz­talra. Még soványabb változata: a főzővízbe egy csokor összevá­gott kaprot teszünk. A szeletek­re nem pirított morzsát, hanem áttört sovány tehéntúrót terí­tünk és kefirrel locsoljuk meg. Nem hizlaló a TÖLTÖTT TÖK sem: egy közepes méretű tököt kb. 40 dkg darált húst (lehet maradék is), 5 dkg rizst, egy csokor kaprot veszünk. Kell még hozzá paprika, bors, só, fél citrom leve, 2 evőkanál ételízesí­tő, evőkanálnyi vaj és liszt, vala­mint 2 dl tej. A meghámozott, kettévágott, kimagozott tököt a citromlével kívül-belül bedörzsöljük, meg­szórjuk ételízesitővel. Félretesz- szük. A darált húst összedol­gozzuk a megpárolt rizzsel, a piros paprikával, a borssal (ke­vés apróra vágott hagymát is keverhetünk bele). Ezt a töltelé­ket a fél tökökbe töltjük, és ösz- szeborítjuk, hoszúkás edénybe rakjuk. Annyi vizet töltünk rá, hogy félig ellepje. Az edényt le­fedve, előre bemelegített sütő­ben először az egyik, majd a másik felére forgatva 20--20 percig pároljuk. A sütőből kivé­ve, ha hűlt egy kicsit, tálra át­emeljük, vigyázva, hogy a két fél egymáson maradjon. A ma­radék levet megszórjuk az apró­ra metélt kaporral, azzal felfőz­zük, világos rántással besűrít­jük, a tejjel feleresztjük, ismét felfőzzük, a tökre öntjük. Né­hány percre forró sütőbe toljuk, s amikor a mártás a tökön „megköt”, tálaljuk. TOKSALÁTA. Hozzávalói: egy kg zsenge gyalult tök, egy csomag kapor, fél fej vörös­hagyma, citrom vagy tárkonyos ecet, cukor, só. A tököt enyhén citromos vagy ecetes (ezek megóvják összetöréstől), sós vízben u - gesre pároljuk, vele főzve az ap­róra vágott kaprot, hagymát. Ha kihűlt, tálba tesszük. Levét enyhén megédesítjük és a tökre öntjük. Lehűtve tálaljuk. összeállította: Pulai Sára ESTI LÁNGOK Zelk Zoltán Esti lángok című verséből idézünk: „A Balaton zöld vizére / piros csí­kot húz az alkony . . .” A versidézet folytatása a vízszintes 1. és a függőleges 13. számú sorokban találha­tó. VÍZSZINTES: 1. A versidézet folytatá­sa (Zárt betűk: R. N.) 5. Üdítő. 13. Aki nagyon szereti a paripákat. 15. Csűrik. 16. A túloldalra. 17. Valamiről kialakított felfogás. 19. Indíték. 20. ... könig (Goet­he). 21. Norvég, osztrák és luxemburgi autók betűjele. 23. Színlel, utánoz. 24. Ürügy. 26. 0, távirati szóval. 27. Bú­zadara. 29. Kerületi rövidítés. 30. Lefo­lyástalan sós tó a Szovjetunióban. 34. Ha­zai világmárka. 35. . . . erat in fatis; így rendelte a sors! 36. Nyílászáró szerkezet. 39. A sarkcsillag felé eső égtáj. 41. Hajóse­bességmérő készülék. 43. Helyettesítő, for­dítva. 44. Tankban van! 46. Kutyaszorító. 48. Hegedűtartó. 50. A nátrium vegyjele. 51. Két égtáj rövidítése. 53. Az idén el­hunyt Kossuth-díjas író (Endre). 55. Fo­lyó spanyol földrajzi nevekben. 57. Az asz- szír birodalom fővárosa volt. 59. A Kom­munista Párt által 1936-ban indított iro­dalmi és tudományos folyóirat 1937-ben a rendőrség betiltotta. 62. Bensőséges vita! 63. Finnugor nyelvet beszélő nép a Szov­jetunióban. 65. Férfi- és oroszlánnév. 66. Szovjet repülőgéptípus. 67. Régi ma­gyar országos méltóság. 69. ... a lelke mindennek (közmondás). 71. Borsod me­gyei község. 72. Bácsika rövidebben. 74.... Ivanova, orosz cárnő, 1730-tól 1740-ig uralkodott. 77. Ravasz, haszonle­ső személy. 79. Erőszakos önbíráskodás eredeti angol szóval. 80. Vizenyő orvosi szóval. 81.... poetica, költészettan. FÜGGŐLEGES: 1. Ételízesítőt tarta­nak benne. 2. Zágráb határai! 3. Angol férfinév. 4. Tortatöltelék. 6. A karfa része! 7. Literátor. 8. Község a Velencei-íó part­ján. 9. Kétes! 10. Dátumrag. 11. Bemuta­tószekrény a kiállítóteremben. 12. Szarvá­val döf a bika. 13. A versidézet befejező sora (Zárt betűk: O. R.) 14. Végső nyuga­lomra helyez. 18. Becézett Terézia. 22. A főúri inasok formaruhája. 25. Kerti kézi- szerszám. 28. Optikai műszereket gyártó német vállalat. 30. Lóversenyeiről híres angol helység. 31. Vizet szállítanak benne. 32. A boltozat belső része! 33. ... Dago- ver, híres filmsztár volt. 37. Képzőművé­szeti irányzat. 38. Karthágói hadvezér és államférfi (i. e. 247—183). 40. Heves me­f yei község. 42. Hangszer, népies neve: isbőgő. 45. Egyes zeneművek megnyitó, bevezető tétele. 47. Ipari, vagy kereskedel­mi vállalat. 49. Híres szovjet illuzionista. 52. Kalauz nélkül. 53. Ritka férfinév. 54. Perui pénznem. 56. Tüzet szüntet. 58. Igevégzodés. 60. Előtagként újat je­lent. 61. Francia zeneszerző, nagysikerű operája a Fra Diavolo. 64. Figyelmeztető a suliból. 68. Minden! 70. Kis .... csecse­mő. 71/a. Te németül. 73. Tetőzetkészítő iparos. 75. Az aktinium vegyjele. 76. A gyümölcs nedve. 78. Duplán véve, becézett szülő. Beküldendő: a vízszintes 1. és a függőle­ges 13. számú sorok megfejtése. Holló Jádos A szeptember 6-án közölt rejtvény helyes megfejtése: BÁL VAN YFA; JUHA R SZIL, KECSKEFŰZ; BOKRÉTA FA ; REZGŐN YAR; KŐRIS; Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény helyes megfejtéséért könyvutalványt nyer­tek: Pntyi Benjáminná, Szánk; Kővári An- dorné. Szabadszállás; Stang Károly né. Ba­ja; Stenczer Ella, Városföld. AKI BABÁT VAR FALITÁROLÓK

Next

/
Oldalképek
Tartalom