Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-05 / 131. szám

• • PETŐFI NÉPE • 198#. június 5. SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Hombáredény A kerámiamüvesség emlékei a Duna—Tisza közén cimmei idő­szaki kiállítás nyílt a kecskeméti Katona József Múzeumban. Eb­ből az alkalomból minden hónap­ban bemutatunk egy értékes ré­gészeti leletet, áttekintést adva évezredek agyagmüvességéről. • Mintegy hétezer évvel ezelőtt a Kárpát-medence területére dél­keleti irányiból új népesség hatolt be, amely magával hozott koráb­bi hazájából egy sor olyan új ismeretet, amellyel az itt talált őslakosság még nem rendelkezett. Az új ismeretek közül talán a legfontosabb a földművelés, a ga­bonafélék termelése volt. Jog­gal nevezhetjük éppen ezért e jö­vevények megtelepedésével kez­dődő időszakot hazánk területé­nek történetében új korszak haj­nalának. Minthogy azonban írott forrás e sokévezredes távolságból nem maradt ránk. így .nevüket nem ismerjük, s múltjukról is csupán régészeti leleteink mesél­nek. Megkülönböztetésül a későb­bi időszakoktól a tudomány neo- litikumnak, úagyis csiszolt kőkor­szaknak hívja e periódust. Mesélnek tehát a földből ki­ásott leletek a hétezer éve itt élt emberek életéről'. De vajon miről árulkodnak, s egyáltalán, milyen ■tárgyak kerülnek elő, amelyek évezredekkel élik túl készítőiket? A neolitikum emberének elsősor­ban településeit ismerhetjük meg az ásatások során. Temetkezése­ikről jóval kevesebbet tudunk. Házaikban, gödreikben száz- és ezerszám fordulnak elő gazdagon ...eleitől fogva Mocsár Gábor legújabb köny­ve nem önéletrajz, nem vissza­emlékezés, nem memoár, nem ■napló, nem családi regény, hanem — mint az író is jelzi — irodal­mi önéletírás. De talán ponto­sabb lenne,' ha történeteknek, mesének irta volna. Mert nekem, amikor Mocsár könyvét olvas­tam, hajdanvolt pásztor nagy­apám jutott eszembe, akinek csudás történeteit ámulva hall­gattuk - legéijykoráról, az első háborúról, gorlicei áttörésről, Doberdórói és a civilként megélt második világháborúról. Azokról a megtörtént dolgokról, amit át­élt egy egyszerű ember — itt a Kárpát-medencében. Ilyen „me­se” az .......eleitől fogva”. M égis több ez a kötet, mint nagyapám esti történetei, mert olyan írástudó ember tollából született, aki „akár akarta, akár se, résztvevője s kivételes egyé­ni szerencséjének köszönhetően, túlélője volt a ma is alig érthe­tő nemzeti sorsfordulóknak, illik tehát tudnia, hogyan történt, miért történt, ami történt”. En- ■oek az „illik”-nek eleget is tett a hatvanon túli szerző, mert do­kumentumokat forgatott, érvelt, vitázott, és nem pusztán emléke­zetét faggatta, amikor papírra ve­tette saját és kortársai sorsát. Mocsár Gábor (Nyírmártonfal. va, 1921. február 24.): író, újság­író. A Fémipari Szakiskola el­végzése után gyári munkás. Ezekkel a mondatokkal kezdődik a Magyar irodalmi lexikon szer­zőről írt címszava. A szikáran fogalmazott szöveg — műfajá­nak megfelelően — a lényeget elmondja az íróról, de szinte sem­mit az emberről. Ezt csak Mo­csár csudás történeteiből tudhat­juk meg. Rajta kívülálló hatalmak, erők irányították élete pályáját, és mint írja, belemenetelt a há­borúba. „Közvitézként” vett részt századunk második, nagy, em­bert próbáló, életeket követelő fegyveres küzdelmében. Hadi­fogság, hazatérés. Több száz­ezer ember sorsa volt Mocsár Gáboré. Semmi különös nincs ebben a sorsban, és ettől külön­leges ez a könyv. ■» Mocsár elemzői gyakran jel­lemzik őt így: előadásmódját sza­tirikus és humoros ábrázolás te­szi színessé. Most is felvillan a szerző ilyen tulajdonsága. De nem tud, nem is akar humoros lenni, ha történél műnkről van szó. A század históriájának fontos és sokat vitatott, mondhatjuk azt ts, hogy ma is neuralgikus pont­jairól is szót ejt. (A tizenkilen- ces tavasz és fogadtatása, a tria­noni béke, az angyalföldiek és csepeliek két háború közötti éle­te, a kassai bombázás satöbbi.) Vitatták Mocsár véleményét, amikor folyóiratok közölték e könyv részleteit. Vitatni is fog­ják. Ez így jó, de vitathatatlan Mocsár érdeme abban, hogy leg­újabbkor i történelmünk néhány fordulópontjára ismét ráirányí­totta a lelkiismeret reflektorát. Vitán felüli szándék vezéreli akkor, amikor íróként kérdez rá néhány olyan eseményre, ame­lyet kevésbé ismerünk. Miért díszített agyagedények töredékei, olykor ép kerámiák is. Szépérzé­küket dicsérik a festett, a plasz­tikus, a karcolt díszek. „Agyag­isteneik" a korabeli hitvilág be­szédes emlékei. Az agyagfelhasz­nálás sokrétűségét bizonyítják u kecskeméti kiállításon látható hálónehezékek és más használati tárgyak. Az edények gazda# tör­ném alakult meg az első magyar légió, a Kossuth-dandár? Az első magyar hadsereg miért vergő­dött gazdátlanul és értelmetlenül? A „nem cselekvés drámájának”, Horthy ostobán sikeredett kiug­rási kísérletének mi volt az oka? Természetesen a kérdésekre ke­resi is a választ. Lehet, hogy nem találja meg pontosan, de közben azokat a tanulmányokat, vissza­emlékezéseket is felhasználta, amelyek az ő sorsát világították meg — felülről! Az egyszerű ma­gyar állampolgár történelme ez a könyv. A már említett lexikon így folytatja a Mocsár Gáborról ir­taidat: „a felszabadulást köve­tően újságíró lett; a Szabad Nép munkatársaként dolgozott 1956 végéig. 1962—63-ban az Alföld című irodalmi folyóirat főszer­kesztője, s a debreceni írócsoport titkára volt.” Majd az eddig meg­jelent jelentős munkáit szedi sorba, amelybe most már bele­tartozik az .......eleitől fogva” is. ( Magvető Könyvkiadó, 1986.) Komáromi Attila A pénz szaga Nem lenne tanulság nélküli Moldovát napilaphoz szerződ­tetni. Tudósításaiból rögtön kide­rülne, hogy a történetesen most fölavatott szobor (például) szép ugyan, ám a járdákat csak addig csinálták meg körötte, amíg el­látnak az illetékesek, s hogy a környék lakói a szobor helyett — ha rajtuk múlott volna — inkább padokat és ivókutakat szerettek / J I ) Aztán a Columbia nem l 1 V hosszabbítja meo a szer­ződését és kezdetét veszi a ki­lincselés. Az ügynöke szerez néki egy apró szerepet a Szerelmi bol­dogság című filmben, amelynek Groucho Marx a főszereplője. Van benne egy filmtörténeti pil­lanat — először látható mozi­vásznon csípője hires ringása. Fergetegesen mulatságos pilla­nat — Groucho Marxhoz becsön­get egy idegen lány és ö tűzbe (N. Mailer: Marilyn — Coronet -■ Kiadó, 1914; — magyar fordítása isss-ban jelenik meg a Corvina Kiadónál. Ebből közlünk részle­teket.) • Fél méter magas hombáredény a neolitikumból. (Fotó: Kiss Béla) mavilága ugyancsak tanúskodik funkciójuk változatosságáról. A nagyméretű (gabonatároló) edé­nyek gyakori feltűnése például az élelemtermelő életmód elterje­déséről árulkodik. Kulcsár Valéria volna — azaz: Moldova a való­ság teljességét ábrázolná a szo­borügyben, nemcsak azt a kis szeletet, melynek vizsgálatára a helyszínre küldték, Mert ezt teszi, amióta csak ri­porterként dolgozik (a riport, eredetileg, jelentés volt), min­dent észrevesz, s illő módon a helyére rak — legújabb könyvé­ben, a kamionosok életét bemu­tató A pénz szaga című kötetben is. Úgy általában a kamionoso- kat a devizamérleg oldaláról kö­zelíti meg (pl. a Híradó), a nép pedig a pénzkereset felől. Moldo­va pedig az anyósülésről teszi közzé tapasztalatait, nem rejtve véka alá: a pénznek ára van. E meglehetősen banális megállapí­tás sok ezer kilométer út meg­tétele után született, azt köve­tően, hogy szerzőnk megjárta Moszkvát és Malmot, Olaszorszá­got és Törökországot, olyan jár­műveken, amelyek egyfelől a ma­gyar ipart dicsérik (Rába), ám amelyek másfelől a magyar ipart bírálják (ugyancsak Rába), hisz fapadosak csak mondjuk a Vol­vóhoz képest, amelyben a sofőr­ülést — a munka helyszínét! — tucatnál több helyzetbe lehet ál­lítani, hogy -ne rázza ki a sofőr gyomrát... Fölösleges és haszontalan töb­bet írni e könyvről: olvastatja magát anélkül is, mind a 394 ol­dalon. Aligha lehet jobbat mon­dani írói alkotásról, ha kijelent­jük: dupla ennyit is szívesen ol­vastunk volna ugyanerről, ugyan­ettől. De hát Moldova írt egyál­talán rosszat... ? (Magvető, 1986.) Ballal József jön a fenekétől —, Izgalmában kettéharapja a szivarját. — Na, mi a bibi? — kérdezi Groucho Marx. — Folyton férfiak járnak a sarkamban — feleli Marilyn, majd távozik. Az egyik mellény­zsebében Mae West, a másikban Jean Harlow. De közben remény­telen helyzetben van. Eddig két­szer volt szerződése, kétszer bon­tották fel, és már lassan huszon­három éves lesz, míg Elizabeth Taylor, aki pedig négy évvel fia­talabb nála, már híres színész­nő. Beleadja hát ébbe a riszá- lásba minden csábítási tudomá­nyát, a sarjadó „camp-művészet" karikatúráig menő túlzását — ŐSI DIÁKVÁROSOK TALÁL KOZÓJA KECSKEMÉTEN Őszi seregszemle Három esz­tendővel ez­előtt három ősi diákváros kez­deményezé­sére országos találkozót ren­deztek Debre­cenben. A ha­gyományt azóta sem szakították meg, tavaly Sopronban adtak egymásnak randevút .a fiatalok. »* idén ősszel pedig Kecskemét­re sereglenek majd a diákok. Mintegy hatszáz résztvevőre szá­mítanak a rendezők. Városonként negyvenöt tanuló képviselheti a hajdani elődöket, s tiszteletkép­pen emléküknek is adóznak, oly­módon. hogy az ősi diákhagyo­mányokat felelevenítik az alkal­mi színpadokon. Az ősi diákvárosok találko­zóját szeptember 19. és 21 között tartják a megyeszékhe­lyen. Az ünnepélyes megnyi­tó szeptember 19-én, pénte­ken este nyolckor lesz. Utána az Erdei Ferenc Művelődési Központot vehetik birtokuk­ba az érdeklődök, ahol forgó- színpadszerűen rendeznek programokat. Fellép az Ars Légió, a Dokk, a Ragtime együttes, Nagy Bandó András humorista, Borsányi Irén. Varga Kata előadóművészek Bocsa Ferenc pol-beat énekes és a Defekt duó. Lesz tánc­ház, táncverseny, filmvetítés. Egy nappal később konfe­renciát rendez a KISZ Kecs­keméti Városi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa — akik pályázatot is hirdettek diákok, tanárok, kutatók számára — a követ­kező témakörben: diákélet, diákhagyományok a felvilá­gosodás és a reformkor idő­szakában. Az előzetes pályá­zat eredményét is ekkor hoz­zák nyilvánosságra. Ugyan­ezen a napon, délelőtt, a Do- mus parkolójában diákmajá- lis színesíti az eseményekét tanyaszínház, MHSZ-bemu- tató, kirakodóvásár várja majd a közönséget! Délután lépnek dobogóra az ország hét ősi diákvárosának képvise­lői. (A találkozóra öisszeállt diáktanács ítélkezik a pro­dukciók felett.) A találkozó harmadik, utol­só napján éjjel kettőtől non­stop vetélkedő lesz, s nem sok idejük marad az alvásra a diákoknak, hiszen reggel fél kilenckor már túrára indul­nak Bugacra. A kecskeméti seregszemlére megjelenik egy alkalmi kiad­vány is, melyben sorra be­mutatkoznak az ősi diákváro­sok — Debrecen, Sárospatak. Sopron, Pápa, Pécs, Eszter­gom ás Kecskemét. Ezúton hívjuk fel a tanulók, tanárok figyelmét arra, hogy — mél­tó tiszteletdíj ellenében — komponáljanak indulót az -ősi diákvárosok találkozója ide­jére. A „szignálokat” a KISZ Kecskeméti Városi Bizottsá­gára kell eljuthatni. „Gyere hátulról, a tiéd vagyok" — dalolja ringó csípője. Egy szö- szi, aki ezt is tudja, a hatalom legmagasabb tornyaira függeszti a tekintetét; nem csoda, hogy Kargernek nem 'kellett. Ez a lány dinamit volt. Csakhogy ebben a jelenetben az ördöggel jegyezte el magát. Johnny Hyde, a jónevű ügynök egy magánvetítésen látta a fil­met; nem sokkal utána pedig meg is ismerkedett Marilynnel, majd fölhívta telefonon Liptont. hogy átvenné tőle a lány képvi­seletét. Ettől a perctől kezdve Hyde irányítja a karrierjét, min­den egyes hollywoodi stúdióveze­tő figyelmét felhívja a lányra, és elintézi, hogy ő utazzon New Yorkba, a Szerelmi boldogságot reklámozni, ahol ahhoz képest, hogy végtére is csak ismeretlen sztárpalánta egyelőre, akinek csak egy röpke, félperces jelene­te van a filmben, nagyon jó saj­tót kap, mindkét kezében há­rom-három tölcsér fagylalttal fényképezik a forró New York-i utca napsütésében, otthon Holly­woodban viszont még évekig csak szexbomba (?) lesz, az a táncoló seggű lány, egy kis ringyó, ,,ki­ből csak úgy fröcsköl a szex", akit senki sem vesz komolyan: bizony meg kellett fizetnie azért a ringó járásáért, mert ez volt az oka, hogy a stúdióvezetők nem akarták elhinni neki, hogy iga­zi színésznő, ezért kapott csupa olyan szerepet csak, amikbe las­T) ebrecen félé a reggeli ^ gyorson a kerekek egy­hangúan ismétlődő zakatolá­sa elringatott könyvem fö­lött, s azt hittem, csak a monoton ismétlődés okozta érzé­ki csalódás játszik velem, hogy mindig ugyanazt a szót vélem hallani: Eszméletlen — eszmé­letlen — eszméletlen — zakatolt egyre fülembe. De aztán fölesz­méltem, megdörzsöltem a szeme­met, s láttam, hogy nem álmo­dom: irattáskás jogászféle ült velem szemben, valami tárgya­lásra utazhattak, s folyt tovább az álombéli szöveg: — Eszmélet­len, mennyien voltak az áruház­ban, — Majd: Eszméletlen, mit összelopkodnak az építkezésen. — Ezek után azon már nem is, le­pődtem meg, hogy ,.a szomszé­dos bőrgyárból eszméletlen sza­gok áradtak”. S hogy ne higgyem, valami egyéni nyelvhasználatról van szó, a vonat folyosóján fiatalasszony mesélte útitársnöjéne'k: „Eszmé­letlen ám, ahogy el van hanya­golva a környék; a fákat a gye­rekek mind kicincáliák. aztán ha az ember rájuk szól, elmondják mindennek”. Néhány nap múlva egy mér­nök családnál találkoztam a bű­vös szóval a félelmetes, s az az nem igaz kifejezések mellett. Amiből nem volt nehéz megál­lapítanom, hogy újabb, minden­re jó töltelékszó burjánzott föl anyanyelvűnk berkeiben, azzal a különbséggel, hogy a többi túl­zó értelmű, mindent pótló Jolly Joker-szóval szemben ennek ér­telme sincs, legalábbis abban a vonatkozásban, ahogyan manap­ság használják. Mert az. hogy „Félelmetes, mennyi az autó csúcsidőben a főutakon” — logi­kus és értelmes, legföljebb ak­kor kezd a szó nevetségessé vál­ni, ha unos-untalan mindenre ezt használják, arra is. ami cso­dálatos, nagyszerű, elképesztő: „Félelmetes, micsoda' techniká­val dolgoznak már a sztereomo­san-lassan belehalt, igen. az ör­döggel kötött szerződést abban a filmben — aligha az elsqt életé­ben. Ebben az időszakban készíti róla Tom Kelley azokat a híres aktfotókat egy falinaptár szá­mára. A Zolotownak adott-inter­júban Kelley azt mondta róla. „kecses volt, mint egy vidra, és hihetetlen természetességgel vo- naglott. Ahogy az utolsó ruhada­rabját is levetette, egyszerre el­szállt minden félszegsége." A szerződést, amelyben hozzájárult a képek publikálásához, Mond Monroe-ként irta alá. A fényké­pész: „Mondhatom magának, so-» ha még nőt nem fényképeztem, akiből úgy áradt volna a szex, mint Maruyn Monroe-ból.” A fel­vételeket nézegetve megállapít­hatjuk, hogy a teste tökéletes ál­lapotban van. Ó, azok a catalinai súlyzók! Egyébként ötven dollárt kapott a képekért, amit mindjárt be is fizetett a kocsija részletei­re, és nyilván lezárt ügynek te­kinti az egészet. Sokkal . fonto­sabb a számára, hogy Johnny Hyde határozottan érdeklődik iránta. Hyde az egyik legnagyobb ügy­nök a városban, „közszeretetnek" és „köztiszteletnek" örvend. Hyde — Elia Kazan szavaival — „tö­mör” ember volt, „alacsony és köpcös, de nem volt benne sem­mi puhaság, és valahogy minde­ne nagynak látszott. Azonkívül pedig még modora is volt. A hol­lywoodi fontos emberek közül Eszméletlen zik”, „Félelmetesen szép Botticel­li Vénusza”. De az elképesztő helyére tett eszméletlen teljesen értelmetlen: „Eszméletlen, micsoda techniká­val dolgoznak”. Legföljebb „ész­bontóit, észvesztő"-1 lehetne itt mondani — vajon nem ebből szü­letett meg az eszméletlen? Föl is vetettem ezt: a házigaz­da mosolygott, mintha félig iga­zat is adott volna, de aztán za­vartalanul folytatta úti élmé­nyeit: „A vásárcsarnokokban gyümölcsök, dinnye, gránátalma. eszméletlen mennyiségben .., S a halpiac ... eszméletlen bűz!" Vártam, hogy eszméletlen rogyott le tőle a vásárcsarnok kövére. De nem ... Velem indult meg a szoba: s ha jön még egy eszmé- letlen, bizonyos, hogy eszmélet­lenül terülök el a parketten ... Szerencsére, erre már nem ke­rült sor, mert az idő elszaladt, megittuk a János-áldást. vettem a kabátom, elköszöntünk. Otthon aztán, üdülésül, bekapcsoltam a rádiót. Ilyenkor késő este nin­csenek nyelvművelő adások, nem is azt vártam. Jeles pantomim­színházunk vezetőjével folyt a párbeszéd a kulturális rovat­ban, mikor fölkaptam a fejem: „eszméletlen, heroikus küzdel­met kellett folytatni a közön­ségért ...” — nyilatkozta a kér­dezett. Megszédültem, s attól tartottam, hogy elveszíteni az eszméletem. De szerencsére zene vágott közbe. Aztán valaki a hí­res külföldi táncdalénekesről be­szélt, akinek itt be nem muta­tott műveiből „eszméletlen, tö­mény szexualitás árad”. A többit nem hallottam. Mikor eszmélet­lenségemből magamhoz tértem, csörgött a telefon. — Mi van ve­led? Eszméletlen, hogy már mió­ta csöngetlek! — Elnézést, esz­méletlen voltam — dadogtam. — Eszméletlen?! De mitől? — Ép­pen attól! Szilágyi Ferenc azon kevesek közé tartozott, akiknek volt stílusa." Első találkozásukra a Palm Springs-i Racquet Clubban került sor. „Megittunk egy pár italt, ét beszélgettünk... Érdeklődéssel hallgatta, amit mondtam .., Az­tán mondta, hogy belőlem még nagy sztár lesz. Emlékszem, én csak nevettem, és azt mondtam, hogy egyelőre nem úgy fest a dolog, mert ebben a hónapban például annyit sem kerestem, hogy a telefonszámlát ki tudjam fizetni. Amire ő azzal felelt, hogy Lana Tűmért is ő fedezte fel, és hogy bennem még több is van, mint Danában, és biztos, hogy többre is fogom vinni nála." Hyde-nak volt összehasonlítási alapja. A többi, általa felfedezett sztár között olyan nevek van­nak, mint Betty Hutton, Bob Hope, Esther Villiams és Rita Hayworth. Továbbá az 6 irodája képviselte AI Jolsont. Filmgyári nagyfőnökök, mint Darryl Zanuck és Dora Schary, Don Hartntan a Paramounttól, meg Jack Varner, mind régi cimborái voltak, ha épp nem civakodtak vele a szí­nészek szerződései miatt: Hyde ugyanis nemcsak ügynöke, de személyes jóismerőse is volt a klienseinek, „golfozni járt velük, tanácsokat adott nekik anyagi meg nőügyekben, és ölre ment a kedvükért a stúdióvezetőkkel". Sót, még együtt ivott is velük. (Folytatjuk.) (Bart István fordítsa«) ÜNNEPI KÖNYVHÉT FARAGOTT SAKKFIGURÁK —k —r A Győrött élő és alkotó Csollány Rudolf népi iparművész, a népművészet ifjú mestere számos kül- és belföldi kiállítá­son aratott sikert. Jelenleg óriás sakkfigurákon dolgozik, amelyek mérete meghaladja a 65 centimétert. A DUNA—TISZA KÖZE KERÁM1AK1NCSE1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom