Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLI. évf. 133. szám Ára: 1,80 Ft 1986. június 7. szombat BAJÁN 300 MILLIÓS BERUHÁZÁS — KIEGÉSZÜLT AZ ÖTÉVES TERV Fejlődik a telefonhálózat A posta és a megye vezetőinek tárgyalása Egy heten kétszer is targyalóasztalra került Bács-Kiskunban a te­lefonhelyzet. Egyaránt jelzi ez a gondok súlyosságát és az elszánt tö­rekvéseket a megoldásra. Kedden az országgyűlési képviselőcsoport ülésén szerepelt a( hírközlés ügye. A felvetések és jelzések terméke­nyítőén hatottak a tegnapi tárgyalásra. Pénteken délelőtt azokban a fejlesztési kérdésekben született döntés, amelyekben nem sikerült megállapodni március 5-én, a VII. ötéves tervi fela'dategyeztetésen. A mostani megbeszélést a Magyar Posta képviseletében dr. Oláh László elnökhelyettes, illetve Bács-Kiskun részéről dr. Gajdócsi Ist­ván megyei tanácselnök vezette. Összesen több mint 350 millió forintot kitevő beruházások jövőjé­ről volt szó. Fontos része ez annak, hogy Bács-Kiskun távlati, 2000-ig szóló távbeszélő-fejlesztési programja alapján minden településen automatizált telefonközpont működhessen. A legfontosabb megállapodás Baját és környékét érinti. A 3u- govica-parti városban 5 ezer ál­lomásos, Crossbar-rendszerű és tovább bővíthető telefonközpont készül el az évtized végére a tervek szerint. Ez a 300 millió forint értékű beruházás, amit számottevő helyi összefogás ké­szít elő, alapul szolgál a góckör­zetbe tartozó települések távhí­vásának későbbi automatizálá­sához is. Kiskunhalast a jövő esztendő elején lehet bevonni a közvetle­nül tárcsázható távhívásba, ami gyorsabb kapcsolásokat tesz le­hetővé a többi között Balota- szálláson, Harkakötönyben, Ke- lebián, Kisszálláson, Tompán és Zsanán is. A végleges automati­zálás — állandó telefonközpont­tal — a következő tervidőszakban valósulhat meg. Az eddiginél korszerűbb, na­gyobb — ezer állomás — kapa­citású központ települ Bácsalmás­ra. Ily módon a fiatal várossal egységes hálózatba kapcsolódhat a közeli Tataháza és Mátételke is. Bácsszőlősön, Csikérián és Kun­baján még ebben az ötéves terv­ben megkezdődnek a fejleszté­sek. A közeli városokkal illetve nagyközségekkel egységes háló­zatba lép Gátér, Csólyospálos, Kömpöc, Kunadacs, Kunbaracs és Ladánybene a következő évek­ben. Ez azt jelenti, hogy Kiskun­félegyházával, Kiskunmajsával, Szabadszállással, Kerekegyházá­val és Lajosmizsével azonos szín­vonalú távbeszélő szolgáltatások- ' ra nyílik módjuk. Végezetül teljessé válik a kecs­keméti körzet automatizálása. Az egységes hálózat része lesz Ballószög és Kadafalva, Helvécia pedig hálózatbövülésnek néz elébe. Orgoványon 200-as állo­máskapacitású központot építe­nek és szerelnek fel összesen 11 millió forintos ráfordítással, amihez fele arányban a posta járul hozzá. Nem mondanak le a tervezett ágasegyházi fejlesztés­ről sem. A tárgyalások eredményeként újabb Bács-Kiskun megyei vá­rosok és községek kapcsolódhat­nak be a gyorsabb nemzetközi és hazai távhívásba. Mindez helyi hálózatfejlesztésekkel párosul, s további igények elégíthetők ki. Tegnap tájékoztatás hangzott el arról is, hogy a posta ígéretes tárgyalásokat folytat külföldi partnereivel egy elektronikus te­lefonközpont beszerzéséről. Ezt szeretnék fölszerelni Kalocsán. Remélhetőleg jövőre érdemben lehet visszatérni a városban és környékén lakók jogos telefon- igényeit kielégítő megoldásra. H. F. KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGNAP Cselekvő együttműködésre van szükség A környezetvédelmi világnap hazai központi eseményét pén­teken Szarvason rendezte meg az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal, a Hazafi­as Népfront Országos Tanácsa és az Országos Vízügyi Hivatal. A város művelődési házában tar­tott ünnepség résztvevőit Pataki István, a szarvasi városi tanács elnöke köszöntötte, majd Maró- thy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese mon­dóit beszédét. — Jóleső érzéssel szólhatunk arról, hogy a magyar állam igen korán felismerte a természetvé­delem fontosságát, rugalmasab­bá tette a szervezetét, az ártal­mak keletkezési helyére össz­pontosította a védekezés eszkö­zeit. A törvény nem a szó szoros értelmében vett védekezést te­kinti a fő feladatnak, hanem az átgondolt, megelőző jellegű kör­nyezet-átalakítást — mondotta Marót.hy László. A továbbiakban a környezet- védelmi törvény megszületése óta elért hazai eredményeket taglalta, majd a VII. ötéves terv időszakának ilyen irányú felada­tairól szólva azt hangsúlyozta, hogy fokozott szigorral kell fel­lépni a környezetkárosítókkal szemben. Elmondta, hogy a kör­nyezetvédelmi alap az előző terv­időszaknál nagyobb központi tá­mogatással, töhb mint 6,5 milli­árd forinttal számolhat. — Az elmúlt tervidőszak egyik tanulsága — hangsúlyozta —, hogy csupán törvényhozási, ál­lamigazgatási eszközökkel nem lehet megoldani a környezeti gondokat, ehhez a társadalom cselekvő együttműködésére van szükség. A tanácsok, a különbö­ző társadalmi szervezetek, a Hazafias Népfront, a KISZ, a horgászegyesületek, a vadásztár­saságok erre megfelelő kerete­ket nyújtanak. Sok százezer em­ber önként dolgozik a természet és a környezet védelmében. Ál­lampolgáraink együttműködési készsége magas fokú és elisme­résre érdemes. Maróthy László beszéde után Ábrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal elnöke több mint nyolcvan, a környezet- védelem területén kiemelkedő munkát végzett állampolgárnak átnyújtotta a „Pro natura” em­lékérmet, illetve az „Emberi kör­nyezetért” kitüntetést, valamint Széchenyi István-plaketteket. (Bács-Kiskun megye kitüntetett­jét: a 3. oldalon mutatjuk be.) ÉPÍTŐK NAPJA Bács-Kiskun megyében az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók ' Szakszervezetének 13 ezer tagja ünnepel ma. Mi a Bácsép- szernek a — felvételünkön látha­tó —, Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet idén el­nyert Április 4. szocialista bri­gádján keresztül köszöntjük őket. A kollektíva jelszava: meny- nyiség, minőség, hűség. Ha válla­latuk igényes kőművesmunkát kívánó épületek felújításán dol­gozik, elsősorban rájuk számít. Kezük munkáját dicséri a meg­újult szabadság-hegyi 47 méter magas tv-torony, a Zeneművé­szeti Főiskola és a kecskeméti Űjkollégium mellett számos la­kóépület. Jelenleg Kiskőrösön szintén lakásépítésen dolgoznak, az első szint födémkoszorúit be­tonozzák. A brigád húsz éve csaknem ugyanebben az összeté­telben végzi a munkát. Mivel ma­guk elé is magasra tették a mér­cét, nehéz közéjük bejutni. A saját nevelésű ipari tanulók kö­zül is csak minden ötödik-hato­dik léphet be soraikba. A LIDICEI EMLÉKMŰNÉL Békenagygyűlés Kalocsán „Lidice község mártírjainak emlékére Kalocsa város békehar­cosai” — ez a felirat olvasható az 1955-ben felállított emlékmű­vön, melyet évről évre megko­szorúznak a csehszlovákiai bá­nyászfalu lerombolásának év­fordulóján. Tegnap az emlékmű­nél tartott nagygyűléssel zárult a béke- és barátsági hónap me­gyei rendezvénysorozata. A magyar és a csehszlovák himnusz hangjai után dr. Gaál István, a városi népfrontbizott­ság elnöke köszöntötte a megje­lenteket, köztük Barabás Miklóst, az Országos Béketanács főtitká­rát, Oldrich Mohelskyt, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság nagykövetségének követ-taná­csosát, dr. Paskay László koad- jutor érseket, az Országos Bé­ketanács tagját, Farkas Józsefet, a Hazafias Népfront megyei tit­kárát. A megnyitó szavak után Barabás Miklós mondott beszé­det. Az Országos Béketanács főtit­kára megemlékezett a negyven­négy évvel ezelőtti megrázó eseményekről, majd arról szólt, hogy Lidice jelképes helye a vi­lág békemozgalmainak. A falu újjáépült, s az áldozatok emlé­kére rózsakertet nevelnek. A li- dicei rózsakert a béke és barát­ság szimbóluma, mint ahogy a kalocsai emlékpark is jelképe a csehszlovák és magyar nép ba­rátságának. Ezután így folytatta: — Nemcsak a hírek gyorsasága miatt érezzük egyre kisebbnek bolygónkat, hanem mert mind egyetemesebb folyamatok része­sei vagyunk. Nincs lehetősége egyetlen népnek sem az elzárkó­zásra. S a legegyetemesebb, min- (Folytatás a 2. oldalon.) (pMMUSBHaSSBBSenMHBS A barátság évtizedei Hadd kezdjem rendhagyó módon e sorokat: sokat és sokszor írunk, olvasunk és hallunk történelmi tudatunk „fehér foltjairól". Arról pél­dául, hogy eleget tudunk-e, és hogy jól tudjuk-e azt, mi­lyen mély, milyen különleges gyökerei vannak a magyar— szovjet barátságnak? Ezek a gyökerek képletesen szólva a fiatal szovjethata­lom első, valóban sorsdöntő hónapjaira nyúlnak vissza. Történelmi tény, hogy az első világháború vérzivatarában Oroszországba került hadifog­lyok százezrei között egyetlen más nemzet fiai sem csatla­koztak olyan nagy arányban és olyan magas számban a forradalomhoz, mint éppen a magyarok. A történelmi ív kezdőpont­ja ez. Évtizedeken mutat ke­resztül ez az ív. A Horthy- rendszer nemzetellenességét és szovjetellenességét egy­mástól elválasztani nem lehet. A Szovjetunió elleni háború­ba való bekapcsolódás a Horthy-rendszer uralkodó osz­tályának legnagyobb bűncse- ; lekménye volt a magyar nép ellen. Több mint másfél évti­zeddel a felszabadulás után az a szovjet hadvezér, akinek csa­patai elsőnek léptek magyar területre, Rogyion Malinovsz- kij marsall, a 2. ukrán front egykori parancsnoka, és ak­kor a Szovjetunió honvédel­mi minisztere, ezt mondotta e sorok írójának: „Több mint hat hónapig keményen harcol­tunk Magyarország felszaba­dulásáért. Csak egy példát szeretnék felhozni annak ér­zékeltetésére, milyen megfe­szített és még a második vi­lágháború történetében is pár­ját ritkítóan nehéz csaták vol­tak ezek: a Magyarország te­rületén harcoló szovjet csa­patok megsemmisítették az el­lenség 14 hadosztályát és 6 dandárját. További 28 egység­nek olyan súlyos veszteséget okoztak, hogy ezek elvesztet­ték létszámuk 50—75 százalé­kát. A hadsereg, amelynek so­raiban születésekor ott voltak az internacionalisták, felsza­badító küldetését teljesítve bizonyította a maga interna­cionalista jellegét." 1945. április 4. és azután szeptember 25. Még fél év sem telt el a felszabadító harcok befejezésétől, és még másfél év volt hátra a párizsi béke­tárgyalásokig, amikor a Szov­jetunió — elsőként a nagyha­talmak közül — ismét felvet­te a diplomáciai viszonyt Ma­gyarországgal. A kommunista párt lapja, a Szabad Nép ve­zércikkében így írt: „A fegy- verszüneti szerződés megköté­I sétől az ismételt élelmiszer- és üzemanyag-segítségig, a szovjet—magyar kereskedelmi szerződésben számunkra biz­tosított komoly előnyökig, ha­difoglyainknak még a béke­kötés előtti hazaengedéséig számos bizonyságát láttuk an- tak, hogy a szovjet kormány nem úgy kezel bennünket, mint a tegnapi ellenséget, ha­nem úgy, mint a mai és a holnapi barátot. Most... a Szovjetunió, a világ egyik ve­zető nagyhatalma, jogilag is elismeri a magyar kormányt, mint Magyarország képvise­lőjét." Különösen nagy jelentősége van a két párt viszonyának, a két ország vezetői közötti kapcsolatoknak. Ennek új di­menziói felé mutatott utat az SZKP XXVII. kongresszusa is. Ennek a kongresszusnak az alapgondolata az volt, hogy a szocializmus mindenekelőtt gazdasági teljesítményével gyakorol hatást a világfejlö- dés menetére, s ezen belül a minőségi tényezőnek van kü­. V lönleges szerepe. Nem kerül­hette el a figyelmünket, hogy nagyon sok olyan kifejezés, kategória hangzott el a kong­resszusi teremben, amely ne­künk is nagyon ismerős. En­nek a kongresszusnak tapasz­talatai ismételten arról győz­tek meg bennünket, hogy párt­jaink között a társadalmi fej­lődés és a nemzetközi viszo­nyok fő kérdéseiben teljes a nézetazonosság, kapcsolatain­kat az egymás iránti tiszte­let és megértés vezérli. A meg­oldásra váró gazdasági-társa­dalmi problémáink alapvetően azonos jellegűek, útkeresé­sünkben, törekvéseinkben egy­re több a közös vonás. Pártjaink eddig is a meg­értés szellemében kezelték a sajátos megoldásokat, kölcsö­nösen tanultunk egymás ta­pasztalataiból, de mindennek a kongresszus nyomán még jobbak lehetnek a feltételei. Ez jutott kifejezésre pártunk főtitkárának és Mihail Gorba- csovnak akkor, a kongresszus idején tartott találkozóján is. Kádár János elvtárs akkor nemcsak a szovjet külpolitiká­nak a világ atommentesítésé­re irányuló nagyszabású kez­deményezéseit biztosította közvéleményünk támogatásá­ról, hanem nyomatékkai han­goztatta: Mi örülünk annak, és üdvözöljük azt, azokat a fo­lyamatokat, változásokat, ame­lyeket a XXVII. kongresszus tükröz. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a Szovjetunió fej-. lődése felgyorsuljon, hatéko­nyabbá váljék, az egész or­szág minden tekintetben kor­szerűbbé váljék. Ez követke- zik elveinkből, barátságunkból és szolidaritásunkból; saját nemzeti érdekünk is ez, hi­szen ha a Szovjetunióban jól vagy jobban mennek a dol­gok, ez nemcsak a szovjet emberek életét könnyíti meg. A barátság hétköznapjai új kérdéseket vetnek fel, ame­lyekre a kor igényeinek meg­felelő válaszok születnek. Ha­zánk legfőbb energiaszállítója a jövőben is a Szovjetunió lesz, energiaszükségletünknek csaknem a felét innen fedez­zük. N épgazdaságunk számá­ra kulcsjelentőségű: a már ismert egyezmény szerint, Jamburg üzemelése nyomán, fokozatosan növelve a meny- nyiséget, 1989-től a Szovjet- , uniótól a már korábban rög- | zített tételen felül húsz esz- tendőn át évi kétmilliárd köb­méter gáz érkezik Magyaror­szágra. Hazánk mind a jam- burgi gázvezetékhez, mind a kaszpi-tengeri olaj- és gázle­lőhelyek kiaknázásához gépe­ket, berendezéseket szállít, s a Kaszpi-tenger mellékén a ter­melésbe és az infrastruktúra kialakításába magyar építők, szakértők kapcsolódnak be, számuk megközelíti majd az ötezret. Az úi együttműködési for­mák közé tartozik a közvetlen vállalati kooperáció. Erre a legfrissebb példa a bábolnaiak és a sztavropoliak megállapo­dása különféle kutatások, kí­sérletek végzésére. Meggyorsítani a tudomá­nyos-műszaki fejlődést, ered­ményeinek gyakorlati alkal­mazását, ésszerűbben fel­használni az erőforrásokat — a két ország közös feladata ez, amelyet a fokozott minő­ségi követelmények diktálnak. E feladatokat teljesítem úgy lehet, ha minden eddiginél jobban élnek a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeivel, új formákkal gaz­dagítják azt. Ez a válasz a kor kihívására, s ez egyszerre szol­gálja a magyar és a szovjet érdekeket épp úgy, mint a szocialista közösség egészének érdekeit. Vajda Péter HBMBUHHHI MAGYARORSZÁG—KANADA 2-0 Válogatottunk győzelemmel folytatta Mexikóban A MÉRKŐZÉS JEGYZŐKÖNYVE Irapuáto,' 14 ezer néző. Vezette: A1 Sharif (szíriai). Partjelző: Bam- bridge (ausztrál), Betrovics (jugoszláv). Magyarország: Szendrei — Sailai, Kardos, Garaba, Varga, Burcsa, Nagy, Détári, Kiprich, Bognár, Esterházy. Kanada: Lettieri — Lenarduzzi, Wilson, Ragan, Bridge, Valentine, Gray, Vrablic, Samuel, James, Normann. Csere: Burcsa helyett Róth a 30. percben, Wilson helyett Sweeny a 41. percben, James helyett Segota az 54. percben, Nagy helyett Dajka a 63. percben. Gólszerző: Esterházy a 3., Détári a 76. percben. Sárga lap: Sweeny, Lenarduzzi. Kiállítva: Lenarduzzi, a 86. percben. Kitűntek: Garaba, Détári, Bognár, illetve: Bridge, Valentine. A magyar szurkolók nagy iz­galommal várták, hogy válogatot­tunk tagjai kiheverték-e az első mérkőzésen elszenvedett nagy­arányú vereség okozta sokkot. Nos, az első percekben úgy1 tűnt, hogy nemcsak helyrerázódott a csapat, hanem még tanult is a szovjet együttestől: a második percben megszereztük a vezetést. Kiprich kapott remek indítást Détáritól, beadása egy kanadai lábról Esterházy elé pattant, aki fordulásból a bal alsó sarokba lőtt. 1—0 a magyarok javára. Ezután válogatottunk teljesen lelassította a játékot. Szinte nem is történt említésre méltó ese­mény az első negyvenöt percben. A magyar együttes „ráült” az eredményre, s így meglehetősen unalmas, szürke volt a játék. Fordulás után sem sokat vál­tozott a helyzet. A .magyarok rendkívül idegesítő taktikát vá­lasztottak: többnyibe a saját tér­felükön adogattak, s néha az az érzése támadt az embernek, hogy mindkét csapat egyfelé támad, ugyanis válogatottunk „akciói­nak” végállomása legtöbbször a portás Szendrei volt... Pedig, ha kicsit nagyobb elán­nal játszottak volna Détáriék, akkor többgólos magyar győze­lem is születhetett volna. Bizo­nyítja ezt, hogy a 76. percben növelték a mieink az előnyt. Ek­kor Détári pompás átadása után Kiprich húzott kapura, lövése Lettieriről kipattant, s az érkező Détári egyből a hálába továbbí­tott, 2—0. Egyáltalán nem játszott jól a viliágbajnokság második mérkőzé­sién a magyar csapat. Túlságosan hamar próbálta meg húzni az időt, is ez cseppet sem nyerte meg a (mexikói szurkolók tetszését, többször is füttyel, jutalmazták a helyiek a magyarok „antifutball- jáit”. Ám a lényeg ezúttal a győze­lem volt, s ez sikerült is. Megvan a hőn áhított két pont, s most már viszonylag nyugodtan készül­hetnek a Mezey-legények a fran­ciák elleni, mindent eldöntő ösz- szscsapásra. Erre a kilencven percre sokkal jobb teljesítepén,nyel kei! kiruk­kolnia a magyar csapatnak, mert cs.af< a győzelem jelenthet biztos továbbjutást

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom