Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-22 / 197. szám

2 6 PETŐFI NÉPE # 1986. augusztus 22. MULASZTÁSOK SOROZATA OKOZTA A BALESETET Részletes jelentés Csernobilről Nemzetközi sajtóértekezlet Moszkvában Augusztus 25-én a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) bécsi szakértői tanácskozása elé terjesztik a csernobili szerencsét­lenség körülményeiről és követ­kezményeiről készített szovjet tá­jékoztatót — jelentették be csü­törtökön Moszkvában. A jelen­tés részleteit nemzetközi sajtóér­tekezleten ismertették, amelyen többek között részt vett Andra- nyik Petroszjanc akadémikus, az állami atomenergia bizottság elnöke. Petroszjanc ismertetőjében han­goztatta, hogy a szovjet doku­mentum két részből áll. Kitért arra, hogy emberi mulasztások sorozata okozta a balesetet. Utalt arra, hogy az erőmű két éven át jól üzemelt. 1985-ben 29 milliárd kilowattóra energiát termelt: az itt dolgozók önelégültsége, fe­lületessége és fegyelmezetlensége volt a baleset közvetett oka. A szerencsétlenség következtében 31 ember vesztette életét (ket­ten a baleset napján haltak meg). A balesetet közvetlenül az idéz­Regionális problémákkal fog­lalkozó szovjet—amerikai meg­beszélésekre kerül sor még au­gusztus folyamán Washingtonban — jelentette be Charles Redman amerikai külügyminisztériumi szóvivő. Az amerikai tárgyaló- küldöttséget Michael Armacost, a politikai ügyekért felelős kül­ügyminiszter-helyettes vezeti. A szóvivő szerint az újabb két- •oldalú találkozóra a szeptember te elő, hogy a tervezett javítások előtt kísérletet akartak végrehaj­tani a 8. számú turbogenerátor- ral. A rosszul megtervezett kísér­let során, amelynél nem vették figyelembe a biztonsági előíráso­kat, már április 25-én 14 órakor kikapcsolták a reaktor vészhűté­si rendszerét, ugyanakkor a disz­pécser utasítására a reaktort még nem állították le, így az még majd­nem fél napig, a 26-án 01.23-kor bekövetkezett balesetig így üze­melt, noha ezt szigorúan tiltják az előírások. Petroszjanc végezetül hangsú­lyozta, hogy az IAEA szakértői két konvenció szövegtervezetét készítették elő: az egyik értel­mében kötelező jelleggel tájékoz­tatást kell nyújtani a nukleáris szerencsétlenségekről, a másik pedig a segítség megadásának feltételeit rögzíti ilyen szeren­csétlenség esetén. Emlékeztetett arra, hogy a szovjet párt és kor­mány mély háláját fejezte ki a szocialista országoknak, ame­lyek Csernobil kapcsán szolida­19—20-ra tervezett szovjet— amerikai külügyminiszteri meg­beszélések, valamint az esetleges csúcstalálkozó előkészítése ke­retében kerül sor. Ugyanezt cé­lozták a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdéseiről a múlt hé­ten Washingtonban megtartott szakértői megbeszélések, vala­mint a két ország leszerelési szak­embereinek moszkvai konzultá­ciói is. ritásukról biztosították a szovjet népet, illetve köszönetét mondott más államoknak a segítségért. Legaszov akadémikus kiegé­szítőjében hangsúlyozta, hogy a szovjet tájékoztató részletesen taglalja az okokat, valamint az ellenintézkedéseket, a sugárzási helyzetet a térségben, valamint az ökológiai és egészségügyi kö­vetkezményeket . Szavai szerint a jelentésben hat mulasztást sorolnak fel, ha ezek közül egy is elmarad, nem következett volna be a baleset. A tervezők egyszerűen nem vehet­ték figyelembe azt, hogy a re­aktor több biztonsági berendezé­sét egyszerre kapcsolják ki, egye­bek között a vészhűtést, a gőz­nyomást és a vízszintet ellenőrző szeparátort. Kérdésekre válaszolva a szov­jet szakemberek hangsúlyozták, hogy a sérült reaktort megbízha­tóan ellenőrzik. A reaktoron be­lül nincs maghasadásos folyamat, ugyanakkor területén belül por formájában kiszóródott az üzem­anyag egy része. A blokkot lezá­ró szűrőanyagok csak ellenőrzött szintű radioaktivitást bocsáta­nak át, amelynek mértéke né­hány tucat curie naponta, ez azonban a szarkofág megépíté­sével meg fog szűnni. A kiszó­ródott radioaktivitás por formá­jában megült a földfelületen, s néhány milliméter mélyen lemo­sódott a talajba. Fokozottan el­lenőrzik a vizeket, de sem a Pripjaty folyón, sem a kijevi víz­tározóban nem mértek jelentős mértékű radioaktivitást, ami most kevesebb, mint lQ^c mí­nusz kilencediken cúnT^liter. Folytatódnak a mentesítési mun­kálatok, egyes körzetekbe már visszatérhetett a kitelepített la­kosság. A szakemberek nemcsak a sugárzás szintjét, Jaangjn a szennyezettség izotóp^összR&telét is folyamatosan vizsgálják. A közelben fekvő nagyobb vánagok, a fekete-tengeri üdülők terjSS^n biztonságosak. Faluvégi Lajos Kínában Csütörtökön Kínába ér­kezett Faluvégi Lajos mi­niszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal el­nöke, akit a pekingi repü­lőtéren Szung Ping. a kí­nai állami tervbizottság elnöke fogadott. Faluvégi Lajos látogatá­sának célja, hogy az elmúlt években felélénkült magyar —kínai gazdasági kapcsola­tok stabilabbá váljanak, a kétoldalú forgalom len­dületesen fejlődjék, és az együttműködés új formák­kal, gazdasági, szervezeti módszerekkel gazdagodjék. A Tervhivatal elnöke a kí­nai kormány több tagjá­val, a gazdasági élet veze­tőivel és több tartományi kormány vezetőjével foly­tat majd tárgyalásokat tíznapos látogatása során. A megbeszélések egyik legfőbb témája, hogy mi­ként lehet konkrét együtt­működési megállapodások­kal megtölteni, bővíteni azt az egyezményt, ame­lyet tavaly kötött a két or­szág. Ez az 1986—90-es évekre szóló kereskedelmi egyezmény öt évre szólóan 2.1 milliárd svájci frank értékű összforgalmat irá­nyoz elő. Az elmúlt években dina­mikusan fejlődött a kínai —magyar árucsere: 1985- ben 427 millió svájci fran­kot tett ki. az idei évre szóló előirányzatban pe­dig 747 millió svájci fran­kos forgalom szerepel. A mostani tárgyalásokkal a két ország központi terve­zési intézményei a kí­nai—magyar kereskedel­mi forgalom további tar­tós fejlődését alapozhatják meg. E HÓNAPBAN Szovjet—amerikai megbeszélések Kapica Tokióba látogat _____________rípfai N API KOMMENTÁR Harc és éhhalál HŰI Csütörtöki sajtójelentések sze­rint a jövő héten Tokióba láto­gat Mihail Kapioa szovjet kül- . ügyminiszter-helyettes. Kapica — mint azt kormányforrások is megerősítették — augusztus 27. és 29. között tartózkodik majd a Japán fővárosban, ahol Janai Si- nicsi küLügyminiszter-helyettes- sel folytat tárgyalásokat a szov­jet—japán viszony időszerű kér­déseiről, de fogadja őt Kuranari Jadasi külügyminiszter, sőt a ter­vek szerint Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök is. Simon Peresz izraeli miniszter- elnök szerdán bejelentette: szep­tember első felében Egyiptomban találkozni fog Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel. Peresz az iz­raeli állami televíziónak adott interjújában közölte a hírt, azt követően, hogy miniszterelnöksé­gi hivatalának főigazgatója, Av. raham Jamir hazatért Egyiptom­ból, ahol kedden megbeszélést folytatott Hoszni Mubarak elnök­kel, a csúcstalálkozó előkészíté­séről. Peresz elmondta, hogy a talál­kozót megelőzően a két fél kép­Tokióban arra számítanak, hogy Mihail Kapica tájékoztatást ad a Szovjetunió ázsiai és csendes­óceáni diplomáciai törekvéseiről. Különös tekintettel a Mihail Gor­bacsov vlagyivosztoki beszédé­ben megfogalmazott, a térség bé­kéjének és biztonságának szilár­dítására vonatkozó elképzelé­sekre, valamint a Japánnal való kapcsolatok alakítására. Az SZKP KB főtitkárának tervezett láto­gatása szintén szóba kerül majd Mihail Kapioa és a japán vezetők jövő heti tárgyalásain. viselőinek alá kell írniuk a ta- bai földsáv sorsát rendezni hi­vatott döntőbíráskodási egyez­ményt. A tabai kérdés régóta gá­tolja a két szomszédos ország vi­szonyának javítását, s a problé­ma rendezését Egyiptom a csúcs- találkozó feltételeként kezeli. A rendezést illetően Peresz de­rűlátását látszik igazolni az is, hogy Mubarak egyiptomi elnök szerdán a „77-ek csoportjának” Kairóban tanácskozó képviselőit fogadva úgy vélekedett, hogy a vitatott hovatartozású terület problémája már a „megoldás kü­szöbén" áll. A pár héttel ezelőtti remények hamar szertefoszlottak. Akkor, augusztus elején végre találkoz­tak egymással a szudáni közpon­ti kormány és a felkelők vezetői. Ez addig példátlan eset volt, s azt a reményt ébresztette, hogy az új khartumi rendszer elérhe­ti a megbékélést az országban. A semleges területen, a szomszédos Etiópia fővárosában tartott ta­nácskozás azonban eredményte­lenül zárult. A helyzet rohamosan romlott ezután. A dél-szudáni felkelők minden gépet ellenségesnek nyil­vánítottak, amely átrepül az ál­taluk ellenőrzött terület fölött, s le is lőttek egy utasszállítót, amelynek 64 utasa szörnyethalt. E brutális támadás után a köz­ponti kormány bejelentette, hogy eztán nem hajlandó tárgyalni a déli lázadókkal. A szudáni pol­gárháború ismét szomorú fordu­latot vett: a harcok nemhogy el­csitulnának, hanem láthatóan ke­ményednek, s a politikai meg­egyezés lehetősége újra elszállt. Pedig voltaképpen az idei esz­tendő nagy lehetőséget kínált a megbékélésre. Hiszen a dél-szu- dániak a diktatórikus, erőszakos Nimeri-rezsim ellen fogtak an­nak idején fegyvert. Abban az időben, amikor a déli, más val- lású törzsekre mind durvábban próbálták ráerőltetni a mohame­dán eszméket, s főleg a kemény iszlám törvénykezést. Nimerit azonban elkergették, s az új khar­tumi vezetés az elmúlt hónapok­ban nem egy haladó intézkedés­sel bizonyította, hogy új korsza­kot akar nyitni a szudáni törté­nelemben. Persze, egy ilyen ha­talmas és szegény országban ez nem könnyű. Azt azonban aligha lehetett remélni, hogy a türelme­sebb, józanabb politika jegyében az ország egységét féltő központi kormány túlzott engedménye­ket tesz a felkelőknek, akik au­tonómiát, az iszlám törvénykezés megszüntetését, és ki tudja még mi mindent követelnek. A frontok tehát megkeményed­tek. A harcok és a harci módsze­rek eldurvulása beláthatatlan következményekkel járhat. Mind­járt azzal, hogy a polgári gép le. lövése után az ENSZ kénytelen volt leállítani az élelmiszer-szál­lítmányokot, s ezáltal Afrika ta­lán legínségesebb vidékén, Dél- Szudánban több százezer embert fenyeget az éhhalál. A. K. Peresz—Mubarak találkozó? Nemzetközi rákkongresszus Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) gál, hogy közülük többen is részt vesznek a kongresszuson. — Ez a találkozó várhatóan a tudósok és orvosok tapasztalat- cseréje lesz, s mint ilyen, nem ismer határokat, felülemelkedik világnézeten, és az emberek, il­letve népek közötti békés együtt­működést is szolgálja. Budapest az utóbbi években több ízben szolgált nemzetközi rendezvé­nyek vendéglátójaként. Mindig örömmel teszünk eleget azoknak a megtisztelő felkéréseknek, amelyek ilyen tekintetben hoz­zánk érkeznek — mondotta az Elnöki Tanács elnöke, kijelentve: a XIV. nemzetközi rákkongresz- szus házigazdaszerepét is szíve­sen vállaljuk. Végül kifejezte re­ményét, hogy a találkozó sikeres lesz, és eredményeként több rá­kos beteg nyerheti vissza az egyén, illetve a társadalom szá­mára Is legnagyobb emberi ér­téket, az egészséget. A megnyitó ünnepségen dr. An­tonio Junquiera, a Nemzetközi Rákellenes Szövetség — tisztsé­gétől most búcsúzó — elnöke üd­vözlő beszédében köszönetét fér­jezte ki a magyar nép vezetőinek, a magyar orvosoknak a kongresz- szus megrendezéséért. Nagy fontosságúak az ilyen rendezvé­nyek — mondotta — mivel mó­dot nyújtanak arra, hogy a leg­különbözőbb orvosi területek képviselői találkozzanak, s ta­pasztalatot cseréljenek egymás­sal. Hozzájárulnak a rákellenes küzdelemhez, amely ma már mind szervezettebben folyik a világban. Ezután dr. NQikolaj Blohin, a Szovjet Orvostudomá­nyi Akadémia elnöke méltatta a több mint 100 éve alapított Nem­zetközi Rákellenes Szövetség te­vékenységét, majd dr. Janies Wyngaarden, az Amerikai Egye­sült Államok Nemzeti Egészség- ügyi Intézetének igazgatója is­mertette a születésének az idén 100. évfordulóját ünneplő intéz­mény tevékenységét. Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke a hazai tudóstár­sadalom nevében üdvözölte a kongresszus résztvevőit. Nagy megtiszteltetés, hogy Budapes­tet választották a világtalálkozó színhelyéül — mondotta, majd így folytatta: az ilyen kongresz- szus jelentős mérföldkő a tudo­mányos kutatásban, hiszen az is­meretek, az új módszerek átadá­sára ad lehetőséget, elősegítve az egészségügyi ellátás színvona­lának növelését. Most az egész emberiség a magyar fővárosra figyel, hiszen a tudományos ta­nácskozások eredményei nyo­mán előbbre léphetünk az egyik legjobban félt betegség, a rák gyógyításában. A kongresszus — mondotta — összekötőkapocs a tudósok, az orvosok, a népek kö­zött. Az ünnepi eseményen részt vett Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Medve László egészségügyi miniszter és Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke. A XIV. nemzetközi rákkong­resszus résztvevői péntektől a Budapesti Nemzetközi Vásár területén plenáris üléseken, szim­póziumokon, kerekasztal-konfe- renciákon, szekcióüléseken vi­tatják meg a daganatos megbete­gedések felismerésének és keze­lésének legújabb tapasztalatait. (MTI) A XIV. nemzetközi rákkong­resszus ünnepélyes megnyitóját megelőzően a tanácskozás ma­gyar vezetői nemzetközi sajtó- konferenciát tartottak a Budap>est Sportcsarnokban. Dr. Lapis Ká­roly, a konferencia elnöke és dr. Eckhardt Sándor főtitkár elmond­ta: a tudományos tanácskozáson várhatóan 4500 előadásban szá­molnak be a kísérleti és klinikai daganatkutatás eddigi eredmé­nyeiről. A professzorok kérdésekre vá­laszolva elmondták: szimpóziumi téma az AIDS immunhiányos be­tegség gyógyításának kérdése is. Ismeretes, hogy sok AIDS-es beteg az úgynevezett Kapjosi- szarkómában (rosszindulatú daganatban) hal meg. A kong­resszuson e, Kapwsi Móric ma­gyar professzor által felfedezett betegség kezelésének új eredmé­nyeit is összefoglalják. Elhunyt Benjámin László Benjámin László kétszeres Kos- suth-díjas író, az Új Tükör fő- szerkesztője szerdán, 71 éves ko­rában súlyos betegség következ­tében elhunyt. Temetéséről ké­sőbb intézkednek. Művelődési Minisztérium Magyar Írók Szövetsége Üj Tükör Szerkesztősége * Benjámin László 1915. decem­ber 5-én született Budapesten. Gimnáziumi tanulmányai anya­gi okokból szakadtak félbe. 1931- töl csaknem egy évtizedig fizi­kai munkásként, 1940-től a fel- szabadulásig üzemi tisztviselő­ként dolgozott. Költői pályája a harmincas évek elején indult: első verseit ekkor vetette papírra, s 1938-tól folyamatosan jelentek meg köl­teményei a Népszava, a Szép Szó és a Kelet Népe hasábjain. Egyik korai mestere, József Attila ha­tását már ekkor tudatosan vál­lalta: a felszabadulásra vágyó magyar munkásosztály költőié­ként jelentkezett, s az előretörő fasizmus nehéz évei közepette nyílt szóval hirdette harcos szemben­állását, humanizmusát. Már ek­kor tevékenyen részt vett a mun­kásmozgalomban is. A felszabadulás után számos pesti és vidéki lap munkatársa volt; s két ízben — 1952-ben és 1954-ben — szerkesztője az Üj Hang című irodalmi folyóirat­nak. Költészete ekkor kapott iga­zi lendületet, s bár az 1956-os tragédia mély intellektuális és érzelmi válságot okozott művé­szetében, a néhány éves hallga­tás után megjelenő új versei és kötetei a megújulást, a társada­lom közös gondjaival való azo­nosulást, a közösség keresését, re­ményét és humanizmusát magas művészi színvonalon tükrözték. Számos verseskötete jelent meg. Spanyol, francia és angol műve­ket fordított, s költeményei több nyelven olvashatók. Az irodalmi mellett közéleti munkássága is megélénkült a hatvanas évektől. 1960-ban a Fő­városi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársa, a Ma­gyar Írók Szövetsége költői szak­osztályának vezetőségi tflgja. iy63- tól a Kortárs című folyóirat mun­katársa. 1968-tól a Magvető- Könyvkiadó lektora volt. A het­venes években tagja lett a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csának és az Országgyűlés kul­turális bizottságának. 1977-től volt az Üj Tükör című hetilap­szerkesztőbizottságának elnöke, s 1980-tól haláláig dolgozott a lap főszerkesztőjeként. Művészete, munkássága elisme­réseként két alkalommal kapott Kossuth-díjat. 1975-ben, 60. szü­letésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, tíz évvel később pedig a Magyar Népköztársaság Babérkoszorú­val Ékesített Zászlórendjével tűn­tették ki. (MTI) Pártdelegáció utazott Álba megyébe Ion Savunak, a Román Kom­munista Párt Központi Bizottsá­ga tagjának, az Álba megyei párt- bizottság első titkárának meghí­vására megyei pártdelegáció uta­zott Gyulafehérvárra. A delegá­ció vezetője: dr. Szabó Miklós, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a kiskunhalasi városi párt- bizottság első titkára, tagjai: Szűrszabó Lászlóné, a tiszakécs- kei városi pártbizottság titkára és Pigniczki Zoltán, a megyei pártbizottság párt- és tömegszer­vezetek osztályának munkatársa. Az egészséges életmód apostola Hazánkban még századunk ele­jén is leküzdhetetlen sorscsapás­nak látszott a tüdővész. Fiatalok ezreit jelöltek meg korai pusztu­lásra arcuk lázrózsái, életerős embereket sorvasztott a kór né­hány óv alatt a sírba. A Kecskeméten 1876. augusz­tus 22-én született Hollós (Hoff­mann) József Forel Ágoston sváj­ci orvos előadásának, a magyar közállapotoknak és polgári radi­kális szemléletű barátainak ha­tására határozta el, hogy minden tőle telhetőt megtesz a népbeteg­ségek megelőzéséért, gyógyítá­sáért. Kereste a terápia és a diagnó­zis, azaz a betegség megállapítá­sának és gyógyításának újabb, hatékonyabb módszereit. Hazai és külföldi tapasztalatait összeg­ző A gümőkóros intoxicatiókról című szakkönyvét francia és né­met nyelven is kiadták. Méltán tüntették ki ezért a maga korá­ban számos új gondolatot felve­tő művéért a francia akadémia nagydíjával. , , Gyógyító intézmények létesíté­sét kezdeményezte, támogatta több városban. Szak- és népsze­rűsítő cikkekkel riadóztatta az illetékesek lelkiismeretét, köve­telt pénzt, épületeket, felszerelést a bajbajutottak megsegítésére és mindenekelőtt az egészséges élet­mód feltételeinek megteremté­sét a közösségektől és az egyé­nektől. Ezért, a nyomorúságos vi­szonyai miatt a vésznek kitett, cinikusan alsóbb néjoosztályok- nak nevezett milliók érdekében kezdett politizálni, csatlakozott a szocialistákhoz. Ha tovább élt volna dr. Hollos József, örvendezhetett volna a tüdővész erőteljes visszaszorítá­sának. A társadalmi fejlődés, az életviszonyok javulása, a köz- egészségügy megújulása, az or­vostudomány számos vívrnánya megszüntette a tüdővész népbe­tegség jellegét. A nyolcvanas években tovább csökkent me­gyénkben is a nyilvántartott tbc-s betegek száma. Túlnyomó többségüket sikerült meggyógyí­tani, megmenteni. A halálozási okok között az utolsó helyre ke­rült a még néhány évtizede is ezernyi áldozatot követelő be­tegség. Hiába indított azonban már 1905-ben Alkoholizmus címmel folyóiratot, hiába adott ki soro­zatban felvilágosító füzeteket a szesz ártalmairól, hiába tartott sízáaszámna előadásokat, az alko­holizmus ma még nagyobb vesze­delem, mint Hollós József orvo­si működésének évtizedeiben. Gyógyítása is bajosabb. Hasztalan teremti meg az ál­lam, a helyi tanács, az iskola, a gyár, a gazdaság az egészséges életmód körülményeit, hiába te­kinti a hatalom politikai kérdés­nek az iszákosság elleni harcot, ha az egyének — Te, ön, Mi, Én; mindenki — ellenségei saját ma­gunknak, családjuknak, ha kép­telenek vagyunk ellenállni az ital édes mérgének, pillanatnyi kábu­lata vonzásának. Mit tehetnek mindazok, akik ma küzdenek „az élet mívese” által is hirdetett elvekért, az egészséges egyénért, közösségért. Mindenekelőtt az egészséges testkultúrát szorgalmazhatják. Füstös pinceklubok helyett a sza­bad természetbe, izomerősítő sportpályákra hívják a fiatalo­kat. Emlékeztetnek arra, hogy or­szágunkban Hollós József kezde­ményezésére jött létre az egyik legelső, férfiaknak és nőknek egyaránt nyitott szabad strand, a tiszai. (Majd fejét vette az in­dulatos maradiság!) Tudatosíta­nák: elvbarátaival szemben is kö­vetkezetesen vállalta a „népsze­rűtlen döntéseket”: Hollós javas­latára költöztek ki Szegeden a kocsmai különtermekből — mint ezt Péter Lászüó megállapította — a szakegyletek. Juhász Gyula védte meg 1919. február 2-án, az Apostol című cikkében, amikor a szociáldemokrata párt helyi ve­zetői kifogásolták az általa java­solt alkoholtilalmat. Mikor mondhatjuk, hogy telje­sültek Hollós doktor .társadalom- és egészségjavító céljai? Ha hát­rább szorulunk a szeszfogyasztás világranglistáján, ha a nép>ek képzeletbeli tömegspjortversenyér» eséllyel indulhatnánk a legjobbak között Is. Heltai Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom