Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-13 / 138. szám

PETŐFI NÉPE • & 198b'. június 13. : I „NEM AZ A JÓ FŐNÖK, AKIT MINDENKI SZERET...” Mire való az ellenőrzés? Így látja Janik József \ a Kiskőrösi AG igazgatója Mekkora szerepe van a jó eredmé­nyekben az el­lenőrzésnek? A kérdésre ta­lán ott lehet a leghatásosabban választ találni, ahol a veszteségeket — új igazgató munkába állásával — nyereség váltotta fel. A Kiskő­rösi Állami Gazdaságban éppen ez a helyzet. Ellenőrzési tapasztala­tainak összegzésére Janik József igazgatót kértük meg. Egymásrautalt vállalatok Kiskőrösi Állami Gazdaság. A termelési érték 1985- ben 780 millió forint volt. A szőlőterület 750 hektár, a borforgalom 150 ezer hektoliter. Évente 70 ezer vágó­sertést és 1000 vágómarhát értékesítenek, takarmány­keverőjük teljesítménye 40 ezer tonna. 1000 hektáron szántóföldi növényeket termesztenek, őszi búzát, árpát, napraforgót (a búza tavalyi termésátlaga 4,6 tonna), föld­jeik átlagos aranykorona-értéke alig éri el a 8-at. 200 hektáros gyümölcsösük — almáskertjük — is van, ezen­kívül építőipari, lakatos, híradástechnikai melléküzem- águk és szállítórészlegük. A gazdaság igazgatója 1978. november 16. óta Janik József — ő vezette ki a veszteségek szakadékából a cé­get. 1984-ben 50 millió, tavaly pedig — az óriási szőlő­fagykár ellenére — 35 milliós nyereséggel zártak. Ja­nik József havi fizetése 18 ezer forint. — Milyen szerepet tulajdonít az ellenőrzésnek? — Nagyon nagyot: a vezetés szerves részének tartom. Maga az ellenőrzés lehet külső — ezt a főhatóságok végzik — és lehet belső, amely akkor hatásos iga­zán, ha a munkafolyamatba rend­szerként van beleépítve. — Elvben ez mindenütt így is van. A kérdés csak az: hogyan működik? — Röviden talán úgy felelhet­nék: nálunk — 1056 a létszá­munk — mindenkinek van főnö­ke, azaz gazdaságunk minden egyes dolgozójának a munká­ját minősíti és számonkéri va­laki. — Hatékony ez a rendszer? — Ha igazán az lenne, nem lenne szükségünk ilyen nagyság­rendben fizetett iársadalmitu- lajdon-védőkre — rendészre, mezőőrre, portásra, minőségellen­őrre —, ellenőrzési osztályra. Ha tökéletes volna a munkafolya­matba beépített kontroll, és min­denki érdemben felelne a saját beosztottjáért, ha jobb lenne az állampolgári fegyelem, kevesebb pénzükbe kerülne a társadalmi tulajdon védelme, ami alatt ter­mészetesen nemcsak a lopás meg­akadályozását értem. — Feltűnően hangsúlyozza a feltételes módot. A sok „lenne” hogyan szüntethető meg? — A vezetői ellenőrzés azért nem működik — sőt: működhet! — hatékonyan, mert az érdekelt­ségi rendszer maga nem meg­felelő. A gazdasági folyamatok túladminisztráltak, túlbürokra­tizáltak, nem teszik lehetővé azt, hogy bármely munkahelyi veze­tő valóban felelősséget vállaljon- vállalhasson beosztottjai mun­kájáért. Mindenképpen furcsa, hogy a tőkés cégeknél nincsenek ennyien a társadalmitulajdon- védelmi emberek: a főnök felel a munkaterületért éppúgy, mint a minőségi munkáért, s addig főnök, amíg megfelel az elvárá­soknak. Ha nem — elküldik, ám ehhez az is hozzátartozik: ő maga is elküldheti azt, aki egy bizonyos mértéknél több selejtet gyárt, vagy akit mondjuk feke­tefuvaron kap. Magyarországon ezt egyáltalán nem ilyen könnyű elérni: a jogszabályok olyan gá­takat állítanak, amelyeket hosz- szú-hosszú edzés után lehet csak átugorni, semmiképpen sem egy­szerre ... — Mindenért a jogszabályok felelősek? — Az elmúlt negyvenegy év alatt a vezetők is elszoktak a konfliktusoktól, ami egyik oldal­ról jó, de a másikról nem. Túl­ságosan is elterjedt az a nézet: a jó főnök az, akit mindenki sze­ret. Én nem szeretem azt a veze­tőt, akit mindenki szeret, mert ebből azt látom: fél a konfliktu­soktól, halogatja a megérett dön­tést. — Tagadja, hogy vannak nép­szerűtlen döntések? — Azt tagadom, hogy ezekre nincs szükség. Adott esetben ta­lán épp a népszerűtlen intézke­dések hajtják a legnagyobb hasz­not. Egyébként a magam gyakor­latából azt látom, hogy az em­berek többsége nem hogy ide­genkedne a fegyelemtől, ellenke­zőleg, szereti az értelmes rendet. — Ön ide rendcsinálónak ér­kezett, s az eredmények igazol­ják is. Mi a véleménye utólag önmagáról? — Az első három itt töltött év valóban a rendcsinálás éve volt. Igyekeztünk mindenkinek pon­tosan megszabni a feladatát, s ezt írásba is adtuk. Rendszeres­sé tettük — nemcsak én, vezető­társaim is —, az ellenőrzést és a számonkérést, s ami ezzel egyen­értékű: ha hiányosságot láttunk, azonnal intézkedtünk is. Érez­hették az emberek, hogy a rendet nemcsak kívánjuk, hanem meg is követeljük, párttagtól és pár- tonkívülitől, fizikai és szellemi munkástól, beosztottól és veze­tőtől. — Valóban csak azon múlott a kilábalás a veszteségekből, hogy elkezdtek mindenkit ellenőriz­ni? * — Dehogyis! Adottságainkhoz igazítottuk a termelési szerkeze­tünket, javítottuk a munkák szer­vezettségét. önelszámoló egysé­geket hoztunk létre, az ott dol­gozó embereket anyagilag érde­keltté tettük az egység eredmé­nyében, vezetőiket felelőssé tet­tük a társadalmi tulajdon védel­méért is; rendészt, portást, me­zőőrt alkalmaztunk, és', amikor megszűnt az Állami Gazdaságok Országos Központja, létrehoztuk saját ellenőrzési osztályunkat. Feladata a belső ellenőrzés mód­szereivel elvégezni a korábban külső szervek által végrehajtott kontrollálást. Bármit, bárkit, bár­mikor ellenőrizhetnek, minden helyiségbe bemehetnek, egyszó­val széles a jogkörük. — Van ennek konkrét haszna is?-— Másképp nem érné meg! Kétévente átfogó ellenőrzésnek vetik alá az önelszámoló egysé­geket, s tapasztalataikat — oku­lásul — ismertetik is az ellenőr­zöttekkel. Rengeteg mindent ki­derítettek már, a malaclopástól kezdve a feketefuvarig. — Tehát minden bűn egyfor­ma súlyú? — Igen is, meg nem is. Inkább akként fogalmazok: nézzük ugyan a kis dolgokat is, ám a gazdaság termelése szempontjából az az ellenőrzés a fontosabb, amely 10 ezer rosszul töltött palackot nem enged ki az üzemből annál, amely kideríti két üveg bor ellopását. Amivel persze nem akarom azt mondani, hogy az utóbbi bocsá­natos bűn. — Van egyáltalán valami, amit nem ellenőriznek? — Az például engem sohasem érdekelt — és nem is fog —, hogy vezető munkatársaim kidolgoz- zák-e a munkaidejüket. Az vi­szont érdekel — helyesebben: csakis ez érdekel —, hogy az általuk irányított munkaterület rendben van-e. — Ebből az derül ki, hogy Ön nagyvonalú igazgató. Hallottam azonban hírét, hogy URH-rádión kért helyzetjelentést a gazdaság úton lévő teherautójáról... — Ebben ellentmondást lát? Ha ott találkozom egy kocsival, ahol szerintem semmi keresniva­lója sem lenne, gyanakodni kez­dek, persze hogy rákérdezek, ön nem ezt tenné? Hiszen a fekete­fuvar a gazdaság többi dolgozó­jának a zsebéből húzza ki a hasz­not, nem? — Tehát igaz a rádióhistória? — Igaz, bár hozzáteszem, hogy nemcsak én teszem azt, hanem a vezetőtársaim is. Erre is jó az URH-lánc olyan helyen, ahol ala­csony színvonalú a hírközlés. Mind a 13 településen, ahol ér­dekeltségeink vannak, s minden operatív irányítást végző kollé­gám kocsijában ott a rádió. Ha kell, szolgálja az ellenőrzést is. — Ha mulasztásra bukkannak, és a munkahelyi fegyelmi már nem elég erélyes eszközük, nyil­ván a rendőrséghez fordulnak. Milyen gyorsan érnek el ered­ményt? — A rendőrség viszonylag gyors. A jogi szabályozás marad el — az óriási mennyiségű jog­szabály ellenére — a gazdasági élettől. Hiába deríti ki a rendőr, hogy mondjuk egy vállalkozónk eladta a szerződéssel rábízott ál­latállományt, hosszú idő telik el, míg bírósági ítélet tesz pon­tot az ügy végére, de a kárun­kat akkor sem egyszerű behajta­ni. Hiába jegyeztünk be jelzálo­got az illető házára — mivel a lakásból kitenni nem lehet — la­kottan nem akad rá árverési ve­vő, így a pénzünkhöz nem jutunk hozzá. Nagyon úgy fest a dolog, hogy az állami vállalatok érde­keit a jogszabály nem ugyanaz­zal a mércével méri, mint a ma­gánemberekét, tudniillik, ha a kárunkat mondjuk egy másik vál­lalat okozza, a kártérítés sokkal egyszerűbb. Ballai József „Már harminc éve vagyok vezető, de ilyen rossz 'Kapcso­latokra, minit az utóbbi idő­ben kialakultak, nem emlék­szem. Elvesztettük a legfon­tosabb vezetői erény t. Régeb- • ben, ha két igazgató szóban megállapodott valamiben, az szentírás voflf, többet ért, mint ma egy sok pecsétes, aláíirásos szerződés. A keres­kedelmi szerződések rendre kiskapukat tartalmaznak, ki­bújni rajtuk pedig hovato­vább bocsánatos bűn. Jogá­szi csatározások váltják fel manapság a néhai korrekt vezetői megállapodásokat, és a szerződéses fegyelmet. Alapanyagokat csak Diósgyőr­ből, Dunaújvárosból, Qzdról rendelhetünk, hátsó hidakat, motorokat, csak tőlünk lehet beszerezni, vagyis minden vállalatnak bent van a má­sik zsebében a keze. De egy­más dolgaival keveset törő­dtünk. Pedig az egymásra­utaltság nyilvánvaló. Ezért kell a beféléforduláson vál­toztatni, és közös erőfeszíté­sekkel úrrá lenni saját és közös gondjainkon: csak így tudunk a jövőben hatéko­nyabban dolgozni, így segít­hetjük az egész hazai ipar hathatósabb gazdálkodását”. Mindegyik keze a másik zsebében Az idézetből nem nehéz kitalálni, kitől is származik. Horváth Edétől, a győri Ma­gyar Vagon- és Gépgyár ve­zérigazgatójától. A nyilatko­zat dátumát csaknem bizo­nyos, hogy mindenki elté­vesztené, hiszen a vezér- igazgató iménti megállapítá­sai még 1981 januárjának elején hangzottak el. Azóta magunk mögött tu­dunk egy középtávú tervcik­lust; azóta tanúi lehettünk a gazdasági élet megannyi vál­tozásának; azóta számos nagyvállalatot szétválasztot­tak felettes szerveik, hogy ha­tékonyabban termeljenek, mérséklődjék a monopolhely­zetűk. Azóta... is érvénye­sek a győri vezérigazgató fél- evtizedes megállapításai. Következésképp ma is igaz, (hogy gyakorlatilag minden vállalatnak bent van a má­sik zsebében a keze. Mindez l>ersze önmagában még nem lenne baj, ha a függés egy füst alatt nem jelentené az érdekeltség szabályozta ki­szolgáltatottságot is. Az olyan monopóilihedyzetet, melyet nem az üzleti-piaci érdek szabályoz csupán, hanem az a hiány is, ami kiegészül a beszerzési lehetőségek korlá­táival. A képlet végtére _ is egyszerű: a száz egység gyár­tására képes vállalattól száz­húsz egységet rendelnek a vásárlók felhasználók. Köz­tük olyanok is, akik valami­lyen óiknál fogva jobb vevők, mint a többiek: külföldiek, s dollárral fizetnek, államközi szerződés sordlja előre őket. így a száz egység már eleve nem száz, hanem annál keve­sebb, a maradékon pedig •aligha löszt ózhatnak igazsá­gosan a hétköznapi vevők. „Egyke” cégek Értelemszerűen most olyan mondatait következnek, me­lyek egytől egyig a „ha” szócskával kezdődnek. Ha a vevők piaca lenne ..., ha fo­rintunkkal vásárolhatnánk a nyugatnémet, az osztrák, az angol konkurenciánál.,., ha a gyártó számára egyforma érdekeltséget teremtenének a belföldi és az exportszállítá­sok tekintetében... Ha... ha, ez ilyen egyszerű, akkor miért is nincs így? A választ tálán lie sem kell írnunk: a megannyi „egyke” vállala­tot a sok évtizeddel ezelőtti gazdasági centralizáció hozta létre, s ihatott a piaci hatá­soktól mentes, e loszt ásos ,.'szabályozás”. Ma , pecligj, amikor az egyensúlyi hely­zetünk javításának szenteljük munkánk legjavát, érthető, hogy első az export. S bár nem kellemes, de így igaz: a nemzetközi piacot nem te­kinthetjük korlátlan beszer­zési forrásnak. Még akkor sem, ha a mainál jóval több korszerű ' termelőberendezés­re és persze fogyasztásicikk- importna volna szükség. Ténykérdés, hogy az „egy­ke” vállalatok számának Csökkentésével a gazdasági önállóság útjára lépett kö­zép- és kisvállalatok nagyobb számával enyhült, vagy pe­dig megszűnt számos koráb­bi „egyke” cég monopolhely­zete. Több biztató jel mutat arra, hogy a beruházási és fogyasztási cikkek piacán már kezd kialakulni a verseny is. Hogy csak az utóbbiakról szóljunk, ma már sokféle aj­tó. ablak között választhat­nak a vásárlók, mint ahogy versengenek egymással a Helia—D, a Hemovit és Fabu- lon előállítói is. De még messze vagyunk attól az eszményi állapottól, amit elképzeltünk. A vevő pozíciója még nem elég erős, függetlenül attól, hogy „egy­szerű” állampolgár, vagy pe­dig vállalat-e a vásárló. Független pályán? Gyakran idézik Havasi Fe- rendet, aki a többi között ezt mondta az iparpolitikai tanácskozáson: „Kialakul a veszélye annak, hogy egy­mástól független pályán mo­zog a kormányzati tevékeny­ség. és egy független pályát alakít ki magának a gazda­ság a vállalati gyakorlatban”^, A független pálya érthető persze a vállalat és vállalat között iís. Ezért történhet meg, hogy mit sem törődik ;í| az egyik cég a másik érde­keivel, az egymásnak szállí­tók a legszívesebben dollár­ban számolnának el; a .Jkicsi” nem meri érvényesíteni az érdekeit, ha a „nagy” nem szállít .időben, a_ megállapo­dás szerinti minőségben. Pedig a mai — és reméljük átmeneti — helyzet nem te­szi szükségszerűvé a szállí­tási fegyelem lazulását. Mert végül' is mire vezethet az, ha X vállalat megszegi az Y céginek tett ígéretét? önál­tató, önámító ez a játéksza­bály, hiszen X cég is rá van utalva valakinek, például N 1 vállalatinak a szállítmányai­ra, s ha ez utóbbi is az előbbi szokás szerint jár el, ak­kor . .. A többi már csak képze­lőerő dolga. Pillanatnyi, vélt vállalati érdekek kerülnek így szembe a vállalatok valós és nem is hosszú távú érdekeivel. A gaz­dálkodás valamennyi folya­matára. valamennyi gazdál­kodó szervezetre károsan hatna, ha nem változna ez az állapot. Hogy is fogalmazott öt év­vel ezelőtt a Rába vezérigaz­gatója? Ezúttal már csak néhány szót idézünk nyoma­tékül: ... „Az egymásrautalt­ság nyilvánvaló”, hiszen „minden vállalatnak bent van a másik zsebében a ke­ze". G. L. ÁLLAMI GAZDASÁGOK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK, SZAKSZÖVETKEZETEK RÉSZÉRE fizetési kedvezmény PP. BÁLÁZÚZS1NEG BESZERZÉSÉHEZ, 3 HAVI KAMATMENTES KERESKEDELMI HITELT NYÜJT AZ AGROKER VÁLLALAT. A betakarítási munkákhoz már most biztosítsa pp. bálázózsineg-szükségletét. AGROKER Vállalat 6000 KECSKEMÉT, Halasi út 29. sz. Ül.: Farkasné. Tel.: 76/20-485 Telex: 26-230 463 ÚJ FAJTAJELÖLTEK, SZERZŐDÉS A HOLLANDOKKAL A Pannonmag első lépései A másfél évvel ezelőtt alakult Pannonm&'g Gazdasági Társulásban a partnerek a magyar zöldségvetőmag-termesztés fejlesztésére, saját anyagi és szellemi erőforrásaik egyesítésére vállalkoztak. Alapvető törekvésük a zöldségfajták nemesítésének, vetőmag-előállításának és -forgalmazásának összehangolása. Ebből következően az import csök­kentése, a*z export növelése is cél. A társulás ügyintézője a Kecskeméti Zöldségtermesz­tési Kutató In­tézet Fejlesztő Vállalat. Ala­pító tagjai ezen­kívül: a mező- kovácsiházi Üj Alkotmány, a Csongrád-bok- rosi Kossuth Termelőszövet­kezet, a Vető­magtermeltető és Értékesítő Vállalat. Ta­valy csatlako­zott a vállalko­záshoz a Ker­tészeti Egyetem Zöldségtermesz- tésj Intézete, valamint az egyetem mö- vénynemesítő tanszéke. Eb­ből következik, hogy a Panmon- mag GT szer­vezete magá­ban foglalja a magyar zöldség- termesztés és vetőmag-forgalma­zás legjelentősebb szellemi erőit, megfelelő eszközökkel, egyebek között korszerű vetőmagtisztító üzemekkel rendelkezik. Az ügyintéző kecskeméti intézet főiigazgatóját, dr. Balázs Sándort arról kérdezem, hogy milyen eredményeket értek el eddig. A közös kutatás-fejlesztéshez évente mintegy 4 millió forintot adnak a tagok — mondja el1 á főiigazgató. — Tizenhárom zöld­ségfa jt érint a nemesitől munka. amely kilenc kutatóhelyen törté­nik. Az új fajták szaporítását országosan ismert, nagy hagyo­mányokkal rendelkező tagszövet­kezetekben szervezzük meg. A mezőkovácsháZLv valamint a csongrád-bokrosr termelőszövet­kezetek az ország zöldségvető- mag-szükségletének 60—70 száza­lékát termesztik. A Pannonmag GT kutatási programjának keretében máris értek el eredményeket. Tavaly két ígéretes uborkafajta-jelöltet állítottak elő, amelyeket bejelen­tettek fajtaminősítésre, még az idén várható két szántóföldi pa­radicsomfajta bejelentése. Biztató kísérletekről adnak számot a ku­tatóintézet szák emberei. Üj étke- zésipaprilka-, sárgarépa-, borsó- és csemegekukoricafajta-jelölt is várható. A holland Royai-Sluis- céggel történt megállapodás alap­ján öt éven keresztül évente egy új, az eddiginél jobb tulajdonsá­gú, a fogyasztói igényeknek, a piac keresletének megfelelő para- clicsomhibrid előállítására vállal­koztak. Ha a megbízásnak eleget tesznek a kutatók, akkor a hol­landok részére vetőmagot ter­mesztenek, vagv a licencet adják el. A főigazgatótól megtudom, hogy arra törekednek: a nemesítő mun­kában többlépcsős kísérletekkel meggyorsítsák a legjobb törzsek és hibridek kiválasztását, fajtává ,,érlelését”. Ezt a műhelymunkát a legjobb hagyományok alapján azzal kívánják nyitottá tenni, hogy az arra érdemesnek ítélt nemesítés! anyagokból még a fai- taeitismeirés előtt kísérleti mag- mintát adnak az érdeklődők és az arral vállalkozók számára, próba- termesztés céljára. A társulás szaktanácsadó-hálózata figyelem­mel kíséri az új zöldségfajták előállításának teljes folyamatát. Tapasztalataival eredményesen j árulhat hozzá termesztésük gyors gyakorlat i bevezetéséhez. A Pannommag GT olyan együtt­működés, amelyet a zöldségvető- mag-termesztők vertikumának tagjai saját elhatározásból, erő­forrásbeli alapítottak. 'Szervezeti­leg . tehát egyesítik — az önálló vállalati gazdálkodás tiszteletben tartása mellett — a nemesítés, a vetőmagtermesztés, a -feldolgo­zás és a -forgalmazás teljes körét. A szaporítóanyagok értékesítési ál-árt is közösen állapítják meg. A szellemi és anyagi erőforrások mozgósításának arányában terem­tik meg az anyagi érdekeltséget az ' új fajták elterjesztésének hasznából. Kereskedő Sándor > A növénynemesités aprólékos munka.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom