Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-04 / 208. szám

write* íii äMBStft • PETŐFI NÉPE O 1986. szeptember 4. s MEG KELL TALÁLNI A MEGOLDÁST A szőlészet és borászat nagyobb lehetőségeket remél •# A hatodik ötéves ten é jszakában ötezer hektáron létesült szőlőültetvény Bács-Kiskunban. A rotációs telepítést a következő években is folytatni kell. Az aranyhomokon csilingel 4 szőlő. A kitikkadt, felperzselő- dött legelőket, sárgára száradt, aszott csöveket hozó kukorica- táblák váltják. Ez lenne a híres aranyhomok? A megnevezésnek fele igaz: homok ez, olyan, ame­lyik négy év óta kiadós csapa­dékra áhítozik, amely fölött az izzó nap a kertészek ezreit ve­rejtékezted. Azokat, akik műve­lik a szőlőt, gyümölcsöt, zöldnövényeket, próbálkoz­nak többféle fortéllyal, hogy megóvják növényeiket a kiszáradástól, hogy teremjen valamit az ültet­vény. Mert a termésre szükség van, az itthon elfogyaszt- batóra és az exportálhatóra. Ez utóbbira nem egy­formán minden kertészeti termékből, de az sem rajzolódott ki még, hogy miből, mennyi adható el külföldön. ­Bács-Kiskun mezőgazdasági területének mintegy 11 százalékán kertészeti növényeket termesztenek. Az utóbbi- hat. évben folyamatosan, olykor roha­mosan csökkent a terület. A szőlőnövényeket 1984 —85 telén tízezer hektárbn súlyos fagykár érte, háromezer hektáron ezután ki kellett vágni az ül­tetvényeket. Az idén a megye középső részén a ta­vaszi fagyok tették tönkre háromezer hektáron a szőlőt. Nem .mondható tehát rózsásnak a szőlé­szeti, borászati ágazat helyzete. Tovább tart az aszály, a termelési .költségek (alapanyagok, gépek, áremelkedések miatt) nőttek, s a borpiac sem a ré­gi. A szőlész-borász szakembereket azonban élteti a remény, ezért' is telepítettek az V. ötéves terv időszakában ötezer hektár szőlőt, s hoztak létre újabb feldolgozókat, g ma már például a magyar pezsgő hatvan' százalékát a megyei gazdaságokban palackozzák. A szőlő—bor-ágazatról Magyar Ferenccel, a Kecs­kemét—Szikrai Állami Gazdaság igazgatójával be­szélgettünk. Szóba került az is, milyen lehetőségei és feltételei vannak az előrelépésnek — Évszázada annak, hogy a szikrai borok hírnevet szereztek e vidéknek, s azóta is kedveltek Az utóbbi években sem tört meg a fölfelé ívelés? — A tények bizonyítják, hogy nem, sőt hozzátehetem: minősé­gi szempontból még többre len­nénk képesek. A szakma is elis­meri a szikrai borokat, az augusz­tus végén Baján megtartott or­szágos versenyen az Állami Gaz­daságok Kereskedelmi Irodájá­nak különdíját- érdemeltük ki, és mintegy tucat borunk, pezsgőnk nyert első díjat. Közöttük a ha­gyományosnak számító nagybur­gundi, kékfrankos, cirfandli, de újabb bor is, ami az utóbbi évek­ben meghonosított merlot szőlő­ből készült. — Az alföldi borvidék is elő­nyére változott? — Ennél több történt: átala­kult, olyannyira, hogy kis tájegy­ségekre tagozódott, s az erre jel­lemző tulaj donságokat hordozó, minőségi bortermelés kerül elő­térbe. Sok üzemet felsorolhatok, (például a kecelit, hosszúhegyit, izsákit, s még folytathatnám a sort), amelyekben olyan nagy volt a fejlődés, hogy a feldolgozóikból kikerülő borok ma már az or­szág élvonalába jutottak. Termé­szetesen a körzetek szőlőtermelé­se is átalakult. —■ A kedvező tendenciák elle­nére napjainkban sok gonddal küzd az ágazat, s ha a szőlőről, borról esik szó bárhol is, azon- ' nal a bajokat sorolják. — Általánossá kezd válni min­den területen, s a kertészetben is a panaszkodás. Nem vitás, hogy gondjai vannak az .ágazatnak. Azonban nem azt tartom elsőd­leges cselekvésnek, hogy sorakoz­tassuk a közelmúltban elmulasz­tott alkalmakat, például a tele­pítések körében, vagy az export­piaci helyzet kedvezőtlen válto­zásán rágódjunk. Ennél fonto­sabb feladatunk van, az, hogy fel­tárjuk és előtérbe állítsuk a le­hetőségeinket. — Vannak jó lehetőségek? • — Kivezető utak vannak,^me­lyeken el kell ipdulni, mégpedig a piaci igények figyelembevéte­lével. A’minőségi borok ugyanis eladhatók a szocialista és tőkés piacokon egyaránt. De a minősé­gi szőlőből olcsó bort ' nem tu­dunk előállítani. Az olcsó bor ké­szítésének álapjait úgy lehet le­rakni, ha szerényebb minőségő fajtákból, kisebb igényű ültetvé-- nyeket hozunk létre. Olyanokat, ahol a termesztés minden moz­zanatát (a szüretet is) géppel vé- •gezzük, a telepített fajta fagytű­rő és" betegségellenálló, perme­tezni nem kell. Ez utóbbi azért is fontos, mert a piac elvárja, hogy kevesebb vegyszert (nem •műtrágyából!) használjunk á ter­mesztés, sőt a feldolgozás során is. Mindezzel elérhetjük, hogy en­nek a szőlőnek a termelési ön­költsége a minőségi borszőlők­höz képest egyharmaddal csök­ken. — Üev tűnik, mintha álomfaj­tát említene. Ml a gyakorlati reá. lltása az elhangzottaknak? — Három ilyen fajtánk van a kutatóállomásunkon, szaporítá-. sukat elkezdtük. Vagyis az elkép­zelés a gazdaságunkban már gya­korlati útra került. Ezek a fajták úgynevezett alapboradóak. Ké­szíthető belőlük könnyű, alacsony alkoholtartalmú bor, és az üdítő­ital-gyártásra alkalmas szőlőlé, is. — Vagyis azt vallja: telepíte­ni kell, mégpedig új fajtákat. Engedje meg, hogy a diplomácia mindennapos szóhasználatával élve említsem: „meg nem erősí­tett hírek szerint” a telepítések állami támogatását megszünte­tik, vagy időlegesen befagyaszt­ják. — Erről én is hallottam, és saj­nos megcáfolni sem tudom. Az ilyen jellegű fontolgatások ellen' viszont tiltakozunk. Többes-? számban mondhatom, mert vala­mennyi kertésznek és a szőlővel foglalkozónak azonos az állás­pontja. t — Miért ne lenne igazuk azok­nak, akik a telepítések akár idő­szakos leállítása mellett törnek lándzsát? Hiszen a tavalyi bor­termés nagyobb része hordókban áll, vagyis nincs exportpiaca a magyar bornak. — A rövid válaszom: ez a fel­szín. Ha mélyebben vizsgáló­dunk, kideríthető, hogy igény van a magyar borra külföldön, a hazai ellátás érdekében is szük­séges a telepítés, s ez az ágazat a népességmegtartó képesség szempontjából sem elhany.agolha­"tó. Nem arról van szó, hogy nö­, véljük a szőlőterületet, hanem a selejtezésre érett ültetvények pótlásáról ’ kell gondoskodni. Vagyis a rotációs telepítést szor­galmazom. Az országban száz­ezer hektár szőlőültetvényre vari szükség, amely csökkerini . fog, ha a telepítések támogatása megszűnik. Könnyen úgy járha­tunk, mint az almával... — Csak nem az derült ki nap­jainkra, hogy több alma kellene? — De bizony az, s már tavaly megállapítható volt, amikor js az exportkötelezettségeihket sem tudtuk teljesíteni. A kivágott ül­tetvények helyett nem volt új telepítés, emiatt lecsökkent a ter­més, amit a kedvezőtlen időjárás is megvámolt. — Vagyis hiányolja a külföldi piac elemző felmérését, a ponto­sabb külkereskedelmi informá­ciókat? — Még mindig távol vagyunk a piactól és nem tapasztaljuk, hogy a külkereskedelem mindent megtenne termékeink értékesíté­séért. Az ismert osztrák és olasz borbotrány után a magvar borok iránti keresletnövekedésre szá­mítottunk. Ez ném történt meg. Az okokat kutatva’ az is kiderült: nem ajánlották fel borainkat a külkereskedők és intenzív piac­kutatás sem kezdődött. Ugyan­csak megemlítem, hogy fel kel­lett volna már mérni és ismer­nünk kellene a szovjet piac igé- nvét is. Ehelvett a bizonytalan­ság nem kellemes hangulata leng a termelők körül. Vagvis van te- . endő a külkereskedelmi munká­ban. sőt a változtatáshoz Is jő példa áll előttünk: a húsipari Vállalatok közösen hoztak létre külkereskedelmi szervezeteit — A tőkés piacok megszerzé­séhez és megtartásához, a folya­matos palackos bor-értékesítés­hez nagyobb mennyiségű és jó minőségű stabil borok kínálatá­ra van szükség. Erre azonban nincs teljesen felkészülve a ha­zai borászat. — Az alapok megvannak, de kétségtelen, hogy fontos techni­kai eszközök hiányoznak. Jelen­tős befektetést igényel a borok vegyszermentes, úgynevezett aszeptikus gyártási technológiá­jának bevezetése. Erre viszont nincs pénzük sem a szövetkeze­teknek', sem a vállalatoknak. Az elmúlt évék időjárása — a téli és tavaszi nagy fagykárok, a ne­gyedik éve tartó aszály — miatt nagyok a terméskiesések, s a be­vétel, így a jövedelmezőség is erőteljesen csökkent. A fejlesz­tés forráshiánya gátja az előre­lépésnek. — Leegyszerűsítve a helyzetet: nem tudnak technológiai korsze­rűsítésekbe és fejlesztésekbe kez­deni, mert ehhez nincs elegendő bevétel, vagyis pénz, azért, mert piaci kereslet a magasabb minő­ségű borok iránt van, amit vir szont az alacsony technikai szín­vonal miatt sem tudunk teljesí­teni. A fejlesztést viszont azért nem tudják finanszírozni, mert nincs elég dollárbevétel. Ez a circulus viciosus, az önmagába visszatérő kör... — Ezt kell széttörni,' amihez feltétlenül szükség van a tárca és á kormányzat segítségére. Ugyanis ha most • lemaradunk, nem tudunk «alkalmazkodni az igényekhez, bizonyos, hogy kiszo­rulunk az exportpiacokról, s ez semmiképpen sem lehet cél. Kü­lönösen azoknak a gazdaságok­nak van szükségük a segítségre (akár egyedi elbírálás alapján), amelyekben az időjárás kártéte­lei miatt megingott a pénzügyi egyensúly. A forgalmi adó mér­séklésétől kezdve a hitelátüte­mezésig megvolna erre a lehető­ség, sőt a hitelek elengedése is elképzelhető, mint ahogyan pél­dát találunk hasonlóra az ipar területén. És természetesen a sző­lőtelepítések támogatását is fenn kell tartani. Az Alföldön egy hek­tár szőlő telepítési költsége át­lagosan 350 ezer, a hegyvidéken 450—550 ezer forint. Erre az or­szágban sehol sem tudunk ennyit költeni. Olyan balga viszont nincs, aki például Tokajhegyal- ján szőlő helyett a rozstermesz­tést tartaná fontosabbnak. Te­hát indokolt a támogatás. A Du­na—Tisza közi jobb homokterü­leteken gazdaságosan csak a sző­lőt lehet termeszteni. Ugyanak­kor a szőlő—bor-termelés több körzetben a megélhetés legfőbb forrása. Tehát társadalmi feszült­ségeket. életszínvonal-romlást is okozhat, ha elmaradnak a telepí­tések. csökken a szőlőterület, és az ágazat leitőre kerül. Az üze­mek akarják és vállalíák a tele­pítéseket. hogy a versenvképessé- gét fokozni tudiák ennek a ker­tészeti ágazatnak. Csabai István A magyar ■hűtő-, kon­zerv- és pap- nikaipar, vala­mint a fo­gyasztók ma nagyobb részt haziaii fajtájú zöldségféléket vásána’.ihBtnak a termesztők­től. A zöldsé­gek vetésterü­letiének _ — egyes fajták­ból — 30—100 százalékán az intézet kuitaitói általi létreho­zott hibridek, fajtáik talál Inaitok. Az általános laükalmazikodóképes- ségű piairadicsomfajtáik, a bőter­mő, betegségekkel szemben el­lenálló, viagy laizoikikail könnyen megbirkózó fűszer és étkezési paprikák nemcsak náiliumik, ha­nem külföldön is tért hódítóinak.' A hagyma, csemegekukorica, a zöldborsó és zöldbab, a gyökér­zöldségek nemesítésének eredmé­nyeiből pedig a feldolgozóipar nyer a legtöbbet. A kis- és nagytermelők egy­aránt élvezhetik jótékony hatá­sát az intézett fájták megjelené­sének. elterjedésének. Egyrészt úgy, hogy ezek a hazái adottsá­gokhoz jidbham alkaCimaeikodnak, másrészt a nagynevű külföldi zol dségvetómag-forglalmia zó vál­lalatok a gyengébb képességű fajtákkal nem jelentkezhetnek a magyar piacon. Ez a verseny ko­moly kihívás a kutatóknak, dé mindenképpen előny a termesz­tőknek. A (kihívásra megfelel az intézet az új fajtáikkal, odyany- nyúna, hogy egyre több világcég jelentkezik, érdeklődik ezek után. Például a paradicsom nemesíté­sében közös fejlesztések kialakí­tására is sor kerüllt, és a közel­jövőben a zöldpápiniika és az uborka is besorol a külföldről pénzügyileg és tervekkel is tá­mogatott programokba. A ma meglevő fajták fenntar­tásának munkája az intézetben nem látványos, de mindenkép­pen szükséges, ami nélküli ezek „ellkorcsosodhatniának”. Nem be­szélve arról, hagy ez a tevékeny­ség megakadályozza, hogy a köz- termesztésiben megjelenjenek az értéktelenebb, kevésbé gazdasá­gosain termelhető zoldségfajlták. Az intézet munkatársai igye­keznek a különleges zöldségnö­vények iránti igényeknek ismeg­• Ígéretes uborka a K-Livssé. • Űj paradicsom fajta a Slágeré felelni. Igaz, ezek jelentősége? nem akkora, ‘hegy nemzetköz.: hírüket, 'házai lehetőségeik?. > módosítaná. Kivétel ezek köz- . • is akad, például a üjatskagioinbEi nemesítése, termesztéstecbnció- giájának kidolgozása, amely ma már az egyik legismertebb ered­ménye a kecskeméti kutatókra; d A Zöldségttermesztési Kutató Intézet Fejlesztő VáliMatnái leg­fontosabbnak lazít tartják, hogy kutatási témákban elért jó pozí­ciójukat megőrizzék, erősítsék. Ennék érdekében új belső szer­vezési anyagi-érdekeltségi rend­szert atalkiítárnák ki. A -légjobb- eredményeket felmutatni tudó- team-ek, kutatócsoportok, meg­különböztetett figyelmet kaidnak ebben a költségvetésben. Egyik feladata a vállalat vezetésének a kutatógárda kiegészítése friss; erőkkel, fiatalokkal. Ma nagyon jól' képzett, már eOismerést- ki­vívott nemesi-tők dolgoznak, az. intézetben, s a jövőbeli folyama­tos munka zálogaként a terv­szerű fiatalítást vették célba. Gál Eszter telepítési program ezer hektárrá — dollarezrek szárazvirágból tJj utakon a gyümölcstermesztés Nem is olyan régen a Duna— Tisza közét az ország gyümölcsös­kertjének tartották. Ezerhektár, szám pompáztak az ültetvények, s nyaranta illatozó vagonokban, szekereken utazott innen a sok­féle, homokon termett, értékes kertészeti termék. Ezt a hegemóniát napjainkig, ha meg is őrizte Bács-Kiskun megye, a kertészek, különösen a gyümblpsészek zászlaja már nem leng olyan büszkén. Az egyre in­kább közszájon forgó közgazda- sági fogalmak szerint szinte min­denki tudja: válságban az ága­zat. Magasak a költségek, drá- gáh termelnek, beszűkült a mun­kaerő-kínálat, különböző okok miatt ingadozik a külpiac érték­ítélete stb. Egyszóval, kockázatos ' vállalkozásnak' tűnik gyümöl­csös telepítésébe fogni. Mégis van jó néhány állami és szövet­kezeti gazdaság, ahol nem hagy­tak fel a próbálkozással, az új keresésével, így a gyümölcstele­pítéssel sem. Ezek egyike a kecs­keméti Magyar—Szovjet Barát-" ság Termelőszövetkezet. Míg a megyében az előző öt­éves tervidőszakban 6 ezer 251 hektár gyümölcsöst vágtak ki, s csak 668 hektárt telepítettek, ez a gazdaság ezerhektáros telepí­tési progr i-ot dolgozott ki. Je­lenleg 264 nektár termő kajszi, alma, cseresznye, meggy, szilva és ribiszke díszük kertjeikben. Néhány esztendő múlva újabb 42 hektár szilvával, 15 hektár cseresznyével és 45 hektár kaj­szival bővül az árutermő terület A szövetkezet vezetése — ta­lán ezért is kerülte el őket a válság — sohasem fukarkodott a türelemmel, a bizalommal. Ez az ágazat a fejlesztési pénzekből mindig bőven részesült. Így a korszerű technika, az új fajták; egyáltalán a gyors szemléletvál­tás utat talált a kapukon belül­re. Míg másutt a munkaerőhiány miatt tönkrement, elértéktele­nedett gyümölcsre panaszkod-* tak, a Gerőmajorban már • két Kilby és egy Schaumann rázó­gép járta a kerteket. A Kecske­méti Borgazdasági Kombináttal kötött hosszú távú üdítőalap­anyag-termelési megállapodás az ipari „céltermelés” élenjáró példája. De vehetjük példának a Hungarofructtal összefonódó te­vékenységüket is: ami a téeszben exportképes gyümölcs, az való­ban határainkon túl talál vevő­re. Abból pedig, ami nem állja meg a helyét az üzletek polcain, • Munkában a rázógép a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz: szilvaültetvényében. a konzervgyárakban,’ pálinka ké­szül a szövetkezet szeszfőzdéjé­ben, vagyis teljesen zárt a kör, minden szem gyümölcsből áru lesz'. Idén kezdik a szakcsoportos gyümölcstelepítést is, ahol az egyéni érdeket sikerül az áru­alap-bővítés céljából csatarend­be állítani. A Hírős Napok idelátogató ven­dégei hetven szflvafajtát ismer­hetnek meg a gerőmajori ültet­vényben. Ennyivel kísérleteztek, míg dönteni tudtak a legjobb öt mellett. Ezek: a Stanley, Blue, Free, President és két cacanski a Lepotika és a Naybolja. Har a dísznövénytermesztés ke­rül szóba, legtöbben a szépen kö­tött csokrokra, ünnepi bokréták­ra gondolunk. Az ország legna­gyobb szárazvirágkötészetialap- anyag-termelő gazdaságában, a kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz-ben azonban erről másként vélekednek. Két tele­pükön mintegy ötezer négyzet- méteres üvegfelület alatt állít­ják elő a megyeszékhelyen talál­ható öt saját virágboltjuk vágott­és cserepesvirág-kínálatát. Ha & termés lehetővé teszi, jut az üveg­házból más megyei városok üz­leteibe is. Ez tevékenységük egyik oldala, a másik a szántó­földi termelés. Egy évtizede kezdték hat-nyolc hektáron a szárazvirág-termesz­tést. Ez a vállalkozás viszonylag egyszerű, annál inkább nagy szak­értelmet kíván, hiszen a -piac igencsak ingadozó. Nagy előnye viszont, hogy nem szükséges drá- s ga termesztőberendezés, s a ter­mék végleges „elkészültéhez” ele­gendő a nap melege. Az eddigi rekordjuk az 1984-es esztendő­höz fűződik, ekkor ugyanis, nyolc és fél. millió. forint értékű évelő sóvirágot, egynyári sóvirágot és különböző mákféléket exportál­tak a tőkés országokba. Emellett mintegy öt hektáron kardvirágot nevelnek. Részint vágott dísznek, másrészt a hagymájáért, amit belföldön értékesítenek. Az ága­zat évente hárommillió forintot is meghaladó eredménnyel járul a gazdaság nyereségéhez. Czauner Péter A hazai zöldségprogram, nemesítés, fajtaíenntartás, termesztés, technológiai fejlesztés felelőse a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat. Jogelődje — az 1943-ban alakult Ál­lami Kertészeti Telep — hagyományait követik az itt dolgozó kutatók. Akkor a maggyűjtés, valamint a paradicsom-, káposzta-, saláta-, ubor. ka-, borsó- és babfajták vizsgáLata veit a főbb feladat. Az elmúlt évek alatt állami elismerést kapott 150 fajta megalapozta, megszilárdította az intézet hírnevét hazánkban és külföldön egyaránt. A feladatok bővültek, mar a cél a nagyüzemek és a háztáji gazdasá­gok zöldségtermesztésének fejlesztése, a hazai, valamint a külföldi eredmények elterjesztése. Az intézet 1984-től önálló fejlesztő vállalat­ként működik, kiegészítőként mezőgazdasági termelést is folytatva. Előállítanak elit és hibrid vetőmagot, valamint néhány termék feldől, gozására is vállalkoznak. ' KIHÍVÁS A KUTATÓKNAK, ELŐNY A TERMELŐKNEK Verseny a zöldségnemesítésben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom