Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-17 / 167. szám

1986. július 17. © PETŐFI NÉPE <& 3 „NÉZZEN AZ ÁRTÁBLÁKRA!" Gyümölcsszezon egy kongó felvásárlótelepen Hiányzik az érdekeltség Mi lehet érdekesebb ilyenkor Izsákon, mint a gyümölcsfelvá­sárló-,telep? Hiszen szezon van; július. E gondolat indított, hogy felkeressem a Bács-Kiskun Me­gyei Zöldért Vállalat helyi egy­ségeit. Hívogattak a régi emlé­kek is. Ilyenkor, gyümölcsszüret idején nem volt érdemes jármű­vel a vasútállomás környékére tévedni. Nem szabadulhatott könnyen az ember. Hosszú lovas­kocsisor állt a MÁV-rakodó mel­letti Zöldért-telepnél. Kajszi- és rózsabarack, körte, nyári alma igen sok termett még a hatvanas években is. Kiábrándító és elgondolkozta­tó volt viszont ez a mostani lá­togatás az izsáki telepen. A ka­pun — mutatva, hogy a telepen dolgozók élelmes kereskedők — építőanyagokat hirdető tábla fo­gadott... Bentebb: üres raktá­rak. Két mázsa őszibarack, két- három láda körte, ennél is keve­sebb kései meggy. Egy jól ellá­tott zöldség—gyümölcs-boltban mindennek a többszörösét raktá­rozzák ... Tízfős brigád dolgozik a tele­pen. Ha kell, rakodnak, válogat­nak, osztályoznak, „üres idejük­ben” Szatmár típusú rekeszeiket készítenek és mostanában jobbá­ra ebből élnek. Beke József televezető is csak gyermekkori emlékeiből tudja visszaidézni az exportra szánt kajszival telt telepet. Régen volt már, amikor Izsák országos vi­szonylatban is jelentősnek szá­mító mennyiséget tudott expor­tálni a sárga húsú, ízes gyü­mölcsből. Az idén például csak két mázsa kajszit vettek át a te­lepen! Gyönge a kínálat körté­ből, nyári almából és őszibarack­ból is. Az okok egyáltalán nem szerteágazóak. — Csak az hoz ide árut, iraki másutt már biztosan nem tudja értékesíteni — mondja a telep­vezető. — Hogy miért? Nézzen az ártáblánkra! Az mindent meg­magyaráz. Húsz, huszonöt fo­rintért is eladható a városi pia­cokon az aránylag korai nyári alma. Mi 4 forint 50 fillért ad­tunk volna kilójáért. Ennyiért — mondták többen is — nem érdemes összeszedni sem! Men­jen veszendőbe a fa alatt... A napszámbér negyven forint órán­ként, a permetezőszer „méreg­drága”. — Ha ilyen rosszul megy a bolt, miből élnek? — Volt 7600 mázsa meggyünk. És lesz — talán — ezer tonna té­li alma. Az állami gazdaság bérbe adta almáskertjeit. A gaz­dák jelentős része így saját ma­ga dönt az értékesítésről; velünk szerződött. Sürgősen tenni kellene valamit a homokhátsági gyümölcster­mesztés fellendítéséért! Még megérhetjük, hogy Izsákon is im­port kajszit árulnak a boltok. • * * Ha ez a kép csak Izsák kör­nyékén lenne ilyen elszomorító, talán helyet sem adnánk a té­mának. Csakhogy a helyzet má­sutt sem rózsás. Termelők, vá­sárlók egyaránt panaszkodnak. Vajon ki a nevető harmadik? A szabályozás, büntetések ellenére miként lesz a felvásárláskor még tizenhárom forintért átvett őszi­barackból másnap harminc— negyven forintos csemege...? Legalábbis elgondolkoztató, hogy manapság olcsóbb kubai naranccsal csillapítani gyümölcs­éhségünket, mint itthon, nálunk termett almával, barackkal. S ez aligha van így jól. Félreértés ne essék: nem a kubai narancs árát keveselljük ... •U- Farkas P. József • Beke Jó­zsef telep. vezető: (balról) — Áraink nem lelkesí­tik a terme­lőket. f) Ártábla, 1986. július 11-én. • Ha nincs áru. ládát készít a bri­gád. Vajon mivel tel­nek meg a rekeszek?-<er'o FILMJEGYZET Edith és Marcel István király alapította apátság Szent István halálának 950. év­fordulójára — 1988-ban — ismét megnyitja kapuit a látogatók előtt az általa alapított pécsváradi ben­cés apátság. Első királyunk em­lékét a terület legmagasabb pont­ján felállított bronzszobor hirdeti. A magyar államalapítás korából kevés építészeti emlék maradt fenn, ezek egyike á később to­vább épített és várrá átalakított középkori épületkomplexum. A feltárás és a helyreállítás ered­ményeként hazánk egyik legérté­kesebb műemléki együttese bon­takozik ki a mecseki Zengő hegy lábánál. A rekonstrukció befejez­tével új funkciót kap: művelődési és turisztikai célokat fog szol­gálni. Az első pécsváradi apátúr az az Asztrik barát volt, aki Rómából elhozta a koronát I. István ki­rályiak. A török közeledtekor az utolsó apát — Fráter György — parancsára felrobbantották a vá­rat, amely azután évszázadokon át csak romhalmaz volt. A részle­gesen újjáépített várat először az erdőgazdaság használta, tőle vette át mai kezelője: a Baranya Me­gyei Idegenforgalmi Hivatal. Két évtizede kezdődött meg a régészeti kutatás, majd a műem­léki helyreállítás Pécsváradon, s napvilágra kerültek az Árpád-ko­ri monostor és az Aíijou-kori erődítés maradványai. Helyreál­lították a vár legjelentősebb épü­letét, a reneszánsz palotát, amely kulturális célokat fog szolgálni: kőtárnak és múzeumnak ad he­lyet, s boltíves termeiben konfe­renciákat, előadásokat, hangver­senyeket rendeznek. A várfal mel­lett, egy barokk épület felhasz­nálásával szálloda épül. Az épít­kezéssel a jövő év végére készül­nek el, s két év múlva már láto­gatókat fogadhat a vár és vendé­geket a várszálló. (MTI) Intézkedések a gyalogosok és a kerékpárosok biztonságáért Még nem ért véget a televí­zióban a Claude Lelouch mun­kásságát bemutató sorozat, ami­kor a mozikban a neves rende­ző egy jóval később készült pro­dukcióját láthatják az érdeklő­dők. Az Egy férfi és egy nő, az Egy férfi, aki tetszik nekem, s az Egy másik férfi és egy másik nő Magyarországon is népszerű rendezőjének indulása ugyan a francia új hullám idő­szakára esik, de munkássága csak annyiban közös kortársaié- val, hogy nem tartozik stílushoz, iskolához, a filmnyelvet techni- nikailag, történelmileg — törté­net nélkül illeg — megújítókhoz pedig még annyira sem. Ha mégis mindenáron „helyezni” próbáljuk a könnyes-mosolygós történetet valahová az új érzel- miség és az „új-érzelgősség” közé illeszthető. (A filmek — mentségükre legyen mondva — italán kevésbé erőlködve szület­tek, mint maguk az irányzatok.) A szenvedélyek, erős érzel­mek híve, sőt rabja vagyok, min­dig ezek tolmácsolására, felkel­tésére törekszem — jellemzi ma­gát Lelouch egy interjúban. Az Edith és Marcel-t látva mindezt a rendező új fogásával is ki- egészíthetjük. Felfedezése, hogy a nagy érzelmek nagyon — Franciaországban és azon kívül egyaránt — népszerű egyénisé­gek tolmácsolásában még fokozottabban hatnak. A rende­ző, akit saját bevallása szerint csakis az életközeli dolgok, meg­történt, akármelyikünkkel köny- nyen megeshető históriák érde­kelnek, ezúttal sem fukarkodott mások életének, szenvedélyeinek bemutatásával. Miijének fősze­replői olyan nemzeti sztárok, mint Edith Piaf és Marcel Cerdan a volt középsúlyú világbajnok, aki 113 boxmérkőzéséből mind­össze négyet nem nyert meg. (A2 már a pikáns ráadás, hogy az ifjú Marcel Cerdan játssza a filmben az apát.) Kapcsolatuk 1947-ben New Yorkban kezdő­dött. amikor már mindketten pályájuk csúcsán voltak. (1939- ben aratták első sikereiket.) Ha hihetünk az életrajzuknak és Lelouch-n:ak, személyiségük sok rokon vonást mutatott: többek között, például mindketten részt vettek az ellenállási mozgalom­ban is. Az együtt töltött idő fo­lyamán menedzserük, ügynökük bosszúságára programjaikat, fel­lépéseiket nem elsősorban az igényekhez, hanem egymáshoz igazították. A tragikus vég: Cer­dan 1949-ben az Azori-szigetek fölött az Air France repülőgépé­vel lezuhant. Lolouoh 1982-ben készült film­jében nem éri be egy szerelmi sztorival, érzelmes történetet ér­zelmes történettel színez: egy külsőre Piafra hasonlító lány ha­zafias kötelességérzetből levelez­ni kezd egy ismeretlen hadifogoly honfitárssal, amelyből természe­tesen egy romantikus -házasság lesz. Nem derül ki pontosan, mi köze ennek az eseménysornak a másikhoz, de annyi biztos, inkább gyöngítik, mintsem erősítik egy­más hatását. A Közlekedési Minisztérium megkülönböztetett figyelmet for­dít a közúti forgalom legvédte­lenebb résztvevőire, a gyalogo­sokra és a kerékpárosokra. Éven­te ötezer gyalogost és több mint másfélezer kerékpárost ütnek el az utakon, s ezzel az évi 20 ezer közúti baleset több mint egyharmadának ők a szenvedő alanyai, áldozatai. A szerencsétlenségek okainak vizsgálata kiderítette, hogy a gyalogosbalesetek egyharmada azért következik be, mert az adott helyen nincs járda, s ezen belül is ott történik a legtöbb baj, ahol hiányzik a közvilágí­tás. A rosszul megvilágított ki­jelölt gyalogos-átkelőhelyek szin­tén a veszélyes zónák közé tar­toznak. A minisztérium irányí­tásával mind a tizenkilenc me­gyei tanács elkészítette VII. öt­éves tervi járdaépítési program­ját. Ennek alapján az öt év so­rán összesen 2000 kilométernyi járda épül az országban, főként a településeken belüli veszélye­sebb helyeken, a legforgalma­sabb utak mellett. Jelenleg 50 ezer kilométerre tehető a telepü­lések útjainak hossza, de ennek csak 60 százaléka mellett húzó­dik biztonságot jelentő j$rda. A tanácsok anyagi lehetőségeik ará­nyában határozták meg a jár­daépítés ütemét, a minisztérium szakmai és tervezési segítséget nyújt a munkához. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyek kellő megvilágítására szintén program készült. Az elmúlt öt év alatt 1500 átkelőhelynél he­lyeztek el korszerű nátriumlám­pákat. A statisztikák bizonyítot­ták, hogy -ezeken a helyeken je­lentősen csökkent az éjszakai balesetek száma. Az elkövetkező két-három évben az összes többi átkelőhely közvilágítását is kor­szerűsítik, s 1988 végére már va­lamennyi zebrát megfelelő fény­erősségű, a gyalogosok biztonsá­gát fokozó lámpákkal világítják meg. A kerékpárosok védelméért is tettek intézkedéseket az elmúlt években. A Közlekedéstudományi Intézet felmérése 1983-ban arra mutatott rá, hogy mintegy 480— 500 kilométer hosszban feltétle­nül meg kell teremteni a bizton­ságos kerékpározás feltételeit. A kerékpárút-építési programhoz a minisztérium anyagilag is hoz­zájárul: amennyit a helyi taná­csok szánnak erre a célra, ugyan­annyit megpályázhatnak a mi­nisztériumi keretből. A program első évében, 1984-ben 37 kilomé­ternyi kerékpárút épült, tavaly már 56 kilométer. A korábban meglevőkkel együtt így 1985 vé­gére a hálózat hossza elérte a 160 kilométert. A jelenlegi tervidőszakban újabb 340 kilométernyi utat épí­tenek a kerékpárosok számára, évente 50—60 kilométerrel bővül a hálózat. A 90-es évekig tehát mindenhol lesz kerékpárút, ahol azt a korábbi felmérések indo­koltnak és szükségesnek tartot­ták. Az idén 65 kilométer kerékpár­utat építenek, ehhez mintegy 43 millió forinttal járul hozzá a mi­nisztérium. Eddig a pályázatok közül azok kaptak elsőbbséget, amelyek a biciklis munkábajá- rást segítették elő. Károlyi Júlia NAPKÖZBEN Meleg és víz. Mi az? A félreértések elkerülése érce­kében már az elején leszögezem: az írásomban szereplő mindkét érdekelt fél azt hiszi, hogy iga­za van! Egyetértek velük, ha kü- lon-külön hallgatom őket, de ak­kor is, ha együtt. Csak azt nem értem, hogy ők mi-ért nem értik egymást? Elvégre a fogyasztók tudomásul vehetnék, hogy a szol­gáltató azért nem szolgáltat ép­pen, mert karbantart. A szolgál­tatók pedig beláthatnák, hogy ez a tény a fogyasztót egyáltalán nem zavarja, mert tudja, ha most megtörténik a karbantartás, leg­alább 11 és fél hónapig nem lesz vele gond. Ám az ördög tudja miért, ezt az egyszerű képletet a fogyasztó mégsem képes megemészteni. Arról már persze leszokott, hogy közvetlenül a szolgáltatót zak­lassa, ha például két hétig nem folyik meleg víz az egyébként távfűtéses lakásának pirossal megjelölt csapjaiból. Inkább fel­hívja szerkesztőségünket és el­mondja, hogy abban a szerző­désben, amit a beköltözés bol­dog mámorában gondolkodás nélkü-l aláírt, egy árva betű sem szólt a karbantartás szükséges­ségéről és időtartamáról. Csak arról, hogy „a szolgáltató köte­lezi magát, hogy egész évben fo­lyamatosan, naponta 24 órán át olyan minőségű meleg vizet szol­gáltat, amelynek hőmérséklete á kifolyócsapoknál legalább plusz 40 Celsius-fok”. Aztán néhány ponttal később pedig arról-, hogy ha „a melegvíz-szolgáltatás egy­mást követő kettő, vagy több na­pon át szünetel, a ... fogyasztót díjelengedés illeti meg”. Ennek ismeretében a fogyasztó joggal jelenti ki tehát: őt nem érdekli, hogy a szolgáltató miként végzi a karbantartást, csak adjon ne­ki meleg vizét, mint az ígérte. S ne keresse egyazon kétoldalúnak álcázott szerződésen belül az egy­oldalú kibújás lehetőségét. Mert a tűzhelyen felforralt víz költ­sége bizony az ő gáz- vagy vil­lanyszámláját terheli, s nem a szolgáltatóét, s ennek az ára biz­tos meghaladja a táv-melegvízét. Emellett viszont a szolgáltató­nak is igaza van, hiszen széles Magyarországon egyetlen város­ban sem képesek egész évben folyamatosan meleg vi et szol­gáltatni. Az tény, hogy az el­múlt öt-hat esztendőben Kecske­méten valahogy mégis sikerült áthidalni a kérdést. (Ami, uigye, fel sem tűnt?) De most elenged­hetetlenül szükségessé vált a Démász, Szultán utcai fűtőművé­nek karbantartása miatt a leál­lás július 7. és 20. között. Így a városközpont és az Árpádváros sok-sok lakója kénytelen nélkü­lözni a meleg vizet. S az csak igazán természetes, hogy az „Y” veszélyességi osztályba (ez majd­nem a legmagasabb) sorolt mű­szaki berendezéseket időinként fel kell újítani, amihez, ez idő szerint, több mint tíz vállalat közreműködése szükséges. Ugyan­csak elengedhetetlen, hogy a kör­zeti kazánfelügyelőség illetékes kazánfelügyelője ellenőrizzen, engedélyezzen, aláírjon, hogy a későbbiekben ne legyen semmi „zűr”. Azt a két hetet pedig, amíg ez az egész procedúra tart, ki lehet bírni nagyoknak, kicsik­nek, kisgyermekes anyáknak, egyedülálló nyugdíjasoknak egy­aránt. S más vigasz híján, zok­szó nélkül bele lehet nyugodni abba, hogy még a fővárosban is több tízezren osztoznak a sorsu­kon. Miután újfent megállapítot­tam, hogy mindkét érdekeltnek igaza van, szabadjára engedhet­tem a fantáziámat. Elképzeltem egy álom lakótelepet, aihoiía szol­gáltató örökösen lesi a fogyasz­tó kegyeit. Újabbnál újabb szol­gáltatásokat kínál magasabbnál magasabb színvonalon, hogy csábuljon a fogyasztó, s sűrűb­ben nyitogassa a pénztárcáját, miközben elégedett mosoly húzó­dik az arcán. E látomásra még okom is lehetett, hiszen a fűtő­mű egyik illetékese tudatta ve­lem, a technika mai fejlettsége alapján leállás nélkül is meg le­hetne oldani a karbantartást. Ha lenne pótkaziám, pótember, pótmű­szak, pótpénz. Csakhogy: ez ne­kik nem éri meg! Már majdnem kész voltam az írással, amikor újból csörgött a telefon, s az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat illetékese beje­lentette: a kecskeméti Széchenyi- városban átkötések miatt augusz­tus 2. és 19. között szünetel a melegvíz-szolgáltatás. Ha jól számolom,. ez kevés hí­ján három egész hét. Tuza Béla Tárgyilagosságunk, mellyel mindkét fél érveit közreadjuk áltárgyi- lagosság lenne, ha elhallgatnánk: mi — természetesen — a fogyasz­tók pártján állunk. Ezért túl soknak találjuk a karbantartásra szánt időt, többnek az elviselhetőnél, többnek annál, amennyi ésszerű. Kü­lönösen, hogy maga a szolgáltató jelenti ki: elvileg lehetne gyorsab­ban is dolgozni. Szerintünk nemcsak lehetne, hanem kellene is! Ha valamikor, ak­kor ilyenkor kell folyamatosan megszervezni a munkát, ha szükséges akár három műszakot elrendelve. Erre egyébként önmagában annak a körülménynek is ösztönöznie kellene a céget, hogy a kiesett időre a fogyasztó — jogosan — nem fizet, tehát a bevétele kisebb. A tervezett — csaknem háromhetes — széchenyivárosi melegvíz- szünet már most tiltakozásra kényszerít minden érintettet. A kérdés egyszerű: tényleg ennyire tehetetlenek azok, akiknek ezt jól meg kel­lene tudniuk szervezni? Elégnek kellene lennie a munkákra néhány napnak is. Néhány nap —, de nem néhány hét. Azaz éppen annyi, amennyi kell. (A szerk.) Nyári szabadság, karbantartás a könnyűipari üzemekben A nyár derekán számos köny- nyűipari vállalatnál leálltak a gépek: a dolgozók, az üzemi kol­lektívák ezekben a napokban töl­tik évi szabadságukat. Nem pi­hennek viszont az üzemfeniitar- tók, akik éppen ezt az időszakot használják fel a gépek karban­tartására és a munkatermek fel­újítására. A Budapesti Harisnyagyárban — ahol ezen a héten áll a terme­lés — elsősorban az energiarend­szer karbantartását végzik el, amíg a gyár 450 dolgozója pi­hen. A kazán és csővezetékek fe­lülvizsgálatával együtt, ahol szük­séges, felújítják a kötő- és kon­fekcionáló gépeket, motort cserél­nek és felfrissítik a festődéi be­rendezéseket is. A két műszakban termelő üzemben e munkák el­végzésére az idén még nem volt lehetőség, mert az év elejétől fo­lyamatosan üzemeltek a gépek. Csak így tudtak ugyanis eleget tenni a belkereskedelem igényei­nek és az exportmegrendelések­nek. A karbantartók mellett né­hány dolgozó is munkával tölti ezeket a napokat, mivel több téa tel finomharisnyanadrágot most kell leszállítani a megrendelők­nek. Ezek konfekcionálását azon a tíz automata gépen végzik, amelyeket később, az üzemszerű termelés újraindítása után állí­tanak le. A jövő héten kezdi meg két­hetes nyári szabadságát a Má­jus 1. Ruhagyár háromezer dol­gozója is. Első alkalommal az idén szünetel a munka a gyár valamennyi telephelyén. Koráb­ban egymást váltva állt le a ter­melés a vállalat kilenc telephe­lyén, ám ez gondot okozott az irányításban, a kereskedelmi és a számviteli munkában, és több feszültség adódott a szállítások­nál is. Ezért az idén valameny- nyi telephelyen egyszerre, július 21-től kezdődik és augusztus 4-iig tart a nyári szabadság. Ez idő alatt zár be a két-két vállalati bölcsőde és óvoda is. A kéthetes nyári szünetet ar­ra használják fel, hogy mintegy 3 millió forintos költséggel fel­újítják a gépeket és a munkater­meket. A budapesti központi gyárban a gépkarbantartáson, a festés-mázoláson kívül padlója­vítást végeznek, a marcali gyár­ban egyebek között beállítanak két új vasalógépet a most diva­tos, előmosott farmernadrágok gőzölésére, Szolnokon pedig hasz­nált ragasztógépet szerelnek fel a kapacitás bővítésére. (MTI) Vagonkirakás éjjel-nappal! MAGAS KERESETI LEHETŐSÉG! Jelentkezés: a 22-455-ös telefonon. Fodor Istvánnál, a Helvéciái Állami Gazdaság műtrágyakiszerelő­üzemében. 1056

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom