Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-02 / 154. szám
4 • PETŐFI NÉPE O 1986. Július 2. RENDEZVÉNYEK AZ UDVARON — PIHEN-E A NÉPMŰVELŐ? Baja nyara Változatos a bajai József Attila Művelődési Központ nyári kulturális kínálata. Elkészült az intézmény kerthelyisége, ahol hosszú évek után ismét esztétikus környezetben tarthatják q különböző programokat. A felújítást tavasszal kezdték, úgy mint a nyári menü összeállítását, melyről Béres Bélát, a művelődési központ igazgatóhelyettesét kérdeztük. — Először az állandó szolgáltatásainkat említeném. Júliusban és augusztusban keddtől szombatig délután kettőtől hatig tart nyitva a szabadtéri pihenő- park. Sakkozni, kártyázni lehet, s megtalálhatók a napilapod, folyóiratok is. A sport kedvelőit tekepálya várja, de lábteniszezni vagy tollaslabdázni is lehet. A sörkert ugyancsak népszerű. Együtt néztük a videoklubban a mexikói labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit a bajai szurkolókkal. A Mopresszóban — szintén az udvaron — hétfőn és pénteken tartunk . vetítéseket. Néhány film az ajánlatból: Szexmisszió, Tűtorony, Szóljon a rock!, Bombanő. — A nyáron két színházi előadásunk lesz. A budapesti Radnóti Színpad zenés kabaréval szerepel nálunk, az ugyancsak fővárosi Zenés Színház pedig a Lili bárónő című operettet mutatja be. A József Attila Művelődési Központ kiállftótermében Mözsi-Szabó István festőművész tárlatát Tóbiás Klára és Sárkány Anna iparművész, illetve Páljános Ervin szobrász bemutatkozása követi majd a nyár folyamán. A Kirakat Galériában Tolna megyei alkotók műveit láthatják a bajaiak. Bőven kínálunk zenés, táncos rendezvényeket: sci-fi kedvelőknek, diákoknak, nyugdíjasoknak, nosz- talgiázóknak szervezünk mulatságot. Fellép majd a Dr. X együttes is. — Milyen érdeklődésre számítanak? — Évek óta nem volt ilyen gazdag kínálat a városbap — mondta Béres Béla. — A célunk egyelőre az, hogy ide .szoktassuk a bajaiakat. A Bajálison kipróbáltuk, hogy hányán férnek be az udvarba. Négyszáz érdeklődőt engedtünk be a diszkómoziba, de kiderült, ötszázan is jöhettek volna. Ha rendezvényeinken legalább százan lesznek, már gazdaságos a program. Nekünk sem mindegy, hogy mennyi bevételre teszünk szert. Igaz, éves célkitűzéseinket már májusban teljesítettük, tehát a nyári nyereség pluszként jön, s ezt köz- művelődési célokra használjuk fel. Tanácsi támogatásunk másfél millió forinttal csökkent, korábban évente hét és fél milliót kaptunk. — Nyáron sem pihennek a népművelők? — Tizennégyen dolgozunk, nyáron általában nyolcán. A nyolcórás munkaidőt figyelembe vesz- szük, hiszen a túlórázást nem fizetik, csak a fűtőnek. Neki pedig nyáron nem sok dolga akad ... Minden kollégám megkapta a feladatot, hogy melyik rendezvényért felelős. Általában délután már itt vannak, hogy zökkenőmentes legyen a műsorok előkészítése. Az udvar berendezésére is ügyelni kell, hogy minden a helyén álljon. A kerthelyiség sem lenne kész, ha nem segítünk a munkákban. Mi, népművelők mintegy százezer forint értékű társadalmi munkát végeztünk. Ügy is mondhatnám, megteremtettük magunknak a helyet, a körülményeket, ahol dolgozunk. Így a kötődés is nagyobb ... Hogy mikor pihenünk? A szabadságokat kiadjuk, de mindig vagyunk a házban elegen. — Ügy tudom, a József Attila Művelődési Központnak van egy másik épülete is. — A volt járási hivatal székházában lényegében csak a nagyobb hangversenyeket tartjuk. Rajtunk kívül még tizennyolc cég kapott ott helyet. A sok-sok apró irodahelyiségből álló épületben a kiscsoportok szoktak tevékenykedni. De nyáron a Vö- rösmarthy utcában van a főhadiszállásunk. Ott is az udvaron. Borzák Tibor ÉVAD UTÁN Színházi „leltár” Kinyitottak, vagy közvetlenül a nyitás előtt állnak a szabadtéri színpadok, lezajlottak az évadzáró társulati ülések, megszáradt már a tinta az aláírt szerződéseiken. Ám még frisseik az élmények, az elmúlt évad eseményeit könnyű felidézni. Megkérdeztük Gödöllői Lajost, a Művelődési Minisztérium színháza osztályának vezetőjét: milyennek látta a mögöttünk hagyott évadot, hogyan értékeli a vidéki színházak munkáját, az -előadások művészi színvonalát. — Az 1985—86-os évadban hullámzó teljesítményekkel találkozhattunk. Egyetlen színházat tudnék kiemelni: első helyen kell említenem a nyíregyháziak munkáját. A Móricz Zsigmond Színház társulata —, Léner Péter vezetésével —, egyenletes teljesítményt nyújtott, kitűnő évadot zárt. Jó légkörben dolgoztak, egészséges műhelymunka folyt, s néhány színész, aki ebben a fővárostól legtávolabb eső színház.' n dolgozik, jobban felhívta magára a figyelmet kitűnő alakításaival, mint számos budapesti kollégája. A bemutatók közül most hadd ne emeljek ki egyet sem; az összteljesítmény volit figyelemre méltó. A színház fontos feladatot vállalt magára a közönségnevelésből, Szabolcs- Szatmár megye kulturális életének fellendítéséből. Dicséretes, jó teljesítményt nyújtott az egri Gárdonyi Géza Színház. (A befogadószínházban jelentős produkció volt Vörösmarty Csongor és Tündéje Szi- kora János rendezésében pécsi, szolnoki, miskolci és budapesti színészekkel.) A kaposvári Csiiky Gergely Színház és a miskolci Nemzeti Színház is a jók közé tartozik (az előbbinél a Tom Jones, az utóbbinál a Három nővér előadását emelném ki.) Ugyancsak itt említeném a szegedieket (ők a Hair bemutatójával arattak sikert az Országos Színházi Találkozón), s ne feledkezzünk el a veszprémi Petőfi, valamint a szolnoki Szigligeti Színházról sem, amelynek élére új vezetés került, s külföldi vendégszerepléssel erősítette a színház jó hírét. A Békés megyei Jókai Színház elmúlt évadjának talán legfontosabb eseménye egy szovjet vendégrendező. Ivanov tevékenysége volt. Gogol Háztűznézőjét állította színpadra, s a Jókai Színház talán legjobb produkcióját hozta létre. Ugyancsak jó és fontos előadás volt a Giricz Mátyás rendezte Nash-mű, Az esőcsináló, a mély az Országos Színházi Találkozón is szép sikert aratott. Nemcsak a szakma fogadta elismeréssel. a nézőknek is tetszett. Megemlíteném még Örkény István Forgatókönyvének színpadra állítását, mely megméretést jelentett a színház művészei számára. A győri színháziban főként a zenés darabok arattak sikert. Külön szólnék a külföldön is egyre nagyobb babért arató Győri Balettről, mely hamarosan Amerikába utazk; a battimoore-1 nemzetközi színházi találkozón ők kéovlselik a magyar színházművészetet. A debreceni, a pécsi és a zalaegerszegi színház — a korábbi évekhez viszonyítva — halványabb teljesítményt nyújtott. Einnék mindegyiknél különböző okai voltak. A debrecenieknél több dlyan bemutatót láthattunk. amelyre nagy várakozással tekintettünk, ám a befektetett energia nem hozta meg gyümölcsét. Egyedül a Tom Sawyer kalandiai című gyermekdarabot tartom Ikfilönöcetn említésre méltónak a ió előadások közül. A pécsiek egész évadját befolyásolta az átadás előtt álló Kamaraszínház építése, nyilván arra koncentráltak a vezetők, hogy méltó módon Indítsák be. A pécsiek munkáját az lroda- lomcmtrlkusiság jellemezte, szépen produkált a balett, az operatársulat és bábszínházuk. Térjünk át a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházra, amely a tavalyi színházi találkozón fődíjat nyert. Idén — sajnálatunkra — nem vett részt a találkozón, mert úgy érezték, nem tudnák megütni «azt a szintet, amelyet az országos közvélemény, s a főváros színházlátogató közönsége elvár tőlük. Mindezek ellenére jelentős .teljesítménynek '.tartom a Kurázsi mama, a Három nővér és a Figaró házassága bemutatóját, de ezek nem érték el azt a magas művészi színvonalat, melyet R uszít Józseftől és a társulattól megszoktunk. Végül hadd említsek meg három fontos előadást. A Dunaújvárosi Bemutató Színpadon láthattuk Csiszár Imre rendezésében Noren: Az éjszaka a nappali anyja oímű drámáját, amely nagy szakmai sikert aratott. A székesfehérvári Vörösmarty Színház Kakukkfészek-előadása iis izgalmas esemény volt, s említésre méltó közönségsikert aratott a Hököm Színház a Svejk- produkcióval. Néhány szóval már utaltam az Országos Színházi Találkozóra. Ez volt az ötödik a sorban, s annyiban változott az előző négyhez Viszonyítva, hogy a Színházművészeti Szövetség élő- zsűrit kért fel. amelynek az volt a feladata, hogy a színházak által megjelölt produkciók közül kiválassza: melyik kerüljön a találkozóra. Ennek az előzsű- rinek nagyon felelősségteljes volt a munkája, ám sok gondot okozott, hogy a színházak vezetői másként ítélték meg a produkciókat, és nem vették figyelembe a javaslatokat. Az Országos Színházi Találkozón voltak kiemelkedő produkciók (elsősorban a díjazottak), s voltak, amelyek közel álltak ahhoz. hogy díjat kapjanak. (A fődíjnál a Nemzeti Színház, a Játékszín és a nyíregyházi színház neve is felmerült.) A találkozó fontos esemény volt színházi életünkben, ebben az évben már külföldi szakemberek is el- látog,attak hozzánk, hogy megtekintsék az előadásokat. A televízió sajnálatos módon eléggé elhanyagolta a rendezvénysorozaMÓLÓBAN A NÉPMŰVÉSZET DIVATJA? Márkajel és diploma — ízlésrontás ellen Azt tervezi a Népi Iparművészeti Tanács, hogy minden általa zsűrizett népművészeti tárgyat a jövőben márkajellel lát etl, a kivételesen magas esztétikai színvonalú alkotások pedig diplomát topnak. De mi indította erre a több mint háromévtizedes múltú szakértő testületet? — Ma Magyarországon körül- beilüi harrruncezren foguauKoznuk népművészeti tárgyak, a többi között szőttesek, hímzések, faragások, kerámiák, népi kisbútorok, kékfestő anyagok készítésével — mondja dr. Nagy László, a Népi Iparművészeti Tanács elnöke. — Túlnyomó többségüket a negyvenegy népművészeti, háziipari szövetkezet fogja össze. Ezek a termelőszervezetek kettő-három kivételével az ország jellegzetes népművészetéről híres vidékein, a Sárközben, Baranyában, Mezőkövesd környékén. a Nyírségben, Csongrádiján működnek, tágjaik, bedolgozóik pedig elsősorban úgynevezett kivitelezők, ök évszázados motívumokkal mintegy iparszerűen — ám avatott kézzel — készítik a gyönyörű térítőkét, szőnyegeket, babákat, kulacsokat, tányérokat, használati és főleg berendezési tárgyakat. A harmincezres számban azonban benne van a pontosan 692 népi iparművész címmel kitüntetett alkotó és a 92 népművészet mestere ás. A Népi Iparművészeti Tanács zsűrije elé évenként tízezer tárgy kerül, s ennék mintegy hatvan százalékát fogadja el a szakemberekből álló bíráló bizottság. Ebből körülbelül 110—120 az „A” kategóriás, a „kivételesen magas esztétikai színvonalú” alkotás. amely a mester egyéniségét is magán viseli. A népművészeti boltokban csak zsűrizett tárgigyal találkozik a vásárló. — Ez az elmélet. A gyakorlat azonban mást mutat.., — Kétségtelen, meglehetősen tarka a kép, és ez szó szerint is értendő. Sokhelyütt láthatók például a 30-as évek áilnépművésze- tét utánzó, felelevenítő, túlszínezett térítők, blúzok, az 'igazihoz hasonlító cserépedények, tányérok. De még a némileg színvonalasabb népművészeti tárgyakkal is gond warn. Gyakran még a zsűri is csak hosszú viták után tud állást foglalni, nem várható tehát el sokszor az igényesebb vásárlótól sem, hogy a boltok kínálatában biztosan kiigazodjék. Ehhez szeretnénk mi segítséget nyújtani, várhatóan az ősztől, azzal, hogy minden zsűrizett népművészeti tárgy mellé márkajelet, illetve diplomát mellékelünk. Ebben a törekvésünkben messzemenően támogat minket — anyagilag is — a Művelődési Minisztérium, Külön fejezetet érdemel a magánboltok, a bazárok árukínálata. Éppen a népművészet Iránt megnyilvánuló érdeklődés csúcsidőszakával', a 60-as évek végével, a 70-as évek elejével esett egybe a magánk! s- kereskedelem újbóli felfutása. Az idő tájt 02 Imént vázolt, számottevő népművészeti, háziipari szervezetünk sem volt képes fei- élégfteni a hazai és a külföldi keresletet, és ezt ismerte fel a magánkereskedelem. Sorra nyíltak vidéken és Budapesten az üzletek. és elánatszttotfáfc az országot a nénművésteti giecsel. Mitaearlás, konjunktúra lévén, kevéssé -fi gyel tünk fed erre. — A márkajel tehát támadás ar glees ellen? — Támadás az ízlés rontás, a lélekmérgezés ellen; késve, de nem későn. Egyébként, hogy tervünkkel mennyire nem vagyunk elkésve, azt jelzi: ma Magyarországon évente mintegy 350 millió forint értékű népművészeti tárgy talál gazdára az állami és szövetkezeti kereskedelemben. Ezek hitelességét kívánjuk a jövőben megerősíteni a készítő nevét, a készítés, 'illetve a zsűrizés helyét és idejét feltüntető márkajellel. A diplomás remekek számozottak lesznek, és legfeljebb 500 példányban készülnek; ez bizonyos határokon belüli az árukban is tükröződik. — Mindettől azonban a „népi giccsek” még nem kerülnek le az üzletek polcairól és a „népművészeti” vásárokról sem szorulnak vissza. Mi erről a véleménye a Népi Iparművészeti Tanács elnökének? — Hitelt érdemlő becslések szerint évente 200 millió forintért vesznek még ma is az emberek népművészetinek vélt, vagy annaik kikiáltott fércművet. A népművészeti vásárok kiállítóinak alig 20—25 százaléka népművész, népi iparművész, hiába van jogszabály arra, hogy ki vehet irészí azokon. A márkajellel a giccs elen hlarcoíllhaitunlk, de tudjuk, csupán ezzel, s csak mi magunk csatát nem nyerhetünk. Mindenesetre tovább keressük azokat a lehetőségeket, amelyek révén mind többekhez juthatnak el az igazi értékek, s ilyen, lehetőséget látunk a márkajel, a diploma bevezetésében is. D. G. KÉPERNYŐ Foci Hogy kerül a csizma az asztalra? A foci a komoly, népek sorsára kiható ügyeket, jelenségeket taglaló Panorámába? Okkal! Tetszik, nem tetszik, a labdarúgás régen elvesztette sajátos, kedves naivitását, régóta több ifjak testerősítő kedvtelésénél, hangulatos vasárnapi szórakozásnál. Óriási pénzek forognak kockán, egy-egy gól számo- latlan dollárokat, márkákat, fontokat, forintokat jövedelmezhet! A csapat mikénti szereplése milliók hangulatát befolyásol-. hatja, az élet más területeinek megítélésére is kihat. Egy-egy mérkőzés nemzeti üggyé válhat. Pótcselekvéssé, pótdiadallá. Magam is hallottam az Argentína—Anglia mérkőzés után; a dél-amerikai ország most visz- szavágott a nagyhatalomnak a hadszíntereken elvesztett csatákért. Az egyik magyar kommentátor közvetve-közvetlenül Mohácsiként emlegette válogatottunk bukását. Ártatlan emberek haltak meg a világbajnoki győzelmet ünneplő Argentínában. A vadhajtások megdöbbentik a szép játék kedvelőit, joggal nyugtalanítják a közbiztonságot féltő | nagyvárosi lakosokat. A Panorámában bemutatott — a belgiumi, sokak életét követelő tragédiát elemző — film riasztó őszinteséggel tárta fel a stadionbotrányok, a szurkolói van. dalizmus • hátterét, társadalmi indítékait. „Végre befejeződött” — örvendezett kollégám hétfőn. Nem áll egyedül véleményével. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, elmondhatjuk; sokakat a megszokás enyvezett hosszú órákig a karosszékbe. „Ha meccs, akkor nézni kell”, mások beavatottságúikat féltették, kimaradnak a munkahelyi, baráti eszmecserékből, ha nem látják azt a bizonyos gólt. Noha e sorok írója mindig kétkedve fogadja a műsorok fogadtatására vonatkozó adatokat, most mégis úgy érzi, hogy indokolt és örvendetes a hírek szerint kedvező tetszésindex. Jobb nézőkké váltunk ezen a Mun- diálon. Korábban az volt általában a jó riporter, aki fiaink győzelméről tudósított. Vesztes, meccs után a közvetítést is szidták. Gyors búcsúzásunk után most érdek nélkül figyelhettük a futballfesz- tivál eseményeit. Olvajiok is fölfigyeltek egy-egy játékos kiváló teljesítményére, egy-egy bravúros riporteri megoldásra', akik eddig csak az eredményt tartották számon. Illő hát megköszönni a magyar televíziósoknak a kitűnő tálalást. Főként Vitray Maradonás-rögtönzóseinek köszönhetően többet vettünk észre a pályán történtekből, mint általában. H. N. FILMJEGYZET Földrengés Szerény, egyszerű címmel kínálja magát az idei nyár (a filmvásárlás jóvoltából) ügyeletes katasztrófafilmje, hiszen a „portéka” úgyis kelendő. Kevésbé feltűnő, hogy az amerikai Universal filmgyárban készült produkció a maga berkein belül kivételesen márkás terméknek számít. Azok közé tartozik, amelyek a rendelkezésükre áldó gazdag kelléktárból minden lehetséges apróságot magukra aggatva szemléletesen képesek illusztrálni a műfaj jellegzetességeit. Születésének éve is nevezetes: abba a rövid. 1972—75-ig tartó periódusba esik, amelyet a katasztrófafilm virágkorának neveznek. Ennek a Poszeidón-katasztrófával kezdődő időszaknak sokat idézett termékei közé tartoznak a Pokoli torony, a IV. fázis és a sort záró, nálunk tavaly bemutatott Cápa is. A műfaj klasszikus vonulatának föltétlenül említésre méltó, a televízió által is közvetített Airport-sorozat. melynek első darabja 1969-ben még oly „öntudatlan" volt. hogy néven nevezni sem tudta magát. Bár napjainkban is készülnek — jóval kisebb számban, s főként az Egyesült Államokon kívül — hasonló tárgyú alkotások, jóval kevesebb közöttük, amely igazán komolyan veszi a nézőt és önmagát, A Földrengés címéhez illő egyszerűséggel ölt alakot a számára kijelölt klisékben. A hősök, kel való megismerkedésünk végtelenül hosszúra nyúló perceiben természetesen minden és mindenki: értékek és képviselőik pontosan a helyükön vannak. A tehetséges mérnök és üzletember gazdag családba nősült, hogy apósa családi vállalatánál minden esélye meglegyen az eredményes munkára. Hisztérikus felesége helyett szívesebben tölti idejét fiatal barátnője társaságában. Valamennyien közel laknak a Los Angeles-i hatalmas víztárolóhoz, melynek falán és a gáton egyre erősödő szivárgásokat, repedéseket észlelnek. Senki nem veszi komolyan a fiatal tudós állítását, mely szerint hamarosan hatalmas erejű földrengés rázza meg a várost. Egyre sokasodnak a jelek. Los Angeles pedig — mit sem sejtve — megszokott, hétköznapi életét éli. A katasztrófára éhes néző pedig egyre türelmetlenebb ... nem csillapítja étvágyát, hogy a rendező aprólékos műgonddal töltögeti ki pozitív és negatív hőseinek bizonyítványát: indiszkrét bepillantást engedve közben kiegyensúlyozott és kiegyensúlyozatlan magánéletükbe. Á 122 perces film első ötven perce a távoli rengések morajával időnként meg-megszakítva reménytelenül unalmas. A meglehetősen túlbonyolított cselekmény csak arra szolgál, legyen alkalmuk ütközni a szélsőségesen jó és rossz érdekeknek. E polarizúlás persze nem bizonyulhat igazán magávalragadó- nak, ha oly nagy műgonddal ábrázolt hőseink indítékai enyhén szólva nem vehetők komolyan. A bőven folyó vér környezetében is mosolyra ingerlő tény, hogy pozitív hősünknek csak azért kell — az ábrázolt kor aktuális értékei és a műfaj érvényes játékszabályai szerint — meghalnia, mert megcsalta a feleségét. A rendező. Mark Robson ezek után és (köziben) hiába igyekezett azon, hogy a jelenetek technikai szempontból „valószerűek” legyenek, az összhatáshoz csak a maga módján járulhatott hozzá az az 50—70 szakértő is. aki azért lett szerződtetve. hogy a 3 darab, egyenként húsz tonnás építőanyag mozgatására alkalmas daru úgy dobálja le a vasbeton-, acél- és vasdarabokat, hogy' a kamera látószögébe kerüljenek. A legkipróbáltabb és a legkitűnőbb hősök a produkcióval egyetemben talán túlélhetik a katasztrófát (úgy is, mint a műfaj halálát), a gyengédebb érzelmekben azonban garantáltan elvéreznek. Károlyi Júlia • A bajai József Attila Művelődési Központ udvarán szorgos munka folyt. Képein ezt örökítette meg fotóriporterünk, Méhes! Éva. t
