Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1986. neptember 3. Kötelező olvasmányok — olcsón Antikvár könyvvásár a megyeszékhelyen Az Állami K önyvter jesz- tŐ Vállalat Központi Antikvá­riuma vásárt rendez Kecske, meten, a Hírős Napok rendez­vénysorozatához kapcsolódva szeptember 4-től 6-ig az Er. dei Ferenc Művelődési Köz. pontban. Horváth Gábor boltigaz- gató-helyettes, az akció főu szervezője elmondta, hogy a hasonló nádudvari bemutat­kozás sikere alapján kérték fel őket részvételre. A Múzeum körúti antikvá­rium raktárában 'naponta gya­rapszik azoknak a köteteknek a száma, amelyet négy hónap­ja folyamatosan a kecskeméti vásárlóknak tesznek félre. A kínálatot igyekeznek úgy ösz- szeállítani, hogy mindenki találhasson ízlésének, érdek­lődésének megfelelőt. Hoz­nak kecskeméti vonatkozá­sú kiadványokat, a magyar irodalom klasszikusainak ré­gi és mai kiadásait, történel­mi, helytörténeti munkákat, lexikonokat, kézikönyveket, sorozatokat. A tanulók olcsón beszerezhetik úgynevezett kötelező olvasmányaikat. Emel­lett ajánlják a gyűjtőknek például Katona József Bánk bánja kritikai kiadását, á Vizsolyi Biblia hasonmását, és az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat reprint-sorozatának egyes kiadványait Kínálnak mezőgazdasági szakirodal­mat — tudományos és isme­retterjesztő jellegűeket egy­aránt —, kertművelési tanács­adót, kutya- és lótenyésztési szakkönyveket lovakat áb­rázoló metszeteket fotókat, vadászati köteteket, a gyerek és felnőtt olvasók között egy­aránt nagy népszerűségnek örvendő Búvár Zsebkönyvek sorozatából többet is. Régi és modem szépirodaiam, best­sellerek, Rejtő Jenő, Moldova György művel, sci_fi, krimi, ifjúsági irodalom ugyancsak sorakozik majd a polcokon. Ízelítőül íme néhány érde­kesség a kecskeméti antikvár könyvvásárból: az állandóan keresett történelmi munkák közé tartozik a Hóman—Szek- fű-téle ötkötetes Magyaror­szág története. Hasonlóan, ke­resett Viski Károly szerkesz­tésében A magyarság népraj­za. Ritkán fellelhető kiadvány a Révai Kislexikona egy kö­tetben. A kuriózumok közé tarto­zik egy, az 1880-as években Kecskeméten kiadott szarvas­marha-tenyésztési szakkönyv is. Itt lesz a magyar néprajz egyik klasszikusának, Ma. darassy Lászlónak Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon című, 22 képpel illusztrált, 1912-ben a Ransch- burg Könyvkiadónál meg­jelent műve. Néprajzi tárgyú Gönczi Ferenc Muraköz és né­pe című könyve is, 1895-ből. A kutyatenyésztők egyike bi­zonyára örömmel vásárolja mjfi Bába Károly A magyar- vizsla-tenyésztés irányelvei... című, 1928-ban, Szegeden ki­adott művét. Sikerre számít­hat 1947-ből a Kezdő vadá­szok ABC-je is, valamint Ma- losik Ferenctől a postagalamb tenyésztésével, ápolásával és idomításával foglalkozó köny­vecske, amelyet 1936-ban, Bu­dapesten a Columbia postaga- lambsport-egyesület adott ki. Érdekesség Szterényi Hugó­nak a Lampel kiadónál 1903- ban megjelent Növénytana a gymnasiumok IV. osztálya számára, melyet 309 szöveg­közti kép és 9 színes tábla il­lusztrál. A kézimunkázni sze­retők a 30-as évek népszerű kézimunka-lapja, a Tündér, ujjak számait vásárolhatják meg. A központi antikvárium­ban végezetül elmondták, hogy a könyvek többségéből csak egy példányt tudnak kínálni. Remélhetőleg így is hozzájá­rulnak a Hírős Napok várható sikeréhez. NŐK A PULT MÖGÖTT A siker folytatódik Televíziós családregény Egy éve hogy megható, s talán bevonuit a halha­tatlanságba — legalábbis két-három tévénéző nem­zedék IkBUMqÜv emlékeze­tének erejéig feltétlenül. Népszerűsége mindenesetre változatlan azóta is, hogy 6 maga már nincs (többé. Sorozatai húsz ország közönségét vonzzák a kép­ernyő elé. A Magytar Tele­vízió mostanában két pro­dukcióját is vetítette, rész­ben egyidejűleg. A káni­kula ellenére is tekintélyes siker volt kedd esténként, • hagyományos sorozatna- pan a Nők a pult mögött, de sokan nézték szambáit déhfAnonkérnt a Loot's Pasteurről szóló DdetL-so- rozatot is. JaropViv Dietl (1929-ben született), irodai mii pálva- íutálja az ötvenes években kezdődött de a közönség nem m ivót. hanem ei’iák- laíit: az öreg 5tova főor­vost. Strosmajer dokit zárta a szívébe, máig ieg- nfasvobb sikerű sorozata a Kórház a város szé’én hő­seivel szonosátva a szer­zőt. Már ezért a művéért kiérdemelte a „cseh áaro- aartok atyja” címet, pedig ezt még továbbiak követ­ték. Utolsó sorozatát nem­régiben sugározta á Cseh­szlovák Televízió. A történet, á Jafkub mester fiai és lányai ti­zenhárom vasárnap este, tohiűsoridöben üiYtftte (a készülékek öllé a közönsé­get. Műfaját tekintve tele­víziói! csaiüádiregóny, amely ® múlt század végétől az ötvenes évek közepéig ölel fel bő fél évszázadot, s az üvegfúvó mesternek és családjának szemszögén át Pergeti le a korszak tör­lőnél mi eseményeit. Dietl ebben az utolsó munkájá-. ban dolgozott először ilyen hosszú időszakot átfogó forgatókönyvön. Soha még Ilyen sok szereplőt — két­száz figurát — nem moz­gatott az örök rendező- partner, Jaroslav Dudek. Két évet vett igénybe a sorozat elkészítése, s ebből nyolc hónap telit el for­gatással. Ez volt Jaroslav Dietl utolsó sorozata, de nem az utolsó filmje. A Csehszlo­vák Televízió prágai stú­diója ugyanis még hat be nem mutatott Dietl-törté­netet őriz filmszaiLagokon. A közeljövőben tervezik ezek vetítését, s egy ret­rospektív szerzői sorozat adását is. A Szovjet Irodalom szeptemberi száma A folyóirat legújabb száma örmény antológiát tartalmaz, bemutatja e nép irodallmát a kezdetektől napjainkig. A pró­za rovatban eloeszéléseket talál az olvasó. Vandgesz Petroszjan örmény vázlatok című műve rö­vid, esszéiisatiikus novellák füzé­re — ezek öirméniyország egy- egy táját, örmény embereket, ta­lálkozásokat, hangulatokat írnak le. Derendk Demaircsen A fölös­leges című elbeszélésében a tö­rökök előli nagy menekülést örökíti meg egy csaűiád életében^ s a családfő vívódásét lalikiiilsme- ratével, majd megbékélését. Hrant Matevotszjan A zöld völgy című novellájában megrendítő Itörténetet mesél éli: egy kanca, hogy kiscsiikójét mentse, magát áldozza fel a farkasnak. A fo­lyóirat Vahlain Totovenc, Hrant Bagnazjan, Gevork Emin, Rafael Kiazancsjian és Vahe Poghoszjan rövid «elbeszélését közti. A líra rovat az örmény köl­tészetből ámított össze egy cso­korra valót. A ma ólő költők és az örmény költészet „régi nagy alalkjaiiniak” verseit Tandori De­zső. Győré Imre, Csorba Győző, Képes Géza, Garai Gábor, Rab Zsuzsa, Bede Anna, Weöres Sán­dor és Károlyi Amy fordították. A Szovjet Irodalomban olvas­hatjuk Hegedűs Géza Tigran ki­rály vendége voltam című jegy­zetét. melyben beszámol örmény- országi élményeiről. Ugyanerről: szól Rónai Miháy András ör­mény .emlékeim című tanulmá­nya is, A két írásból az otivasó megismerheti az örmény tájakat, embereket, szokásokat, s leírást kap a legismertebb műemlékek­ről, nevezetességekről is. Schütz Ödön Tótfalusi Kis Miklós je­lentősége az örmény tipográfiá­ban című tanulmánya betekin­tést nyújt az örmény könyv­nyomtatás történetébe, s feltárja benne a magyar mester szerepét. Bárra Gábor Örmények az 1848— 49-es magyar szabadságharcban és Gevork Gharibdzsanjan ör­mény—magyar kulturális kap­csolatok a X—Xl. századtól című munkája a két nép történetének és műveltségének közös vonásait, a közös sízálakiat elemzi. Gevork Atrjan Budapesti ta­lálkozások című írásában a ma­gyar kulturális élet ismert egyé­niségeivel — Huibay Miklóssal, Rab Zsuzsával és Nemes G. Zsu­zsával folytatott beszélgetéséről ír. David Gae ?. párján Az örmény irodalom fejlődése és jelene cí­mű tanulmánya is küllőn figyel­met érdemel, amely az örmény irodalmat az V. századtól kezd­ve napjainkig tekinti át. A Mű­vészet rovatban olvashatjuk Konisztanliin Mesizlunjannak a kortárs örmény művészet mú­zeumáról, a mai örmény képző­művészetről szóló cikkét. A folyóirat örmény irodalom Magyarországon címmel bib­liográfiát közöl, me'ynefc össze­állítója Kis Péter Imrémé. Tardi Gábor: /lakótársak (22.) Az asszony hirtelen el­hallgatott. teste alig észrevehe­tően■ rándult, majd a férfira ug­rott a tekintete. — Na, úszunk, vagy nem? .— Várjunk vele még egy he­veset ... Az asszony válasz helyett talp­ra szökkent, és elsétált. Vigyáz­va emelgette a lábát a fűre te­rített takarók között. Egy gyé­kény mellett megállt, hátrasan- dított: a kőműves a napozók végtagjaiban botladozva csörte­tett utána. — Nem akartam én elsumá­kolni azt az úszást 1 — kiáltotta messziről. — Csak olyan jól el­beszélgettünk. — Halkabban az istenért — sziszegte az asszony, miközben kör bepillantott: néhányon már kajánul lesték a jelenetet. Az asszony elnyúlt a gyéké­nyen, a kőműves lekuporodott mellé a fűre. — Bekenne napolajjal? — for­dult hasra az asszony. A kőműves tétován kézbe vet­HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Jegyzőkönyvek a török korból A Bács-Kdskun történetét, településének múltját kutatóknak is nagy szolgálatot tett Borosy András, a hajdani Pest-Pilis-Solt vármegye 1638 és 1711 között tartott közgyűlési jegyzőkönyveinek összege­ző kivonatolásával, a Pest Megyei Levéltár a re- geszták (tartalmi kivonatok) kiadásával. Igazat kell adnunk a tudósnak: „A megye köz­gyűlési jegyzőkönyveinek forrásértéke igen jelen­tős, elsősorban igazgatástörténeti és helytörténeti szempontból, de politikai, társadalom-, gazdaság- és művelődéstörténeti szempontból is.” Forrásfeltáró kiadvány A múlt század második felében és a legutóbbi év­tizedekben megjelent forrásfeltáró monográfiák is hagytak homályos foltokat a magyarországi feuda­lizmus történeti képén. A második világháborúban elpusztultak feldolgozatlan dokumentumok. Szinte a csodával határos, hogy Fülek várában a megyei iratok nagyobb része túlélte a vérzivataros XVII. századot, a kuruc—labanc harcokat. Török seregek ostromolták 1682 nyarán a királyi Magyarország­hoz tartozó erősséget. A védők jobbnak látták, ha a „hatalmasabbhoz”, a törökhöz „hódolt” Thököly Imre felkelő csapatainak nyitják meg a várkapu­kat. Miként kerültek az iratok a felvidéki városkába? Ott készült a legtöbb jegyzőkönyv, mivelhogy a tö­rökök elől a XVI. század közepén a Duna—Tisza közéről elmenekült megyei hatóságok ott találtak védelmet, ott gyüléseztek, annam próbálták érvé­nyesíteni valódi vagy vélt jogaikat, döntéseiket. A harcizajos időket kivéve a törökök csak a legrit­kábban bántalmazták a hódoltsági területen ügyei­ket intéző megyei tisztségviselőket. Háromezer ügy A négy kötetre tervezett sorozatból eddig kiadott három kötetben 3129 iratot dolgozott föl a tudós levéltáros. Remélhetően hátnarosan a könyvtárak­ba kerülnek az 1697-től 1711-ig terjedő másfél év­tizedben készült megyei jegyzőkönyvek regesztái. Az élet sokszínűségét, a zavaros kort egyaránt tükröző tartalmi kivonatok érdemi ismertetése és kimazsolázása előtt emlékeztetni szeretném ked­ves olvasóimat iskolai tanulmányaikra: az egykori várispániságdkibói a XV. század végére alakult ki Pest-Pilis megye, amelynek ügyeit 1589-től együtt intézték a török által teljesen megszállt Solt me­gye ügyeivel. A törökök kiűzése után két évvel köl­töztek a megyei hivatalok a Duna partjára. A mai Bács-Kiiskun területéről mintegy 130—140 kisebb-nagyobb település neve fordul elő az álta­lában 2—3 havonként tartott közgyűlési jegyző­könyvekben. (Kezdetben mindenben illetékesnek nyilvánították magukat, később külön működött a megyei bíróság.) Néhány — egyszer-kétszer emlí­tett —, most Bács-Kiskunihoz tartozó település — például Baja — kívül esett a távol ülésező hatósá­gok jogkörén. Boszorkányper Kecskemét neve olvasható legtöbbször, százhar­mincszor a kötetek helymutatóiban. Érthető, ez volt a térség legnépesebb, leggazdagabb, legnagyobb ha­tárú városa. Halas 41, Kalocsa 22 (külön az érsek és az érsekség 20), Kiskőrös 3 alkalommal említő- dik. (Az előfordulás száma csak közvetve jelzi egy- egy lakott helység nagyságát, gazdálkodásának je­lentőségét. Előfordult, hogy többször is tárgyalták egy-egy kisebb település, puszta ügyét.) Miskey Já­nos és Vörös István például Dúsnak hovatartozásá­ról vitatkozva ötször küldték el képviselőiket a sedriára, azaz a megyei bíróságra. Híven tükrözi a terület elsorvadását a helynév­mutató: Virágzó falvak tűntek el a térképről. Fél- egyházá nevét az újratelepítés előtt 1665. február 23-án írta le utoljára a vármegye jegyzője. Senki sem perlekedett a letarolt terület tulajdonjogáért, sehová sem mehettek panaszra meggyilkolt lakói. Olyan, korábban név szerint említett lakott helyek hiányoznak az időrendben utolsó, a harmadik kö­tethez mellékelt térképről, mint Nagybócsa, Tázlár, Baracs, Szakmár. Nézzük mutatóban az 1638. április 14-i ülés na­pirendjét. Ismertették az 1638-as pozsonyi ország- gyűlés határozatait, elrendelték, hogy minden por­ta után 3 forintot szednek, a nemesek és a molná­rok kétszerannyit adóznak. Két birtokvita után tu­domásul veszik, hogy ki képviseli az egyik földes- urat, jóváhagynak nemesi igazolásokat. Jóval később, 1681. június 31-én tárgyalták az al­ispán javaslatára Rakonczay György katona Orso­lya nevű feleségének ügyét. Boszorkánysággal vá­dolták. Több ember halála miatt, hosszú, a terve­zettnél több tanút megszólaltató, a vádlottól kín­zással kikényszerített tárgyalás után halálra ítél­ték. Fejvesztés házasságtörésért Ma is elszorul a szív a jogvédelemért esedező izsáki jobbágyok elesettségén. 1659. március 15-én terjesztették föl kérelmüket a nádorhoz: fegyelmez­hesse meg az őket háborgató katonákat. Már a tö­rökök Ikiverése utáni, 1697 februárjában csökken­tették — elviselhetetlensége miatt — a Soltiak adó­ját, mert a királyi hadsereg katonái több marhá­jukat ellopták. „Megkeresendő Vérthi Barna János ezredes, kecs­keméti parancsnok — olvasható egy 1690. novem­ber 28-án kelt jegyzőkönyvben —, hogy katonái elégedjenek meg a hadi komisszárius által meg­állapított porcióval, s ne csikarjanak ki a népből háromszor-négyszer annyit...” Szigorúan, olykor kegyetlenül büntették a tolva­jokat. Lólopásért kötél járt. A lányoktól, elváltak­tól, özvegyektől szigorú megtartózkodást követel­tek. Jaj volt a házasságon kívüli örömöket kereső asszonyoknak! Bigámia miatt fejezték le a kecs­keméti Borsos Erzsébetet az 1686. június 20-án, Gá- cson tartott gyűlés határozata alapján. A korra jel­lemző az izsáki Kovács Gergely és szeretője ügyé­ben 1689. június 14-én hozott ítélet. A férfi vagy váltságdíjat fizet, vagy pénteken nyilvánosan meg- vesszőzik. A nőt elfogása után késedelem nélkül le kell fejezni. • Borosy András pontos hely-, név- és tárgymuta­tóval, térképpel gazdagított kötetei megkönnyítik a hódoltság kora birtokviszonyaival (és birtokviszá­lyaival), a nemesek és a városok küzdelmével fog­lalkozó kutatók munkáját is. A kiadvány történeti, helyismereti irodalmunk nyeresége. Heital Nándor te a tubust. Aztán csak nézte a női csípő hullámzását, az emel­kedést és süllyedést. — Mi tesz már? Elaludt? — Ami azt illeti, bekenhe­tem ... 1— Akkor mire vár? Még mindig nem tudta, hogy fogjon hozzá. Végül a kézfejére cseppentett a krémből, s meg­érintette az asszony karját, a vállát, aztán a hátára már a tu­busból rázott egy kiadósabb mennyiséget. — Dörzsöljön be alaposan! — szólt az asszony. — A combo­mat is! Gyerünk, gyerünk! A kőműves nagy levegőt vett, és a krém minteay háromnegyed részét a tenyerébe préselte. Am mielőtt az asszony testéhez ért volna, egy vékony férfihangot hallott a háta mögül: — Hagyja csak. mister. Majd lekenem a feleségemet... — Azt hiszem, még nem is­merik egymást — emelkedett ülő helyzetbe az asszony. — Háj — mondta, a férfi, és nyújtotta a kezét. — Tony va­gyok. — Hej... — viszonozta a kő­műves. — Dénes. A kőműves kísértést érzett, hogy megszorítsa a vékony, erőt­len kezet, a férfi, mintha meg­érezte volna, hátralépett. — Emese is itt van, a fiújá­val beszélget — hadarta enyhe akcentussal. — Áron igazán nagyszerű boy. Tegnap egész es­te kártyáztunk, és mondhatom, alaposan kifosztott. De a szeren­cse forgandó, legközelebb biz­tosan én nyerek. A kőműves nem különösebben fiaveit a férfi éles karattyolására, inkább a külsejével volt elfog­lalva: szűk szemek, hegyes orr, a keskeny száj fölött vékonyka bajusz. A teste fehér, akár a viasz... önéki legalább a válla és a karja bronzbarna, csak az atlétatrikó matricáját ne visel­né a testén! — Maga szintén játékos? — tudakolta a férfi. — Fene, aki megette... — dörmögte a kőműves. — Es miben utazik? — fagot­tá a másik, mert félreértette a választ. — Bridzs? Tarokk? Az asszony hunyorogva meg­jegyezte; — Tudtommal régen még csak ultiztál. Nagyritkán römiztél. Az volt a csúcs — ami az intellektuális játékformát ille­ti... A férfi röviden felkacagott, mintha mindennek már nem tu­lajdonítana jelentőséget. — No, mister — hunyorgott résnyi szemmel a kőművesre. — Miben csaphatunk össze? — Nem ismerem én, csak a snapszlit — nyögte a kőműves. Érezte, mondania kéne még valamit, hogy némileg tompítsa a kettőjük közötti különbséget, melyet zavarában hátrányosnak vélt. Végül kibökte: — Tóni ... — Tony — javította ki a fér­fi — Rövid magánhangzóval. — Tudom — bólintott a kő­műves. Aztán ízesen hozzátette: — Tóni... — Tony — helyesbített ismét a férfi. — Jól jegyezze meg, mister. A kőműves dörmöqő hangon megnyugtatta, ezentúl majd le­nyeli az „ó” betűt, ámbátor nem egészen érti. mi szükség van erre: magában viszont el­határozta. hogy a jövőben ugyanúgy nyújtva fogja kimon­dani a viaszképü nevét. Az asszony felnevetett. A kő­műves hálásan pislogott rá: lám, túlbeszélte, valósággal legyőzte ezt az ideaenbe szakadt hazánk­fiát. aki ha nem is műveltebb nála. azért néhány dolog rára­gadhatott abban a külhonban ... — Vegyünk pár dinnyét, pezs. nővel fensérres — ajánlotta Tony, majd hozzátette: — Lendítsük fel Aron-hoy üzletmenetét! A kőműves felkapta a felét. — Mén nem is említettem — mondta, az asszony —Áron ma mnnel munkába állt: a strand- bisztró mellett van a standja. A kőműves, noha nem volt szándékában velük tartani, most mégis felkerekedett, hogy saját szemével győződjön meg a vá­ratlan fejleményről. A strandbisztró téglalap ala- \kú épülete előtt csapott mű­anyagtető húzódott, sárga fényt bocsátván a pult körül tolon- gókra; megannyi lidérces, mez­telen alak próbált italhoz jutni a hőségben. Odébb, a fűzfa ár­nyékában, hatalmas gúla görög­dinnye mögött — a sárgadinnye külön, farekeszekben — ült Ba­kos Áron, egy kárpitjától fosz­tott karosszékben. Divatos inget , hófehér sortnadrágot viselt, or­rán napszemüveg csillogott. Emese mellette ült, fél fenékkel a karfán. Vörös hajú, szeplős bőrű nő állt meg a stand előtt, s alapo­san szemrevételezte a gyümöl­csöt. Majd a táblán időzött el a pillantása, melyre krétával ír­ták: MEZÉDES — 18 Ft. — Ein melóne — szólalt meg bizonytalanul, és kinyitotta szí­nes pénztárcáját. Bakos Áron felemelkedett, azon nyomban megfordította a táblát, melynek hátoldalán ez állt: MELONE — 2 DM. Bizalomkeltő mosoly kíséreté­ben mérlegre helyezett egy jó­kora görögdinnyét; mozdult a mutató, a fiatalember egy pilla­natra lekapta a napszemüveget, összehúzott szemöldökkel nézte a skálát, aztán gyors mozdulattal a nő ölébe helyezte a dinnyét. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom