Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

4 © PETŐFI NÉPE 0 1986. szeptember I. A JŰLIA-SZOBOR MEGRENDELŐJE Tevékeny élet Valószínűleg,elenyésző azoknak a kiskőrösi lako­toknak a száma, akik nem ismerik Bányai János bácsit. Nem csoda, hiszen a 76 esztendős férfi nem kevesebb, mint 13-féle társadalmi megbízatást lá­tott el az elmúlt évtizedekben, s öreg napjaiban is ■tevékeny, áldozatokra bármikor kész polgára váro­sának. A Munka Érdemrend bronz fokozata, Felszaba­dulási Jubileumi Emlékérem, Kiskőrös Városáért díszoklevél... összesen több mint húsz különböző kitüntetés jelzi gazdag életútját. Közülük a legújabb a Kiváló Szövetkezeti Munkáért elismerés, mellyel néhány hete tüntették ki. — Ha azt kérdezik, mikor szü­lettem, általában azt szoktam vá­laszolni,-pontosan akkor, amikor a Tanácsköztársaság, csak kilenc esztendővel korábban — magya­rázza Bányai bácsi. — Nekem már az öregapám is itt, Kiskő­rösön élt. Bár eredetileg szabó szakmát tanultam, a kertészke­dés gyermekkorom óta érdekel, most is van ezer négyszögölnyi szőlőm a város szélén, és ez a kis kert a ház körül. Szóval szabó­nak tanultam, de ezt a mestersé­get nagyon rosszul fizették ak­koriban, vagyis a megélhetést a kertészkedés jelentette az inas­éveket követően is. — Közvetlenül a felszabadulás után belépett a kommunista párt­ba. — így igaz. Nagyon erősen ha­tottak rám apósom, Laczkó Já­nos nézetei, aki a helyi direktó­rium elnöke volt tizenkilencben, s éppen ezért később — egészen a felszabadulásig — csendőri fel­ügyelet alatt állt. Nagyon jól meg­értettük egymást, sokat tanultam tőle. — Hogyan alakult az, élete 1945 után? — Különböző társadalmi meg­bízatásokat kaptam, voltam a FÉKOSZ és az UFOSZ elnöké, voltam párttitkár, a városi párt- bizottság fegyelmi bizottságá­nak elnöke, a népfront járási bizottságának alelnöke ... 1948­ban a fővárosba küldtek pártis- ' kólára, ahonnan nem kis szomo­rúságomra — ugyanis nagyon vágytam vissza Kiskőrösre —, a Magyarországi Szövetkezeti Köz­pontba kerültem instruktornak. Négy évig éltem a fővárosban, s közben elvégeztem a felsőfokú vezetőképzőt. Végül megragadva az első 'kínálkozó alkalmat, ha­zajöttem, s itthon a szövetkeze­tek járási központjának lettem az elnöke. Maradtam is végig a szövetkezeti mozgalomban. — Azt mondják, ma is szíve­sen politizál, ma sem megy el szó nélkül a közérdeket sértő je­lenségek mellett. •— Valóban dühít, ha ésszerűt­len, felelőtlen dolgokat tapasz­talok, s igyekszem felhívni ezek­re a figyelmet az illetékes fóru­mokon. Sajnos, az elmélet, a párthatározatokban megfogal­mazott feladatok és a gyakorlat között jócskán mutatkoznak el­lentmondások manapság is, ami annyira bosszant, hogy nem tu­dom tartani a szám. Ilyen vagyok, no. Nemrég új köztéri alkotás­sal gazdagodott Kiskőrös: Petőfi Sándor feleségének, Júliának egész alakos szobrát avatták fel a nagy magyar költőről elneve­zett általános iskola szomszéd­ságában. A térplasztika megren­delője, finanszírozója ön volt. Mennyit fizetett a szoborért? — Kétszázezer forintot. Véle­ményem szerint nagyon jutányos áron lett a miénk ... Domonkos Béla szobrászművész gyakran jár Kiskőrösre. Egy alkalommal mondtam neki, hogy rendelnék •tőle a városnak — a saját zse­bemre — valami szép alkotást. Először egy olvasó vagy játszó kislány alakjára gondoltam, ké­sőbb jött a2/ ötlet, hogy inkább Szendrey Júliát ábrázolja, hi­szen köztéri szobor sehol nem őrizte eddig Petőfi feleségének emlékét. Így született végül ez a csodaszép mű. — Lehet, hogy egy szoborért jutányos ár kétszázezer, de egy nyugdíjasnak nem kis pénz ... — Nézze, ha azt veszem, hogy én életemben nem dohányoz­0 A Júlia-szobor, Domonkos Béla alkotása. tam, s évtizedeken át megspórol­tam így a cigarettáravalót, már az is több, mint kétszázezer. Egyébként, mióta megözvegyül­tem, egyedül élek, s igen szeré­nyen. A nyugdíj mellé hoz egy kis pénzt a szőlő, a kert. S mert mindig szerettem az irodalmat, a művészetet és ezt a várost, régi álmom volt, hogy ily módon is áldozatot hozzak értük; közhasz­nú, maradandó érték létrejöttét segítve. Mostanában egyre több­ször motoszkál a fejemben, hogy Petőfi Zoltán, a költő fia is meg­érdemelne egy szobrot itt Kiskő­rösön, s így teljes lenne a csa­lád... Koloh Elek Tardi Gábor: /lakótársak (20.) — Én?! — kérdezett visz- sza önérzetesen a kőműves. — Vendég vagyok. — Én meg az éjjeliőr. ■ — Ahhoz énnekem semmi kö­zöm nincsen. — Ha akarom, akkor nincsen. De ha akarom, akkor van. Mi­vel az úr per-pillanat jogtalanul tartózkodik az ellenőrzésem alá tartozó területen. A kőműves felfortyant. — A strandfürdő mindenkié! Elsősorban pediglen a dolgozó népé. — Csak nyitástól zárásig, azaz reggel kilenc órától este tizen­kilenc óráig — felelte szabatosan az éjjeliőr, és rántott egyet a madzagon. — Nekem azt mondták, hogy korán jöjjek — fogta halkabbra a kőműves. — Nekem pedig azt mondták, hogy kísérjem figyelemmel a zárt strand területén tébláboló gya­nús egyéneket. — Én pedig nem tudtam, hogy mi a rend itten. — Rend a lelke mindennek . .. Az éjjeliőr leereszkedett a kő­műves mellé a padra. — Déltájban aztán megjelen­nek a babák — kezdte béküléke- ityen. — Babák? — ismételte értetle­nül a kőműves. — Valóságos babasereg! Fia­talosak. ártatlan-formák... — Maga a kis nőcikre gondol! — kapcsolt a kőműves. — Azokra hát! — kancsalított az éjjeliőr. — Nahát, azok engemet nem érdekelnek. Az éjjeliőr mintha meg sem hallotta volna, felemás szeme a tó tükrén bukdácsolt, tekintete versenyre próbált kelni a suhanó sirályokkal. — Tudja, mi helybeliek na­gyon várjuk a nyarat. Meg a ba­bákat ... Három nyárral ezelőtt magam is elkaptam egyet. A kőműves oldalról méregette a másikat. \ — Mit művelt maga?! — bugy­gyant ki belőle. — Ráadásul nem restell dicsekedni az erőszakossá­gával. — Nem kellett azt erőszakolni — mondotta az éjjeliőr, s a kan- csalításhoz egyfajta torz vigyor párosult. — Az erőszakoskodott velem. Valósággal toszigált. — Toszigálta? — ámult a kő­műves. — Aztán miképpen? Az éjjeliőr egy darabig úgy mozgatta az ajkát, mintha csu­kott szájjal bagót rágna, aztán lassan felemelte a mutatóujját: — Fő a diszkréció ... A kőműves nem firtatta tovább a kérdést, elfordult, napoztatni próbálta az arcát. — Magam is egy asszonykára, várok — sóhajtotta csöndesen. — Fiatalos? — kapott a témán a másik. — Az ám! — bólintott mély meggyőződéssel a kőműves. — És ártatlan-forma? — Formára ártatlan ... Az éjjeliőr kissé előrelépett, hogy szembefordulhasson a má­sikkal. — Azt is megmondhatja, ha nem az ... — Hát... — Van egy lánya — bökte ki a kőműves. — Az még nem nagy baj — le­gyintett az éjjeliőr. — Az enyém­nek három volt, közülük kettő elvált... Aztán volt még neki egy fia is, ismeretségünk idején éppen börtönben ... — Akkor bizony messze esett az alma a fájától — jegyezte meg udvariasan a kőműves. — Nem annyira — sóhajtotta az éjjeliőr, de nem fejtette ki pontosan, mire gondol. Zsebéből előhúzott egy műanyag dróton himbálózó zsebórát, közel emel­te a szeméhez, bólintott. Nyomatékosan a kőművesre próbált nézni, majd megfordult, s elbóklászott. 19. Az asszonyt kora délelőtt látta meg, mikorra kezdett benépesül­ni a strand, s a vízben színes gu­micsónakok, matracok tarkállot- tak, mint a szétdobált virágok. A part betonszegélyén feküdt, lábát a hullámtörő kövek közé ló­gatta, talpát hullámok csiklandoz­ták. Amint tudatosodott benne a felismerés, felugrott a pádról, megiramodott felé, a közelében megtorpant, majd lopakodva lép­kedett. Látván, hogy az asszony továbbra is mozdulatlanul, le­hunyt pillákkal fekszik, köhintett egy jókorát. Az asszony felkapta a fejét — nyakának íve egy erkély tartó­pillérére emlékeztette a férfit, melyen télviz idején dolgozott. — No hát, fürdünk egy na­gyot? — szólította meg a kőmű­ves, miután bátorságot merített. — A tóban én úszni szoktam — felelte az asszony. — S re­mélem, maga is velem tart. Ahogy megbeszéltük. — Igen ám, csakhogy még nem is reggeliztem — próbált kibúvót tálálni a kőműves. — Nagyszerű. Tele gyomorral életveszélyes lenne mély vízbe merészkedni. A kőműves úgy érezte, üres gyomra a torkába emelkedik; hogy lehetett ilyen ostoba, miért kellett neki az evést szóba hoz­ni? Különben is, kigondolhatott volna számtalan eszes kifogást, például hivatkozhatott volna rán­dulásra, sőt, ficamra, vagy éppen­séggel csillapíthatatlan fejfájás­ra. De most ezzel az egyetlen mondattal elpuskázott mindent. — Az én gyomrom olyan, mint a vas —. próbálkozott még egy­szer. y'Minél többet fal. annál inkább bírja a megterhelést, an­nál hosszabb távot képes leküz­deni. Éppen ezért, ünnepélyesen meghívom Edit asszonyt ebédez- ní, mivelhogy igencsak előresza­ladt az idő. Természetesen vala­melyik neves kifőzdébe, mivel­hogy magam nem vezetek ház­tartást. Aztán jöjjön, aminek jön­nie kell... — Köszönöm az ilyesmit! — Akkor mehetünk? — Nem! — Miért nem? — Próbálja meg kitalálni. — Megvan: fogyózik! Mivel az asszony nem válaszolt, a kőműves ezt a megállapítást te­litalálatnak vélte, s növekvő ön­bizalommal letelepedett a kes­keny partszegélyre. (Folytatjuk.) SAJTÖPOSTA Elégtelenre vizsgáztak! Családi látogatáson jártam Ba­ján augusztusban. Visszautazá­som előtti napon, 7-én elővétel­ben akartam jegyet váltani a vo­natra. A pénztárablak előtt — ahol nyitott volt a függöny — legalább 45 percig várakoztat hiába. Ekkor az egyik vasút*, arra kértem, keresse meg eltűnt kollégáit. Egyikük, egy hölgy nemsokára előkerült, amikor azonban megtudta, hogy a kö­vetkező napra óhajtok bilétát venni, éktelen haragra gerjedt. Hát ez volt annyira sürgős? — szegezte nekem a kérdést és válaszra sem várva, letegezett (mellesleg 28 éves asszony va­gyok). Durva kioktatását hallva, kértem a panaszkönyvet, mire fenyegetőzni kezdett. Nagyne- hezen megkaptam ugyan a köny­vet. de nem sok reményt fűztem a beíráshoz, miután sem pecsét­nyomot, sem számozást nem tar­talmaztak az oldalak. Indigó hí­ján csak egy példányban rögzít­hettem a történteket. Mivel tar­tottam tőle, hogy a pénztáros p távozásom után kitépi a telei lapot, a részleteket nyomban k zöltem az állomásfőnökkel, u felháborodásomra így reagált „Angyalkám, én sem tudok m tenni.. Hát ha egy vezető a minősí hetetlenül viselkedő beosztottját nem tudja megfékezni, akkor an­nál a cégnél nagyobb bajok is lehetnek. Előttem elégtelenre vizsgáztak a bajai vasútállomás említett dolgozói, akik magatar­tásukkal alaposan elidegenítet­ték maguktól az idegent! Bencsikné Bórák Katalin Salgótarján, Bocskai u. 36. BAJÁN IS LESZ Gyermekfelügyelet a moziban A megyeszékhely Éneke., utcá­jában lakó Vörös Béláné és Toth- né Kerekes Eszter a napokban fordult szerkesztőségünkhöz e közérdekű észrevétellel: — Gyermekeink imég csupán öt-ihat évesek, ennek ellenére csa­ládunk minden itagja rendszerese . vendég a Városi moziban. Néha közösen nézzük meg a filmeket, legtöbbször azonban két részre bambik a família: a kiesük beül­nek a mesapnograimra, ahol őr­ködnek fölöttük az cttt dolgozók, mi pediig a felnőttek részére tar­tant előadáson veszünk részt. A szabadi dotáltéi e külön mód­ját választottuk legutóbb is. Mi tagadás, a történet, melyet végig­néztünk, kissé felkavart bennün­ket, de a vetítés után sem szűnt meg az izgalmunk, mert gyerme­keinket sehol sem találtuk. Mint kiderült, a ímesemozi ügyeletesei egyáltalán nem vigyáztak rájuk. Lélekszakadya keresgéltük őket a vetítésről kijött, illetve a kö­vetkező előadásra váró tömegben, óm hamarosan megláttuk, hogy a parkírozó autók között futkároz- tak, s a közeli kerítésen át ugrál­tak. Kérdésünkre elmondották, már az első film után elhagyták a nézőteret, és azóta szabadon ihancúrozhatíok. Csak egyszer kaptak emiatt figyelmeztetést. Nem fér kétség hozzá: balesetét, vagy egyéb sérülést Is szenved­hetitek volna. A többi szülő nevében is monti- juk-kérjük: a kecskeméti mese mozi munkatársa^ a jövőben v' pvék sokkal komolyabban fo szolgáltatásukat, a gyermé. ü.gvelet ellátását! A sajnálatos esetről tájékoztat tűk a kecskeméti Városi Mozi ve­zetőjét. T. Nagy Károlynét, aki ígv válaszolt: — A filmeket megtekintő kis- 1 árvákra-kisfiúikra csak akkor felfigyelünk külön is. ha azt a szüleik, hozzátartozóik kérik. A mozi előcsarnokában jól láthatóan ki van függesztve a felhívás, melv szerint e szolgáltatást a jegykezelőnél kell igényelni. Bgv-egv vetítés előtt körülbelül 20 gyermek felügyeletét rendelik meg az anyukák, apukák, akik a meseprogram alatt a nekik szóö előadást nézik a. másik mozi te­remben. E vállalkozásunk tel jesí­tésével még sosem volt baj. Ami a szóbamforgó panaszt il­leti, az félreértésből származott, nevezetesen, hogy a Vörös- és Tóth-szülők nem bízták meg munkatársunkat azzal, hegy tart­sa szemmel gyermekeiket. Hogy efféle kellemetlenség többé ne forduljon elő, utasítottam a jegy­kezelőket: a jövőben mindegyik szülőtől kérdezzék meg, óhajtja-e a mesemoziba jiegyet: váltott gyermeke szervezett fel ügyeletét. Végezetül elmondom, hagy a felnőtteknek szánt filmvetítések­kel párhuzamosan rendezett, s az ingyenes gyermekmegőrzéssel is egybekötött meseprograsnok igen népszerűek Kecskeméten, és a terveknek megfelelően nemsokára Ba ián is megteremti vállalatunk a has: áló szolgáltatás feltételeit. VÁLASZ CIKKÜNKRE Egy út két szakasza Augusztus 18-i Sajtóposta ro­vatunkban szóltunk arról: a köz­igazgatásilag Szakmarhoz tar­tozó kistelepülés, Alsóerek egyik forgalmas útvonala mind nehe­zebben járható, hiszen repedések, gödrök váltakoznak rajta. Az állagromlás fő oka, hogy nem ke­rült sor folyamatosan a karban­tartására, mivel az út gazdái nem tudták eldönteni, voltaképpen kinek is a kötelessége az ilyes­féle munka. Cikkünkre válasz érkezett a Szegedi Közúti Igazgatóság Kecs­keméti Koordinációs Üzemmér­nökségétől. Ambrus Attila fő­mérnök közölte, hogy a szóban forgó — 53113-as jelű — alsó ere. ki bekötőút több mint 1 kilomé­ternyi szakaszán (ez az országos közúti hálózat része) az üzem- mérnökség gondoskodik a jó közlekedés feltételeinek a meg­teremtéséről. E helyütt a javítók idén is megfelelően elvégezték a fenntartási munkákat. * Ez ügyben levelet kaptunk a másik illetékestől, az Üjteleki Alkotmány Tsz-től is. Pécsi Já­nos elnök többi között arról tá­jékoztatott, hogy nemcsak a szö­vetkezet, de a környékbeli gaz­daságok. a magánfuvarozók és a Volán járművei is rendszeresen használják az út további, csatla­kozó részét. E közhasználatra va- ó ‘kintetlei a tsz korábban kéz- leményezie az út tanácsi kezelés- való adását, sikertelenül. Mivel a felújítás szükségessége vitathatatlan, a termelőszövetke­zet, mint az út jelenlegi gazdája igyekszik mielőbb megteremteni a munkálatok pénzügyi fedezetét. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a tanács, a lakosság stb. támoga­tása. „Lelketlenek voltak...” A humánum magasztos elvét és gyakorlati megvalósulását hirdető társadalmunkban mindig elszo­morító hallatni a rokkant embe­rek kiszolgáltatottságáról. Sajnos, a imapclkban is ilyen tartalmú le­velet hozott a posta Kiskunfélegy­házáról. Annáik reményében idéz­zük a sorokat, italán lehetséges a megoldás, s hoigy hasonló kelle­metlenségre máshol se kerüljön sor. „Súlyos vesdban talmam és egyéb betegségem következtében tíz éve vaevok rokkantsági állo­mányban, Kevéske nyugdíjamból élek, immár ölt esztendeje — mi­óta elhunyt a férjem — egyedül. Régi bérleményemet nemrégen megvásá;x>ltam. s ezzel kapcsola­tosam nagvok a költségterhei m. S akkor iöt*it a ráadás. Lakótársaimmal közösen hasz­náltuk a házhoz tartozó szemét- (táimílót. Mivel ők áttértek olaj tü­zelésire. én pedig maradtam a szén használatánál, gondoltam, meaivesiziem kukát, m-lv sokkal olcsóbb, mint a vaidonatúi. finnen ez iiigvben készültem az ilWéke- seMhez. amiké- egv reggel már csak hűlt helyét láttam oz edény­nek. Hónaookkal ezelőtt panasz­szót fordo" nm emiatt a vállalat­hoz. melv sem ’Htézk-désne. íeffll válaszra nem méltatott eddig. Télen rettenetes kínos volt, amikor a salakot a lalkiásltól távo­li ter ,f én erbe k-lVt cipelnem. Ati-hanem ez a sors vár rám az . következő havas-iege* hó,-ano’<- is. Lelketlen.-k’ vpVnk. akik r. .:. kérdezés nőikül dfWöVek a . 'metes el szál lí fása-ól és szomo- h^gv máig n-m «e^ítoiV-nk orv más!k tartály beszerzőében!’’ ÜZENJÜK Adám Mihál ynénak. Rácsai, másra: A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy a tulajdonost vé­delem illeti meg, ha a birtoka használatában zavarják. Levelé­ből kiderül, hogy ön ugyanilyen helyzetben van, sőt, már káro­sult is. .Javasoljuk: ügyében kér­jen segítséget a helyi tanács szak­igazgatási szervétől, mely hatá­rozatot hozhat a birtoksértés megszüntetéséről, valamint a kár­térítésről. Amennyiben nem or­vosolható birtokvitája .államigaz­gatási úton. jogorvoslatért a bí­rósághoz fordulhat. Futó Györgynének, Kelebiára: A településfejlesztési hozzájáru­lás megfizetése alól mentesül az, akinél az egy főre számított jö­vedelem — ennél figyelembe kell venni a házastárs és a családban levő más, nagykorú .közeli hoz­zátartozó jövedelmét is — a hoz­zájárulás megállapítását meg­előző évbep nem haladja meg a 2500 forintot. Soraiból — ehhez csatolta nyugdíjszelvényét — megtudjuk, hogy ön egyedülálló és a havi nyugellátása a 2400 fo­rintot sem éri el. .mégis kötelez­ték a hozzájárulásra. Bár az ál­talánosan előírtnál alacsonyabb összeget kell fizetnie, ezt is so­kallja. Hogy a mentesítés iránti kérelme ellenére miért döntött így a hatóság, arról nincs értesü­lésünk. gyanítjuk azonban, hogy a fizetési -kötelezettsége nem áll összhangban a vonatkozó jogsza­bállyal. írásba foglalt panaszával veresse fel a megyei tanács pénz­ügyi osztályát „Huszonöt ér munkaviszony’ jeligére, Jánoshalmára: Az egész­ségügy i miniszter és a pénzügy- miniszter 8/1963. (VI. 29.) EüM • PM. számú együttes rendelete ér­telmében a megváltozott munka- képességű személy kereset-, illet­ve , jövedelemkiegészítésben ré­szesülhet, ha — eredeti munka­köre helyett — rehabilitációs fog­lalkoztatás keretében dolgozik. A folyósítandó összeg_ függ a munkaképesség-változás okától és mértékétől. Az ezzel _ kapcso­latos igényt a munkáltatónál kelt előterjeszteni. Ha ön — aki szin­tén nem teljes munkaképességű — így telt, s az új munkaköré­ben ennek ellenére csupán egy­harmadnyi bért kap ahhoz viszo­nyítva. amennyi javadalmazása volt a korábbi beosztásában, ak­kor valami nem lehet rendjén a rehabilitálása körül. Gondjai megoldásához kérje munkahe­lye felügyeleti szervének, vagy a megyei v tanács .munkaügyi osztá­lyának segítségét. Katona Andrásnak. Keeelre: Aki üzemi baleset vagv foglal­kozási betegség következtében lesz keresőképtelen, baleseti táp­pénzre jogosult, mely a napi át­lagkereset — nyugdíj járulékkal, általános jövedelem-adóval csök­kentett — összegével egyenlő. Ha ön is ilyen táppénzt kapott, ak­kor a belegsége idejére nem kö­vetelhet elmaradt jövedelmet a munkaadójától. Előfordulhat per­sze elszámolási hiba. s a követ­kezményeként jelentős eltérés a táppénz és a tényleges .bér kö­zött. ez esetben viszont célszerű kifogást emelni a cégnél, meg az ügyintéző társa do lo mb i zt os-i tás i i gazgatós ág n ál (kirendeltségnél),, amely felülvizsgálhatja, korrigál­hatja az összegeket. Páczi Mihálynénak. Szegedre: örömmel olvastuk köszönő sorait arról, hogy a vásárolt fürdőkád­ja minőségére vonatkozó rekla­mációt milyen gyorsan és kor- rekt módon elintézték a terme­ket előállító kecskeméti gyárban. Ez a tény is igazolta: a piaci- mechanizmusra épülő _gazdasá­gi életünkben a vállalatnak (üzemnek) fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy az általa készített fo­gyasztási cikkel mindegyik vevő elégedett legyen. Szép Miklósnak, Kiskunhalasra: Ha a tényleges fogyasztásánál sokkal nagyobb az áramdíj, ak­kor elromlott a villanyóra, vagy tévesen számolták el az adatait. Az ieazi okot szakértői ellenőrzés derítheti ki. Amennyiben az ez­zel kapcsolatos írásbeli reklamá­ciójával nem foglalkozik a pé- mász helyi kirendeltsége, kérje panaszos levélben a vállalat sze­gedi központiának közbenjárá­sát. Átutalási betétszámlájáról pe­dig tudnia -kell: az OTP-nek nincs joga (lehetősége) felülbírálni az ön nevére érkezett számlák he­lyességét. a dolga mindössze annyi, hogy havonta teljesítse a kifizetési megbízásokat. Szőke Miklósnénak, Kecske­métre: Mint a Kunság Volántól értesültünk, a helyi buszjáratok jegykezelő automatáinak zöme megfelel rendeltetésének. Baj c^ak azokkal van. melyeket hasz­nálói rontottak el. például azál­tal, hogy a nyílásukba kémény tárgvakat helyeztek el. E hibát — ha jelzi az utas — könnyeden elháríthatja a gépkocsivezető ön feltehetően rossz készülékké! próbálta kilyukasztani menet­jegyét. melyet az ellenőr nem fogadott el. A végül is bírságo­lás nélkül' tisztázódott vitás ese­te arra figyelmeztet: ha a biléta érvén vés í t-ésénél ren d el 1 e n e sség tapasztalható, közölni kell a so. főrrel, s a nem működő helyett, 3' kocsiban levő másik automatát kell igénybe venni. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 27-611

Next

/
Oldalképek
Tartalom