Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-21 / 170. szám

A • PETŐFI NÉPE • 198«. július 21.

Az ősöket ALKOTÖ ÉVEK nem lehet megválasztani — a jövőt viszont igen

Embere válogatja, hogy ki milyen — nyugati vagy keletebbre eső — népcsoporthoz szeretné inkább sorolni magát. Alighanem mindegyiknek akadnak előnyei és hátrányai. A jóízlés és illúziók mellett viszont vannak olyan adatok, amelyek medret szabnak a képzeletfolyamnak. Az utóbbi évtizedekben nálunk is polgárjogot nyert elismertségben az antropológia. Fáradhatatlanul — immár nyugdíjas éveiben is — műveli ezt a tudományágat Hen- key Gyula kecskeméti kutató. Munkásságával példaként azt sugallja, hogy a liiúltun- kát, őseinket már nem tudjuk megválasztani. Jövőnket viszont — tudományos alapokon állva, az eredményeket alkalmazva, odaadó szorgalommal — igen.

Épp öt esztendeje igyekezett számba vennd egy interjú az elvégzett feladat-okait és érzékeltetni a további lehetőségekeit. Ez adta a nemrég megjelenít, beszélgetéseikből álló kötet elmét is: Arcunkon a történelem. Azóta tanulmánya látott napvilágot Párizsban, a Francia Tudományos Akadémia Értesítőjében. Adalékok az élő magyarság antropológiájához címmel, illetve újra nyilatkozott a nemzetközileg ismert antropológus. Mindez, amit elmondott, csak az említett Forrás- könyvben olvasható, másutt nem jelent meg. S alig fél esztendővel utána, bizonyos megállapítások máris pontosításra szorulnak. No nem a vizsgálati anyag tudományosan fontos, vagy kevésbé sarkalatos tényétről van szó, hanem a múltunkat, származásunkat kutató ember lehetőségeiről. Űjabb és újabb mérésekre, elemzésekre nyílt imód, ami arra késztette Henkey Gyulát, hogy minden résztvevő előtt jelezze az említett könyv megjelenése alkalmából rendezett találkozón: megint interjút szeretne adni. Rendszerint fordítva szokott történni a dolog. Furcsa helyzet, nem is jellemző rá a nyilvános előtérbe helyezkedés. Biztosan alapos oka lehet a megszólalásra és kiegészítésekre. Hogy a kép kerekebb legyen, ide kívánkozik néhány részlet a sajtóban még meg nem jelent korábbi beszélgetésből is.

— Hoztak-e új eredményeket a nyolcvanas évek és melyek a leginkább lényegesek?

— Az újabb vizsgálatok szerint a méretek, különböző jelzők átlaga, valamint a leíró, morfológiai jellegek megoszlása szinte teljesen megegyezik a korábbi eredményekkel. Csupán egy-két százalékos a változás. Némll®g emelkedett a törökiös típusok, lényegesen kisebb mértékben nőtt a finnugor jellegegyüttesek aránya. Az ősi szlávoknál és germánoknál gyakori formák előfordulása továbbra is három, illetve fél százalék. Valamivel csökkent a keveri meghatározatlanok gyakorisága: ezeknél egyik típus jellegei sincsenek többségben. De ebben az is szerepet játszik, hogy kissé nagyobb mentékben összpontosító ttom az őslakos népességre, mint 1975 és 1980 között. Egyes történészek és finnugor nyelvészek úgy vélekedtek, hogy a honfoglalók között csak a vezetők származtak a törökös rétegből, a köznép viszont ugor eredetű volt. Szerintem nincs embertani eltérés a jobbágy és kurtanemes eredetű őslakos magyar népességek közötit. A Duna—Tisza közi őslakosoknál pontosan tizennyolcszoros a törö- Jcös elemek túlsúlya a finnugor jellegű együttesekhez képest.

— Mit szólnak ehhez a rokontudományok képviselői?

— Beszámolót tartattam meghívott történészeknek, néprajzosoknak, régészeknek, nyelvészeknek és biológus-antropológusoknak az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajzi tanszékén és a Magyar Tudományos Akadémia történeti intézetében. A vita is igazolta, hogy a honfoglaló magyarokra jellemző típusok nagyobb mértékben maradtak fönn, miint ahogy azt egyesek korábban vélték. A legújabb népesedés tör- ténetj következtetések szintén a magyarság lényegesen nagyobb mértékű folyamatosságát igazolják, szentben a Habsburgokat kiszolgáló történészek állításával. Dávid Zoltán kutatásai szerint például háromszor annyian élték át a török megs toll ásít. minit amennyit a 18. század eleji összeírások kimutattak. Népzenénkben ugyancsak túlsúlyban vannak a tönöfcös motívumok. Ez azt támasztja alá Vargyas Lajos szerint. hogy a közép-ázsiai és törökös elemek lépcsőzetesen, fokozatosan kerülhettek többségibe a magyarság embertani összetételé, ben, kultúrájában és életmódjában. Csakis így maradhatott fenn nyelvűink túlnyomóan ugor jellege.

— A jelenhez és a jövőhöz Is lehet szava a kutatónak?

— Orvosokkal a Szolnok megyei Nagykörűiben működtem együtt* imajd ölt hónapig a Bács>- Kiiákun megyei kórház reumatológiai osztályán végeztem vizsgálatokat. Nagykörűben kiderült, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések elsősorban azoknál a legerősebb alkatúakinál jelentkeztek 50 éves kartól kezdve, akiknél súlytöbblet is észlelhető volt. A kecskeméti adatok szerint a gerincbetegek túlnyomó többsége atléta alkatú, sokan hirtelen hagyták abba a sportolást, vagy mozgásszegény életeit élték.

— Kísérletezett a sportantropológiával is?

— Bács-Kislkun megye székhelyén elsősorban birikózókalt vizsgáltam. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a magyarok túlnyomó többsége főképp a birkózásra, toézi- és vízilaibdázásra, cselgáncsra és az atlétika dobószámaira alkalmas alkati szempontból. A szülőik egy része persze félti gyermekéit ezektől a nagy erőkifejtést igénylő. durvának nevezett sportágaktól. De orvosok is tanúsíthatják, hogy a sérüléseket jelentős arányban éppen az akozza, hogy nem az alkati adottságoknak, legjobban megfelelő sportágat választunk magunknak. Ennek egyik oka, hogy1 a testnevelőtanárak előnyben részesítik kedvenc sportágukat. Szerencsés dolog, ha egy

volt élsportoló — sikereinek folytatásához — nagy számban talál alkalmas alkatú fiatalokat, de gyakori a fordított helyzet (például ha súlyemelő kerül tanárként Olyan városiba, ahol a magas termet és igen hosszú kar a jellemző). A Szovjetunióban és az NDK-ban antropológusok bevonásával jelölték ki a külömböző sportágak műveléséhez leginkább alkalmas körzeteket. Ennek kimagasló eredményeit egyelőre csak csodálhatjuk.

— Milyen segítségre számíthat a munkájában?

— A sportantropológiai felmérések folytatásához nem sikerült fedezetet sze; z ii. Etnikai embertani vizsgálataimhoz a Bács-Kis- kun megyei tanács művelődésügyi osztályától erkölcsi, a megyei múzeumi igazgatóságtól pedig részben anyagi támogatást ás kapok. Tavaly és az idei év elején további hat dunántúli vizsgálatomra került sor, 1986 végéig még három van kitűzve Fejér, Baranya és Somogy megyében, kettő Szabolcs, egy pedig Szolnok megyében. 1988 végéig évi nyolc vizsgálatot vállalok, annyit, mint amikor még aktívan dolgoztam a múzeumban. Egyébként május 19-én kezdem hazánkban a 100. község vizsgálatát a Somogy megyei Vörsön.

— Mi állapítható meg a Francia Tudományos Akadémia Értesítőjében megjelent munkából?

— A Duna—Tisza köze — pontosabban Bács-Kiskun megye területe, kiegészítve Kiskunlachá- zával, Vezsennyel, a Jászsággal és Csongrád városával — vizsgálataim nyomán a világ etnikai embertani szempontból legnagyobb mértékben kutatott területévé vált. Jelenlegi lehetőségeim mellett elérhető, hogy 1988 végéig vizsgálati anyagom a Dunántúl és a Tiszántúl területén is csaknem arányos legyen, mint a Duna—Tisza, közén és a Palócföldön.

— Világviszonylatban milyen helyen állnak a kutatási felmérései?

— Mindazoknak a száma, akiknek az adatait feldolgoztam, már most is eléri a világ eddigi legnagyobb etnikai embertani gyűjteménye. a 24 546 fős Osányin-féle taskenti egyetemi vizsgálati anyag mértékét. A legnagyobb, a Szov. jetunióban található etnikai embertani feldolgozás megoszlik a moszkvai, leningrádi, taskenti. alma-atai, tbiliszi és más egyetemek, tudományos akadémiák között. Az én anyagom egy helyen, a kecskeméti múzeum néprajzi adattárában van és lesz elhelyezve.

Halász Ferenc

A Jelenkor július-augusztusi száma

Gazdag, változatos tartalommal jelentkezik a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat összevont, kettős nyári száma.

A szépirodalmi közlemények sorában többek között Csordás Gábor, Kalász Márton, Kukorelly Endre, Meliorisz Béla, Szerván József, Takács Imre *s Weöres Sándor verseit, Bereményi Géza, Cseres Tibor Győrffy Miklós, Kertész Ákos és Sőtér István regényrészletét, valamint Kőbányai János és Thiery Árpád elbeszélését olvashatjuk.

A művészeti írások között figyelmet érdemel a „Színészportrék pécsi háttérrel” sorozatban Futaiky Hajna beszélgetése Pásztor Erzsivel, Pályi András és P. Müller Péter színházi beszámolója, továbbá Nádas Péter és Németh Lajos képzőművészeti írásai. Sándor Iván egy készülő esszékötet bevezető fejezetét közli Leperegnek a nyolcvanas évek is címmel,

A „Társadalomtudományi fó- rum”-ban három közlemény kapott helyet: Lackó Miklós esszéje a nemzettudat kérdéseiről, Huszár Tibor tanulmánya a szo- ciográfus Szabó Zoltánról, és Illés László jegyzete Kun Béla irodalmi tanulmányairól.

A kritikai rovatban érdeklődésre tarthat számot Csűrös Miklós írása Kiss Ferenc tanulmányköteteiről, Poszler György esszéje Bécsy Tamás esztétikai írásairól, Tüskés Tibor elemzése Kál- noky László posztumusz verseskötetéről, és Vekerdi László összefoglaló szemléje az utóbbi évek hasonmáskiadványairól.

SAJTÚPOSTA

AZ UTAS LEHET TÁJÉKOZATLAN, A MÁV-PÉNZTÁROS NEM!

Izsáki diákok tanulságos esete

Izsákon, a Gödör u. 8. szám alatt lakik Nagy Ferencné, aki több szülő nevében tette szóvá az alábbiakat:

— Gyermekeink számítástechnikai táborban vettek részt június 30-a és július lil-e között Kecskeméten. A helyi úttörőlház szervezte program jól sikerült. Csak az utazásukkal járó kellemetlenségeket tudnák felejteni...

Minden azzal kezdődött, hogy az úttörőházban kapott igazolás, s az úttörőigazolványuk felmutatása ellenében 80 forintért szolgálta ki részükre a kéthetes oda- v issza vonatozásra jogosító diákjegyet a kecskeméti vasúti pénztár. Ezt a kedvezményes bilétát nem fogadta el a jegyvizsgáló, és 100—100 forint bírsággal akarta sújtani az iskolásokat, de mivel nem volt nálunk ennyi pénz, bekísérte őket az izsáki állomásra. Ott tanácsolták nekik, másnap jelentkezzenek a városi MAV- pénztárnál, ahol rendezik a dolgot. Ez meg is történt, furcsa módon úgy, hogy valamennyiüktől elvették a jegyet, mondván, csak teljes menetdíj kifizetése ellenében utazhatnak.

Az egyik anyuka nem hagyta annyiban a dolgot, s telefonált a vasúthoz, ahol megígérték: lesz lehetőség az olcsó utazásra, de ahhoz szükséges az iskola írásos közlése arról, hogy a tanulói szakgyakorlatra járnak. A nyári

szünidőben természetesen zárva tartó oktatási intézmény egyik tanárát sikerült elérni, aki kiadta az igazolást. Annak birtokában végre jogosulttá váltak a gyerekek a csökkentett összegű jegyre. Közben eltelt egy hét, mialatt a teljes dijat fizették a vonatra, ezért a kedvezmény valójában nem lehetett kedvezmény. Bár a többletköltség nem közömbös a szülők számára, mégis más miatt aggódunk, nevezetesen, hogy a gyerekek a bőrükön tapasztalták: miképpen lehet egy jó ügyet csaknem visszájára fordítani a pontatlan, lelkiismeretlen ügyintézés, a szervezetlenség révén. A rossz példa pedig nem a legszerencsésebb eszköze annak, hogy az érzékeny kamaszk ónjaikban

mélyüljön a felnőttek igaz, felelősségteljes világa iránti bizalom!

A történtekről informáltuk a kecskeméti úttörőház igazgatóját, Burján Sándornét, aki ezeket válaszolta:

— Június lí-a ét augusztus 20-a között működtetjük — 12 napos turnus- villással — a 23-féle szaktáborunkat, ahol a gyerekek érdeklődésüknek megfelelően töltik az Idejüket hasznosan, kellemesen, s uzsonnát, ebédet kapnak. Szép számban vannak vidéki tanulók, akik naponta bejárnak foglalkozásainkra. Sajnálattal hallottuk az Izsákiak kálváriáját, mely megelőzhető lett volna, ha a rendelkezéseit illetően rugalmas és segítőkész a MÁV. Szerintem túlbiztosította magát igazolásokkal, s mig a bürokratikus formai követelményei nem teljesültek, bezsebelte a gyerekek (és szüleik) forintjait.

Ezek után a Magyar Államvasutak kecskeméti üzem főnökségének vezetőjét, Petrák Mihályt kerestük meg, aki így tájékoztatott bennünket:

— A vasút országosan érvénye* személydíjszabási rendje világosan leszögezi, hogy az általános iskolai tanulók a nyári szünidőben akkor válthatnak kedvezményes áron havije- gyet, ha a napközis táborba rendszeresen utaznak, s e tényt külön igazolja az oktatási intézmény. Mivel efféle papírral nem rendelkeztek az Izsáki diákok, bilétájukat helyesen minősítette érvénytelennek a kalauz. Persze mulasztás terheli a pénztárosunkat is, aki szabályellenesen kiadta a jegyeket, s a teljes áron való utazásra hívta fel a figyelmet, holott köztudottan 30 százalékos mérséklésű menetjegyre jogosultak az Iskolások a lt. életévük betöltéséig. Vele szemben eljártam, hiszen az utas lehet tájékozatlan, a pénztárban dolgozónk nem.

Az eset további részleteit kivizsgálom, s a megállapításról, intézkedésemről közvetlenül értesítem a szülőket. A jövőre vonatkozóan pedig kérem:

A nyárt szaktáborba utazás vasúti kedvezményeiről a helyi (területi) állomásokon előzetesen érdeklődjenek a pedagógusok, a szervezők és a szülők, akik ott kellő felvilágosítást kapnak a tudnivalókról, szabályokról.

VASKÚTI PANASZOK NYOMÁN

Ellátási rend — a sertéstartók érdekében

A július 2-d Bajai Hírlapban nyilatkozott Rozmanitz Jakab, a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet termelési igazgatója. Közlése alapján megírtuk:

A gazdaságiban már befejeződött az aratás első felvonása: az árpa, melyet 65 hektáron vetettek a tagok szükségletei kielégítésére, teljes egészében a raktárban van. Ezt a terményt, valamint a takarmánybúzát, a kukoricáit és a tápot a tsz juttatja el a környékbeli sertéshizlalók- hoz. akik kedvvel végzik e munkájukat.

Sorainkra a tsz két idős tagja. János Albert és Szász Józsej

í eagált:

— Hetven év körüli nyugdíjas emberek vagyunk, a falu központjától távoli külterületen lakunk. A közösben már nem szorgoskodunk, de idehaza még sokat Ó3 keményen dolgozunk, hiszen sertéseket hizlalunk, szerződéses átadásra. E foglalatosság őrömet jelent számunkra, ám az kevésbé, hogy kissé furcsa bánásmódban részesülünk a szövetkezetben, pedig közöttünk vannak alapító tagok is. Egyfelől azért bátorkodunk szólná’.némileg korrigáljuk a vezető terma! ési szakember rólunk alkotott, túlságosan derűlátó véleményét, másfelől azért, hogy sürgessük a sérelmünk orvoslását.

Mi lényegében azt kifogásoljuk. hoigv a tsz-ben mereven, bürokratikusán intézik ügyeinket,. Itt van például az árpa- igény’.ésüink. Szerettük volna július elején kifizetni a korábban megrendelt mennyiség árát, de nem fogadták el pénzünket, olyan hivatkozással, hogy ennek a határideje már lejárt június 30-án. A tanyán nem tudhattunk a rendelkezésről, mondtuk, s azzal is érveltünk, hogy a hivatalos helyről származó értesülésünk szerint: legkésőbb augusztus

15-ig lehet befizetni az igényünk szerinti takarmány árát. Próbálkozásunk hiábavaló volt. Dol- gunkvégezetlenül távoztunk a helyszínről, a kérdés azonban nem hagy bennünket nyugodni: ha az előre befizetett forintjainkat az áru kiszállításáig — erre hónapok múlva kerül sor — kamat nélkül használhatja a gazdaság, akkor miért nem törekszik az ilyen bevételének folyamatos növelésére? Egy szó, mint száz, az adminisztrációs korlátozás, ami az árpa hiányával, tehát ellátási zavarral jár, korántsem fokozza a sertéstartási kedvünkét.

A közérdekű ügyben beszéltünk a termelőszövetkezet megbízott főkönyvelőjével, Schadt Istvánnál. aki így válaszolt:

— A 3500 hektárnyi gazdaságunk évente 35 millió forint értékű bízott sertést vásárol fel aa aktív, illetve nyugdíjas tagoktól, akik egy része nem Vaskó ton. hanem Baján és egyéb helységben lakik, a messzi tanyákon. A mintegy 250—300 termelő minden év eleién bejelenti a takarmányszükségletét. Az utána felszámított árösszeg befizetése eddig nem volt szervezett, ezért megtörtént, hogy rövid időn belül többször is megfordult szállító járművünk ugyanazon térségben —. s csak félig megrakodva —. mert a szomszédok különböző időszakban tettek eleget fizetési köteíezettségüknek, s aszerint kaphatták meg takarmányukat. E fuvarozás közepette sem az idővel, sem az üzemanyaggal nem lehetett takarékosan gazdálkodni. Emiatt döntött a vezetőség arról nemrégen, hogy ezentúl rendet kell teremteni az ellátási szolgáltatás területén.

Való igaz, tájékoztatási hibánkból minden érdekelt tag nem ismerhette az újonnan kitűzött megrendelési-befizetési határidőket, így megígérem, hogy pótlólag valamennyitől átvesszük a pénzt. A kiszállításokra pedig a terménybetakarítás után folyamatosan, tervszerűen ikerül sor.

Kutyaügyben — semmi sem változott!

Legutóbb tavaly december 9-i lapszámunkban füstölögtünk arról, hogy Tiszakécskén — s másutt is — gyakran találhatók kóborló kutyák a belterületen. Miattuk nemcsak a gyerekek rémüldöznek, hanem az ijedősebb felnőtték is. Megjegyeztük: bár érvényben van az ebtartás általánosan ismert szabálya, mégis az érdekelt állampolgárók teheti nek a legtöbbet azáltal, hogy nagyon komolyan veszik és szigorúan betartják a vonatkozó előírásokat.

E cikkünk óta elmúlt fél esztendőnél hosszabb idő, ám a kutyaügyben azóta sem történt érdemi változás. Legalábbis erről tanúsikodnak a szerkesztőségünkbe érkezett levelek.

„Megbotránkoztató, ami Kécs- kén van. A tulajdonosok szabadon engedik kutyáikat, melyek falkába verődve — néha lehetnek 10—15-en — nyargalásznak erre is, arra is. Nemrégen szemtanúja voltam, amikor az idős kerékpáros elesett, mert eléje ugrott egy nagytestű eb. A gépkocsik sokszor csikorogva fékeznek. hogy a vezetőjük elkerülje a hasonló koccanást, netán gázolást. Ezek az állatok egyrészt félelmet keltenek, másrészt elviselhetetlenül pisakitanak mindenütt. ahol feltűnnek...” — írja egyik olvasónk.

„A Zöldkőt utcában és környékén rengeteg a gazdátlan kutya. Bemerészkednek az óvoda kertjébe, s előszeretettel tanyáznak az ottani kisbolt bejáratánál. Miattuk rettegve közlekedünk éjjel-nappal ...” — sérelmezi a

kecskeméti Szabó Józsefné.

Az ilyesféle helyzetjelentések sorát folytathatnánk a kiskunfélegyházi, kiskunimajsai, kalocsai stb. panaszosok személyesen közölt és telefonos jelzéseivel.

De hát mivégre?

Válaszként ugyanis csak ezt ismételhetjük: utcán, téren, parkban kizárólag pórázon és szájkosárral felszerelve sétáltatható a kutya. A szabadon, felügyelet nélkül kóborlót befoghatja, elszállíthatja a gyepmester, aki nagyobb településeken, főleg városokban dolgozik. A kóbor eb tulajdonosa a veszélyeztetés szabály- sértő cselekményét követi el, s felelősségre vonás során pénzbírsággal lehet őt sújtani. Igaz, Ilyen eljárás csak, úgymond, tetten érés alapján kezdeményezhető, vagy akkor, ha a hatóság tájékozódik a vétkes gazdi pontos kilétéről. Hogy ez utóbbira mindig fény derüljön, annak érdekében hasznos Információval segíthetik a helyi tanácsot a szúkebb környezet lakosai.

ÜZENJÜK

Boda Lászlónénak, Csengődre: A

háztartásában levő, s a hatodik életévét betöltött egy gyermek után nem családi pótlék, hanem havi 24« forint jövedelempótlék jár. Ez az ösz- szeg valóban nagyon kevés az ön háromtagú családjában, ahol csak egyetlen kenyérkereső van, következésképpen szinte minimális az egy főre jutó átlagjövedelem. Mivel a kiskorú gyermeke szeretne továbbtanulni, a felmerülő költségek fedezéséhez szükség van újabb bevételi forrásra. Javasoljuk tehát, hogy a megyei társadalombiztosítási igazgatósághoz címzett levelében kérje a családi pótlék megállapítását, folyósítását, kivételes méltányosság alapján. Kiadásait azáltal is mérsékelheti, hogy esetenként szociális segélyt igényel a munkahelyén, illetve a helyi tanács szakigazgatási szervénél.

Kincses sándoménak, Tassra: A

munkaruha-juttatás feltételeit. e ruha használatának idejét a kollektív szerződés, Illetve a munkaügyi szabályzat határozza meg. Általános előírás szerint nincs lehetőség a munkaruha értékének pénzbeli megváltására. s arra sem, hogy a használati Időbe beszámítson a munkaviszony szünetelésének egy hónapnál hosszabb Ideje. Amennyiben vitára ad okot a hasonló ügye, elintézés« céljából keresse meg a munkáltatója felügyeleti szervét.

Szerkeszti: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.

Telefon: 27-611