Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-08 / 211. szám
4 O PETŐFI NÉPE • 1986. szeptember 8. ÉRDEMES MEGNÉZNI Az újjárendezett Kelet-ázsiai Múzeum * Kelet-Azsia titokzatos világa évszázadok óta vonzza az európai érdeklődést. A roppant kiterjedésű India Sokszínű világa, változatos tájegységei, szellemi kultúrája, művészete, mint cseppben a tenger, tárulnak fel most a kis, de nemzetközi Szempontból sem jelentéktelen hazai múzeum új, állandó kiállításán. A múzeumot 1919-ben Hopp Ferenc alapította. Az első tárlóban még az általa gyűjtött tárgyak válogatását láthatjuk, amelyeket a múlt század végén tett utazása alkalmával vásárolt. (Az első egy Aden- ben szerzett hatalmas struccto- jás.) Az indiai művészetről bemutatható összkép persze csak töredékes lehet, nemcsak a mindig hiányzó anyagiak miatt, hanem azért is, mert az indiai művészet legjellegzetesebb, legmo- ) numentálisabb ága a szobrokkal dúsan díszített templomépítészet megfelelő módon csak a helyszínen tanulmányozható. A hatalmas India kultúrájának kisugárzása teremtette meg Dél- kelet-Azsia és az Indonéz szigetvilág kultúráját is, de a helyi ősi tradíciók, a nyelvi és etnikai különbségek a képet gazdagon színezik.^ A kiállítás utolsó részében ebből is ízelítőt kapnak a látogatók. A látogató nemcsak más égtájra, de más világba is kerül ezen a jól rendezett kiállításon, melyen szemléltető táblák és magvas eligazítások szolgálják a tájékozódást. Az európai ízléshez legközelebb n gandharai művészet áll, az ókori India művészeti emlékeivel, a vallásalapító Gautama Sziddhar- ta herceg — a remeteségbe és aszkézisbe vonult Buddha — kul(26.) — Nem mondom, a fejem az megvolt hozzá ... Csak hát a körülmények, ugye ... — Azt hittem, egy újabb munkásosztály soraiba pottyant értelmiségi, — Részben — mondta gyorsan a kőműves. Hizelgett a hiúságának a fel- tételezés, hogy valaha ő is egyetemi polgár lehetett. Amíg ezen gondolkodott, ismét megnőtt köztük a távolság. Emelkedő következett. Az asz- szony felállt a nyeregből, billegve küszködött, időnként súlyos pillantásokat vetvén maga mögé', a kőműves jócskán lemaradva, a járdán tolta a járművét. A dombtetőről nézve a látóhatár néptelen volt. A kőműves futtából ugrott a nyeregbe. Miután megszűnt a lejtő csak lépesben tudott haladni. Végül rövid pihenőt engedélyezett magának, nekitámaszkódott a váznak szuszogott. ’ ' Pótkocsis vonta,tó közeledett. A kőműves megint mozgásból pattant a kerékpárra. Hajtott, ahogy tudott. Amint a vontató egyvonalba ért vele, kinyújtotta kezét, és megkapaszkodott a átuliában. A vezető — széles barkójú fiatalember — vigyorogva hátrafordult. s gázt adott. A sebesség növekedésével a kőműves karja remegni kezdett, az öreg járgány nyikorgóit, az első! kerék növekvő oldalmozgással falta a métereket. > — Gyilkos — ordította. Ismét saját erejére hagyva pedálozott. Folyt róla a verejték. Egy útszéli borozónál megállt, vívódott, nem sportszerüt- len-e a dopping. Aztán befordult az ajtón, kért fél liter riz- linóét. Gyorsan, levegőért kapkodva ivott, mintha bűnös dolgot cselekedne. Könnyebb méterek következtek. Az országút felett összeértek a lombok, a tó felől szellő támadt, a kőműves pedig ábrándos arccal nézett a szebb jövő szivárványképeibe; közben nehéz kamionok húztak el mellette, melyek kimérten és határozottan mozogtak, mint rutinos háziast- szonyok a konyhában. Mentőötlete támadt: nekiti- vtaszkodon a váznak, lengetni kezdte a karját. Fél óra elteltével egy teherautó blokkolt mellette. Földobta a masinát a platóra. s bemászott a sofőr mellé. — Túrázol, testvér? — kérdezte a sofőr. Idősebb, vigyorgás alak volt. átizzadt ingben. tikus szobraival és képeivel. A Buddha-ábrázolások először Észak-Indiában, Gandharában jelentek meg, innen a kultúra neve. Az ábrázolások magukon viselik a görög civilizáció nyomait. A Nagy Sándor hódítása nyomán sokáig továbbélő hellenisztikus hagyomány formálja a plasztikai megjelenítést. Az arcok eszményítettek, a vonalrajz tiszta, harmonikus, az arányok, a ruhare- dők kezelése az ember- és ál- laitalakokon egyaránt ismerősek. A kompozíció azonban zsúfolt, az alakok szinte barokkosán ösz- szefonódnak, például a kígyótündérek és az indiai mennyek csarnokának táncosnőinek . ábrázolásaiban. Az újabb kori festőművészetnek a hódító mogulok adtak nagy lendületet. Udvarukban perzsa hatás alatt fejlődött ki a minatúra- festés. Nagyon dekoratív, élénk színezésű lapjaik eredetileg könyvillusztrációknak készültek. India iparművészeiének legvl- rágzóbb ágai az ötvösség, a filigránozás, a selyemszövés, a lakkfestés, a fa- és elefántcsontfaragás, a tausírozás. Sokat használják a sárgarezet, díszedényeken, gyertyatartókon, de ékszereken is. Fonitos művészi ipar a jade tárgyak és drágakövek faragása is. A kerámiaművesség is perzsa hatásra lendült fel. Burma, Thaiföld, Kambodzsa, Jáva, Báli, az Indonéz szigetvilág művészetét is képviseli néhány darab, elsősorban jellegzetes Buddha-ábrázolások és a vajang színházról elnevezett figurák. A bemutatót út- ravalóul egy nagyméretű thaiföldi selyemfestmény zárja, Buddhának és két tanítványának ábrázolásával. Brestyánszky Ilona — Ügy is lehet nevezni — mondta a kőműves. — Én bajnok voltam valamikor! Országúton nyomtam, naponta kétszáz kilométert is magam mögött hagytam. Reggeltől estig tekertem, s éppencsak elfáradtam. Most meg ezzel a dög kocsival járom a vidéket. Egyórás vezetés után már fáj a hátam, pösölni kell... Öregszem, na! A kőművest nem nagyon érdekelték a sofőr túraélményei; hátradőlt, derűsen nézte az út mentén elmaradó kempingbiciklin cikázó fiatalokat, kopottas, sötét kerékpáron impolygó parasztasszonyokat. 24. Egy kanyar után meglátta az asszonyt: árokparton ült, tejet ivott. A kőműves hirtelen mozdulattal levetette magát a sofőr lábához. — Még csak ez hiányzott — dünnyögte a sofőr. — Rosszul lettél, testvér? N— Tovább... — suttogta a kőműves. — Nincsen nekem semmi bajom, csak lépjen rá a gázra! A teherautó hamarosan elkanyarodott délnek, a kőműves pedig betolta kerékpárját egy pecsenyesütő bódé mögé. — Húsz deka házi kolbászt, tiz deka májas, ugyanannyi véres hurkát, uborkát, kenyeretI — hadarta a pultnál. Hátrasandított: az úton már közeledett az asszony. Két kenyér közé kapta a kolbászt, beleharapott, majd remegő kézzel visszalökte a pultra. Rohant a kerékpárért. — Remélem, nem neheztel rám. amiért lehagytam? — mentegetőzött az asszony fülébe. — Az asszony csodálkozva pillantott rá. — Észre sem vettem, mikor megelőzött. — Nem akartam zavarni, mert tejet ivott. — Alig fél percre ültem le! — Ugyan, előfordul mindenkivel, hogy megfárad... A kőműves elnéző mosollyal, kissé restellkedve nézett maga elé. Az asszony válaszképpen beleerősitett; fokozott tempóban haladtak tovább. — Az a Tóni... — kezdte a kőműves fújtatva, annak ellenére. hogy előzőleg fogadalmat tett. hogy nem hozza szóba a 'viaszpofájú paprikajancsit —, nem tudott asszonyt szerezni a arsr • Durgá (Déá-Indla, 18—19. szárad) \ ' • Brahms, Viinu és Siva. magának abban a fenenagy országban? — Azt mondta, nem is akart. — Biztosan hazudott. — Azért, mert mindig rám gondolt. A kőműves nem tudott mit válaszolni; száraz torokkal, megfeszített izmokkal küzdött a méterekért. Szeme előtt összefolyt a táj. — Én is nagyon szerettem a aazembert — folytatta az asz- ssony. — Méa az utolsó idők_ ben is. amikor már alig volt otthon; azt sem tudtam, honnan jön. hová megy. Pedig azt az egyet ki nem állom. — Szeretője volt neki — állította a kőműves elvörösödve. — Nem hiszem — csóválta a fejét az asszony. — Az a kóbor kutya vére hajtotta, meg talán a Aelkiismeret-furdalás... De a : Csavargásra én harapok! A kőműves közölte, hogy 6 igazán otthonülő típus, még télvíz idején, a háromnapos ünnepeken se mozdul ki hazulról. Bólogatott, feje kishíján lecsuk- lott a fáradtságtól. Amint oldalra fordult, hogy megropogtassa a nyakcsigolyáit, szeme előtt lassan kirajzolódott a helység- névtábla. — Félúton vagyunk! — szusz- szántotta. Végre beértek a városba. Árnyas parkok, hűs._ eszpresszók mellett gurultak el. — Hol ebédezünk? — élénkült fel a kőműves. — Arra most nincs idő — közölte az asszony. — Tovább akar menni?! — Előbb megnézzük a nevezetességeket. A kőműves pillanatókxg megné- mult. — Van a közelben egy csodálatos kastély — lelkendezett az asszony. — Aztán ott a templom, csupán néhány kilométernyire a városközponttól. Nem tudja véletlenül, milyen stílusban épült? — Nem én csináltam ... Az asszony élesen nézett rá. — Magát talán hidegen hagyják a turisztikai látványosságok? — Már hogyan hagyna enge- met hidegen bármiféle látványosság! — tiltakozott a kőműves. — Ámbár az a való, hogy jelen pillanatban egy kerthelyiségre. alkonyba nyúló ebédezés- re. s szódás borra gondolok.. — Kárbaveszne az 'eddigi fáradság — mondta az asszony. — Nem beszélve a látványosságokról. amiket elmulasztanánk megtekinteni. — Ebéd után taxit bérelünk — javasolta a kőműves. — Gyorsabban haladunk, többet láthatunk. — Szó sem lehet róla — szögezte le az asszony. — A túra az túra. Megnézték a kastélyt, elkerekeztek a templomhoz. (Folytatjuk.) Ügyfél — sorsára hagyva Fölöjttébb elgondolkodtató helyzetben van az ÉrsdküiaíLma, Kun Béla u. 3. szám alatt lakó Bélák Istvánné. Az történt, hogy három évvel ezelőtt iiteitéikiteten személy hatott be lakásába, és másával vitt több ezer forintot. A továbbiakat így sorolja ollva- eónk: — Az ellopott egész havi keresetem ügyében rögtön az iflte- tékesiekhez fordultam. Az eljárásokra rövid (időn bélül sor került, s kezemben volt a jogerős ítélet, miszerint a megnevezett személy 15 napon belüli kötetes részemre megtéríteni a szóban for. ró összeget. Eltelt az első 15 nap, a második, az ötödik, meg a tizedik is, de egyetlen forintot sem láttam viszont. Ekkor végrehajtást kértem, mire a hatosáig megállapította: a kötelezett szabadságvesztését töltötte, ezért maradt adós a pénz kifizetésével. Később a sorkatonai szolgálatát hozták fel ilyen indokként. Nemrégen megint sürgettem a végrehajtást, akkor pedig tudtomrla adták: egyelőre sehol sem találják az illetőt. Majd még hozzátették: az lenne jó, ha én kutatnám fel valahol az országiban, s elkérném tőle a pénzemet. Egy sízó, miint száz: sorsomra vagyok hagyva, ami azt te jelenti, hogy a jogos követelésem teljesítése már csak a szerencsén múlik. Pontosabban azon, ha az adós leUkifemerete egysizer megszólal és hanyatt-ihamliok rohan hozzám, hogy törflessze a tartozását. Most már csak az a kérdés: tesz-e elég türelmem kivárni azt a pillanatot, mely alighanem olyan ritka, mint a fehér holló. Ennek az esetnek, s a vele ösz- szefüggő hivatalos intézkedéseknek minden apró részletét nem ismerjük ugyan, de a rendelkezésünkre álló tény, nevezetesen a visszajáró pénz kifizetése körüli huzavona azt sejteti: nincs minden rendjén e hatósági eljárások következetessége. szigorúsága, hathatóssága körül. Mindezekkel számolva, sem célszerű azonban pllyan tanácsot adni az ügyfélnek, hogy fusson a pénze után. Bár kétségtelen, hogy az eltűntről az ismerős, vagy Ismeretlein környezete la szolgálhat hasznos információval, de ezt az állampolgár körülményesem, vagy egyáltalán nem tudja beszerezni. Ezért, s a hasonló kedtemetlensé- gek megelőzése végett mégis csak az a járhatóbb út, melyet a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. számú törvényerejű rendelet és a végrehajtásról szóló 14/1979. (IX. 17.) IM számú rendelet így ír elő: „Ha az adós lakóhelye (tartózkodási helye) vagy munkahelye ismeretlen, és az adósnak lefoglalható vagyontárgya nincs, a végrehajtó intézkedik, hogy az adós lakóhelyét (tartózkodási helyét) és a munkahelyét a rendőrségi, társadalombiztosítási, illetőleg népesség-nyilvántartási szervek a rendelkezésükre álló adatok alapján állapítsák meg, és közöljék a végrehajtóval." VISSZHANG A beteget sem kímélik... Augusztus 26-1 lapszámunkban „Hiába bírságoltak?” címmel a Sajnos, mindinkább terjedőben levő cs en dh ábor ítással foglalkoztunk, a többi között megírtuk: a közei és távoli lakótársak gyakorta zavarják egymást. Amint (várható volt, sokan reagáltak sorainkra. Olvasóink szinte elhalimoztak bennünket furcsábbnál furcsább esetekkel, ■közülük választottuk ki a Kalocsáról — névvel és pontos címmel — étkezett alábbi levelet: „Társasházban lakom leányommal, aki mozgásképtelen, s talán emiatt még jobban vágyik a pihentető csendre. Ebben alig van része a fölöttünk lakó szomszéd „jóvoltából”. Miért? Mert ez a csatád szinte elviselhetetlenül zajos. Tagjai a legváratlanabb pillanatban kezdenék dörömbölni, ugrálni a szobában, konyhában, s nehéz tárgyakat a padlóhoz ültögetná. Ilyen hangrobaj következtében kapott szívrohamot gyermekem idén januárban. Természetesen IhalaidéktaiLaniul megtettem a feljelentést a városi tanács igazgatási osztályán, mely •hónapokig halogatta a vizsgálatot, s arra végül te a televízióhoz írt panaszom után kerített •art. Eljárásának, s az annak nyomán született figyelmeztető határozatnak azonban semmilyen érdemi következménye nem tett. Illetve mégis, hiszen azóta szomszédaim még fokozottabban zavarnak minket, a beteget sem kíméűive. Feltehetőéin az a szándékuk. hogy kierőszakolják elköltözésünket. Csakhogy ehhez nincs elegendő pénzünk. Jobb híjén maradunk otthbnunkban — nyugalom nélkül.” Van villany, meg nincs is? Csaknem három érte tartott, mle felépítettek családi házvnkat. éa a aok-sok Izgalom, meg a nagyon kemény munka után boldogan vettük birtokba. LehetSségelnkhez mérten beszereztük a kulturált, egészséget lakáskörülményhez nélkülözhetetlen eszközöket, melyek rendeltetésszerűen működnek. A villanybojler kivételével, mely csak nappal használható. Mégpedig azért, mert az éjszakai áramfogyasztáshoz túlságosan kiesi kapacitású a környékbeli transzformátor. Kétségtelen, hogy napközben Is kell az áram, hiszen működteti a háztartási gépeket, a tévét, a rádiót stb., de hogy este és éjjel ennyire spórolni kelljen vele, az számunkra érthetetlen. De ha már tudják az Illetékesek, hogy haj van a trafóval, miért nem cserélik le? Roppant kellemetlen, hogy a napi munka után hazaérkezve, fazekakban kell melegítenünk a fürdéshez szükséges vizet. Amikor e telek megvásárlásáról döntöttünk, egyetlen Illetékes sem figyelmeztetett arra. hogy az elektromos energiát csak korlátozva fogyaszthatjuk, így azután most becsapva érezzük magunkat... 1— Írja levelében a Katonatelep, Zsálya u. 46. szám alatt lakó Papp János E lógósnak tűnő panasszal felkerestük a Démász kecskeméti kirendeltségének vezetőjét, Meleg Lászlót, aki ezeket mondotta: — Ml örülnénk Igazán, ha a legrövidebb Időn belül leszerelhetnénk ax Igényekhez viszonyítva elégtelen teljesítményű transzformátorokat — ax Ilyenekből Lászlófalván, Lakiteleken és másutt is van Jó néhány —, de nem tehetjük, mert egyetlen nagyobb kapacitásúval sem rendelkezünk. Ax ezzel kapcsolatos megrendeléseinket hosszabb Ideje nem tudja kielégíteni az Ipar. Ügy Informáltak, nyersanyagellátást gondok nehezítik a gyártást. Biztatásul esupán annyit közölhetek: ha megérkeznek vállalatunkhoz a hiányzó trafók, azokkal folyamatosan lecseréljük a kis telje- sítményűeket. FOGADÓSZOBA Ismételten hallom, olvasom, hogy a piacgazdaság az a forma, melyben a szolgáltatónak is anyagi érdeke fűződik a fogyasztói igény legteljesebb mértékű kielégítéséhez. Bizonyára nagyon sok cégnél már régen ez a rendje, normája a megkövetelt munkának. Bizonyára... — mert hogy akadnak még kivételek. Ilyen helyen jártam mostanában. Esetemet annak reményében tárom nyilvánosság elé, hátha ezáltal •hamarább elérhető, hioigiy mindegyük oda látogató megrendelő fontos lesz. A kecskeméti Széchenyi sétányon levő ifjúsági garzonház egyik újdonsült lakójaként örömmel fedeztem fel a szomszédságban található női fodrászatot. Ahová első utam vezetett. Gondoltam, kissé összebarátkozom a fodrászokkal és közlöm velük: ezentúl én is állandó vendégként akarok hozzájuk betérni. Szándékom azonban nem valósulhatott meg, mert az ottlétem mintegy egy órája alatt voltaképpen észre sem vettek. Mónidig valaki másnak volt elsőbbségi joga, hogy a székükbe üljön. Sebaj — morfondíroztam magamban —, majd legközelebb. És sarkonfordultam. De a következő alkalommal ugyanilyen „élményben” volt részem. Megtetézve mindezt azzal, hogy sem az érkezésemkor, sem a távozásomkor nem fogadták köszönésemet. Persze nem adtam föl a reményt, elmentem a színház melletti üzletbe, ahol a fodrászok illedelmesek voltak velem, valóban kedves vendégként szépítettek meg. Nem tudom, a szakmabeliek megfordulnak-e egymás házatáján, de meggyőződésem, hogy ezt a kis kollektívát érdemes lenne meglátogatniuk a már említett garzonház' közelében dolgozó kollégáiknak, hogy ellessék a vendég tiszteletének, megbecsülésének néhány alapvető fortélyát. (Elmondta: Varga Rudolf né kecskeméti olvasónk.) VÄLASZ cikkünkre Folytatódik a peronok kiépítése Júlliua 28-i Sajítóposta novaiunkban adtuk közre a Lakóteleiken lakó egyiik rokkant cáyia- íónk köszönetét, aka cstaik úgy tudott fellépni a községiből induló személyvonatra, hagy az álflomásfőnök segítette. Megjegyeztük: gyakori eset, hogy a mozgásukban korlátozott és idős emberek csak ügigyel-bajjai jutnak fal a vonatok túlsáigosan magas lépcsődre. Inasunkra e választ küldte a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetője. Lovász Lázár: Vasúti vonalaink átépítése, illetve korszerűsítése során igyekszünk az utasok fel- és leszállását megkönnyítő peronokat kiépíteni. ahol az könnyen megoldható. Jelenleg is folytatódik az ilyen kivitelezési munka, melynek korlátot szab óz, hogy a gazdasági helyzetünk csak kisebb beruházásokat tesz lehetővé. Nehézségeink ellenére évente két-három állomáson emeljük fel a peronok szintjét úgy, hogy bárki egyszerűen elérhesse a kocsi legalsó lépcsőjét, vagy onnan a talajt. ÜZENJÜK Áipli Sándornénak, Soltra: Megyénk kistermelői körében népszerűségnek örvend az úgynevezett vemheskoca-ikihelyezési akció, melyet az állatforgalmi és húsipari vállalat szervez, irányít. Az ön panasza bizonyság, milyen kellemetlen következménynyel jár, ha az, eladó nem veszi , komolyan a megállapodás reá vonatkozó részét, nevezetesen, hogy szavatossági felelősséggel tartozik a termelő birtokába került sertés egészségi állapotáért. A közérdeklődésre is számot tartó ügyet — felkérésünkre — kivizsgálják az illetékesek, s a megállapításukról, intézkedésükről beszámolunk e hasábokon. Kiss Jánosnak, Jászszentlász- lóra: Éács-Kiskum megye délnyugati, tehát Kalocsától Hercegszántóig terjedő térsége az, amelyet leginkább veszélyeztet nyáron a jégverés. Az ellene való rakétavédelem technikai rendszere kiépült, s az elmúlt hónar pókban maradéktalanul beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az illetékesektől megtudtuk: a legutóbbi zivatarok alkalmával több ezer hektárnyi gabona- és kertészeti növényt, valamint szőlőt mentettek meg a jégtől a fellőtt rakéták. Másik kérdésével kapcsolatosan arról informált bennünket a megye fővadásza, hogy a Kiskunhalas és Zsana körzetében állítólag garázdálkodó ismeretlen vad elejtésére többször rendeztek hajtóvadászatot» eredménytelenül. Egyébként feltételezhető, hogy már el is hagyta a környéket, hiszen több hét elteltével semmi hír felőle. Kohárl Zsoltnak, Kiskunfélegyházára: A kereskedelemben kapható és a magnetofonokhoz szükséges fejtisztító-szalagoktól kazettáktól, a szakemberek szerint ajánlatos óvakodni, hiszen smirgli módjára tisztítanak, vagyis nemcsak a szennyeződést vakarják le, hanem a fej néhány mikrométernyi mágneses bevonatát is. A következmény pedig az, hogy hangfelvételre és műsor lejátszására egyaránt alkalmatlan lehet a készülék. Szabadi Pálnénak, Kalocsára: Örömmel plvastuk a mások nevében is írt levelét arról, hogy a helyi kórház belgyógyászati osztályán mennyire lelkiismeretesen végzik munkájukat a doktorok és az ápolónők, akiknek előzékenysége, kedvessége csak segítheti a gyógyulást, ön és társai, akik a I5-ös kórteremben feküdtek, tapasztalták az óvó gondoskodást, a szeretetteljes bánásmódot, melyért járó köszonetu- ket ezúton tolmácsoljuk az intézmény érintett dolgozóinak. Szabónénak, Hetényegyházára: ön azt írja, a helyi üzletben többször vásárolt tejet, mely nem volt fogyasztható, forralás közben savóssá vált. E minőségromlásnak oka lehet gyártási rendellenesség, ám a helytelen tárolás is. Egy biztos: ilyen esetben kártalanítandó a vásárló, feltéve, ha a legrövidebb időn belül reklamál az eladónál. Sz. I.-nének, Kecelre: Több mint négy éve hatályos az a jogszabály, melynek értelmében a gyesen lévő személy — tehát az anyuka vagy az apuka — a gyermek másfél éves kora után munkát vállalhat. Bár a munkavégzés ideje nem haladhatja meg a napi 4 órát, e teyékenység után is jár az évi rendes, vagyis a 15 nap alap-, valamint a munkaviszonyban töltött 3 évenként 1 nappal szaporodó pótszabadság. Erre az időre a részmunka után járó átlagkereset folyósítandó. Z. G.-nének, Kecskemétre: A város ma már közkedvelt harangi átéfca lényegében ajándékozásnak köszönhető — erről részletesebben a- Kecskeméti Szemle 1984. márciusi számában lehet olvasni s mindössze » különleges hangszer beszereléséért, működőképessé tételéért kellett fizetni. Szerkeszti: Veiket Árpái x Levélcím: 600X Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611 Tardi Gábor: /IdkóláfSdk
