Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-04 / 182. szám

1986. augusztus 4. * PETŐFI NÉPE • 3 KÖLCSÖN, SZÁLLÍTÁSI KEDVEZMÉNY, GÉP A gazdaság segítségével könnyebb a fészekrakás • Az állami gazdaság anyagi segítségével épült házsor Kunfchértón. A Kiskunhalasi Állami Gaz­daságban csaknem két évtizede segítik a dolgozók lakásépítését. Az idei első félévet is beleszá­mítva az említett idő alatt 599- en kaptak 32 millió forintot meg­haladó segítséget a fészekrakás­hoz. Fodor József szociálpolitikai főosztályvezető elmondja, hogy a lakáshoz jutás feltétele: a dol­gozó kötelezettséget vállal 15 évi munkaviszonyra, amennyiben közben felmond, vissza kell fi­zetnie a kamatmentes kölcsönt. — Mennyi a személyenkénti támogatás? — Elsősorban a szociális kö­rülményeket vesszük figyelem­be. Az összeg 80—150 ezer fo­rint között mozog. Nemcsak csa- ládiház-építéshez, lakásbővítés­hez is adunk segítséget. — Ügy hallottam, egyre több a minőségi lakáscsere iránti ké­relem is. — Ez természetes. Azok, akik régebben kaptak egy kisebb la­kást, már „kinőtték”, nagyok a gyerekek, több szobára van szük­ség. A minőségi cseréhez is adunk segítséget. Kiegészítjük az OTP-kölcsönt, egyúttal jogot szer­zünk arra, hogy a leadott kisebb lakást pályakezdőknek adjuk. Az OTP az általunk javasolt dol­gozókat. jelöli ki lakónak. — A külcsönön kívül milyen egyéb segítséget ad a gazdaság? — Nyolcvan óra fuvarkedvez­ményt, önköltségi áron, amely 50 százalékos engedményt jelent. Ugyancsak ilyen feltétel mel­lett kap az építő autódarut, mar­kolót és más munkagépeket. — Ki tudják-e elégíteni az összes igényeket? — Sajnos nem, pedig igyek­szünk egyéb lehetőségeket is ki­használni. Kezdő szakembere­ink egy részének szolgálati la­kást adunk, néhány nyugdíjas­nak is. Szükség esetén komfor­tos munkásszállást is juttatunk, amíg az illető saját lakást nem tud szerezni. A szociálpolitikai főosztály- vezető invitálására a közeli Kun- fehértón nézzük meg azokat a társasházaikat, amelyeket 2 évvel ezelőtt a gazdaság brigádja épí­tett. Több lakóval beszélgetünk. Péter Szabó Józsefné jelenleg gyesen van. A kétgyermekes édesanya elmondja, hogy 150 ezer forint kölcsönt kapott munkahe­lyétől. A kétszobás földszinti lakást 670 ezer forintra értékel­ték. Vancsura Pongrácnét azért találják otthon, mert délutános. A borkősavüzemben dolgozik, ö 120 ezer forint kölcsönt kapott. Szintén a borkősavüzem dolgo­zója Konkoly Tiborné, 3 gyer­mek édesanyja. Ugyancsak 120 ezer forint kölcsönnel támogat­ták. Valamennyien elmondják, hogy a gazdaság segítsége nélkül nem tudtak volna otthont terem­teni maguknak. Azt is szóvá te­szik viszont, hogy az építkezés­nél kisebb műszaki hibák előfor­dultak. Az ezekből eredő károkat megtérítette a gazdaság. A mutatós társasházaik környé­két esztétikusabbá lehetne tenni; ehhez a lakók összefogására van szükség. Kereskedő Sándor EGÉSZSÉGESEN ÉLNI El kell fogadnia minden embernek, hogy az egészség érték. Nem kevesebb (inkább több), mint a vagyon, s a tár­sadalom által piedesztálra emelt státuszszimbóluimok, amelyek rossz esetben még hozzá is járulhatnak kisebb- nagyobb nyavalyáink, a civi­lizációs betegségek kialaku­lásához. Vidéki súlyemelőed- ző atyai barátom, aki már túl van a versenyzésen, sőt az edzősködésen is és csak .ma­gáinak sportol, kiírta az edző­terem falára: „A boldogság kilenctized része az egészsé­gen alapszik'’. Kérdezzünk meg erről egy egészséges em­bert. túlzásnak fogja találni. De kérdezzünk meg egy be­teget is. Azt fogja mondani, nem igaz, a boldogság száz százalékban az egészségen alapszik. Szabad elhatározásból Tulajdonképpen az egészség érték mivoltát ismerte fel egészségügyi kormányzatunk is, amikor a gyógyítás mellett egyre inkább a megelőzés ér­vényesítésére teszi a fő hang­súlyt. Szakemberek számára nyilvánvaló, hogy a betegség jóval eredményesebben előz­hető meg, mint ahbgy gyó­gyítható, s nem utolsósorban a megelőzés jóval olcsóbb is, mint a gyógyítás. Az ország mostani nehéz anyagi hely­zetében sem mindegy, orvos­hoz jár az állampolgár, vagy a sportintézmények rendsze­res látogatója. Felmerül persze a kérdés: ha ennyire kézenfekvő ez az igazság, miért nem előbb tör­tént meg nálunk ez a hang­V^t§ I v §|S * ". -Cí-'JkI Több, mint a vagyon súlyváltás? Egyszerű ennek az cka: ha valaki már beteg, rá­kényszerül arra, hogy kórház­ba, klinikára, rendelőinté­zetbe menjen. Ilyen kényszer az egészséges életre nincs. (Ha csak az iskolai kötelező testnevelést nem nevezzük annak.) Nem félek leírni, sőt nagy biztonsággal arra követ­keztetek, hogy ilyen kényszer soha nem is lesz. Az egészsé­ges életmódot mindenkinek saját szabad elhatározásából kell vállalni, hiszen végül is az embernek — ma még — magánügye, milyen életmó­dot folytat. Más szóval: sza­bad akaratától függ, egészsé­gesen él vagy sem. De ne fe­ledjük: a szabadság a felis­mert szükségszerűség. A társadalom ügye is A helytelen életmód az or­szág, a társadalom ügye is. Milliárdck tucatjait fordítjuk ugyanis táppénzre, gyógysze­rekre, gyógyintézményekre. Milliárdok esnek ki a nemze­ti jövedelemből az elmaradt értéktermelés miatt. Legyen hát a helyes, egészséges élet­mód vállalása közügy. Egyetlen utópisztikus képet hadd villantsak meg, megen­gedve a már megengedhetet­lennek nyilvánított kényszer fogalmának bevezetését. Ha valamilyen rendelettel arra köteleznének minden épkéz­láb embert, hogy fusson he­tente háromszor nyolc kilo­métert, megelőznénk a kerin­gési és meghűléses betegségek nagy részét, megtakaríthat­nánk a gyógyításukra szolgáló gyógyszert, az e kórck miatt kifizetett táppénzt. Nem hal­na meg évente húszezer, i lé­té, alkotóképessége delén le­vő ember. Az eddig táppén­zén töltött munkaidőben foly­hatna a normális munkavég­zés, tex melés.. Hiszen a rend­szeres sportolás, az egészsé­ges életmód nemcsak az oly drámaian fenyegető szívin­farktus ellen jó. Az edzőt’ ember minden betegség" l szemben ellenállóbb, mint az edzetlen. Különösen azok. akik egészségük őrzésére a szabadiban űzhető sportokat választják, amelyekben az em­ber ki van téve az időjárás vi­szontagságainak. Arról nem is beszélve, hogy akinek az erőkifejtés, a futás, az úszás fátadsá.ga jelenti a normát, az nem fárad el a közönséges erőfeszítéseiktől sem. Az ilyen ember munkabíróbb, később fárad el, mint a többi. S ami ezzel együtt jár: a szokásos elfáradás hatására nem lesz. olyan ingerült, ideges, mint az átlagember. Alkalmat teremteni Persze, az utópiákkal sem­mire sem megyünk. De ha kényszert nem is, késztetést, s ami ennél fontosabb: al­kalmat kell adni az egészsé­gesebb életmódra. Remélhe­tőleg a július elsején alakult új intézmény, az Állami If­júsági és Sporthivatal nem lesz az élsport szolgálóleánya, s komoly, határozott akciók­kal mozgósítja az elnevezésé­be is foglalt korosztályt, mint a miénk többsége. Mi meg — harmincasok, negyvenesek, s a többiek — csak nem fo­gunk lemaradni fiai nkt ól-lá­nyainktól ...?? Gőz József A NYOLCADIKON IS LEHETETT MOSNI, FŐZNI Hunyadi nem néz hátra A társadalmi vita a Hunya­di-szobor elhelyezéséről an­nak idején országos visszhan­got váltott ki. A kecskeméti Hunyadiváros lakói minden követ megmozgattak, hogy városrészükbe kerüljön az emlékmű. A vita során több­ször is elhangzott a lakosság képviselői és a szakemberek részéről, hogy a monumentá­lis alkotás méltó környezetet igényel. Nem egy felajánlás is elhangzott. Kiss István alkotását tavaly novemberben, felavatták, és megkezdődött az egykori Áp­rilis 4-e tér — immár Hunya­di Janók nevét viseli — ren­dezése, füvesítése. Milyen most, majd egy évvel az át­adás után, az idegenforgalmi szezon közepén, a szobor kör­nyéke? Hunyadi János ércalakja változatlanul nagy hatást tesz a szemlélőre. Aki először ta­lálkozik a szoborral, s meg­áll szemben a hadvezérrel, önkéntelenül is felidézi ma­gában a magyar történelem egyik dicső pillanatát, tisz­telettel adózik a nagy törté­nelmi alak emlékének. A lát­ványt, .a tiszteletadás pillana­tait azonban megzavarja né­hány oda nem illő részlet. Pél­dául egy ócska, rozsdás konté­ner, mely oldalt, a padoknál szomorkodik. Érthetetlen az is, miért nem tudták máig sem eltakarni a szétdobált pajzsok és turbánok között árválkodó — illúzióromboló — villamos­elosztókat. A fű alaposan megnőtt ta­valy óta a szobor előtti csata­téren. Mint megtudtam, a szob­rász és a környezettervező építész kérése az volt: nehogy szabályosan nyírott, békebe­li pázsit legyen itt. Ezért az­után vadfüvet vetettek. Időn­ként kaszálják is — erről a száradó szénahalmok tanús­kodnak. S mit lát, aki nem sajnálja a fáradtságot, és elsétál a koc­kaköves gyalogjárón a harang­toronyig? Itt, a „lófaránál”, elég vigasztalan látvány fo­gadja a látogatót. A tervek szerint a térnek ezen a felén már nyírott, gondozott pázsit­nak kellene lennie. Ehelyett bizony kopott, kiégett a fű, kiszáradóban a facsemeték. A szomszédos iskola előtt éppen locsolják az útmenti virág­ágyásokat. Ide, a térre nem jut az éltető vízből. A sétaút mellett kibontott, itthagyott munkagödör, és körös-körül mindenfelé sze­mét: tejeszacskók, üres mű­anyag flakonok. Vajon ki szór­ta ezt szét? Csak nem mi, hu­nyadivárosiak, akik egy éve még ki tudja, milyen áldozat­ra lettünk volna hajlandók a szoborért ? S végül a teret lezáró pad- kompozíció, félkész állapot­ban. A félkör alakú, ragasz­tott faidomokat felállították, a betonívek egy részére a ta­nács költségvetési üzeme fel­szerelte a vasból készült tám­latartókat. A folytatás egyelő­re váx-at magára. Vajon med­dig? S mikor szólalnak mega haranglábon az alkotók által megálmodott harangok? Az avatóünnepségen még ott vol­tak fenn, mára egyetlenegy maradt belőlük. Hunyadi János mindezt nem látja. A győztes csata után elő­re, az újabb történelmi erő­próbákat hozó jövőbe tekint, nem néz hátra. Talán jobb is. Ha meglátná ütött-kópott hát­országát, lehet, hogy erős érc­kezében megremegne a had- vezéri pálca ... — lovas — Szakad rólam a víz! — Irány at strand!... Ezt a két mondatot bizonyára sokan kimondták a hét végén, A hőmérő higanyszála harminc fok fölé kúszott. Ki-ki le­hetőségei szerint menedéket keresett a kánikula elől: hűvös szobákban, árny.as fák alatt v&'gy üdítő vízben. Mit csináltunk a meleg hétvégén? NYÁRI Arak? Szom­bat délelőtt, kilenc óra. Őszibarack, alma, zöld­bab, dinnye kell hétvégé­re, irány tehát a kecskemé­ti piaccsarnok. Ott hűvö­sebb a levegő, mint az épü­let előtti szabad standok­nál. Ám odabenn az árak sokkal magasabbak, őszi­barackot kaptam volna har­mincötért is, de a tizennégy forintosnál maradtam. Az alma ugyancsak változatos áron kínáltatta magát, ti­zenkettőért és nyolcért ke­rült a kosaramba. Zöldbab: tizenötért. Dinnyeszezon kezdődött, a finom cseme­géből viszont igen-igen ke­veset lékeltethettünk, kós­tolhattunk meg a piac for­gatagában. Legalábbis szombaton. Kilenc forint egy kiló. Az árakat tehát nem nevezhetnénk „nyá­rinak”. A MÜZEUM CSENDJÉ­BEN. Kecskeméten, a Ser­főző utca 19/a-ban talál­ható a Magyar Népi Ipar- művészeti Múzeum. Kissé távol esik a központtól. Ám érdemes megnézni a gyűj­teményt, hiszen kilenc te­remben 1026 alkotást lát­hatunk öt szakág szerinti elrendezésben. Naponta ki­lenctől délután ötig keres­hető fel a múzeum, hétfőn és kédden szünnapot tar­tanak. Vajon a hét végén hány embernek jutott eszé­be, hogy jegyet váltson, él­ményt gyűjtsön a tárlók előtt? Karagics Mátyásné teremőrtől megtudtuk, hogy szombaton ötvenkilencen fordultak meg a múzeum­ban, az azt megelőző na­i Kecskeméten, a széchenyi. városi szabadidő- központban rekord született. Szombaton és vasárnap mintegy nyolcezren kerestek felüdülést a kellemes környezetben. Képünkön: a szabadidő- központ népszerű csúszdája (Méhesi Éva jf elvétele) pon, pénteken pedig hat­vanhétén. Kiszámíthatat­lan, hogy mikor van na­gyobb forgalom, még a me­leg sem számít, hiszen ér­deklődésünk időpontjában, vasárnap délelőtt éppen öt kecskeméti tárlatnéző akadt. Sok a külföldi ven­dég. NÉPSZERŰ A CSŰSZDA. A széchenyivárosi szabad­időközpontban szombaton mintegy háromezer felüdül­ni vágyó váltott jegyet. S körülbelül ötszázan lehet­tek azok, akik jegyfüzettel tértek be fürödni, csóna­kázni, napozni. Az új s máris népszerű vízicsúsz­dán 2851-szer csúsztak a hűs habok közé. (Egy csú­szás tíz forint.) Schóber Andrástól, a szabadidőköz­pont vezetőjétől arról ér­tesültünk, hogy a mosta­ni hétvége kimagaslónak bizonyult, hiszen utoljára július elején fordultak meg ilyen nagy számban náluk. (Akkor: 4300-an!) UTASOK REGGEL, DÉL­UTÁN. A kecskeméti állo­máson, a hét végi meleg el­lenére, sokan igénybe vet­ték a vasút szolgáltatásait. Reggel hét és fél nyolc kö­zött utaztak a legtöbben, Eger felé és a közeli, Ti- sza-parti üdülőhelyekre. Városunkba is érkeztek nagy csomagokkal turis­ták, utazók. A délutáni for­galom csúcsideje négy és öt közé esett. Csókás Lász­ló rendelkező szolgálatte­vő elmondása szerint min­den a legnagyobb rendjén ment. MENTŐK. A mentők hét végi ügyeletesei közepes­nél nagyobb forgalomról tá­jékoztattak bennünket. A nagy meleg következtében belgyógyászati jellegű prob­lémák adódtak, az idősek közül sokan rosszul lettek. A strandokra nem hívták a mentőket, viszont volt né­hány baleset. Kórházba negyven személy került szombaton — tudtuk meg Herczeg Ferenc megyei szolgálatvezetőtől. VIZ ÉS NYOMÁS. Nyá­ron visszatérő panaszuk a panelházak magasabb szint­jein lakóknak, hogy nem megfelelő a vfz nyomása. Ezúttal Kecskemét három különböző pontján érdek- lődtünk telefonon. Bán Györgyné és családja a vá­rosközpontban, a Petőfi Sándor utca 1-ben lakik, a nyolcadikon. Régebben min­dig vízhiánnyal küszköd­tek, de amióta elkészült a leninvárosi víztorony, meg­szűnt az efféle gondjuk. Vasárnap időben elkészült az ebéd, tehát ez is jelzi: volt víz a magas szinten. Kun Lajos a Hunyadivá- rosban él. Számára sem okoz problémát a víznyo­más, legfeljebb csak egy­két este észlel nyomáscsök­kenést. A Széchenyiváros- ban, az Akadémia körút 20. szám alatt, a nyolcadik emeleten Rigó Pálné nyug­díjast hívtuk fel telefonon. Ő sem említett vízgondot. Végezetül az Észak Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vál­lalat ügyeletes diszpécse­re, Tormási Mihály tájé­koztatására voltunk kíván­csiak. Elmondta, hogy nem­régen nagy teljesítményű gépeket állítottak szolgá­latba, így még locsolási ti­lalmat sem kellett elren­delni. Borzák Tibor A bizonyítvány mellé kiváló cím „Büszkék vagyunk a fiúra” • Buczkó István őrmester — szemben — kiképző, szakaszparancsnok lesz. Buczkó István őrmester kinevezési okiratán alig száradt meg a tinta. Fiatalsága, az öröm, a sok gratuláció, az életbe való elindulás felelőssége, s talán szülei jelenléte tette zavartt j, elfogódottá. Próbált határozottan, férfiasán beszélni; időnként lopva a váll-lapjára pillantott: megvan-e még az ezüst csík, a csillag? ... — Már az általános iskolában megtetszett a ka­tonai pálya és elhatároztam: az leszek. Amikor be­fejeztem a nyolcadikat, jelentkeztem ide, Szabad- szállásit. Hosszú volt a négy esztendő, de eltelt, s nagyon boldog vagyok. A tanárok, a- parancsno- ikck igazán sokat tettek értünk, azt hiszem, min­denre megtanítottak, ami egy hivatásos őrmester­nek a pályakezdéshez kell. Hálás vagyok nekik, hi­szen tanítóim, olykor szüleim helyett szüleim is voltak. Nem kerülök messze Kecskeméttől, mert itt maradók az iskolán kiképző szakaszparancsnok­nak ... A nevelőapa Kázmér Béla, a Kunság Volán kecs­keméti autóbuszvezetője. — Nagyon elégedett vagyok a tanulmányi ered­ménnyel. A gépkocsi, a motor szeretetére én nevel­tem, s ezért öröm számomra, hogy a tiszthelyettesi rendfokozat mellé autószerelő szakmunkás-bizo­nyítványt szerzett Pista. Feleségemmel együtt büsz­kék vagyunk a fiúra. Az édesanya szintén a Kunság Volánnál dolgo­zik, meghatottságát alig tudta leplezni. — Igazán meglepett bennünket, hogy Pista a két bizonyítvány mellé megkapta a kiváló címet is. Kellemes volt hallani, hogy az utolsó félévben ilyen keményen dólgozott... Amikor katonának je­lentkezett, nem lelkesedtem, de most már nagyon örülök, hegy ezt a hivatást választotta, hiszen kez­dő ember létére — ezután lesz még húszéves —, jól keres, igazi férfi vált belőle. .. Az .idő, amelyet e boldog család körében eltölt- hettem, nagyon szűkre szabott volt, ugyanis Buczkó István őrmesternek még meg kellett birkóznia né­hány, ez esetben kellemes feladattal. Az előléptetéshez gratulálunk és sok sikert kí­vánunk a szép és nemes hivatás teljesítéséhez. Gémes Gábor Augusztusi forró napok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom