Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

1986. június 7. © PETŐFI NÉPE 3 KECSKEMÉTI ZOMÁNC- ÉS KÁDGYÁR | Megszűnni vagy újjászületni? Mi legyen a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár (KZK) további sorsa? A kérdésre az ipari miniszter által elren­delt szanálási eljárás keretében hamarosan szakértői bi­zottság ad válaszjavaslatot. Hogy nem lesz könnyű meg­nyugtató megoldást találni, annak fő oka az, hogy a KZK rendezetlen adósságai és veszteségei mintegy 500 millió forintra rúgnak. (A cégnek mindössze egy termé­ke nyereséges, a Kádfény elnevezésű súrolószer.) Önálló önállósítás... Bővíti szolgáltatását a 35 éves Bácsmobil A csőd gyökerei mélyre nyúl­nak, a cég mai, túlzás nélkül ka­tasztrofálisnak titulálható pénz­ügyi helyzetét az elmúlt években történt események ismerete nél­kül aligha érthetjük meg. Sokak szerint a hanyatlás a gyár önál­lóvá válásával kezdődött, mások azonban azt vallják: az 1981. január 1-jei kiválás a Lampart Zománcipari Művekből csak nyilvánvalóvá tette a veszteséges termelés addig rejtett tendenciá­ját. Az önállósodáskor ugyanis a KZK rákényszerült arra, hogy termékeinek árait bizonyos, min­denkire kötelező szabályok sze­rint alakítsa ki, ám ez a kötele­zettség egyben azt is jelentette, hogy gyártmányainak eleve igen jelentős veszteséget kellett elviselniük. Szorosan e tárgykörbe tarto­zik egyébként, hogy a szervezeti önállósulás cseppet sem volt ma­gától értetődő dolog. Annak ide­jén nemhogy az illetékes me­gyei szervekkel nem egyeztették ezt a lépést, de maga az ipari szakma sem értett vele egyet (az ágazatot felügyelő miniszterhe­lyettes több lapban úgy fogalma­zott, hogy a döntés helytelen volt). A KZK az önállósuláskor ráadásul érthetetlen ágazati be­sorolást kapott: jelenleg is a gép­gyártásban szerepel, noha tevé­kenységi köre — túlnyomórészt öntöttvas fürdőkádat gyárt — egyértelműen a kohászati beso­rolást indokolná. (Maga a beso­rolás természetesen formai kér­dés, ám a következmények — például a bérszínvonal nagysága — nagyon is gyakorlatiak.) Feltételezések — és a realitások Érdemes emlékeztetni arra is, hogy az önállósodott vállalatnál még folyamatban volt egy olyan kapacitásbővítő rekonstrukció, l melyet — hét évvel korábban, 1974-ben! — a Lampart ZIM indított útjára. Amikor a beru­házási döntést meghozták, úgy vélték, hogy a piac továbbra is igényli majd a zománcozott, ön­töttvas kádakat. Föltételezték továbbá, hogy vevőként jelent­kezik például Marokkó, Líbia, Egyiptom. Amikorra azonban a beruházás befejeződött — 1982- ben — a piac meglehetősen át­rendeződött. Egyrészt — amint arra a Figyelő május 29-ei szá­mában megjelent cikkében a sza­nálási bizottság tagja, Nagy Ti­bor is utal — külföldön a kivá­ló minőségű lemez-, illetve mű­anyag kádak hódították meg a vevőket, nem utolsósorban ol­csóságukkal. Ez oda vezetett, hogy ma a piac nem hajlandó elismerni az öntöttvas kád (ma­gas) gyártási költségeit, mert a lemezkád árát tekinti alapnak. Másrészt azonban nem váltak valóra az arab exporthoz fűzött remények sem, mert a közeleb­bi (tőkés) országok kisebb szál­lítási költségei (az alacsonyabb rájuk vonatkozó vámmal) ver­senyképesebb ajánlattal jártak együtt. Ugyanakkor azonban a hazai piac sem igényelt a koráb­binál több kádat, épp ellenkező­leg: pontosan ekkor csökkent a fürdőkád iránti kereslet. A kapacitás kihasználása min­den gyár elemi érdeke, hiszen szinte elsődleges módja az ön­költség csökkentésének. A kád­gyár azonban duplán is érdekelt ebben: berendezései csupán kád- gyártásra alkalmasak, mást nem lehet velük előállítani, tehát ter­mékszerkezet-váltás — mint le­hetséges megoldás — nem kerül­het. szóba. Negyven százalék selejt A KZK veszteségeiben azon­ban nem kizárólag a kád iránti igények csökkenése játszott sze­repet. Ugyanennyit nyom a lat­ban a kapacitásbővítő beruhá­zás nem megfelelő minőségű végrehajtása. A szanálási bizott­ság tagja, Nagy Tibor így ír er­ről a Figyelőben: „Az új kapa­citás paraméterei messze elma­radnak a tervezettől. A fajlagos (egy darab fürdőkád előállításá­ra szolgáló kapacitás) költsége csaknem kétszerese a tervezett­nek. Az automata zománcozósor megvásárlása hibás döntés volt. A mintegy 80 millió forint érté­kű berendezést jelenleg alig használják. Ugyanakkor a gyártá­si selejt mintegy 40 százalékos, amit részben teohnológiai okok­kal magyaráznak'’. A vállalat tehát mindezen okok következtében önálló lété­nek első perceitől gondokkal küzdött. Ne tekintsük ezek között utol­sónak azt a súlyos, minden fóru­mon többször bírált környezet- szennyezést sem, amely nemcsak a környékbeliek életét, hanem az árpádvárosi lakótelepen la­kók mindennapjait is befluóroz- za. Sajnos, hogy azok a ható­ságok, amelyeknek nemcsak jo­ga, hanem kötelessége is a kör­nyezetszennyezés megszüntetése — s ehhez megfelelő eszközökkel is rendelkeznek — meglehetősen elnéző magatartást tanúsítottak ebben az ügyben. A KZK fluór- kibocsátása a tipikus példa, ami­kor hatóságilag kell betiltani a környezetszennyező tevékeny­ség folytatását. (Mostanában fo­lyamatban van ugyan olyan in­tézkedéssorozat, mely remények­re jogosít, ám a közvélemény már fásult, s remények helyett eredményeket vár.) De persze a KZK számára a környezetszennyezés csak egy volt — ne,m is a legfontosabb — a súlyos gondok között. A leg­súlyosabb nyilvánvalóan a fo­lyamatosan képződő veszteség volt —■ emiatt a cég a mai napig egyetlen fillér hitelt sem tudott visszafizetni a kapacitásnövelő beruházásért — miközben vi­szont tovább nőttek a gyártási költségei. A gyár helyett a vevő fizet Mit tehet ebben a helyzetben egy vállalat? A KZK tipikusan magyar meg­oldást választott: központi pre­ferenciákat igényelt — és to­pott. A kormány gazdasági bi­zottsága 1983 elején foglalkozott a gyárral. Átütemezték — ké­sőbbre halasztották — a KZK hiteleit, engedélyezték számára, hogy lépje át az árképzés min­denki másra kötelező szabálya­it. Az intézkedés gyakorlati ér­telme: a KZK áremelésből fe­dezhette veszteségei egy részét (azaz: a ráfizetést a vevőivel fi­zettette meg). 1983 májusában húsz, majd 1984 februárjában újabb 20 százalékkal növelte az árait — erre azonban annál is inkább szüksége volt, mert a nyers- és alapanyagárak — a gáz, az olaj. a pakura, a koksz, a nyersvas — is magasabbra szöktek. A fogyasztói oldalon a mérleg úgy fest: az a kád, ame­lyik 1981-ben 1829 forintba ke­rült, 1985-ben már 3206 forin­tot „ért”. A KZK mérlege: 1984- ben végre „nyereséggel” zárt, ám ez csak amolyan bűvészmu­tatvány, mely a lényeget — a valóságot — meg nem másítja. És ez a lényeg a számok nyel­vén beszélve kicsit más: három év alatt a közvetlen költségek több mint 10 százalékkal nőttek, ám a közvetett költségek több, mint a duplájukra! Ebben például az is szerepet játszik, hogy — a szanálási bi­zottság tagja, Nagy Tibor sze­rint is — magas az alkalmazotti létszám, továbbá, hogy a vállalat dolgozóinak mintegy fele vgm- ekben tevékenykedik. Ez szintén tipikus mai példa Magyarorszá­gon: az a cég, amelyik nem tud elég pénzt fizetni, vgm-ek útján teremti meg a forintkibocsátás módját. Mint már említettük, a KZK-t gépgyártási ágazatba so­rolták ennek megfelelő bérszín­vonallal (65 000 forint/fő/év), mi­közben a kohászatban, ahol min­den indok szerint lennie kelle­ne, húszezerrel magasabb a bér­színvonal. Igen logikus, sőt, tör­vényszerű, hogy „meglett” a kis­kapu — noha ennek átlépését gazdasági eredmények nem in­dokol jáik. Ha kád kell, a KZK is kell A kérdések kérdése: a jövő. Mi lesz — egyáltalán: mi lehet — a KZK-val ? A gazdasági ra­cionalitás azt kívánná, hogy a gyárat, amelynek veszteségei fél- milliárd forintra rúgnak, zárják be. E döntés legfőbb indoka: minden egyes itt készülő káddal a népgazdaság vesztesége foko­zódik. Nem elhanyagolhatók a magas selejtaránnyal kapcsola­tos felvetések sem: egyedül ez 15,5 milliós pluszkiadást oko­zott 1985-ben. (40 százalék selejt talán minden vállalatnál sok lenné, nem?) A szanálási bizottság tagja a Figyelőben közzétett cikkében nem megy el a gyár becsuikásá- ig. de „műtétet” mindenképpen indokoltnak tart, hiszen, mint írja, a fürdőkádgyártásról nem mondhatunk le. mert szocialista piacról nem tudunk eleget be­szerezni. tőkés importra pedig pénzünk nincs. Nagy Tibor sze­rint a kapacitást (mely elvben évi 230—240 ezer kád gyártásá­ra képes) majdnem a felére kel­lene visszafejleszteni, megtéve egyúttal mindazokat az intézke­déseket (például: kemencék le­állítása, a gyári szervezet éssze­rűsítése, csökkentése, a felsza­baduló létszám átcsoportosítása stb.). amelyek ahhoz szüksége­sek. hogy a KZK talpraállítás után talpon is tudjon maradni. Nem a napi érdekeknek megfe­lelő döntésre van tehát szükség, hanem olyanra, amely a hol­naputáni lehetőségekkel is reá­lisan számol. S ha e számításnak az az alapja, hogy a kádra szük­ség van, abból az is következik, hogy a KZK is kell. Ballai József Lakóhelyszépítők sikere (Tudósítónktól) A lakó- és munkahelyi környezet kulturál­tabbá tételére, növényekkel való díszítésére hívta fel szépet szere­tő hazánkfiait tavaly a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mel­lett , működő Kertbarátok és Kis- tenyésztők Országos Szövetsége, a Kertészeti Egyesülés, valamint a Kertészet és Szőlészet című lap szerkesztősége. Az országos pályázaton har­madik díjat kapott a Városföldi Klubkönyvtár, elnyerve ezzel a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének a kü- löndíját is. A sikerért — a község lakóival együtt — sok társadalmi munkát vállalt magára két ker­tészmérnök, Mátrai Eszter és Mátrai Béla. A pályázathoz Ka- rip Csaba készítette a fotókat. A napokban a klubkönyvtár­ban köszöntötték mindazokat, akik tettek valamit a szép ered­mény eléréséért. (Zelenák Kata­lin) A Bácsmobil Autó-, Motor és Gépjavító Ipari Szövetkezet meg­alakulásának 35. évfordulójához érkezett. Ez alkalomból a KI- SZÖV székházban rendezett ün­nepi közgyűlésen találkoztak tegnap délután a szövetkezet dolgozói, nyugdíjasai, az alapító tagok közül többen. Számukra mindaz, amit Csontos Gáspár István, a szövetkezet elnöke ün­nepi beszédében elmondott, sze­mélyes emlékeik felelevenítését jelentette, a fiatalabbak számára pedig többé-kevésbé ismerős tör­ténetet. Kecskeméten az elsőként ala­kult ipari szövetkezetek közé tartozott az Autó-, Motor- és Gépjavító Ipari Szövetkezet. Hu­szonnégy jó hírű kisiparos 1951. június 4-én, a saját szerszámai­val, gépeivel kezdte el a mun­kát a jelenlegi telephelyükön le­vő kis műhelyben. Jó fél évvel később, a közös munkára össze­fogott motorkerékpár-javítók is csatlakoztak hozzájuk. Akkori­ban ez volt a legfontosabb egy­ségük, legalább is ami a lakosság számára végzett szolgáltatást il­leti, hiszen autó kevés futott az országban, így Kecskeméten is. Eleinte nem is volt elegendő munkájuk, ezért felmérték, hogy az ipar milyen területén van ka­pacitáshiány, így kezdtek kon­zervipari gépgyártásba 1957­© Vecsey Mihály A környezetvédelmi vi­lágnap alkalmából orszá­gos ünnepséget rendeztek tegnap Szarvason, amelyen dr. Ábrahám Kálmán ál­lamtitkár, az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal elnöke rangos elismerést nyújtott át a Kiskunsági Nemzeti Park két szakemberének is: Az emberi környezetért kitüntetést dr. Tölgyesi István ökológusnak, míg az OKTH legmagasabb el­ismerését jelentő Pro Na­tura Emlékérmet Balasi Istvánnak, a bugaci ter­mészetvédelmi körzet te­rületkezelőjének. ßalasii Isitvánfól megtudom, hogy Szánkon született, s az egyik környékbeli tanyám nőtt fel. Igaz, később Pesten, az Eötvös Gimná­ziumban tanult, de a gyerekkori emlékek, a természet szeretete visszahúzták: Érettségi után' Bu- gacon, az erdőgazdaságnál helyez­kedett el. Később levelezőn elvé­gezte az erdészeti technikumot, s kerületvezető erdész leltit. — Én a természet védelmét mindig a legnemesebb dolgok egyikéneik tartottam, amit az em­ber életcéljául választhat — mondja. — Ezért tizenegy eszten­deje, amikor megalakult a Kis­kunsági Nemzeti Park, azonnal jeillanitkeztem, s azóta is itt igyek­szem hasznossá tenni magam ... A ibugaci puszta és a nagyerdő mintegy ötezer hektáros területé- ndk, valamint a jptetőfiszállási Pé­teri-tónak a természetvédelmi felügyeletét látja el Balasi István. Tavasztól őszig ő kalauzolja a Bugacra érkező [bel- és külföldi szakembereket, diákcsoportokat, A puszta és az erdő találkozásá­nál épült erdészháztól — ahol családjával él — három kilomé­ternyire található a nemzeti park kuitabószállása. — Általában valamilyen ritka állat- vagy növényfajt vizsgálnak a szállás lakód. Megmutatom ne­ben. Rövid idő alatt hírnevet sze­reztek a Herbort-rendszerű meggyszártépő és gyümölcsosz­tályozó gépeikkel. Mindemellett cukorrépa-porozó gépet is készí­tettek, ez lóvontatású volt, de örültek a gazdaságok, hogy egy­általán lehetett ilyen gépet kapni a kézi munka helyettesítésére. A szövetkezet termékei egyébként több díjat nyertek a mezőgazda- sági kiállításokon. A hatvanas évek elejétől fel­lendült a gépjárműjavítás is, párhuzamosan azzal, ahogyan a kocsik száma növekedett. Nagy előrelépést jelentett a szövet­kezet számára — egyúttal mun­kájuk elismerését —, hogy meg­kapták a gépkocsik garanciális szervizvizsgálatának, javításá­nak jogát. Ezáltal a szövetkezet még látványosabban fejlődött. Amikor válaszút elé kerültek, hogy a jól jövedelmező terme­lést futassák-e fel, vagy a lakos­sági szolgáltatást bővítsék, az utóbbi mellett döntöttek. Pedig ez volt a nehezebben járható út, de ez felelt meg eredeti célkitű­zésüknek — és a jelenlegi igé­nyeknek. Alkatrészboltjuk meg­nyitásával is hiányt pótoltak, amit bizonyít, hogy boltjuk nyeresé­gesen működik. Az egészen kö­zeli jövőben újabb üzletet nyit­nak, ahol használt és felújított alkatrészeket árusítanak. Autó­bontójuk nem csak a szövetkezet­nek hasznos, hiszen olyan érté­keket mentenek meg, amelyek korábban a szeméttelepre kerül­tek. ;1980 óta mint kijelölt fo­gyasztási—szolgáltató szövetkezet működnek. A VI. ötéves tervben nagyobb növekedést értek el a munkaha­tékonyságban, mint megyénk ipari szövetkezetei általában. A tervciklus első évében 38,4 mil­lió, tavaly 49,5 millió forint volt az árbevételük, ez alatt az öt év alatt létszámuk 218-ról 147-re csökkent. A VII. ötéves terv vé­géig 90 millió forint árbevételt akarnak elérni, létszámukat vi­szont sokkal kisebb mértékben növelik. Ugyanakkor tovább bő­vítik tevékenységi körüket — a közeljövőben újabb alkatrész­boltot nyitnak a fővárosi Autó- technikai Vállalattal közösen —, azt jelenti mindez, hogy ezentúl méginkább a munkahatékonyság növekedésére alapozzák terveik kik, hol találják, amit keres­nek . . . Ezen a vidéken mintegy harmincféle igen ritka, éppen ezért nagyon értékes, védett nö­vény él. Ismernem kell a pontos hely ükét, s rendszeresen szemmel tartamom valamennyit. A turisták könnyen letépnek egy-egy virá­got, nem is tudva, milyen tete­mes kárt okoznak ezzel. Az állat­fajok közül is él itt jó néhány ritkaság. De nemcsak a turisták, a gazdaságok is előlidézhetnek je­lentékeny károkat, ha például er- dőirtáiskor vagy műtrágyázáskor nem tartják be az előírásokat. Tehát az ilyesmikre is figyelnem kell ... Bailasii István, mint régi párttag, aktívan részt vesz az MSZMP helyi szervezetének munkájában, szorgalmával kitűnik a nemzeti park igazgatóságán évek óta meg­szervezett szakmád és idegenmyel- vű oktatási talnfolyamokoim is — állítják róla főnökei. — Szolgála­tának ellátásában példamutató, fegyelmezett, szakmai tapasztala­tát, kitűnő helyismeretét kedve­zően tudja hasznosítani munkáié­ban. Minden alkalommal önfelál­dozó magatartást tanúsított a Bu- gacon sűrűn előforduló erdőtüzek • Hajnal Mihály megvalósítását. Ezt segíti a brut­tó jövedelemszabályozási rend­szer, amire ez év elejétől tértek át, ám alapvetően mégis a dol­gozókon múlik, hogyan sikerül célkitűzéseiket megvalósítani. Ügy tűnik, ezzel sincs gond, aki­alakult törzsgárdára biztonságo­san építhetnek. Az ünnepi köz­gyűlésien tizenöten kaptak ki­tüntetést jó munkájukért, közöt­tük Hajnal Mihály szerelő — alapító tag —, és Vecsey Mihály autószerelő, a Szövetkezet Kivá­ló Dolgozója, Kása József mű­helyvezető pedig a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést vette át. Almási Márta oltásában, és rengeteget munkál­kodik azon, hogy az efféle káro­kat is megakadályozza. A terüle­tét legjobban ismerő, annak ter­mészeti értékeit legjobban meg­becsülő szakemberek közé tarto­zik. — Ilyenkor, nyáron különösen sok a tearudő — moindja a Piro Natura Emlékéremmel kitümtetejtt területkezelő. — Azonban telente juit idő az olvasásra, tanulásra. Hat éve rendszeres résztvevője vagyok a nyelv tanfolyamoknak, így angolul és némeitül egyaránt meg tudom értetni magam a Bu­gacra érkező külföldiekkel... Az erdészház:, ahol Balasi Ist­ván él, a nagyközségtől is csak­nem tíz kilométerre van. Mindez sajátos életvitelt követel, amit — bevallása szerint — boldogan vál­lalt, vállal. Olyannyira, hogy kisi- sé szorongva gondol a múló évek­re, hiszen 54 esztendős, vagyis közeledik az idő, amikor át kell maijd adnia helyét a fiataloknak. — Reménykedjünk, hogy a felnö­vekvő generációk ugyanúgy sze­retik a természetet, s ugyanolyan lellkiiismenetesen védelmezik érté­keit, nrrint a bugaci itertiletkezelő. Koloh Elek A VÁROSFÖLDI DÓZSA MGTSZ nyitott az alábbi címeken: LAJOSMIZSÉN, Telepi út 11., Gémesiéknél. ALSÓLAJOSON 36. Szívóséknál, SOLTSZENTIMRÉN, Arany J. út, Markóéknál, IZSÁKON, Kossuth L. út, Dubeczéknál, KEREKEGYHÁZÁN, Kölcsey út, Szmecskóeknál, HELVÉCIA-MATKÓN, Fő út, S. Juhászoknál, BÓCSÁN, III. kér. 50., Zsikláéknál. tj boltjainkban is árusítunk szemesterményeket, darákat, lucernalisztet, GM V-tápokat és kedvező árú CENTRAL SOYA keveréktakarmányokat. Nagyobb tételt díjmentesen házhoz szállítunk. VÁRJUK VÁSÁRLÓINKAT! N 1227 terményboltokat Emlékérmes természet védő ® Kosa József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom