Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-14 / 112. szám

1986. május 14. *> PETŐFI NÉPE « 3 KITÜNTETŐ CÍM OTP-DOLGOZÓKNAK A Szakma Kiváló Brigádja • A Tóth László nevét viselő kollektíva A'ki csak ügyfélként jár az Or­szágos Takarékpénztár fiókjai­ban, nem gondol rá, hogy a fel­vételi terem asztalainál ülő vagy a pultnál szolgálatot teljesítő dolgozók szinte kivétel nélkül résztvevői a szocialista brigád- mozgalomnak. Pedig az OTP bri­gádjai között is ugyanúgy mun­kaverseny folyik, mint bármely termelőüzemben. Természetesen az eredmények nem olyan látvá­nyosak, hiszen csak igen ritkán hoznak létre kézzel megfogható produktumot, s azt is főként tár­sadalmi munkában. Ám a saját gazdasági feladataik túlteljesíté­se, az ügyfélforgalom növelése, a szakmai tudásuk folyamatos emelése mind-mind olyan té­nyező, amely közvetlenül segíti társadalmunk fejlődését. Számunkra öröm beszámolni olyan kimagasló teljesítményről, mint amilyet megalakulásától, 1973-tól kezdve nyújtott az OTP Bács-íKiiskun Megyei Igazgatósá­gán dolgozó Tóth László szocia­lista brigád. Tagjai munkájukkal elnyerték a (pénzügyi) Szakma Kiváló Brigádja kitüntető cí­met. Kecskeméten az OTP Szabad­ság téri, megyei igazgatóságának épületében Bán Ferencné veze­tésével tizennégyen dolgoznak a Tóth László brigádban. Amikor 13 évvel ezelőtt a számviteli és ellenőrzési osztály munkatársai­ból megalakultak, szinte első tény­kedésük volt, hogy szocialista együttműködési szerződést kös­senek a Helvéciái Általános Is­kola Stromfeld Aurél úttörőcsa­patával. Segítségükkel hamaro­san elkészült egy új sportpálya az iskola udvarán. Két évvel ké­sőbb ugyancsak hasonlóan szo­ros kapcsolatba kerültek a Hu­nyadivárosi Általános Iskola Tóth László úttörőcsapatával. Társadalmi munkában vállalták az őz utcai óvoda tűzfalának fel­újítását. valamint a játékok és a kerítés festését. Részt vettek a műiker tv áros i. a leninvárosi és a Hosszú utcai óvoda játszóesz­közeinek felújításában is. A vá­rosi tanácsnak a lakáskérelmek helyszíni felülvizsgálatánál több mint 110 munkaórában segítet­tek. A brigád közbenjárásával ju­tott összkomfortos lakáshoz egy olyan család, ahol egy mozgás- képtelen gyermek, s tüdőbeteg édesapja élt egy egyszobás la­kásban. 1975 óta sorra kapták a váro­si tanácsi elismeréseket. Részt vették a településfejlesztési ver­senyben. tagjai a honismereti fórumnak, s jól szerepeltek a hazánk felszabadulási évfordulói tiszteletére rendezett politikai versenyeken. Elsőként ez a bri­gád szervezett — az OTP ber­kein belül — névadó ünnepsé­get és kismama-találkozót, ame­lyek azóta hagyománnyá neme­sedtek. A brigád gazdasági vállalásai teljesítésekor egyénileg és kol­lektíván is nagy erőt fejtett ki. Nagyon sokat segítettek az úgy­nevezett akvizíciós munkában, vagyis az ifjúsági és átutalási be­tétes ügyfelek szervezésében. Az új dolgozók beilleszkedését, szak­mai munkájuk tökéletesítését fi­gyelemmel kísérik, segítik a pénzügyi alapvizsgák eredmé­nyes letételét. A brigádtagok többsége a saját munkakörén kí­vül mások feladataival is meg­ismerkedett, így betegségek és a nyári szabadságolások idején sincs a munkában fennakadás. Az elmúlt évben a gazdasági feladatok vállalását kiegészítet­ték, aminek eredményeként a báziskerethez képest 10 száza­lékos megtakarítást ért el az igaz­gatóság a gáz és a villany fel­használásában. Munkájuk és aktív társadalmi tevékenységük elismeréseképpen tizenháromszor kapták meg a szocialista brigád címet, s meg­szerezték a brigádérmek vala­mennyi fokozatát. 1981-ben az Országos Takarékpénztáron be­lül elnyerték a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést, amelynek megszerzése után sem „lazítot­tak". Így tegnap átvehették a Pénzügyminisztérium elismeré­sét. amely jelzi: érdemes volt jól dolgozni'. Tuza Béla • A géppel le­fektetett fekete fóliákba folyó, méterenként 22 —23 darab, elő­hajtatott szőlő­oltványt dug. gatnak el. • A jobb gyö­kérképződés ér­dekében be­iszapolják a lyukakat. ■ A francia gyártmányú DEROT trak­torral nyitnak rést az előzete­sen készített bakháthan. (Kép és szöveg: Méhes! Éva) „Felsőfokú” szőlőiskola Több mint tíz éve létesített a Hosszúhegyi Mező­gazdasági Kombinát szőlőiskolát — közösen a Kis­kunhalasi és a Kunbajai Állami Gazdasággal. Eb­ben az évben a fagykárok miatt megnövekedett igé­nyeknek megfelelően csaknem 3 milliós „létszámú" lett a szőlőiskola. Elsősorban a saját telepítéshez nevelik a szaporítóanyagot, a többit a Kertforg Kft-n keresztül értékesítik. MAJSÁN: MOTEL ÉS ELÁRUSÍTÓPAVILON Fejlődő gyógy-idegenforgalom Hazánkban az utóbbi években — központi és he­lyi forrásokból egyaránt — mind több pénzt for­dítanak a termál- és gyógyvízkincs kiaknázására, az erre települő idegenforgalmi létesítmények fej­lesztésére. A tapasztalatok szerint a hazai vendé­gek mellett a Magyarországra érkező külföldi tu­risták jelentős része — csaknem egynegyede — is kipróbálja vizeink fájdalmat enyhítő, gyógyító, pi­hentető hatását. A gyógyvendégek az • átlagosnál hosszabb időt töltenek Magyarországon, több ide- gen|orgalmi és egyéb programon vesznek részt, többféle szolgáltatást igényelnek, s ez különösen kedvező a bevételek szempontjából. A gyógy-idegenforgalmi fejlesztések egyik célja, hogy a már meglévő üdülőhelyeken javuljon a ke­reskedelmi és vendéglátó-hálózat színvonala, bő­vüljenek a szolgáltatások, a vendégeknek a keze­lésen túl alkalmuk legyen sportolni, kirándulni, szórakozni is. Ezekre a fejlesztésekre általában a helyi, vagyis a tanácsi és a vállalati források nyúj­tanak pénzügyi fedezetet, de a szélesebb kört érin­tő, országos jelentőségű korszerűsítési, beruházási elképzeléseket az Idegenforgalmi Fejlesztési Alap­ból (IFA) is támogatják. Az idén egyebek között a kiskunmajsai termálfürdő melletti motel és eláru­sítópavilon építéséhez nyújtanak 10 millió forin­tos IFA-kölcsönt. A termálvizekben rendkívül gazdag Szolnok me­gyében 25 kiépített fürdő van, de gyógy-idegenfor­galmi szempontból csak három fürdőhely, Szolnok, Cserkeszőlő és Karcag—Berekfürdő játszik jelentő­sebb szerepet. A hajdúszoboszlói gyógyfürdő vizé­vel azonos minőségű cserkeszőlői szabadtéri és fe­dett fürdő jódos-hidrokarbonátos vizében a hazai és külföldi vendégek ezrei keresnek évente gyó­gyulást. A fürdő mellett 75 személyes, korszerű, turistahotelt és éttermet építettek. Az idén 300 sze­mélyessé bővítették a fürdő szomszédságában lévő faházas és sátras kempinget, továbbá tenisz- és te­kepályát építettek. Itthon és külföldön egyre ismertebbé válnak a Vas megyei gyógyfürdők. Bükön a többi között reuma, gerinobántalmak, ínhüvely-, ízületi, csigo- lyaízületi gyulladások, vérkeringési zavarok, moz­gásszervi betegségek, valamint nőgyógyászati pa­naszok gyógyítására használható. Az elmúlt évben mór 825 ezer vendéget, gyógyulni vágyót fogadtak. Zala megye két jelentős gyógyfürdője — a hévízi és a zalakarosi —, télen-nyáron fogadja vendégeit, az üdülési főidény alatt a két fürdőhelyet naponta 25 ezer vendég keresi fel. Közéletből nyugdíjba Különböző hangsúlyokkal sok szó esik mostanában a nyugdíjasokról. Azokról az emberekről, akiknek a aránya hazánkban a népességen belül már meghaladta a huszon­egy .százalékot, a részükre kifizetett nyugdí­jak éves összege pedig a nemzeti jövedelem tizenegy százalékát. Ritkán teszik ehhez, hozzá, hogy a nyugdíjak egy főre jutó havi átlaga alig haladja meg a háromezerkétszáz forintot, de a nyugdíjasok, járadékosok je­lentős részénél ennél is jóval alacsonyabb. Aki a téma alaposabb vizsgálatára adja a fejét, meglepődhet, ugyanis a statisztikai ki­adványok alig szentelnek teret ennek a két- millió-kétszázhetvenötezer embernek. Még az olyan tematikus kiadvány is, mint pél­dául a „Népesség és társadalom" című, több fj§ mint háromszáz oldalas könyv, csak a Tár­sadalombiztosítás címszó alatt ad néhány táblázatot a nyugellátás helyzetéről. Egyéb tájékoztatás erről a most már nagy létszámú társadalmi rétegről nincsen. Az egyéb ki­adványok még ennél is szűkszavúbbak, me­gyei adat rájuk nézve nem is található a nyilvánosságra kerülő statisztikákban. Pedig fontos lenne bizonyára az illetékes állami, politikai és társadalmi szervek vezetői szá­mára is, hogy ismerjék a nyugdíjasok réteg­ződését. az életkörülményeikre, szociális el­látottságukra, gondozásukra utaló ténye­ket, adatokat. E nélkül ugyanis bajosan le­het segíteni egy-egy csoport vagy réteg hely­zetén. Kivételes segítség Az elmúlt időszakban kísérletek történtek arra nézve, hogy a társadalmi szervek, in­tézmények felmérjék a saját hatáskörükbe tartozó nyugdíjasok tényleges körülményeit, így került sor például a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa javaslata alapján arra, hogy mintegy kilencszáz szervezett dolgozót kivé­teles nyugdíjemelésre terjesszenek fel. A megítélés alapja az indokolt szociális helyzet mellett a korábbi években végzett átlagon felüli politikai, társadalmi tevékenység volt. Hasonló segítségben még mintegy ötszáz nyugdíjas részesült a közeli években egyéb társadalmi, párt- és tanácsi szervek javasla­tai alapján. Mindez arra utal, hogy ebből a rétegből a leginkább rászorulók, ha szerény mérték­ben is, de támogatást kapnak, nem kerülik el az illetékesek figyelmét. Bár meg kell l|f jegyezni, hogy „felderítésük" sokszor igen nehéz, mert a tapasztalatok szerint éppen az ilyen helyzetben lévők szerényebbek, visz- szahúzódóak. Áll ez olyanokra is, akik pe­dig korábban jelentős érdemeket szereztek a közösségért végzett áldozatos munkájukkal. Mondjuk ki nyíltan, sok közmegbecsülésnek örvendő ember — volt földosztó, tsz-szerve- ző, falusi, üzemi párttitkár, tanácsi vezető, társadalmi tisztségviselő stb. — jutott idő­közben az alacsony nyugdíjasok kategóriá­jába. „ Társadalmi megrendelés” A megye politikai, gazdasági, kulturális fejlődésében kiemelkedő közéleti munkát végzett nyugdíjasok helyzetéről szólva ter­mészetesen nem csak az anyagi megbecsülés kérdése került előtérbe. Mint ahogy a többi nyugdíjas életében, sorsában sem kizárólag ez játszik szerepet, bár fontos tényező. Leg­alább ugyanilyen súllyal vetik fel mindenütt a kérdezettek a társadalom, a volt munka­helyek politikai, társadalmi szerveinek fi­gyelmét és gondoskodását, mint közérzetük lényeges motívumát. Nem az alkalmi meghí­vások, látogatások hiányoznak, bár a kisebb figyelmesség is jólesik a magára maradt nyugdíjasnak. Ennél is lényegesebb a „társa­dalmi megrendelés”, munkájukra, tudásukra való igénytámasztás, amely a hasznosság ér­zésével tölthetné el őket, amíg valóban hasz­nálni tudnak a közösségnek. Az a hatalmas tapasztalat, amely az em­ber életében felhalmozódik a munkában el­töltött évtizedek alatt, senki sem hiheti, hogy elmúlik, elfelejtődik egycsapásra a nyugdíj­ba kerüléssel. Hogy népgazdaságilag és a társadalomban milyen veszteségek keletkez­nek ezek fel nem használása miatt, erre sen­ki sem tudna felelni. Talán éppen azok a hiányok pótlódnának általuk, amelyekről napjainkban oly sokat beszélnek országos fórumokon is. Adni a tapaszt alat-v agy ónból Az egyén számára sokat jelent, hogy itt ' a megyében is alakulnak olyan klubok, közös­ségek, amelyek mintegy fórumot teremtenek tagjaik számára és tartalmas, emberi elfog­laltságot is sokaknak, nemkülönben infor­mációs és tájékozódási lehetőséget. Mindez azonban csak egy bevált forma, s minden­képpen bővítésre, támogatásra érdemes al­kalom a sok között. Alapvetően a volt mun­kahelyekre hárul a legnagyobb felelősség, hogy ne csak formális „nyugdíjastalálkozó­kat” rendezzenek, s ezzel szinte „kipipálják” a velük való foglalkozás kötelezettségét, ŐTy- kor lelkiismeretüket is elaltatva. Az elődök munkájának elismerése ott kez­dődik, hogy a társadalom ne tekintse teherté­telnek a nyugdíjasok jelenlétét, létezését, nö­vekvő számarányát, hanem próbálja meg a maga hasznára fordítani azt. Ebben, azt hi­szem, hogy még a kezdeti lépéseknél sem tartunk. Pedig a nyugdíjasok többsége — különösen előbbi rétege — nem akar teljes pihenőre vonulni, ezt számos példa bizonyít­ja, keresi a lehetőségét annak, hogy hasz­nossá tegye magát. Bár eddigi munkája már beépült a nemzeti vagyonba, s alapokat ké­pez a jövőhöz, hajlandó a „pihenőre küldött” szellemi energiából és tapasztalat-vagyonúból újabbakat felszabadítani, ha igényt tartanak rá. Talán ebbe az irányba kellene lépni azok­nak, akik most nagyon tiszteletre méltó szán­dékkal és igyekezettel a helyzetfelmérést végzik, a segítés módozatait kutatják. Nem­csak az egyén, de a közösség is gyarapodna általa. F. Tóth Pál HÁROMSZOR DRÁGÁBB A BÚZÁNÁL Gilisztafarm, szántóföldi humuszkísérletek Gilisztafarm létesült a közel­múltban a Tiszalöki Állami Gaz­daságban a gilisztahumusz elő­állítására alakult országos tár­sulás, a Cocon-Coop közremű­ködésével. A gazdaságban már régóta készítenek komposztot a közeli Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárban évente kép­ződő öt—hatezer tonnányi mák­gubó-hulladékból. A vizsgálatok szerint a vegyes műtrágyák ha­tóanyagával azonos beltartalmi értékű komposzt nagyobb -tételű tőkés exportját eddig akadályoz­ta, hogy minősége nem volt egyenletes. Ezen segítenek most a földgiliszták, amelyek napon­ta saját testsúlyuknak megfelelő bármilyen szerves hulladékanya­got elfogyasztva mindig azonos minőségű, összetételű humuszt „termelnek”. Ennek a gilisztahu­musznak a kilónkénti ára a tő­kés piacon jelenleg három kiló búzáéval azonos. A giliszták al­kalmazásának további előnye, hogy jelentősen lerövidítik a komposztálás idejét. Egyidejűleg megkezdték Tisza- lökön a gilisztahumusszal vég­zett nagyüzemi szántóföldi kísér­leteket is. A napokban a kukori­ca vetésekor 12 kísérleti parcel­lára, összesen hat hektárra szór­tak ki gilisztahumuszt. A Deb­receni Agrártudományi Egyetem és a Szabolcs-Szatmár megyei Nö­vényvédelmi Állomás segítségé­vel végzett kísérlet során azt vizsgálják, milyen hatással van a gilisztahumusz a talaj szerke­zetére, kémhatására, a magcsí­rázásra és a terméshozamra. A szabadföldi kísérlettől egyfelől annak az alátámasztását várják, ami az üvegházi kertészetekben már igazolódott, nevezetesen a növényzet erőteljesebb fejlődé­sét, másfelől azt szeretnék bebi­zonyítani, hogy ez az új környe­zetkímélő biotechnikai módszer a szántóföldi növénytermesztés széles területén alkalmazható. Arra számítanak, hogy a számot­tevő beruházás nélkül, olcsón elő­állítható és a meglévő gépekkel kiszórható gilisztahumusz helyet­tesítheti a nitrogén-, kálium- és foszfortartalmú műtrágyákat, s- megoldhatja az elsavanyodott ta­lajok problémáját. Kirekesztve Húsért áll sorba Nikiforov, és hallja: — Csont nélkül. Sztojna. jössz még hozzám a közértbef — Z sir nélkül. Sztojna, jössz még hozzám a vendég­lőbe! — Jössz még hozzám cipőt javíttatni! Jössz még hozzam ruhát varratni! Jössz még hoz­zám a szervizbei... Hallgatja Nikiforov észre­vétlen. és ö is szeretné, ha Sztojna elmenne hozza. De hova? Tálán mondja ezt ne­ki: — Figyelj ide, Sztojna. jössz még hozzám az egyetemre, és nem fogom elmagyarázni neked a dezoxiribonuklein- sav szerkezetét! Valahogy ez nem az igazi! És Nikiforov, a tehetséges fiatal tanársegéd kiment or üzletből, és egy furcsa cso­magot tartott a kezében, cson­tot és zsírt. És nagyon, de nagyon szerette volna, hogy valaki őhozzá is elmenjen egy­szer! Mert e nélkül nincs re­mény! És Nikiforov a gondolattól fellelkesülve megcsúszott és elesett. Tél volt. Meg a bokáját is kificamí­totta. Valentin Plamenov Fordította: Adamecz Kálmán Ismét Szatmár-bútorvásár A SZEKSZÁRDI DOMES ÁRUHÁZBAN 1986. május 19—24-ig. Agyár teljes választéka megtalálható A MÁTÉ elemes előjegyezhető. Mindenkit szeretettel vár a Szatmár Bútorgyár és a SZEKSZÁRDI DOMUS ÁRUHÁZ. 1014 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom