Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-10 / 161. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1986. július 10. Irányjelző Nemzetközi KRESZ >yár van, utazunk. Szeretnénk olvasóink figyelmét fel­hívni arra, hogy bár jogosítványunk és KRESZ-ünk nemzet­közi, a közlekedési szabályokat illetően országonként eltéré­sek mutatkoznak, amelyek természetesen — akár ismerjük azokat, akár nem — ránk is vonatkoznak. Nem törekszünk teljességre, a legEt tosabbakra igyekszünk felhívni a figyel­met. BULGARIA: Egyenrangú út­kereszteződésben lkát, balra for­dulni kívánó gépjármű esetén a balra bekanyarodást nem egy­más megkerülésével kell végre­hajtani. • CSEHSZLOVÁKIA: Az autó­pályán a minimális haladási se­besség 50 kilométer/óra lehet, egyéb akadályozó tényező hiá­nyában. A vasúti átjáró előtti várakozás esetén — tilos jelzés­nél — a motort le kell állíta­nunk. Körforgalomban általá­ban a jobbkéz-szabály érvénye­sül, tehát a becsatlakozóknak kell elsőbbséget adnunk, ha mi a körforgalomban haladunk. Elő­zésnél legyünk óvatosak, mert előfordulhat, hogy a megelőzen­dő jármű az irányjelzés adásával egyidejűleg előzésbe is kezd. Üzemképtelenné vált járművün­ket — három órán belül — a köz­útról el kell szállíttatnunk. 'Ha nem, a rendőrség megteszi a mi költségünkre... LENGYELORSZÁG: A villa­mosnak mindig elsőbbséget kell biztosítanunk. Vasúti átjáró előtt és után 100 méteren belül tilos megállnunk. Nem helyezhetünk el a gépkocsink ablakaiban kilá­tást akadályozó, zavaró tárgya­kat. Ha ködös úton haladunk, ak­kor rövid hangjelzést adhatunk. NDK: A villamosnak itt is el­sőbbséget kell biztosítanunk. Azo­nos forgalmi sávban történő meg­állásunkkor és sávváltással, ki­kerüléssel nem járó elindulásunk­kor, az autópályára történő be- fonódásunk esetén nem kell irányjelzést adnunk. Körforga­lomba befonódó jármű részére elsőbbséget kell adnunk. Vasúti kereszteződés előtt 80 méterrel a sebességünket 50 kilométer/órá- ra kell csökkentenünk. Egyéb­ként ajánljuk, hogy a „Sebesség- korlátozás" jelzőtáblákat érde­mes komolyan venni. Autópályán találkozhatunk szintbeni keresz­teződéssel, amelyet csak sebes­ségkorlátozó ’tábla jelez. A rend­őrséget akkor is értesíteni kell a balesetről, ha jelzőtáblában oko­zunk kárt. Párhuzamos közleke­désre alkalmas úton személygép­kocsinkkal is csak a jobb szélső sávban haladhatunk folyamato­san. JUGOSZLÁVIA: Az Adriai- tengerpartnál a kanyaroknál és nedves, csúszós útszakaszoknál fokozott figyelemmel és elővi­gyázatossággal vezessünk, a ve­szélyt jelző táblák semmibevéte­le nemcsak szabálysértés, de ko­moly baleset forrása is lehet. A külön jelzéssel ellátott gyermek- szállító autóbuszt — ha a meg­állóban áll — nem kerülhetjük ki. Ha járművünk meghibásodik és „kötélre kerül”, a vontató jár­mű elején s a vontatott jármű hátulsó részén elakadást jelző háromszöget kell elhelyeznünk. Tilos járműoszlopot folyamato­san előznünk. AUSZTRIA: Várakozást tiltó tábla után 10 percnyi időtartam­ra megállhatunk. Tilos viszont — Bécsben április 1. és decem­ber 14. között reggel 5 órától 20 óráig — olyan úton parkolnunk, amelyen villamos is közlekedik. A gyermekek részére mindig biz­tosítanunk kell az úttesten való biztonságos áthaladást. Ezt a szabályt itthon _és alkalmazhat­nánk! Vigyázzunk! Egyenrangú útkereszteződésben megállásunk esetén elveszítjük a jobbkéz-sza­bály által biztosított elsőbbsé­günket. Vasúti kereszteződés előtt 80 méterre már nem kezdhetünk előzésbe. NSZK: 'Gyermekek és idős emberek közelében mindig olyan sebességgel haladjunk, hogy a balesetmentes megállásunk min­dig biztosított legyen. OLASZORSZÁG: Jól megvi­lágított területen helyzetjelző lámpával, alagútban és hidakon — megfelelő közvilágítás ese­tén is — tompított fénnyel kell haladnunk. Be nem látható hegy­vidéki szakaszon fény- és hang­jelzést kell adnunk. A táblával jelzett hegyvidéki útszakaszokon a postaszolgálati járművek ré­szére elsőbbséget kell biztosíta­nunk. A hegyi postaút táblája: piros mezőben (ez kerek) fehér alapú háromszög, fekete ábra (postakürt). SPANYOLORSZÁG: Megfe­lelő közvilágítás esetén (autó. pályák és gyorsforgalmi utak ki­vételével) helyzet jelző-lámpákkal kell haladnunk. Éjszaka, lakott területen kívül, ha előzünk, hang- és fényjelzést kell adnunk. Ha minket előznek, jobbra való vil- logtatással jelezzük, hogy az elő­zési szándékot tudomásul vettük, persze az sem baj, ha az út szé­lére húzódunk. A kivilágitatlan, prizma nél­küli kerékpár a gépkocsi tompí­tott fényszórójának fényénél leg­feljebb 37, távolsági fényszóró használata esetén legfeljebb 75 méter távolságból válik látható­vá. Ha a kivilágitatlan kerékpá­ron hátul vörös prizma is van, az értékek 60, illetve 95 méterre növekednek. Ha ezt a kerékpárt prizmával és fényvisszaverő fó­liával is felszerelik: tompított fényinél 130, országúti fényszó­rónál 180 méterről már látható. Ha vezetőjének ruháján a fény­visszaverő öv van: 150, illetve 260 méterről észlelhető. A kivi­lágított kerékpár mái 500 mé­ter távolságból jól látható. • A kerékpár láthatóságát a szembejövő jármű fényszórójáé­nak vakító hatása jelentősen rontja. Általában akkor a leg­kedvezőtlenebb a helyzet, amikor a szemből jövő jármű az előt­tünk haladó kerékpárral egyvo- nalba ér. Mind a hátsó vörös prizma., mind a jármű kivilágí­tása szükséges, mert a kettő egy­mást kiegészíti. Legkedvezőtle­nebb, ha a szemből jövő távol­sági fényszóróval, a kerékpárt követő pedig tompítottál halad. Ilyenkor a kivilágitatlan kerék­párt csak 16—20 méterről lehet meglátni. A kivilágított kerék­pár ilyenkor 110—410 méter kö­zötti távolságból már látható. • A kerékpárosok éjszakai köz­lekedésének biztonsága csak ab­ban az esetben nevezhető meg­oldottnak, ha — túl a kötelező világítóeszközök használatán — e járműveket felszerelik a hazai boltokban is kapható, jó minő­ségű első (fehér) és hátsó (vörös) továbbá a küllők közé helyez­hető (sárga) fényvisszaverő priz­mákkal. valamint oldalt kihajt­ható tárgyával. A jelenleg ha­zánkban kapható dinamók és lámpák minősége sem megfelelő. ♦ A kétkerekű jármű elsőkerék- fékjét nem csupán akkor kell használni, ha a hátsó elromlik, hanem az optimális lefékezés ér­dekében mindig a hátsóval együtt kellene működtetni. A kerékpá­rosok az első fék csekély hatá­sossága miatt nem használják azit, s így nem is tanulják meg a helyes fékezést. Később ezt a helytelen fékezési technikát gyakran a motorkerékpárokra, mopedekre is átviszik, s ez nagy sebességről történő fékezésnél veszélyes lehet. • A kerékpár biztonságának is alapvető feltétele a karbantar­tás. A leglényegesebb tennivalók: a világító berendezés ellenőrzése, a fényvisszaverők tisztítása (a pedálokon is!), a tuskós fék utánállítása, a tuskó cseréje, a működtető bowden olajozása, a lánc feszesség ellenőrzése, beállí­tása, a kormány rögzítésének és játékának ellenőrzése a v H lafej- ben. a csengő mozgó alkatré­szeinek olajozása, a kopott ab­roncsok cseréje. TAGGYŰLÉSEK TAPASZTALATAI Az oktató-nevelő munkát segítve A’ tanév végére megyeszerte befejeződtek az oktatási intézmé­nyek pántalapszervezeteinek be­számoló taggyűlései. A tapaszta­latokat összegezték, s ezeket fi­gyelembe véve meghatározták a legfontosabb feladatokat, teendő­ket. Dr. Kovács Gyulától, az MSZMP Alsó- és Középfokú Tanintézetek kecskeméti bizott­ságának titkárától megtudtuk, hogy a konkrétság, az aktivitás jellemezte a megyeszékhely 24 pedagógus pártalapszervezetének beszámoló taggyűlését. Az okta­tóközösségek kommunistái az el­várásoknak megfelelően az okta­tó-nevelő munkát segítő legfon­tosabb helyi kérdésekkel, megol­dást sürgető problémákkal fog­lalkoznak legtöbbet. Egységes állásfoglalás Vagyis háttérbe szorult az utóbbi évtizedekre jellemző gya­korlat, miszerint-a munkatervek sok olyan kérdést tartalmaztak, amelyek mellett elsikkadtak a konkrét, a tanítást, a tantestüle­ten belüli demokratizmus erősí­tését segítő kezdeményezések, amilyen például az iskola pro­filjának kialakítása, a szülőkkel való kapcsolat, a különböző tan- tárgypedagógiai kísérletek beve­zetése, a munkaformák körülte­kintőbb megválasztása stb. A beszámoló taggyűlések tapaszta­latai szerint az iskolák pártalap- szervezetei egvégesen állást fog­laltak ezekben a kérdésekben, erősítve a cselekvési egységet a jó pedagógiai törekvések megva­lósítása érdekében. A kecskeméti alsó- és közép­fokú oktatási intézmények párt- alapszervezeteiben, sőt azok ve­zetőségében is jelentős fiatalodás figyelhető meg az utóbbi eszten­dőkben. Kétségtelenül ez is köz­rejátszik abban, hogy sokkal kri­tikusabb, illetve önkritikusabb szemlélet jellemzi az. alapszer­vezeteket, mint korábban. — A beszámolókban részlete­sen szóltak az oktatáspolitikai határozat végrehajtására készült helyi 'intézkedési tervek időará­nyos megvalósulásáról, az isko­lák működési feltételeinek job­bítására tett erőfeszítésekről, az elért eredményekről — mondta dr. Kovács Gyula. — Az iskolák túlzsúfoltsága, a különböző ren­dezvények számának növekedése, a helyettesítésekből adódó túl­munkák. amiket nagyon gyengén fizetnek (egy óráért 15 és 40 fo­rint közötti összeget) és még le­hetne sorolni azokat a vissza­térő gondokat, amelyek megfo­galmazódtak. Az alapszervezetek többsége egyetértéssel fogadta az új ok­tatási törvényt, s aktív véle­ménynyilvánítással formálta a nevelőtestületek szemléletét a jogszabályokkal kapcsolatos vi­tákban. Nem könnyű feladat ugyanis annak megértetése, hogy a régiről a korszerűbbre történő átállás nem köthető 1986. szep­tember elsejéhez: csak egy fo­lyamat eredménye lehet. Érthe­tetlen egyébként, hogy az ígért jogszabályok végrehajtási utasí­tását miért nem adták ki hiva­talosan a mai napig, hiszen ez csak a bizonytalanságot érleli a pedagógusokban a szeptemberi tanévkezdésig. Bizonytalanságot az iskolai tanácsok, a szakfel­ügyelet, az iskolai munkaközös­ségek működése, a itankönyv- választási lehetőség terén egy­aránt, vagyis sok a megválaszo­latlan kérdés, kevés a konkrét iniormáció, ami a felsőbb szintű irányítással szembeni éles kriti­kához. elégedetlenséghez vezet, vezethet... A politika alakítása A beszámoló taggyűlések ta­pasztalatainak összegzéséből ki­derül, hogy szinte mindenütt for­szírozták a család és az iskola kapcsolatát, annak hiányosságait, s elhangzottak olyan vélemé­nyek. miszerint radikálisabban kellene intézkedni azokkal a szülőkkel szemben, akik teljesen elhanyagolják gyermekeik neve­ié-'' . gondozását. A tapasztalatok között külön figyelmet érdemel, hogy a kecs­keméti oktatási intézmények pumlapszervezeteinek taggyűlé­sei mindinkább a politika helyi alakításának színterei. Ez egye­bek mellett annak köszönhető, hi.gy a tárgyalt napirendek ak­tuálisak, mindenkit érintők, a korábbinál jobban előkészítik a taggyűléseket, erősödni látszik a kulturált vitakészség, tudatosabb lett az új döntések végrehajtásá­nak megszervezése, s mind na­gyobb figyelem kíséri az ellen­őrzést, illetve az értékelést. A páríalapszervezetek kiemelten foglalkoztak, foglalkoznak a töb­bi tömegszervezet munkájának politikai eszközökkel történő se­gítésével. Fémjelzi ezt az a meg­különböztetett figyelem, amit a pedagógusok fordítottak a közel­múltban a szakszervezet és a KISZ kongresszusának előkészí­tésére. lebonyolítására, a kiadott dokumentumok értelmezésére. Keresni kell a megoldást A taggyűléseken értékelték az agitációs és propagandamunkát is. s megállapítható, hogy gyor­sabb lett az információk áram­lása, bár még sok esetben elma­rad az élvárt — kívánt — szint­től. Vannak örökösnek tűnő té­mák, mint például a nyugdíja­sak alkalmazása, a pályakezdők preferálása. Kecskemét kulturá­lis karakterének alakulásáról több beszámoló taggyűlésen is szó esett. Az esélyegyenlőség csök­kenésének tartják a pedagógu­sok a kultúra drágulását; az is­meretterjesztés, a könyv, a szín­ház- és mozijegyek stb. árának folytonos emelkedéséit. Általános volt továbbá az a megítélés, hogy a kitűzött felada­tok teljesítése egyre nehezebb, mert más-más értékrendet köve­tel több /tekintetben is az isko­la, a család és a társadalom. Tehát ellentmondásokból, or­voslásra váró gondokból nincs — és valószínűleg még jó ideig nem is lesz — hiány az iskolák­ban sem. Vagyis változatlanul, fáradhatatlanul keresni keld a megoldás felé vezető ösvényeket. Ebben — ahogy étidig — ezután is fontos szerep hárul a kommu­nistákra, az oktató-nevelő mun­kát segítő alapszervezetekre. Koloh Elek Németh Károly: Párt, politika, társadalom A kötet az elmúlt hat és fél esztendő be­szédeiből és írásaiból ad válogatást. Törté­nelmi mértékkel mérve kevés idő, mégis ré­sze annak az ívnek, mely immár közel há­rom évtizede kezdődött azzal a felismerés­sel, hogy a párton belüli és a társadalmi fo­lyamatok szorosan összefüggenek egymással. „A szocializmus sikeres építésének előfelté­tele, hogy a pártban demokratikus viszonyok uralkodjanak, következetesen érvényesülje­nek a párt működését szabályozó lenini el­vek,” — írja az MSZMP főtitkárhelyettese. (Vitaindító a pártdemokrácia helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló országos el­méleti tanácskozáson, 1985. december 21.) Az elmúlt több mint fél évtized természe­tesen összegzésre sarkall, hiszen közelmúl­tunk az MSZMP XII. és XIII. kongresszusá­nak, a hatodik ötéves terv előkészítésének és megvalósításának, és a hetedik kidolgozásá­nak időszaka volt. Ekkor választotta meg az KÖNYVESPOLC ország tanácstagjait és országgyűlési képvi­selőit. A kötet felelősen és kritikusan szól ezekről a belpolitikai csomópontokról, és megállapítja, hegj' a párt az elmúlt években is betöltötte vezető szerepét. Az MSZMP a gazdaságirányítás -továbbfejlesztését kezde­ményezte, foglalkozott a közigazgatás átszer­vezésével, a választási rendszer módosításá­val, a szakszervezeti, az ifjúságpolitikai munka kérdéseivel, és fontos pontokon meg­változtatta a pártélet. szervezeti kereteit. A hat és fél esztendő a gazdasági körül­mények nehezebbé válásának időszaka is. A kedvezőtlen helyzetben a párt feltárta an­nak a lehetőségét, hogy miként lehetne ja­vítani gazdaságunk állapotán, gyorsabban és dinamikusabban előrelépni. Ugyanakkor alá­húzza az MSZMP főtitkárhelyettese: napja­inkban megnőtt a pártmunkások felelőssége. „Azt keil mondanunk, hogy jelenleg nem az ellenség, hanem saját hibáink, a bizalommal való visszaélés okozhatja a legnagyobb kárt az ügynek. Inteni keLl önmagunkat arra, hogy viselkedjünk szerényen, legyen kommunista tartásunk, legyünk fegyelmezettek.” (A fe­gyelem erősítése az egész párt feladata, 1981.) Ez a fegyelmezett tartás és szerénység jel­lemzi a kötet írásait is. Az olvasó megálla­píthatja: annak dacára, hogy az elmúlt esz­tendőkben nehézségekkel kellett szembenéz­nünk, a mögöttünk lévő hat és fél év ered­ményekben gazdag időszaka volt hazánk tör­ténetének. A Párt, politika, társadalom című könyv a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. R. L. A Nemzeti Színházért A veszprémi Kossuth utcában egy különös muzsikus tűnt fel. Tóth Sándor Pécsről érkezett a városba kis szekrény- nyi hangszerével, ami nem más, mint egy régi telkerőorgona, azaz síp­láda. A muzsikus ezzel a felújított, egyébként 89 éves zeneszerszám­mal járja az országot, és gyűjt az új Nemzeti Színház javára. MAGYAR TUDÓSOK, VILÁGHÍRŰ TALÁLMÁNYOK (4.) repules uttoroi A levegőbe emelkedés, a repülés évezredeken át — re­ménytelennek tűnő — vágya volt az emberiségnek. Ezt a vágyat jól tükrözik a mitoló­giai, vallási írások: a Bibliá­ban éppen úgy, mint a Gil­games eposzban az istenek a magasból szálltak alá, s a ki- választottakat, mint például Illés prófétát, magukkal vit­ték az égbe. A mondák őrzik az embe­rek „repülési kísérleteit” is, köztük Daidaloszét és Ikaro­szét, akik a madarakhoz ha­sonló szárnnyal próbáltak meg a magasba emelkedni. A repülés számunkra valósággá csak 1783-ban vált, mikor Franciaországban a Montgolfier testvérek meleg levegővel felfújt léggömbje elhagyta a földet. Innen számíthatjuk a re­pülés történetét, amelynek „megírásában” jó néhány magyar feltaláló is részt vett. Az első kormányozható léghajó Ha a kormányozható léghajó kerül szóba, a német Zeppelin grófra gondol mindenki. Érthe­tően, hiszen az ő társasága által készített léghajók járták be az egész világot, az első világháború előtti négy évben 35 000 utast szállítottak. Kevesen tudják vi­szont, hogy ezek a léghajók — jelentős részben — egy zseniális magyar feltaláló, Schwartz Dá­vid elképzelései alapján készül­tek. Schwartz Dávid (1850—1897) fakereskedőként kezdte pálya­futását, de már egész fiatal ko­rában szenvedélyes érdeklődést tanúsított a repülés iránt. S ahogy javuló anyagi helyzete megen­gedte, egyre többet foglalkozott egy irányítható léghajó megter­vezésével, majd annak elkészíté­sével. Ez utóbbihoz végül Ber­linben találta meg a szükséges technológiai, ipari hátteret. Sajnos, nem érhette meg ké­szülő léghajója magasba emelke­dését, nem sokkal annak elké­szülte előtt, 1897. január 13-án meghalt, özvegye azonban to­vább irányította a munkálatokat, így még ugyanazon év novembe­rében felszállt a Schwartz Dá­vid tervezte, könnyűfémből épült, merev vázas benzinmotor haj­totta légcsavaros, kormányozha­tó léghajó. A világ első, valóban irányít­ható léghajóján több olyan meg­oldást találhatunk, amelyet az­előtt még senki sem alkalmazott. Milyen is volt a Schwartz-féle léghajó? A fennmaradt adatok szerint 47,5 méter hosszú, 17,5 méter átmérőjű henger alakú, két végén kúpos lezárású test, amelyet egy rácsszerkezetű váz alkotott. A vázat gázzal töltött Tódor Asbóth Oszkár légzsákok tucatjai töltötték ki. A hengertestet kívülről 0,2 milli­méter vastag alumíniumlapok­kal borították be. A hengert alu- míniumrudakból álló elemek kö­tötték össze az utasgondolával. Ez a szilárd összeköttetés tette lehetővé, hogy a gondola végére egy négyhengeres Daimler-mo- tort helyezzenek, amely két mé­ter átmérőjű légcsavarokat haj­tott. A léghajón teljesen új megol­dás volt: az alumínium alkalma­zása, a gáz légzsákokba töltése, a léghajó hengeres alakja, a ha­jótest és az utasgondola közti merev, szilárd összeköttetés és a négyhengeres, soros, vízhűtéses Daimler-benzinmotor alkalmazá­sa. „Schwartz elgondolása azt bizonyítja, hogy megtalálták a fémből készült léghajó készíté­sének és kormányzásának mód­ját” — írta a korabeli német szaklap. A sikeres bemutató repülésen megjelent Zeppelin gróf is. Ha­marosan megegyezett az özvegy­gyei; a Schwartz-féle találmá­nyért és a kutatási tapasztala­tokért a Zeppelin-társaság által eladott első harminc léghajó

Next

/
Oldalképek
Tartalom