Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-03 / 155. szám
QQzdQ/óQpolitikQ y munko , telje/ítmcnyek © PETŐFI NÉPE 0 4 1986. július 3. Akit ráz a szekér, szálljon le! Beszélgetés Sütő Ödönnel, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság Eötvös Loránd-díjas igazgatójával A szesztermelés és -forgalmazás társadalmi összefogással tapasztalatai A szeszelőállítás- és adózás ellenőrzésével kapcsolatban Bódog Antal pénzügyőr alezredest, a Vám- és Pénzügyőrség Bács-Kiskun és Szolnok megyei parancsnokát kértük meg, válaszoljon néhány kérdésünkre. — Főzhet-e magánszemély pálinkát és miből? — Az erre vonatkozó szabályok szerint gyümölcsből készült pálinkát magánszemély is előállíthat. Ezt a jogszabály nyújtotta lehetőséget sokan félreértették és engedély nélkül, házi eszközeiken főz- telk pálinkát. Magánszemély páliinikabérfőzés céljára legfeljebb 500 liter üst kapacitású szeszfőzdét létesíthet, természetesen előzetes engedély alapján. Pálinkát bérfőzéssel magánszemély részére csak gyümölcsből, borseprőből, szőlőtörkölyből és külön engedéllyel, romlott borból szabad előállítani. Ami tilos: cukorból cefrét készíteni, vagy cefre készítéséhez cukrot felhasználni, ezt kifőzni vagy magát a cefrét birtokban tartani. — A megyében mennyi szeszt állítottak elő a bérfőzők, s van-e egyáltalán magánpálinkafőző? — A megyében előállított pálinka az országos termelésnek mintegy egynegyedét adja, amelynek alapanyaga többségben gyümölcshulladék. A múlt évben bérfőzéssel 480 ezer hektoliterfok pálinkát állítottak elő, amely a megyében termelt pálinkának az egyötöde. A bérfőzésben termelt pálinka utáni szeszadó meghaladta a 43 millió forintot. Tapasztalataink szerint az utóbbi években a termelői főzés feltételei javultak. A bérfőzést is folytató 28 gazdálkodó egység mellett 11 magánszemély is üzemeltet új helyen létesített szeszfőzdét, így a szállítási költségek a korábbihoz képest csökkentek. — Elérkeztünk a régi témához, a tilos pálinkafőzéshez. Növekedett-e a számuk, s milyen büntetéseket szabnak ki rájuk? — A termelői főzés feltételeinek javulásával, a korábbiakhoz képest, csökkent az engedély nélküli szeszelőállítás. Az elmúlt évben 70 engedély nélküli pálinkafőző-készüléket és 779 hektoliterfok tilos úton előállított pálinkát foglaltunk le. Néhány példát: Papái Ferenc Ádám hajós-pulykáskerü- leti lakos pálinkafőző-készüléket gyártott, azon 197 liter pálinkát készített. Ezért 36 500 forint szeszadót kellett volna fizetnie. A Kalocsai Városi Bíróság 6300 forintra büntette, de elkobozták tőle a pálinkát és a készüléket is. Volák Lajos Kiskőrös, Majakovszkij utca 47. szám alatti lakos, cukorcefréből a maga által összeeszlkábált pálinkafőző-készüléken 110 liter pálinkát állított elő. Az italt Jászapátiba akarta szállítani, de útközben ellenőrizték, s a pálinkát lefoglalták. Cselekményével 26 500 forint szeszadót veszélyeztetett. Büntetése 8 ezer forint, természetesen elkobozták a készüléket és a pálinkát is. Vékony Tihamér, Tázlár I. 60. szám alatti lakos, 250 liter pálinkát főzött, 57 ezer forint szeszadót veszélyeztetve. A Kisikőrösi Városi Bíróság 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte, s elrendelték a készülék és a pálinka elkobzását. Végezetül Hangya János Kalocsa, Kishalas sor 7. szám alatti lakos esetét mondanám el, aki 371 liter pálinkát főzött. A bíróság 20 ezer forint pénzbüntetésre ítélte és elkoboztatta a szeszt és a készüléket. A példákat sorolhatnám tovább, de az esetek mutatják: vannak, akik a könnyű pénzszerzés reményében tévednek a tilosba. — Feltehető, hogy az alkoholizmus elleni intézkedés ellenhatásaként több lesz a zugpálinkát előállítók száma? — Igen. Az alkoholizmus terjedésének visszaszorítására hozott intézkedések, áremelések hatásaként sajnos várható az engedély néküli főzés és forgalmazás számának növekedése. Szeretném hangsúlyozni, hogy ennék visszaszorítását csak társadalmi összefogással lehet elérni. Ezért felvettük a kapcsolatot az érintett társszervekkel. Bízom az eredményes együttműködésben, és azt várom, hogy a lakosság többsége megértést tanúsít és segíti munkánkat. G. G. TANULJUNK EGYMÁSTÓL! Vállalat és szövetkezet közös kísérlete — Rólunk sokan tudják: vargabetűt Irtunk le a természethez. Az effajta gazdálkodási magatartás sokak számára talán még ma ts kicsit „gyanús”, hát mlég mit mondtak erről tíz évvel ezelőtt ... 71 Hát igen, az elődök megpróbálták a természetet megváltoztatni, de még megkarcolni sem tudták. Különös vidék a miénk! A Nagyberek 1 méterrel a Balaton vízszintje alatt terül el, gyakran kerül víz alá. Az egész táj azt sugallja, hogy tanácsos jól megfontolni a gazdálkodás fejlesztésének még a legkisebb lépéseit is. „Voksoltunk mellette” A magyar húsipar nem szívesen barátkozott meg vele. — Ám a Nagyberek dús vegetációja és az istálló nélküli tartás, továbbá a fajta kemény ellenállóképessége mind arra biztattak bennünket: voksoljunk mellette. Az első négy évben, amíg nem volt értékesítés, tudom, csak mosolyogtak a hátunk mögött. De amikor viszonylag gyorsan, kialakult a külföldi vevőkör, és egyre-másra indultak a szállítmányok, az ellendrukkerek is elhallgatták. Az évente leadott 2700 állat 90 százaléka ma tőkés exportra megy. A vevők megkedvelték a nagybereki marhát. — Most is jövök ki az irodából, megáll az udvaron egy olasz autó, kiszáll az ismerős kereskedő. Mondom neki: hát, nincs most marha ... Erre ő: tudom, csak azért jöttem, hogy decemberben megígérte a 400 állatot, ugye, meglesz? Hát persze, ha ígértük... El is vihetik ... Szá- montartanak bennünket és a nemzetközi szakmai körökben is igyekszünk képviselethez jutni. Ä Kanadai Hereford Szövetségbe kértük fölvételünket, lévén, hogy száz üszőt és öt bikát vettünk meg. Ezek teljesen új típusúak, nagyobb testűek a régebbinél. Azt reméljük, ha valahol Eürópában ezt a típust igénylik, gazdaságunk, mint a kanadai társaság tagja, rövid úton állhat majd a megrendelő rendelkezésére. — Nagy port vert föl az a döntésünk is szakmai berkekben, hogy üzemszerű módon jegyezzük el magunkat a vadászattal. Mikor idejöttem dolgozni, láttam, hallottam, mindennap jön- nek-mennek . a vadászok, dörögnek a puskák. De valahogyan baj volt a jövedelmezőséggel. A vad- gazdálkodást, mint üzemágat sokan ábrándnak tartották, egy olyan „szakmának”, amire csak ráfizetni lehet. Dr. Nagy Emilt, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem ma már tanszékvezető tanárát kértük föl akkor: jöjjön el hozzánk és nézzen körül. Van nálunk víz, vagy 270 kilométer csatornahálózattal rendelkezünk és olyan dús a vegetáció, hogy párját ritkítja. Mi lenne, ha ... Mellénk állt, azután a megyei pártbizottság, a MÉM — és jött sorra a tenyésztett fácán, a kacsa, majd megjelentek a nagyvadak. 1976-ban vadgazdálkodási termelési rendszer alakítására kaptunk engedélyt. Mi kellett mindehhez? Főként megtá- madhatatlan fegyelem. Nem lehetett összevissza járni a Berekben traktorral, kocsival. Utakat zártunk le, korlátlan nyugalmat, háborítatlanságot biztosítottunk a vadaknak. — A nyugalmat föllelve telepedett le nálunk a szarvas, és megjött a vaddisznó is. Ma már vendégházainkban osztályon felüli és első osztályú elhelyezéssel négyezer vendégnapot töltenek — Korábban megpróbálták zöldségtermesztésre fogni a területet, ám a termény gyorsan megrohadt. A káposzta még Pestig sem bírta ki a szállítást. A gazdaság puszta léte forgott kockán, amikor megszületett a helyi döntés: látszólag extenzív irányú váltással, előbb a gyorsan pénzt hozó sertéstartástól, majd az itteni adottságok ismeretében a húsmarhatartástól reméljük a megélhetést. 1974-ben a herefordot választottuk, ami akkoriban szentségtörés volt! Még akkor Is, ha másutt szintén tudták, hogy a világ húsmarhatermelésének zömét ez a fajta adja. nálunk külföldi vadászok és lovasvendégek, merthogy a Ludwig von Bayer herceg által a magyar államnak visszaadott Fu- riosoménest a mi gazdaságunk kapta. És így még teljesebb lett gazdálkodásunk köre és idegen- forgalmi tevékenységünk egyaránt. Éneikül nem lehet — Hogy mindebben túl sok a kockázati elem? Meglehet, de enélkül ma gazdálkodni nem is tudnánk. A szürkeséget tartom a legnagyobb hibának, a beletörődést a napok változatlan folyásába. Az események reszkírtnem ismerő egymásutániságába. Van úgy a mezőgazda életében, hogy nagy döntéseket kell hoznia. Olyanokat, amihez — nem tagadom — szerencse is kell! Most sörgyárat és nyomdát csinálunk, ebben segítenek bennünket külföldi kapcsolataink is. — Egy bizonyos: egyetlen olyan évet sem zártunk, amelyikben ne lett volna valamivel komolyabb fejlesztés. Volt úgy, hogy visz- szakoznunk kellett, de igazából a vakvágányra tévedés felett sem volt időnk búslakodni... — Sok külföldivel építettünk ki kapcsolatot, barátit és hivatalosat egyaránt. Nem tagadom: valamiféle propagandistává akartunk válni. Abból indultunk ki, hogy nekünk árunk van, éspedig nem is akármilyen, és ezt kell ajánlanunk. Aki pénzt ígér érte — vigye. A piac és az egyezség kérdése az egész. Hogy ennyire egyszerű Lnne? Nem hinném. Távolról sem akarom megsérteni a véndéglátóipariakat, de nálunk csak olyan vendéglátós dolgozhat az idegenforgalmi egységekben, akit — szinte kivétel nélkül — magunk képeztünk ki. — Hozzánk a törzsvendégek hazajönnek és azok, akik egy- egy bikáért 30—40 ezer márkát is fizetnek, nem lehetnek egyszer sem egy keményebben fogó vendéglátós ceruza kedveszegett károsultjai. Amikor máshol panaszkodnak, hogy nincsen vendég, akkor nálunk telt ház van. És olyan vendégek jönnek a, Nagyberekbe, akiknek számlája nemegyszer két-hárommillió forintra rúg. Ám ehhez az is kell, hogy az igazgató személyesen fogadja őket és hogy a helyi szakvezetőknek egyenként bemutathassák az először ideérkezőket ... Szóval teljes figyelem, türelem és megértés szükséges! Ez az a szemlélet, amiről egy öreg hajító kattyantott el nékem valamit, amikor enyhe nehezteléssel odasúgta nekem egy vadászaton: „ ... mi az, ez a csoport szórakozni jött és nem lőni?!” — mivelhogy tudta: abból élünk meg igazán, ha szólnak a puskák! Biztosan áll a lábán — ... gyakran kérdezik tőlem, mit gondolok, minek köszönhető, hogy az egykor szanált gazdaság ma biztosan áll a lábán. Azt hiszem, egyfelől annak, hogy sikerült gyorsan vonzó programot adni a talpraálláshoz. Megértettük azt is, akinek megújulási törekvéseink nem tetszenek, az álljon félre, ahogy az egykori párttitkárunk mondta: akit ráz a szekér, az szálljon le! Szinte szervezetten és egyidőben ment el tőlünk 14 vezető beosztású emberünk. Amikor azt mondtam nekik, rendben van, menjenek el, talán maguk sem hitték, hogy nem ellenzem a fölmondásukat. Mentek is azután mindenfelé panaszra, de a megyei pártbizottság mellettünk volt és biztatott bennünket. Elég sok fizikai dolgozó is másutt kereste a boldogulást és mondjam (?): hiányukat azután nem is vettük észre. — Akik maradtak, azok elfogadták az új rendet és sokkal jobban dolgoztak, mint régen. Mer£ nem igaz, hogy a fizikai dolgozó nem szereti az erőskezű vezetőt. Emlékszem: el voltam keseredve, arra gondoltam, másnap felutazom Pestre és kérek valami más beosztást. Estefelé a másnapi fizetéseket őrző munkásőrökkel álltam meg beszélgetni. Sohasem felejtettem el, közülük az egyik, aki ma is traktoros nálunk, azt mondta: csináljam csak tovább. De arra mindig ügyeljek, értelmes munkát követeljünk, és mondjuk meg mindig, hogy mit akarunk. Éjfélig beszélgettünk, talán ha ez nincsen, ma már nem én vagyok a nagybereki igazgató. A helyi vezető — Minden dolgozónak tudnia kell, hogy ki a főnöke. Ne az igazgató adjon fizetésemelést, kitüntetést, jutalmat, hanem a helyi vezető. Az első összezördülésen még az elején az igazgatói értekezlet akart dönteni egy majori lakás odaítéléséről. És nem a helyi vezető, akinek munkaerőgondjai voltak a tehenészetben. Nehéz volt megértetnem, nem jó az, ha a lakást mi adjuk, ő meg felel a termelés folyamatosságáért. És azt is megszoktuk az átállás idején, hogy senki eredményét nem szabad elidegeníteni. Aki elér valamit, tesz valamit mindannyiunkért, a siker — legyen az övé! Nekem igazi öröm, amikor az új épület elkészültekor a kőműves vagy a segédmunkás azt mondja: igazgató elvtárs, akkor holnap elhozom az asszonyt, megmutatnám neki a házat...! — Hogy öröm-e ma egy üzem vezetőjének lenni? Hát azt hiszem, a napi szokásos bosszúságokon hamar túlteheti magát az ember olyankor, amikor külső szemlélőtől jön valami egészen tágan értelmezhető elismerésféle, mint amit egy idős vendéghölgy mondott nekem: „Igazgató úr, tegnap este jöttem, de erről az országról ma reggel már mindent tudok. Abból, hogyan mennek iskolába a maguk gyermekei ...” Jászonyi Ferenc Együttműködést kötött a Győr- Sopron megyei Gabo'naforgiáimi és Malomipari Váliaiait a Győr- Sopron megyei farádi téesszel az 1986. január 1-től december 31-ig terjedő időszakra. Lényege a broilercsiirkék kísérleti takarmányozása. A szerződés szerint a szövetkezet annak bizonyítására vállalkozott, hogy sikeresen lehet tákarmányozni a gabonái par baromfi tápjai vai. Ugyanakkor az ipar igyekszik változatlanul jó minőségű takarmányt adni:, de nem különleges takarmányt, csakis Olyat, amit a napi forgallomban bárhol vásárolhatnak az állattartók. A kockázatvállalás természetesen (közös, a sikeren és a sikertelenségen is osztozik a téesz és az ipar. A szövetkezet a Tatra—28 húshibriddel foglalkozik. Az együttműködési szerződésben garantáltja a bizlalásr technológia pontos megtartását, a szakképzett munkaerő biztosítását. Éves szinten 737 ezer napos ál látót nevelnek fell a farádi gazdaságban. Ha például kilónként 2,50 fo-' rintnál nem nagyobb a haszon, akkor ..nem nyer” a gabonaipar, ha viszont igen, akkor 2—10 százalékos arányban a szövetkezet fizet a vállalatnak. Ez az együlttműiködéjs a többi között olyan következménnyel is jár, hogy gyakorta kél találkozniuk a szakembereknek. Erre került sor a minap is, amikor a második turnus eredményeit értékelték közösen. Az első volt az úgynevezett téfli turnus, s éppen a kedvezőtlenebb körülmények miatt a mutatók is gyengébbek, például a magas energiafelhasználás miatt. De mégis alapot ad az összehasonlításra, s számos hasznos követkeatetésTe. Csak a lényegesebb szempontokat említjük. A téli turnusban 49 ezer 500, a következőben 50 ezer 861 baromfit értékesített a téesz. Míg az elsőben öt százalék körül volt az ellhulás, a második alkatommal ez még az egy százalékot sem érte el. Az átlagos tömeg 1_,77 kiló volt az első csoportban. 1.55 kiló a másodikban. Ez azért előnyös a szövetkezetnek, mert a baromfiipar (Bábolna) éppen a nagyobb súly miatt „büntette” a téeszt, két aszállyal is lejjebb sorolta a baromfit, mondván, „túliházklták”.. Persze ez a minősítési mód „megérne egy misét”, ahogy mondani szokás, már csiaik azért is. mert egyértelműen nem követhető nyomon.. Az első turnusnál az átüaigsúly állítólagos túllépése 230 ezer forintot vitt el a szövetkezettől. Úgyhogy nem titok, a farádi téesz is igyekszik i dővel más f elv ás ár i ópa r t- mert keresni. Visszatérve az értékelésre, télen az 1,77 kilós átlagos tömeget 52 nap alatt, a másfél kilósat pedig 46 nap alatt érték el, miközben a takarmány egy kiló élőtömegre először 2,53 kiló volt, másodszorra 2,33 kiló. Az ipar általi garanciaszint 2,47 kiiló. A tényleges takarmányköltség kilónként 17,42 forint volt az első csoportnál, 15,82 forint a másodiknál, az ipar garancáaszintje pedig 17,018 forint. Az egy kiló baromfihús előállítására jutó eredmény télen i,5 forint volt, másodszorra 5,5 forint, s mint már említettük, 2,50 forint a ga- ranciasizint. Ezen felül térít a téesz az iparnak. Figyelemre méltó az energiaköltség alakulása, ami télen, egy kiló élőtömegre vetítve 6,15 forint volt, a második turnusnál pedig 1,84 forint. Jóllehet a hideg időszakban lényegesen nagyobb az energia- igény, de nem annyira, okoskodtak jól a szakemberek, hogy ekkora különbség legyen, éppen ezért hoztak olyan intézkedést, amivel érdekeltté tették a gondozót az energiafelhasználásban. Ugyancsak elemzésre érdemes adat az elhullás alakulása, a tényleges takarmányköltség változása. amiknél a különbség teljes egészében nem írható a tél rovására. Javulásuk inkább eredménye a technológia változtatásának. menet közbeni javításának. Mert valahol ez a nagy haszna ennek az együttműködésnek. A válMfcotzás számos kitételével kényszerítő körülményt teremt a nevelésre, hizlalásra, takarmányozásra való következetesebb figyelemre. A következetes elemzések felszínre hoznak olyan buktatókat vagy eredményjavító ötleteket, amik végső soron az egész baromfitenyésztés techndlógiáját megújíthatják, nemcsak a szövetkezet hasznára. G. Sz. M. A TOMPA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 3 éves időszakra pályázatot .hirdet szerződéses üzemeltetésre AZ ALÁBBI EGYSÉGEKNÉL: 6. sz. Határcsárda — Tompa, Alsósáskalapos 1. sz. 8. sz. Bolt—kocsma. — Tompa, Üjföld 44. sz. A pályázatokat legkésőbb 1986. július 30-ig kell benyújtani az áfész központjába. A versenytárgyalást 1986. augusztus 4-én, 9 órakor tartjuk az áfész-iroda tanácstermében: Tompa, Kossuth u. 2. > A pályázati feltételekről az áfész központjában, az érdeklődőknek részletes tájékoztatást ad az áfész főkönyvelője. 1530 KÖNY VŰJDONSÁGOK A Mezőgazdasági Kiadó hiánypótló müveket jelentet meg az év második felében a mezőgazdasági gépek üzemeltetésével és javításával foglalkozó szakembereknek. E könyvekben a legkorszerűbb módszereket gyűjtötték össze, ezek alkalmazása segítheti egyebek között a gépi munkák költségeinek csökkentését. A dízelmotorok javítása a gazdaságok műhelyeiben cf- mü könyv — Antal Géza és Horváth József munkája — a legnagyobb igénybevételnek kitett erőgépek motorjának javításával és a fődarabok felújításával foglalkozik. A nagyüzemek évente mintegy 12 milliárd forintot költenek alkatrészekre, holott a kiadás egy része a régi gépelemek felújításával megtakarítható lenne, és a szál- lítási-anyagbeszerzési költségek egy részétől ts mentesítené a gazdaságokat. A kiadó egy másik újdonsága, a Hartmann Vilmos által szerkesztett alkatrészfelújitási könyv szintén ezzel kapcsolatban ad tanácsot; a kiadvány ötszázféle alkatrész javításának üzemi megoldását, köztük az úgynevezett műanyagszórásos módszert mutatja be. A szakemberek Is nehezen igazodnak el a kenőanyagok között, és gondot okoz az is, hogy a „cslllaggarázs- ban" tárolt gépeiket és tartozékaikat miként védjék a korróziótól. Valasek István, a Mezőgazdasági gépek kenése, korrózióvédelme és állagmegőrzése című munkájában hasznos tanácsokat ad a nagyüzemi szakembereknek az évente több milliárd forint veszteséget okozó korróziós károk csökkentéséhez. A Mezőgazdasági Kiadó Ma újdonság, holnap gyakorlat című sorozatában — amelyben a gyakorlati bevezetésre megérett friss kutatási eredményeket közllk — hamarosan megjelenik Harangozó László és Kertész János Az őszi kalászosok gépi szórvavetése című füzete. Ebben a szerzők bizonyítják: az új módszerrel a búzavetés műveleti költségeinek mintegy 30—50 százaléka megtakarítható. Csaknem mindegyik modern gépnél alkalmazzák az úgynevezett hidrosztatikus meghajtást. Az Igen pontos javítást és szakszerű használatot igénylő drága hajtóművek üzemeltetésével, felújításával foglalkozik Fekete Gyula mérnök könyve. SZAHALIN 0 A Szovjetunióban Vanyino- Holmszk kikötő fontos szerepet játszik Sza- halin fejlődő városainak és tele. püléseinek életében. Innen indulnak a vasúti komphajók a szigetre. A Szahalin- ra küldött szállítmányok túlnyomó ré. szét vízi úton továbbítják komphajókkal.
