Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-11 / 188. szám
QQzdQ/QQpolitikoy munka , kelje/ílmények 1986. augusztus 11- PETŐFI NÉPE • S BIZTONSÁGOT AD-E A BIZTOSÍTÁS? Károk és kérdőjelek — jégverés után Rosszul kezdődött az idei nyár. Június elsején Tiszakécske, harmadikén Kiskőrös térségében jégeső pusztított. A mezőgazdasági üzemeket ént kár értéke olyan számsorral fejezhető ki, amelyben a hat nullát kétjegyű szám előzi meg. Biztosítási szerződés híján az üzemek közül négy semmiféle kártérítést nem kapott. A Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaságot kerestük fel a kérdéssel: miért nem biztosítottak? Pancza János termelési igazgatóhelyettes mindenekelőtt olyan tényeket mondott el, amelyek még inkább alátámasztják a kérdés jogosságát. — Gazdaságunk 1965-ben alakult, azóta a borászat, a gyümölcsfeldolgozás teljes vertikumát építettük ki. Éves termelési értékünk az Olympos KFT-n keresztül forgalmazott termékeink révén 1,3 milliárd forint. Szőlő- területünk 500 hektár, a kooperációs partnerekkel újabb 500 hektárt telepítettünk. Jelenleg is telepítünk. Emellett almát, csonthéjas gyümölcsöt termelünk ötszáz hektáron. Más tevékenységet nem folytatunk. — Annál különösebb, hogy nem kötöttek biztosítást. Hiszen tapasztalatok szerint a szőlő- és gyümölcstermelésbe viharral, Jéggel, faggyal a természet gyakran beleront. — Túl sok baj érte éppen ezt a két ágazatot az utóbbi időben. Növekedtek a termelés költségei, viszont a bevételt nem tudtuk növelni. Közismert, milyen kritikus pozícióba került a gyümölcs- értékesítés. Csökkentenünk kellett költségeinket, ezért bontottuk fel a, biztosítási szerződést. Hogy példát mondjak: egy kiló alma ötforintos termelési költségéből egy forint volt a biztosítás díja, a felvásárlási ár pedig átlagosan hat forint. — Biztosítás nélkül viszont nincs kártérítés. Nem ez kerül többe? — Nem. Egy-egy elemi kár megtérülésével soha nem számolhattunk. De mielőtt folytatnám, szükségesnek tartam hangsúlyozni: a biztosító dolgozóival személy szerint semmi bajunk, mindig is jó kapcsolat volt közöttünk. A biztosítás rendszerének jelenlegi konstrukciója nem megfelelő számunkra. Magas a díj, árbevételünk 20 százalékát is eléri, azaz elviszi a nyereséget. A díj mérséklésére csak a hároméves átlag alapján számíthatunk abban az esetben, iha a kár mértéke csökkenő. A kártérítés nem fedezi a tény. leges kárt. Legutóbb például a jégvert almánál 10 százalékos értékcsökkenést állapított meg a biztosító, holott annak az almának ipari minőségben is csak egy részét tudtuk eladni. Az egészségeset is alig bírtuk pénzzé tenni, nemhogy a jégvertet. Mi, gazdaságok azt várnánk, hogy a biztosítás a termelés biztonságát szavatolja, valamiféle önfinanszírozó rendszer legyen. Az a gazdaság, amelyet kár ért, a valamennyiünk által befizetett díjból kapjon segítséget —, legközelebb úgyis másikra kerül sor. Tudni szeretnénk, hová lesz a pénzünk, mennyit fizettünk be, hol milyen károk voltak, melyik gazdaság mennyi térítést kapott stb. Mindez természetesen megyei szinten érdekel bennürlket. Valamiféle érdekközösség kellene, hogy kialakuljon köztünk, ez azonban a biztosítás megmerevedett szabályozórendszere miatt nem lehetséges. Hogy egy újabb példával éljek: vihar pusztított Szikrában, a kár szemmel látható volt. A biztosító mégsem fizetett, mert a kecskeméti obszervatórium szerint nem volt vihar. — A június elsejei jégverés mekkora kárt okozott gazdaságukban? — Nekünk 13,6 millió forintot, ezt különböző módszerekkel — költségcsökkentéssel, exportnöveléssel — 10 millióra csökkentettük. Emellett a területünkön paradicsomot termelők kára 1,7 millió forint volt. * Az Állami Biztosító megyei igazgatóságán Ádám Andrástól, a vállalati és szövetkezeti osztály vezetőjétől először azt tudtam meg, hogy lényeges változások lesznek a jelenlegi biztosítási rendszerben. Januártól másként mutat majd az a bizonyos konstrukció. Erről persze most még korai lenne beszélni, hiszen még semmi sem biztos. Engem azonban az osztályvezető véleménye érdekelt a szikrai gazdaságban hallottakról: — Arról, hogy a jégvert almát 10 százalékos értókosökkentnek minősítette a biztosító, holott ipari felhasználásra is alig tudták eladni, az a véleményem, hogy a biztosító nem vállalhatja fel egy rossz kereskedelmi szisztéma következményeit. Ez a jövőben sem lesz másként, ebben biztos vagyok. Ami a díjat illeti: ennek megállapításában bennünket előírások kötnek. A szikrai gazdaságban éppen azért volt nagyon magas, mert minden évben fizettünk nekik kártérítést, nem voltak tehát a díjat csökkentő, kármentes éveik. — A vihar okozta kárt viszont ki sem fizették. — Előírás számunkra, hogy milyen szélerősséget minősíthetünk viharnak. Azon a napon a kecskeméti obszervatórium nem jelzett 15 méter/másodperc fölötti szélerősséiget. — A gazdaságokat az is érdekli, hogy mire fordítják az általuk befizetett díjat? — Meg kell mondanom: az Állami Biztosító mezőgazdasági ágazata ráfizetéses. Az általunk kifizetett kártérítés mindig több, mint a befolyó díj összesen. — Minderről részletes tájékoztatást szeretnének az üzemek. — A Petőfi Népe minden évben megírja, mire mennyit fizetett a biztosító Bács megyében. Miért ismételnénk meg ugyanazt stenicilezetit papíron? Egyébként időnként kerekasztal-beszélge- tésre hívjuk össze a partner cégek képviselőit, részletesen tájékoztatjuk őket mindenről, amit kérdeznek. Kárbecslőink útján pedig szinte rendszeres a kapcsolatunk, ismerjük a gazdaságok igényeit. — Milyen változások várhatók a biztosítási rendszerben? — Most még az úgynevezett összevont kockázatú biztosítás van érvényben, ez több kárfajtát magában foglal: jégverést, vihar- és fagykárt stb. Januártól a gazdaságok ebben önállóbban dönthetnek. A jelenlegi három helyett 13 alapmódozat lép életbe, biztosítási rendszerünk tehát rugalmasabban alkalmazkodik majd a gazdaságok adottságaihoz, igényeihez. A termelőüzemek által kifogásolt viszonyokat azonban nem érinti' a változás. Almást Márta jogszabálygyűjteménye Társadalmi és gazdasági fejlődésünk:, gazdaságunk teljesítőképességének növekedése érdekében indokolt kihasználni azokat a lehetőségeket, melyek a kisüzemi alkalmazásban, a vállalatok, szövetkezetek, kisáru- termelő gazdaságok ésszerű ösz- szekapcsolódásában rejlenek. Ezek új típusú gazdálkodási formák létrehozásával (gazdasági munkaközösségek, szerződéses üzemeltetés, ipari termelő és fogyasztási szolgáltató szakcsoport), valamint a magán-ikiskereskedelem és a magánkisipar működési feltételeinek javításával érhetők el. A Népszava Könyvkiadó második, átdolgozott kiadásban megjelent kötete ismerteti a kisvállalkozásokra (polgári jogi társaság, gazdasági munkaközösség, kisszövetkezet, mezőgazdasági szakcsoport, átalányelszámolásos részleg, szerződéses üzemeltetés) vonatkozó szervezeti szabályzatot, a munkajogi intézkedéseket Részletesen kitér a munkajogi szabályokra, a főálláson kívüli munkavégzés, a bedolgozók, a kisiparban foglalkoztatott dolgozók bérezésének, s a kollektív szerződést nem kötő munkáltatókra vonatkozó munkajogi rendelkezések bemutatására. Az adófizetés szabályainál tárgyalja a társasági adóra, a magánszemélyek forgalmi adójára, az általános jövedelemadóra, az adóigazolási eljárásokra vonatkozó tudnivalókat, végül a társadalombiztosítási rendelkezések zárják a kötetet. K. M. „A SERTÉS MINDEN PORCIKÁJÁT ITT DOLGOZZUK FÖL Piachódító tervek Izsákon Az Izsáki Állami Gazdaság húsüzemét 1981-ben avatták fel. Az egykori — szegényes körülmények között működő — községi vágóhidat vásárolta meg a gazdaság, hogy önálló vállalkozásba kezdhessen. Bontócsarnok épült, hűtőház, füstöld, készáruraktár és korszerű szociális helyiségek, milliókért. A kezdés mégsem ment simán. Nem volt könnyű Izsákon — épp a magánvállalkozások fellendülése idején — elegendő, megfelelő képzettségű hentest találni. Ma már azonban senki sem bánja, hogy belefogtak az építkezésbe. Egységes vélemény: a húsüzemmel jól járt a gazdaság, de a község lakossága is. Saját üzletükben nagy a választék és a tehertől már-már kiegyenesednek a húshorgok. Egyre több városban és a környező községekben is kedvelik, keresik a fiatal üzem termékeit. A sikerek megértéséhez fontos még egy adalék. Az állami gazdaság 1982-ben pályázatot írt ki a létesítmény vezetésére. A kiválasztott szakember — Háló Pál — jól vizsgázott, mert az üzem nyereséges. — Ügy tudom, hogy a főiskola után a Bácshúsnál dolgozott. Egy nagyüzem nem ígért vonzóbb perspektívát egy fiatal mérnöknek, mint egy állami gazdaság húsos részlege? Miért jött el Bajáról? Itt többet fizettek? • Útnak indul az áru. Budapesten, Kecskeméten, Szabadszálláson, Kunszentmiklóson keresett cikkek a kisüzem árul. — faggattam Háló Pált, a gazdaság V. kerületévé előléptetett húsüzem irányítóját. — Nem a pénz vonzott. Ma sem keresek többet, mint a bajai kollégák. Ott, a múlt év után, tavasszal például hét heti fizetésnek megfelelő részesedést fizettek a dolgozóknak. A feladat vonzott! Fiatalon felelős vagyok egy üzemért, ötvenhárom ember boldogulásáért. A vágástól a feldolgozásig, az élő sertés fogadásától a késztermék eladásáig mindenhez közöm van. — Mit hozott magával a bácskai üzemből? — A Bácshúsnál tanultam meg: a munkafegyelem igen fontos termelési tényező. A bajaiak rendet tartanak. Két igazolatlan késés esetén a nyereségrészesedés fele ugrik, négyért az egész. A munkakönyvét is könnyen előveszik, ha valaki nem tiszteli eléggé a cég érdekeit. Tudom, ez csak ott tud valóban hatékony eszköz lenni, ahol fizetnek is a dolgozóknak, vagyis van mit félteniük. Előző munkahelyemen győződtem meg arról, hogy milyen lényeges a szigorú költség- gazdálkodás és az ésszerű munkaszervezés. — Honnét vásárolják a vágó* állatot? — Kizárólag sertéssel foglalkozunk. Egy évben harminchétezer vágóállatot veszünk át a környékbeli szövetkezetektől és a helyi hizlalóktól. A vágott állatok jelentős hányadát félsertésként a Szovjetunióba exportáljuk. A megmaradó részt Budapesten, a környékbeli falvakban • Háló Pál kerületvezető: — Több ötletet a termékekbe! 9 Az üzem félsertéseket exportál a Szovjetunióba. és természetesen itt, Izsákon értékesítjük. — Belföldre is csak félsertést küldenek? — Amikor idejöttem, csak vágtunk és tőkehúst adtunk el. Ez a maximált árak miatt nem nagy üzlet. Helyettesemmel, a szintén a Bácshústól átjött Kisbács- kai Mihállyal hamar hozzáláttunk valami komolyabb gyártás megszervezéséhez. A gazdaság áldozott is erre a célra, hiszen megépítette a száritókam- rát. — Az utolsó napjait é|5 Húsipari Tröszt vállalatai panaszkodnak: szűkül a piac, sok a versenytárs, nehéz megélni. Önök optimisták? — Persze, hogy azok vagyunk, hiszen egy ilyen kis vállalkozásnak sok haszna van. Pontosan követhetem például, hogy mi megy ki, mi érkezik. Ki, miért és mennyit költött. Naprakészen ismerem a költségfelhasználás alakulását. Olyan kicsi az üzem, hogy egy hanyagul szervezett, rosszul előkészített munkahét — a tárolási, hűtési korlátok miatt — több százezer forintos kárt okozhat. A rugalmasság nagyon fontos. Kollégáim például az elmúlt hetekben reggel négyre jártak, hogy amikorra a bontósor indul, minden rendben elő legyen készítve. _— A környéken mostanában több hasonló nagyságú húsrészleg is bezárt. — A szakmában óriási a konkurenciaharc. Nekünk a folyamatos és kedvező áron eladott exporttételünk az egyik erősségünk. Tavaly 2,6 millió volt a nyereségünk, az idén ennél jóval többet szeretnénk elérni. A húsüzemek bezárása egyelőre a mi pozícióinkat erősíti. Zala felvágottunkat, d' okát, májashurkánkat r Kecskeméten, Szabadszálláson és Kunszentmiklóson is keresik. De nem lehet megállni. Tervünk: a, sertés minden porcikáját — még a szőrét is — itt dolgozzuk föl. Rövidesen talán ismert, kedvelt cikk lesz az üzletekben a sonkaszalámink, a parasztsonkánk és néhány zselatinos, fűszerbe mártott termékünk. Farkas P. József K-bf mérnökök mondható, amit a vállalati vezetők kívánnak A válaszhoz azonban többet kellene foglalkozni a műszaki kutató-fejlesztő tevékenység közgazdasági értékélésével is; oilyan számításokat szükséges végezni, amelyek megmutatják a ráfordítások és a keletkező haszon viszonyát. E gazdaságossági számítások el- terjesztése és alkalmazása ma hazánkban igein nehézkes. A Nyugaton honos számítások közüli tulajdoniképpen egyik sem használható tökéletesen, lévén, hegy sokfajta termelési költség szubvenciókat is tartalmaz, egyes áralkait ikész- akiarva eltérítenek. Viszont az bizonyos, 'hogy a kutatók már ma ás célul tűzhetik az olcsóbb. korszerűbb technológiákat. gyártmányokat, anélkül, hogy tudnák, pontosan mennyivel kifizetődőbb eljárásokat, termékeket terveznek. Igazodni tudnak a követelményhez, hogy a kevésbé munkaerő- és energiaiigényes termelést segítsék elő, a gépekhez 'kevesebb anyagot kelljen felhasználni, megoldódjon a teljes huüladékhasanasítás. az ipar és a mezőgazdaság „környezetbaráttá” váljon. Hiányos felkészítés Képesek-e erre a k+f mérnökök? Előképzettségük alapján bajosan. Hiszen köz- gazdasági ismereteikkel sajnos, nem halmozzák el nálunk a műszaki értelmiségi éket az egyetemen. Az új gyártmányok, eljárások nem üzembe helyezésre, 'hanem tartós használatra., fogyasztásra születnek. Ehhez pedig közgazdasági műveltségire, s álltaiéban humán műveltségre is szükség van. Ennek megszerzéséhez még nem nyújt elég alkálimat az egyetemi mérnök- közgazdász kiegészítő szak, s sok más továbbképzési forrna. Ezek ugyanis nagyrészt egyéni érdeklődésre méretezett formáik, v-dgyiip a saját érdeklődéstől ösztönzött továbbta- n Utókat elégítik ki. A szintézist az általános alapképzésben kellene talán létrehozni. A leendő szakemberek szemléletének formálásával, az elméleti tárgyak iránti rolkon- szenv élesztősével. Az ilyetén felkészített fejlesztő- és ku- taitómémökeink bizonyára még eredményesebb, hasznosabb megoldásokkal sietnének a vállalatok, a termelő ember segítségére. Komomik Ferenc Más kertje zöldebb? Külföldi turisták vásárlásának voltam szemtanúja minap. Téliszalámit és barack- pálinkát kerestek az üzletben. Hozzátenném: mást is kereshettek volna. Eltűnődtem, milyen márkanevekkel öregbíthetjük hírnevünket a nagyvilágban, milyen védjegyek teszik (tehetik) a magyar árut külföldiek és magunk előtt egyaránt ismertté. Egy-két nagyvállalat termékeinek felsorolásánál tovább nem jutottam. Ellentétben a külföldi példákkal. Már az óvodás korú gyermek is' szinte teljes magabiztossággal különbözteti meg a Hi-Fi-tornyolkat és egyéb elektronikai cikkeket teljesítmény, típus és származás szerint. Tudja, hogy a Lego Dániából, származó játék, a Toyota japán gépkocsi, a Lewi’s farmernadrágot jelent. Melyik árut keressük a polcokon? Sokan emlékszünk még az osztrák golyóstoll, az olasz nylonharisnya és orkánkábát, a japán zsebrádió vágyakat felkorbácsoló térhódítására. Sokan a mai napig bedőlünk a tajvani, a hongkongi, a „nyugati áru” dömpingjének. Az ötvenes évek hiánygazdálkodása és a jelen sokszínű kínálata között valóban nehéz a helyes arányt megtalálni. Vajon mi minden rögzülhetett' szemléletté a múltból? Keressüik-e ugyanolyan sasszemmel a pultokon a hazai ipar termékeit, mint az importárukat!? Klasszikus a szomszéd országbeli ing példája: amíg származási helyét közhírré tették, s így ajánlották a kirakatban, nem volt kelendő. Rögtön elkapkodták viszont, amikor az ötletes kereskedő kicseréltette a címkéjét. Ez állt rajta: IMPORT. Ettől jobb lett? A bűvös szó megszédítette a vásárlót... Kellően tudatában va- gyunk-e vásárlásaink alkalmával a keresett cikk hasznosságának, célszerűségének, alkalmasságának, vagy sok esetben csak a szemlélet, a divat határozza meg beszerzéseinket ? Külpiacainkon elég sok magyar áru keresett; tudunk-e mi magunk is büszkék lenni a saját tehetségünk, szorgalmunk árán előállított termékeinkre? A jelek azt mutatják: a jobb hazait olykor a külföldi azzal körözi le, hogy — külföldi... Megbecsüljük-e nemzeti iparunk márkajegyeit, saját munkánkat, erőfeszítéseinket, eredményeinket, vagy hagyjuk magunkat kiszólt Kit ni beidegződéseinknek, tor. léleteinknek, felvállalva zel az érdektelensé ' t, netán a gazdasági érdekeinkkel ellentétes közömbösséget. Ez az a kérdés, amelyre okosan válaszolva gazdasági hasznot is hajthatunk. Magunknak. Kiss Árpád A hazánkban működő 112 ezer aktív mérnök viszonylag jól elkülöníthető csoportját képezik azok a szakemberek, akik új ipart gyártmányok vagy mezőgazdasági termékek kifejlesztésén, illetve korszerűbb termelési eljárások, gépek és berendezések -kidolgozáséin munkálkodnak. A szakembereik tucatnyi előnyét sorolják még fel a k+f, vagyis kutató-íejiesztő mérnökök munkájának. És mégis. .. A holnapra tekintve Helyzetük nem áll arányban jelentőségükkel. A műszaki, tudományos alkotó területekéin dolgozó beosztott mérnökök jövedelme — persze, ami a főállásból származik — a legalacsonyabb, a többi mérnök fizetéséhez viszonyítva. A magyarázat egyszerű: iá vállalatok elsősorban a holnapra tekintenek, s a rövid távú tervek megvalósításában kulcsszerepet játszó Hiermelésdrányiitókiait kívánják ösztönözni. Kétségtelen, nh- , hoz, hogy ők többet keressenek a szakmunkásoknál, szükség is van erre a bérpoHiitiká- ra. Eközben viszont gondolni kellene a távolabbi jövőre is, arra, hogy mi lesz holnapután? A vállalatoknál bekell látni, olyan tesz az üzem, amilyennek a ma fejlesztői, kutatói azt megálmodják — persze a nemzetközi termelési és piaci trendeket, a tudomány fejlődését figyelembe véve. És amilyen akkor lesz az üzem, ez határozza majd meg a lehetőségeket a szakmunkások, a termelésirányítók bérezésére, munkájuk anyagi elismerésére. Sőt, csiak az! H-isizen alig remélhető, hogy a távoli jövőben id mentőkötelet dobhatunk a kis hatékonysággal, elavult módom működő üzemeknek. Hogy esetiig külső forrásokkal pótoljuk belső veszteségeinket. Nehéz kiszámítani Sok helyütt kezdik már ka- pisgálmi, hogy a k+f részlegekre jobban oda kein figyelni. Fontos, amit végeznek — mondják —, csakhogy igen nehéz előre megmondani, mennyi haszon lese munkájukból. Az anyagi dotálásukhoz pediLg ezt is jó lenne tudni. Valóban jogos igénynek KÖNYVESPOLC Kisvállalkozók
