Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

24 • PETŐFI NÉFE 0 1986. július 12. MAGYAR—OSZTRÁK TÁRGYALÁSOK (Folytatás az 1. oldalról.) nitzky tájékoztatták egymást or­szágaik helyzetéről. Megelége­déssel szóltak a magyar—osztrák kapcsolatok fejlődéséről és ki­emelték az együttműködéshez fű­ződő érdekek kölcsönösségét. Meg­erősítették, hogy mindkét fél ré­széről megvan a szándék a to­vábblépésre, amit jól szolgálnak a rendszeres magas szintű politi­kai találkozók. Egyetértettek ab­ban, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a gazdasági együttmű­ködés új, korszerű formáinak szé­lesebb körű alkalmazása érde­kében. Megállapították, hogy ennek jó példája a bős-nagyma­rosi vízlépcső megépítésében ki­alakult kölcsönösen előnyös együttműködés. Méltatták a kul­turális együttműködés területén elért eredményeket, és kiemelték az ez .évben Bécsben megtartott magyar, illetvfe az 1987-ben Bu­dapesten sorra kerülő osztrák kul­turális hét jelentőségét egymás kulturális értékeinek johb meg­ismerésében. Elismeréssel szóltak a két ország közötti idegenfor­galom növekedéséről, és ennek szerepéről, a két nép közötti kap­csolatok erősítésében. A nemzetközi helyzetet átte­kintve a két kormányfő különö­sen nagy figyelmet fordított a nemzetközi feszültség csökken­tésének lehetőségeire. Mindkét Tészről kiemelték a nukleáris és a hagyományos fegyverkezés mi­előbbi korlátozásának alapvető fontosságát, a bizalom építését szolgáló párbeszéd megőrzésé­nek szükségességét. Méltatták a , helsinki folyamat jelentőségét, és megállapították: valamennyi * részt vevő ország közös érdeke, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönösen előnyös együttműködését elő­mozdító eredményekkel járjon az idén ősszel, Bécsben kezdődő utókonferencia. Lázár György magyarországi látogatásra hívta meg dr. Franz Vranitzkyt, aki a meghívást kö­szönettel elfogadta. A kismartoni program során a két tárgyaló delegáció tagjai kü­lön partnermegbeszéléseket is folytattak. Lázár György és kí­sérete találkozott Theodor Kery- vel, Burgenland tartományfőnö­kével és a tartományi kormány több más tagjával. A plenáris tárgyalás után a két kormány a kastély nagy kínai termében magyar és osztrák új­ságírókkal találkozott. Dr. Franz Vranitzky bevezető nyilatkozatában elismeréssel szólt a két ország közti jó gazdasági, politikai és kulturális kapcsola­tokról. örül — mondotta — a Lá­zár Györggyel létrejött találko­zónak, mert a kapcsolatok ápolá­sa nagyon fontos a jelenlegi fe­szült nemzetközi helyzetben. Mint a szövetségi kancellár elégedet­ten nyugtázta, egyetértett ma­gyar partnerével abban, hogy mindent meg kell tenni a helsin­ki folyamatba illeszkedő, az idén ősszel Bécsben tartandó utókon­ferencia sikeréért — különösen a második kosár témáinak, a gazdasági kapcsolatoknak az előmozdításáért; a szakértők szint­jén tovább kell mélyíteni a két ország kulturális együttműkö­dését; lépéseket kell tenni az 1985-ben rekordszintet elért, de azóta átmenetileg megtorpant kereskedelmi forgalom növelésé­ért. A kancellár megerősítette kormánya szándékát a nagymaro­si vízlépcső megépítésében való részvételre. Lázár György megköszönte osztrák kollégájának'a meghívást és azt a lehetőséget, hogy a ma­gyar—osztrák kapcsolatok folya­matossága jegyében a két ország számára sokat ígérő megbeszélé­seket folytathattak. Magyaror­szág nagyra értékeli a két ország jószomszédi kapcsolatait — mond­ta Lázár György, és kifejezte el­tökéltségét e kapcsolatok ápolá­sára, sőt továbbfejlesztésére. A magyar miniszterelnök megerő­sítette: osztrák kollégájával tar­talmas megbeszélést folytatott, és minden lényeges kérdésben egyet­értettek. Végül emlékeztetett ar­ra, hogy a magyar közvélemény nagyra értékeli azoknak a poli­tikusoknak és kormányférfiak­nak a munkáját, akik megtették az első lépéseket a két különbö­ző társadalmi berendezkedésű ország közötti példás, enyhülést elősegítő jó kapcsolatok felé. Dr. Franz Vranitzky kérdések­re válaszolva elmondta: a vilá­gon tapasztalható erős békevágy bizonyára ösztönzően hat az őszi bécsi utókonferencia munkájá­ra. Előmozdítja az enyhülést, a leszerelést, a gazdasági kapcso­latok fejlődését. Ügy érzi — mondta —, hogy a genfi szov­jet—amerikai csúcstalálkozó — anélkül, hogy jelentőségét túlér­tékelnénk — a két nagyhatalom tárgyalási készségéről tett tanú- bizonyságot, és ez is reményre jogosít az enyhülési folyamattal kapcsolatban. A kancellár a két­oldalú kereskedelmi kapcsolatok javításának fontos feltételét lát­ja az osztrák bankok és a keres­kedelmi kamara budapesti kép­viseleti hálózatának kiépítésében, s abban, hogy a két ország GATT- tagsága hozzájárulhat az e téren még fennálló adminisztratív aka­dályok elhárításához. Vranitzky az osztrák államosí­tott iparra vonatkozó kérdésre elmondta: annak problémáit egyrészt az irányítási rendszer to­vábbfejlesztésével, másrészt a vállalatok saját kezdeményezé­sével kívánják megoldani. Sza­kítanak azzal a hagyománnyal, hogy a vezetésben a pártszempon­tok érvényesüljenek. Növelik az egyes termelő egységek döntés- hozatali önállóságát és felelőssé­gét, és erősítik a nemzetközi in­tegrációt. A problémákat mind­azonáltal a vállalatoknak maguk­nak kell megoldaniuk, hiszen ott vannak a szakemberek — hang­súlyozta. Lázár György egy osztrák új­ságíró kérdésére válaszolva az osztrák—magyar kapcsolatoknak — a mindig előtérben álló gaz­dasági együttműködés mellett — három területét emelte ki. El­ismeréssel szólt a hagyományo­san jó és állandóan bővülő kul­turális kapcsolatokról, s mél­tatta a közvetlen emberi kapcso­latok jelentőségét. Ígérte, hogy ennek előmozdítására Magyaror­szág a jövőben még inkább meg­tesz mindent annak érdekében, hogy az osztrák turisták jól érez­zék magukat Magyarországon, és több időt töltsenek el ott. A magyar kormányfő végezetül a kishatár menti forgalmat emlí­tette, amely véleménye szerint új színekkel gazdagítja a két or­szág, a két nép közötti kapcsola­tokat. Ezt követően Dr. Franz Vra­nitzky ebédet adott vendége tisz­teletére a kismartoni Burgenland Szállóban. Ebéd után Lázár György ven­déglátója társaságában a Fertő-tó nyugati partján fekvő Rustba lá­togatott. Rövid időzés, baráti hangulatú beszélgetés utam in­dult a magyar kormányfő és az osztrák kancellár a program utol­só állomására, a Rust tói néhány kilométernyi távolságra levő Don- nerskirchenbe. A látogatást követően a magyar vendégek gépkocsikba szálltak, a kora esti órákban hazautaztak Budapestre. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA VASÁRNAP: A japán választásokon biztos többséget szerez a kor­mánypárt. — Kudarcba fulladt puccskísérlet a Fülöp-szigeteken. — A magyar külügyminiszter látogatása az NSZK-ban. HÉTFŐ: Bécsben megkezdődik a Namíbia-értekezlet. — Szíriái egy­ségek vonulnak be Nyugat-Bejrútba, a biztonsági terv végrehajtá­sára, Jordániából kiutasítják az Arafat vezette Fatah intézmé­nyeit. KEDD: Négynapos szovjet—francia csúcstalálkozó Moszkvában, Gor­bacsov és Mitterrand tárgyalásai. — Rekord árfolyamesés a New Yorik-i tőzsdén. — A brit külügyminiszter mégsem utazik Preto­riába. SZERDA: Szovjet javaslat az ENSZ-ben egy földközi-tengeri konfe­renciára. — Terrorcselekmények Peruban, Franciaországban és az NSZK-ban. — A pápa befejezi dél-amerikai útját. — Feszültség Cipruson. CSÜTÖRTÖK: Elhunyt Le Duani, a Vietnami Kommunista Párt főtit- ikára. — Andreotti kap megbízást a kormányalakításra Olaszor­szágban. — Ellentmondó hírek Washingtonból: az elnök a szovjet javaslatokra adandó válaszra készül, közben új robbantást ter­veznek Nevadában. PÉNTEK: Lázár György ausztriai munkalátogatása. — Űjabb tiltako­zások Chilében. — Megszakadnák az amerikai—kubai megbeszé­lések Mexikóvárosban. A hét három kérdése: Milyen új fejleményei voltak a csúcsdiplomáciának? Gyorsuló tempó a csúcsdiplo- imáciában is: Mitterrand francia elnök száz óra leforgása alatt ta­lálkozott Ronald Reagannel, majd Mihail Gonbacsovval. A New York-i látogatásra a híres Sza- badság-szohor újbóli avatása adott alkalmat. Moszkvában szabályos csúcstalálkozó zajlott, három na­pon át tartó, beható tárgyalások­kal. Amint az természetes, voltak témák, ahol közelebb — voltak, ahol távolabb estek egymástól a két fél álláspontjai. Alapjában véve azonban mindkét oldalon rendkívül hasznosnak ítélték meg .az eszmecserét, és széles körű le­hetőségeket látnak az együttmű­ködésre a fegyverzetkorlátozás, valamint az európai biztonság vo­natkozásában. Kitűnhetett, hogy a szovjet—francia kapcsolat- rendszer a nemzetközi és az euró­pai politika állandó, fontos sta­bilizáló tényezője. Ez már De •Gaulle elnöksége alatt is így volt, s immár a negyedik államfő hi­vatala alatt folytatódik. Bizo­nyos értelemben tehát francia össznemzeti érdekeket fejez ki, nem befolyásolta a legutóbbi vá­lasztás eredménye. A szovjet—francia viszonyban jelentős szerepe van a gazdasá­gi, tudományos, kulturális kap­csolatoknak is. Moszkvában most feladták a szakértőknek a gaz­dasági együttműködés további fejlesztésének leckéjét, az erre vonatkozó elvi egyetértést kell majd „aprópénzre”, pontosabban szólva: milliárdokra váltani. S máris hagyományokkal rendel­kezik a kozmikus összmunka. Így hát nem volt meglepő, hogy a francia elnök a Moszkva szom­szédságában lévő Csillagváros­. ba, az űrhajósok kiképzési köz­pontjába is ellátogatott, miután újabb közös expedíciót készítenek elő. A moszkvai csúcstalálkozó rá­irányíthatta a figyelmet az egye­lőre bizonytalan Washingtonra is, a genfi megállapodás értel­mében az idén válik esedékes­sé Gorbacsov amerikai látogatá­sa. Egy olyan fontos eseményt, mint a szovjet—amerikai csúcs­értekezlet, azonban jól elő kell készíteni, s annak bizonyos ered­ményekkel kell járnia. Hiszen ku­darc a csúcson rontaná a nem­zetközi helyzetet, csalódást, ki­ábrándulást okozna. Szovjet ja­vaslatok egész sorát tanulmá­nyozhatják Washingtonban, de a Fehér Ház malmai lassan őrölnek. ..Több jelentés látott napvilágot arról, hogy Reagan már csaknem kész a válasszal, de cáfolatok is elhangzottak. Legutóbb azzal kap­csolatosak voltak az ellentmon­dó tudósítások, hogy lesz-e Moszkva és Washington között eszmecsere a föld alatti nukleáris kísérletek ellenőrzésével össze­függően. Ezáltal remélhetőleg előre lehetne lépni a moratórium általánossá válása, majd az el­lenőrzött teljes atomcsend irá­nyába. Csakhogy egy másik ki­szivárgott hír szerint július 24- re újabb robbantást terveznek a nevadai sivatagban ... A szovjet—francia kapcsola­tok mellett jelentős állomásá­hoz érkezik Moszkva és London párbeszéde (Sevardnadzét ked­den várják a brij, fővárosba), a Nakaszone—Gorbacsov levélvál­tás nyomán Időszerűvé váltak a magas szintű szovjet—japán tár­gyalások, s a héten két szovjet diplomata, Karpov és Iszraeljan járt Bonnban. Az amerikai ma­gatartás tehát szemlátomást ép­pen a legfontosabb viszonylat­# Corazon Aquino Fii- iöp-szige­teki elnök a meghiúsult puccskí­sérlet után nyilatkozik az újság­íróknak. Mellette Fi­úd Ramos vezérkari főnök. ban, a szovjet—amerikai tár­gyalások vonatkozásában fogja vissza, lassítja le az események menetét. Mi áll egy közel-keleti kivonulás és bevonulás hátterében? A kivonulás inkább kiűzetés volt: a járdán hatóságok követe­lésére az Arafat.nevével fémjel­zett fatah képviseleteinek zá­ros határidőn belül el kellett hagynia a közel-keleti országot. Csak egy rövid visszatekintés: az 1967-es háború után Jordániában volt a palesztin központ, de 1970 szeptemberében, a húszezer áldo­zatot követelő „fekete szeptem­ber” idején el kellett hagyniok az országot. 1982-ben, a libanoni exodus, az újabb távozás után a PFSZ központja ugyan Tunisz­ba tette át székhelyét, de Amman- ban telepedtek meg fontos pa­lesztin intézmények, s itt tartot­ták meg a palesztin parlament legutóbbi ülését is. A tavaly feb­ruári Husszein—Arafat megálla­podás után tovább nőtt a politikai, sőt katonai jelenlét a palesztinok részéről Jordániában. Az ammani egyezség felbomlá­sa, az Arafattal szembenálló Szí­ria és Amman viszonyának ren­dezése megint kérdésessé tette a palesztinok működési terét Jor­dániában. Méginkább nehezítet­te helyzetüket, hogy nemcsak Da- maszkuszban bontottak zászlót az ottlevő palesztin szervezetek az Arafat-vezetés ellen, hanem Jor­dániában is jelentkeztek láza­dók, Abu Zaim vezérletével, s felvetődött egy Jordániával ro­konszenvező új palesztin formá­ció létrehozása. Ammanban csak megfelelő ürügyre vártak, s ezt egy Fatah-vezető nyilatkozatában találták meg, ennek okán történt a kiutasítás. Hivatalosan csak a Fatah-ot sújtották, de gyakorla­taikig a PFSZ összes képvisele­tének felmondtak. Bejrútban bevonulás történt, négy év után ismét szíriai kato­nai egységek jelentek meg a li­banoni fővárosban, hogy a liba­noni kormányhadsereggel együtt végrehajtsák az elfogadott biz­tonsági tervet. A korábbi megál­lapodásokkal ellentétben ezt az egyezséget csak mohamedán erők kötötték, s az Nyugat-Bejrútra vonatkozik, nem érinti a keresz­tény milíciák fennhatósága alatt álló keleti kerületeket. Szíria ko­molyan gondolja a rendteremtést — hangsúlyozzák Damaszkusz- ban, s ezért biztosítottak ehhez megfelelő katonai eszközöket is. Valóban csökkent a feszültség a nyugati övezetekben, de kérdő­jelekben továbbra sincs hiány. Mit jelent az újabb „terrorhullám”? Űjra a terrorizmus, a hét dere­kán, ugyanazon a szerdán me­rényletek híre érkezett Francia- országból, az NSZK-ból, a távoli Peruból, Észak-Irország és Íror­szág határáról. Aligha lehet va­lamiféle egységes vonulatról be­szélni, különböző helyzetek, kü­lönböző szervezetek álltak a ve­szélyes akciók mögött. De az a tény, hogy világunkban nem csök­ken a terrorizmus megnyilvánu­lásainak száma, mutatja, szélső­séges csoportok kihasználnak minden lehetőséget céljaik eléré­sére, veszélyeztetik a stabilitást. A terror minden vállfája ve­szélyes, azok a cselekedetek is, amelyek egy ember vagy egy embercsoport életét veszélyezte­tik, s azok, amelyek egész kö­zösségeket, országokat fenyeget­nek. Sok szó esett már az „álla­mi szintre” emelt terrorizmusról, s a Líbiát ért légitámadások után ma elsősorban a Nicaragua-elle- nes aknamunka sorolható ide. Mindenesetre különös, hogy Wa­shingtonban, ahol olyan érzéke­nyen reagálnak minden terror­cselekményre — s ez érthető s elfogadható — egyszerűen „elte­kintenek" a tárgytól, amikor a nicaraguai kontrák amerikai ere­detű aknája, harminckét békés ember, köztük számos gyermek életét oltja ki. Jó lenne igazi nemzetközi ösz- szefogással végre hatékony fellé­pést elérni minden terrorista megnyilvánulással szemben, ez is javítaná a világ közérzetét. Réti Ervin Alapvető cél a termelés élénkítése Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Pénteken ülést tartott a Szak- szervezetek Országos Tanácsa. Megvitatta a tagdíjrendszer módosítására készült javasla­tot. A testület egyetértett azzal, hogy a tagdíjfizetés jelenlegi módja több, már korszerűtlenné vált elemet tartalmaz. Ezért úgy foglalt állást, hogy 1987-től a dol­gozókkal és a szakszervezeti tiszt­ségviselőkkel folytatandó vita tapasztalatait is felhasználva, lépcsőzetesen korszerűsíteni kell a tagdíjrendszert. A Szakszervezetek Országos Tanácsa megvitatta és elfogadta a SZOT 1986. második félévi munkatervét. Nagy Sándor, a SZOT titkára időszerű gazdaságpolitikai kér­désekről tájékoztatta a testület tagjait. Elmondta, hogy a társa­dalomnak és a szakszervezeti mozgalomnak egyaránt alapve­tő érdeke az 1986. évi terv mi­nél teljesebb megvalósítása. En­nek érdekében a mozgalom szá­mít minden kollektíva és dolgo­zó erőfeszítésére. Az év második felében változatlanul fontos a nem rubelelszámolású, gazda­ságos export növelése, az ezt megalapozó ipari és mezőgazda- sági termelés élénkítése. Többet kell tenni az anyag- és energia­takarékosság fokozásáért, ész­szerűbben kell hasznosítani a termeléshez szükséges import­anyagokat. Hangsúlyozta, hogy az 1986. évi terv sikerén nagy mértékben múlik a VII. ötéves tervcélok megvalósulása, a párt XIII. kong­resszusa határozatának végre­hajtása. A szakszervezeti moz­galom számára is változatlanul érvényesek a kitűzött gazdaság- politikai célok, amelyek jobb munkával elérhetőek. Ezért ér­telmes feladatok meghatározá­sára, a munka maradéktalan el­végzésére és következetes szá­monkérésre van szükség. A szak- szervezet ebben a szellemben mozgósítja tagságát a feladatok végrehajtására. Nagy Sándor tájékoztatott ar­ról is, hogy szeptember 1-jén életbe lép a tartósan fizetéskép­telen vállalatok felszámolásá­ról szóló törvényerejű rendelet. Az új jogszabály előkészítése so­rán a szakszervezeti mozgalom képviselői egyetértettek a terve­zetben foglaltakkal. Ugyanakkor a hatékony foglalkoztatás nép- gazdasági érdek'ének szem előtt tartása mellett szorgalmazták a felszámolásra ítélt vállalatok dolgozóinak eredményes képvi­seletéhez szükséges jogi garan­ciák megteremtését. E garan­ciák az új rendelkezés végleges kidolgozásával párhuzamosan meg is születtek. Ugyancsak tegnap tanácsko­zott a SZOT elnöksége is. A tes­tület több közérdekű kérdést vi­tatott meg: a bizalmiak képzésé­nek új formáját, a jövő évi szak- szervezeti üdültetés kérdéseit, valamint a szakszervezeti ren­dezvények, értékezletek meg­tartásának új rendjét. EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNK LENGYELORSZÁGGAL A komplex program feladatai Befejeződtek a magyar—lengyel gazdasági tárgyalások. Pénteken a Parlamentben jegyzőkönyv aláírásával befejeződött a ma­gyar-lengyel gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműkö­dési bizottság elnökeinek talál­kozója. Marjai József és Józef Koziol miniszterelnök-helyettesek, a bi­zottság társelnökei a megbeszé­léseken áttekintették az idén már­ciusban tartott legfelsőbb szintű találkozón született megállapodá­sokból adódó feladatokat, az or­szágaink közötti kapcsolatok hosz- szú távú fejlesztését szolgáló komplex programnak a gazdasá­gi együttműködésre vonatkozó fejezetében foglaltak, valamint a bizottság 1986 februári ülés­szakán elfogadott határozatok megvalósításának helyzetét. Az MSZMP és a LEMP veze­tőinek találkozóján elért megál­lapodás alapján sor került a hosszú távú komplex program bővítésére. A gyártásszakosítás és kooperá­ció területén a két ország érin­tett főhatóságai ebben az évben négy megállapodást írtak alá, és folyamatban van további kilenc egyezmény előkészítése. A bizott­ság elnökei utasították a felelős szerveket a tudományos kutatás és a termelés közötti összhang biztosítására a szakosítási és kooperációs együttműk öd ésiban intézkedéseket hoztak az egyez­mények mielőbbi aláírása érde­kében. A találkozón az ágazati szer­vek számot adtak a személygép­kocsi-gyártás, a bányászat és az energetika terén megvalósuló széles körű együttműködés hely­zetéről. Ennek alapján a bizott­sági elnökök megállapodtak a so­ron lévő teendőkben. A két ország közötti árucsere­forgalom értékelése során meg­állapították, hogy az éves jegy­zőkönyvi előirányzatokra eddig több mint 1,1 milliárd rubel ér­tékben jöttek létre szerződések. AGRÁRÁGAZAT Kutatás és termelés Közös tanácskozást tartott az agrárágazat, a tudományos kuta­tás helyzetéről, eredményeiről, fejlesztéséről és a VII. ötéves terv idejére szóló tudományos együttműködés bővítésének le­hetőségeiről Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter, valamint Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke és Láng István, az MTA főtitkára tegnap az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Ku­tatóintézetében a két főhatóság vezetőinek részvételével. A ta­lálkozó alkalmával együttmű­ködési megállapodást is aláírtak. A tárgyalásokon megállapítot­ták, hogy a két szervezet az el­múlt öt esztendőben eredménye­sen segítette egymás munkáját, a tudományos élet képviselői sok­oldalúan vettek részt a mezőgaz­daság, az élelmiszeripar és a fa­gazdaság feladatainak végrehaj­tásában. Megegyeztek abban, hogy a tu­dománypolitikai irányelvek tel­jesebb érvényesítéséért, a kuta­táspolitikai és az agrártermelési célok végrehajtásáért a jövő­ben még szorosabban működnek együtt. A biológiai alapkutatá­sokban, valamint a biotechnoló­gia fejlesztését szolgáló kutatá­sokban közös programokat dol­goznak ki. A most megkötött együttmű­ködési szerződés szerint az anya­gi és szellemi erőforrásokat el­sősorban az agrárágazatok telje­sítőképességének, nemzetközi versenyképességének fokozását szolgáló, valamint a biológiai, mű­szaki és ökonómiai összefüggé­seket feltáró vizsgálatokra for­dítják. A MÉM és az MTA vezetőinek megállapodása szerint a kutató­munka eredményeinek értékelé­sében, a kutatóképzésben és to­vábbképzésben, a kölcsönös in­formációs rendszerek működte­tésében és a nemzetközi kapcso­latok élénkítésében is szorosabb­ra fűzi a két szervezet az együtt­működését. Európai állattenyésztési kongresszus Szeptember 1. és 6. között Bu­dapesten rendezik meg az Euró­pai Állattenyésztők Szövetsé­gének 37. kongresszusát. A talál­kozó iránt igen nagy az érdeklő­dés; 29 országból érkeznek szak­emberek, akik több mint 500 elő­adást tartanak majd — közösen a magyar állattenyésztési ku­tatókkal és gyakorlati gazdák­kal — az állattenyésztés idősze­rű feladatairól. Az előzetes je­lentkezések alapján vendége­ket várnak nemcsak Európából, hanem az Egyesült Államokból, Kanadából és több afrikai ország­ból is. A kongresszus egyebek között az új fajtákkal kapcsolatos ta­pasztalatokat elemzi majd. Az állattenyésztés jövedelmezősé­gével kapcsolatban megvitat­ják, hogy miképpen lelhetne nö­velni a szaporaságot, és a takar­mányhasznosító képességet. Az állati termékek minőségének ja­vítása szintén a kongresszus na­pirendjén szerepel ugyanúgy, mint a takarmányozás költségei­nek csökkentésével kapcsolatos szakmai teendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom