Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-26 / 200. szám

1986. augusztus 26. O PETŐFI NÉPE 8 3 EGÉSZSÉGÜGYI SZAKDOLGOZÓK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE A gyógyítás jobbulását szolgálja Az Egészség- ügyi Miniszté­rium, az Egész­ségügyi Dolgo­zók Szakszer­vezete és a Magyar Kórház Szö­vetség augusztus 28-án és 29-én Kecskeméten, a Hollós József Megyei Kórház és Rendelőintézet­ben rendezi meg az egészségügyi szakdolgozók XVII. országos tu­dományos értekezletét. Az előké­születekről, a tanácskozás jelen­tőségéről és céljáról kérdeztük dr. Gubacsi Lászlót, a megyei ta­nács egészségügyi osztályvezetőjét és dr. Losoncz Mihályt, a Hollós József Kórház-Rendelőintézet fő­igazgató főorvosát. — Mi a tudományos érte­kezlet célja, s hogyan készül­nek a megye egészségügyi szakdolgozói? Dr. Gubacsi László: — Az egészségügyi szakdolgozók tudo­mányos tanácskozása már hagyo­mányos. múltja van. Fontosságá­ról szólva szeretném aláhúzni, hogy a szakdolgozók közvetlenül az orvosok segítőtársai, tehát a szakmai továbbképzésükről való gondoskodás elengedhetetlenül szükséges. A szakmai megbeszé­léseken túl szükségesnek tartom ezt azért is, mert emberi kapcso­latok szövődnek, tapasztalatok cserélődnek ki, s ez természete­sen lehetőséget teremt a gyógyító munka színvonalának a további emelésére. A megyében dolgozó középkáderek nagyon készülnek a kétnapos konferenciára, félő, hogy a hatszázszemélyes terem szűknek bizonyul. A szervezésben egyébként komoly részt vállalt az Egészségügyi Dolgozók Szakszer­vezete is. — Melyek lesznek a kétna­pos tanácskozás szakmai témái? Dr. Losoncz Mihály: — Nagy érdeklődés előzi meg a tudomá­nyos értekezletet, amire példa, hogy az elmúlt év őszén kiadott pályázati felhívásunkra mintegy négyszáz bejelentett előadás ér­kezett. amelyeket szakemberekből álló bírálóbizottság értékelt. A két napon négy szekcióban össze­sen 125 előadás hangzik el. Té­máik a következők: az egészség megőrzésének módszerei és lehe­tőségei az egészségügyi szakdol­gozó munkakörében; az ápolást könnyítő módszerek és eszközök, a szakdolgozói munka hatékony­ságának értékelhetősége; az elmé­leti ismeretek gyakorlati megva­lósításának lehetőségei a szakdol­gozók munkakörében; az egész­ségügyi szakdolgozók munkájának és elismerésének a viszonya; a gyakorlati oktatás hatékonyságát segítő modell. — Említették, hogy igen nagy az érdeklődés, szeretnénk megtudni, szerveznek-e a résztvevőknek egyéb progra­mokat is? Dr. Losoncz Mihály: — A szer­vezés nagy részét dr. Fáy Tamás­né. a kórház vezető főnővére és Abonyi Gézáné, a dokumentációs és információs osztály vezetője végzi. Rajtuk kívül természetesen mindenki segít. Ami a konkrét számokat illeti: eddig több mint hatszáz egészségügyi szakdolgozó jelezte részvételi szándékát, s köztük arányosan a megyében élő középkáderek. A tudományos be­vezető előadást dr. Horváth Ottó egészségügyi miniszterhelyettes tartja Az egészségügyi szakdolgo­zók feladatai az egészségpolitikai célkitűzések megvalósításában címmel. A szakmai munka mel-v lett más programokat is szerve­zünk az ország különböző megyéi­ből idelátogatók számára. Lesz orgonahangverseny a kecskeméti Nagytemplomban, tanyaparti a Tanyacsárdóban, és fakultatív ajánlatként Kecskemét város kul­turális. építészeti nevezetességei­vel való ismerkedés. Dr. Gubacsi László: — Mint az elmondottakból is kiderül készü­lünk a nagy jelentőségű esemény­re, s nagy szeretettel várjuk az ország Kecskemétre látogató, itt tapasztalatot szerző egészségügyi szakdolgozóit. Gémes Gábor ÚJSÁGOK A ZÖLDSÉGBOLTBAN Udülőkörzeti őrjárat Tasson ' Tassna'k két arca van: az ősi település, a falu, valamint az elmúlt néhány évtizedben üdülőközponttá fejlődött' Duna-sor, a soroksári Duna-ág legdélibb szakasza mentén. Itt ágazik ki a Csepel-szigetet át. ölelő folyamból a Kiskunsági öntöző Főcsatorna is. Igazi horgászpa­radicsom! Milyen kínálaitaü, szolgáltató színvonallal fogadja az ide­érkezőket a község, a kereskedelem és a vendéglátás? Erre kerestünk választ a helyszínen ... Miért fontos a szeszengedély? A községi tanácsnál Tenke András tanácselnök tájékoztatott. — Kitettük a „megtelt” táblát. Legalábbis ami a parcellázások, az üdülőporták számának bővítését illeti. Most már a minőségre figyelhetünk. Központi támogatással sikerült befejezni még tavaly ősszel a nagyon hiányzó gyaloglódat, amely a kiskunsági ontözőcsatornán az üdülőkörzet északi és déli ré­szét köti össze. A terület jelentős részét jó minősé­gű ivóvízzel is el tudjuk látni. Szervezett és rend­szeres a szemétszállítás. Amióta a Dunavecse és Vi­déke Áfész üzletei mellett a magánkereskedők is lehetőséget kapták, nincs jelentősebb panasz az el­látásra sem. Hogy jogos-e a tanácsi vezető optimizmusa, arról az Állami Kereskedelmi Felügyelet és az Országos Borminősítő Intézet felügyelőivel — Szombat Ist­vánnal, Asperján Istvánnal és Kóczán Rudolffal — győződtünk meg. „Kisipipa” vendéglő, közvetlenül a Budapest—Ba­ja főútvonal mellett, a csatornaparton. Tulajdonos: Szabados László. Az óra fél kilencet mutat, ami­kor kétszer féldeci konyakot rendelünk. Okmány­ellenőrzés. A helyi tanács az üdülők és az átutazók igényeire tekintettel itt megadta az engedélyt a kilenc óra előtti szeszárusításra. Vajon fontos ez? Ételit, üdítőt igaz nem nagyon fogyaszt senki, tö­ményt — amint láttuk — annál inkább. A fel­ügyelők észreveszik, hogy az árjegyzék nem jó he­lyen van. Nincs szem előtt. Vajon így hogyan győ- aődihet meg a vásárló az áraikról? Ügy tűnik azon­ban, a figyelmeztetés elég, följelentést nem kell tenni. Szintén az üdülőövezethez tartozó útszakasz mel­lett van a Dunavecse és Vidéke Áfész 14-es számú szerződéses üzlete. A kisvendéglő Szöllősi Julianna és Nyúl János irányításával működik. A negyedosz­tályú vendéglátóhely kezelői láthatóan szeretnék mielőbb magasabb osztályba soroltatni az üzletet. Esélyük is lehet rá, ha az épületben elkészül a vi­zesblokk és az egészségügyi helyiség. A többi szük­séges már megvan. Tisztaság, rend mindenütt. Az asztalokon szép abroszok, a vázákban szegfű. Az étellkalikulációval sincs baj. Kóczán Rudolf, az OBI felügyelője észreveszi: a Kecskeméti Borgazdasági Kombiinát palackozott borai között, több üvegben is, rendellenes lerakódás van. A borok forgalma­zása így nem javasolt! Megtörténik a visszáruzás. Asperján István, az ÁKF felügyelője szerint az ételválaszték a nagy átutazóforgalomhoz képest szegényesnek mondható. Csak birka- és pacalpör­költet kínál a „napi ajánlat” tábla. Bővíteni kelle­ne a kínálatot, megérné. Szükséges, hogy az üz­let környékét is rendbehozassák. Ha csak kívülről látja az átutazó ezt az üzletet, nem lesz kedve meg­állni. Ahol nem segít a jó szó Az üdülőterület kapujában van Csanaki Mihályné büféje. Jól ismerik ezt a helyet a felügyelők. Jelen­leg két le nem zárt feljelentés foglalkozik az üzlet­vitel hiányosságaival. Ilyen esetben szükséges az utóvizsgálat. Málnaszörpöt és virslit rendelünk. A kávéról — mert húsz percet kellene várni rá — lemondunk. A büfé környékének látványa lehangoló. Közvetle­nül a vásárlótér mellett, a partoldalban szemétra­kás; kidobott öreg fotel őrzi a hulladékot. Nincs egészségügyi helyiség sem. A tulajdonos szerint a tanács nem engedélyezi építését. (Tenke András tanácselnöktől megtudtuk; az állítás nem fedi a valóságot. F. P. J.) Csanaki Mihályné kimérő­eszköz nélkül „méri” a szörpöt. Egyszer több, más­kor kevesebb ... Esetünkben például kevesebb, még a szódavíz is. A vinsli is elkészül. A számlákból utólag megállapítható, már két nappal túl van az eladhafósági határidőn. A számolással is baj van. 36.40 helyett 42 forint 50 fillért fizettünk. Később kiderült: a néhány cseppnyi mustárért 4 forintot számolt az eladó. Csak a mustár kalkulációját nem © Asperján Ist­ván, az ÁKF munkatársa vá­laszt keres: ki gyártja az elég drágán árusí­tott nyalókát? 0 Bár a sze­métszállítás rendszeres az üdülőkörzet­ben, az egyik magánvendég­lő portáján ilyen szemétte­lepet láthat­tunk. találtuk. Az újabb feljelentés az üzlet bezárására tett javaslattal nem maradt el. Aminek örülhetünk Állíthatom: az eset nem tipikus Tasson. A többi vizsgált kereskedelmi és vendéglátó egységről csak jót mondhatok. Csuka Jánosné zöldségesboltját dicsérhetem pél­dául, ahol szolid árakon kínálják a szép árut. A bizonylati fegyelem mintaszerű. Azokról az áruk­ról is külön feljegyzést vezet a tulajdonos, ame­lyekről okmányt nem adnak a termelők. Helyi ké­peslapot is kaptunk. A bélyegre hagyott két forint ellenében a postázást is vállalták az üzlet dolgozói, A szomszédos zöldségesnél — Endrész Antalné — a friss napilapok is megvásárolhatók a dinnye és a paprika mellé. Következő kellemes meglepetés a Dunavecse és Vidéke Áfész halászcsárdája. A tűz martalékává vált egykori nádtetős, öreg épület helyén tágas, vi­lágos, modem harmadosztályú vendéglő épült. Itt ebédelhet vagy vacsorázhat egyszerre a legtöbb ven­dég. Gyors kiszolgálás, finom ízek jellemzik. Talán a halételek választéka lehetne nagyobb. Ettől a forgalom is nőne bizonyosan. » Hasznos az ellenőrzés Nem nyitottunk be minden tassi üzletbe és a vizsgálat sem terjed ki minden területre. A látot­tak alapján meggyőződhettünk: a a szövetkezeti üz­letek mellett a magánkereskedők is sokat segítenek a pihenőknek a bevásárlásnál, az étkezésinél. Azt is hozzá kall tenni: jó, hogy rendszeres erre az ellen­őrzés. Ezt az érintett egységek vezetői sem bánják. Az említett helyek többségében — például a 14-es italboltban, a halászcsárdánál vagy a Kispipa ven­déglőnél — korábban talált hibát a Köjál, az OBI és az AKF, de úgy tűnik, nem volt hiábavaló a bír­ságolás és a figyelmeztetés. A fokozott figyelem itt is a pihenő, szórakozni vágyó vendégek érdekeit védi. Vajon a tassi példa általánosítható-e Bács- Kiskun megyére? p, p, j. ÜNNEPEK UTÁN ÉS ELŐTT Kérdésre válasz Ismét túljutottunk egy ünnepen. Lehet, hogy utólag megkönnyebbülten sóhajtanak föl azok, akik minden hasonló alkalomban az egységes magyar munkaidőalap megtörését látják. Tényleg hajlamosak vagyunk arra, hogy már az ünnepeinket megelőzően hama­rább fejeződjön be a hétköznapi műszak, mert gyűlésre kell menni, be kell vásárolná és így tovább. Utána pedig, ugye — ha kiesik az ember megszokott ritmusából — nehezebb megint fölvenni a tempót. Nem szentségtörés épp régi nemzeti és egyetlen nyári ünnepünk, augusztus 20-a kap­csán ilyesmiket kimondani? Hiszen aligha le­het megváltás az, hogy ésszerű pihenők nél­kül dolgozzon egy ország — behozni a léte­ző behozandókat. De ha István királyunkra meg a legújabb történelmi honfoglalásunkra emlékezve sikerült közelebb jutni örömteli találkozókon, értelmes beszélgetéseken és a jobbakat közelítő közös élményekkel lelki-tu­dati energiákat gyűjtve és felszabadítva — ahhoz a bizonyos nemzeti egységhez, amely nélkül nincs továbblépés —, akkor nem kár egyetlen ünnepnapért sem. Csak éppen nem érdemes összekeverni a pihenőnapot és a munkanapot, mert mindkettőnek külön-külön szerepe van az életünkben és az egyik nem helyettesítheti a másikat. Egyébként is bizonyos kifejezések az évek múlásával határozottan lekoptak az ünnepi vezércikkekből és szónoklatokból. Az idén, amikor az új kenyérhez szükséges búzater­mésünk összmennyiségben és hektáronkénti hozamokban is elmaradt a tavalyitól, nem volt ildomos használni azt a frázist, amely szerint a bőség évszakában ér bennünket a jeles augusztus 20-a. Kezdünk ugyanis egy­re többen rájönni arra, hogy kevesebb okunk akad a hivalkodásra, mint hittük volna. Né­hány esztendeje, még inkább évtizede még gyakrabban lehetett olvasni — a nemzeti büszkeségünket növelő értelemben — az ipar és élelmiszergazdaság teljesítményeiről, szá­mottevő exportjáról. Az első félévi adatok józanabb hangra és több cselekvésre intenek. Valamikor talán kielégíthette, — de akkor sem mindenki — ünneplésvágyát az ilyen fo­galmazás: „Nálunk a felszabadulás után a társadalmi viszonyok úgv alakultak, hogy egyik ezeréves nagy problémánk, népünk min­dennapi kenyerének biztosítása már régen megoldódott. Bőven jut belőle mindenkinek.” / — Talán túl bőven is — tehetnénk hozzá az önelégültség akkori megnyilvánulásához né­mileg bölcsebben és kevesebb illúzióval. Meft az se jó, ha a kenyérből annyi van, hogy a kukának jusson, miközben másból hiányt szenvedünk, no meg Magyarországon sem jut minden asztalra minden nap lágy fonott ka­lács. Nem is keli, mert a korpás kenyér egész­ségesebb, jobb hatású — mondhatnánk azok­nak a példáján okulva, akik előrelátób- ban állítják össze az étrendjüket... Eléggé egyértelmű okfejtéseket lehetett ol­vasni az államalapításra emlékező ünnep kö­zeledtével bizonyos új keresztség felvételé­nek a szükségességéről. Nem érdemes fonn- ákadni a vallási jelképen, az üzenet mélyebb jelentésű, és aki nyitott szemmel jár a nagy­világban, az igazait kénytelen adini annak, aki így ír: „Az is csoda volt, hogy ezer évvel ezelőtt megmaradtunk. Kérdés, hogy képesek leszünk-e újra és valószínűtlen teljesítmény­re. Hiszen ehhez olyan fanatikus szorgalom­ra, tanulékonyságra, szerénységre van szük­ség, amilyet mostanság némely délkelet-ázsiai népek mutatnak csak.” Lám, bizonyos ázsiai származásunk a világ fordulásával kevésbé jelent hátrányt, mint akkor véltük, amikor a magyar történelem során főleg nyugatra ka­csingattunk — jegyzem meg iközbevetőleg. Hát igen: „a pózok, a handabanda, a kevély rátartiság, a színpadiasság kora lejárt szá­munkra.” Merre, hogyan hát akkor tovább? Nincs folytonosság? De van. Az előbbit megelőzően bizonyos lejárt szavatosságú gondolatok, ve­zércikkek is szóba kerültek. De azok sem nél­külöznek figyelemreméltó üzenetet. Maga a dialektika követelménye végett is föltették szerzőink az ünneprontás gyanújától megtisz­tított kérdést: „vannaik-e életünknek, fejlő­désünknek olyan területei, ahol további erő­feszítésekre, még jobb, még odaadóbb mun­kára van szükség?” Hát hogyne lennének — adhatjuk meg a választ. Csak éppen kérdezni sem ilyen kö­rülményesen, — úgy tűnik, hogy egy kicsit ósdi módon és szemináriumi stílusban — kell már. Hanem lónyegretörőbben, tömörebben, cselekvésre késztetőbben. Egy szóval: életkö- zelibben. És akkor a válasz is olyan lesz — az ünnepeket és pihenőnapokat követő hét­köznapokon. Halász Ferenc NAPKÖZBEN: Hiába bírságoltak? Elgondolkodtató, s egyben fel­háborító esetét mondotta el egyik bajai olvasónk: „Második éve lakunk társas­házban, borsós összegért vásárolt otthonunk kényelmes, szépen be­rendezett. Kéb kisgyermekünket neveljük, s örömünk felhőtlen lenne, ha ... Ha a fölöttünk levő szomszédok ismernék és tisztel­nék a szocialista együttélés sza­bályait. Csakhogy ezt a legna­gyobb jóindulattal sem mond­hatjuk róluk. Miért? Mert szinte állandóan bömböl- teti/k a magnójukat, melynek hangerejébe valósággal belere- magnek a vékony falak; mert ko­nokul használják a fapapucsot, s a kopogása ijesztően erős; mert a gyerekeik fociznak a szobában, s az ugrálásuk égszaikadás-föld- indulásszerű robajjal jár; mert sokszor áthallatsziik tőlük a ka­lapálás hangja, s még ki tudja miféle zörej; mert a gyakorta rendezett hétvégi vendégeskedé­sük rettenetes ricsajt okoz; mert... — de hadd ne folytassam, a felsorolást. Már feljelentettük őket a he­lyi szabálysértési hatáságnál (kétszer is), mely ugyan kisza­bott rájuk 2 ezer forint bírságot, ám úgv tűnik, hiába, ugyanis egyáltalán nem változtattak ma­gatartásukon. Jobb híján megfor­dult bennünk az elköltözés gon­dolata ás. Csakhogy az ilyesmi sem egyszerű dolog. Talán sok­kal egyszerűbb volna valamilyen módon rendre, a mások nyugal­ma megőrzésének felelősségére szoktatni, ráébreszteni a notó­rius csendháborítókat. Vagy ve­lük szemben nincs hatékony fel­lépés?” Mint arról az április 14-én megjelent Sajtóposta rovatunk hasonló tárgyú cikkében szól­tunk, a közeli és távoli szomszé­dok, lakótársak egymás zavará­sának legkülönfélébb módjairól már-már folyamatosan érkeznek hozzánk észrevételek, panaszok, s nemcsak a városokból, nagy­községekből, hanem a kistelepü­lésekről is. E szomorú tények az emberi kapcsolatok sajnálatos torzulását, eldurvulását bizonyít­ják, meg azt is, hogy az állam- polgári fegyelem e téren való la­zulása nem ismer határokat. A következmény pedig az, hogy egyre kevesebben pihenik ki fá­radalmaikat, s ébrednek idege­sen, zaklatottan, mely állapot óhatatlanul kihat a napi munká­ra, a gyermeknevelésre és a csa­ládi életre. Ennyi rosszról hallva, azt hi­hetnék, a jog valahogyan elfe­ledkezett az együttélés normái­ról. Pedig nem így van, hiszen az igazság az, hogy hosszú évek óta hatályban van a Minisztertanács közrendről és közbiztonságról szó­ló rendelete, mely félreérthetet­lenül leszögezi: aki lakott terüle­ten, az ottani épületben vagy az ahhoz tartozó telken indokolatla­nul olyan zajt okoz, amely má­sok nyugalmát zavarja, három­ezer forintig terjedő pénzbírság­gal sújtható. E szabálysértés el­követőjére a rendőrség, illetve a helyi tanács közterület-felügye­lete kiszabhat helyszíni pénzbün­tetést, s az ügyben kezdeményez­het hatósági eljárást is. Ismételten közöljük, hogy már régóta nincs érvényben a csakis 22 óra és reggel 6 óra között til­tott csendháborítás szabálya, s ebből következik, hogy a nyuga­lomra, a pihenésre a nap bárme­lyik időszakában igényt tarthat az ember otthonában. Ezek után kézenfekvő a teen­dő: az illetékesek bátrabban, ha­tározottabban és következeteseb­ben éljenek a jogszabály adta lehetőségekkel, lépjenek fel a csendháborítók ellen. Indokolt esetben alkalmazzák a maximális bírságot, s ha visszaesőről van szó, akár többször is. Amennyi­ben a vétkes személy nem tesz eleset fizetési kötelezettségének, igénybe vehető a bírósági végre­hajtás is. Yelkei Árpád A PÉLDAMUTATÓ ÜGYFÉL Braun úr már régóta törzsven­dége az autótavltó szerviznek. Ez volt az egyetlen műhely az egész városban, s annak környékén. Konkurencia nélkül, magas szín­vonalon látta el szolgáltatásai fel­adatait. s erős versenyben volt önmagával anélkül, hogy egyszer Is alulmaradt volna. Braun úr példamutató ügyfél: soha nem volt tolakodó, szemé­lyes é-dekeit mindig alárendelte a szerviz érdekelnek. Nem volt soha türelmetlen, mindig kedve­sen szón, a szerelőkhöz. Egyesítet­te magában a tartózkodó, fegyel­mezett ügyfél minden .ió tulaj­donságát. Baráti ajándékai min­denkit lenyűgöztek, hol virágot vitt az ott dolgozó kisasszonyok­nak. hoj más ajándékokkal ked­veskedett a Mestereknek. Ünnep­napokon, névnapokon elsőként fe­jezte ki jókívánságait, s hosszabb utazásai alkalmával sem felejtett el képeslapot küldeni. így pró­bált egyre közelebb kerülni a ezervlz kollektívájához. Természetesen ennek az alkal­mazkodásnak meg te lett a gyü­mölcse. A műhelyben rábízták a panaszkxjnyv kezelését. S ebben maradandóan dicsőíthette a szer­viz szolgáltatásait. Braun úr kap­csolatai, amelyek a szerelőkhöz fűzték, hozzájárultak technikai ismereteinek a fejlődéséhez Is. így, amikor kocsiját revízióra vit­te a szervizbe, már minden hibát tökéletesen el tudott magyarázni szeretett szerelőinek, s ezáltal megtakarította nekik a hibakere­sés fáradságos és időt rabló mun­káját. S természetesen tisztán vitte autóját a műhelybe! A motor úgy ragyogott, hogy akár enni te le­hetett volna róla! És soha nem reklamált! Tudta, hogy nem várhat el a szerelőktől tökéletes, száz százalékos mun­kát, hiszen ők te csak emberek, így a revízió utáni kisebb hibá­kat otthon a garázsában saját maga javította ki. Egyszóval Braun úr kiérdemel­te a példamutató ügyfél címet. Legalábbis így beszéltek róla a műhelyben. Most Braun úr példáján bemu­tatjuk, hogyan kell egy autót át­adni a szervizben revíziós mun­kára. Időpont: reggel 6 óra. Szín­hely: a felvételi csarnok. Braun úr kicsit félszegen lép a homályos helyiségbe, ahol egy hosszú asztal mögött ül a Mester. Megszólítással Ilyenkor nem sza­bad zavarni öt, türelmesen várni kell. — Bejelentett kocsi? — dübörgi egy Idő múlva a Mester. — Igen — suttogja Braun úr —, két héttel ezelőtt már . . F munkára hoztam be. tízezres át­vizsgálásra. — Ott van egy nyomtatvány, mindent szépen írjon fel. de ol­vashatóan — szól a parancs. — De volna Itt egy és más. amit sajnos, nem tudok felírni .. . — Azt nem tudtuk figyelembe venni — szól a szakember —, csak azt tudjuk megjavítani, amit fel­ír. De siessen, mert látja, meny­nyien állnak még az ajtó előtt. — Igen. kérem, azonnal — vá­laszolja készségesen Braun úr. — Szeretnék egy alkatrészcserét Is kérni, ha lehet. — Even alkatrészünk csak egy­két darab van raktáron, kérem, nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik kocsiba éoítsük be — szél a Mester, és sokatmondóan néz Braun úrra, aki természetesen azonnal megérti, miről van szó. — De ugye, nem sürgős a ko­csi, mert annyira le vagyunk ter­helve. hogy legkorábban 4 hét múlva lesz kész az autója — te­szi hozzá a szerviz szakija. — Persze, de ... — erőlködik Braun ur. Am példamutató ügy­fél lévén, csak mosolyog egyet, s a Mester elfelejtett köszönését meg sem várva kisiet a csarnok­ból. Hartmut Berlin (Fordította: Szabó Béla)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom