Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1986. September 29. GÉDERLAKI KÖZ ÉRZET JELENTÉS Hűek a szülőfaluhoz GÉDERLAK. Ezerkétszáz lakosú kis község a Duna mentén. A diplomások közül kevesen választják a falusi élet­formát, pedig több kedvezmény jár(na) nekik, mint a városban elhelyezkedők­nek. A falu—város-közötti különbségek Géderlakon is éreztetik hatásukat. A lehetőségek sokkal jobbak Kalocsán, Baján, Pakson, ahová elvándorolnak a községből. Mások pedig úgy gondolják, nem kell ■azért elköltözni a szülőfaluból, hogy jobb, kedve­zőbb körülményekre találjanak. Ha szórakozni »karnak, autóba ülnek, s rövid idő alatt elérik a vá­rost ... A lakásépítéshez, a letelepedéshez pedig sokkal nagyobb segítséget kapnak falun. Olyan fia­talokkal találkoztam Géderlakon, akik fontos szere­pet vállalnak a falu életében, s még egyszer sem fordult meg a fejükben, hogy elköltözzenek onnan. Számításaikat megtalálják diplomával, és anélkül is. Kőművesből tanácselnök Sül Lászlónak a község köz­pontjában emeletes családi há­za van. Csöngetek. Előzetesen annyit tudok róla: fizikai mun­kásból lett tanácselnök. A tava­lyi választások hozták meg szá­mára a sikert. Nem vágyott so­hasem íróasztalra, a köz érde­kében azonban mindig szívesen tevékenykedett. Innen tehát a géderlakiak bizalma. — Tizenöt esztendeje már, hogy kitanultam a kőműves mestersé­get — meséli. — A katonaság után Úszódon kezdtem dolgozni, a tée&zben. 1974-ben hívtak ide, a szomszéd faluba építésvezető­nek, s akkor lettem párttitkár. Egy évtizedes munkám legna­gyobb eredményének azt tartom, hogy az egyébként nyugtalan ter­mészetű községekben sikerült a lakosság körében elégedett han­gulatot teremtenem. En,is jól ér­zem magam itt. Leérettségiztem, marxista egyetemre jártam, felső­fokú politikai diplomát szerez­tem. A termelőszövetkezet párt­titkára és személyzeti vezetője vagyok, s tavaly óta társadalmi ' tanácselnök. A megyei tanács tag­jai közé választottak. Úgy érzem, megbecsülnek. — A jó közérzetet befolyásolja, hogy mennyi van a borítékban, van-e kényelmes otthon, s meg­értő család. — Nyolcezer-hétszáz forintot keresek. Saját erőből építkeztem, sok mindent magam bütyköltem, mesteremberért nem kellett sza­ladgálnom. Család? Van az éle­temben egy olyan pont, amiről nem szívesen beszélek. Elváltam. Tavaly nősültem újra. Kiegyen­súlyozottan élünk. — A Duna mentiek szorgos emberek. Gondolom, a géderlaki értelmiségiek sem hátrálnak meg a munka elöl... — Valóban így van, sokan gaz­dálkodnak a földeken. Nekem is van egy hold háztájim. ugyan­úgy, mint más tsz_tagnak. A fa­rároknak illetményföld jár. Saj­nos. kevés idő jut a szorgos.ko- dásra. de muszáj valahogy tisz­tességes fizetéskiegészítést sze­rezni. A tanárnő elégedett Farkas Lászlóné matematika— fizika szakon végzett 1982-ben. A szegedi Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskolán levelezői volt. Min­dig tanítani akart. Egy kis var­gabetűvel került a pályára, az érettségi után a kalocsai Fékon munkaügyi osztályán dolgozott. Képesítés nélküli pedagógus­ként kezdte, Úszódon. A gsder- laki tantestületbe 1977-ben hív­ták. Kétszer volt gyesen, fiával és lányával. Négy esztendeje ta­nít ismét. Zsúfoltak a napjai, hi­szen a felsőtasozatosöknak oktat matematikát. Mivel ő az úttörő- csapat vezetője. így gyakran dél­utánonként is az iskolában tölti az ideiét. — Sok képesítés nélküli tanár van nálunk — mondja. — Ügy hiszem, ez nemcsak géderlaki je­lenség. Az viszont elkeserítő, hogy akik megszerzik a diplo­mát, nem maradnak a tantestü­letben. Éppen ezért inkább a helybeliekre számítunk elsősor­ban. Vagyunk néhánya.n, alkik Géderlakon telepedtünk le. Mi is itt építettünk házat. A férjem az uszódi téesz lakatosüzemének megbízott vezetője. A családiban sikerült jó légkört kialakítani, s ehhez hozzátartozik az, hogy • Sül László családi háza előtt • Farkas Lászlóné tanítványaival. munkahelyeinken sincsenek prob­lémák. Elégedett vagyok. A fi­zetésem ötezer forint körül van, a háztáji földön káposztával fog­lalkozunk. Sok a munka, csak az idő kevés hozzá. — A kisebb településeken min­denki ismeri egymást, úgymond szem előtt vannak az emberek. Nehéz-e a pedagógusnak tekin­télyt szerezni? — Igaz, hogy .mindenkit isme­rünk. Ez azért jó, hogy a szülők­kel, a gyerekekkel hamarabb megtaláljuk a hangot, bár az is megtörtént, hogy néhány gyere­ket átírattak a szomszédos köz­ség iskolájába, azt remélve, hogy ott jobb jegyeket kap majd a csemete. Mondhatni: a saját fa­luiban nehezebb tekintélyt szerez­ni. s ha ennek birtokába jutunk, nehéz megtartani is. Lelkesedéssel A művelődési ház igazgatóját, a községi pártalapszervezet tit­kárát, a filmszínház üzemvezető­jét. a tűzoltóparancsnokot kere­sem. Nem vagyok nehéz helyzet­ben. mert mindezek az elfoglalt­ságok egy személyre várnak: Kovács Sándorra. Lelkes géder­laki fiatalember. / — Amióta befejeztem az álta­lános iskolát, a közéletben tevé­kenykedem. Lakatos szakmát ta­nultam. 1983-ban lettem tiszte­letdíjas. egv évvel később pedig főfoglalkozású igazgatója a mű­velődési háznak. 4400 forint a fi­zetésem. Ha a szakmában ma­radtam volna, Lényegesen többet keresnék. De arra tettem fel az életem, hogy Géderlakon jó kö­zösséget hozok létre. A klubunk népszerű. KISZ-alapszervezetünk nemrég kapta meg a KISZ KB dicsérő oklevelét. Tánccsopor­tunkban három generáció talál­kozik, megyeszerte ismerik őket. A hagyományőrzést fontosnak tartottuk, ezért hoztuk létre a tánccsoportot néhány esztendeje. • Kovács Sándor nagy lelkese­déssel dolgozik. S hogy jól tettük, ma már belát­juk, hiszen a fiatalok szinte .min­dennap együtt vannak, érzik a közösség szükségét. — Könnyű volt megnyerni őket? — Igen. Mivel a KISZ székhá­za is a művelődési otthonban van, könnyebb a szervezés. In­nen már csak epy lépést kellett tenni, hogy a műsorokra, a film­vetítésekre az idősebbek is be­jöjjenek. Ha kevesebb bevételt hoz egv-egv rendezvény, akkor a következőt nyereségessé kell tenni. Ilyenkor bált hirdetünk, az mindig jól sikerül. * A géderlakiak nem panaszkod­nak. Jó a közérzetük, megtalál­ták helyüket, örömmel végzik dolgukat. Azt mondják: nem baj, hogy kiesi a település .. . Igaz is, a közösségteremtés nem ilyeneken múLik! Borzák Tibor A veréb halála A veréb nem volt túlságo­san bátor. Semmi másra nem vágyott, csak szerény családi boldogságra. Egyszer, amikor éppen a telefonvezetéken ült, arról gondolkodott, tulajdon­képpen meddig terjednek a szerény, óvatos élet határai. Hirtelen megszólította őt a macska': — Mondd csak, nem vagy te túl vakmerő azzal a re­püléssel? Meglátod. egyszer leesel, és összetöröd a fejed. Ne felejtsd el a közmondást: Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik! Én csak a feleségedet sajnálom, kü­lönben nem érdekelne a do­log. És ráadásul gyerekeid is vonnak. Vigyázni kell ma- aadra. hiszen családfenntar­tó vagy. — De a fecske is repül — mondta bátortalanul a ve­réb. — Az egészen más dolog — legyintett a farkával a macska. — Az egyszer itt van. egyszer Olaszországban van, hozzászokott a könnyű élethez, te csak ne hasonlítsd magad hozzá. Az már régen eladta a lelkét az ördögnek, és akinek nem lehet taná­csot adni, azon nem lehet se­gíteni. De te itt születtél, közénk tartozol, biztos, hogy itt is akarsz meghalni. A veréb gondolkodóba esett. Eddig még soha nem jutott eszébe, hogy leeshet, és összetörheti magát. — Különben is — folytat­ta a macska —. neked nem való az olyan könnyelmű élet, amilyet a fecske él. Csak legyeket fogdos, te vi­szont tisztességesen meg tu­dod találni az ennivalótokat a földön is. nem vagy rá­utalva a legyekre, igazán nem is értem, miért kockáz­tatod mea a repülést a ma­gasban. Miért keveredsz ilyen veszélyes dolgokba? A veréb, amikor átgondol­ta. amit hallott, egyszerre megrémült a saját vakmerő­ségétől. és elhatározta, hogy ezentúl csak a földön fog járni. Kitárta szárnyát és óvatos repüléssel leereszkedett a te­lefonvezetékről a földre, ahol a macska már ugrásra készen várta. Ez volt a veréb utolsó repülése. J. A. Tallo (Ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia SÍ SA JTOPOSTA g Lesz-e újra cipő javítás Jánoshalmán? Kozári József — Jánoshalma, Magyar u. 12. szám alatti lakos. másokat is érdeklő •— észrevé­teleit, kifogásait osztotta meg velünk: — Aligha mondok meglepőt azzal, hogy a családokban, ma mar alaposain fel kell készülni a lábbeli vásárlására. Egyfelől azért, merít nem egyszerű rátalál­ni a kényelmes, eszfcótiikiaiilag is megfelelő, s főleg strapabíró, a sárnak, víznek is valaimemnyioe ellenálló párra, másfelől amiatt, mert e terméknek általában bor­sos az ára. Nyári női szandált sem igen lehet már kapni 8—900 fotniinton alul, a szép fazonú férfi- cipőre pedig nyugodtan rá lehet szánni a másfélezret. S ha nieim szerencsés az ember, akár né­hány hetes használat után már láthatja: itt elszakadt a pánt, ott a varrás mentén reped a bőr, másutt meg a ragasztott felületek kezdenek elválni egymástól. ■ Családomban is jó néhányszor volt részem az ilyesféle hibák drámai fölfedezésében, de men­tem a helyi ipari szövetkezet ja­vítórészlegébe, ahol az idős mes­terek varrtak—ragasztottalk—.szö­gezték, és megint használhattuk cipőinket. Egy ideje sajnos már nincs lehetőség effélére. Ugyanis véglegesen lakát került a műhely bejáratára. Egyesek szerinit ráfi­zetett a cég e szolgáltatására, azért szüntette meg, mások úgy vélekednek, a 70 év körüli szak­emberek nem vállalták már a sok munkát ' Hogy melyik 'magyarázat igaz, fogalmunk sincs, de azt tudjuk- tapasztaljufk, hagy inagyon hiá­nyoznak a javítók. Nélkülük most kénytelenek vagyunk az elsza­kadt félsőrószű, vagy éppen ki­lyukadt talpú cipőnk helyett má­sikat venpi. Ilyen luxust azonban nem engedhet meg magáinak egy szerény jövedelmű csiailád. Rájuk, igondol-e valaki? Szerintem a legrosszabb lépés volt ibecsukmi a, részleget, inkább át ikieililetit vol­na szervezni a működését oly módon, hogy ezentúl gebines rendszerben fogadhassa a meg­rendelőket. Persze az is -megol­dás lenne, ha 'a környékbeli va­lamelyik szolgáltató vállalná, ■hogy a kijelölt helyen összegyűjti a. reparálásra szoruló jánoshalmi cipőket, s azokat megjavítva ugyanoda visszahozza. Mielőtt a kedvezőtlen körül­ményt túlságosan dramatizálnánk, sietünk leszögezni: a 13 ezres lé­lekszámú helységben rendszere­sen dolgoznak cipőjávító kisipa­rosok, igaz, alig győzik kielégíte­ni az igényeket. Nem vitás, a problémát másutt kall gyökeresen orvosolni. Ezzel kapcsolatosan beszélgettünk a Jánoshalmi Bács­ka. Ipari és Építő Szövetkezet műszaki vezetőjével, a;ki aiz aláb- biákat közöltté: — Bár a részlegben mindig sok volt a javítanivaló, s az idős cipészek szinte az erejüket meg­feszítve dolgoztak, a ráfizetést nem tudták elkerülni. Ennek oka volt, hogy az utóbbi időben lé­nyegesen emelkedtek a nyers- anyagárak, melyet — lévén kö­tött és maximált árazású javítá­sokról szó — nem háríthattunk át a megrendelőkre. S ehhez jöttek még az energia és az üzlet fenn­tartásának költségei. Leegyszerű­sítve azt mondhatom: 1 forint bevételre dupla kiadás jutott. Különben felajánlottuk a szak­embereknek, hogy laza elszámo­lású szerződéses viszonyban ma­radhatnak a helyükön, ám e le­hetőséggel nem éltek. Jelenleg — tudomásom szerint — odahaza vállalnak és végeznek cipőjaví­tást. A részleget nem számoljuk fel, hiszen oda visszavárjuk a most sorkatonai szolgálatát töltő fiatal, cipész szakmájú munka­társunkat. E szolgáltatást valami­lyen formában szeretnénk foly­tatni, noha azt sem vennénk zo­kon, ha más településen levő ci­pőjavítók vennék át tőlünk a „stafétabotot”. MARAD A ZÖLDÖVEZETI JELLEG Űj telkek a Semmelweis utcában Egyed Ferenc, Fekete" Károly- né, dr. Kántor Ferenc és még tíz társa írta alá a szerkesztő­ségünkhöz érkezett sorolkat, me­lyek szerint: Űk, a kecskeméti Semmelweis utca lakód aggodalommal vet­ték a hírt arról, hogy a sző­kébb környezetükben immár 25 éve ápolt zöldterület jelentős részét felszámolja a tanács. Az o-k: építési telkeket alakítanak ki. ,,Megértjük, hogy errefelé is hasznosítani kell a szabadon le­vő négyzetmétereket, de a fel- használás módjáról -illett volna vélünk is elbeszélgetni. Ennek híján, úgy érezzük, mintha sem­mi közünk sem lenne az álta­lunk fával és fűvel beültetett, s féltőén gondozott területhez, ami ieVnleg -is ékessége utcánk­nak ...” — panaszolják olva­sóink. A kissé furcsának 'tűnő tele- nü’iásf elfedési intézkedésről felvilágosítást kértünk -a Kecs­keméti Városi Tanács műsz-ki osztályának vezetőjétől. Hegyes Ferenctöl. aki ezeket mondotta: — A MAV-vonafat keresztező Ceglédi út megnövéked ett for­galmának csökkentése érdeké­ben felüljáró létesítését 'hatá­roztuk el. Ezzel kapcsolatosan legelőször olyan tervek készül­tek, ma’vek miatt a vasúthoz közeli Semmelweis utcában épí­tési tilalmait kellett elrendél­jiünK. Miután azonban a városi wunacs a műit esztendő végen az esszeruDD megotoas menett eluntait, s minek következtében moaasiui a felüljáró nyomvona­la — az a Bethlen körút irá­nyában vezet majd —,, fel,oldot­tuk a itiilialmiat. figyelemmel az egyéni ház­építés iránti igényekre, szakem­bereink a szóban forgó utca vasút félöli részén is találtak beépítésre alkalmas területet. A telkek parcellázásának részle­teit egyeztettük a kerület ta­nácstagjával, Varga Lászlóval, aki idén áprilisban tartott ta­nácstagi beszámolóján ismertet­te elképzeléseinket -a megjelent választókkal. Közöttük voltak az utcabeliek, akiknek véleményét, javaslatát — ezeket később írás­ba foglalták — felhasználtuk a végleges rendezési-beépítési terv elkészítésekor. Ennek Lényege: Tizenegy új telket alakítunk ki. rtfblyeken a csendes villa­negyedhez illő, egyedi kivitele­zésű családi házak épülnek. A közterület többi része érintetlen marad, ott játszótér és park lé­tesülhet. Mindent egybevetve, hadd nyugtassam meg az érde­kelteket. hogy nem változik meg a Semmelweis utca zöld­övezeti jelllstgie. Akinek további információra van szüksége az ügyben, készséggel állunk ren­delkezésére 'a műszaki osztályon, ahol megtekintheti a vonatkozó 1 terveket. Fogadószoba Ha hiszik, ha nem, saját esetemmel bizonyítom, hogy a semmiből is lesz valami. Már tudniillik ott, ahol a pontiait- lanság okozta anyagi felelőssé­get rutinosan hárítják át más­ra. Az történt, hogy ez év júni­us elején személyesen jelen­tettem be a helyi oktatási in­tézmények gazdasági hivatalá­ban: kisfiámat nem járatom óvodába a nyári hónapokban. Gondoltam, ez a közlés elég ahhoz, hogy arra az időszakra ne számfejtsenek utána élel- mezéstiérítési költséget. Minit kiderült, kissé naiv voltam .. . Noha gyerekem az óvodai étkezőhelv közelében sem járt az em’ített terminusban. mégis köteleztek több mint 260 forint megfizetésére. Az ok: júliusban három héten át szerepelt az óvodába járók lis­táján, s mert eszerint készült az elszámolás, az étkezésítérí- tési kötelezettségem vita tár­gyát sem képezheti. Legalább­is ezzel próbálkozták meg­nyugtatni, Sokszor hallottam 'már, lehet sztornírozni, a téves könyve­lési adatot eltörölni, ám ilyes­miről hallani sem akarnak eb­ben a hivatalban. Miarad hát a furcsa egyenleg: fogyasztó■ nélkül kiegyenlíteni a fogyasz­tás számláját. Így lesz a sem­miből valami... (Elmondta: Spongri Ferencné izsáiki < lva- sónk.) MÉLYÍTENI KELLENE Mint téesznyugdíjas, magam is tisztában vagyok vele, hogy eső hí­ján csak sínylődnek a növények. Ha azonban nem mezőgazdasági dol­gozóként, hanem például a szűkebb környezet egyik lakójaként mézem a szárazságot, örülök neki. Miért? Mert a csapadék következtében ne­héz helyzetbe kerülnénk. Utcánkban immáron egy esztendeje nem felel meg rendeltetésiének a vízelvezető árok. Tisztítjuk rendszeresen, csakhogy mindez afféle felületi kezelés. A baj ott van, hogy a- mélysége nem alacsonyabb a szomszédos telek szintjénél, így az esővíz — télen pedig a hóié — a házak mentén gyűlik össze. Egyesek azt mondják, hogy vízvezeték­hálózat van lefektetve az árúikban, azért egyáltalán nem lehet magyob- bítani. Mások szerint mintegy fél méternyi mélyítés még semmiféle káros következménnyel nem járna. Mi szakmailag nem tudunk beleszólni a vitába, sürgetjük azonban annak rendezését, közben pedig aggódva nézzük az eget és fohászko­dunk: még ne essen... — írja a Katymár, Arany János utca 8. szám alatt lakó Húszak Károly ÜZENJÜK „Kalocsai előfizető” jeligére r Több állattartó nevében írt leve­léből megtudjuk, hogy nincs min­den rendjén a helyi állategész­ségügyi szolgáltatás körül. Taná­csoljuk: elgondolkodtató — és a panasz részleteit is tartalmazó — soraival keresse fel a megyei ál­lategészségügyi állomást. Címe: Kecskemét, Halasi út 34. 6000. Lajkó I.ásziónénak, Kecelre: Ha ön bedolgozó, havi 500 fo­rintot elérő (meghaladó) kereset­tel bír, biztosítottnak minősül, tehát a munkaviszonyban meg az ipari szövetkezeti tagsági viszony­ban állókra vonatkozó szabályok szerint kaphat gyedet. Ameny- nyiben úgy véli, hogy gyermek- gondozási díja, segélye megálla­pítása során szabályellenesség történt, kérje ügyében a megyei társadalombiztosítási igazgatóság közbenjárását, e címen: Kecske­mét. Komszomol tér 7. 6000. Léh Lajosnak, Bácsbokodra: ön azt írja, hogy az egyik hétfő­késő éjszakáján egyedül tartóz­kodott a kecskeméti Műkertváros­ból visszafelé közlekedő 3-as bu­szon, mely a városközponti vég­állomás helyett egyenesen a ga­rázsba ment. Ha minden így zaj­lott le. a gépkocsivezető súlyosan megsértette a menetrend betar­tásával kapcsolatos előírást, s e cselekményét csak tetézte gorom­baságával, meg azzal, hogy le­szállította a kocsiról. A sajnálatos esetet — felkérésünkre — kivizs­gálja a Kunság Volán személy- forgalmi osztálya, mely megál­lapításáról. intézkedéséről köz­vetlenül értesíti. „Saját kezűleg aláírva” jeligé­re, Tompára: A végrendelkezés gyakori módja az írásbeli magán- végrendelet, melyet ha az ^ örök­hagyó végig maga ír, tanú sem kell hozzá. Ez akkor érvényes, ha kitűnik belőle a keltezés helye és ideje, valamint az, hogy az illető személy a halála esetére végrendelkezik a vagyona sorsá­ról. „Tisztelettel” jeligére, Kelebiá­ra: Megdöbbenve olvastuk közlé­sét arról, hogy szűkebb lakó­helyén és környékén, gyakran ül­nek volán mellé ittas egyének. Javasoljuk, hogy az autósok ita­lozásával kapcsolatos észrevétele­it továbbítsa a körzeti megbízott­hoz, a rendőrőrshöz vagy a ka­pitánysághoz. ezáltal ugyanis szá­mottevően segítheti a közlekedés­biztonságra ügyelő szakemberek munkáját. Tóth Lászlónénak, Lakitelekrer Rendszeres szociális segélyben az a rászoruló részesülhet, aki mun­kaképességét legalább 67 százalé­kos mértékben elveszítette és nincs létfenntartását biztosító- vagyona, jövedelme, valamint. tartásra köteles és képes hozzá­tartozója. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611 _______

Next

/
Oldalképek
Tartalom