Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám

® PETŐFI NÉPE • * 1986. szeptember 22. Emberi és gazdasági érdek Beszélgetés Török Dezsővel, az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség vezetőjével Bács-Kiskun megyében járt nemrég Török Dezső, az Orszá­gos Munkavédelmi Főfelügyelőség vezetője, akit a munkavé­delmi felügyelet rendszerében bekövetkezett változásokról, illetve azok tapasztalatairól, eredményeiről kérdeztünk. —•_ Júliusban már két éve, hogy az országos mun­kavédelem felügyeletének rendszerét átalakították. Idézzük fel: ml volt ennek a lényege és célja? — A munkavédelmi felügyelet egységesítésére elsősorban a hatékonyabb munka érdekében volt szükség. Korábban ezt a feladatot több szervezet látta_ el. Az átrendezéssel azonban nemcsak egy­szerűsödött a rendszer, más is történt: létrejött a munkavédelem egységes állami felügyelete. Meg­alakult az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség — amely a Minisztertanács közvetlen irányítása alá tartozik —, ennek területi szervei, a megyei mun­kavédelmi felügyelőségek. Megváltozott a munka- módszer, a munkarend. Az üzemek, termelőegysé­gek információit különböző szempontok szerint dol­gozzuk fel: megyénként, gazdasági ágazatonként, baleseti okonként stb. Ily módon alkalmunk nyílik az elemzésre, például figyelemmel tudjuk kísérni, hogy mely üzemben szaporodnak a balesetek. Ilyen­kor a területi felügyelőség soron kívül is vizsgála­tot tart a kérdéses termelőegységben. Elemzésünk azt is megmutatja, ha valamelyik gazdasági ága­zatban, illetve szakmában növekszik a balesetek száma, így az okot is nyomon követhetjük. Infor­mációs rendszerünk gyors, megbízható, jól átte­kinthető, mindennek következtében még idejében reagálni tudunk a felmerülő problémákra. — Ehhez milyen eszközök állnak rendelkezésük­re? — A felügyelőségek hatósági jogkörrel rendel­keznek, szabálysértési, végrehajtási bírságokat ró­hatnak ki. Az eljárások rendje is egyszerűsödött, így nagyobb a hatásfok. — Ahol termelőmunka folyik — a kisiparosok­nál is — tapasztalható a munkavédelmi felügye­letben bekövetkezett változás hatása. Legszembe­tűnőbben az, hogy tartanak a felügyelőségektől. Ezt eredményként lehet elkönyvelni? — Legalábbis bizonyos értelemben pozitívan ér­tékelhető, hiszen munkánk legfőbb célja, értelme a balesetek megelőzése. — Ami viszont nem ritkán nagyon sokba kerül. Gondolok például a több százezres, vagy milliós értékű mezőgazdasági gépekre, amelyekre nem ke­vés pénzt kell költeni üzembe állításkor ahhoz, hogy a munkavédelmi előírásoknak is megfelelje­nek. — Bár nem szabadna, mégis előfordul, hogy gaz­dasági kényszerből behozzuk külföldről azokat a gépeket is, amelyek biztonsági szempontból hiá­nyosak. Ezt az üzemeltetőnek kell pótolni. Azonban nem mindig pénz kérdése a munkavédelem, sok­kal inkább a munkaszervezésé, a -fegyelemé, az odafigyelésé, a szemléleté. Ezt támasztják alá ta­pasztalataink, amelyek szerint azokban az üzemek­ben, ahol magas szintű a szervezés, jó a munka­fegyelem, kevés a baleset, illetve ahol sok a bal­eset, ott általában a termeléssel is baj van. Ezért a munkavédelmi felügyelők figyelme mindenre ki­terjed, vizsgálják azt is, hogy az üzemekben be­tartják-e a technológiai előírásokat stb. Ami egyéb­ként az üzemeknek kötelességük, — hogy megfe­lelő munkakörülményeket teremtsenek —, anyagi­lag is megtérül. A kellemes munkahelyi környezet nagymértékben hozzájárul a jó közérzethez, az pe­dig egyik feltétele a munkatermelékenységnek. Hogy újabb példával éljek: anyagi szempontból igazán mindegy, milyen színűre festik a műhely fa­lát, vannak viszont fárasztó és nyugtató színek. Ilyen apró dolgokra is odafigyelünk. — Mit mutatnak a számok: a felügyelet rend­szerében bekövetkezett változások óta kevesebb-e a baleset? — 1985 első félévében 52 118 baleset volt az or­szágban, ez év júliusáig 48 702. Bács-Kiskun me­gyében a múlt év első hat hónapjában 2693, az idei év hasonló szakaszában 2301 üzemi baleset történt. Ennek megfelelően csökkent az üzemi bal­esetek miatti táppénzes napok száma. Számunkra legfontosabb a dolgozók testi épségének és egész­ségének védelme, de végső soron gazdasági érdek is a megfelelő színvonalú, hatékony munkavéde­lem. Almás! Márta SZŐLÖKULTŰRÁNK MEGŐRZI RANGJÁT Jó bornak is kell cégér Nem kényeztet bennünket az időjárás mostanában. ötvein esz­tendeje nem volt alyiarn fagykár a szőlőikben, mint 1985/86-iban. Aztán jött az aszály. Tokaj- Hagyialján például 109 miiLMimé- terrel kevesebb eső hullott a há­rom nyári hónapban, minit a leg­utóbbi harminc év átlaga. Má­sutt viszont, így Pécsyáradon a vihar nemcsak esőt, hianem dió- nyi jégszemeket is zúdított a fel­hőkből laiugiueiztús vége felé, a jégverés leszaggatta az érésiben levő fürtöket. A meleg és szá­raz idő hatására a megszokott­nál három héttel előbb kelllett kezdeni a szüretet. Hazánkban 115 ezer hektár a szőlőtermő vidék. Ennek na­gyobb része kifejezetten jó, ki­sebb hányadán fokozatos meg­újításra várnak a tőkék,- de az új telepítést is 'kedvezményekkel (támogatja az állam. Erős a verseny Évente 700—750 ezer tonna szőlőt szüretelünk, hektáronként 4,9 tonna az országos átlag. Et­től persze nagy elítélések vannak, Bács-Kiskun megyében például helyenként 10 tonnás termésát­lag mutatkozik laa idén, Baiaton- f el vidéken 5,5—6 tonnára számí­tanak. Tolnában 6,8 tonna fölött is lehet a hektáronkénti termés. Összességében a tervezettnél kö­vesebbnek, de a tavalyinál több- rtok és jobb minőségűnek ígér­kezik a szőlőtermés. Persze nem elég Leszüneiteflinii a fürtöket, a bort el is keli adni. És hogy mennyiért, hogy meny­nyire jövedelmező a nagygazda­ságoknak meg az egyéni szőlős­gazdáiknak egész évi munkájuk, az nemcsak a termés mennyisé­gétől. hanem a minőségtől is függ. A világpiacon erős a ver­seny, tőlünk keletre is, nyugat­ra is csak kitűnő, a magyar bor régi hírnevéhez méltó nedűvel jelentkezhetünk. Nem hagyhat­juk számításon kívül az erősödő alkoholellenes .irányzatokat, de azt sem, hogy a nyugat-európai országokban a borbotrányok ha­tására az emberek kevesebbet vásárolnak ebből a korábban közkedvelt italból. Változik az ízlés is, mostanában ismét a fe­hérbor a „divat”, és inkább a szárazát keresik az édes helyett, minőségi palackos borok alakjában. Annak érdekében^ hogy a vi­lágpiacon nagyobb sikereket ér­jünk el, megváltoztatták a ma­gyar borexport piaci szervezetét. Megszűnt a monopolihelyzett, több külkereskedelmi vállalat, illetve borkomibimát kaipott ex­portjogot. Persze az új exportő­röknek meg keld tanulni a bo­rászati szakmát, hogy a kezdeti nehézségeken úrrá legyenek, és sikerrel jelenjenek meg olyan piacokon, ahol eddig még nem volt magyar bor. Számításba jö­hetnek a Közös Piacon kívüli or­szágok, Amerika Japán. Észiak- Európát is jó lenne megnyerni. Eddig a tőkés országok közül az NSZK-ba ment a nyugati bor­export kétharmada. Kedvező árat lehetne elérni azzal is, ha a tájjellegű borokat külön „csator­mán” értékesítenék. „Tömény” helyett ' v' H P IKlil éZ-.s ^ 1 I H m ÉH Idehaza harminc liter körül van az évenkénti egy lakosra jutó borfogyasztás. Ez nem ma­gas érték, ezt igazolja például a nyári tapasztalat: a sörellátás gondot okozott, borhiányra nem panaszkodtak az emberek. Ked­vezőtlenre változtak a szeszes ital fogyasztásának arányai.: túl sóikat iszunk az egészségre leg­inkább ártalmas „töményből”, talán enyhítene valamit a hely­zeten, ha mód ilenne a nemes borok kulturált reklámozására. Bács-Kiskun megyében viszont már arra is keresik a megoldást, hogy a meglevő alapanyagokból az adott feldolgozó kapacitások esetleges átalakításával üdítő italokat, alkoholmentes pezsgőt, gyümölcslevet palackozzanak. Ne csökkenjen a terület Több évszázados szőlőkultú­ráink rangját meg kell őriznünk. A népgazdaság érdekei azt kí­vánják, hogy ne csökkenjen sem a 100—115 ezer hektárnyi termő­terület, sem az évi 700—750 ton­na termés. Változtatni azon kell, amit a piaci követelmények és a természeti adottságok megkí­vánnak. A Balaton-felvidékii bor­vidéken bebizonyosodott például, hogy az olaszrizling faliéi meg leginkább a helyi adottságok­nak és értékes fajta is. Évszá­zadok tapasztalatainak hasznosí­tására tehát éppen olyan szük­ség van, mint a tudomány leg­újabb enedmáayeinek alkalma­zására. A gazdag szüret után pe­dig jó kereskedőikre, akik tud­ják. Ihicíl keid hírét kelteni a to­kajinak, csopakinak vagy az eg­ri biitoaiyétimek. Mert jó bornak Is kell cégér... I. E. Kútfúrás két év garanciával, telj«« felazereléitel, motorcsatlako- zásaal, minden anyag hozzá­adáséval (ead, tzCrd, kútfej, motoréi adakozóval), Csdátmérd: 40 mm. Irányár: 10 m mélységi* 3000,— Ft, minden további méter 00,— Ft. Levélcím: Bánta Béla ki «Iparos, ■IM lse*ed. Ma rostéi a. 13. 0110 A hatékony foglalkoztatás Munkanélküli segély? — kapták fel egyesek a fejüket a hírre, hogy bevezetik az új­raelhelyezkedési segélyt azon dolgozóknak, akiknek konkrét munkaviszonya a vállalat fel­számolásával vagy szervezett munkaerő-átcsoportosítás kö­vetkeztében megszűnik. A kér­désben érzelmek is lüktetnek, hiszen olyasvalamiről van szó, ami még nem volt, ráadásul az állásnélküliek támogatása a tőkés országokban dívik. Nos, hogy itt másféle intéz­mény született, annak bizo­nyítását élőbbről kell kezde­ni, mégpedig a veszteséges vállalatok ügyétől. JMost már közismert, hogy több ezer gazdálkodóegysé­günk közül tavaly 260 volt veszteséges, ezenkívül a szük­séges alapok terén is jelentős hiányokkal küszködött. Ha a vállalatok egy részének adó- mentességét is beszámítjuk — ami egyébként nem konkrét kiadás, de elmaradt bevétel — akkor tavaly 152,8 milliárd forintot, az előirányzatnál 11,7 milliárddal többet költött a költségvetés a vállalatok va­lamilyen célú támogatására. Legutóbb törvény született az ilyen vállalatok ügyének ren­dezésére akár szanálással, akár pedig felszámolással, hi­szen az ország gazdasága kép­telen pótolni azokat a forint- milliárdokat, amelyeket ed­dig a támogatásukra költött. A vállalatokkal szembeni le­hetséges csődeljárás viszont felveti a kérdést: mi lesz a dolgozókkal a megszüntetés után? Megfeleljen a tudásnak Magyarországon van mun­ka elég, csak azt kell elérni, hogy a munkaerő és a hely, ahol alkalmazása hatéko­nyabb, egymásra találjon. Nos, ezt teszi lehetővé az a pénzbe- ni támogatás, amit azalatt nyújtanak, amikor a szabad­dá vált dolgozók, a féléves felmondási időt kitöltve, még fél évig alkalmas munkahe­lyet keresnek maguknak. Vagyis megfelelőt: tudásuk­nak, képzettségüknek, meg­szokott életnívójuknak duká- lót, és egyben olyat, ahol a fáradság, a gondolkodás több hasznot teremt az országnak. Ahol kapós, külföldön-bel- földön kelendő portékákat készítenek, vagy olyan a ve­zetés, hogy a rend, a fegye­lem, a szervezés teremt „cso­dákat”. A munkanélküli — apáink, nagyapáink tanúsíthatják — a mindegy-milyen munka után vetette magát, hogy a család éhen ne haljon, A Balatonnál mesélte egy nyugatnémet épí­tész: csak családjától három­száz kilométerre kapott mun­kát, miután a cége csődbe jutott. Előtte a munkanélküli segély juttatásához igazolnia kellett, hányfelé járt munka után, hányszor jelentkezett. És bár nem lebecsülhető mind­az a kényelmetlenség, gond, amit nálunk is egy ilyen meg­szüntetés.az emberek életében okoz, nekünk, mint gazdák­nak, mégsem lehet közömbös, teremt-e gyümölcsöt a mun­kánk, avagy csak ráfizetést. Érdekünk, hogy az állam sza­vatolta általános foglalkozta­táson belül, erőnket a haté­konyan dolgozó munkahelyek kössék le. Sorsokról lesz szó Az újraelhelyezkedési se­gély végül is a munkaerő na­gyobb szabadságát teszi lehe-» tővé, azt, hogy a felszabadult dolgozók kényelmesen — ugyanis a munkaerőt kereső üzemek nagy száma piiatt aligha kell veié hónapokat el­tölteni — keressék meg, sőt válogathassanak is az új mun­kahelyek között. Kényelme­sen, hiszen a vállalatmegszű­nés után szervezetten is gon­doskodnak majd a munka folytatásáról másutt. Keres­gélni csak annak kell, akinek elképzeléseit az ilyen kínálat nem fedi. De persze a válla­latok részéről is megnő a mun­kaerő-foglalkoztatás szabad­sága: nyilván érdekük lesz az, hogy a felszabadultak kö­zül elsősorban a legjobbakat, legképzettebbeket vegyék át. Merész lépés húzódik tehát meg az újraelhelyezkedési tá­mogatás, az UET bevezetése mögött. Nyomában annak az időnek a jövőképe sejlik fel, amikor megszűnik a jójismert kapun belüli munkaerő-fölös­leg, miközben a húzó ipar­ágakban, sürgős exporton dol­gozó üzemeknek nincs embe­rük. Mérsékelten népesedő országunkban, ahol új mun­kaerők tízezreit várják a,fej­lesztendő szoláltatások, s nincsenek milliárdjaink a gyors műszaki fejlesztésre, például a rohamos robotizá- cióra az iparban, meg kell be­csülni minden egyes munkás­kezet, véget kell vetni a mun­kaerővel való pazarlásnak. A jóérzésű emberek ezért üd- vözliik a döntést, de azt is el­várják, hogy a végrehajtást is- átgondoltság, figyelmesség jel­lemezze. Sorsokról lesz szó! Az em­berek szorosan kötődnek ná­lunk a munkahelyükhöz és nemcsak a megszokás miatt. A szálak eltépése — tegye azt szükségessé bárminő gazdasá­gi megfontolás — mindig fáj­dalmat is okozhat. Erre föl kell készülni, föl kell készíte­ni az embereket. A szellemen sok múlik Még a sok támogatás, fi­gyelem is kevés lehet egye­seknek ahhoz, hogy új mun­kahelyre leljenek. Mert lehet az új'hely közgazdaságilag a réginél megfelelőbb, de azt, hogy jobb az országnak, azt a dolgozónak is éreznie kell: a szellemen, a fogadtatáson, a betanítás türelmességén, az emberséges viszonyokon! És akkor még nem szóltunk ar­ról, mi legyen a munkásszál­láson lakókkal, a gyermekgon­dozási segélyen levőkkel — az ő „átvezetésük” még több figyelmet érdemel. Meg kell majd oldani, hogy a dolgozók a vállalat megszűnése után is továbbtanulhassanak a nap­pali tagozaton, hogy — mást ne mondjunk — a megszűnő üzem szociális létesítményei, ha átmenetileg, de tovább működjenek. Hiszen akár a szanálás új rendje, akár pe­dig az újfajta munkaerő-poli­tika végtére is az emberért van. Persze könnyű ezt dekla­rálni. Nyilván a pártszervek, a Szakszervezetek, üzemek és a tanácsok erőfeszítésén mű- lik, valóra válik-e ez a cél. Komornik Ferenc SEPRŰTŐL A RUHASZÁRÍTÓIG Élénkülő piac — növekvő tőkés export A Lajosmizsei MIZSESZŐV ipari szövetkezet hosszú évek óta szál­lít termékeiből különböző tőkés államokba. A határidők betartására mindig nagy gondot fordítottak, s miután minőségi reklamáció sem volt, jó nevet vívtak ki maguknak a megrendelők körében. Sajnos, mindezek ellenére a tőkés piac nem állandó, s az időnként (ellépő Vál­ságok .a la’jOsmizseiek eredményeit is befolyásolják. A széleskörűen szervezett piackutatás, a külkereskedelmi vállalatokkal való jó kap­csolat eddig még mindig segített ,a gondokon. Sípos Mihály elnök most is bizakodó: • A seprűvarrógépek teljesítménye műszakonként 300 darab. (Méhesl Éva felvétele) — Tavaly 75 millió forint volt • tőkés exportra gyártott termé­keink értéke — újságolta, ami­kor az idei kilátásokról érdek­lődtem. — Szeretnénk ezt azösz- szeget legalább 10 millió forint­tal túlszárnyalni az év végéig. A Közel-Keleten lanyhult az érdek­lődés, Nyugat-Európáiban viszont élénkül a piac. Az NSZK-ba ta­valy 200 ezer seprűt szállítottunk, az idén pedig 350 ezer darabos megrendelést kaptunk. Ugyan­csak jóval többet értékesítünk ebben az évben a négyféle cirok­seprűből Ausztriában. A műszálból, szőrből és tró­pusi eredetű növényi rostokból készülő háztartási kefeáruink iránt is növekszik az érdeklődés. Ezek eljutnak a tengerentúlra, Afrikába, Ázsiába is. Keresettek az itt készülő ruhaszárítók, ezek­ből 60 ezret gyártunk, illetve szál­lítunk Angliába. A dísznek, va­lamint étkezésre is használt lak­kozott fatányéroknak az NSZK- ban van hosszú évek óta piacuk, az idén 40 ezret küldünk a meg­rendelőnek. O. L. Sikeres öntözőgép­vásárlási akció A mezőgazdasági nagy­üzemek az elmúlt hetekben megvásárolták az öntöző­gépek nagy részét az Ag- rotek és az Agroker válla­latok raktáraiból, annak a kedvezményes akciónak a keretében, amelyet egy hónapja hirdetett meg a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium a Pénzügyminisztériummal egyetértésben. Mint ismeretes: a gaz­daságok augusztus 21-től az öntözőgépek eredeti vételárából 40 százalékos árengedményt kapnak. Mi­vel 1986. január 1-jétől 20 százalékos állami támoga­tást is igénybe vehettek az üzemek, a gépeket össze­sen 60 százalékkal olcsób­ban vásárolhatják meg. A kereskedelmi vállalatok raktáraiban az akció meg­hirdetésekor összesen mint­egy 75 millió forint érté­kű öntözőgép volt, s en­nek több mint háromne­gyede már gazdára talált. Ezzel egyidőben jelentősen megemelkedett az öntöző- berendezések alkatrészei­nek forgalma is, ez azt mu­tatja, hogy a nagyüzemek egy részében felújítást is végrehajtanak. Az új gé­pek és eszközök révén a gazdaságokban jövőre mintegy 2—2,5 ezer hektár­ral növekedhet az öntözött terület. Az öntöző eszközökre ér­vényes kedvezményes vá­sárlási akciót az Agrotek és az Agroker raktárkész­letének kifogyásáig fenn­tartják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom