Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-29 / 177. szám

< • PETŐFI NÉPE ö 1986. július ?9. ESETEM A VONÓS CITERÁVAL A bugaci öreg Néprajzos kolléga szólt: „Kunszállás környékén egy öregembert dudásként emlegetnek.” Egynapi keresgélés után előkerül a 'bácsi meg a „duda” is. Némi csalódás tükröződhetett az ábrázatámon, mert így mesélt a gazda: „Bőrduda? Én voltam olyan kisgyerek, hogy nadrágot se adtak még rám, akikor itt, a keresztútnál megállt egy öregember, az tényleg bőrdudán játszott. Az egész környékiből összeszaladtunk, jó sokáig fújta. Ez a rézduda (ko­pogtatja meg saját szerszámát, egy tenorkürtöt), ez volt az én időmben minden lakodalomban a fon­tos.” Fél év múlva egy régiséggyűjtő biztat, rohan­jak Tiszasasra, egy padláson tekerőt látott, de a gazdája imég nem is engedte, hogy hozzányúljon. Nekem megengedi, de a csalódás most sem ma­rad el. A hangszert tényleg tekerni kell ugyan, de lemez meg tű is kell hozzá, ami ugyan még ke­rülne, de a tölcsért már csonkig lerágta a rozs­da. Egy idő után: „Ha hiszi, ha nem, én Bugacon tudok egy embert, aki vonóval játszik a citerán", szól egy öreg zenész bar álam. Persze, hogy nem hiszem, nem ,is megyek sehová. Nyáron azért Bu­gacon a csárda előtt álló kocsisok között érdeklő­döm. Mint a világ legtermészetesebb dolgát em­lítik: „Van hát, a bátyja szokott ide fuvarba jár­ni, jobb, ha vele viteti ki magát a tanyára, mert vagy öt kilométer ide földúton a szőlőjük.” A sze­kérre könnyebb volt fölszállni, mint le, de végre itt állok a csodák kapujában. A fehérre ímeszelt nádtetős házikó kamrájának ajtaján magas, vé­kony ember lép ki, fekete kalapban, mellényben. A kocsis ikertestvére, Török József. Ritka erre a vendég, nem sokáig kell kéretni, hogy elővegye a citerát és való igaz, egy furcsa alakú vonót is elő­keres hozzá. Nem akarok hinni a szememnek, de hamarosan a fülemnek sem. A vonós citerának olyan a hangja, mint valami keleti hangszeré. Először felsivít, mint a fűrész, majd zengni kezd az összes húr, akár a cimbalom. A pengetett cite- rához képest szinte alig van szerkezeti eltérése. A játszóhúrok vannak megritkítva, az egészhangos skálán egy szál húron szól a dallam. A felhango­kat nemigen lehet külön megszólaltatni, az összes többi húr inkább a rezonancia miatt zeng. Vala­ha, vagy ötven éve, a padkaporos házi mulatságok közönsége igen meg volt elégedve e zene hallatán. Vadas Zsuzsa a Képes Újságnak írt ezután Tö­rök Józsefről. A cikk megjelent, viszem az újsá­got az öregnek, elolvassa, azután a citera alá teszi a sublótra. Szigeti István rádióműsort csinál, egy egész délutánt kint töltünk a tanyán. Az adás előtt szólni akarok Török Józsefnek, de eszembe jut, nincs rádiója. Nem ,is akart soha. Kapott egyet ajándékba, egy távoli rokontól, de egy hét múlva visszaadta: „Nem tetszett a muzsika, ami szólt benne". Magnóra veszem az adást, aztán alkalom- adtán lejátszom neki. „És ezt az egész országban hallották? Mit szóltak hozzá?” Esküszöm, nem tu­dom, mit 'mondjak. Eddig még senki nem ócsárol­ta, válaszolom végül. Vitray Tamás érkezik. Nem csak ülünk és 'beszé­lünk; ő sem ússza meg, megyünk Bugacra. A test­vérek közben eladták a tanyát a téesznek, a falu­ban kis házat vettek, kerttel. A .kiskapuban fogad bennünket Jóska bácsi. Hogy eiteraztatni akarjuk, annak örül, nincs lámpaláza. Csak később jegyzi meg: „maguk aztán tudnak világosságot csinálni”. Háromezer watt villan fel a belső szobában, Vit­ray Tamás kérdezi, honnét a hangszer. „A nagy­apámtól van, de ő csak pengette. Ezt a vonós mu­zsikát, ezt én magamtól tanultam. Igaz, gyermek­koromban láttam valami ilyesmit, de azt már ak­kor elfelejtettem, milyen volt.” Vitray próbál még • Török József: „Ezt a vonós muzsikát én magamtól tanultam.. kihúzni pár szót az öregből. A tanyáról kérdezi. „Az odavan, eldózerolták. Azt mondják, kukorica terem a helyén. De itt, a faluban is szeretek len­ni, szemben van a hetipiac ...” , Jóval később, a régi hangszereinket bemutató „Leg... leg... leg...” című tévéműsor felvételei után, ismét eszembe jut Jósika bácsi. Bugac felé van dolgom, bemegyek hozzá. Széles mosollyal fo­gad. „Na, mi járatban?” Beülünk a meleg szobá­ba, egy kicsit csodálkozik, hogy egyedül jöttem, az utóbbi öt évben ez nem volt jellemző. Azért sze­di elő magától a citerát. Rég nem volt kézben, de nincs baj, megy a játék. Csak a tempóvétel mintha lassabb lenne. Hiába, közel a nyolcvanhoz. Tőlem is kérdi, merre zenéltem. Mondom: mosta­nában Budapestre járunk. Ha egyszer ráér Józsi bácsi, elvisszük magunkkal. Kiderül, pont ötvenöt éve járt utoljára a fővárosban. Ettől függetlenül a „pesti hakni” kilátása nem hozza tűzbe. „Jön a jó­idő, csinálni kell a kertet is.” Hallgatunk egy sort. „Persze, azért szóljon.” Szólok én, ha a Vigadóba megyünk, nem hagy­juk ki magát sem. Ezen mind a ketten jót neve­tünk, pedig a dolognak van egy minimális valóság­alapja. Ott ugyanis most zajlik egy sorozat külön­leges zeneszerszámokkal és nálam már van egy telefonszám. Egy órát töltök csak Török Józsefnél, már minden témából kifogytunk, még elmesélem, hogy minden elérhető könyvet átnéztem, amiben valami szó eshet vonós citerákroi. Egy buddhista pap türelmével hallgatja, amikor a vietnamiak, in­diaiak hasonló hangszereiről szólok. Emlegetem a „vonós ,kantele”-t Finnországból, meg hogy Auszt­riában, Franciaországban vonós citerazenekarról is tudni vélnek a szakírók. „Nekem csak ez az egy van” — rekeszti be Jós­ika bácsi az eszmefuttatást. Tegye el, vigyázzon rá, mondom, amikor búcsúzóul kezet fogunk a kert­ajtóban. Való igaz, nekünk, magyaroknak is van vonós oiteránk, ez az egy, amit Jóska bácsi épp most teker be egy régi asztalterítőbe és teszi visz- sza helyére, a belső szobába. Leskowsky Albert Demográfiai hullám a láthatáron A tény, hogy a demográfiai hullám már a középiskolák felé hömpölyög, nem új. S ha a de­mográfusok esetenként vitatják is a „hullám” elnevezés jogos­ságát. ez mit sem változtat azon, hogy az oktatásügy gazdáira ne­héz idők várnak, ha ezeket a hullámokat fel akarják fogni, s nem akarnak a továbbtanulás már kialakult 95—96 százalékos arányából engedni (Ez az arány természetesen a gimnáziumokra, szakközépiskolákra ós a szak­munkásképzőkre együttesen ér­tendő.) A csúcs 1989-re Tárható Az idő sürget, mert az általá­nos iskolákban már javában érezhető létszámtöbbllet 1988-ra éri el a középiskolákat. Vagyis: mig 1986-ban 130—132 ezer diák végzett az úllitellámos iskolák nyolcadik osztályában, addig 1988-ban mar 150 ezren lé­pik át utoljára az általános is­kolák küszlöbét. A csúcs 1989-ben várható, mikoris több mint 165 ezren fejezik be alapfokú tanul­mányaikat. Két év múlva pedig, 1991- ben mintegy százezerrel többen ülnek majd a középisko­lák padjaiban, mint az 1985— 1986-os tanévben, s az 1991— 1992- es iskolaévben körülbelül 525 ezerrel tetőzik a hetvenes években útjára indult áradás. A várható gondok orvoslásá­nak előkészítése már 1983-ban megkezdődött, s hamar kivilág­lott. hogy a tárgyi feltételek a legjobb esetben is csak szinten tarthatók, és feltételezhető a zsú­foltság növekedése is. Ezen is­meretek birtokában kezdődött a tervezés. Mielőtt a konkrét elképzelé­sekre. tervekre rátérnénk, meg ke’l állapítani: a központi irá­nyítás és a fen’éti tanácsok el- kénzelései korántsem egyeznek mindenben. Mert a tanácsok a központilag kalkulált 31 miil’rárd- ■dal szemben 37 és fél milliárdot szárnak kiilt"rá,ús beruházások­ra. s ezen belül több. mint. négy­szer annyit a közművelődési és művészeti intézményekre, mint az a központi elképzelések sze­rint lehetséges volna. Néhány megye pedig, így Baranya, Fe­jér, Pest és Vas megye, a közép­fokú intézményekre szán' lénye­gesen kevesebbet a szükségesnél. Tantermek, diákok, tanárok A valószínűsíthető fejlesztések szerint mintegy 2200 középisko­lai osztályterem létesítése várha­tó. a «tanműhelyek befogadóké­pessége hozzávetőleg háromezer­rel növekszik, s körülbelül hat—, hétezer új diákotthoni hely is tető alá kerül. Mindez azonban — egyes tényezők tekintetében — még a szintentartáshoz sem desz elegendő, mert az egy osz­tályra jutó középiskolások száma így ‘ils 32-ról 33-ra nő, a szak­munkásképzőkben «is eggyel lesz­nek többen (huszonkilencen), mint a demográfiai hullám előtt. Mielőtt bárki kevésnek vélné az emelkedést, 'tegyük hozzá: a Je­lenlegi létszámok is magasak jobbára, ráadásul ezek csak át­lagok, vagyis sok olyan közép­iskola is lesz, ahol alig elvásel- hetőre nő a telítettség. Az új helyek ellenére keve­sebben jutnak majd kollégiumba is. Ennék következményei mesz- szire «hatnak, különösen azon szakközépiskoláik, szakmunkás- képzők esetében, melyek nagy területeket, esetleg több megyét Is ellátnak szakemberrel. Mert szű­külni fog a távo’labbról jelent­kezőik száma, aminek hatásaként romlik a középiskolával el nem látott területeken végző nyolca­dikosok továbbtanulási esélye. Hasonlóan negatív Következ­mény. hogy a munkaerőgondok enyhítése egésiz régiókban is to­vább várathat magára, mert ke­vesebben lesznek, akik vissza, mennek szűkebb pátriájukba. Számos kérdés, gond lenne emtítnető még, de ehelyt csu­pán egyet tegyünk fel: lesz-e elegendő tanár a megnövekedett diáksereg oktatására? Jelenleg ugyanis mintegy 33 ezren taní­tanak a különböző középfokú is­kolákban, ám számukat 39 ezer­re kell emelni a zökkenők elke­rülése végett. Ez — figyelembe véve az időközbeni nyugdíjazá­sokat — azt jelenti, hogy mint­egy nyolcezer új tanárra lesz ha­marosan szükség. Honnan ke­rül ennyi pedagógus? A tanár­képzők ennyit útjukra bocsátani már képtelenek, hiszen elmu­lasztották a középiskolai demog­ráfiai hullámra való felkészü­lést, jóllehet persze, ez koránt­sem csak az egyetemek szándé­kén múlott. Tervek a megoldásra Terv több is látszik a megol­dásra, de már elöljáróban írjuk 'le: nem tűnik teljesen megnyug­tatónak a jövő. Az egyik lehe­tőség: az általános iskolában ta­nító egyetemi végzettségű taná­rok átvitele a középiskolákba. Ezzel a középiskolák nyerhetnek, az általános iskolák pedig min­den bizonnyal szegényednek. Felmerült a nyugdíjasak alkal­mazása is, sőt, bizonyos esetek­ben a főiskolai végzettségűekre la számítanak. Ebben az esetben viszont félő. hogy a «középisko­lai oktatás színvonala esik; rá­adásul. bizonyos helyekre eddig sem sikerült tanárt találni, s két­séges, hogy változatlan anyagi viszonyok, s megnehezedő okta­tási körülmények között eztán slkerü’het-e? Végül egy rideg tény, amit • mostani tervezésnél figyelembe kellett, venni: 2000-ben négyszáz­ezernél is kevesebben járnak maid középiskolába. Lehet, hegy a dagéltyra kialakított körülmé­nyek apály Idején majd lehető­vé teszik a mainál és a közel­jövőben várhatónál kedvezőbb feltételek .közti tanítást? Lehet. De ennek a népesség ismételt csökkenése lesz az ára.’ Speldl Zoltán GYERMEKEVEK-GYERMEKÉLET Lajosmizsei úttörők Krakkóban Az elmúlt napokban húsz la- josmizsei úttörő kirándulásra indult, csoportvezető-osztályfő­nökük Szollath Mihály kíséreté­ben, Krakkóba. Az útra alapo­san felkészültek: hetekkel, hó­napokkal) az induláis előtt tanul­mányozták az útvonalat, az úti­könyveket. s még egy nyúlfark­nyi lengyel nyelvleckét Is meg­tanultak: Útjuk során először a betléri Andrássy-mauzóleumba, majd a kraszniaihorkaii várba mentek. Első éjszakájukat Kassán töltöt­ték, másnao megtekintették a gótikus székesegyházat, és a II. Rákóczi Ferenc raj tagjai meg­koszorúzták névadójuk sírját. Lőcsén, a középkori városköz­pontban volt a következő pihe­nő —, a szégyen ketrecet vala­mennyien lefényképezték. Len­gyelország csodálatos természeti szépségekkel fogadta a gyere­keket a Tátrában. Az alföldi nyárból érkezett «kisdiákok alig tudtak betelni a Morskie Oko hóval fedett bérceivel... Az úton Krakkó felé figyelmesen nézték a fazsindellyel f edett ha­zakat, a íatemplomokát, az em­bermagasságú szénakazlak ez­reit. A krakkói szállás az óváros tövében volt. Megismerkedtek az olasz mesterek építette Pösztó- esiaimokkaíl, a waweli székesegy­házzal. jártak a wieliczkai só­bányában. majd az út legszomo- rúbb része következett: megte­kintették az auschwitzi haláltá. bort. > Hazafélé nagyon fárasztó volt az _ út, mivel csak Besztercebá­nyán álltak meg ebédelni, az­után jött a nagyszerű élmény: a magyar határállomáson megpil­lantott zászlót, címert megélje­nezték, megtapsolták! Mielőtt, hazaéritek, úgy döntöttek, hogy a jövő nyárra tervezett osztály- találkozó he1 vett ismét közös ki. rándulásra indulnak. Táborozni jó! Egyre-másim kapjuk a szebbnél szebb képeslapo­kat a táborozó. túrázó, külföldön járó úttörőktől. Köszönet érte! Öröm, hogy annyifelé jártok, ismer­kedtek hazánkkal, a bará­ti országok nevezetességei­vel. Így lesztek gazdagok, hiszen tudásban gyarapod­va értek haza. Öröm az is, hogy élvezitek a sokszor fárasztó, sokszor meglehe­tősen nomád körülménye­ket. élvezitek a bogrács­ban való főzést, a sátnrbu«n lakást, a gyalogtúrát, a «természet közels«égót. A kecskeméti (váltótá- borból. Párádról itöbb be- szá malót is kaptunk. Ahogy írtátok, a „legizgal­masabb” az, hogy a sát­rakat egy domb oldalában verték fel, a fekhelyek kö­vetik a talaj 'lejtését. „Végre valami más, mint ami otthon van!” — irta Kovács Nóra. aki még so­ha nem ailudit sátorban, ezért most minden «tábo­rozási lehetőséget megra­gad. löröm számunkra a ván- dortáboroikból érkező le­velezőiliap is. Egyetlen szó sem esik bennük arról, hogy a túrázás fárasztó, a lábatokat feltörte a cipő, a hátizsák pedig nehéz ... Arról írtok, hogy mennyi szépséget fedeztetek fel hazánkban.... hogy éppen erről tanultatok föMrajz- órán,, és arról, hogy a kö­zéletekben táborozókkal barátságot «kötöttetek, köl­csönös látogatásra készül­tök. Még egy teljes hónap a pihenés, az üdülés a követ­kező tanévre való felké­szülés ideje. Használjátok ki okosan, hasznosan! Tudósítóink jelentik Kárászon, rajztáborban járt Slezák Vanda bajai tudósítónk. Élményeiről a következőket írja: „A tavalyinál is érdekesebb volt a kárászi rajztábor. így ta­lálta ezt a tábor vezetője, Sza- lontai György is. Minden dél­előtt szakfoglalkozásokon vet­tünk részt, majd igyekeztünk hasznosan eLtölteni a délutáno­kat. Sokat túráztunk, a legemlé­kezetesebb utunk a 15 kilomé­ternyire levő Máré várához ve­zetett. Sok vetélkedőn is részt vettünk, szellemin és ügyességin egyaránt. A tábor vezetői folya­matosan kínálták nekünk a jobb­nál jobb programokat, mi pedig egy magunk összeállította mű­sorral viszonoztuk gondoskodá­sukat. A táborban készített mun­káinkat a bajai Bokányi Dezső Üttörőháziban állítják ki, előre­láthatóan szeptemberben. * A legszorgalmasabb tudósítók a jánoshalmi riporterszakkör tag­jai közül kerültek ki ebben az évben is. Gáspár Róbert úttö­rőként írt utolsó beszámolójából közlünk most egy részletet: „Közös kiránduláson vettünk részt szakkörünk vezetőjével, Lusztig Józsi bácsival a tanév végén. Utunk a közeli Erzsébet- erdőbe vezetett, ahol Józsi bácsi felesége, Kató néni bográcsban főzte számunkra a kolbászos pap­rikáskrumplit. A sok vidám já­ték és tréfa mellett jutott időnk arra is,' hogy értékeljük a szak­kör elmúlt esztendőben végzett munkáját, ‘örültünk annak, hogy tevékenységünk nyomán vala­mennyiünknek javult a fogal­mazási készsége, sokkal jobban ki tudjuk választani a lényeges dolgokat, amiket megírásra mél­tónak tartunk. Közülünk töb­ben a jánoshalmi gimnáziumban folytatiáik a tanulást, de a ripor­teri zakkörtő! a továbbiakban sem akarnak elszakadni, akár­csak jómagam.” Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal közre­adott rejtvény helyes megfejté­se: SZEGED. A helyes megfej­tésért «könyvjutalmat nyert: Bá­lint Edina. Dunapataj; Tapodl Károly. Kunszállás; Pataki Zsa­nett. Gora; Csirke Mónika. Hó- duna; Marozsán Szilvia. Baja; Szabó Judit. Városföld; Ummen- hofer Mária. Hajós; Mdtyus Mercédesz. Kecskemét; Csohdny József. Akasztó; Zsámboki Ta­más, Csengőd, Városföldi természetjárók Jó néhány évvel ezelőtt döntöttek úgy a városföldi úttörők, hogy a meg­szokottól eltérő tábort szerveznek maguknak. így történt ez az Idén Is: a Mecsekbe mentek huszonnégyen, természetvédelmi szaktáborba. Há­rom felnőtt és egy ifivezető kísérte őket. Szállást a Pollack Mihály Kol­légiumban kaptak, Innen tettek ér­dekesebbnél érdekesebb kirándulá­sokat. Jártak Pécsbányán, Pécsvá- radon, Obányán, Mecseknádasdon, megnézték a Zengő-vár romjait, és a püsnökszentlászlól arborétumot Is. Élményeik közül kiemelkedőinek ítélték az abaligetit, az oríűlt, és a Balázs-hegyi kilátónál tett túrát. Va­lamennyi kiránduláson a csoport ve­Az állatvilág sok-sok meglepe­tést, különlegességet, legeket tar­togat számunkra. Tudod, me­lyik állat a legnagyobb? A kék­bálna; nem ritka a 30 méter testhosszú, százharmincezer ki­lós ilyen állat. Ha vonatra „ül­tetnénk”, 13 vagonra lenne szük­ség. Melyik állat a leggyorsabb? A gepárd; 115 km-es óránkénti sebességre képes, álló helyzetből két másodperc alatt 72 km/óra sebességet ér el. Tudod, melyik madár a repülés bajnoka, melyik hal úszik a leggyorsabban, melyik állat tűri a legnagyobb magas­ságot, mélységet, s melyik a- leg­eredményesebb élelemrejtegető? Sok-sok leget gyűjtött össze sok rajzzal Pénzes Bethlen: Állati rekordok című könyvében . Az ember és a ló kapcsolata hosszú múltra tekint vissza. Elő­ször csak vadászott rá az ember a húsáért, majd idomította és a maga szolgálatába állította. Nél­külözhetetlen volt a közlekedés­ben, a harcban, a mezőgazda­ságban. Mik a lovak legfőbb ismérvei? Melyek a legismertebb lovak és szamarak? Csete Agnes: Lovak című, a Búvár zsebkönyvek soro­zatban megjelent kötete segít a megismerésben. Száz évvel ezelőtt, 1886-ban in­dult útjára Daimler benzinmo­torral hajtott, négykerekű jár­műve, melyet az első gépkocsi­nak tekinthetünk. Ki sejthette volna, hogy ez az inkább hintá­ra emlékeztető, lomha szerkezet forradalmasítja a közlekedést, átformálja életünket? A Kolibri könyvsorozat új kötetében, az Autók Il.-ben az utolsó évtized új gépkocsijait, az Audit, a Chev­rolet Caprlcet, a Mercedes 190-et és még ötvenhét áj autócsodát mutat be. A műszaki leírásokon túl. 60 színes rajzot láttok, me­lyek Dudás László Illusztrációi, akit a bélyeggyűjtők már jól is­letőjével, Koleszár Máriával beszél­ték meg a látottakat. A természetjárás közben jutott ide­jük a pécsi Zsolnay-múzeum, és a Munkácsy utcában lévő akvárium éa terrárium megtekintésére Is. Több vetélkedőt rendeztek, diafilmeket néz­tek, szorgalmasan töltötték ki a tá­borvezetők készítette totókait Is, ame­lyek kérdései természetesen a földrajzhoz, a környezetismerethez kapcsolódtak. Hazafelé, útközben ellátogattak a mohácsa történelmi emlékhelyre, megnézték a dunaföldvári várat, ét a ritka érdekes, fecskefészkekkel te­li löszfalat. mernek csodaszép bélyegrajzai­ról. A térkép meg a földgömb mindnyájunkban bizsergető kí­váncsiságot ébreszt: vajon mi rejlik az izgalmas, egzotikus helynevek mögött, milyen embe­rek élnek ott, honnan kapta az illető hely furcsa, fantasztikus nevét. Rockenbauer Pál: Amiről a térkép mesél című harmadik, bővített kiadású könyvéből meg­tudod azt is, milyen tévutakon keresztül fejlődött ki a térkép mai formája, majd sorra megis­merheted az egyes világrészeket a sok-sok illusztrációval készült kötetből. Hogyan alakult, bontakozott, fejlődött a természettudomány? A gyógyító szentélyektől hogyan jutottunk el a mai orvostudo­mány ismereteihez? Milyen for­dulatokat eredményezett Koper­nikusz találmánya, Galilei pőre, Newton és a többi tudós mun­kássága? Mit jelentett, a mik­roszkóp felfedezése, a rendszer­tan, az örökléstan törvényeinek felismerése? Ki volt Darwin, Mendel. Pasteur és a többi ter­mészettudós? Megtudjátok Bene­dek István Hippokratésztől Dar­winig, a természettudományok nagy korszakai címmel a Mi vi­lágunk sorozatban megjelent könyvéből. A Kiskunhalason élő Zsigrajr Júlia újabb romantikus könyvét jelentette meg a Móra Könyvki­adó. A regény főhőse Krisztián, a XVIII. század végének fiatal, szegény, magyar színésze. Bér­gyilkosok elől menekül Pozsony­ból Pestre; a Nyírségen át Ang­liába iut. miután egy nemes és jószívű család és egy angol lord pártfogásba veszik. Beleszeret egy dúsgazdag, gyönyörű lányba, Georginába. Hogyan alakul sor­suk? Kit választ Georgina, ml vár Krisztiánra? Megtudod, ha elolvasod a Tőr és paróka című, most megjelent könyvet. Megtudod, ha elolvasod...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom