Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

8 0 PETŐFI NÉPE • 1986. augusztus 20.

AZ EMBER ITT KIBÉKÜL A VILÁGGAL

A Kolon-tó utolsó halásza

Az Izsák melletti Kolon-tó a Kiskunsági Nemzeti Park védett egysége. A környékbeli idős emberek elmondása szerint a háromezer hektáros tóvidék le- csapolása előtt fölért a „paradicsomkerttel”. A nádvágás jobban jövedelmezett, mint a* rossz homokokra vetett gabona. Kövér legelőkön járt a mezőváros gulyája. Bőven volt hal is, Izsák és három ritkán lakott tanyás település — Páhi, Soltszentimre és Csengőd — gazdagodhatott a bővizű édesvízi mocsárból. A keleti part városi halászai inkább csoportosan dolgoztak. A tó déli és keleti partján a homokbuckák tövében tanyát verő, állattartással, szőlővel és gyümölcskertészettel is foglalkozó szegényebb telepesek ősi fortélyokkal szerezték meg a tó ficánkoló kincsét. Szinte minden család halászott. Nem volt ritka itt .a hatvan-hetven kilós harcsa, a tizenkét- tizenöt kilós csuka sem.

Az Alföld legnagyobb édesvízi mocsarát 1921—30- ban lecsapolták. Kegyelemdöfés volt ez az évezredes feltöltődés miatt amúgy is élete utolsó szakaszában Járó vízi világnak. A tavat kirabló csatorna addig szívta a táj „életét”, míg a halász-vadász paradicsomból áthághatatlan lápvilág lett. A táj egyetlen halásza .a hetvenkét éves Andó Pál is már több kilométerre az ősvíztől, a Kolon-tói csatorna torkolatánál talált csak magának megélhetést.

• Amíg élek, itt maradhassak ...

ősi koreográfia szerint

Szikes puszta Duamtetéitilein keleti részén. Ide látszik a soltszent- imrei határ dísze, a Xill. századi templomion!, a csonka (torony. A Duna-völgyi főcsatorna partjain, a Kolon-tói zsilipnél épülit Andó Pál tanyája. Délelőtt tíz óra körül jár, amikor megérkezem. A , hőség szinte elviselhetetlen. A tanya ajtaja zárva. Mellette a hűvösben motorkerékpár sitrázsál. A zsiliphíditód úgy négyszáz méterre a vízen ladikot piiLlaintok •meg. Andó Pál. varsafelnézni ment. Mint egy húszéves legény, úgy mozog a keskeny ladikban. Tolórúdját hol az iszapba szúrja, hol járművére fekteti. Leihajol, fölhúzza, üríti, majd visszaerősiti a varsákat. Pontosain, precízen, egy fölöslege« mozdulat nélkül, ősi koreográfia szerint. Péti órát is várni kell, amíg' visszaér a tanyáig, ahol a- hűvösben nyugodtan beszélgethetünk.

— Mióta űzi ezt a szép, régi mesterséget? — kérdeztem vendéglátómat.

— Nehéz ezt pontosan megmondani. Úgy emlékszem, hogy már négyéves koromban jártam apámmal varsafelnézőbe. A Kis-Kolon partján, a matyópusztai Velez-ta- nyában laktunk. Télet-nyárotn munkát adott a 'halászat. Amíg lehetet, csónatokal jártuk a mocsár rejtett vízi útjait. A fagyok beállta után léket vágtunk, úgy jutottunk a friss, ízletes ételkihez. Fagyos estéken nem is tudtunk volna más elfoglaltságot elképzelni, mint a hálókészílésit és a kosárfonást. Lámpa mellett sok-sok mesével, betyár történettel tettük izgalmasabbá a munkái. Tavasztól azután ismét a (tavat jártjuk. Annyi, hal volt, hogy mindenki jóllakhatott kedve szeriint. Csak hát elvitték a vizet, az életet.

— És aztán?

— Nem lelt vége a gazdagságnak egyik napról a másikra, de megélhetést, biztosat nem adott. Többször teljesen kiszáradt. Akkor a hivatalos halászok itt, a Duna-völgyi csatornánál próbáltak szerencsét. Közben azt a területet védetté is nyiLváníltottták, halászni ott soha többé nem lehet.

— Mikortól dolgozik hivatalos engedéllyel?

— A harmincas évektől már szabályok kötötték az egyéni halászatot is. Kérvény kellett és illeték. Csak másodállás jellegű lehetett a munka. Hozzájárulásit nem adtak, csak annak, aki hiiitelit érdemlően bizonyítani tudta: más jövedelemforrása is van.

— Mindig magányosan halászott?.

— Nem sok halászati szervezet volit erre. 1954-ben ugyan hétnyolc mester összefogott és hetente egyszer hálóval meghúzták a vizei. Én mindig szerettem a csöndet, a magányt. Más vizein nem portyáztam, igaz, engem sem sértett egyik szomszéd sem.

Könnyebb volt a jó szó

0 Andó Pál, a Kolon-tó utolsó halássa.

tés. Áradás van, most szép, jelentős a zsákmány. Daraixxnkénit szedi ki a négy varsa terméséit

— Nézze csak, van ifit (törpeharcsa is, ennek mesés íze van. Es a keszegek is igein finomak. Él erre páros szárnyú, jász- és ci- gánykaszeg. Ezek a süldővel, a csukával, a szürkeharcsával és a ponttyal hagyományos halak. Fpgtam már persze újabb fajtáikat is, például busát, amurt és angolnát. Amikor a hálókait ürítem, gyakran eszembe jut apám. Az egész tudományt itőle lestem el. Nem volt vállárrá beszédes ember, de figyeltem, így mindent megismerhettem, arrát a vízi embereknek tudni kell. Leghasznosabb a varsa .volt. De emelőatünk, reke- szeetünk is. Ismertem a tapogatót is, de amióta hivatásos vagyok, nem használom. Inkább horgászok. Tagja vagyok a füLöpsizállási egyesületnek.

— Hogyan telik el eau napja?

— Az időjárástól függ. Nyáron ötkor kelek. Hét árakor már itt vagyak a kunyhónál. Sorra veszem a varsáikat, kezelem, cserélem a szersráírnokait, aztán dói körül bemegyek a faluba. Ebéd után három órától hétig—nyolcig megint itt teszek-veszek. Hálót javítok, megreparálam a ladikot.

Gárdonyiért száz mázsa halat

— Láttam, van a tanyában olvasnivaló is.

— A „betű” a másik hobbim. Van vagy háromszáz kötetem option, járatom a Petőfi Népét és a Szabad Földet is. Naponta három-négy órát olvasok. Szerencsére még bírja a szemem. Hogy mit szeretek legjobban? Jókait, Mik- száihot, Mórát. Gárdonyiért száz mázsa halat is megadnék. Leg- nyugod árában persze (télen falhatom a literatúrát. Akkor nincs halászat Kijövök, befűtöik. aztán olvasók, amíg látok.

— Milyen a halászporta konyhája?

— Sosem voltam nagy ínyenc. Én kifogtam, a feleségeim -vagy a barátaim megfőzték az ételt. Legjobban talán, a ropogósra sült keszeget szeretem. Ha tölbb is akadt a zsákmányban, egyszerre lesütöttük, egymás mellé betett,ük a lábasba, megszórtuk fokhagymá. vall, egy kis ecet is került rá, meg bőséges tejföl adag. Ha ez két napiig állt, a királyoknál is föl lehetett szolgálni, olyan finom volt.

— Boldog ember. Békében és egészségben élhet kedvtelésének. Mit kívánna mégis a sorstól?

— Rossz idők járnak a kiisszer- számos halászatra. Nem megy könnyen az engedély megújítása. Azt szeretném, hogy amíg élek, mozogni tudok, maradhassak, dolgozhassak itt a vízen. Nincs itt sok hal, de azért ha a barátaim megéheznek egy halászlére, ne kelljen Kiskőrösre menniük. Ügy jártam, mint a halak: víz nélkül nem élhetek.

Dél körül jár. Andó Páll a mai termés egy részét ihalfiartó kosárba teszi és elviszi a rejtekhelyre. A többi műanyag zacskóba Ikerül. Indul haza, zárkózik. A kamra, a szerszámosraktár akár múzeum is tehetne. Évezredek üzenete tárgyakban, Andó Pál mesterségében.

Farkas P. József

Tardi Gábor:

/lakótársak

— Mit ad önnek ez a környezet?

— A legfontosabbat, a nyugalmat. A természeiközeli munkáknak ez a legfőbb baszna. Az ember itt kibékül a vilóggail. megérti az embereket. A helyi szövetkezét egyik alapítója voYam. Az első, igen keserves időkben szőlészeti ágazatvezeiökémt dolgoztam. Telepítettünk, de volt, aki direkt gyökérrel fölfelé üftette a vesszőt, vagy nem mártotta elég mélyre az ekét. Forrt bennem a méreg, aztán ha kijöttem ide, megértettem a másik problémáját is. és legközelebb köny- nyebb volt szép szóval jóra inteni munkatórsadmiat.

Az öreg halász keze fürgén mozog. Nem zavarja a beszédge13. — Ne mondja már, hogy meleg ételre kell magának ez a temérdek pénz — fogta halkabbra a hangját a kőműves.

— De bizony! Egy tányér levesre, ha úgy tetszik. Es csak kölcsönről van szó. — Gyorsan hozzátette: — Baráti kölcsönről ...

A kőműves habozott.

— Aztán mikor adná meg?

— Fizetéskor! — vágta rá Bakos Áron. — Fizetéskor úgy éljek, hiánytalanul visszafizetem.

— Na és mikor van bérfizetés azoknál a mentőcsónakosoknál? — érdeklődött tovább a kőműves.

— Két hétre rá... — mondta a fiatalember, és nyelt egy nagyot.

— Ez meg hogy értendő?

— Természetesen a munkába- állás után.

A kőművest ismét a vértolulás fenyegette.

— Ezek szerint még be se lépett?! S van képe kölcsönért kuncsorogni, mikor még munkahelye sincsen? — A kőműves mondandójának egy része hangtalan hápogásba fulladt. — Mondja, miből élt maga ezidáig? Kinek a zsírján élósködött?

— Ezt visszautasítom!

— Valakit csak kihasznált.. •

— Ha éppen tudni akarja, a tartalékaimat éltem fel.

— Voltak tartalékai? — hitetlenkedett a kőműves.

— Egész télen robotoltam, hogy

,SZÖVETKEZETI KERESKEDELEM KISKUNMAJSÁN ÉS KÖRNYÉKÉN

0 Czinkóczi Lajosné szandált kínál. A cipőboltot kevés költséggel az azelőtt ki.

használatlan vendéglő átalakításával nyi. tották meg.

Ágasfa volt a falban

Időszerű feladat: jobban, korszerűbben

Háttér a színpad

Kömpöcön a vevők naponta mennek a művelődési házba. Bent a nagyterem színpada, függönyével és reflektorával, húsvétiéi az itt lévő régi vegyesbolt háttere arra az időre, amíg az építők el nem készülnek az ezer lakosú település üzletének felújításával. Csonka Tibor boltvezető, Klucsics Sándorné és Papp Klára helyettes, Kovács Hajnalka és Csókási Éva eladókkal, elviselik az ideiglenes árusítással járó fáradságot. Megtehették volna, hogy az átalakításig zárva tartanak, de nem tették. Sőt, július 1-jétől tovább, hétfőitől péntekig 7-től 18 óráig tartanak nyitva, hogy a munkahelyükön 16 óra 30 perckor végző kömpöcieket kiszolgálhassák. Szombaton is nyitva a művelődési házi élelmiszerüzlet. Reggel 7-től 13 óráig várják a vásárlókat, köztük Csengele és Balástya közel fekvő területeinek lakóit.

A forgalmazás nehezebb körülményei ellenére is jó az ellátás. Egymillió forint értékű terméket, az élelmiszereken kívül sokféle más cikket — zoknit, harisnyát, cipőfűzőt, kerékpár-bei. sőgumit st)b. — kínálnak.

Átadás: novemberre

Mialatt az álész ernitt nyitva tart, amott, a készülő Hunyadi utcai új bolt és vendéglő építkezésén sem táblából a Szabó János kőműves — majsai KlOSZ-alapsaervezeti titkár — vezette ács- brigád.

Megszenvedik a rekonstrukció minden kínját!

— Itt, a művelődési házba költözött vegyesbolt helyén — mutatja Szabó János — régen cséplőgépszín, annak a falában meg ágasfa volt. Hát még a vendéglő...! Az hogy nézett ki! Egyik falát annak idején üresen hagyták, a másikat sárból döngölték, a harmadikat vályogból rakták.

Szélmalom mintás girlandfestés egy vakolaton. A kibontott múltnak egy darabja. A falakkal együtt efféle örökséget is kiváltva — újul meg a helyi vendéglátás és kereskedelem az itt lakók szükségleteinek jobb kielégítésére. Erre az alapot, az áfész anyagi erején túl, a tagság adta célrészjeggyel és a SZÖ- VOSZ 3,8 millió forint támogatással. így válik lehetővé majd a novemberi átadás után a tőkehús-árusítás és az áruválasztékbővítés a három családi ház nagyságú élelmiszer-vegyesboltban, így folytathatja a közétkeztetést megerősített épületben, új konyhával az egyelőre magánházban üzemelő, s a kompod varroda negyven dolgozójának is főző vendéglő.

Ennél a hentesnél —

, Tovább járva a körülbelül húszezer embert ellátó Kiskun- majsai Áfész vonzáskörzetét, jól- esően vesszük észre: máshol is javultak a kereskedelmi ellátás teltételei.

Móricgáton, a téeszközpont

melletti elelmiszer-vegvesbőlt augusztus elejétől egy 400 literes mélyhűtővel és egy, töltelékáruk bemutatására és tárolására való hűtővitrinnel üzemel. Csólyospá- loson két élelmiszerüzletben egy- egy négyszáz literes mélyhűtőt szereltek fel. (A községben a ven eléglőtt a jövő téltől gázzal fűtik.) Mindezek jelentősen hozzájárulnak nem csupán a kereskedelmi munka, de a lakosság közvetlen napi ellátásának javításához is. Csontos Istvánná vásárlótól halljuk az 5-ös számú szanki húsboltban:

— Ennél a hentesnél — mondja Papdi Ervinről — szinte minden van ...

Ha nem is minden, de a technikai felszereltséghez képest valóban sokféle áru kapható. Az üzletvezető mutatja: a háromrészes raktári hűtőszekrény 300 kilogramm tőkehús tárolására elegendő. Mirelit termékeket is értékesít. Mióta pedig itit a boltban egy új, kétméteres hűtőpult, bátrabban rendelhet, nagyobb választékban kínálhat töltelékárut.

így tovább!

A kistelepüléseken élők nemcsak helyben — a vonzáskörzet központjában, Kiskunmajsán is vásárolnak. A piaci ABC, az olcsó ái’Uk boltja, a könyv-, a kul- túrcikk-, a papírüzlet és a cukrászüzem, mint a városiasodó nagyközség újabb létesítményei, elválaszthatatlanok az áfész szélesebb körű, szakrendszerű kereskedelmétől.

Nemrég megint a bevált „recept”: régiből újat (mást) segítette továbblendíteni Majsa kereskedelmét annak következtében, hogy a változáshoz, a fejlődéshez itt hamar megtalálják az. utat.

Kihasználatlansága miatt köz- fallal kettéválasztották a Rózsa vendéglőt. A vendéglátást a kisebb területen sikerült vonzóbbá és kulturáltabbá tenni. A fogyasztók otthonosan érzik magukat ; alkalom van bensőséges családi megemlékezésekre is. A válaszfallal nyert másik, 96 négyzetméteres terület pedig, egy portállal, cipőbolt lett. Ennek most már több mint egy hónapja. A kezdetben nem mindenkinek tetsző megoldás az eladók és a vevők körében sikert aratott. Javult az ellátás. Jó a kínálat nyári és iskolába járásra való lábbelikből. S amit szívesen látnánk máshol is: a bejárat mellett állvány, rajta többféle színű cipőfűző, bőrápolókrém és műanyag sámfa. A forgalom 20 százalékkal nőtt. Nyitás óta 540 ezer forint a bevétel. Mindebben szerepük volt — s alighanem lesz a kereskedelem jövőbeni fejlődésében is — az olyan szakmai felkészültségű és kezdeményezőkész. vezetőknek, mint amilyen Vásárhelyi János áfész-elnökhelyettes, és Czinkóczi Lajosné cipőüzletvezető.

— Alkalmazkodunk a változókörülményekhez, igyekszünk a. vevők szükségleteit jobban kielégíteni.

ök etében látnak lehetőséget a lakosság ellátásának, s egyben gazdálkodási eredményeik javítására. De nem csak ők, mások is az áfésznél, hiszen a Kiskun- majsai Általános Fogyasztási és Értékesítő Szőve kezet idei félévi nyeresége 6,4 millió forint: 70 százalékkal * több, mint a múlt esztendő első felében.

így tovább!

Kohl Antal

hadd lássa ez a hitetlen kernyel, hogy nem holmi csórókkal van dolga.

— Pénzünket... — motyogta a kőműves, de azért elővette zsebéből a köteg bankjegyet, mert kitoloncolástól tartott.

A pincért nem hatotta meg- különösképpen a pénz látványa.

— Mit kértek? — sóhajtotta megadóan.

— Kérlek szépen... — kezdte Bakos Áron széles mosollyal. — Először talán meginnánk egy szokásos aperitivet, majd előételnek orosz hússalátát fogyasztanánk, azután jöhet az erőleves dupla tojással, s könnyű, világos sörrel, utána bélszín vörös borral, végül kávé, konyak, ahogy illik.

— Hétszázhetven forint harminc fillér — vágta rá a pincér habozás nélkül.

Bakos Áron fejedelmi mozdulattal átnyújtotta az ezerforintos bankjegyet.

— A többi a tiéd — vetette oda félvállról.

— Nofene... — A pincéren most először mutatkozott némi érzelem, tárcájának rekeszébe csúsztatta a pénzt, bólintott. — Látom, mégiscsak sikerült levágnod valakit.

A kőműves eddig vizslaszemmel figyelte a beszélgetést, most nem bírta topább, megérintette a pincér kabátját, aztán a fiatalemberre töveit egy éles pillantást.

(Folytatjuk.)

O Ácsok után tetőfedőkre vár az épülő kömpőeír? élelmiszer-vegyesbolt. A munkák jő udnak- ‘

néhány gondtalan napot tölthessek el a nyaralótelepen — hajtotta le a fejét a fiatalember.

— Most meg kifogyott a tartalékaiból — állapította meg, nem kis kárörömmel a kőműves.

Hangos, fájdalmas szusszaná- sok közepette zsebébe mélyesztet- te a kezét, s kitapogatott egyet az ezerforintosok közül.

— Na, idefigyeljen, jóember — kezdte, magas hangon. — Kap tőlem egy ezrest, de csak kölcsönbe; részint azért, mert akárhogy is nézzük, szolgálatot tett nekem, másrészt pediglen azért, hogy lássa, kivel van dolga.

Bakos Áron egykedvűen, rezzenéstelen arccal tette el a pénzt. Lecsúszott a bárszékről, ujjúval jelezte a pultosnőnek, hogy visz- szajönnek; a nő leeresztette a pilláit, s az üveget betette a hű- , töládába.

— Most meg hová igyekszik annyira? — fortyant fel a kőműves, kétségbeesetten nézve a pezsgő után.

— Átsétálunk a hotel éttermébe, egy tányér meleg ételre — válaszolta a fiatalember." — Láthatja: én nem a levegőbe beszélek ...

12.

— Muszáj magának ilyen parádés helyen zabálni?! — fakadt ki a kőműves, amint meglátta a

diszkrét-félhomályos teremben rendben felállított asztalokat a csillogó tányérokkal, evőeszközökkel. A helyiségben még kevesen voltak, ez még inkább feszélyezte.

— Valamikor minden koszos csehót, simlis zenészt, nyikhaj pincért, és lepusztult kocsma bútort misztifikáltam — mondta Bakos Áron. — Aztán rájöttem, hogy a legjobb, amit kaphatok tőlük, egy szelet mócsingos hús, a legrosszabb pedig egy késszúrás a hasamba ...

— Inkább a mócsing, mint a bicska — fűzte hozzá a kőműves. Rántott egyet mészfoltos munkanadrágján, és ő is letelepedett az asztalhoz.

Nagydarab, bambaarcú pincér lépett hozzájuk frissen vasalt hangedlival.

— Ervinkém drága, hogy vagyunk mindig? — kedélyeskedett Bakos Áron.

— Újabb hitel nincs — közölte külsejét meghazudtoló határozottsággal a pincér.

— Ugyan, ugyan, Ervin barátom; ki beszél itt hitelről? — Halkabbra fogta. — Különben sem értem, miért kell zavarba hoznod az üzlettársam előtt... Éppen most, amikor elvállaltunk egy nagyszabású munkát.

— Munkát? — meredt rá a pincér. — Ne nézz hülyének.

Bakos Áron diadalmas képpel fordult a kőműves felé: — No, Dénes úr! Vágja ki a pénzünket,