Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLI. évf. 151. szám Ára: 1,80 Ft 1986. június 28. szombat ms ,2s TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET Állami Ifjúsági és Sporthivatal Az Elnöki Tanács ülése ________________ K ÉP HANG a rádió és a televízió műsora szombattól jövő vasárnapig. (5—6. oldal) • Jelenet A friss széna hódí­tó Illata című NDK filmvígjá­ték búi. (Kedd, tv 1.: 9.35.) Pénteken ülést tartót^ a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa. Losonczi Pál elnök tájékoztat­ta a testületet Canaan Sodindo Banana-nak, a Zimbabwei Köz­társaság elnökének hivatalos, ba­ráti látogatásáról és Kenan Ev- rennek, a Török Köztársaság el­nökének hivatalos látogatásáról, amelyek a közelmúltban történ­tek. Az Elnöki Tanács megállapí-. tóttá, hogy C. S. Banana elnök látogatása hasznos, eredményes volt, és fontos láncszemét jelen­ti a felső szintű érintkezések, a gyorsan, fejlődő politikai kapcso­latok rendszerének. A látogatás jó alkalom volt arra, hogy a felek kicseréljék véleményüket a nemzetközi békéről és a biz­tonság kérdéséiről, különösen az Airi kában végbemenő folya­matokról, mindenekelőtt e föld­rész déli térségének legutóbbi fejleményeiről. A mostani ma­gas szintű megbeszélések is ki­fejezésre juttatták, hogy a leg­fontosabb nemzetközi kérdések­ben Magyarország és a Zimbab­wei Köztársaság álláspontja megegyezik vagy közel áll egy­máshoz. Az eddig is jól fejlődő kapcsolatok alapján további le­hetőségek vannak a két ország közötti együttműködés fejlesz­tésére, főképpen a gazdasági és kereskedelmi, kölcsönösen elő­nyös formák bővítésével. Kifeje­zik ezt azok az egyezmények is, amelyeket a látogatás és a tár­gyalások eredményeképpen a két ország — erre felhatalmazott — képviselői aláírták. A Kenan Evren török köztár­sasági elnökkel folytatott szívé­lyes légkörű megbeszéléseken véleményt cseréltek a nemzetkö­zi helyzet legfontosabb, idősze­rű kérdéseiről, a nemzetközi biz­tonságot és a békét fenyegető ve­szélyek elhárításának szükséges­ségéről, a különböző társadal­mi rendszerű országok együtt­működésének lehetőségeiről. Át­tekintették a Magyar Népköz­társaság és a Török Köztársaság kapcsolatait, az együttműködés (Folytatás a 2. oldalon.) TERMELÉSI RENDSZEREK A MÁSODVETÉSÉRT Havasi Ferenc és Branko Mikulics megbeszélése BELGRAD Havasi Ferenc, az MSZMP PB tagja, a KB titkára, a JKSZ XIII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetője pénte­ken délelőtt Belgrádban találko­zott és megbeszélést folytatott Branlko Mikuliecsal, a jugoszláv kormány elnökével, akinek átad­ta a magyar párt- és állami veze­tőik üdvözletét. A szívélyes és baráti légkörű beszélgetésen kölcsönösen nagy­ra értékelték a két párt és ál­lam közötti bensőséges kapcso­latokat, s véleményt cseréltek to­vábbi sokoldalú fejlesztésük le­hetőségeiről. A többi között ki­emelték, hogy a gazdasági együtt­működés erősítése során az áru­csere-forgalom bővítése mellett különös figyelmet kell fordítani a termelési kooperáció fokozásá­ra Hangsúlyozták, hogy a magyar- országi horvát, szlovén és szerb, illetve a jugoszláviai magyar nemzetiségnek az összekötő híd szerepét betöltve a két nép kö­zötti bizalom és barátság szilár­dítását kell szolgálnia. A találkozón áttekintették a legidőszerűbb nemzetközi, fő­ként világgazdasági kérdéseket is. Az MSZMP KB küldöttsége, pénteken felkereste a belgrádi emlékközpontot, ahol virágcsok­rot helyezett el Joszip Broz Tito sírján. DUNA-TISZA KÖZI AGRÁREXPORT 6 A Hun- garofruct megyei ki- rendeltsége évente mintegy 30—32 féle terméket exportál. Felvételünk a kasrfiol- szezonban készült, ebből csak 3 ezer 700 kilogram­mot küldhették Finn­országba. Akadozó szállítások Még néhány nap és vége 1986 első felének. Nem könnyű időszakot zár az ország és Bács-Kiskun megye agrárágazata. Az oly fontos export akadozott. Az Európai Gazdasági Kö­zösség — újonnan belépő tagjai miatt is — mind nehezebben elhárítható korlátokat állított. Bizonyos árucikkek esetében a szocialista országok fogadókészsége is csökkent. Az atomreaktor-szerencsétlen­ség a primorszezon kellős köze­pén történt. A hajtatott zöldsé­gek exportja hetekre teljesen le­állt. Ezért az eladhatatlan — gyor­san romló — termékek egy ré­szét a felszedés előtt, illetve a felvásárlás után a termelők és a felvásárlók kárára meg kellett semmisíteni. Ezt némileg mérsé­kelte az intervenciós alapból jut­tatott kártérítés. A szőlő-, a bor- és gyümölcs- ágazatokban az üzemi telepítési kedvet, a termelői magatartást kedvezőtlenül befolyásolta az ér­tékesítési bizonytalanság. A szo­cialista országok csökkentették importjukat. Nyugatra pedig szin­te csak az olcsóbb, úgynevezett lédig bort szállíthatjuk. Az exportszünet az élő állatok esetében kisebb kárt okozott, hi­szen a túltartás költségei még mindig alacsonyabbak, mint a megsemmisítés okozta veszte­ség. A nyúlnál egy teljes felvá­sárlási ciklus kimaradt. A fel­dolgozott árut pedig fagyasztva, csak alacsonyabb áron tudták értékesíteni. A vállalatok, a külkereskedők­kel együtt, az embargó miatt le­állított termékeknek igyekeztek más piacot keresni. A Kecske­méti Baromfifeldolgozó Válla­lat, az egyik legjelentősebb ex­portáló üzemünk május végéig az elmúlt esztendeinél 14 száza­lékkal több, 4804 tonna termé­ket Indított útnak határainkon túlra. Az idei első öt hónap ada­tait összehasonlítva a tavalyiak­kal: 10 százalékkal csökkent a tőkés export, a szocialista pedig 124 százalékkal nőtt. A libamáj­szállítások jól indultak, hiszen május végéig 8 százalékos előre­lépést könyvelhették el. Ebből az értékes áruból jelenleg 41 ton­na várja, hogy vevőre találjon. (További képes beszámolónk a 3. oldalon.) KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE Küldöttválasztó közgyűlés a KISZÖV-ben Mozgalmas napja volt tegnap a Bács-Kiskun Megyei Ipari Szövet­kezetek Szövetségének, a KISZÖV-nek. Reggel 8-tól az elnökség ülé­sezett, a szövetkezetek munkavédelmi és társadalombiztosítási hely­zetéről szóló előterjesztést vitatták meg, s döntöttek a testület máso­dik félévi munka tér véről. Tíz órakor kezdődött az ipari szövetkezetek kongresszusi 'küldöttválasztó közgyűlése, amelyen az október 10. és 11-én tartandó IX. kongresszus irányelveit is megvitatták. A XIII. pártkongresszus ha­tározata kimondja: „Az ipari szövetkezetek iparpolitikánkkal összhangban fejlesszék terme­lésüket. Vállaljanak nagyobb részt a hazai termelői kereset és a lakossági igények kielégíté­séből, az export bővítésében.”. E célkitűzések figyelembe vételé­vel határozták meg a VII. öt­éves tervre szóló feladataikat az ipari szövetkezetek. Ezek sze­rint a lakossági igények kielégí­tésével, a háttéripari termelés fejlesztésével, az állami vállala­tokkal, szövetkezetekkel való együttműködés szélesítésével, a nem szocialista importot gazda­ságosan helyettesítő termékek gyártásának növelésével és a gazdaságosan exportálható ter­mékek előállításának fokozásá­val járulhatnak hozzá a nép- gazdasági terv teljesítéséhez, amely egyben tagjaik anyagi jó­létének előmozdítását is szolgál­ja. Az OKISZ kongresszusi irány­elvéből vett idézetben foglaltak­kal a KISZÖV küldöttgyűlésé­nek résztvevői is egyetértettek, a vita a megvalósítás útjaival, módozataival kapcsolatban ala­kult ki. A hozzászólók kivétel nélkül arról beszéltek, hogy a célok akkor érhetők el, ha en­nek feltételeit megteremtjük. Erre az irányelv is kitér, e sar­kalatos kérdést a szövetkezetek különböző fórumain is megvitat­ták már, az így született javas­latokat most a küldöttgyűlés elé tárták. Mint ahogyan Miklós Zoltán, a KISZÖV elnöke el­mondta: az elhangzottak közül mindazt, ami az OKISZ-ra, illet­ve a legfelsőbb fórumra tartozik, továbbítják, bízva abban, hogy a gyakorlati tapasztalatokon alapuló gondolatokat viszontlát­hatják majd a kongresszusi ha­tározatban. Végül a küldöttgyűlés megvá­lasztotta az országos tanácsba delegált öt tagot, valamint a harminckét kongresszusi küldöt­tet. A. M. 6 A Kiskunfélegyházi Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben jó közepes termést hozott idén az őszi árpa. A kétszáz hektárnyi területre silókukoricát vet Dóczi György. Ha kedvez az idő, négy­öt nap alatt végez a munkával. (Pásztor Zoltán felvételei) sem ad a tarlónak, a városföldi Dózsa vagy a kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ben, s másutt is, az árpa és a borsó betakarítása után a siló magja a földben van. Vá­rosföldön így vetettek száz hek­táron kölest, a másik gazdaság­ban kétszáz hektáron silót. Ho­mokhátsági partnereik mintegy háromszáznegyven-négyszáz hek­tárra terveznek másodveteményt. Ezen kívül a Bács-Kiskun me­gyei taggazdaságaik, hosszú évek átlagában, 800—1200 hektár nagyságú területen aratnak két­szer. Igv lesz az idén is. A KITE bajai alközpontjától kapott információ szerint a part­nerüzemek zöme 1980-bnn is él a másod-, illetve a tarlóvetés le­hetőségével. A már learatott és a közeli napokban „felszabaduló” területekre silókukoricát és csa- lamádét vetnek. Ez gazdaságon­ként 40—110 hektárt jelent. Érdeklődtünk a Vetőmag Vál­lalat Duna—Tisza közi központ­jában is. Köles, muhar, silóci­rok. rövid tenyészidejű kukorica magja bőven van. Emellett az igényeknek megfelelően tudnak bab, borsó. céklnrépa. spenót, sőt a tavasszal hiánycikknek szá­mító uborkát is adni. A jégvert gazdaságok az őket ért elemi ká­rok mérséklésére már elvitték, s elvetették a kölest, borsót és a szupefkorai — vagyis igen rö­vid tenyészidejű kukoricahibri­dek magját. Cz. P. Afci Ikiétszer veit, kétszer is arathat. Természetesen ehhez megfelelő feltételek is szükségesek: például öntözés, korán lekerülő főnövény stb. így, első nekifutásra fényűzésnek tűnhet, ha a tarló az aratás után kopasz marad. Azonban a józan paraszti ész azt diktálja, hogy ha a vetőmag ára és a melléküzemi költség sem térül meg a másod­szorra vetett növény termésében, aligha éri meg ezt a módszerit al­kalmazni. Továbbá figyelembe kell venni, hogy az öntözni nem tudó gazdaságokban, a Homokhátság legnagyobb részén a talaj vízkészlete tovább csökkent. Némi csapadék volt ugyan, de az idei 350 milliméter eső tíz nap alatt hullott le. Ez pedig a homokon valósággal átfutott. A Bács-Kiskun megyében te­vékenykedő termelési rendsze­rek között homoki technológi­ákkal élen járó Gabona és Ipa­ri Növények Termelési Rendsze­rének területén, a tassi Dózsa és a pálmonostori Keleti Fény Tsz-ben mintegy 800—900 hek­táron vetnek a borsó után siló- kukoricát. Ezekben a gazdasá­gokban a tömegtakarmány-terme- lés mintegy felét a másodvele- mény adja. Az IKR technológiája 72 órát ® A dusnoki Munkás—Paraszt Tsz öntözni tudja másodvetésű növé­nyeit. A meleg júniusban szépen fejlődik a zöldbab és felvételünk tanúsága szerint a káposzta*palánta is. Péter és Pál napjáról azo­kat kérdeztem, akiknek em­lékei visszanyúlnak a máso­dik világháború előtti időkbe. Mindenkinek az aratás jutott róla eszébe. Pedig június huszonkilencedike eredetileg vallási ünnep, Péter és Pál apostol napja vdlt. Hogy még­is a betakarítással kapcsolat­ban rögzült a tudatba, annak az a magyarázata, hogy e nap környékén — a szem érettsé­gétől függően — kezdődött az aratás. Akiket Péter-Pál napjáról kérdeztem, nem egyformán emlékeztek az aratásra. Volt, aki az egykori szertartásos kezdet hagyományát ismer­tette. Ünneplőbe öltözött fia­tal pár kezdte az aratást: a legény levágott egy rendet, a lány kévékbe kötötte. Az ün­neplő ruhával a jövő alapve­tő biztosítékának, a kenyér- nekválónak adták meg a tisz­teletet. Van. aki másmilyen aratást őriz emlékezetében: „Péter­Pál a szorongást és a remény­kedést jelentette." Szoron­gást, hogy vajon jut-e nekik is mujika, fölfogadják-e ré­szes aratónak? Ha igen, akkor volt rá remény, hogy lesz ott­hon kenyér megint egy esz­tendeig. Csakhogy ez még azon is múlott: milyen a ter­més? Ha kevés volt a szem, kevés az arató része, a ke- nyérnekvaló beosztva se tar­tott ki egy esztendeig. Ahogy a kaszáról — amit Péter-Pál előtt már gondosan kikalapált, előkészített —, úgy a segítségről is maga gon­doskodott az arató. Marok­szedőnek általában a gyere­két vitte. A lányát vagy a 13 —17 éves fiát. Annak is bír­ni kellett a pitymallattól sö­tétedésig tartó munkát. Ha az aratóbanda messzi került a falutól, délben is szalonnát ettek; néha megbízták a ma- rokszedöket a főzéssel. Az ebéd általában keménytar­honya, vagy paprikáskrumpli volt. (éjszakára bekéredzked­tek a legközelebbi tanyába, a pajtában, a csűrben, az eresz alatt aludtak. Ha viszont közeli mezőn dolgoztak, ebédet az asszo­nyok vittek, s éjszakára haza­mentek az aratók. Vállukon a kasza, a marokszedöknél a vizeskanna. így indultak neki fáradtan, mégis legtöbbször végigénekelték az utat. Hogy mitől volt kedvük a nótázás- ra? Talán mert legalább egy évre elvetettnek hitték a ke- nyérnekvaló gondját... Azóta eltelt több évtized, de Péter-Pál napjáról ma is az aratás jut az eszünkbe. Más szokásokkal, más minőség­ben. Korszerű, nagy teljesít­ményű gépekkel aratunk, a gépek fülkéje légkondicio­nált. a legújabbakon sztereó- magnó szolgáltatja a ..mai nótát". Azért a betakarítás ma is kemény helytállást kö­vetel. Szocialista brigádve- zetötöl hallottam: szövetke­zetükben az idén ünnepi népviseletbe öltözött pár — kaszával. marokszedéssel — kezdi a búza aratását. Mert ami volt. jó. hogy elmúlt —, de a szép hagyomány marad­jon fenn. Almási Márta ' •• Sok helyütt kétszer aratnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom