Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-18 / 220. szám

QQzdQ/ÓQpolitikQ j munka, teljesítmények 0 PETŐFI NÉPE • 5 1986. szeptember 18. TÁGÍTHATÓ KÉNYSZERPÁLYÁK Szárítmányok, aszalványok — meleg helyzetben A konyha polcain a kész- és félkész ételek mellett már feltűnnek a) szárítmányok dobozai. Szárított petrezselyemzöld, kapor, sőt sárgarépa, paszternák és zeller. És, ha valaki a régmúlt aszalt gyümölcsének ízét szeretné visszaidézni, megteheti, ha nem adja fel a reményt, hogy valamelyik boltban ráakadjon. A zöldségszárítmányok nagy része külföldön a nagyfogyasztók körében keresett. A hazai mezőgaz­dasági üzemek nagy lelkesedéssel fogtak évekkel ezelőtt e termékek előállításához. Piac van, keres­let van, az ár pedig jónak — volt — mondható. A lelkesedés valamicskét mérséklődött az utóbbi évek­ben, arányosan a termékek növekvő önköltségével. Azok a gazdaságok, amelyek berendezkedtek a szá­rítmányok készítésére, zárt pályá­ra kényszerültek. A gépek, eszkö­zök megvásárlása, az alapanyagok termeltetésére vonatkozó szerző­dések, a szárítók kiszolgáló sze­mélyzetének munkaalkalma mind- mind fogva tartja őket a megkez­dett úton. Amelyen azonban sok­féleképpen lehet járni. Három mezőgazdasági üzembe látogat­tunk el szárítmányügyben. Mind­egyik másként igyekszik a meg­kezdett úton haladni. Céljuk azonban ugyanaz: jó termékkel, jó eredményt elérni. A Az alapanyagtól a végtermékig Költségnövelő a szállítás A Kiskunmajsai Jonathán Ter­melőszövetkezet központi épüle­tének udvarától röpke két perc járás a szárítóüzem, ahol Keres- szegi Attila üzemvezető hol a te­lefont kapja fel, hol az éppen kérdéssel érkező dolgozót igazít­ja el néhány mondattal. Munka­csúcs. — Az idén 5000 tonna zöld­ségre, kaporra, paradicsomra, paprikára, vöröshagymára kö­töttünk szerződést a termelők­kel, amiből már a tavasszal 400 tonnát le is számoltunk — mond­ja az üzemvezető. — A többi zöldség rendelkezésünkre áll. Most az 1400 tonna paradicsom- paprikát dolgozzuk fel, hatal­mas mennyiség érkezik egyszer­re, az időjárás miatt „összeért” a termés. — Ilyenkor legnagyobb a dol­gozók megterhelése, hogyan tud­ják munkájukat honorálni? — A termelőszövetkezet bér- színvonala alacsonynak számít a városban gazdálkodó szerveze­tekhez viszonyítva. A szárító­üzem dolgozói pedig az egyik leggyengébben fizetett társaság, annak ellenére, hogy szezonban három műszakban folyik a mun­ka. Ezért elég nagy a munkaerő­mozgás és arra is rákényszerü­lünk, hogy vendégmunkásokat fogadjunk. Most a Békés megyei Vésztőről és Gyomaendrődről vannak nálunk félszázan. Elhe­lyezésükről természetesen a gaz­daság gondoskodik. — Mi a legnagyobb költségter- hük? — A szállítás. Igaz, úgy szer­vezünk, hogy 100—120 kilomé­teres körzetből hozzuk az alap­anyagot a nagy zöldségtermelő gazdaságokból. Kapunk Mind­szentről, Bácsalmásról, Mély- kútról, Makó térségéből, Úszód­ról. Kezdetben a tsz öntözhető területének termésére számítot­tunk, ma itt a póréhagymát és a pritaminpaprika egy részét ter­meljük meg. A szárítóüzem önelszámoló egység, egy kilogramm készter­mék előállításának önköltsége 60 forint körül van, a nyereség ugyanerre az egységre vetítve ő—6 százalékot tesz ki. A megye másik felén a Duna melletti Fajszi Kék Duna Ter­melőszövetkezet közismerten az egyik legnagyobb zöldségtermesz­tő gazdaság. Lehetőségük adott az öntözésre. A szárítóüzem szinte teljes egészében a „hazai” földe­ken termelt alapanyagot dol­gozza fel. Az egyik berendezést a gazdaság szakembereinek kí­vánságára tervezte meg a Binder- cég. Dr. Berta Jenő, a Kék Du­na Tsz elnöke, az idén nincs megelégedve a fűszerpaprikával. — Az öntözés ellenére kény­szerérettek a paprikák, nyersen valamivel világosabbak a meg­szokottnál. Akár augusztus 20-a körül megkezdhettük volna a szedést, a szokásos szeptember közepe helyett. A szárítóba csak a saját 340 hektáros területünk­ről hozunk. — A szárítóberendezéseket a fűszerpaprika miatt vásárolták, de máshoz is használják őket. — Ma már egyre erősebb ben­nünk az az érzés, hogy túlmé­reteztük a szárítókapacitásunkat — tárja szét karját az elnök. — De mindig azon igyekeztünk, hogy „tiszta termékpályát” te­remtsünk, alapanyag-termeléstől a feldolgozáson keresztül a vég­termékig. Ezért is léptettünk be a termelésszerkezetbe más szá­rítható növényeket, a majorán­nát, a kaprot, a petrezselymet, kisebb mennyiségben zellert, ba­zsalikomot és borsfüvet. így tu­lajdonképpen kisebb-nagyobb leállásokkal, de egész évben mű­ködik az üzem. Általában elő­készítjük a szárításra szánt nö­vényeket, azután lehetőség sze­rint tároljuk és akkor vesszük elő ismét, amikor a gyártási sor­ba beillik. — Ez nagyobb tárolási lehető­séget feltételez. — A készletezés szerencsére nem okoz gondot, így valameny- nyi terméket mindig tartalék­ban hagyunk és csak akkor „sö­pörjük ki” a raktárt, amikor a piaci helyzet úgy kívánja. Gon­dolkodtunk azon is, hogy kül­földre nemcsak a nagyfogyasz­tóknak kínálhatnánk árut, ha­nem kisebb, boltok polcára va­ló zsomagokat készítenénk. Ez e pillanatban nem érné meg, nem beszélve arról, hogy a konkuren­ciával nagyon nehéz lenne fel­venni a harcot. Nem az a célunk, hogy Fajszon nagy „ipari” tevé­kenységet folytassunk, hanem hogy jó nyersanyagból, a piacon megfelelő módon elhelyezhető termékeket állítsunk elő. Az arányos érdekeltségért A következő állomás Szabad- szállás. A Lenin Termelőszövet­kezet elnöke, Szűcs Sándor, a szárítóüzem létrehozását meg­előző eseményekről is megemlé­kezik: — A hetvenes évek legelején megpróbálkoztunk a fűszerpap­rika helyrevetéses termesztésé­vel, majd az évtized végén meg­vásároltuk a Binder-szárítót. In­nen már zárt pálya kényszerített bennünket. A kapacitást ki kell használni. Termesztünk levél­zöldségeket, póréhagymát, spe­nótot, most bővítjük a skálánkat a zöldborsóval. A Binder mel­lett működik egy Cer-alagút. Ezen lehetséges a gyümölcsök szárítá­sa — aszalása — is. Márpedig nekünk termő gyümölcsöseink vannak. A piac igényeit nem volt nehéz felismerni, keresett ter­mékek. A Hungarofruct partne­rünk lett az értékesítésben, ma már tudunk ajánlani aszalt al­mát, meggyet, sárgabarackot, szilvát is. — Ezek szerint a szárítmányok „útja” törésmentes? — Amikor szárításra, aszalás­ra kerül a sor, már igen — vall­ja Szűcs Sándor. — De a zöld­ségfélék betakarításával annál többet küszködünk. Három éve nem tudunk gépet szerezni, így kénytelenek vagyunk saját mű­szaki gárdánk ötletességére tá­maszkodni. Egy régi lucernaka­szát alakítottunk át és haszná­lunk ma is. — Miben tudnak még előbb­re lépni? — Belső szervezési átalakítá­son gondolkodunk — mondja az elnök. — A mai érdekellentétek kiküszöbölése mindenképpen szükséges. A termelő és a fel­dolgozó egyaránt a saját eredmé­nyét szeretné biztosítottnak lát­ni. Ami persze nemcsak a konf­liktusok tömkelegét, az egy­másra mutogatást jelenti a szak­emberek között, hanem visszahat a munka és nem utolsósorban a termék minőségére is. Azokat a sarokszámokat igyekszünk te­hát kidolgozni, amelyekkel meg­határozhatóvá válik, milyen arányban részesedjék a készter­méken jelentkező nyereségből a termelő és a feldolgozó. A nagyobb nyereség megterem­téséhez viszont keressük az új utakat. Jelenleg egységnyi ter­méken 8—10 százalék az ered­ményünk. A költségeinket sze­rencsére nem terheli a szállítás. Amin még nyerni tudunk, az a munkaszervezés, a minőségjavítás és a nagyobb termékválaszték. Zárt pálya, kényszerpálya. Igaz, ezen mozogni nehéz, de — példáink szerint — korlátáit lehetséges tágítani. Gál Eszter A VIDEOTON LENGYEL PARTNERE NEM MARADHAT TITOK Nyereséges-e a vállalat? A gazdaságirányítás korsze­rűsítése, az egyre önállóbbá váló vállalatok gazdálkodá­sának biztonsága az utóbbi években újfajta igényt tá­masztott, a cégek egyre több információt próbálnak sze­rezni egymás tevékenységéről. E törekvés teljesen érthető, hiszen mind több új vállalat és szövetkezeit 'aliaikul, ame­lyekkel az üzletkötés sokkal kockázatosabb, mivel alig is­merik őket a piacon. Ám az üzleti élet tisztasága a másik oldalion megköveteli, hogy az információk ne sértsék a vál­lalatok jogos érdekeit, ne rontsák hitelüket Mindenki megtekintheti E két, olykor egymásnak el­lentmondó feltételrendszer közrti kompromisszumot tük­rözi az a pénzügyminisztériu­mi rendelet, amely néhány hete látott napvilágot, s mó­dosította a vallattatok törzs­könyvi nyilvántartásáról, va­lamint a mérlegbeszámolóról szóló korábbi jogszabályt. A következő év január elseje után a vállalati gazdálkodást I tükröző három adatot: a va- I gyom, az árbevétel és a nye­reség számiaiit ezentúl min- i deríki megtekinttheti, akinek gazdasági érdeke fűződik az információ megszerzéséhez. Sok vagy kevés ez a három adat? Sőt, egyáltalán szükség van-e arra, hogy bárki hoz­záférhessen a korábban szigo­rúan őrzött információkhoz? E kérdésről csaknem egy éven keresztül vitatkoztak az ille­tékesek. Az egyik csoport vélemé­nye szerint egyáltalán nincs szükség arra. hogy egy válla­lat stratégiai fontosságú ada­taihoz a versenytársak hoz­záférjenek. Ez rontja nemcsak az üzleti tárgyalások, hanem a vállalat versenyképességét is. A másik vélemény szerint — amely végül megfogalma­zódott a rendeletben — az üzleti élet biztonsága megkö­veteli, hogy tudjuk, kivel ülünk egy tárgyalóasztalhoz. Nyereséges vagy vesztesé­ges-e. s mekkora a vagyona, amelv garanciát jeleníthet egy üzleti balsiker esetén. Nyugodtabb k öt vény vásárlók Am az sem mindegy, hogy milyen információkat lehet a vállalat gazdálkodásáról meg­szerezni. E három adat arra WKmMm A piasecznói színesképcsö-gyár • A zöldség- és fűszernövények tartósítása egész évben Fajszon. munkát A Polcolor, a Magyarországon is jól ismert, lengyel színestévé- képcső-gyár fiatal üzem. 1979 áp­rilisában kezdte meg a képcsövek üvegelemeinek előállítását, né­hány hónappal később pedig üzembe helyezték a színes kép­csövek első szerelőszalagját, amelyről a gyár működésének el­ső évében 15 ezer képcső került le. A Polcolorhoz tartozik az ozarówi üveghuta, valamint a Monokróm Képcsőgyár. A Polco­lor jelenlegi arculatát azonban mindenekelőtt a színesképcső- gyár határozza meg. Ebben az üzemben, amelyben ma 4600 személy dolgozik a Pol­color 7500 főnyi kollektívájából, az amerikai RCA és Corning Glass Work es cégek liceincóre támaszkodva kezdték meg a szí- . nestévé-képcsövek előállítását. A tervek szerint három év alatt el kellett volna érni az évi 500—600 ezres szériát. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulója ide­jén azonban az ország nehézsé­gei miatt a program megvalósí­tása késett, hiányoztak a pénz­eszközök a képcsőgyártáshoz szükséges egyes anyagok import­jára. Az üzem főként fiatalokból álló kollektívája azonban hama­rosan leküzdötte a nehézségeket. Megkezdték az „A 56—701” tí­pusú, a korábbinál 50 százalék­kal kevesebb energiát fogyasztó új képcső gyártását. Két—három évenként a kép­csövek új családja jön létre vi­lágszerte. A licencszerződés ér­telmében az amerikai RCA cég a piasecznói Polcolorhoz eljuttat­ja ugyan az új megoldások do­kumentációját, de ezt rendsze­rint csak akkor teszi, amikor sa­ját üzemeiben már megindult a szériagyártás. A Polcolornak is gyors ütemben kell hát megkez­denie a sorozatgyártást, ami a felszerelés és műszerezés korsze­rűsítését teszi szükségessé. A Polcolor szakemberei, fel­használva az amerikai licencet is, kidolgozták a nemzetközi igé­nyeknek megfelelő „hazai” kép­csöveket. Ez a „701” néven ismert képcső a poznani nemzetközi vá­sáron több ízben nyert díjakat. — A mi képcsöveink — mond­ja Andrzej Zarzycki mérnök, a Polcolor exportszolgálatának fő­nöke — mindenekelőtt Magyar- országra jutottak el. Magyaror­szág azóta is a legnagyobb part­nerünk. A termelés növekedésé­vel párhuzamosan emelkedett az export, növekedett azoknak az országoknak száma, amelyek megvásárolták színes képcsöve­inket. Tavaly összesen 231 ezer kép­cső került a külföldi megrender lökhöz. Legnagyobb számban a magyar partnerekhez, a Video­tonhoz és az Orionhoz, összesen 160 ezer. Jugoszláviába 20 ezer képcsövet szállítottak, kilenc to­vábbi ország, közöttük az NSZK, néhány ezertől tízegynéhány eze­rig terjedő tételekben vásárolt lengyel képcsövet. Az idén az export dinamikája még nagyobb: a piasecznói korszerű színes kép­csövek iránt világszerte egyre nagyobb kereslet mutatkozik. Az év végéig több mint 300 ezer színes képcsövet exportálnak — A magyarok — mondja Andrzej Zarzycki mérnök — igé­nyes partnerek, mi pedig igyek­szünk tartani termelésünk szín­vonalát. Az együttműködés ked­elég. hogy az érdeklődő el­döntse, körülbelül mekkora hatékonysággal gazdálkodik a leendő üzlettárs. Ám tovább­ra is ltotokban tartja a váiialat- fizietőképességét, és azt sem árulja el, hogy mekkora hi­telből gazdálkodik. S még kö­vetkeztetni sem lehal például az állami támogatás nagysá­gára. Az is igaiz, hogy ezek már olyan belső információ­nak számítanak, amelyet egyetlen vállalat sem szívesen ad magáról. Az információszerzésnél az sem mindegy, hogy milyen gyorsan éis hol lehet e három adathoz hozzájutni. A mosta­ni rendelet értelmében a cég­bíróság. illetve a PM Ellenőr­zési Főigazgatóságának me­gyei igazgatóságai adják majd meg a kért információkat — a lehető leghamarálbb. A rendelet a kötvénytulaj­donosok érdekeiről sem feledj- kezett meg. Mind több válla­lat vesz részt ezen a piacon, : és bocsát ki kötvényeket, hogy abból fiinianszírozzia va- Vrnie’v fetlészterét. Ám a köt- ? vényvásárló elég nagy kocká­zatot vállalt, ha nem fix ka­matozású értékpapírt vásárol, (tehát nem raramtáitiák dlóre. mekkora haszonnal fizetik vissza a pénzét. lev a kárévá- tó lkamat, n vállalat későbbi gazdálkodásától függ. Kivel ülünk tárgyalóasztalhoz ? (Már a korábbi rendelkezé- f osk szerint éppen ezért a vál­lalatoknak nyiiiivanossugra kellett hozniuk a mérlegüket. Január elsejét követően vd- f szőrit ezt valamilyen napilap­ban vagy szaklapban keii közihírré tenni, hogy ennek állapján mindenki eldönthesse, vásárol-e vagy sem e cég ál- f tai jegyzett kötvényből. Az üzleti élet nyilvánosai)- | bá tétele mindenképpen hoz­zájárul ahhoz, hogy a válla- ; latok nagyobb biztonsággal ? üljenek la a tárgyalóasztal- f hoz, s megfontolt üzleteket I kössenek. A rendelet elsősor- f bam a kisebb vállalatok biz- I ton&ágát szolgálja, amelyek f talán kevésbé tesznek kiszól- § gáltatva a nagyobb cégeknek, mert reális képet kapnak § azok gazdálkodásáról. Még ekkor is, ha jó néhány év f adatainak kell összegyűlniük ahhoz, hogy abból a valóság- refc megfelelő következtetése­ket, közép- vagy hosszú távú l prognózisokat lehessen felál­lítani. Lakatos Mária vezően halad. A magyar partner szerelvényegyütteseket szállít számunkra, amelyek alapján az üzemben megkezdtük a Videoton színes tévékészülékek gyártását. A Polcolorban jelenleg az új Coty típusú nagyméretű színes- képcső-család gyártásának bein­díla:4n fáradoznak. E képcsőcsa- lád gyártását az Egyesült Álla­mokban tavaly kezdték meg. A. Varsó környéki Piasecznóbari még az idén 20 ezer korszerű Coity-képcső készül, amelyet mindenekelőtt Magyarországra ex­portálnak. Ezt a képcsövet egyéb­ként csatlakoztatni lehet külön­böző informatikai és számítógép- rendszerekhez is. Dymitr Mandzunowski JÁSZSZENTLÁSZLÓI MGTSZ JÁSZSZENTLÁSZLÖ TÉLI ' ALMÁT ÉRTÉKESÍT belföldi és export minőségben, vállalatoknak és magán- személyeknek. Yz értékesítés szeptember 15-én indul, hétköznap 7.00 órától 16.00 óráig, szombaton 12.00 óráig. Helye: a termelőszövetkezet kiskunfélegyháza—kiskunmajsai út 20—21 km közötti almáskertjében. 1911 P ® Válogatás szárítás előtt MtNram* fáson. • (Straszer.ifi András felvételei)- 'í?\\ I ' 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom