Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám
4 © PETŐFI NÉPE 0 1986. szeptember I. A JŰLIA-SZOBOR MEGRENDELŐJE Tevékeny élet Valószínűleg,elenyésző azoknak a kiskőrösi lakotoknak a száma, akik nem ismerik Bányai János bácsit. Nem csoda, hiszen a 76 esztendős férfi nem kevesebb, mint 13-féle társadalmi megbízatást látott el az elmúlt évtizedekben, s öreg napjaiban is ■tevékeny, áldozatokra bármikor kész polgára városának. A Munka Érdemrend bronz fokozata, Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, Kiskőrös Városáért díszoklevél... összesen több mint húsz különböző kitüntetés jelzi gazdag életútját. Közülük a legújabb a Kiváló Szövetkezeti Munkáért elismerés, mellyel néhány hete tüntették ki. — Ha azt kérdezik, mikor születtem, általában azt szoktam válaszolni,-pontosan akkor, amikor a Tanácsköztársaság, csak kilenc esztendővel korábban — magyarázza Bányai bácsi. — Nekem már az öregapám is itt, Kiskőrösön élt. Bár eredetileg szabó szakmát tanultam, a kertészkedés gyermekkorom óta érdekel, most is van ezer négyszögölnyi szőlőm a város szélén, és ez a kis kert a ház körül. Szóval szabónak tanultam, de ezt a mesterséget nagyon rosszul fizették akkoriban, vagyis a megélhetést a kertészkedés jelentette az inaséveket követően is. — Közvetlenül a felszabadulás után belépett a kommunista pártba. — így igaz. Nagyon erősen hatottak rám apósom, Laczkó János nézetei, aki a helyi direktórium elnöke volt tizenkilencben, s éppen ezért később — egészen a felszabadulásig — csendőri felügyelet alatt állt. Nagyon jól megértettük egymást, sokat tanultam tőle. — Hogyan alakult az, élete 1945 után? — Különböző társadalmi megbízatásokat kaptam, voltam a FÉKOSZ és az UFOSZ elnöké, voltam párttitkár, a városi párt- bizottság fegyelmi bizottságának elnöke, a népfront járási bizottságának alelnöke ... 1948ban a fővárosba küldtek pártis- ' kólára, ahonnan nem kis szomorúságomra — ugyanis nagyon vágytam vissza Kiskőrösre —, a Magyarországi Szövetkezeti Központba kerültem instruktornak. Négy évig éltem a fővárosban, s közben elvégeztem a felsőfokú vezetőképzőt. Végül megragadva az első 'kínálkozó alkalmat, hazajöttem, s itthon a szövetkezetek járási központjának lettem az elnöke. Maradtam is végig a szövetkezeti mozgalomban. — Azt mondják, ma is szívesen politizál, ma sem megy el szó nélkül a közérdeket sértő jelenségek mellett. •— Valóban dühít, ha ésszerűtlen, felelőtlen dolgokat tapasztalok, s igyekszem felhívni ezekre a figyelmet az illetékes fórumokon. Sajnos, az elmélet, a párthatározatokban megfogalmazott feladatok és a gyakorlat között jócskán mutatkoznak ellentmondások manapság is, ami annyira bosszant, hogy nem tudom tartani a szám. Ilyen vagyok, no. Nemrég új köztéri alkotással gazdagodott Kiskőrös: Petőfi Sándor feleségének, Júliának egész alakos szobrát avatták fel a nagy magyar költőről elnevezett általános iskola szomszédságában. A térplasztika megrendelője, finanszírozója ön volt. Mennyit fizetett a szoborért? — Kétszázezer forintot. Véleményem szerint nagyon jutányos áron lett a miénk ... Domonkos Béla szobrászművész gyakran jár Kiskőrösre. Egy alkalommal mondtam neki, hogy rendelnék •tőle a városnak — a saját zsebemre — valami szép alkotást. Először egy olvasó vagy játszó kislány alakjára gondoltam, később jött a2/ ötlet, hogy inkább Szendrey Júliát ábrázolja, hiszen köztéri szobor sehol nem őrizte eddig Petőfi feleségének emlékét. Így született végül ez a csodaszép mű. — Lehet, hogy egy szoborért jutányos ár kétszázezer, de egy nyugdíjasnak nem kis pénz ... — Nézze, ha azt veszem, hogy én életemben nem dohányoz0 A Júlia-szobor, Domonkos Béla alkotása. tam, s évtizedeken át megspóroltam így a cigarettáravalót, már az is több, mint kétszázezer. Egyébként, mióta megözvegyültem, egyedül élek, s igen szerényen. A nyugdíj mellé hoz egy kis pénzt a szőlő, a kert. S mert mindig szerettem az irodalmat, a művészetet és ezt a várost, régi álmom volt, hogy ily módon is áldozatot hozzak értük; közhasznú, maradandó érték létrejöttét segítve. Mostanában egyre többször motoszkál a fejemben, hogy Petőfi Zoltán, a költő fia is megérdemelne egy szobrot itt Kiskőrösön, s így teljes lenne a család... Koloh Elek Tardi Gábor: /lakótársak (20.) — Én?! — kérdezett visz- sza önérzetesen a kőműves. — Vendég vagyok. — Én meg az éjjeliőr. ■ — Ahhoz énnekem semmi közöm nincsen. — Ha akarom, akkor nincsen. De ha akarom, akkor van. Mivel az úr per-pillanat jogtalanul tartózkodik az ellenőrzésem alá tartozó területen. A kőműves felfortyant. — A strandfürdő mindenkié! Elsősorban pediglen a dolgozó népé. — Csak nyitástól zárásig, azaz reggel kilenc órától este tizenkilenc óráig — felelte szabatosan az éjjeliőr, és rántott egyet a madzagon. — Nekem azt mondták, hogy korán jöjjek — fogta halkabbra a kőműves. — Nekem pedig azt mondták, hogy kísérjem figyelemmel a zárt strand területén tébláboló gyanús egyéneket. — Én pedig nem tudtam, hogy mi a rend itten. — Rend a lelke mindennek . .. Az éjjeliőr leereszkedett a kőműves mellé a padra. — Déltájban aztán megjelennek a babák — kezdte béküléke- ityen. — Babák? — ismételte értetlenül a kőműves. — Valóságos babasereg! Fiatalosak. ártatlan-formák... — Maga a kis nőcikre gondol! — kapcsolt a kőműves. — Azokra hát! — kancsalított az éjjeliőr. — Nahát, azok engemet nem érdekelnek. Az éjjeliőr mintha meg sem hallotta volna, felemás szeme a tó tükrén bukdácsolt, tekintete versenyre próbált kelni a suhanó sirályokkal. — Tudja, mi helybeliek nagyon várjuk a nyarat. Meg a babákat ... Három nyárral ezelőtt magam is elkaptam egyet. A kőműves oldalról méregette a másikat. \ — Mit művelt maga?! — bugygyant ki belőle. — Ráadásul nem restell dicsekedni az erőszakosságával. — Nem kellett azt erőszakolni — mondotta az éjjeliőr, s a kan- csalításhoz egyfajta torz vigyor párosult. — Az erőszakoskodott velem. Valósággal toszigált. — Toszigálta? — ámult a kőműves. — Aztán miképpen? Az éjjeliőr egy darabig úgy mozgatta az ajkát, mintha csukott szájjal bagót rágna, aztán lassan felemelte a mutatóujját: — Fő a diszkréció ... A kőműves nem firtatta tovább a kérdést, elfordult, napoztatni próbálta az arcát. — Magam is egy asszonykára, várok — sóhajtotta csöndesen. — Fiatalos? — kapott a témán a másik. — Az ám! — bólintott mély meggyőződéssel a kőműves. — És ártatlan-forma? — Formára ártatlan ... Az éjjeliőr kissé előrelépett, hogy szembefordulhasson a másikkal. — Azt is megmondhatja, ha nem az ... — Hát... — Van egy lánya — bökte ki a kőműves. — Az még nem nagy baj — legyintett az éjjeliőr. — Az enyémnek három volt, közülük kettő elvált... Aztán volt még neki egy fia is, ismeretségünk idején éppen börtönben ... — Akkor bizony messze esett az alma a fájától — jegyezte meg udvariasan a kőműves. — Nem annyira — sóhajtotta az éjjeliőr, de nem fejtette ki pontosan, mire gondol. Zsebéből előhúzott egy műanyag dróton himbálózó zsebórát, közel emelte a szeméhez, bólintott. Nyomatékosan a kőművesre próbált nézni, majd megfordult, s elbóklászott. 19. Az asszonyt kora délelőtt látta meg, mikorra kezdett benépesülni a strand, s a vízben színes gumicsónakok, matracok tarkállot- tak, mint a szétdobált virágok. A part betonszegélyén feküdt, lábát a hullámtörő kövek közé lógatta, talpát hullámok csiklandozták. Amint tudatosodott benne a felismerés, felugrott a pádról, megiramodott felé, a közelében megtorpant, majd lopakodva lépkedett. Látván, hogy az asszony továbbra is mozdulatlanul, lehunyt pillákkal fekszik, köhintett egy jókorát. Az asszony felkapta a fejét — nyakának íve egy erkély tartópillérére emlékeztette a férfit, melyen télviz idején dolgozott. — No hát, fürdünk egy nagyot? — szólította meg a kőműves, miután bátorságot merített. — A tóban én úszni szoktam — felelte az asszony. — S remélem, maga is velem tart. Ahogy megbeszéltük. — Igen ám, csakhogy még nem is reggeliztem — próbált kibúvót tálálni a kőműves. — Nagyszerű. Tele gyomorral életveszélyes lenne mély vízbe merészkedni. A kőműves úgy érezte, üres gyomra a torkába emelkedik; hogy lehetett ilyen ostoba, miért kellett neki az evést szóba hozni? Különben is, kigondolhatott volna számtalan eszes kifogást, például hivatkozhatott volna rándulásra, sőt, ficamra, vagy éppenséggel csillapíthatatlan fejfájásra. De most ezzel az egyetlen mondattal elpuskázott mindent. — Az én gyomrom olyan, mint a vas —. próbálkozott még egyszer. y'Minél többet fal. annál inkább bírja a megterhelést, annál hosszabb távot képes leküzdeni. Éppen ezért, ünnepélyesen meghívom Edit asszonyt ebédez- ní, mivelhogy igencsak előreszaladt az idő. Természetesen valamelyik neves kifőzdébe, mivelhogy magam nem vezetek háztartást. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell... — Köszönöm az ilyesmit! — Akkor mehetünk? — Nem! — Miért nem? — Próbálja meg kitalálni. — Megvan: fogyózik! Mivel az asszony nem válaszolt, a kőműves ezt a megállapítást telitalálatnak vélte, s növekvő önbizalommal letelepedett a keskeny partszegélyre. (Folytatjuk.) SAJTÖPOSTA Elégtelenre vizsgáztak! Családi látogatáson jártam Baján augusztusban. Visszautazásom előtti napon, 7-én elővételben akartam jegyet váltani a vonatra. A pénztárablak előtt — ahol nyitott volt a függöny — legalább 45 percig várakoztat hiába. Ekkor az egyik vasút*, arra kértem, keresse meg eltűnt kollégáit. Egyikük, egy hölgy nemsokára előkerült, amikor azonban megtudta, hogy a következő napra óhajtok bilétát venni, éktelen haragra gerjedt. Hát ez volt annyira sürgős? — szegezte nekem a kérdést és válaszra sem várva, letegezett (mellesleg 28 éves asszony vagyok). Durva kioktatását hallva, kértem a panaszkönyvet, mire fenyegetőzni kezdett. Nagyne- hezen megkaptam ugyan a könyvet. de nem sok reményt fűztem a beíráshoz, miután sem pecsétnyomot, sem számozást nem tartalmaztak az oldalak. Indigó híján csak egy példányban rögzíthettem a történteket. Mivel tartottam tőle, hogy a pénztáros p távozásom után kitépi a telei lapot, a részleteket nyomban k zöltem az állomásfőnökkel, u felháborodásomra így reagált „Angyalkám, én sem tudok m tenni.. Hát ha egy vezető a minősí hetetlenül viselkedő beosztottját nem tudja megfékezni, akkor annál a cégnél nagyobb bajok is lehetnek. Előttem elégtelenre vizsgáztak a bajai vasútállomás említett dolgozói, akik magatartásukkal alaposan elidegenítették maguktól az idegent! Bencsikné Bórák Katalin Salgótarján, Bocskai u. 36. BAJÁN IS LESZ Gyermekfelügyelet a moziban A megyeszékhely Éneke., utcájában lakó Vörös Béláné és Toth- né Kerekes Eszter a napokban fordult szerkesztőségünkhöz e közérdekű észrevétellel: — Gyermekeink imég csupán öt-ihat évesek, ennek ellenére családunk minden itagja rendszerese . vendég a Városi moziban. Néha közösen nézzük meg a filmeket, legtöbbször azonban két részre bambik a família: a kiesük beülnek a mesapnograimra, ahol őrködnek fölöttük az cttt dolgozók, mi pediig a felnőttek részére tartant előadáson veszünk részt. A szabadi dotáltéi e külön módját választottuk legutóbb is. Mi tagadás, a történet, melyet végignéztünk, kissé felkavart bennünket, de a vetítés után sem szűnt meg az izgalmunk, mert gyermekeinket sehol sem találtuk. Mint kiderült, a ímesemozi ügyeletesei egyáltalán nem vigyáztak rájuk. Lélekszakadya keresgéltük őket a vetítésről kijött, illetve a következő előadásra váró tömegben, óm hamarosan megláttuk, hogy a parkírozó autók között futkároz- tak, s a közeli kerítésen át ugráltak. Kérdésünkre elmondották, már az első film után elhagyták a nézőteret, és azóta szabadon ihancúrozhatíok. Csak egyszer kaptak emiatt figyelmeztetést. Nem fér kétség hozzá: balesetét, vagy egyéb sérülést Is szenvedhetitek volna. A többi szülő nevében is monti- juk-kérjük: a kecskeméti mese mozi munkatársa^ a jövőben v' pvék sokkal komolyabban fo szolgáltatásukat, a gyermé. ü.gvelet ellátását! A sajnálatos esetről tájékoztat tűk a kecskeméti Városi Mozi vezetőjét. T. Nagy Károlynét, aki ígv válaszolt: — A filmeket megtekintő kis- 1 árvákra-kisfiúikra csak akkor felfigyelünk külön is. ha azt a szüleik, hozzátartozóik kérik. A mozi előcsarnokában jól láthatóan ki van függesztve a felhívás, melv szerint e szolgáltatást a jegykezelőnél kell igényelni. Bgv-egv vetítés előtt körülbelül 20 gyermek felügyeletét rendelik meg az anyukák, apukák, akik a meseprogram alatt a nekik szóö előadást nézik a. másik mozi teremben. E vállalkozásunk tel jesítésével még sosem volt baj. Ami a szóbamforgó panaszt illeti, az félreértésből származott, nevezetesen, hogy a Vörös- és Tóth-szülők nem bízták meg munkatársunkat azzal, hegy tartsa szemmel gyermekeiket. Hogy efféle kellemetlenség többé ne forduljon elő, utasítottam a jegykezelőket: a jövőben mindegyik szülőtől kérdezzék meg, óhajtja-e a mesemoziba jiegyet: váltott gyermeke szervezett fel ügyeletét. Végezetül elmondom, hagy a felnőtteknek szánt filmvetítésekkel párhuzamosan rendezett, s az ingyenes gyermekmegőrzéssel is egybekötött meseprograsnok igen népszerűek Kecskeméten, és a terveknek megfelelően nemsokára Ba ián is megteremti vállalatunk a has: áló szolgáltatás feltételeit. VÁLASZ CIKKÜNKRE Egy út két szakasza Augusztus 18-i Sajtóposta rovatunkban szóltunk arról: a közigazgatásilag Szakmarhoz tartozó kistelepülés, Alsóerek egyik forgalmas útvonala mind nehezebben járható, hiszen repedések, gödrök váltakoznak rajta. Az állagromlás fő oka, hogy nem került sor folyamatosan a karbantartására, mivel az út gazdái nem tudták eldönteni, voltaképpen kinek is a kötelessége az ilyesféle munka. Cikkünkre válasz érkezett a Szegedi Közúti Igazgatóság Kecskeméti Koordinációs Üzemmérnökségétől. Ambrus Attila főmérnök közölte, hogy a szóban forgó — 53113-as jelű — alsó ere. ki bekötőút több mint 1 kilométernyi szakaszán (ez az országos közúti hálózat része) az üzem- mérnökség gondoskodik a jó közlekedés feltételeinek a megteremtéséről. E helyütt a javítók idén is megfelelően elvégezték a fenntartási munkákat. * Ez ügyben levelet kaptunk a másik illetékestől, az Üjteleki Alkotmány Tsz-től is. Pécsi János elnök többi között arról tájékoztatott, hogy nemcsak a szövetkezet, de a környékbeli gazdaságok. a magánfuvarozók és a Volán járművei is rendszeresen használják az út további, csatlakozó részét. E közhasználatra va- ó ‘kintetlei a tsz korábban kéz- leményezie az út tanácsi kezelés- való adását, sikertelenül. Mivel a felújítás szükségessége vitathatatlan, a termelőszövetkezet, mint az út jelenlegi gazdája igyekszik mielőbb megteremteni a munkálatok pénzügyi fedezetét. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a tanács, a lakosság stb. támogatása. „Lelketlenek voltak...” A humánum magasztos elvét és gyakorlati megvalósulását hirdető társadalmunkban mindig elszomorító hallatni a rokkant emberek kiszolgáltatottságáról. Sajnos, a imapclkban is ilyen tartalmú levelet hozott a posta Kiskunfélegyházáról. Annáik reményében idézzük a sorokat, italán lehetséges a megoldás, s hoigy hasonló kellemetlenségre máshol se kerüljön sor. „Súlyos vesdban talmam és egyéb betegségem következtében tíz éve vaevok rokkantsági állományban, Kevéske nyugdíjamból élek, immár ölt esztendeje — mióta elhunyt a férjem — egyedül. Régi bérleményemet nemrégen megvásá;x>ltam. s ezzel kapcsolatosam nagvok a költségterhei m. S akkor iöt*it a ráadás. Lakótársaimmal közösen használtuk a házhoz tartozó szemét- (táimílót. Mivel ők áttértek olaj tüzelésire. én pedig maradtam a szén használatánál, gondoltam, meaivesiziem kukát, m-lv sokkal olcsóbb, mint a vaidonatúi. finnen ez iiigvben készültem az ilWéke- seMhez. amiké- egv reggel már csak hűlt helyét láttam oz edénynek. Hónaookkal ezelőtt panaszszót fordo" nm emiatt a vállalathoz. melv sem ’Htézk-désne. íeffll válaszra nem méltatott eddig. Télen rettenetes kínos volt, amikor a salakot a lalkiásltól távoli ter ,f én erbe k-lVt cipelnem. Ati-hanem ez a sors vár rám az . következő havas-iege* hó,-ano’<- is. Lelketlen.-k’ vpVnk. akik r. .:. kérdezés nőikül dfWöVek a . 'metes el szál lí fása-ól és szomo- h^gv máig n-m «e^ítoiV-nk orv más!k tartály beszerzőében!’’ ÜZENJÜK Adám Mihál ynénak. Rácsai, másra: A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy a tulajdonost védelem illeti meg, ha a birtoka használatában zavarják. Leveléből kiderül, hogy ön ugyanilyen helyzetben van, sőt, már károsult is. .Javasoljuk: ügyében kérjen segítséget a helyi tanács szakigazgatási szervétől, mely határozatot hozhat a birtoksértés megszüntetéséről, valamint a kártérítésről. Amennyiben nem orvosolható birtokvitája .államigazgatási úton. jogorvoslatért a bírósághoz fordulhat. Futó Györgynének, Kelebiára: A településfejlesztési hozzájárulás megfizetése alól mentesül az, akinél az egy főre számított jövedelem — ennél figyelembe kell venni a házastárs és a családban levő más, nagykorú .közeli hozzátartozó jövedelmét is — a hozzájárulás megállapítását megelőző évbep nem haladja meg a 2500 forintot. Soraiból — ehhez csatolta nyugdíjszelvényét — megtudjuk, hogy ön egyedülálló és a havi nyugellátása a 2400 forintot sem éri el. .mégis kötelezték a hozzájárulásra. Bár az általánosan előírtnál alacsonyabb összeget kell fizetnie, ezt is sokallja. Hogy a mentesítés iránti kérelme ellenére miért döntött így a hatóság, arról nincs értesülésünk. gyanítjuk azonban, hogy a fizetési -kötelezettsége nem áll összhangban a vonatkozó jogszabállyal. írásba foglalt panaszával veresse fel a megyei tanács pénzügyi osztályát „Huszonöt ér munkaviszony’ jeligére, Jánoshalmára: Az egészségügy i miniszter és a pénzügy- miniszter 8/1963. (VI. 29.) EüM • PM. számú együttes rendelete értelmében a megváltozott munka- képességű személy kereset-, illetve , jövedelemkiegészítésben részesülhet, ha — eredeti munkaköre helyett — rehabilitációs foglalkoztatás keretében dolgozik. A folyósítandó összeg_ függ a munkaképesség-változás okától és mértékétől. Az ezzel _ kapcsolatos igényt a munkáltatónál kelt előterjeszteni. Ha ön — aki szintén nem teljes munkaképességű — így telt, s az új munkakörében ennek ellenére csupán egyharmadnyi bért kap ahhoz viszonyítva. amennyi javadalmazása volt a korábbi beosztásában, akkor valami nem lehet rendjén a rehabilitálása körül. Gondjai megoldásához kérje munkahelye felügyeleti szervének, vagy a megyei v tanács .munkaügyi osztályának segítségét. Katona Andrásnak. Keeelre: Aki üzemi baleset vagv foglalkozási betegség következtében lesz keresőképtelen, baleseti táppénzre jogosult, mely a napi átlagkereset — nyugdíj járulékkal, általános jövedelem-adóval csökkentett — összegével egyenlő. Ha ön is ilyen táppénzt kapott, akkor a belegsége idejére nem követelhet elmaradt jövedelmet a munkaadójától. Előfordulhat persze elszámolási hiba. s a következményeként jelentős eltérés a táppénz és a tényleges .bér között. ez esetben viszont célszerű kifogást emelni a cégnél, meg az ügyintéző társa do lo mb i zt os-i tás i i gazgatós ág n ál (kirendeltségnél),, amely felülvizsgálhatja, korrigálhatja az összegeket. Páczi Mihálynénak. Szegedre: örömmel olvastuk köszönő sorait arról, hogy a vásárolt fürdőkádja minőségére vonatkozó reklamációt milyen gyorsan és kor- rekt módon elintézték a termeket előállító kecskeméti gyárban. Ez a tény is igazolta: a piaci- mechanizmusra épülő _gazdasági életünkben a vállalatnak (üzemnek) fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy az általa készített fogyasztási cikkel mindegyik vevő elégedett legyen. Szép Miklósnak, Kiskunhalasra: Ha a tényleges fogyasztásánál sokkal nagyobb az áramdíj, akkor elromlott a villanyóra, vagy tévesen számolták el az adatait. Az ieazi okot szakértői ellenőrzés derítheti ki. Amennyiben az ezzel kapcsolatos írásbeli reklamációjával nem foglalkozik a pé- mász helyi kirendeltsége, kérje panaszos levélben a vállalat szegedi központiának közbenjárását. Átutalási betétszámlájáról pedig tudnia -kell: az OTP-nek nincs joga (lehetősége) felülbírálni az ön nevére érkezett számlák helyességét. a dolga mindössze annyi, hogy havonta teljesítse a kifizetési megbízásokat. Szőke Miklósnénak, Kecskemétre: Mint a Kunság Volántól értesültünk, a helyi buszjáratok jegykezelő automatáinak zöme megfelel rendeltetésének. Baj c^ak azokkal van. melyeket használói rontottak el. például azáltal, hogy a nyílásukba kémény tárgvakat helyeztek el. E hibát — ha jelzi az utas — könnyeden elháríthatja a gépkocsivezető ön feltehetően rossz készülékké! próbálta kilyukasztani menetjegyét. melyet az ellenőr nem fogadott el. A végül is bírságolás nélkül' tisztázódott vitás esete arra figyelmeztet: ha a biléta érvén vés í t-ésénél ren d el 1 e n e sség tapasztalható, közölni kell a so. főrrel, s a nem működő helyett, 3' kocsiban levő másik automatát kell igénybe venni. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 27-611
