Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-08 / 107. szám
QQzdQ/ógpoliükQ ymunko y kljc/Umcfipk J 1986. május 8. » PETŐFI NEPE <* •> MÉRNÖKÖK — ELLENTMONDÁSOS HELYZETBEN Követelmények, lehetőségek képességek, igények Egy felmérés tapasztalatai „A magas szellemi értéket megtestesítő termék világszerte felértékelődik a hagyományossal szemben, következésképp az ilyen értéket létrehozó műszaki értelmiséget is fel kell értékelni, anyagilag és erkölcsileg egyaránt. A műszaki értelmiség —, amelynek aktívabb és eredményesebb közreműködése nélkül a népgazdaság tervbe vett fellendülése nem képzelhető el —, ellentmondásos helyzetben van, s nem kevésbé ellentmondásos az a közeg sem, amelyben dolgozik.” Az idézett két mondatot abban a jelentésben olvashatjuk, amelyet a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megyei szervezete készített a közelmúltban, összefoglalva a Bács-Kiskunban dolgozó műszaki értelmiség helyzetével és munkájával foglalkozó felmérés tapasztalatait. A vizsgálat fontosabb megállapításairól és következtetéseiről Vágó Ivánnal, a MTESZ megyei titkárával beszélgettünk. — Kiket sorolunk a műszaki értelmiséghez, s mennyien lehetnek Bács- Kiskunban? — Munkakörüktől és beosztásuktól függetlenül azokat, akik műszaki egyetemen vagy főiskolán szereztek diplomát, esetleg főiskolával egyenértékű egyéb felsőfokú végzettségük van. Szakmailag ez a kör igen széles. Bács-Kiskun megyében körülbelül 3500-an vannak, hétszázzal többen, mint 1980-ban. — A szóbanforgó réteg helyzetével manapság már kötetekre menő irodalom foglalkozik. Időszerű volt-e újból napirendre tűzni a témát? — A vizsgálat kezdete előtt bennem is felmerült ez a kétely, korábban ugyanis „úgysem történik semmi” jellegű apátiát tapasztaltam a mérnökök, üzemmérnökök között. Több mint 170 vállalatnak, szövetkezetnek és egyéb intézménynek küldtük ki a felmérőlapokat, és a vezetőkhöz intézett kérdéseket. Arra számítottam, hogy ezeknek körülbelül a fele nyilvánít majd véleményt, de csaknem mindenki készséget mutatott az együttműködésre, ami bizonyítja a téma időszerűségét. A kért határidőre 1798 kérdőívet és 141 vezetői véleményt kaptunk vissza, a vizsgálat így a megyében dolgozó műszaki értelmiségnek több mint a felére kiterjedt. A beérkezett adatok gépi feldolgozása az összehasonlítási kombinációk nagy számú változatára ad lehetőséget, sikerült a Bács-Kiskun- kunban tevékenykedő mérnökök, üzemmérnökök helyzetét alaposan feltérképezni. A számítógép egy pillanat alatt választ adhat például olyan kérdésekre, hogy mennyivel keresnek többet a 40 éven felüli azonos beosztású férfiak, mint a nők. — Sok értékes tapasztalathoz jutottak tehát, de azt hiszem, hogy a szakmát és a közvéleményt az érdekli elsősorban: milyen az anyagi és erkölcsi megbecsülése annak a klasz- szikus műszaki alkotómunkának, amit a mérnökök, üzemmérnökök az iskolában tulajdonképpen tanulnak? — A megyei átlag havi 7030 forint alapbér mellett 8003 forint bruttó jövedelem, ami alig haladja meg a szakmunkásokét. Ezen belül azonban nagy a szórás, keveset keresnek a pályakezdők, s általános a vélemény, hogy nem a műszaki alkotómunka, hanem a beosztás van megfizetve. Az a felső vezető keres jól, aki az idejének nagy részét menedzser jellegű munkával tölti, szervez, intézkedik, telefonál, értekezletekre • jár. Az ilyen és ehhez hasonló tevékenység egyébként a műszaki egyetemeken, főiskolákon nem tananyag. Munkaidejükből legnagyobb részt — sajnos ők is csak 28 százalékot —, a beosztott mérnökök fordítanak műszaki fejlesztő tevékenységre, de a bruttó jövedelmük a vezetőkétől nagymértékben elmarad. A különbség a 40 — 49 éves korcsoportnál havi 6723 forint. — Egyetért On azzal a megállapítással, miszerint a kialakult értékrend elsősorban a mennyiségi felelősséget honorálja, a beosztott mérnökök „minőségi felelősségét” pedig úgyszólván el sem ismeri? — A minőségben nagy szerepe van a technológiai fegyelemnek is, amire a jó menedzser nagy hatással lehet. De hiába a fegyelem, ha a technológia kidolgozatlan, vagy a gyártmány már eleve rossz. Úgyhogy a megállapításban sok igazság van. . — Említette, hogy bevallásuk szerint a beosztott mérnökök is csak munkaidejük 28 százalékát fordítják színvonalas műszaki fejlesztő tevékenységre. Mi ennek az oka? — A középfokú szakemberek hiánya, tudniillik kevés a technikus. A nem vezető beosztású műszakiak — a felmérés szerint —, .idejük 52 százalékát felsőfokú végzettséget nem igénylő, rutinmunkával töltik. A konkrét műszaki fejlesztő tevékenység a mérnökök, üzemmérnökök valamennyi csoportjánál — presztízsével összhangban —, úgyszólván elsikkad az egyéb feladatok között. — Szóba került, hogy a keresetek között megvan ugyan a szórás, de ez nem a mérnöki teljesítménytől függ. Kimutatható-e valamilyen differenciálódás a különböző ágazatokban dolgozó szakemberek között? — Általában kevesebb a szolgáltatóiparban foglalkoztatottak keresete, de különösen szembetűnő az oktatásban dolgozók jövedelmének lemaradása. Alapbérük 800—1000 forinttal kevesebb a megyei átlagnál, de a bruttójövedelmük sem több ennél olyan mértékben, mint a termelő ágazatokban. Ez a gyakorlat ellentétes a külföldi tapasztalatokkal és a kívánatos helyzettel. Nemrég olvastam, hogy például Franciaországban egy egyetemi oktató másfélszeresét is megkeresi, mint a legkiválóbb autógyári konstruktőrök. Hasonló hazai bérarányok esetén át lehetne csábítani az oktatásba azokat a gyakorlatban már bizonyított mérnököket, akikben a szakmai tudás mellett megvan az ehhez szükséges intellektus. Ma ez elképzelhetetlen, pedig valaha bevett szokás volt. A közelmúltban a Petőfi Népében is olvashattuk, hogy a gépészmérnök-képzés olyan nagy egyénisége, mint Vörös Imre, tanári pályafutása előtt Németországban marósként dolgozott. A televízió a napokban sugárzott pörtréfilmet Csonka Pálról, aki statikát tanított az építészeknek, és méretezési képleteit Európa- szerte használják. Ö büszkén említette, hogy az egyetem elvégzése után letette az építőmesteri vizsgát és különböző vállalkozók alkalmazásában kivitelezéseket irányított. — Hogyan értékeli a műszaki értelmiség helyzetét az 1798 megkérdezett, s hogyan a 141 vezető? —r Végzett munkájával a meg# Vágó Iván: „nagy szellemi kapacitás hever kihasználatlanul”. (Gaál Béla felvétele) kérdezetteknek mindössze 40 százaléka tartja arányosnak a kapott anyagi, 60 százaléka az erkölcsi elismerést. Tény, hogy a műszaki értelmiség — az évek során felhalmozódott ellentmondások és elmaradt érdemi intézkedések hatására —, saját helyzetével elégedetlen. Jélen van azonban egy másfajta értékelés is. Egyes vállalatvezetők szerint a mérnökök, de főleg az üzemmérnökök jelentős részének szakmai felkészültsége és hozzáállása nem megfelelő, nem tudnának többet produkálni akkor sem, ha megfizetnék őket. Persze a gondokat a vezetők többsége is érzi, de bevallásuk szerint nemigen tudnak a helyzeten változtatni, noha az ide vonatkozó felsőbb intézkedések a probléma megoldását vállalati hatáskörbe utalják. — Milyen következtetéseket vont le a vizsgálatból a MTESZ? — Megállapítottuk, hogy van alapja annak a feszültségnek, amely a műszaki értelmiség körében kialakult. De mivel az egész jelenségben az okok és a következmények egymást gerjesztik, nehéz megmondani, hogy a probléma gyökere a helytelen káderpolitikában, a rossz bérezési gyakorlatban, a túlképzésben, a technikusképzés megszüntetésében, az egyetemek, főiskolák tantervi hiányosságaiban van-e, esetleg mindegyikben. Tény, hogy a pálya elveszítette a vonzását. Ez megmutatkozik a főiskolai, egyetemi beiskolázásoknál, mérséklődött ugyanis a felvételi és vizsgakövetelmények szintje. Nem vitás, hogy ez a szakma rovására megy, s végső soron egyik oka annak, hogy műszaki fejlődésünk a kívánt mértéktől elmarad. A gond égető. Egy társadalom nem engedheti meg sokáig magának, hogy a lángossütést többre becsülje a műszaki alkotó munkánál, úgyhogy valamit sürgősen tenni kell. — Mit és kinek? — A kérdés megválaszolása nem a MTESZ dolga. Az idevonatkozó párt- és állami irány- mutatások világosan kimondják, hogy vállalaton belül kell módot találni a színvonalas műszaki alkotó munka nagyobb megbecsülésére. A felmérés összegzését átadtuk az illetékeseknek azzal, hogy a szóbanforgó réteg a helyzet javítását elsősorban központi intézkedésektől várja, s hangot adtunk a vezetők azon véleményének, miszerint a probléma gyökeres megváltoztatására a vállalaton belül nemigen látnak módot. Támogatjuk a technikus- képzés beindítását, s javasoltuk az újítások, találmányok rugalmasabb pénzügyi kezelését. Utóbbiak is sokat segíthetnek. — Az ön személyes véleménye szerint mit kellene tenni? — Szerintem a kezdőfizetéseket központi bérintézkedéssel kellene rendezni. Ezek ugyanis meglehetősen alacsonyak, a 30 alatti korosztály jövedelme nagyon kevés. A családalapítás, lakásszerzés időszakában jócskán elmaradnak a szakmunkásoktól, akik mögött ebben a korban már egy évtizedes munkaviszony áll. A derékhad gondjainak megoldásában a vállalat felelősségét hangsúlyoznám. Adjanak a mérnököknek ambícióikhoz méltó feladatokat, s fizessék meg a kiemelkedő teljesítményt. Nagyon fontosnak tartok még egy dolgot. A műszaki értelmiség jelentős része munkaidőn túl is pénzkereső tevékenységet végez, de több mint 50 százalékuk fizikai munkával. így nagy szellemi kapacitás hever kihasználatlanul, amit a vállalatok figyelmébe ajánlok. Hasznosításához a MTESZ is keretet adhat, szerződéses munkavállaláson keresztül. Bálái F. István Tevékenységek a munkaidő százalékában 3§ls «© >g 2»o llg§ *,2.3 c u e a m d ífl O 2 W fi •s |b! v a u n a B is &« > c t, Felső vezető 60 17 23 Középvezető 50 16 / 34 Egyéb vezető 34 22 44 Beosztott 20 28 52 ® A konkrét műszaki fejlesztő tevékenység — presztízsével összhangban —, úgyszólván elsikkad az egyéb feladatok között. Szarvasmarhatartás Pálmonostorán Megyénkben az elmúlt években több mezőgazdasági nagyüzem számolta fel a szarvasmarha-ágazatát, vagy — jobbik esetben — kihelyezte állományát kistermelőkhöz. Ahol a gyengülő eredményesség ellenére úgy döntöttek, hogy kitartanak a szarvasmarhatartás mellett, ott nagyon nyomós dk, fogalmazhatnám így is: gazdasági kényszer indokolja a választást. A pálrnonostori Keleti Fény Termelőszövetkezet főállatte- nyészitője. Martos Pál így vélekedett: „Nálunk a szarvasmarhának nagyon szép múltja, gondokkal terhes jelene, és a szabályzók által meghatározott jövője van.” Majd így folytatta: — A téeszben a termelésszerkezet kialakításában figyelembe vettük a jelentős gyepterületet, illetve ennek hasznosítását. A szarvasmarhatartás hagyományait: pedig az itt élő emberek emlékeiből nem lehet kitörölni. Ez a két szempont döntően befolyásolta elhatározásunkat. A gazdaságban 2100 hektár a gyep, igaz, ennek a felét háztáji kezelésbe adtuk, a maradékból mintegy ötszáz hektárnyi az, ami elfogadható termést ad, úgy, hogy évente száz-száz hektárt felülvetümk. Négyszáz szarvasmarhát gondoztunk 1971—80 közölt, de az állományt egészségügyi okók miatt selejteztük, vagyis eladtuk. Korszerű, szakosított telepet hoztunk létre 1980-ban a Komáromi ‘Állami Gazdaság istállóinak mintájára. Egészséges holstein-fríz, illetve ezzel keresztezett állatokat vásároltunk. A kötetlen tarfású, mély almos, egyenként 105 férőhelyes épületekben tartjuk, amely kiegészül fejőházzal, tejházzal. — Milyen a tej minősége, ami főleg most, a csíraszázalék szerinti átvételnél fontos? — A Csongrád Megyei Tejipari Vállalat kisteleki sajtüzemébe szállítjuk a tejet. Az átvétel körül vannak vitáink. Az ottani laborvizsgálatok eredményeit ellenőriztetjük, ellenmintát küldünk az állategészségügyi állomás kecskeméti laboratóriumának. A vizsgálati éltékeket a tejipar is elfogadja. A leadott tej nyolcvan százaléka az idén első osztályú volt. A minőséget tovább iavít- juk. Erre van mód az állatok bő almozásávaí, a tőgy, a fejőrend* szer gondosabb tisztításával, és még sorol hatnám ... — A tehétállománv milyen teljesítményre képes? — A négyszáz tehén magyartarka—holstein fríz F,-es. Évente átlagosan 4600 liter tejet ad, 3,6 zsírszázalékkal egy tehén. A keresztezést folytatjuk a nagyobb holstein-fríz vérhányad elérése érdekében. Szeretnénk 1990-ig túljutná az ötezer literes fejési átlagon. A szaporulatból a bikákat természetesen a húsiparnak adjuk át. Hizlalunk ezen kívül 's. A háztáji gazdaságokból vásárolunk magyartarka-borjakat. A növendékekkel késő őszig járatjuk a kukorica- és a cukorrépa- tarlókat, de más mellékterméket is használunk takarmányozásukra. Eredményjavítás szervezési módosítással például silót, amelyet zöldborsó- szárból készítünk. Ezzel is csökkentjük a tartás költségeit. — Mit hozott ez az ágazat a gazdaságnak az elmúlt években? — Hat évvel, ezelőtt még tizenegy és fél millió forint volt a nyereség. 1982-ben már csak 8.7 millió, aztán évente körülbelül kétmillióval kevesebb, tavaly pedig már 1,2 millió forint veszteséggel zártunk. — Mit tudnak tenni a kedvezőtlen folyamat megállításáért? — A telep hatalmas eszközértéké miatt felszámolásra nem gondolunk, sőt, ha javul az ágazat pozíciója, bővíteni szeretnénk. Ehhez a technikai feltételek is adattak. Belső átszervezést tervezünk: a takarmány termesztési és állattenyésztési ágazatot eftvbe- csatoljuk. Gondunk az, hogy a gazdaság gépparkja már elöregedett, egy ilyen vertikum kialakításához, nincs elég megfelelő minőségű eszközünk. Ha a fejlesztési forrásaink engedik, egy nagyon egyszerű gépsort vásárolunk. A szervezeti változtatással ugyanakkor j obb lenne az eszközki használ ás, a munkák ellenőrzése, és a takarmány önköltsége valószínű csökkenne,' s a minőség is javulna. Hogy ez így megvalósuljon, elsősorban tőlünk függ. Az ned’g hogy a végtermékeink értéke növekedjen, sok külső tényezőtől. A kettő eigyütt teszi lehetővé hogy az ágazat jó hírneve, jövedelem- és nyereségtermelő képessége >a- vuljon. Gál Eszter # A tehenek kihajtásig a karámban vannak. (Straszer András felvétele) DR. SZILAGYI TIBOR: Időjárási szélsőségek Kecskeméten Intézet létesült í'y \Az időjárási események, jelenségek legtöbbig "'"'V szőr kedvezőtlen, káros hatásai mindinkább foglalkoztatták a város közvéleményét. A meteorológiai intézet esetleges szervezéséről szóló híresztelések Kecskemétre is eljutottak. Noha tudták azt jól elődeink is, hogy egy ilyen intézet létrejötte nem fogja megszüntetni az esetleges időjárási károkat, kedvezőtlen hatásokat, de mégis, az idő, időjárás pontos, a kor követelményeinek megfelelő, szakszerű, rendszeres mérése, megfigyelése, a majd működő meteorológiai intézet működése, tudományos munkássága hasznára lehet a városnak. így már 1869-ben a város tanácsa az alábbiak szerint intézkedett: „Értesülvén városi közönségünk, hogy a Magyar Királyi Vallás és Közoktatási Ministerium az ország némely pontjain meteorológiai intézetet akar felállítani. 1869. é. Augustus 30.-val a’ nevezett Ministerium- hoz egy felterjesztés intéztetett a végett, hogy egy ilyetén Intézet székhelyéül városunk is jelöltessék ki. Indokul a következők említtettek fel. 1. Városunk az ország kellő közepén, s azon roppant területű rónának is mintegy középpontján esik, mely Mátrától az alvidéki hegyekig terjed, — a léghullámzás itt nem talál akadályra, a tapasztalás szerint vidékünkön e’ körülmény okozza a’ légmérséklet igen gyakori, véletlen, és nagymérvű hirtelen változásait, e’ helyzet okozza azt, hogy vidékünkön gyakran elő fordulnak a’ rendkívüli meleg nyarak, vagy szerfelett hideg telek, e’ körülmények szaktanilag mindeddig megvitatva, az ok és okozat megállapítva nincsenek, — hazánk légészeti viszonyainak megismertetéséhez pedig mindezek nélkülözhetetlenek. 2. Városunkban lévő két főgymnasium és jog- akademia tanárai között most is vannak, és remény szerint a jövőben is lesznek oly szakférfiak, kik tudományos képzettségüknél fogva a’ felállítandó meteorológiai intézet tagjaivá alkalmaztathatnának, s azok hivatásra ügyszeretetből is vállalkoznának. 3. Városunk egykori tudós tiszti orvosa néhai Séni János a folyó évszázad kezdetétől haláláig folyvást vezetett ily tárgyú feljegyzéseket, s azokat most is életben lévő veje Juhász Sándor gyógyszerész, ma is folytatja, melyek az intézet által felhasználtathatnának. 4. Városunk szülöttei közül többen kitüntették magukat hazai tudományos műveltség előmozdításában, kik közül a’ már elhalt Katona József és Szlemenícs Pál posonyi tanár, valamint az életben lévő Horváth Cyrill bölcsésztanárt megemlítvén, a tudományos intézetek gyarapításánál ezek számát is nevelhetni reméljük. 5. Városi közönségünk, midőn a’ kebelében lévő főiskolákat alapította és javadalmazta s a’ város történetének kinyomtatását elrendelte, ezzel a hazai történelem előmozdítására czélzó buzgóságát igazolta. Ezen fölterjesztés folytán nevezett intézetnek városunkbani felállítása a Magyar kir. Ministerium által 1871. évben engedélyeztetett. 1872-ben pedig az iránt hivatott fel a város közönsége, hogy kit lehetnie az észlelésekkel megbízni, s hol lennének a műszerek felállítandók? ■ A’ helyre nézve különböző nézetek merültek fel; — egyik a’ majd építendő reáliskolai helyiségekben felállítást véleményezte, másik a’ ref. főgymnasium épületében, míg nem annak Parragh Gedeon ref. iskolai tanárnak udvartelkéni felállítása elrendeltetett, nevezett tanár úr annak kezelése és vezetésére szíves készséggel ajánlkozván, a költségek viselését a közönség magára vállalván.” „Ily értelemben történt a’ fölterjesztés a’ Magyar királyi Míniisteriumhoz, — s a meteorológiai intézet felállíttatott 1873. évben.” „Szaktanilag” a meteorológiai állomás fölállítása és működtetése nem volt egyszerű. Nehéz volt olyan megfelelő helyet találni, ahol a követelményeket mindenben kielégítő, szabad terület adott lett volna úgy, hogy a kétségtelen kiváló, lelkiismeretes, ügyszerető, pontos tanárok ezt a feladatot gond nélkül végezték volna. E kérdések taglalása és a megoldás megtalálása túlhaladja mostani célkitűzéseink tárgyát. A kérdésre, s ezekkel kapcsolatos egyéb helytörténeti érdekességekre visszatérünk. A későbbiekben kiemelünk néhány szélsőséges időjárási jelenséget az elmúlt századokból, évszakonként. Bizony előideinknek számos nehézséggel kellett megküzdeniök. Figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy nem volt rendszeres az események folyamatainak, történésének rögzítése. Ezeket csupán egyes érdeklődők jegyezték föl, családi bibliákban, naplókban, levelezésekben, történeti leírásokban, vagy hivatalosan írták le tanácsülési jegyzőkönyvekben stb. Sok följegyzés nélkülözi a higgadt tárgyilagosságot, hiszen a kárt okozó esemény hatására kedvét szegetten, a jövőtől való aggódás, az anyagi csődtől való félelem vezette a gondolatokat és a lúdtollat. Elődeinket megedzette a sok kudarc, de mégis győzött a jövőbe vetett hitük, kitartásuk, szorgalmuk, becsületes helytállásuk. Elért eredményeikre büszkék lehetünk. (Folytatjuk)
