Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-09 / 134. szám

á Q PETÖf

?E. © 188$. jónitta 9.

KÖNYVESPOLC

A mikor kezembe vet- lem Halász Ferenc Arcunkon a törlténelem című könyvét, ami szerencsés időzítéssel az idei könyvhétre jelent meg, azt hittem, hogy a kötetben található interjúk már ismerősek lesznek számomra. Ahogy ilyenkor szokás, először is a tartalomjegyzéket lapoztam fel, s megállapítottam, hogy a több mint tíz esztendő terméséből válogatott írások többségét — az Élet és Irodalom, a Petőfi Népe, s a Forrás hasábjairól, a szegedi tv-stúdió adásából — valóban ismernem kellene. De úgy látszik, hogy az idő az emlékezetben elmossa a régebbi dolgokat, sőt az újabb események sodrában a tegnap történtek is feledésbe merülnek. Csakis így lehetséges, hogy a mintegy háromszáz oldalnyi szöveget szinte egyivégtóben — mint valami izgalmas regényt — olvastam el, s megállapítottam, hogy a múlandóságra ítélt újságokból érdemes volt a könyv maradandóságába átemelni a hajdani beszélgetéseket. Mert ezek m:a is élő eszmecserék is hozzásegítenek bennünket kortársaink gondolatainak, mértékadó véleményének jobb megismeréséhez.

Igazat kell adnom a bevezető előszót író Hodossi Sándornak, aki megállapítja: „A kötetben szereplő írásokat átolvasva, úgy tűnik, hogv Halász-Sztrapák Ferenc és megszólaltatott riportalanyai együtt, közösen dolgoztak, és az írások szinte e közös munka eredményei. E beszélgetések úgy tudtak aktuális célokat szolgálni. hogy közben a mából utókorként a politikai tegnapnak számító időszakba visszatekintve is tanulságokkal szolgálnak.”

Ilyen tanulság — tanulságok egész sora — például, amit az 1985-ös választások politikai, módszerbeli, embeii vonatkozásairól. tapasztalatairól Romány Pál elmondott az interjúkészítőnek, ;s az országos lap olvasótáborának. Vagy amit. a Számok csapdája című írásban Gajdócsi István inegyd1 tanácselnök a társadalmi tervezés alkalmazkodóképességéről, rutja 1 másságáról

Arcunkon a történelem forrás

z

ÜAJlOPOSlA

es — az igények megújulása miatt — nehézségeiről kifejtett annak idején, máig is érvényesen.

Bács-Kiskun valós gondjai — a mezőgazdaság, zöldségtermesztés távlatai a tudományos eredmények hasznosításának lehetősei, a szakemberek erőfeszítései, a környezetvédelemnek a napi érdekekkel való ütközései — tárulnak fel az interjúk soréiban.

Az ember a témája, központja a repülési főszakorvossatl az ür vés zóly ékről szóló beszélgetésnek éppúgy, minit az országhatárokon túl is nevet szerző antropológus. Henkey Gyula pályaívét, tudományos munkásságát felrajzoló írásnak. Az újságíró nem elégszik meg az egyszerű bemutat ássál, igyekszik ffelleb- henteni a fátylat a közönséges halandó számára titokzatosnak tűnő mesterségek mögöttes térségéből. vitatott kérdéseiről, a hivatás nehézségeiről.

Semmi meglepő’ sincs abban, hogy a következő téma már a ..kazet tás > pedagógia”, a tanyai.

fi*) j De igazi hadvezérként az \ 1 J 'J egész hadjárat irányítását a kezében tartja, nemcsak a világ jelé sütögeti az ágyúit, hanem a stúdió szívét is célba veszi velük. Zolotow meséli el az egyik Darryl Zanucknak szóló diszsortűz történetét. Valaki elhatározta, hogy hálóinges felvételt kell készíteni róla, amint állítólag épp a lakásban pihenget a megerőltető forgatás után. A képek természetesen a stúdió műtermében készülnek majd. (A Faktoid Műveknél kicsire nem néznek; egy kis színésznő lakása se nagyon más, mint a többié.)

„Marilyn drámai húzásra szánta el magát. Felvette az egyik hálóingét, aztán kilépett a stúdió főutcájára és egy szál hálóingben elsétált a hatsaroknyira levő fotóműterembe. Mezítláb az áttetsző, vékony ingben — hosz- szú haja lobogott a szélben és ő lassú léptekkel haladt a műterem felé. A kerékpáros filmgyári küldöncök egyhamar szétvitték a hírt. Mire végzett a felvételekkel és elindult vissza az öltözőbe, az utca már megtelt a filmgyári alkalmazottak éljenző tömegével. Másnap tele volt a szaksajtó Marilyn vakmerő kalandjával. És róla beszélt mindenki a filmgyárak környékén."

Megbolondult ez a lány? — kérdezgették egymástól az emberek a stúdióban avagy csak Zanuck nem tudja, hogyan vessen be egy ilyen szexbombát?

„Egy-két héttel később a stúdió fogadást adott a Hollywoodba látogató forgalmazók egy csoportjának. Több más sztárocská- val egyetemben, Marilynt is kirendelték. A díszvendégek természetesen az olyan nagy sztárok voltak, mint Anne Baxter, Dán Dailey, June Haver, Richard Widmark és Tyrone Power. Amkülterületi kisiskolások úgyne- ■ veaett magnós oktatása, amely csöppet sem túlhaladott módszer. Lelkes segítőd, áldozatkész művelői megérdemlik, hogy rájuk Irányuljon ismét a figyelem. Nem tűnik túlzásnak, hogy a kecskeméti „énekes iskoláról” <s a Kodály Zoltán örökségét, zenepedagógiai módszereit őrző, fejlesztő, továbbadó intézet munkájáról mintegy harminc oldal található a könyvben,.! Tisztelgés ez a kezdeti időszak nehézségeit is legyűrő, sajnos már csak tanítványai, pályatársai emlékezetében élő Nemesszeghy Laj osné felbecsül- hetetltem munkássága előtt.

Az újrafefeldezeitt, Kiskunhalasra települt Zsigray Julianna, s az^ újra a megyében, Kalocsán élő, allkotó Riaffai Sarolta portréja is lehetne a velük készített interjú. Raffal életútját is felvázolták a véle — visszatérően — folytatott beszélgetések, megismertetve olvasóit az írónő alkotói', emberi örömeivel és gondjaival. A megyében települt és annak kisugárzását növelő alkotóműhelyek — rajzfilimsitúdió, kerá- mtastúdió, Forrós — vezetői is megszólalnak a könyv lapjain.

Nem említek többet az újra olvasható interjúkból, mert az eddigi felsorolásból is kitetszik az a szándék, bogy bizonyos tematikus vonalvezetéssel a megye jellegzetes, kiemelkedő alkotó folyamatait, s azok bemutatásra érdemes képviselőit hozza ismét a nyilvánosság közelébe. A változatos témák közt is biztonságosan mozgó szerzőt bizonyára segítette munkájában az „alanyok” jósze- mű kiválasztása, a felkészülést igazoló kérdeznitudás, mintegy biztatást adva másoknak is a nehéz műfaj gyakorlására.

Nekünk, Bács-Kiskun megyei olvasóknak pedig újabb örömet szerez és némi büszkeséget is szolgákat. Éreznünk kell, hogy mekkora szellemi értékek és anyagi erővé váló képességek munkálnak, jönnek (jöhetnek) létre szűkebb pátriánkban. Bízunk benne, hogy idővel, a Forrás-könyvek újraindulását folytatva más műfajú — riport- és egyéb — válogatások is segítik megerősödni ezit a meggyőződésünket.

F. Tóth Pál

(N. Mailer: Marilyn — Coronet Kiadó, 197t: — magyar fordítás» l»M-ban Jelenik meg a Corvina Kiadónál. Ebből közlünk részleteket.)

de amikor másfél órás késéssel befutott Marilyn, egyszeriben köréje sereglett a sok mozis és filmügynök: majdnem agyonnyomták. Mind azt kérdezgette tőle, hogy milyen filmekben fog játszani a közeljövőben Miss Monroe? Amire Marilyn meg- rezegtette a szempilláit és szerényen így válaszolt: azt ne tőlem kérdezzék, hanem Mr. Za- nucktól vagy Mr. Schreibertől. Hamarosan a 20th Century Fox elnökének, Spyros Skóurasnak is feltűnt, hogy a nagy sztárjait félretaszigálva, minden vendég Marilynhez igyekszik közelfu- rakodni.

Ki ez a lány — kérdezte Skouras valamelyik mirmidonjától. A mirmidonnak sejtelme sem volt róla. Elrohant, hogy megtudakolja és hamarosan jelentette, hogy Marilyn Monroe-nak hívják az illetőt és a filmgyár szerződéses alkalmazottja. Ezután Skouras is ugyanazt a kérdést tette fel, amit mindenki más. — Melyik filmben játszik? — Kissé megszeppenve közölték vele, hogy egyik készülő produkcióban sincs benne. Skouras komoran mérte végig az embereit: — A forgalmazóknak tetszik. Ha pedig a forgalmazóknak tetszik, akkor a közönségnek is tetszik, nem így van?...

Zanuck pedig kiadta a parancsot, hogy rakják be Marilynt minden készülő filmbe, amelyikbe befér még egy szexi szőke nő, márpedig melyik hollywoodi filmben nem jön jól még egy szexi szőke nő? Két epizódszerepet találtak neki: az As Young- ben (Ahogy érzed) és a Szerelmi fészekben.

Most már az egyik szerep jön a másik után, csakhogy csupa jelentéktelen, közepes filmben, és közben a reklámgépezet malmai is működésbe lépnek. Cikkek jelennek meg róla a Collier’s-ben és a Look-ban. „Miss Monroe ázsiója egyetlen év alatt jobban nőtt, mint a létfenntartási költségek" — írja róla a „Legördült a

futószalagról az 1951-es hollywoodi típust című iromány szerzője. Jóbarátja, Sidney Skolsky mesélte, hogy alig egy évvel korábban Marilyn még elkeseredetten mondogatta, hogy „lesz, ami lesz, én dolgozni fogok és vedd tudomásul, hogy csakazértis sztár lesz belőlem — érted? — sztár! De aztán a következő pillanatban már maga se hitte, hogy valaha is sikerülni fog neki."

Életének olyan szakasza volt ez, amikor biztosan jól megértette . volna az autóversenyzők lelkivilágát. A nyilvánosság előtt élt és persze ki is volt téve a nyilvánosság valamennyi veszélyének. (Most első ízben talán még valami előnyét is látta annak, hogy olyan ingatag volt az azonosságtudata; legalább nem nagyon zavarta az a mindenféle, amit összeírtak róla.) Minthogy azonban mégiscsak ö maga volt a sok szerteszéjjel hajigáit interjú közepében, márpedig ő semmi egyébbel nem tudta kitölteni ezt a középpontot, csak merő koholmányokkal, mindazonáltal tudnia kellett, micsoda hasadék tátong a valóság és a reklám-legenda között. Az eleven hús és a plasztik közötti mélységes mély szakadék.

És amiként a plasztikról sem tudni soha, mikor akar eltörni, hiszen a felszínén semmi sem mutatja az anyagban gyülemlő feszültségeket, a faktoidok is mindig váratlanul robbannak fel. Valószínűleg Marilynt is aggaszthatta, hogy nem derül-e ki egy és más a múltjáról, amit jobban szeretett volna megtartani magának, hiszen csak Hyde nem. valaki mástól kapta ajándékba azt az aktnaptárt (ami szintén jó kis sztori lenne!), akkor alighanem magától Marilyntől került az iratai közé, nyilván mert azt akarta, hogy Hyde egyebek között azon is törje a fejét egy kicsit, mi lesz, ha valaki előkotorja ezeket a felvételeket a múltból.

(Folytatjuk.)

(Bárt István fordítása)

KORSZERŰ GÉPSOR - KÖNNYEBB MUNKA — TÖBB SZAKEMBER

Kedvező változások a vadkerti sütőüzemben

Névtelenül írt, hosszú levél érkezett nemrégen szerkesztőségünkbe. A Soltvadkerten postára adott sorok a közösségért érzett őszinte aggodalomról tanúskodnak. Pontosabban arról, hogy a helyi sütöde jó híre oda van, hiszen mostanában már nem olyan ízletes a kenyér és a többi pékáru, mint volt, ami nemcsak a nagyközség lakosságának okoz kellemetlenséget. Íme néhány megállapítás:

,.A településünket meglátogató idegenek szinte kivétel nélkül vásároltak az illatos, a színe, formája miatt is étvágygerjesztő sütödéi termékeinkből. Egyszer azután gondolt valamit az üzem gazdája, az áfész, és kiselejtezte a jól bevált öreg berendezéseket, helyettük pedig beszereltette a külföldről drágán beszerzett újakat. A következmény: nap mint nap keletien, sületlen a kenyér, nemkülönben a kifli és a zsemle.

Az ilyesféle műszaki beruházásnak nincs sok értelme, annál több lett volna annak, ha a sütőipari bérezésre fordít nagyobb figyelmet a vezetőség, s akkor talán elkerülheti, hogy a legjobb pékek végleg sarkon forduljanak.

Véleményünk: lazaság, szervezetlenség jellemző az üzemre, s az, hogy a termékeit nem keresi, legfeljebb jobb híján megveszi az ember. Micsoda különbség! De hát miért van ez így?”

E panaszt, s a kérdést tolmácsoltuk a Soltvad- kert és Vidéke Áfész elnökének, dr. Juhász Imrének, aki így válaszolt:

— Azzal az örvendetes ténnyel kell kezdenem, hogy a sütödénkből korábban kikerült kenyér és egyéb termék mindig emlékeztetett a házi ízekre, azért volt fokozott a kereslet iránta. A kitűnő minőségnek egyetlen titka, hogy a pékek hagyományos technológia szerint dolgoztak, s a jórészt kézi erővel előkészített tésztát lapáttal rakták a kemencébe. E verejtékes munkát egyre kevesebben bírták. s a női dolgozók egymás után eltávoztak tőlünk. Az idő tehát megérett a gyökeres változtatásra.

Pénzügyi helyzetünk 1984-ben tette lehetővé a korszerűsítést, melynek során — több százezer forint ráfordítással — szovjet gyártmányú automata gépsort állítottunk üzembe, ami lényegesen megkönnyítette az ottani teendőt. Csakhogy a jó munkakörülményekből még nem következett azonnal

a kifogástalan munka. Idő kellett az új masina megismeréséhez, a módosult technológia elsajátításához. Való igaz, e tanulási-begyakorlás! hetek- hónapok alatt készült olyan kenyér és péksütemény, mely a minőségi vetélkedőn aligha került volna dobogóra. Szerencsére már túl vannak pákáink a nehézségeken, s ma már ismét kezd keresetté válni mindegyik termékünk.

Jelenleg naponta 6—7 tonna kenyér és 10—15 ezer kifli, zsömle készül az üzemben, ahonnan nemcsak a vadkerti, hanem a bócsai és tázlári lakosságnak is szállítunk.

Sütödénk zökkenőmentes termelését kedvezőtlenül befolyásolta az ottani vezető hirtelen halála, akinek utódját sem volt egyszerű kiválasztanunk. E személyi gond megoldása után ez idő szerint a megfelelő szakemberek toborzása a fő feladatunk. Nemrégen felvettünk egy házaspárt, mindketten pékek, akiknek lakásproblémáját is rendeztük. A változások természetesen a javadalmazás eddigi rendjét is érintették, minek következtében kedvezőbb lett a kereseti lehetőség, amely jobban igazodik a teljesítményhez és a minőségi követelményhez.

Befejezésül kérem fogyasztóinkat, hogy tapasztalataikat közöljék az üzemmel, vagy'szövetkezetünk helyi központjával, a lakosság segítő észrevételei és javaslatai alapján ugyanis mielőbb szeretnénk tovább javítani a sütöde termelőmunkáját!

A POSTAI SZOLGÁLTATÁS JAVÍTÁSÁÉRT:

Alkalmi kézbesítőket keresnek

Szinte vigasztalhatatlanul kesereg a Jászszentlászló, Hionaszállás 10. szám alatt lakó Kiss János. Az történt, hogy az egyik csütörtöki napon temették rokonát, s bár annak családja a gyásztáv- iratot kellő időben postázta részére. mégsem kapta meg. Ezúttal a saját hibájából, hiszen a sürgöny jóval a szertartást 'megelőzően a lakásától távoli postaládában volt, ahonnan ő vette ki késedelmesen. Olvasónk megjegyezte: ha a táviratot az otthonába viszik — mint régen —, nem hiányzott volna a temetésről.

A legsürgősebb küldeményeknek a címzett kezéhez való kézbesítését hiányolják a megye más tanyai térségének lakói is. E közérdekű ügyben a megyei postahivatal vezetőjét, Rostás Sándort kerestük fel, aki az alábbiakat mondotta:

VÁLASZ CIKKÜNKRE Üres szerelvény vonat tévesztette meg a panaszost

Két hete ezeken a hasábokon -tettük szóvá „Egy utas nem utas?” címmel, hogy a hetven - ötödik életévén túl járó kecskeméti 'lakois, Dékány Són dór né május 18-án, vasárnap délután a MÁV Lajosmizse-Ailsó megállójából — ahol egyedül várakozott — akart hazautazni, de nem tehette, ment az érkező vonat megállás nélkül tovarobo- gott. Végül is busszal, tehát plusz útiköltség ellenében ment vissza a „hírős” városba. Másnap reklamált a helyi vasútállomáson.

Az ügyben Vizsgálatot tartott a Magyar Államvasutak kecskeméti üzemfőnöksége. A megállapításokról így számolt be Petrák Mihály üzemfőnök;

A jelzett napon közlekedett a 2936-os számú személyvonat La- josmizse és Kecskemét között, s a menetrendjének megfelelően megállít minden állomáson és megállóhelyen, tehát Lajosmi- zse-Alsón fs, ahol sok utas vette igénybe. E helyről 16 óra 3 perckor indult tovább. A panaszos mégsem utazott ezzel a vonattal, aminek az lehet az oka, hogy ióval korábban eltávozott a helyszínről.

Ami pedig a sérelmet illeti, az tévedésen alapul, ugyanis azon a vasárnap délutánon fél 4 óra körül három piros színű kocsiból áilLó üres szerelvén} haladt az említev nagyközségből a megyeszékhu yre, 9 csak a célállomáson állt meg. Nyi'l- \ vánva'Jóan ez az áthaladó vonat tévesztette meg az idős asszonyt, aiki — mert nem ismerhette az ottani vonatindulás rendjét — nyomban elhagyta a megállót, és sietett a távoli főútvonalom járó buszhoz. Mivel vasutas dolgozóink ez esetben nem követtek el mulasztást, a panasznak s a kárigényük nincs jogalapja. Sajnáljuk, amii történt,- de az megelőzhető lett volna alapos tájékozódással.

— A külterületen élők évek óta az úgynevezett támpontrendszer alapján jutnak hozzá 'az! újságokhoz, levelekhez, csomagokhoz, táviratokhoz. Ez annyit jelent, hogy a tanyákhoz legközelebb eső helyeken vannak felállítva a kis ládikák, melyek egyik kulcsú a postásnál, másik a tulajdonosnál van, aki naponta megkap minden küldeményt, feltéve, hogy elmegy érte. Ha ritkán nyitogatja e ládáját. úgy járhat, mint a jász- szentlászlói olvasójuk, vagyis késve értesül a számára fontos dolgokról.

Persze az expressz levél, valamint a távirat címzetthez való közvetlen kézbesítésére jogosan tartanak igényt az emberek. Ezt a munkát — a jelenlegi siűkös személyi és technikai állománnyal

— a posta saját erőből nem tudja megoldani, 'a lakosság segítségével azonban lényegesen javulhatna az ilyen szolgáltatás. Hogyan? Keresünk olyan alkalmi munkatársakat, akik szerződés keretében vállalják, hogy a szükség szerinti rendszerességgel — tehát hóban, sárban, vagy éppen tűző 4apon — kiviszik a tanyai lakosokhoz d sürgős küldeményeket. Minden kézbesített expressz levél és távirat után 50 forintot fizet a posta. Az érdeklődők a helyi hivatalokban jelenkezhet- nek, ahol részletesen felvilágosítják őket 'az alkalmazási feltételekről és teendőkről. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy e korántsem új lehetőség egyelőre nem vonzza a munkavállalókat Pedig anyagilag nem járnának rosszul...

ÜZENJÜK

vezeti bizottság nem tud érdemben

segítségére lenni.

Szabó Sándornak, Bácsalmásra:

Hogy ön szabályosan építkezik-e, s a szomszédja megalapozottan tiltako- zik-e ez ellen, a szükséges adatok Ismerete nélkül nem tudjuk megítélni. De ha volna Is ezzel kapcsolatos véleményünk, a mérvadó, a jogilag Is érvényesíthető csak az illetékes szakhatóság vizsgálatának eredménye lehetne, javasoljuk, hogy ez utóbbi érdekében forduljon a megyei tanács építési osztályához. Megjegyezzük: Jogellenes építés esetén sem lehet a szomszédnak önkényesen cselekedni az építkező ellen, ilyenkor hivatalos eljárást kell igényelnie.

Keg KOVDlhC/ilüUCll lietz-ctiizv oau

szaesett a zöldségpiaci forgalom és számottevően csökkent a retek, saláta, sóska, spenót, spárga stb. ára. Emiatt a kistermelőket is veszteség érte, melynek mérsékléséről nemrégen határozott a .kormány. Intézkedése szerint — ennek részleteiről május 23-1 lapszámunkban irtunk — a megelőző két esztendő termelő! átlagárának 7« százalékát kapják az érdekeltek, akiknek annál a cégnél (áfésznél, tsz-nél, kereskedelmi vállalatnál) kell jelentkezniük, ahol szerződést kötöttok az áru előállítására. A kár nagyságát a helyszínen mérik fel az Illetékesek, s a megállapított összeg kifizetésére gyorsított eljárással kerül sor. Más a megoldás a szerződéses alapon meghizlalt, de a kitűzött Időben a húsipar hibájából át nem vett sertések további tartása költségeinek megtérítésével kapcsolatosán, ez esetben ugyanis — a szóban forgó minisztertanácsi döntéstől függetlenül — a felvásárló vállalat gondoskodik a kártérítésről.

K. I.-nének, Ürlhegyre: A Minisztertanács 1377-ben és l97«-ban szabályozta részletesen a műszakpótlék folyósításának feltételeit. A rendeletek értelmében például a délutáni műszakban — tehát a 14 és 22 óra közötti időben — dolgozók a törzsbérük 20 százalékára jogosultak. E mérték kötöttsége a közelmúltban megszűnt, oly módon, hogy a kollektív szerződés, Illetve a munkaügyi szabályzat tartalmazhatja a bér egyötödét meghaladó pótlék számfejtésének lehetőségét. Soraiból arra következtetünk, hogy ön — aki szintén délutántól késő estig látja el feladatát munkahelyén — egyetlen fillér plusz Juttatást nem kap, éppen ezért Jogosnak tűnik a műszakpótlék iránti reklamációja, mellyel kapcsolatos vizsgálathoz, intézkedéshez kérje a Szakszervezetek Megyei Tanácsának közbenjárását, főleg, ha a helyi szakszerSz. J.-nének, Garára: A Munka Törvénykönyve értelmében a felmondási idő tizenöt naptól bat hónapig terjedhet, s mértékét a munkaviszonyban töltött Idő tartamától, valamint a munka Jellegétől függően a kollektív szerződés, illetve a munkaügyi szabályzat határozza meg. A jelenleg érvényes előírás szerint a munkáltató felmentheti a dolgozót a munkavégzés alól a felmondási idő egy részére, vagy annak teljes tartamára. Ami az ön ezzel kapcsolatos panaszát illeti, arról csak vizsgálat alapján lehet dönteni. Célszerű. ha ügyében a munkáltató felügyeletét is ellátó > megyei tanács egészségügyi osztályához fordul segítségért.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.

Telefon: 27-611