Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-28 / 202. szám

1986. augusztus 28. © PETŐFI NÉPE © 3 A TÁRSADALOiMBIZTOSÍTÁS TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRŐL Utánzás helyett sajátos forma (Hozzászólás a június 24-i számunkban megjelent cikkhez.) Felelőtlen embernek és vezetőnek tartanám magam, ha a szorosan vett címhez próbálnék hozzászólni, vagy javaslato­kat és elképzeléseket mondani, hiszen nem vagyok sem társa­dalombiztosítási, sem pedig biztosítási szakember. Tekintet­tel azonban arra, hogy a témafelvetés az egészségügyi intéz­ményeket és azok finanszírozási kapcsolatrendszerét érinti, azonnal érdekelt lőttem. Átfogó korszerűsítés szükséges Elöl. járóban szeretném leszö­gezni, hogy Gréczi főorvos gon­dolataival alapjában véve egyet­értek, azonban óva intem a ked­ves olvasót, hogy a kérdést le­egyszerűsítse és visszakérdezzen, hogy tudniillik, ha imár ismerjük a diagnózist és a terápiás javal­latot, akkor vezessük be a rend­szert. Jó és bevált példák sora áll rendelkezésünkre az egész­ségügy finanszírozását és a biz­tosítási rendszert illetően, azon­ban nem szabad elfelejtenünk, hogy valamennyi teljesen más társadalmi, gazdasági viszonyok között jött létre, még ha a szo­cialista országok között is akad ilyen példa. Az sem mellékes, hogy mikor vezették be és meny­nyire teljeskörűen. A jelenlegi körülmények között a Gréczi fő­orvos által javasolt' rendszer tel­jesen újszerű, amit nem lehet le­szűkíteni csak az egészségügy és a biztosítás területére, hiszen ez társadalmi méretű, érinti a teljes jövedelemsza b á ly oz ási v i s zc nya- dnkat. Az nyilvánvaló, hegy az egész­ségügyi ellátás költségterheit há­rom forrásból kell biztosítani, úgymint az állami hozzájárulás, n vállalati befizetések és az ál­lampolgárok személyes kötele­zettségei. Ebből a feltételezésből rögtön adódik a kérdés, hogy ki milyen arányban vegye ki a ré­szét. Lehet-e a termelő vállalatok terheit tovább növelni? A la­kosság jelenlegi jövedelempozí­cióit mennyire befolyásolná a személyes részarány megállapí­tás a ? El lehet-e vonatkoztatni a díj­tételeket az állampolgárok jöve­delemkülönbségeitől? Legyen-e önkéntes rész és kötelező rész a biztosítási díjban? Ki viselje a beruházások -és fejlesztések költ­ségeit és milyen arányban? Hol helyezkedik el ebben a struktú­rában a megelőzés, az egészség- nevei és, az esetleges n épbetegsé­gek folyamata? Hogyan illeszke­dik mindehhez a magánorvosi gyakorlat? Mennyiben érinti az adórendszerünket? Vég nélkül sorolhatnám a kérdéseket, ame­lyekre a válasz korántsem egy­szerű. Ki adja meg a feltett és fel nem tett sok-sok kérdésre a választ és mikor? Ügy érzem, ez ma még nem mondható meg- Egy hosszú távú kutatómunka ered­ményesen közelíthetné meg a problémát, melyet különböző in­tézetek és országos hatáskörű szervek már meg is kezdtek. De addig is: hogyan tovább? Tény, hogy a magyar egészség­ügy nem tud eleget tenni ma már annak a megfogalmazásnak, hogy minden beteget a betegségének megfelelő, korszerű ellátásban kall részesíteni. Máris adódik a kérdés, hogy mit tekintünk kor­szerűnek? Ha korszerűnek fo­gadom el a mai állapotot, ismer­ve a technikai fejlődés ütemét, ezen belül az egészségügy inten­zitását, akkor ez már holnap nem lehet korszerű. Az érvényes költ­ségvetési elosztási rendszeren be­lül ez nem követhető. Márpedig új finanszírozási rendszert ki­építeni és működtetni csak úgy érdemes, ha az egészségügyre fordítható mai reálköltség jelen­tősen növeltszik. Ismét egy kér­dés, hogy mekkora legyen ez? Tekintve, hOigy ez megint érinti az egész társadalmat, nem mind­egy, hogy hol húzzuk meg a mér­cét. Az viszont tény, hogy meg kall határozni egy elfogadható határt és a finanszírozás rend­szerében kell biztosítani a fej­lődés folyamatosságát. A jelen­legi költségvetési ellátottság mellett óriási erőfeszítést jelent a szinitentartás is, és a valósághoz hozzátartozik, hogy ez sem min­dig síikéről minden területen. Amennyiben ez a kedvezőtlen folyamat nem áll meg, akkor igen súlyos és csak hosszú időn keresztiül gyógyítható sebeket szenved az egészségügy, amely­nek tevékenysége igenis kihat a termelőerőn keresztül a terme­lésre, mint azt a vitaindító cikk­ben is megfogalmazta a szerző. Gréczi főorvos felveti, hegy ad­dig, amíg nem tudjuk megmon- dani, hogy mi mennyibe kerül, addig az egészségügy nem fogja tudni megmondani, hogy milyen •mértékű előirányzatra lenne szük­sége a korszerű ellátáshoz. E felvetés kapcsán egy érdekes köz­igazdasági ellentmondásra sza­badjon rávilágítanom. Egy ter­mék előállításának ráfordítási szükségletét úgy számítjuk ki, hogy meghatározzuk a különböző anyagszükségletek és tevékeny­ségek költségeit, amelyekből ösz- szeáll az adott termék bekerü­lési költsége. (Teljesen leegysze­rűsített példa.) Az egészségügy­ben mindez úgy történik, hogy megszületik egy intézményi szin­tű költ ségve tési előirányzat, amiiiből később száímítgatunk egy betegre eső költségeket, egy ápo­lási napra, egy ágyra jutó ráfor­dításokat. Nos, ha több beteg van, akkor alacsonyabb ez az összeg, ha kevesebb a beteg, ak­kor magasabb- Nyilvánvaló, hogy ezek csak látszólagos költ­ségek, semmi közük a tényleges ráfordítási szükséglethez. Meg­jegyezni kívánom, hogy ezeket a mutatókat központi előírások alapján használjuk, de ettől a költségvetési keretünk nem lesz sem több, sem kevesebb. Az természetes, hogy vizsgáló­dásunk alapja csak az egyes be­tegségek gyógyításához felme­rült költségek lehetnek és ezek képezhetik egy korszerű finan­szírozási rendszer alapjait. Ügy érzem, hogy ennek személyi és tárgyi feltételei nem elérhetetle­nek, és első lépésnek tekintem az egészségügyi gazdálkodás kor­szerűsítése felé. Ilyen jellegű kí­sérleti munka már néhány inté­zetben megkezdődött. Addig is, amíg egy átfogó, konkrét intézkedés nem történik, az egészségügyi gazdálkodás kor­szerűsítését illetően bizonyos részintézkedések elősegíthetik az egészségügy! szolgáltatások rész­beni szintenitartását. Gondolok itt elsősorban bizonyos ellátási formáknál az ingyenesség felül­vizsgálatára, az intézmények alapfeladaton kívüli tevékeny­ségének fokozására, egyéni ké­rés alapján biztosított 'magasabb szintű szolgáltatás térítéshez kö­tésére, és így tovább. Arra azonban feltétlenül ügyel­nünk kell a hosszú távú .megol­dásoknál is, hogy a szocialista egészségügy ne üzletiesedjen el, az maradjon, meg továbbra is a legfőbb érték megőrzőjének! Rendszerek sokfélesége Végezetül szabadjon visszaka­nyarodnom a biztosítási rendsze­ren alapuló finanszírozáshoz. Is­merve néhány nyugati rendszert (azért említem ezt, mert sokan szoktak erre hivatkozni, hogy ott milyen jól megy), koránt,sem ne­vezhető mindegyik ideálisnak. Az egyik fajta rendszeriben a kór­házak költségeinek a feiét a biz­tosító fizeti, a többit a város, a tartomány, illetve az állami költ­ségvetés. Rendkívül magas volt a kórházak deficitje, amelyet az állami költségvetés pótolt. Ezt követően gazdálkodási normák lettek megállapítva. Egy másik államban az egészségügy költsé­geinek 35 százalékát állami tá­mogatásból, 48 százalékát helyi adóbevételekből, 5 százalékát la­kossági befizetésekből finanszí­rozzák. A tanácsok szerződést kötnek a biztosítókkal. Isimét máshol az egészségügyig ellátás finanszírozása* 75 százalékban közpénz, 25 százalékban a ma­gánbiztosító és a betegek közvet­len térítéséből adódik. Itt 140 biztosítóintézet működik, amely­ből 90 állami felügyelet alatt van- Jelentős részt képvisel azon. országok köre, ahol az egész­ségügyi ellátás nagy hányadát adóiéból fedezik (30—40 százalé­ka az összes költségnek), a ma­gánbiztosítóktól és közvetlenül a lakosságtól az összes költség 35 százaléka kerül ki. Lehetne sorolni a példákat, de szükségtelennek tartom, mivel csak arra kívántam rávilágítani, amit már az elején említettem: nem szabad abban gondolkod­nunk, hogy valamelyik rendszert átvegyük és bevezessük. A mi viszonyaink között, meggyőződé­sem,' hogy ugyan rendszerében hasonló, de megvalósulásában egy sajátos forma kialakítására van szükség. Nemes János főigazgató-helyettes Bács-Kiskun Megyei Tanács Hollós József Kórház—Rendelőintézet, Kecskemét A csavartól az almaiéig Alkalmazkodás az igényekhez Kiskőrösön Az idén április 1-jén alakult Kiskőrösön az Expressz Szolgáltató Ke_ reskedelmi és Fémipari Kisszövetkezet. Tizenheten alapították, főként ipari szakemberek. Céljuk —, ami a szövetkezet nevében is szerepel — a szolgáltatások meggyorsítása, bővítése. A tagok száma néhány hó­nap alatt harmincra emelkedett. Nagyobb lakások épültek A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a Lakás- státiisztikái Évkönyv, amely rész­letes áttekintést ad 'hazánk lakás­állományának változásáról, A Központi Statisztikai Hivatal ada­tai szerint a hatodik ötéves terv­időszakban 369 634 lakás épült az országban: Budapesten 74 407, a többi városban 159 776, a közsé­gekben 135 501. Az újonnan létre­hozott ötfíhcímcik 22,1 százaléka ál­lami, 77,9 százaléka magánerőből épült. Az új lakások átlagos ailapterü- löte évről évre növekszik, 1981- foen 70, 1985-ben már 79 négyzet­méter volt az országos átlag. A fővárosban, tavaly épített úi ott­honok átlagos ’alapterülete 62 négyzetméter volt. Ugyancsak emelkedik a töfobszobás lakások száma. A hatodik ötéves tervidő­szakban az előző öt évhez viszo­nyítva 23,3 százalékról 33,7 száza­lékra növekedett a három- vagy többszobás újonnan épített laká­sok aránya. Az egyszobás laikáso- ké_ lényegében változatlan — 5,6 százalék — maradt. A tavaly felépített otthonok 99,2 százalékában kialakítottak mosdóhelyiséset, a gázt a lakásait 36 százalékába vezették be. Az országban épített otthonokat be­kötötték a vízvezeték-hálózatba, s mindenhol ég a villany. Az or­szágban 1981 és 1985 között 4133 bérlakást korszerűsítettek. Hazánkban tavaly a lakások egy-egy négyzetméterére jutó építési költség 11 962 forint volt, 1240 forinttal több, mint 1984-ben. A legdrágábban Budapesten, a legolcsóbban Zala megyében építkeztek. Nemcsak épültek, meg is szűn­tek lakások. A statisztikai adatok szerint öt év alatt 75 921 lakást számoltak fel, mert elöregedtek, kisebb részüket pedig település^ rendezés uralt. — Megkeresett bennünket a Dunaújvárosi Vasmű néhány szakembere. Arra kértek bennün­ket, hogy egyes exportra gyártott berendez,éseikhez készítsünk ki­sebb alkatrészeket, például csa­varokat és egyéb úgynevezett kö­tőelemeket. Ezek gyártása ná­luk nem kifizetődő, mert nem sok kell belőlük. Egy ilyen kis­vállalkozás, mint a miénk, ru­galmasabban, könnyebben átáll apró cikkek gyártására. Ezért is fogadtuk örömmel a dunaújváro­si ajánlatot — 'magyarázza dr. Do- bozy Béla elnök. A Kiskőrös és Vidéke Áfósz szintén felvette a kapcsolatot a kisszövetkezettel, egy gazdasági társulás ügyében. Az összefogást az áfész kezdeményezte, csatla­kozott a Konzum Élelmiszeri kereskedelmi Vállalat is- Varga Hazamegyek. Egy ismeretlen férfi vár az ajtó előtt. — Jó napot kívánok! — és kalapot emel. — Zarko Kalin- kovhoz van szerencsém? — Személyesen! — erősítem meg. — Nagyon örülök! — és kezet nyújt. — Tudomásomra jutott, hogy el akarja venni a volt fe­leségemet, és feltétlenül találkoz­ni akartam önnel az esküvő előtt. — Kérem! — és savanyú ké­pet vágok. — Azért jött ugye, hogy eltérítsen a szándékomtól, és elmesélje, milyen kibírhatat­lan az asszony, és hogy milyen nagyot hibázok, ha elveszem? — Ellenkezőleg, vegye csak el nyugodtan! — gesztikulál lelke­sen az ismeretlen. — Csak előbb József, az áfész főosztályvezető­je elmondja: — Az együttműködés célja: szövetkezetünk tartósítóüzemé- mek továbbfejlesztése, a gyárt­mányok minőségének folyama­tos javítása, új termékek előál­lítása, a csomagolás korszerűsí­tése. A július 1-jén alakult gazdasá­gi társulás nemrég Kecskeméten tartott bemutatót új termékeiből'. Burgonya- és babsalátát, tepertő- krémet, almával ízesített sava­nyított céklát kóstolhattak és mi­nősíthettek a szakemberek. A be­mutat ónak olyan sikere volt, hogy az eddigi megrendelések az ü.zem teljes .kapacitását lekötik. Az áfész ipari ügyintézője, Hajdú Péter arról tájékoztat, hogy máris szükségessé vált a tart ósí tóüzem bővítése. Jövőre tisztázzunk egy igen fontos kér­dést! — Ki vele! — mosolygok rá szolgálatkészen. — Azt szeretném tudni, hogy a házastársi együttélés során ön papucsként fog viselkedni Vagy sem? — néz rám fürkésző tekintettel. — Tessék? — fortyanok fel. — Minek tart engem? — •.. és hogy felviszi-e a sze­net a pincéből? — és le nem ve­szi rólam a tekintetét. — Szó sincs róla! Ez nem fér­finak való! — Vagy talán beadja a dere­kát, és a piacra fog járni vásá­rolni? — erősködik. — És szaty­rokkal megrakodva tér haza? — Honnan veszi a bátorságot, hogy ilyen hangon beszéljen ve­több nyersanyagra lesz szüksé­gük és már tárgyalnak erről a szakcsoportokkal, valamint a me­zőgazdasági nagyüzemekkel. Még az idén új üzemcsarnok építését szeretnék megkezdeni. A Skála- Coqp Szövetkezeti Vállalat egyik leányvállalatával, a Mester-Coop- pal kötött megállapodás alapján 80 ezer másfél Literes üvegben szállítanak savanyúságot. Jelen­tős mennyiségben almával ízesí­tett céklát, mint újdonságot, Arra a kérdésre, hogy az új termékeket mikor vásárolhatjuk a boltokban, azt az ígéretet ka­pom, hogy egy hónapén belül nemcsak Kecskeméten, hanem máshol is kaphatók lesznek. Még az idei tervek között szerepel az alma!©készítés is. Az áfész ugyan­is már az előző években nagyobb mennyiségben hozott forgalom­ba mustsűrítményt; a gépsor, ki­egészítve, alkalmas almaié sűrí­tésére is. Rövidesen megkezdik az üzempróbát. Az eddigi piaci jelzések szerint a rostos almaié itthon és külföldön egyaránt 'ke­resett. Kereskedő Sándor lem? — Alig tudom türtőztetni magam. — Hasogatja a fülem ez a sok ostobaság! — Jól van, jól van, ne izgassa magát! — nyugtatgat. — Tudja-e, hogy én hét esz­tendőn keresztül álltam ellen ezeknek a dolgoknak? Igaz, hogy válás lett a vége, de nem adtam meg magam! Csak azt szerettem volna tudni, nem egy Olyan tu- tyimutyit talált-e magának az asszony, aki könnyed lélekkel romba dönti vérrel-verejtékkel védett hadállásaimat? — Az isten szerelmére, minek tart engem? — és barátságosan megveregetem a vállát. — Az ön elvei az én elveim is! Legyen nyugodt, az asszony nem is fogja észrevenni, hogy új férje van! — Nagyon köszönöm! — meg­szorítja a kezem, bátorítóan rám­néz, és távozik ... Konsztantin Kosztov (Fordította: Adamecz Kálmán) Férfiak beszélgetnek MÉHÉSZKEDÉS SZÁZADELEJI TECHNIKÁVAL „Édes export” a kecskeméti áfésztől Nemcsak a Mátrában, Bács-Kiskun­ban is látható egy-egy, idén másodszor is virágot bontó akác. Erről a fürtös, édes il­latú növényről óhatatlanul a méz, a méhek jutnak az em­ber eszébe. A kecskeméti Mé­hész Áfész el­nöke, Nagy Im­re imosit biza­kodóbb hangu- Oatbain van, mint akár egy éyveil ezelőtt, így mondta: az idén7 remélhe­tően visszaállít­ható a három évvel ezelőtti méhádiemány. A varroa-at- ka-feríiőzés ko­rántsem szűnt meg a megyé­ben, de a mé­hészeknek szin­te korlátlanul áll rendelkezés © A pergetés. süforé a véde­kezéshez szükséges füstölőcsík, a méhcsaládok íölszaporítására is gondolhatnak már. Az áfész tag­ságai évről évre gyarapszik, ma haitszázhaitvamam vannak. Azon­ban még mindig ;nem elég vonzó ez a tevékenység a fiataloknak. A méhek állandó törődést igé­nyelnek, amit igazán csak a több szabadidővel rendelkező nyugdí­jasok vállalhatnak. De nemcsak ez idő hiánya az, ami kerékkötője a mébészkedés igazi térhódításá­nak. A mezőgazdaság technikai fejlődése óriási léptekkel halad előre. A méhészet — aímfely vol­taképpen egy ágazata tőinek: — szinte a századforduló óta mit sem változott. A legtöbb méhész eszköztárának elengedhetetlen kellékei az aszíalosszerszámak, hiszen a kaptáraiktól a pergettéig, a konténertől a keretekig maguk készítenek, barkácsolnak mindent. iKülföldötai már elterjedt a háló­zatról vagy akkumulátorról üze­meltethető pergető, nálunk azon­ban mé>g az egyik legkeményebb, legnagyobb fizikai megiterhelést igénylő méhészmunka kézzel haj­tani a gépet; az előbbi típus csak egy-két szakembernél található meg. Elérik a régebbi szintet A fejlődés útját a vándoirméhe- sek kialakítása, térhódítása jelzi. A kecskeméti áfész — tájiékozta- tott az elnök — tavaly ennek elő­segítésére vette fel a kapcsolatot a Vdllamossziigetelő és Műanyag­gyárral. Olcsóbb, tartós, könnyeb­ben.' kezelhető koniténerfiókok gyártását kérték. A megvalósulás és a nagyobb mennyiségű for­galmazás a jövő évben várható. A méhészkedés lényege — a gyakori méhszúrások élteimére — a kellemes, egészséges időtölté­sen túl a megtermelés. Az áfész tagjai évente átlag 550—580 ton­na mézet gyűjtöttek be a tömeges atikafertőzés időszaka előtt.- Az idén várhatóan ennél valamivel kevesebbet, de a múlt évinél töb­bet pergethetnek. Ebben szerepe van nemcsak az erősödő állomA- (nyioiknak, hanem a mezőgazdasági növény t er mel és s zerkezetmódosu- lásának is. A valamikori tártává rágok helyett ma nagy területet foglal el a napraforgó, ami remek mézeflőnövény és — a lényeg — pont akkor virágzik, amikor egyéb méhlegelőt nem nagyon, ta­lálnak a szorgos rovarok. Csurgatják vagy „harapják" A hazai méz elhelyezése a vi­lágpiacon — Nagy Imre szerint — biztos. A magyar méztermés 80—85 százalékát szállítja a Hun- garonektár az NSZK-ba, Francia- országba, Angliáiba, Ausztriába, sőt Japánba, ahol az egyik legi- jefLantősebb vevőkör van. Ezekben az államokban az úgynevezett fo­lyós akácméz hódít, az északi or­szágokban a kristályos mézét ke­resik. A svédek, finnek az ottani szokások miatt nem lepődnek meg, ha a mézet „harapni” lehet. Tudják, ez ugyanolyan egészsé­ges, kedvező vitamin- és ásványi- anyag-készletű, mint az aranysár­ga akácméz. És persze nem feledkezhetünk meg a ima már természetes „gyógyszerkénlt” ismert mellék­termékről, a propoliszról és- a vi­rágporról sem. Az előbbiből, a két évvel ezelőtti hatalmas keres­let után, ikiegyenlítet'tebb a ter­melés, míg az utóbbiból hullámzó. Pedig értéke állandósult a világ­piacon. A külföldi vevőik vásár­lókedve a magyar virágpor iránt csak meghatározott időszakonként csappan meg, amikor a konku­rens narancsvirágpor mégjelenik. Cukor-akció A méhészetben már szakosodott éígazatnak számít a lépesmáz-ter- melők tevékenysége. Az állandó­an fokozódó keresletnek úgy igyekszik eleget tenni a Hunigaro- nektár, hogy országos begyűjtést szervez. Ennek helye a lafcífeleki Szikra Termelőszövetkezet tároló­ja, ahol csomagolják, majd indít­ják külföldre az értékes csemegét. Az idén mintegy háromszáz ton­nányit várnak, zömmel az arab államokban. Ahhoz, hogy a belföldi ellátási­nak és az exportfeladatoknak ele­get 'tudjon tenni az áfész és a vál­lalat — vélekedik a kecskeméti áfész vezetője —, nyújtaniuk is kell valamit b termelőknek. A fuvardíjkedvezmény, a szakmai segítség, a csomagolóanyagok biz­tosítása, a hitelhez jutás segítése melletjt az idén szimlte párátlan. „cukor-akciót” indítottak. Remé­nyében a kedvező betelöltetésmek. a jövő évi erősebb, egészségesebb és nagyobb létszámú méhállo-- mánynak, Gál Eszter , © Anyabülcső. (Gaál Bcla felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom