Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-11 / 162. szám

MENNYISÉG, MINŐSÉG — TECHNOLÓGIA, HOZZÁÉRTÉS

Anyag, szakember és érdekeltség

Vita az építőipari munka színvonaláról

A lakásárak emelkedésével egyre inkább foglalkoztatja a leendő tulajdonosokat, mit is kapnak a pénzükért. Sajnos, a tapasztalatok nem mutatják a minőségnek a drágulással egyenesen arányos javulását, a szóbeszéd napjainkban is- inkább használhatatlan kéményekről, penészedő falakról, fűthe- tetlen szobákról, beázó tetőkről, eldugult vagy eltörött csövekről szól. Persze, ellenkező példa is akad. Egy-egy díjnyertes lakóház, felújított iskola, megszépült irodaépület. Milyen ma az építőipar munkájának minősége, milyen gondok akadályozzák, s milyen tényezők segítik az előrelépést?

A szerkesztőségben erről beszélgetett lapunk munkatársával és egymással Barta József, a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat létesítmény főművezetője, Bazsó Péter, a megyei pártbizottság munkatársa, Borbély Lajos, a megyei tanács főépítésze, Buzogány Lajos, az OTP megyei igazgatóságának lakásépítési osztályvezetője, Kanyó Miklós, a Duna— Tisza Közi Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatója, Kozma Imre, a Bács-Kiskun Megyei Beruházási Vállalat műszaki osztályvezetője, Mako- vinszky Endre, a Kecskeméti Borgazdasági Kombinát műszaki főosztályvezetője, Sőreg Dénes, a Bácsber főmérnöke, Tóth András, a Dutép generál építésvezetője, Tóthné Gede Éva, a Népfront Lakás- és Garázsépítő és Fenntartó Szövetkezet műszaki előadója, valamint Zima Tibor, a Bács-Kiskun Megyei Építési és Szerelőipari Vállalat főmérnöke.

I

Nem csökkentek a hibák

P. N.: A minőségről a legtöbbet a felhasználó tudja mondani, beszélgetésünkre ezért meghívtuk a lakástulajdonosok véleményét ismerő szakembereket, s kíváncsiak vagyunk a különböző létesítményeket építtető szakemberek tapasztalataira is.

TÓTHNÉ: A „Népfront” lakás- szövetkezet sajnos nem sok jót mondhat az építőipari munka minőségéről. Legutóbb Kecskeméten a Műkertvárosban építtettünk 242 lakást. A kivitelé'-' csak első osztályú munkára ki. zer- ződést, ezt kell kifizetni, de a teljesítés — megmondjuk őszintén —, osztályon aluli. Mi voltunk a munka lebonyolítói, a műszaki ellenőrzésre viszont a Bácsber-t kértük fel. Megfizettük őket. Népi ellenőrök állapították meg, hogy az épületgépészeti munkák minőségével egyáltalán nem törődtek, a lakások fűtésével két éve — az átadás óta —, gond van. Valószínűleg a tervek sem jók.

A kivitelező (Dutép) hanyag munkavégzése miatt folyamatosak a garanciális problémák, de hónapok telnek el, míg valami megoldódik. Az egyik kerékpár- tárolóban leszakadt a mennyezet, egy negyven centiméteres lécdarab egy egész lépcsőház szennyvízvezetékét zárta el egy egész hétre, a melegvizes nyomócsőben felejtett seprőnyél pedig kerek egy évig keserítette meg a tulajdonos család életét. Hiába vették meg a lakással együtt a bojlert, az nem kapcsolt be. A nyílászárók máig sem passzolnak, az ablakok szigetelését utólag kellett elvégeztetni, a festés, mázolás csapnivaló. Ha a lakásokba utólag engedjük be a munkásokat, legtöbbször nagyobb a kár, mint a haszon. Sorolhatnám tovább. Az jár jól, aki elfogadja a kivitelező által felajánlott érték- csökkenést, pedig az jóval kevesebb, mint amennyivel a lakás kevesebbet ér a piacon. Pereskedünk, húzódnak az ügyek, nem látjuk a végét. Szinte reményünk sincs rá, hogy valaha is minden rendben legyen.

BUZOGÁNY L.: Hasonló gondoknak az OTP is viseli nyűgét- baját. A kivitelező valóban csak első osztályú munkára köt szerződést, s én nem is vitatom a legjobb szándékukat. A minőség javítására számos erőfeszítést teszünk, de ez olyan, mint a gyógyítás és a megelőzés. Ha az építés ideje alatt nem figyelünk oda kellőképpen, utólag már nem sokat tudunk elérni. A garanciális javításokra a kivitelező „fárasztó brigádokat” alkalmaz, ha a lakó rájuk néz, inkább aláírja a papírt, csak ezek be ne jöjjenek a lakásba. Egy-egy javítási munka többféle szakma képviselőjét is igényelné, de egyszerre csak a festő vagy az asztalos stb. jön, áim rendszerint az egész munkát igazoltatják. A garanciális javítás tehát a minőségen nem sokat változtat, már csak azért sem, mert a megrendelő azt előre kifizette. Ha az ide vonatkozó rendelkezések lehetővé tennék, hogy mondjuk az összeg öt százalékát vissza lehetne tartani, s csak a hibák kijavítása után kifizetni, más lenne a helyzet.

Építés közben kell tehát odafigyelni a minőségre. A legnagyobb baj, hogy az egyik szakma képviselői nem gondolnak a többiekre, tönkreteszik a munkájukat.

Az OTP most addig nem veszi át a lakásokat, amíg minden hiánypótlás be nincs fejezve. 1986. május 31-ig a tervezett ezer helyett csak 120 lakást vettünk át, néhol háromszor-négyszer is megismételtetjük a műszaki átadást. Bár nem az értékcsökkentés a célunk, előfordul, hogy a kivitelező lakásonként 30—50 ezer forint levonásába is beleegyezik, csakhogy letegye az épület gondját. Ismernek bennünket a bíróságon is, míg az ötödik ötéves terv során csak 21 perünk volt, az elmúlt öt esztendőben már 70. Látjuk azonban, hogy az általános építőipari minőséget olyan tényezők is befolyásolják, amikkel — nagyrészt önhibáján kívül —, a kivitelező nem tud megbirkózni.

Igényes előkészítés — folyamatos ellenőrzés

P. N.: Az építőipar nem csak lakásokat épít. Mindenki álmélkodva nézi a Kecskeméti Borgazdasági Kombinát új irodaházát, s kész a megjegyzéssel: No ugye, hogy lehet így is, de itt valami titoknak kell lennie.

MAKOVINSZKY E.: 1985-ben

90 millió forint értékű munkával foglalkoztattuk az építőipart. Szóban forgó irodaházunk a tervező, beruházó és kivitelező közötti példás együttműködés eredménye, megfelelően ösztönző érdekeltség mellett. Az építőiparról a futball jut eszembe. Kívülről könnyű bekiabálni, de eredményt felmutatni sokkal nehezebb. A jó minőség titka a megfelelő előkészítés. Igényes tervezés után olyan szerződést kell a kivitelezővel kötni, amely nagy hangsúlyt fektet a minőségi szempontokra. Ma is vannak kiváló munkát végző szakemberek, meg kell őket fizetni. Rendkívül fontos a műszaki ellenőr munkája. Tevékenysége mindennapos legyen, ügyeljen a technológiai sorrend betartására. Szakaszonkénti átadás-átvétellel kell biztosítani, hogy az eltakart munkák is megfelelő színvonalon készüljenek el. Hasonló jelentőséget tulajdonítok a beruházó és kivitelező közötti kapcsolat légkörének. Viták, veszekedések nem viszik előbbre a minőség ügyét. Kiváló szakemberek között persze könnyebb összhangot teremteni, igen fontos tehát a kölcsönös hozzáértés.

P. N.: Ügy látszik, az a megbízó panaszkodik legkevésbé, amelynek viszonylag a legnagyobb szakapparátusa van. Tehát akkor kapunk jó minőséget, ha a. megrendelő is ugyanúgy ért a dolgokhoz, mint a kivitelező?

MAKOVINSZKY E.: Tapasztalataink szerint jobban járunk, ha saját szakembereinkkel ellenőriztetjük a munkát, saját erőből végezzük az egész lebonyolítást.

SÖREG D.: Előbb két gondolatot az eddig elhangzottakhoz. A műkertvárosi 242 Lakásnál a Bácsber valóban csak a műszaki ellenőrzést végezte, s nyomáspróba-jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy \az épületgépészeti munkákat sem hagytuk ki. Ezt az egész beruházást a minőség szempontjából egyébként a legrosszabb példák között kell említeni. A borkombinát irodaépületéhez annyit, hogy Makovinszky kollégám is említette az ösztönző érdekeltséget. Sajnos a lakásépítésnél ezt nem lehet létrehozni, mert maximált áras. Egy Lakás a beköltözést követően esetenként 300 ezer forinttal is többet ér a szabad piacon, s a maximált ár fenntartásával ezt a pénzt a bankóik, közreműködők, kivitelezők zsebéből vesszük ki, pedig fedezetet nyújthatnak egy magasabb színvonalhoz.

Egyébként a minőség elsősorban a dolgozók lelkiismeretességén múlik. Amíg olyanokkal találkozunk az építkezéseken, akik 120 centiméter magasságban képesek ott hagyni a lábuk nyomát, addig nehéz lesz bármin is változtatni. Vissza kell állítani a munka erkölcsi becsületét, nem lehet mindenkinek a háta mögé odaállítani egy művezetőt.

KOZMA I.: Én is a szakaszonkénti ellenőrzés fontosságát hang- súlyozom. Műszaki ellenőreink ott vannak minden munkafolyamatnál, észrevételeiket bejegyzik az építési naplóba. Ettől kezdve azonban könnyen jogászkodássá válik minden, hónapokig tartó vitatkozás következik, ami persze semmit sem old meg. A megrendelő érdekeit mindemellett a Bácsber is jól képviseli. 10 millió forintot tudunk felmutatni, amit a bíróság —- kezdeményezésünkre —, a Dutéppel szemben, a lakosság javára ítélt meg.

SŐREG D.: Ha már az építőipari munka minőségéről beszélünk, említsük meg a kiskunhalasi és kunszentmiklósi nevelési központot, a kecskeméti Űjkollé- giumot, a Nyíri úti megyei kórházat, a bajai zsinagógát, Voinich kúriát. Ezekre nyugodtan büszkék lehetünk.

KOZMA I.: A Lakásépítésnél is találkozhatunk már jól sikerült kivitelezéssel. Ilyen Kecskeméten a színészgarzon, vagy az árpádvárosi 101—103. számú épület, ahol rendszeres vezetői összejövetelek során fokozott műszaki ellenőrzést végeztünk. A Vacsi közben épülő sorházak minősége is jobb az átlagosnál.

BUZOGÁNY L.: Utóbbiakat nem sorolnám ide. A parketták minden lakásban felpúposodtak.

P. N.: Tapasztalható-e már verseny a kivitelezők között? Ha igen, milyen épületekre, s az eltérő minőség, a határidő, vagy az ár dönti el a kimenetelét?

SÖREG D.: A helyzet úgy is jeliemeznető, hogy van verseny, úgy is, nogy nincs. Az építőiparban igen iontos költségxenyezó a szállítási távolság. Ezért egyes munkákra a megye északi részében a Dutépen kívül nincs is potenciális vállalkozó. A lakásépítésre van legkevésbé verseny, mert ez, mint már mondtam, maximált áras, az alá pedig nemigen megy senki. Bár Báján erre is tataiunk példát. Kecskeméten a széchenyivárosi gimnáziumra 20 százalékkal a megajánlá- si ár alatt kötöttünk szerződést, itt a Kunép és a Dutép rivalizáltak egymással. Mélyépítési vezetékek is „elkeltek” a maximált ár alatt, bár ebben az esetben inkább az átadási határidővel operáltak -a pályázók.

KANYÓ M.: A vetélkedést az a millió rendelet is akadályozza, ami az árképzésre vonatkozik. Ezért a verseny általában megáll gmk-szinten, de meg kell mondani, hogy a lakásépítésben is van már versenytársunk. Bajára „betört” a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, amit éppen a rövid szállítási távolság miatt tehetett meg. Bennünket kedvezőtlenül érint, de árleszállító hatása van a konkurenciának.

A háttéripar adósságai

P. N.: A versenyt tehát egyelőre inkább a vállalkozók [műszaki felkészültsége és kockázatvállaló kedve dönti el, mintsem a munkájuk minőségéről kialakult általános megítélés. Hogyan befolyásolja a minőséget az építőanyagok választéka, milyen háttéripar segíti az építtetők és kivitelezők munkáját?

BUZOGÁNY L.: Bár ebben én nem vagyok szakember, hadd mondjam el a véleményemet. Sajnos, mindenféle dolog bekerül úgy az építőiparba, hogy előtte kiállná az idő próbáját. Egy gyógyszer esetében az engedélyezési idő 5—8 év, ami a 'kivitelezői építőiparban nincs meg, pedig a rossz döntés itt is nagy károkat okozhat. Nézzük például az RGL válaszfalat. Elterjedt, de felerősíti a hangot, vizes helyiségben gyorsan tönkremegy. Kecskeméten, a Széchenyiváros- ban alig több mint tíz éves kéményekről derült ki, hogy veszélyes a használatuk. A manapság alkalmazott tetőszigetelő lemezeket két-három évenként fényvédő réteggel kell bevonni. Kinek van erre pénze? Egyes nyílászárók esetében elő van írva az óránkénti szellőztetés. Ezek nevetséges dolgok. Úgy látom, hogy az építőiparban egy sereg újdonság bevezetése elhamarkodottan történik, amire később mindenki ráfizet.

SÖREG D.: Az anyagellátás gondjai nagymértékben hatnak a lakások árára. Rengeteg a. burkolt áremelés. Eltűnik egy. csaptelep, később megjelenik egy drágább. Már csak azt lehet beépíteni.

KANYÓ M.: Az anyagellátéis- ban még ma is érződik a hiánygazdálkodás, különösen a n em építőanyag-ipari eredetű anya gok esetében. Ez utóbbi minősége.- az elmúlt években javult, ki-véve a burkolóanyagokat. Egy dobozban szinte nincs két egyforma csempe. Egy-egy anyag azé.-rt is nem mindig válik be, mer t bár a tudomány jól előrehaladt a statikában, az épületfizikai ismere- teink még hiányosak. Azt; sem tudjuk pontosan, hogy mi(ért penészednek egyes házgyári lakások falai. A tetőszigetelés területén oktalan spórolások történtek, a műanyagok idővel! zsugorodnak. Ezért is van annyi problémánk a beázásokkal, tsz jelenti a legfőbb szavatossági gondot. Itt mondom el, hogy garanciális építésvezetőségeink munkáját átszerveztük, a tetőszigetelések kijavítását például az illetékes üzem feladatkörébe ,, adtuk visz- sza”.

Szervezés és munkaerő

P. N.: A különböző létesítményeket emberek építik. Szaktudásuk, ho;zzá- állásuk milyen hatással van a minőségre, s meny* nyíre érdekeltek abban, hogy kezük alól csak első osztályú munkát adjamak ki?

BARTA J.: Nálunk, de azt hiszem az egész megye építőiparában nagyon sok kétlaki ember dolgozik. Esetünkben a főfoglalkozás az egzisztenciális biztonságnak csak az egyik felét adja, kevésbé függenek a munkahely ítéletétől. Ez kihat munkájuk minőségére is. Kevés a régi, mesterember típusú szakmunkás, aki foglalkozását hivatásnak; tekinti. Disznója, szőlője van szinte mindenkinek, s ennek a, gondja elvonja figyelmüket, nern tudnak és nem is akarnak iparosokká válni. A mezőgazdasági munkák fő szezonjában bizony többen hiányoznak mint az egyéb időszakokban. Így nehéz ai munkát jól szervezni, előfordul!, hogy a helyes technológiai sorrendtől is el kell térni, ami pedig «egyébként a kiváló minőség előf eltétele. Ha a helyzet úgy kívánja, műköves,-vagy bádogos egy tucat is kellene, máskor pedig egyáltalán nincs rájuk szükség. De akkor az a meglévő néhány ott vám az állományban, nehéz őket foglalkoztatni. Jobb lenne a minőség, ha mindig az éppen szükséges szakemberekben lehetne válogatni, de erre nincs módunk.

TÓTH A.: Az építőipari szakmunkások nagy része cs.ak azoknak a követelményeknek tud

módn ak az elterjedésével az oktatás középszerűvé vált, egyes szakmákban pedig — például műköves, —, meg is szűnt. Jel- lemsiő a képzésre, hogy nemrég más odéves kőművestanulók nagyon megörültek, amikor hagyományos 38-as falat rakattam 'velük;, olyan ritkán kapnak ilyen fel adatot. Sajnos — legalábbis a mjí cégünknél —, egyre kevesebb a kvalifikált szakember. Szakképzett tetőfedőnk szinte egyáltalán nincs, nem is igen akad vállalkozó erre a munkára. Télien nagyon hideg, nyáron nagyon meleg van a tetőn, ráadásul a 1 szél is jobban fúj. A munkaerőgond is egyik oka a gyakori beázásoknak.

KANYÖ M.: Az utóbbi években érdekes polarizáció alakult ki. Az építőmunkások java a kisebb szervezetekhez, melléküzem- ágakhoz, gazdasági munkaközösségekhez áramlott. A jelentősebb szellemi kapacitások viszont a nagyobb vállalatoknál vannak, de ezek a szakma perifériáján lévő emberekkel kénytelenek dolgoztatni. Gyakori ellenvetés, hogy ők is tudnak jó munkát végezni, hét végén, „fusiban”. Erre azt mondom, hogy az utóbbi időben a magánerős-lakásépítések színvonala is sok kívánnivalót hagy maga után, s azok „masze- kolnak” jó minőségben, akikre a vállalatnál sincs panasz. Más egyébként a légkör az ilyen csa- ládiház-építésen, ahol a magasabb bér és a tulajdonos állandó felügyelete kihozza a maximumot a különben hanyagokból is. Egyetértek azzal a véleménnyel, miszerint a lakásárak maximált volta akadálya a jobb minőségnek. Ha a szabadpiaci árkülönbözet a lebonyolítók és a kivitelezők zsebébe vándorolna, jobban meg lehetne fizetni a kiváló munkát.

BORBÉLY L.: Le kell szögezni, hogy az építőipari minőség közgazdasági kategória, a lakás pedig áru. Nem értek egyet a szabad piaci forgalmazás elleni felszólalásokkal. Egyrészt az elérhető felár ma jóval kisebb, mint néhány évvel ezelőtt volt, s semmi biztosíték nincs rá, hogy ennek birtokában a kivitelezők jobb minőséget produkálnának. Egyébként bárki építhet lakásokat szabad piaci értékesítésre — lásd Kunép —, s könnyen gondja lehet az értékesítéssel. A minőség akkor lehetne jobb, ha az értékcsökkenés nagyságát a valóságos mértékben lehetne a lakás árából levonni. Ez rákényszerítené a vállalatokat a lelkiismeretesebb munkára.

ZIMA T.: Szerintem az építőipari munka minősége nem rosz- szabb az ipari átlagnál, csak mi jobban, szem előtt vagyunk, rólunk a közvélemény többet tud, tehát bennünket többet szidnak. Én azoknak a pártján állok, akik azt mondják: javítana a minőségen, ha a szabad piaci felárat az építők kapnák meg. Saját vállalatom példáján azt mondhatom, hogy akkor érünk el leginkább eredményt, ha a vezetőktől a segédmunkásokig mindenkit érdekeltté teszünk a kiváló minőségben. Ráterheljük az egységekre a hanyag munkavégzésből eredő összes, garanciális per- és egyéb költségeket. így belátják, hogy az egyszer elvégzett munka a legolcsóbb, hiszen a minőség az összes következményével vissza- csatolódi'k az egységekhez. Mivel a dolgozók prémiuma az egység eredményétől függ, mindent megtesznek a kiváló minőségért.

KANYÓ M.: A Bácsépszer tapasztalatait felhasználva a jövőben a Dutép is hasonló érdekeltségi rendszert vezet be.

Felelősséggel arányos ösztönzést

I P. N.i Az előző kérdés az

a válaszok kitértek a meny- nyiségre is. Összefoglalha- tó-e a beszélgetés tanulsága azzal a leegyszerűsített megállapítással, miszerint az építőipari munka minősége azért olyan amilyen, mert az ágazat előtt álló feladatokkal nem volt —, s ma sincs —, egyensúlyban a jól képzett, megbízható szakemberek száma?

BAZSÓ P.: Ennél azért bonyolultabb a helyzet. És úgy értékelem, hogy a kivitelezői építőipar munkájának színvonala „alulról közelíti” az ipari átlagot. Tény, hogy az elmúlt évtizedekben, amikor a nagy törne- . gű, mennyiségi lakásépítés volt az ágazat fő feladata, a minőség háttérbe szorult. A vállalatok értékelése a mennyiségi mutatók szerint történt, eluralkodott a voluntarista szemlélet. A háttéripar is a mennyiségi igények kielégítésére állt rá. Ez nem használt a minőségnek. Az építőipari szakképzés színvonalára is rányomta a bélyegét, hogy elsődleges feladata a létszám biztosítása volt. Az is tény, hogy már 1970-ben, az MSZMP tizedik kongresszusán feladatként fogalmazódott meg a mennyiség mellett a minőségi igények kielégítése. Történtek is intézkedések a színvonal emelésére, de sajnos, a • növekvő árak ellenére a minőség tovább romlott. Ma már az árakkal ott tartunk, hogy elmondhatjuk: az ágazat képes kielégíteni a fizetőképes keresletet. Érezzük azonban e megállapításnak a felemás voltát. Jelenleg újra előtérbe kerültek a minőségi követelmények, s szeretnénk az árnövekedés ütemét a felére csökkenteni

Noha összességében elegendő az építőipar kapacitása, mégis előfordul, hogy egy lakóházat pénzügyileg átadnak már december 31-én, de a tulajdonosok csak májusban költözhetnek be. ösz- szeszerelik az épületet, de nem tudják időben befejezni a szakipari munkákat. Ezen a területen adódik a legtöbb minőségi probléma is. Igaz, hogy a szakipari munkákhoz — hasonlóan mint a kisszervezetekben folytatott tevékenységekhez —, nem állnak rendelkezésre megfelelőkisgépek, szerszámok. Tisztelet a kivételnek, de vállalatainknál nincs megfelelő, minőségorien-« tált bérezés, a dolgozók nem érdekeltek a kifogástalan munkában, a határidő betartásában. A Du tépnél hiányzik egy jól működő, minőségellenőrző rendszer is. Azt is meg kell mondani, hogy nincs a minőség megköveteléséhez megfelelő jogszabályi háttér, hiányzik a gyorsított ítélkezés gyakorlata. A kérdésre visz- szatérve azt mondom: van elegendő jó szakember, csak nem ott és úgy foglalkoztatjuk őket, ahol és ahogyan kellene.

KANYÓ M.: Szerintem nincs elég jó szakmunkás. Már tizenöt —húsz évvel ezelőtt is így volt, pontosabban emiatt terjedhettek el a házgyárak, s olyan egyéb élőmunka-takarékos technológiák, amelyeket ma sokat szidunk. A mérnökökkel is hasonló a helyzet. A legkiválóbbak a szerkezetépítésnél vannak, statikai problémák nincsenek is a hazai építőiparban. A tervezőknél, beruházóknál érezhető a kivitelezői gyakorlat hiánya, valamikor pedig minden mérnöknek ezen a területen kellett kezdeni a pályáit. Ezt a gyakorlatot érdemes lenne visszaállítani.

ZIMA T.: Való igaz, hogy nincs presztízse a kivitelezői mérnöki munkának. Nemrég találkoztam egyetemi évfolyamtársaimmal, s kiderült, hogy a 38-ból hárman, vagyunk kivitelező vállalatnál. Nincs megfelelően megfizetve ez a nagy felelősséggel, rengeteg törődéssel, idegfáradsággal járó beosztás. Soroljuk ezt is a minőséért negatívan befolyásoló té-