Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-18 / 194. szám

1986. augusztus 18. • PETŐFI NÉPE • £ Hol tart Bács-Kiskun? Adattár földről, vízről, levegőről „A környezetvédelem egyes részterüle­tein a megfigyelés nem egyidőben indult meg. Ennek megfelelően van, ahol már nagy mennyiségű, megbízható és rendszer­be foglalt adatállománnyal rendelkezünk, míg más területeken az információrendszer csak kialakulóban van” — olvashatjuk a Központi Statisztikai Hivatal egyik leg­újabb kiadványának bevezetőjében. A környezet állapota és védelme című, szép kiállítású 330 oldalas kötet immár a negyedik a környezetstatisztikai adatgyűj­temények sorában. Egyetlen hatalmas adat­tömeg, melyet kilenc fejezetbe csoportosí­tottak a szerkesztők. A számok nyelvén megtalálható itt minden, ami hazánk kör­nyezeti állapotát jellemzi, a környezetvé­delem problematikájához valamilyen mó­don kapcsolódik. A kiadvány az 1980 és 1984 közötti időszak adatait tartalmazza. Két év eltelt azóta, ám a rendszerbe fog­lalt adatok között érdemes tallózni. Hiszen amit néhány évvel ezelőtt tettünk, .annak hatása mára vált érzékelhetővé. Tanulsá­gos kép kerekedik abból is. ha összevetjük a különböző megyékben folyó környezet- védelmi tevékenységet. 17. iibíii : TELEPÜLESEK MINŐSÍTÉSE A LEVEGŐ ÜLEPEDŐ POR SZENNYEZETTSÉGE SZERINT CLASSIFICATION OF SETTLEMENTS BY THE CONCENT BA TION OF PAR TICULA TE MA TIER (SEDIMENTATION) ...................................................... ................................................................ • Az adattár címlapja. Budapest Baranya megye Pécs Be? emend Komló Mohács Siklós Szigetvár Sellye Szászvár Bács-Kiskun megye Kecskemét Baja Kalocsa Kiskőrös Kiskunfélegyháza Kiskunhalas Békás megye • Részlet a statisztikai ki­advány egyik táblázatából. A csillaggal jelölt négyszögek a tiszta; a vilá­gosszürkék a megengedett határérték aíiat- tl, megfelelő; a sötétebb szür­kék a szennye­zett. a feketék pedig az Igen erősen por­szennyezett le­vegőt jelzik. Aránytalan vezetékhálózat Köztudott, hogy Bács-Kiskun 8362 négyzetkilométerével az ország legnagyobb területű me­gyéje. Népességét tekintve is az elsők közé tartozik, lakosainak száma több mint félmillió. A népsűrűség viszont itt a legki­sebb — 67, kétharmada nincs az országos átlagnak (115), s keve­sebb, mint fele a szomszédos Pest megyének (154). Fontos környezeti tényező — az életkörülmények egyik meg­határozója — a kommunális el­látottság. Nézzünk néhány ada­tot. A megye 215 ezer 800 ház­tartását 2500 kilométernyi víz­vezeték látja el ivóvízzel. A csa­tornahálózat hossza viszont mind­össze 500 kilométer, a vízvezeték 19,9 százaléka. Ezzel Bács-Kis­kun a 13. a megyék közötti rang­sorban. Ha viszont a vezetékes gázellátás adatsorát lapozzuk fel, azt találjuk, hogy ebben csak Csongrád megye előzi meg a Du­na—Tisza köze településeit. Az egészséges lakóhelyi kör­nyezet fontos elemei a zöldterü­letek, parkok: arányuk csak Nóg- rádban és Békésben kisebb. Ez akkor sem túl szívderítő, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a családi- házas beépítés mellett kisebb a közhasználatú zöldterületek je­lentősége. A termőföld állapotáról, mi­nőségéről közölt adatok sorá­ban nem meglepő, hogy a ho­moktalaj elterjedtségében Bács­Kiskyn a listavezető. Valószínű­leg ezzel függ össze, hogy a Du­na—Tisza közén a legnagyobb ■— több mint 80 ezer hektár — a művelés alól kivont földterület. Műtrágyázásban az élen Gyengébbek a termőtalajok, így nem meglepő, hogy a mű­trágya-felhasználásban is vezet a megye. Az itteni gazdaságok 1984-ben majdnem annyi mű­trágyát juttattak a földbe, mint Borsodban, Hevesben és Nógrád- ban együttvéve. A termelés bi­zonyára indokolja ezt a mennyi­séget, de a mellékhatások nem hagyhatók figyelmen kívül. A szintén mezőgazdasági jellegű Békés megyében 20 százalékkal kevesebb műtrágyát használtak fel, szerves trágyából viszont 30 százalékkal többet szórtak szét a békési földeken, mint a Duna —Tisza közén. A vízkészleteket elemző fe­jezetekből egy nemleges adat kívánkozik az élre. Magyaror­szág térképén fekete pontok jel­zik azokat a településeket, me­lyek közműves vízellátása meg­oldatlan és ásott kútjaik vize szennyezett. A Duna—Tisza kö­zén egyetlen ilyen pontot sem találtak. A térkép metán, vas és a déli területeken arzénvegyüle­tek előfordulását jelzi a felszín alatti vizekben. Bács-Kiskun azok közé a területek közé tar­tozik — a többség ilyen —, ahol a keletkezett szennyvíz nagyob­bik része nem teljesen megtisz­títva kerül a talajba, felszíni vi­zekbe. A részlegesen tisztított mennyiség 1984-ben 13 millió köbméter volt (76 százaléknyi), a tisztítatlan pedig egymillió köb­méter (6 százalék). Por — minden mennyiségben A statisztikai kiadvány egyik leggazdagabb fejezete a levegő állapotát és szennyezettségét mu­tatja be. Az acélomtól a xilolig 33- féle szennyezőanyag legjellem­zőbb forrásait sorolja fel. A te­lepülések levegőjében kéndioxid, nitrogéndioxid, por és korom található legnagyobb mennyiség­ben. Az országot behálózó mé­rőállomások adatai szerint a le­vegő minőségére az évszakos in­gadozás a jellemző. Kecskemé­ten például a 80-as évek elején a téli hónapokban számottevő volt a levegő kéndioxid-tartal­ma. A gázfűtés terjedésével en­nek a szennyezőanyagnak a mennyisége lecsökkent. Kedve­zőtlenebb a helyzet a főként köz­lekedési eredetű nitrogéndioxid- tartalommal, mely átlagosan ugyan a megengedett érték alatt van a megyeszékhelyen, de a csúcsidőszakokban ezt jóval meg­haladja. Bács-Kiskun megye városai — és a nagyobb falvak — erősen porszennyezettek. A levegőben található ülepedő por mennyi­sége a nagy ipari központok ér­tékeihez közelít. 1980 és 84 kö­zött Kiskunfélegyháza, Kalocsa és Kecskemét volt leginkább por- szennyezett. A legfőbb ok a ter­mészetes eredetű és a mezőgaz­dasági porképződés. Az egymás mellett sorakozó adatok szinte kínálják a kérdést: ha több len­ne a zöldterület, vajon nem csök­kenne a levegő portartalma? Napjainkra a nagy ipari köz­pontok környékén szennyezett levegőjű térségek alakultak ki. Ilyen területeken él az ország la­kosságának 40 százaléka. A tíz körzet közül egy — a dunaújvá­rosi — átnyúlik Bács-Kiskunba. Az uralkodó északnyugati szél­járás miatt Szabadszállás, Solt környékéig kimutatható a du­naújvárosi kémények hatása. Hasznosított folyékony hulladékok Viszonylag kevés adat talál­ható a statisztikai kiadványban a hulladéklerakó helyekről s a hulladék kezeléséről. Ez a terü­let az elmúlt néhány évben ke­rült az érdeklődés előterébe. Két adatot érdemes kiemelni. A fo­lyékony hulladékok mező- és er­dőgazdasági hasznosítása egye­dül Bács-Kiskunban számotte­vő (az országos mennyiség 85 százaléka). Veszélyes hulladék arányaiban viszonylag kevés ke­letkezik a megye iparában. 1983- ban 25,5 ezer tonnát regisztrál­tak, míg például Csongrádban 120 ezret. A különleges hulladé­kok ártalmatlanítása és elhelye­zése azonban az ország más tá­jaihoz hasonlóan egyelőre meg­oldatlan. A záró fejezetekben a környe­zetvédelmi beruházások adatait találhatjuk. Íme egy közülük: környezetvédelmi beruházásokra 1984-^ben Bács-Kiskunban fordí­tották a legkevesebb pénzt, 64 millió forintot. Ha a szomszédos megyéket nézzük, Csongrádban 318 milliót, Tolnában 102 mil­liót költöttek a statisztikai adat­tár tanúsága szerint hasonló cél­ra. Lovas Dániel Elrettentőek-e a büntetések? Piros karszalagos ellenőrök állították le egymás után a gép­kocsikat az 52-es számú, Kecs­kemét—Solt közötti úton. Ud­variasan kérték az okmányokat, majd műszakilag átvizsgálták az autókat. A nagy melegben a néhány perces kényszerpihenőt általában jónéven vették, a ve­zetők, de akadtak — akiknél hi­bát, hiányosságot találtak — olyanok is, akik zaklatásnak vet­ték. Pedig a közlekedési felügye­let szakemberei nem ellenségei a közúton közlekedőknek. Mun­kájukat dicséri, hogy az első fél­évben 7920 gépkocsit ellenőriz­tek, közülük 25 külföldi kamiont, s 690-nél találtak valamilyen hiányosságot. A 3060 közületi és magán személygépkocsi, vala­mint teherautó közül 225-nél fordult elő forgalmi és műszaki rendellenesség. Lehetőség a csalásra A szabálytalanságokból egy csokornyit gyűjtöttünk össze az­zal a nem titkolt céllal, hogy: okos ember a más kárán tanul! A Kommunális Szolgáltató Vál­lalat bajai kirendeltségének FX 83—88 rendszámú gépkocsiját Temesvári István vezette. Érde­kes módon több kilométer sze­repelt a menetlevélen, mint amennyi a gépjármű órájában volt. Ez lehetőséget teremthet ar­ra, hogy a gépkocsivezető a „fe­lesleges” kilométereket fekete fuvarra használja fel. Hasonló szabálytalanságot találtak a ke- • lebiai Rákóczi Csillaga Tsz SG 25—65 rendszámú tehergépko­csijánál, amelyet ifjú Németh Imre vezetett. Hetvenegy kilo­méterrel több volt a menetlevé­len, mint az órában. Ügy tűnik, ez a módszer kedvelt a gépkocsi- vezetők körében, mert a Felső- szentiváni Tsz pótkocsis teher­autójánál, amelyet Csibri Mihály vezetett, már 109 kilométer volt az eltérés. Az előzőekben emlí­tett két gépkocsivezetőt 1000— 1000 forintra, míg az utóbbit az év végi részesedés 1 százalékkal való csökkentésével büntették. Kisiparosok okmány nélkül Rendelet írja elő, hogy a fu­varozó kisiparosok járműveiket maguk vezessék, s kötelező a menetlevél vezetése. Pintér Jó­zsef Kecel, Nap u. 9. szám alat­ti lakos kisteherautóját egy „al­kalmazott” vezette, s hogy, hogy nem, nem tudta bemutatni az üzemben tartási engedélyt sem. A községi tanács 600 forintra tíír- ságolta. Pintér Mihály Lajosmizse, Wes­selényi u. 51. szám alatti lakos ® Borsos János és Benda Ger­gely forgalmi ellenőrök egy kisteherautó okmányait ellen­őrzik. pótkocsis tehergépkocsiját ugyan maga vezette, de amikor a me­netlevelet kérték tőle, még el is csodálkozott. A községi tanács Pintért 700 forintra büntette meg. Egy kissé cifrább volt Kukla János Soltvadkert, Madách u. 14. szám alatti lakos esete, akinek a teherautóját kölcsönkért pótko­csival egy megbízott vezette. A tanács ez esetben 1000 forintos büntetést szabott ki. Gázos személyautók Nem teljesen érthető a taná­csok szabálysértési előadóinak magatartása — de a központi szerveké sem — a gázzal, sza­bálytalanul üzemelő személy­gépkocsi-tulajdonosok feljelen­tése ügyében. Molnár Anikó Solt­vadkert, Hunyadi u. 7. szám alat­ti lakos ellen már volt eljárás hasonló ügy miatt, s a tanács 3000 forint pénzbüntetés kifize­tésére kötelezte. Mészáros János Tompa, Kossuth u. 46/a. szám alatti lakost éppen harmadszor érték tetten, hogy személygépko­csiját gáz hajtja. Az ő büntetése 1800 forint. Bozsó László Lajos­mizse, Attila u. 41. szám alatti lakost 1500 forintra büntették, mert propán-bután gázmeghaj­tással közlekedett személygép­kocsijával. Felvetődik a kérdés, hogy a kiszabott büntetések, s a műszaki vizsgára való berende­lés elrettentő-e? A gázzal hajtott gépjárművek ügyében végre rendet kellene teremteni. Sokak véleménye sze­rint engedélyezni kellene, és adóztatni. Üres menetlevelek Sokfajta szabálytalansággal közlekednek a gépkocsik. A lász- lófalvi Egyetértés Tsz személy- gépkocsiját inem a gépkocsiveze­tő, hanem más dolgozó vezette írásos engedély nélkül. Ezért a gépjármű-előadót figyelmezte­tésben részesítették. Ugyanígy járt Páncsics András gépjármű­ügyintéző a bátmonostori Kos­suth Tsz dolgozója, aki nem a rendeletben előírt menetlevelet adta ki a gépkocsivezetőnek. A kelebiai Rákóczi Csillaga Ter­melőszövetkezet póUkocsiste- hergépkocsi-vezetője olyan me­netlevelet mutatott meg az el­lenőrnek, amelyen az útvonal nem volt feltüntetve, azaz üres volt, s így a gépkocsivezető azt írhatott volna be, utólag termé­szetesen, amit akár. A gépkocsi- vezetőt 1000 forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezték. Gémes G&bstsr „SZERENCSÉS VÉLETLENEK SOROZATA AZ ÉLETEM” Orvos - hármas feladatkörben Szobája fa'lát oklevelek borítják, az üvegajtós vitrinekben negyed- százados kórházigazgatói munkásságának elismerő plakettjei sorakoz­nak. Köztük a Kiváló Orvos kitüntetés, a Munka Érdemrend bronz és arany fokozatta, valamint a Bács-Kiskun Megye Tanácsa által alapí­tott, s az idei Semmelweis-napon adományozott Hollós József- kitün­tetés. Dr. Makay László, .a kiskunhalasi kórház igazgató-főorvosa —, atkl január elseje óta a városi főorvos tisztét is betölti — nem szakadt el a mindennapi gyógyítómunkától sem: huszonhat esztendeje vezeti a szülészeti-nőgyógyászati osztályt is. — Főorvos úr, hogyan egyez­tethető össze, s látható el ez a három — egyébként is sok elfog­laltságot, nagy felelősséget je­lentő — funkció egy személyben? — Meggyőződésem, hagy leg­jobb szándéka, tudása ellenére sem lehet jó vezető az, aki nem ismeri tapasztalatból a gyakorla­tát. Én minden napomat az osz­tályomon kezdem. Levezetem a viziteket, az esetleges műtéteket, s csak azután jövök le az iro­dámba igazgatónak... E minő­ségemben pedig nagyon jól „együtt tudok működni” a városi vezető főorvossal. A két feladatkörben ugyanis — különösen az integ­ráció bevezetése óta — sok volt az átfedés. Már több hónapja én töltöttem be mindkét tisztsé­get, miikor külön kértek a „két” vezetőtől ugyanazokról a dolgok­ról jelentéseket, kimutatáso­kat . . . — Hogy emlékszik vissza a pá­lyája csúcsán lévő orvos a kez­detekre? Így képzelte el a jövő­jét, amikor pályát választott? — Nem egészen, de ma már boldog vagyok, hogy így sikerült. Kis túlzással azt is mondhatnám: szerencsés véletlenek sorozata az életem. 1944-ben érettségiztem a bajai cisztercita gimnáziumban, s kezdtem el a pesti orvosi egye­temet. A nyilas puccsot követően nékem is be kellett volna vonul­nom katonának, de hazaszöktem Bajára, ahol édesanyám elbújta­tott. Halálra ítélték, ki is dobol­ták a nevem a városban. Sze­rencsémre azonban a németek­nek akkor már kisebb gondjuk is nagyabb volt annál, mint hogy utánam kutassanak, fejvesztet­ten menekültek. Október 23-án elérték Baját a szovjet csapa­tok. — Hogyan folytatódott a sze­rencsesorozat? — Az egyetemi évek alatt ál­lami ösztöndíjasként Dániába utazhattam, ahol megismerked­tem a nyugati egészségüggyel. Ha­zatérve igyekeztem az ott látotta­kat hasznosítani. Diplomáim kéz­hezvétele után három helyre hív­tak Budapesten — egyik állást sem foglalhattam el. Ismét haza kellet térnem Bajára. Azt hit­tem akkor, összedől a világ, min­den áron a fővárosban akartam maradni. Ma már tudom, mit ve­szítettem volna, ha sikerül. Az ország egyik legkiválóbb szülész- nőgyóigyász professzora, dr. Burg Ete mellé kerültem. Felbecsül­hetetlen, amit tőle szakmailag, emberileg kaptam, tanultam. — Az ön neve mégsem Bajá­val, hanem a halasi Semmel­weis kórház történetével fonó­dik össze... — Ezt annak köszönhetem, hogy ismét „nem sikerült” valasmi. Titkon tudtam, a professzor en­gem szemelt ki utódjául. Más­képp hozta a sors: 1960-ban meg­bíztak a kiskunhalasi kórház s zül és zet i - nő gyógy ásza ti os zt á ­lyának vezetésével. Egy év múl­va kineveztek igazgatónak. — Egy alig háromszáz ágyas, szétszórtan elhelyezkedő intéz­mény élére. A fiatalabb kiskun- halasiak már nem is emlékez­nek az akkori mostoha viszo­nyokra ... — Iigen, életem nagy lehetősé­ge, beteljesülése, hogy az igény megfogalmazásától az ünnepé­lyes átadásig folyamatosan köz­reműködtem ennek a szép új kór­háznak a létrehozásában. — Ez a folyamat azonban meg­lehetősen hosszú volt, s a közbe­eső időszak sem szűkölködött eredményekben: a hivatalos dön­tést megelőző, „önkényes” integ­rációra gondolok. — Nagyon megnehezítette a munkánkat, hogy akkoriban az egészségügyi ellátás teljesen szét­tagolt volt, hiányzott az egye» intézmények hatékony munkájá­hoz nélkülözhetetlen, folyama­tos egymás közti kapcsolat. Ml — talán elsőiként az országban — a bázisintézmény köré csopor­tosítottuk az alapellátás külön­böző formáit, egységes szakmai és gazdasági irányítást teremt­ve. Az elsőt — felismerve, hogy ez a jövő útja — immár hivata­losan is ösztönzi az egészségügyi törvény, ellene hat viszont a va­le közel egyidőben született ta­nácstörvény, mely a személyi, gazdasági döntéseket — bizonyos szempontból érthetően — a he­lyi tanácsok kezébe adja. — Akik viszont a vonzáskör­zet vezető főorvosának javasla­tai szerint határoznak. így már igazán érthető, miért vállalta ezt a feladatot is: tulajdonképpen, visszaállította a korábbi, „kísér­leti” teljes integrációt. — Majdnem. De ez nem azt jelenti, hogy rákényszeríteni az elképzelésem egy-egy település vezetésére. Ellenkezőleg, ők ke­resnek meg engem — nagyon jó a kapcsolat közöttünk — és ké­rik a véleményem a kinevezések­kel, egészségügyi beruházások­kal kapcsolatban. Márpedig nép­gazdasági szempontból sem mind­egy, mire fordítanak — ha van — milliókat; csak olyanra érde­mes áldozni, ami aztán funkció­ja szerint működhet is. — A kiskunhalasi évek tarto­gattak-e további váratlan for­dulatokat az életében? — Egy véletlennek köszönhe­tem, hogy visszanyertem hirte­len szinte teljesen elvesztett hal­lásomat. Már-már megsüketül- tem, mikor egy tévéadásból meg­ismertem egy neves angol pro­fesszort, aki hasonló betegségek gyógyításával foglalkozott. Ak­kor rögtön lekörmöltem a nevet, s írtam neki. Vállalta a műtétet, közölve, vagy sikerül az operá­ció, vagy örökre bezárul előttem a hallható világ. Sikerült. — Sokáig tarthat egy-egy mun­kanapja. Most, nem sokkal hat­vanadik születésnapja után, gon- dol-e arra, meddig folytathatja munkáját ilyen intenzitással? — Valóban, általában reggel hétkor kelek, s igen elégedett va­gyok, ha a híradó kezdetére ha­zaérek. Hétvégén meg azért jö­vök be, mert akkor viszonylag zavartalanul dolgozhatok. Azt hi­szem, én már „gyógyíthatatlan” vagyok: amíg úgy érzem, hogy hasznos, amit csinálok, teszem a dolgom... I Szabó Klára A BUGACI KISPÖFÖGÖ Szombaton ismét útjára indult a bugaci kispöfögő, a vasútbarátok és természetjárók, a romantikus kirándulást kedvelők örömére. A* előre meghirdetett programnak óriási sikere volt. Az egész napos ki­rándulásban szerepelt mozdonyvezetés (licitálás alapján), gyalogtúra, tombola és szabad tűzön főtt marhapörkölt. (Tóth Sándor felvétele) Közúti ellenőrzésen a közlekedési felügyelettel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom