Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-30 / 178. szám
4 « PETŐFI NÉPE • 1986. Július 30. LEGÚJABB KORI HISTÓRIÁNK Üj tantárgy a felsőoktatásban 1986. szeptemberétől u ország valamennyi felsőoktatási intézményében új tantárgy oktatását kezdik meg. A legújabb kori magyar történelem stúdiumot a magyar munkásmozgalom története helyett tanulják majd a főiskolák, egyetemek hallgatói. Az új tantárgy programjának egyik kidolgozója, a készülő tankönyv társszerzője Izsák Lajos, az ELTE BTK Üj- és Legújabbkori magyar történeti tanszékének docense. — Miért vált időszerűvé az új tantárgy bevezetése? — Ez a tárgy már tananyagánál fogva is többet ad, mint amire a magyar munkásmozgalom története szőkébb keresztmetszete miatt eleve vállalkozhatott. A legújabb kori magyar történelem bevezetésének gondolatát az adta, hogy a történelemtanároknak készülő diákokat leszámítva, a felsőoktatási intézmények hallgatói érettségi után intézményesen már nem tanultak nemzeti történelmet. Ezt a hiányt súlyosbította, hogy a középiskolás tankönyvek is csak periférikusán tárgyalják legújabb kari históriánkat. Viszont az egyetemekről. főiskolákról kikerülők — akár orvosok, akár mérnökök, közgazdászok, üzletkötők, politikusok vagy éppen diplomaták — az állami és gazdasági élet legkülönbözőbb területein fontos funkciókat töltenek be. Munkájuk feltételévé kellene, bogy váljon a nemzeti történelem meghízható ismerete, mivel enélkül nem lehet felelős, a nemzet érdekeit figyelembe vevő politikai, gazdasági és kulturális döntéseket hozni. A történelem magába foglalja az emberiség, a nemzet évszázados, évezredes tapasztalatait, hagyományait. Ez a tudomány egyszerre tény- és logikai tudomány is. önálló gondolatokra, megfelelő következtetésekre, s ezt követően időálló döntésekre csak az képes, aki Ismeri a tényeket, s a tények halmazából.— függetlenül attól, hogy ez nekünk „jó” vagy „rossz” — képes kiválasztani az igazságot. A politika alakítása szempontjából is rendkívül fontos a magyar történelem ismerete, a nemzeti önismeret. Azt senki nem tagadja, hogy a történeti kutatás is adhat, és nyilvánvalóan ad is száimos olyan tanulságot, eszmét a politikának, amelyet az nem hagyhat figyelmen kívül. De hogy mennyire használja fel a politika a történeti kutatás eredményeit, mennyire épül be a történelmi tapasztalat a politikába, az egyrészt függ a történeti kutatás minőségétől, másrészt a politikus szellemi és tárgyi felkészültségétől, kvalitásaitól, valamint nyitottságától is. Reméljük, az új tantárgy felkészültebbé, nyitottabbá teszi a jövendő politikusait. — A legújabb kori magyar történelem bevezetéséhez — könyvön, segédanyagon túl — elengedhetetlen a megfelelő oktatói gárda... Talán ez a tantárgy bevezetésének egyik legsúlyosabb problémája. A bölcsészkarokat leszámítva kevés a történelem tan ári végzettségű oktató, ugyanakkor sok a hallgató. Arrv'g a magyar munkásmozgalom története című tantárgy oktatásához a tudományos szocializmus szakot végzettek képzettsége megfelelő volt, addig a legújabb kori magyar történelem tanításához ez már nem elegendő, illetve nem megfelelő. E tantárgy Oktatásához ugyanis más irányú felkészültség, tájékozottság, átfogóbb szemlélet szükséges. Igaz, hogy szervezünk előadássorozatokat, tanfolyamokat. De ez, tudjuk, csak félmegoldás, hiszen bizonyos rossz beidegződéseket, képzettségbeli hiányokat lehetetlen máról holnapra leküzdeni. Az oktatók többsége még akikor végzett, amikor az egyetemi oktatás is más szemléletű volt, s a tudományos szocializmus tanítása, a politológiában való elmélyülés sokaknak nem tette lehetővé, hogy emellett a történeti szak- irodalmat is tanulmányozzák, hogy megismerjék az új kutatási eredményeket. — 'Tehát oktatóknak, hallgatóknak nagy segítséget nyújthat egy jó tankönyv. Hogyan épül fel, miként készült? — A tankönyv pontos címe „Magyarország története 1918— 1975 között” — Balogh Sándor professzor irányításával készült, csapatmunkával. Rajtam kívül a könyv megírásában Gergely Jenő, valamint Föglein Gizella vet- .tek részt, akik szintén az ELTE bölcsészkarán tanítanak. A tankönyv. írásában arra törekedtünk, hogy a tudomány legfrissebb, legpontosabb eredményeit használjuk fel, számos új forrással is gazdagítva az ismereteket. A könyv kétharmada az 1944 utáni eseményeket taglalja*, míg az első rész a forradalom, majd az ezt követő Horthy-korszak történetét öleli fel. A legfontosabb, hogy nemzeti történelmet akartunk írni, amelyen belül természetesen szerepelnek a munkásmozgalom-történet kérdései is. A tények tiszteletére törekedtünk — az nem azonos a pozitivista ténykultusszal! —, így akartuk elkerülni, hogy prekoncepcióik, előzetes ítéletek áldozatai legyünk. — Milyen újszerű, a történelemtudományban idáig nem hangsúlyozott következtetésekre jutottak? — Másfajta megközelítésben vizsgáltuk az eseményeket jó néhány esetben. Tisztázni kívántuk például a magyar társadalom fejlődésében a korszerűség és az elmaradottság fogalmát, ugyanis ezek fejlődésünk egyes lépcsőfokain sajátosan egyszerre volSzörnyű komolyan vesszük magunkat! Olyan fontoskodva, fennkölten nyilatkoznak némelyek századrangú ügyekről, mintha tőlük, szavaiktól függne a jövő évi kavicstermés. A legtöbben mé.g magyarul is elfelejtenek, ha az orrúik alá dugják a mikrofont. A különben tréfás kedvű riportalany kétévi ingyenes tévéelőfizetésért sem mosolyiintaná el -magát. Minél többen nézik, hallgatják, annál hivatalosabból mondja mondandóját. Kicsit érthető az óvaitoskodás! A — mi tagadás — kispolgá- ria.s közízlés sarokba állítaná a merev formák ellen vétőket. Hányszor térdepelteinek kukoricára szegény Sándort (mármint a Petőfit), ha megérte volina ezt a tévés világot. Micsoda tréfákat engedett meg magának, mert ki nem állhatta a nyárspolgárokat. tak jelen. Nem kisebb jelentőségű volt a Horthy-korszak tárgyilagos, elfogulatlan meghatározása sem, hiszen egy konzervatív uralmi rendszer nem azonos, s nem is azonosítható, mosható össze a fasizmussal, tudomásul kell venni, hogy jellegét tekintve nem egységes, homogén. Valójában e korszakban olyan rendszer működött itt, amelyben a parlamentáris demokrácia jegyei te- kiinitélyuralmi elemekkel párosultak. Teljesen eltérő volt például a bethleni konszolidáció és a Gömbös-féle szélsőjobboldali kísérlet. A neve is jelzi azonban, hogy ez is csupán kísérlet maradt! A háborúiban való részvétellel, a német befolyás fokozódásával, majd a megszállással azután erősödnek a társadalomban a fasiszta jegyek. De némileg még ez is elhatárolható a Szála- si-féle totális nyilas diktatúrától. Ma már nem elég csupán arról beszélni, hogy a nemzeti történelmet a nemzetközi eseményekkel összefüggésben kell vizsgálni, hanem azt is komolyan mérlegelni kell, hogy az említett kölcsönhatásban milyen mozgás- léhetőségei vannak egy nagyhatalom szomszédságában élő kisebb nemzetnek, s hogy ezekkel mennyire képes, vagy tud élni. Mi ebből kiindulva igyekeztünk tisztázni a népi demokrácia létrejöttének és sajátosságainak kérdését is, — Ahogy időben közeledünk napjainkhoz — objektiv okok miatt — a tények ismertetése, a tanulságok levonása egyre nehezebb. — Valóban így van, ugyanis a történeti kutatásnak szüksége van. egy bizonyos „kifutási idő”- re. Ezért nem határozott meg eddig egyértelműen számos fogalmat, s keveset foglalkozott a népi demokrácia intézményrendszerével is. Fontos volt, hogy az eseményeket történészi módszerekkel örökítsük meg. Valójában erre csak 1962-ig volt lehetőségünk, de az 1956 és 1962 közötti periódus is nélkülözi még bizonyos jegyeiben a teljes objektivitást. Az 1962 és 1975 közötti Időszakra pedig inkább csak kitekintésre nyílott mód. F. M, A Magyar Televízió kizárólag a Vidám Színpad, a Telepódium, Ánkus és szilveszter számára tartotta fenn a tréfálkozás jogát. Miért? Csak találgathatom. A műsor végén elhangzó vicc netán megkérdőjelezheti az egész komolyságát, hitelességét? Köszönet az űjjáformálódott, feléledt, bravúrosan bravúrozó tv-híradónak a humor vissza- csempészéséért. Lám — ahogy látom — nem dőlt össze a viliág, még az állványokkal megtámogatott televíziós székház sem repedezett meg az utóbbi időben jókedvünket felélesztő, tápláló tréfákért. Mi tagadás, aiig-alig tudnám kapásból felsorolni, hogy mit is láttam az elmúlt hetekben a híradóban, de Juszt László és az operatőr apajpusztai remekléseire akkor is emlékezni fogok, almikor a magyar fociszurkolók igy emlegetik a mostani időket: „Bezzeg a Mezey, meg a Szepesi idejében”. Még a képernyő is kacagott olykor-olykor. H. N. KÉPERNYŐ Még a képernyő is kacagott... HONISMERET — HELYTÖRTÉNET A hírős város pesti háza • A száztíz éve épült ház a Nyári Pál és a Veres Pálné utca sarkán. A „Pest város kellemét minden illő módon nevelni óhajtó” Széchenyi István buzdítására határozta el a kecskeméti tanács: palotát épít a reformer által már 1831-ben Budapestnek nevezett Duna-balparti településre. Igazat adtak a legnagyobb magyarnak: „Ha valóban hazát akarunk alkotni, mindenekelőtt szükséges, hogy Budapest, mint a haza szíve iránt a legnagyobb gondunk legyen”, v Az 1871-ben jóváhagyott elgondolás a városi bevételek növekedését is ígérte. Hasznosítani akarták az évszázadok óta egyetlen krajoárt nem fiadzó, omlatag, kényszerű lebontással fenyegetett két, szomszédos pesti házuk .telkét. Függő pecsétes okirat Az elsőt még egy török tiszttől vásárolták. Azért építették újjá a tizennyolcadik század közepén, hogy ingyenes szállást találjanak a városban éj jelező kecskeméti polgárok. Jogos tulajdonukat többször el akarták pereim a pesti hatóságok. A mohamedánok kiverése után függő pecsétes, a budai császári kamerális inspector aláírásával hitelesített oklevéllel kellett igazolmiok a fegyverjogi váltság kifizetését. Eszerint kőfalak és boltok övezték az elhanyagolt épületet. A Rákóczi-sza- badságharc után időközben szabad királyi várossá emelt település három indokkal akarta kisajátítani a kecskemétiek tulajdonát: az alföldi város a rebel- liót támogatta; megtagadja a minden pesti házbirtokosra kirótt háborús adókat és végül vegyes lakosságú lévén nincs keresnivalója a színtiszta katolikus Duna-parti városban. A magyar királyi udvari kamara azonban jogosnak ismerte el elődeink tulajdonjogát a Zöldfa (ma Veres Pálné) és a Borz utca sarkán álló, A három baltához vendégfogadónak is helyet adó házra. Lechncr és Pártos levele Újabb és újabb — Hornyik Kecskemét város pesti házbirto- kániak története című tanulmányában ismertetett — viszálykodások után 1866-ban megérlelő- • dött a gondolat: új ház építésével bevételi forrássá fejlesztik a holt tőkének számító tulajdont. Ügy gondolták, hogy a bérleti díjak nemcsak az építési költségeket fedezik, hanem többletjövedelmei is hoznak. Az elkészített tervet azonban a fővárosi közmunkák tanácsa elutasította. A legnagyobb bajban kapták meg a szomszédos telken építő Lechner és Punczmann (Pártos) építészek magukat ajánló levelét. A tanács örömmel fogadta szolgálataikat. 1872. május 13-án elfogadta a tervüket, amit a pesti mérnölkegylet dicséretre méltatott. Ybl Miklós is dicsérte a félig-meddig megemésztett külföldi hatásoktól kicsit nehézkes tervet. A tanács Kecskemét történetiségének kifejezésére javasolta: történelmi személyiségeket ábrázoló szobrokkal díszítsék a homlokzatokat. • ÉpOIetdlizítő szobrok. (Straszer András felvételei) v ^ Szobrok a magasban Az alföldi településsel közvetlen kapcsolatba hozható históriai alakokat mintáztatták meg Miarchenke Vilmos szobrász- kőfaragóval. Sümegi György hívta fel a figyelmet a törzs- és nemzetségfők (Árpád, Lél, Ond, Töhötöm, Örs, Szabolcs, Huba) kiválasztásának indokára. így is tudatni akarták, hogy az akkoriban Kecskeméthez tartozó Pusztaszer révén a hírős város jelen volt a honalapító szer-, szövetségkötésnél. Megrendelték a város két népszerű földesurának, Hunyadi Jánosnak és fiának, Mátyásnak szobrát. A kialakult vallási egyetértésből következően helyet adtak a katolikusokat támogató Koháry gróf földesúrinak és a helybeli református egyházat segítő I. Rákóczi György fejedelemnek. A Bánk bán szülővárosa joggal büszkélkedett a legnagyobb magyar drámaíróval. A szobrokat kis fülkékben, három szinten helyezték el. Bács-Kiskun megyeiek találkozóhelye? Az 1875 őszén felavatott háromemeletes saroképületről megoszlik a művészettörténészek véleménye. Egyik Lechner-mo- nográfia szerint ezen az épületen nyilvánította ki először az építész a magyar történelmi múlt iránti érdeklődését. A figyelmes szemlélő is csak nehezen fedezhet fel a későbbi Lechner-épüle- teket jellemző stílusjegyeket. Értesüléseim szerint napjainkban újra felvetődött az 1909- ben eladott ház kecskemétisége hangsúlyozásának gondolata. A vidék fölértékelődésének köszönhetően, mind többen hivatkoznak szülőföldjükre, mind többen keresik a szülőföldről származó mezőgazdasági, ipari és szellemi termékeket. Szívesen vásárolnának a fővárosban egy Bács-Kiskun megyei termékeket, különlegességeket egy helyen árusító, falatozóval, klubbal összekapcsolt boltban. Talán az egykori kecskeméti házban is találhatnának előbb-utóbb alkalmas helyiséget? Színes kerámia emléktábla tájékoztathatná addig a járókelőket a ház érdekes történetéről. Heltal Nándor ÜTI KARCOLATOK Farkaslakai sír D élidő. A kéz a kötényen pihen. Az izmok ernyedten alusznak. Az egész falu áll egy hosszú pillanatig, hogy utána még szilajahban álmodja újjá a földet Ezt a pihenői szépséget zavarja meg kíváncsiságom: egy sírt keresek. Ahol a földben is népe miatt aggódik a szavak mestere: Tamási Áron. Sírja fölött vonulnak el szavai: „minden embernek őrködnie kell a világ rendje felett, mert a becsület azt kívánja". O életében is, halálában is őrködik. Kopjafája, mely egyenesen az eget szólítja meg: kevélyen áll őrt. Tamási Áron távolt járt, akkor is otthon volt. Vitte magával a hazai szentföldet, az otthoni virágillattal. Bódultán ájult haza, ha messze is járt. Ideparancsolta, ehhez a földhöz: ösztöne, hite... Apáról fiúra A sír előtt díszük egy óriási kőszobor. Mintha a földből nőtt volna, úgy odagyökereztette két álmodén látó, áldott kezű mester: a hargitai fák és sziklák megszó- laltatói. Apa s fiú. Egymásnak adták a formák kibontásának lehetőségét és örömét. A sír előtti szobrot ketten tanították beszélni: Szervátiusz Jenő és utóda: Tibor. Az ábeli sorsról mesélnek. Aki elmegy hazulról otthont keresni, s a tengeren túlról visszasírja magát a kicsi, de meleg otthon ölébe. Üzenetét a tenger hullámai elsodorják mindenfelé: „sorsom az, hogy magyarnál egyéb nem lehetek". Ennek a sorsnak a vállalása rajzolódik elénk. Az élet külön létező csodáit eggyé varázsolja e kő. A Szülőföld adományait: hargitai erdőzúgást, állatokat, hűséget, a nép iránti elkötelezettséget, szegényekkel való azonosulást. A két mester az Életkő be vésett egy nevet: Tamási Áron. Lám, ez volt az ő élete. Hazatért a falujába: az utolsó útjávail is. A főiddel is azonosulni akart. Kívánságára a falu temploma mögé temették. Közel a harangokhoz. Minden kondulásukkal gyászba borul a farkaslakai sír fölé emelkedő két fa, mert tudják: a földiben a székely nép szerelmese nyugszik ... Tamási Áron szülőházában Még ma is őrzi első világra kacagását és első gyermeki zokogását a szülői ház. Méltóképpen: székel yhari&nyás, hóbajszú öreg ül a pádon, ö még a rokonok közül való. A ..vadon nőtt” testvér már nincs. Három éve őt csak a föld köszönti. Pedie hajdanában 5 alakította át — többedmagával — a szülőházat emlékházzá, hogy mindenki részesüljön a szellemi örökségből. Csakhogy a rokonok lassan-lassan elhalnak, s velük együtt az ajtóról is lekerülhet a figyelmesség apró jele, mely tudósít: melyik házba kopogjon az érdeklődő, ha itt zárt ajtót talál... Lesz-e Farkaslakán valaki, aki kötelességének tartja majd tovább őrizni az emlékeket? ölelő kopjafák Rajongó arcú volt. Csodálattal vette birtokba az isteni-magaslati havasokat, tengert utánzó fenyveseket, kristállyal játszó embereket. Az égre vonuló napba többször kíváncsian belecsodálkozott. S mivel nem találta meg, amit keresett: pihenés nélkül ment, nyugtalan természete űzte, s lassan a Székelyföld tudója lett... Elutazik Keletre, hogy hazaértekor megcsókolhassa az anyaföldet. Ez a meghajlás lesz Orbán Balázs ölelő mozdulata a Szülőföld felé. Sírján két kopjafa magasodik: ölelőn. Talán nem véletlenül. Föld és fia: gyászformában. Orbán Balázs sírjához kapuk vezetnek. Mint ahogy neki is sok-sok kapun kellett belépnie, hogy a székely nép kultúráját, szokásait oly szépen összegyűjtse. Kapuk, melyeknek fala a földdel érintkező ég. És Orbán Balázs föld-arcán is határtalan a rajongás... Az óriás hegyek adták őt A Hargitán láttam először: a hegycsúcson. A természet gyermeke volt, istenül ten. Zöld ruhájával beleszépült a földibe. Otthon volt: láttam könnyed lépésén, áldásadó mozdulatán, gyönyörködő tekintetének derűjében. Az óriás hegyek adták őt: az emberi jóság magaslatával, a tiszta hűség hangjával. S ő újrateremti Szülőföldjét: szavakká varázsolja... Elképzelem: hogyan indul reggelenként útnak a domboldalon szelíden legelő bárányokkal. Hogyan szólítja nevükön ősi fenyőit, s hogyan talál rá patakjának ismert íveire. S mindezek hogy zúgnak, zengnék, ébrednek hegyi-dallá, mikor Sütő András beszélgetni kezd velük — Marosvásárhely egyik forgalmas utcája. Az utcai lárma betódul az ablakon, így az alkotói csönd nyugalma nap mint nap szerteröppen. A kinti járókelő nem tudhatja; ki lakik a falak túlsó oldalán: névtábla nem jelzi Sütő András lakhelyét. Béniről' kifelé nézve összeszűkül a kinti világ, s kitágul az írói otthon. Könyvespolca tetején sorakoznak vázái, melyek a világ kerekségének tökéletes hirdetői. Az egyik sarokban, a barát: Nagy Imre grafikáiból emelkedik egy kisebbfajta kápolna. A fotel öle mélyen elnyeli, ahonnan útnak indítja szavait, ölében nyugtatott karja ötágú gyökérszál ujjaival olykor hullámzó hajába kapaszkodik. Csodálatos csíki dallam, csíki sors megéléseként szelíd járásával a zongorához lép, s már futnak is ujjai alatt a hangok: „Mikor Csíkból elindultam, mám,S mély, barna-daloiására egy árnyalattal sötétebbé változik a hargitai erdővilág a fali képen. S ekkor László, az unoka szárnyal befelé, s vidámítja meg ifjúi frissességével a perceket. Csakhogy László is hazamegy anyja karjába a nyár elteltével. S az író nagytatának ott marad a két tenyerébe rejtett apró arc emléke... Szülőföldfelelős Mindenki elhagyja. Mindenki sorsot vált körülötte.. ö otthon marad. Kitartása: hitvallás. A hűség hitvallása. Ha elégetik szavait, hamuval ír a falra. Ha elűznék otthonról, akkor is hazatalálna. Példaadó a hite. Nem a sors-váltóknak, hanem azoknak, kik a népe miatt aggódva-égőt látják. Saját jellemét formálta meg drámahősében: Bétisz-jelle- mű. Sorsát nem hagyja el: abból merítkezik. Nagy rokona elődeinek: Tamási Áronnak, Orbán Balázsnak. A Szülőföld nem engedi el nagy fiait... Sütő András Nagyenyeden már gyermekként tűzfelelős volt. S a gyermeki tűz- felelősiből csodaszavú Szülőföld- felelős lett... Frigyesy Agnes
