Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-13 / 111. szám

198«. május 13. V PETŐFI NEPE 40 3 TISZAKECSKÉTŐL KISKUNMAJSAIG Gazdag zöldség- és palántakínálat A félegyházi piacon zöldségfé­lékkel dúsan megrakott asztalok közt haladtunk Virág Zoltánná statisztikai összeíróval. A retek ára 1,50—2 forintra esett. Ennek ellenére a kínált 2000-ből csupán 500 csomót vettek meg. Nyolc­száz fej saláta ugyancsak meg­maradt az idehozott 1000-ből. Tej­termékekből és tojásból bőséges felhozatalról adhatott számot a statisztikus. Nagyobb mennyi­ségű jonatán almával is jelent­keztek a termelők. Kilogramm­ját 10 forintért mérték. Jászszentlászlón nincs olyan lüktető piac, mint Kiskunfélegy­házán. Harminc-negyven terme­lő szokott árusítani a Petőfi utca végén lévő eladóhelyen hetente egyszer, csütörtökön. Itt inkább az évente kétszer megrendezett vásárnak van jelentősége. A jász- szentlászlói primőrzöldség-ter- mesztők áruikat forgalmasabb piacokra viszik. Helyben csak azt adják el, ami máshol nem talál vevőre. A nagyközségben egyéb­ként sokan saját maguk is ter­mesztenek zöldségféléket ház­tartásuk ellátására. Csólyospálosi, kömpöci, szan- ki, kígyósi, kiskőrösi, csengelei, forráskúti meg idevaló termelők és vásárlók találkozóhelye a kis- kunmajsai piac. Pénteken félez­ren fordultak meg itt. A piacon, amelyet áprilisban két padsorral bővítettek, élénk forgalom volt. Nyolc forintba került az extra méretű Szentesi piacos paprika, és tizenötbe a fejes káposzta. A paradicsomot — a múlt heti 140 helyett — 120 forintért adták. A szombati ballagásra sokan vet­tek szegfűt és gerbérát 10, illet­ve 15—20 forintért. K—1 0 A kiskunfélegyházi piacról sem mentek haza üres kézzel a vevők. (Gaál Béla felvételei) Péntek reggel a néhol szemer­kélő, néhol hirtelen megeredt eső­ben több tízezren vásároltak me­gyénk piacain. A termelési kedv — töretlennek látszó — növeke­dése mindenhol kedvezően érez­tette hatását. Bőséges felhozatal, jó árukínálat várta a vevőket. Már 6 óra előtt zsibongó soro­kat láttunk a kecskeméti vásár- csarnok ablakából kinézve. Kívül és bent négyszázhúsz asztalbérlő kistermelő nagy mennyiségű zöld­ségfélét, virágot, palántát és gyü­mölcsöt árult az állami és a ma­gánkereskedők mellett. Szilaj Mihály, a piackezelőség vezető­helyettese szerint nőtt a kertész­kedő emberek száma. Egyre töb­ben hoznak árut, azután, hogy az idei primőrszezon két hetet ké­sett. Május dereka táján újabb harminckilenc kistermelő várja, hogy asztalbérlőként helyet kap­jon a termékértékesítésben. A megélénkült termelési kedv nyomán a tavalyinál több áru jut a lakosságnak. Pénteken pap­rikából 10, salátából 8 ezer da­rab, uborkából 1780, paradicsom­ból 910, karfiolból 500, petrezse­lyemből 200, sárgarépából 120, szamócából 350, almából 2120, savanyú káposztából 360 kilo­gramm és retekből 16 szer csomó érkezett a megyeszékhely piacá­ra. Jócskán volt sóska és spenót is. Az árak néhány terméknél csökkentek. Míg tavaly ilyenkor, az eperszezon második hetében a földiepret kilogrammonként 250 forintért adták, az idén 100 fo­rinttal olcsóbb. Az újburgonyát 10 forinttal kevesebbért kezdték árusítani. A saláta ára, az egy évvel ezelőtti 5—6 forintról, 1— 1,50-re esett. A zöldhagymáé is mérséklődött, míg a gyökéré és a sárgarépáé valamelyest emelke­dett. A tojásért helyenként vál­tozó árat kértek. Tiszakécske piacán szapora esőben, közepes kínálattal fogad­ták a fogyasztókat. A virághegyi Bakos Ilona velünk egyidőben 49 Reggel 6 órakor Kecskeméten. érkezett egy kosár sárgarépával és burgonyával, míg a tiszabögi Tóth Istvánná már indulóban volt hazafelé a tövenként 1 és 12 forintért vett szegfű- és fod­ros petúniapalán iákkal. Péntek palántanap volt a tiszakécskei piacon — de saláta, retek, pap­rika. karalábé és gyümölcs sem hiányzott. Asztalos Istvánná jo­natán almáját száraz pincében ői'izte meg májusig úgy, hogy edényből vizet párologtatott, és a pinceajtót nyitva hagyta. A szolnoki Felszabadulás Ha­lászati Tsz piactéri boltjában 72 kilogramm keszeggel és kárásszal kezdte az árusítást Sas Lajosné vezető. Kevés, vagy elég lesz? Ez a kérdés foglalkoztatta. Hétvége­ken — elsősorban vasárnapon­ként — hiányzik a hal az üzlet­ből . Falvak újjászületés előtt 1 ■ i Amikor megszületett a döntés a körzetesí­tésről, az új koncepciónak nagy jövőt jósol­tak. Ma már tudjuk, a hetvenes években út­ra bocsátott elképzeléseknek számos vitat­ható pontja volt. Ezek korrigálása sok időt és még több pénzt igényel. Az alapelv az volt, hogy központosítják a fejlesztésre fordítható forintokat, a szolgál­tatást, az egészségügyi, a kulturális ellátásit, mondván: így magasabb színvonalat tudnak biztosítani az állampolgároknak. Ennek ér­dekében kategorizálták a községeket, az A csoportbeliek kapták a több anyagi támoga­tást, a nagyobb beruházási lehetőségeket. Ugyanakkor a C kategóriába sorolt telepü­lések útépítésre, csatornázásra vagy hason­lóra nem is gondolhattak. Még a családi há­zak felújítását is megtiltották, új lakás egy­általán nem épülhetett. (A tanyákra vonat­kozó ma is érvényes tilalmak feloldásán most dolgoznak.) Ezek a szigorú korlátok szinte „terelték" az embereket a nagyobb településekre. A falvakban élők, hogy megélhetést találjanak, könnyebben boldoguljamialk. elköltöztek az A kategóriás községekbe és a városokba. Két­ségtelen, van igazság abban, hogy a „köz­pontosított", tehát nagyobb összegű pénzzel jobban lehet gazdálkodni, több mindenre futja belőle. Csakhogy! Az erőteljes elván­dorlás következtében tovább apadt a kiste­lepülések lélekszáma. Szaporodtak a sorvadó falvak, más községek és városok viszont egy­re nehezebben tudták befogadni a bevándor­lókat. Növekedett a zsúfoltság, egyre lehe­tetlenebb körülmények alakultak ki. Mind a városokat, mind a falvakat felkészületlenül érte a sok „új lakó". Rá kellett ébredniük a vezetőknek, a köl- tözködőtonek, hogy ez így nem mehet tovább! Egyik Oldalon a halálra ítélt, a másik olda­lon a csordultig telt települések. Egyfelől a fejlesztések ellenére a kielégítetlen igények, másfelől a területek elhagyásával kihaszná­latlanul maradt lehetőségek. Ekkora pazar­lást az ország nem engedhet meg magának. A fordulat éve: 1980. Amikoris feloldották az építési tilalmat a C kategóriás falvakban. Ahol volt út, bolt, ott szinte (napok alatt új gazdára leltek a gazzal benőtt, elhagyott fa­lusi házak. Az 53 négyzetméteren zsúfolódó, a szmogtól, a panellakásoktól fulladozó vá­rosiak ezekbe az elhagyott, olykor csupán egy-két őslakost megtartó falvakba mene­külték. Felújították, átalakították a régi pa­rasztházakat és hétvégeken, nyaranta itt pi­henték ki a fáradalmakat. A „halálra ítélt" falvak ily módon szép csendben üdülőfalvak­ká alakultak, illetve alakulnak át. Aztán mind gyakrabban és hangosabban esett szó a falvak népességmegtartó erejéről. Az i-re a ponltot az országgyűlés tette fel 1985-ben, amikor elfogadta és jóváhagyta a terület- és településfejlesztés több évre szóló programját. Az anyag előkészítésekor a Terv­hivatal „feltérképezte" az ország „peremke­rületeit”. Ezek köziül kiválasztották a legked­vezőtlenebb, a többszörösen hátrányos tele­püléseket. Szám szerint ötszázhetvennégyet. Ez az ország területének tíz százaléka, 431 ezer emberrel. Ez a „feltérképezés” teljes ké­pet nyújt a szőbaníorgó településekről, és lát­hatóvá teszi, saját erőből már nem képesek kellően fejlődni, mindenképpen állami se­gítségre szorulnak. Már dolgoznak azon a fejlesztési progra­mon, amelyek elősegítenék a felzárkózást. Vagyis: olyan komplex elképzelést vetnek papírra, amely a gazdasági megerősödésen kívül az infrastrukturális megújulást is ma­gába foglalja. Az az alapgondolat, hogy úgy­nevezett. térségi szemléletnek kell érvénye­sülnie. Másként fogalmazva: lesznek olyan falvak, amiket nem karolnak fel, vagyis le­het, hogy elsorvadnak, más települések meg­újulnak, a felzárkózáshoz azonban idő kell. azonnali változásra nem lehet számítani. Mindenesetre az tény: a kormány külön jut­tatással, központi eszközökkel és intézkedé­sekkel kívánja segíteni a falvak, a térségek újjászületését. H. T. BIOTECHNOLÓGIA Vírusmentes burgonya és ikerborjak A VII. ötéves terv biotechno- lógiali programja tizenegy köz­vetlen termelési célú, továbbá ót. a későbbi tennivalókat meg­alapozó feladatot tartalmaz. Ezek végrehajtására 2 milliárd forintot költ az állam, a mun­kában 60 kutatóintézet, mező­gazdasági nagyüzem, egyetem és kisszövetkezet vesz részit, A jelenlegi tervidőszakban olyan feladatokat tűztek ki, amelyekben már ikoráhban szü­lettek figyelemre méltó részered­mények: A kutatásokait összehan­goló Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság, valamint a mun­kában részt, vevő Ipari, a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi, a Művelődési Minisztérium, vala­mint a Magyar Tudományos Akadémia azt szeretné elérni, hogy a kutatások eredményeit minél hamarabb alkalmazzák a termelésben. A program két témájában — a mezőgazdaság szjámái'a — már­is kifejlesztettek a kutatók a gyakorlatban bevezethető eljárá­sokat. Az egyik feladat az volt. hogy sejt- és szövettenyésztéssel vírusmentes növényfajokat te­nyésszenek tói. A kísérleteket — az MTA szegedi biológiai köz­pontjának alapkutatásait figye­lembe véve — a Meriklon Gaz­dasági Társulás szakemberei a vetőburgonyával kezdték meg. Sikerűül!, előállítaniuk a betegsé­geknek ellenálló burganyafajtát, s ezt az idén már 18 gazdaság­ban vétették el. A hazai vírus­mentes burgonyával a tervek szerint 3i—4 esztendő alatt fel­váltják a Hollandiából impor­tált vetöburgonyát, erre az ága­zat évente csaknem négymillió dollárt költ. A burgonyát kőve­tően vírusmentes zöldségféléket, gyümölcsöket és erdei fákat te­nyésztenek ki. Az állattenyésztésben a kuta­tók elsőrangú feladata az azo­nos tulajdonságú, nagy hozamú hibridek szaporítási módjának a kifejlesztése. Ennek érdekében a szakemberek azon dolgoznak, hogy az embriódarabolásos sza­porítási eljárást tökéletesítsék, és így megteremtsék a lehetősé­géi a módszer nagyüzmi alkal­mazásának. Az eljárás elve az, hogy a kiváló tulajdonságokkal rendelkező anyaállat méhéből tend szeresen „kimosnak” egy petét, és azt’ szétdarabolva több anyába beültetik. Ilyen eljárást követőért már több száz ikerbor­jú és bárány született, s ezek va­lamennyien kiváló hús- és tej- hozamnak. RÉSZSIKEREK A háztartásikészülék-javi- tó vállalat néhány fióküzle­tében a szolgáltatás jelentő­sen bővült. Most már a ,,Saj­nos ez az alkatrész nincs” vá­lasz helyett a „Hívjon fel majd újra bennünket”, Érdeklőd­jön egy kis idő múlva” gya­korlatot vezették be. S az ered­mény: az elégedetlen vásár­lók reménykedő kuncsaftok­ká válnak. Itt van például Schultze úr esete. Mosógépe egy ideje már nem működik, viszont nagyon intenzív kontaktusban áll a vállalattal. S nem adja fel a reményt, hogy ROMO 600 AC- típusú gépével egyszer majd ismét moshat. Miután 1985. október közepén telefonon megérdeklődte, hogy van-e alkatrész, bejelentette mosó­gépének javítását. Október 21-én jött, látott és mondta a szerelő: alkatrész nincs. Schult­ze úr újra a telefonhoz nyúlt, s tisztázta, hogy van alkat­rész. Az új javítási időpont azonban már november köze­pe volt. Az ominózus napon hősünk egy jó és egy rossz hírt kapott. A rossz: közölte a szerelő, hogy nincs alkatrész. A jó: ismét telefonált a vál­lalat raktárába, ahol közölték: van alkatrész, s az új szere­lő december 18-án 16 és 19 óra között jön ki. Amikor ezen a napon Schultze úr 14 óra tájban hazaérkezett, érte­sítést talált a levélszekrény­ben, amelyben ez állt: a sze­relő 10 óra 10 perckor itt járt, de nem talált senkit itthon. Üjabb telefon, újabb javítási időpont: január 4. Már csak n nap, s kijavítják a hibát — gondolta Schultze úr. S jött a szerelő az új év negyedik napján — természetesen al­katrész nélkül. Viszont jelen­tősen kibővült Schultze úr is­meretségi köre. Már a válla­lat igazgatójával tárgyal — persze egyelőre csak levélben. Vannak azonban olyanok, akik már igazi baráti alapon tárgyalhatnak az illetékes ja­vító vállalattal. Például Gott- wald úrnak igazán lehetett ideje baráti kapcsolatok ki­építésére. hiszen már négy éve annak, hogy hűtőszekré­nyének javítását bejelentet­te. Mi csak az utolsó év ese- ményébe kapcsolódjunk be na~ gyón röviden. Gottwald úr a javító válla­latnál bejelentette, hogy a DKK 130-as hűtőszekrényének ajtaja tönkrement, s kéri a cseréjét. Havonta kellett ér­deklődnie, de hol nem volt al­katrész, hol pedig már a sze­relés időpontjáig elfogyott. 1985 nyarán megigérték hő­sünknek, hogy elteszik neki az ominózus ajtót, s megkérték, érdeklődjön majd szeptem­berben. Gottwald úr így is tett, azonban legnagyobb meg­lepetésére közölték: évek óta nem kapnak ilyen típushoz ajtót. Hősünk nem hagyta enV~ nyiben, magasabb fórumhoz fordult. Ennek hatása: a ja­vítás időpontja: december 12. Hősünk kivett egy nap sza­badságot, de a szerelő helyett csak egy távirat jött: „A ja­vítás technikai okokból nem le­hetséges.” Egy kevésbé re­ménykedő ember már meg­szakította volna kapcsolatait a vállalattal, de nem ígyGott- wald úr. Ö újra bejelentette a hibát, s vár, vár türelem­mel. Mi pedig kíváncsiak len­nénk, hogyan bővül még to­vább ez az ismeretségi kör? Tanja Weber (Fordította: Szabó Béla) A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Temetői haszonlesők Gyász. Az egyik legmélyebbről jövő, s legszemélyesebb emberi ér­zés, megsértése bűn. Azok vétke, akik ezt a helyzetet a maguk anyagi haszonszerzésére használják ki. úgyszólván megbocsáthatatlan. A kiskőrösi tanács költségvetési üzeme temetkezési részlegének ve­zetője és vezetőhelyettese 1981 óta folyamatosan becsapta a szerettei­ket gyászoló, fájdalomtól megtört hozzátartozóikat. Először csak né­hány olcsóbb szolgáltatást csaptak a temetkezési díjhoz, majd vérsze­met kapva úgy emelték az árakat, hogy a könnyező rokonok az admi­nisztráció során se vegyenek észre semmit. Végül a két férfi szám­láján a többi között (nem számítva az elévülés miatt figyelembe nem vehetőeket) 266 rendbeli, társtettesként, részben folytatólagosan elkö­vetett csalás vétsége szerepel. Van érvényes utasítás Czeffer Tibor (Kiskőrös, Béke u. 45.) 1980 januárjában került a temetkezési részleghez, mint fi­ókvezető. Helyettese Lomjánszki János (Kiskőrös, Bajza u. 42.) pe­dig alig néhány hónappal később, szeptemberben. Mindkettőjük munkájához tartozott a koporsók és egyéb kellékek értékesítése, valamint a halottszállítás és a ravatalozás. A halottszállítás ma­gában foglalta a holttestnek a be­ágyazott koporsóba helyezését, a gépkocsira való felrakását, majd a* ravatalra helyezését, s végül a sírig történő elszállítását. Ugyan­csak fontos feladatuk volt á te­metkezési cikkek értékesítéséről és az elvégzett szolgáltatásokról a számlakészítés. A munkaköri leírás alapján viszont nem volt kötelességük a sírba eresztés. Ha a temettető a megrendeléskor er­re külön kérte őket, akkor több­letdíjat számolhattak föl. Ter­mészetesen ezt is csak a hivatalos árjegyzéknek megfelelően. (Je­lenleg a Bács-Kiskun Megyei Ta­nács szakosztályának 1983. szep­tember elsején hatályba lépett utasítása van érvényben, ame­lyet köteles alkalmazni minden temetkezési szolgáltatást végző szerv vagy szervezet.) A ravatalozási díj összesítve tartalmazta a székek, szőnyegek, padok, függönyök és az áldozati láng árát is. Fölsorolta továb­bá, hogy milyen esetekben lehe­tett felszámolni úgynevezett „köz­reműködési díjat”, ami a részt­vevő személyek számához kap­csolódóan 90 forint 'fejenként. Ilyenkor a „közreműködőnek” ki­zárólag egyenruhában lehetett dolgozni, és csak olyan többlet, egyedi szolgáltatásokat elvégez­ni, amelyeket a temettető külön megrendelt. (Ilyen lehet például az, amikor az elhunyt kitünteté­seit díszpárnára helyezve viszi a sírhoz egy odaillő egyenruhá­ba öltözött személy.) Megtévesztett hozzátartozók Természetesen ezekben az ese­tekben is mindig be kellett (vol­na) fizetni az összeget a temet­kezési részleget fenntartó tanácsi üzem számlájára. A vezető és a helyettese viszont megállapodtak abban, hogy ahol csak tudják, megtévesztik a megrendelőket. A mély gyász napjaiban nagyon va­lószínűnek tartották, hogy a hoz­zátartozók nem fogják kérni a szolgáltatások árlistáját. Abban bíztak, föl sem tűnik majd ne­kik, hogy miért és mennyit fi­zetnek. A közös megegyezés után 1981 tavaszától kezdődően 1985 áprilisáig úgy bonyolították le az „üzletet”, hogy Czeffer Tibor előbb kiállította a hivatalos szám­lát, ugyanakkor egy külön papír­darabra vagy (ha nem kiskőrösi halottról volt szó), a számla hát­oldalára rávezette az általuk fel­vett „közreműködői díjat”. Per­sze ezekben az esetekben szó sem volt külön szolgáltatásokról. Egyszerűen önkényesen kiemel­tek néhányat a munkaköri köte­lességekbe tartozó feladatok kö­zül és az értük kapott összegen, fele-fele alapon, megosztoztak. Később, hogy hivatalos színeze­tet is adjanak a dolognak, a kü­lön cetliket még alá is írták és lebélyegezték. Így fordult elő igen gyakran az is, hogy a hozzátar­tozók kifizették a kandeláberes áldozati láng díját, de a valóság­ban még egy árva gyertya sem pislákolt a szertartáson. Miután a megrendelők becsa­pására irányuló első kísérletek igen jól sikerültek, Czeffer és Lomjánszki azon kezdtek gon­dolkodni, hogyan lehetne még több pénzt kisajtolni a szomorú­ságukban kevésbé figyelmes hoz­zátartozóktól. Az ötlet szinte ma­gától jött, hiszen aki nem „jár­tas” ebben a szakmában, alig tudja megkülönböztetni az egyik koporsót a másiktól. Mindegyi­ken van valami dísz vagy. festés, de azt, hogy melyik mitől kerül többe, csak az avatott képes fel­ismerni. A hozzátartozóknak Lomjánsz­ki az olcsóbbat mutatta meg, s a drágább árát közölte. Ezalatt Czeffer kiállította a számlát. Amikor a bizonylati tömbben a koporsó árát kellett feltüntetni, óvatosan kihúzta az indigót, s csak a megrendelő példányára került a magasabb összeg. Majd utóbb az indigó segítségével a tömbben maradó példányra be­jegyezte a hivatalos árat. így az ellenőrzéskor nem derülhetett ki a turpisság. Ez a „játék” olyan jó üzletnek bizonyult, hogy szin­te valamennyi ügyfélen kipró­bálták. Egy-egy koporsón 600 vagy 1000 forint, esetenként még több is lehetett a tiszta hasznuk. * A Kiskőrösi Városi Bíróság a 32 éves Czeffer Tibort 266 rend­beli társtettesként, részben foly­tatólagosan elkövetett csalás vét­ségében, egy rendbeli társtettes­ként, folytatólagosan elkövetett árdrágítás bűntettében, valamint egy-egy rendbeli ugyancsak foly­tatólagosan elkövetett magánok­irat-hamisítás és sikkasztás vét­ségében találta bűnösnek. Ezért őt halmazati, egyben főbünteté­sül 1 év és 6 hónapi szabadság- vesztésre, 20 ezer forint pénzmel­lékbüntetésre és egy év köz­ügyektől eltiltásra ítélte. A 62 éves Lomjánszki Jánost ugyan­csak 266 rendbeli társtettesként, részben folytatólagosan elköve­tett csalás vétségében, egy rend­beli társtettesként, ' folytatólago­san elkövetett árdrágítás bűntet­tében, valamint egy rendbeli, folytatólagosan bűnsegédként el­követett magánokirat-hamisítás vétségében mondta ki bűnösnek a bíróság. Egyben őt halmazati büntetésül egy év szabadságvesz­tésre, valamint 20 ezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A bí­róság Lomjánszki szabadságvesz­tés büntetésének végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős. Tuza Béla Számlák indigócsellel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom