Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-09 / 108. szám

1986 májas 9. «9 PETŐFI NEPE • 3 SAJÁT BRIGÁD, KISZ-ÉPtTŐTÁBOR Kalocsai lakásszövetkezet vállalkozásai ■. . m , , , , PÁRTMUNKÁS, SAJTOTUDÓSITÓ ■SÍS-í 'S' ' " N ■ Az ország 13 lakásszövetke­zetében alkalmazzák a Non­profit jellegű építkezést. Első­nek a kalocsai Petőfi KISZ Lakásépítő és Fenntartó Szö­vetkezet kezdeményezte. Nem képeznek nyereséget, önköltsé­gi áron számítják az építési költségeket’ így olcsóbb a la­kásépítés. A lakóházakat befe­jezés előtt adják át az új tu­lajdonosoknak, az utolsó si­mítást. a végleges kialakítást rájuk bízzák. A 215 lakás fenntartásáról*gondoskodó szö­vetkezet az. utóbbi időben jó eredményeket ért el, több kez­deményezése figyelmet érde­mel. Három ízben nyerte el a SZÖVOSZ elnökségének elis­merő oklevelét, kiérdemelte az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a SZÖVOSZ és a KPVDSZ elismerését is. Huszár Mihály ügyvezető: — Az elmúlt évben huszonkét laká-t építettünk, 40 építését el­kezdtük, továbbá 26 családi ottho­nét pedig előkészítettük. Az épít­kezéseken a. költségeket sikerült négyzetméterenként 9—10 ezer forintra csökkenteni. A munkákat saját brigád végzi, amelynek lét­számát kisiparosokkal költött szerződés alapján tovább növelő­tök az elmúlt évben. Ezzel elő­segítettük a biztonságos, gyorsabb építkezésit. Számításunk szerint lakásomként 150 ezer forint meg­takarítást értünk ©1. Az elmúlt évben az igazgatóság új kísérletekbe kezdett. Központi segítséggel magyar—svéd együtt­működéssel, napelemekkel fűtött lakásokat épített. A kezdeménye­• A napelemek a várinál jobban beváltak. A képen látható lakó­háznál egyúttal a tetőt is helyettesítik. A 150 négyzetméter nap- kollektor 18 lakóház fűtését oldja meg. (Kiima Győző felvétele) Hetvenévesen is tevékenyen Jánoshalmán mindenki csak így ismeri: Józsi bácsi. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen itt született, itt él. Most hetven évesen is a községért, lakóiért rajong, s mint korábban, ma is megtesz mindent, ami erejéből telik. Lusztig József, egy szobafestő- és mázoló második fiaként 1916. május 11-én született. A „nagy jólétből” élete további részében neki csak annyi jutott, hogy elvégezhette a négy polgárit, s beállt apja mellé inasnak. zés jól sikerült, az eddigi ered­mények — a napenergia haszno­sítását illetően — a vártnál job­bak. A kísérleti lakótelepen egye­lőre 18 családi Otthoniban alkal­mazzák vízmelegítésre a napkol­lektorokat. — A városi KlSZ-bizottsággal költött együttműködési megállapo­dás alapján az idei nyáron KISZ- tábont szervezünk. Az előkészüle­teket már az ©limúlit évben meg­kezdtük, négy turnusban összesen kétszáz kőműves- és áe »tanuló jön hozzánk az ország minden ré­széből a nyári hónapokra. Szak­emberek irányításával tizenkét garzon lakást építenek, amelyet szintén félkész állapotban adnak át a tulaj «kunosoknak. A fiatalok tehát ily modort segítenek lakás­Szolgáltatóház Kiskőrösön Épül Kiskőrösön a kisiparosok szolgáltatóháza. Az új létesítményben 14 üzlet, műhely kap helyet, egye­bek között lesz divatáru, zöldség-gyümölcskereskedés, autóalkatrész-árusitás és kulcsmásolás is. építési programunk megvalósítá­sában. Ez fesz az első ilyen jelle­gű KISZ-tábor a miegyében — hangoztatja a szövetkezet ügyve­zetője. Azt is elmondja, hogy központi intézkedésekre megszűnteik az ed­digi hitelszerződést gátló ténye­zők, amely azt jeleníti, hogy a szövetkezet pénzt vehet fel az építkezésekhez, ha a szükség úgy kívánja. EzZal megteremtették a folyamatos munka feltételeit. Nagy segítséget kapnak a városi KISZ-szervezet fiataljaitól, akik részt vesznek az építkezésekben, segítenek a lakásprogram megva­lósításában. Eddigi munkájuk el­ismerésit váltott ki mind a szövet­kezeti tagok körében, mind pedig a városban. K. S. — Reggeltől estig létráztam, festettem, mázoltam, s amikor segéd lettem, akkor sem történt más, csak több lett a fizetésem, mert apám mellett maradtam, akkor is. Katonának 1939-ben hívtak be. Egy év múlva lesze­reltek, de nem engedtek haza, mert munkaszolgálatra osztot­tak be. Ekkor kezdődött életem kálváriája. Hódmezővásárhely, Orgovány, Szeged, ahol a keret­legények nem kíméltek bennün­ket. Évekig tartó szenvedések után, amikor már közeledtek a felszabadító szovjet csapjatok, át­dobtak bennüket a Dunántúlra, majd a németek kezére adtaik. Ausztriában erődépítésen dolgoz­tunk, de a parancsnokunkról ki­derült, hogy illegális kommunis­ta ... Francz Reiner, a hitzendorfi malmos mentette meg a munka- szolgálatosok életét, mert velük szökött meg az erődépítéstől. Együtt bujkáltak, s Reiner mal­mában érték meg a felszabadu­lást. Hadirokkantként tért haza, kórházba került. Felgyógyulása után örömmel utazott Jánoshal­mára, s boldogsága még nagyobb volt, mert szüleit életben talál­ta. 1945. Ehhez az évhez életé­ÁLLÁSKÍNÁLAT VÉGZŐSÖKNEK Gyógyszerészek, gyógyszertárak Az idén végzett gyógyszeré­szek többsége mór elhelyezke­dett — tájékoztatta dr. Harangi György, az egészségügyi minisz­térium főosztályvezetője az MTI munkatársát. A 133 pályázó gyógyszerész közül 118-an ta­láltak megfelelő munkahelyet, a vállalatok, gyógyszertári közpon­tok 315 állást hirdettek meg. Az iparban 29-en helyezkedtek el. Az adatok szerint gyakorla­tilag korlátlanok az elhelyezke­dést lehetőségek. Egy képzett, g\ ogyszerész munkát találhat patikában, gyógyszergyáriban, kutatóintézetben, külkereskedel­mi vállalatnál egyaránt. Gon­dot jelent azonban, hogy a fel­kínált állásokra nem találnak elegendő jelentkezőt, kevés a gyógyszerész. Mint a főosztály­vezető elmondta: 1981-ben 3688 gyógyszerész dolgozott a gyógy­szertárakban, 1985-ben 3814. A patikusok száma tehát körülbe­lül 3 százalékkal emelkedett, a gyógyszertári forgatom .viszont 50 százalékkal növekedett. Jelenleg két egyetemein képez­nek gyógyszerészeket, az évi 200— 200 hallgatónál többet azonban e két intézmény —a budapesti és a szegedi — nem képes fel­venni. Ugyancsak gond, hogy nincs elegendő számú, megfele­nek két jelentős eseménye kap­csolódik. Megnősült, s elsők kö­zött lépett be a Magyar Kom­munista Pártba. — Nem váltam meg az ecset­től, a létrától, s 1950-ig édes­apámmal dolgoztam, mint az­előtt. Azután jött a betegség, nem létrázhattam tovább, boltvezető lettem, s onnan mentem nyug­díjba 1976. május 11-én. Ha csupán ennyit tett volna Lusztig József, ez is bőven ele­gendő lenne egy emberi élet tel­jes kitöltéséhez. Társadalmi el­kötelezettsége, az emberekért va­ló tenniakarása azonban többre sarkallta. Még 1945-ben őt vá­lasztották meg Jánoshalmán a hadirokkantak járási titkárának, később szervezte a Magyar Sza­badságharcos Szövetséget, amely­nek községi elnöke lett, s már csak felsorolásszerűen a többit: húsz évig volt a községi pártbi­zottság tagja, tíz évig járási pártbizottsági tag, majdnem más­fél évtizedig alapszervezeti párt­titkár, s még lehetne sorolni to­vább a szerényebb, fontosabb funkciókat. — Két gyermekem van, négy unokám, a róluk való gondosko­dás és a pártmunika tölti ki nyug­díjaséletem napjait... Végezetül — s ezt nézzék el az olvasók — személyes megjegy­zés : e sorok írója éppen 29 év­vel ezelőtt ismerkedett meg Lusz­tig Józseffel, aki akkor kezdett tudósításokat írni az újságba. A sokszori személyes találkozást aligha lehet felejteni, amelyet mindig követett egy-egy János­halmáról szóló híradás. S még hetvenévesen is dolgozik, a Hala­si Hírek szerkesztő bizottságának, tagja a lap megjelenése óta. Kö­szöntjük Lusztig Józsefet, a párt­munkást, a sajtótudósítót, a lo­kálpatriótát, s kívánunk hosszú, boldog életet. Gémes Gábor Statisztikai felmérés a családtervezésről lő alapképzettséggel rendelkező jelentkező sem. A gyógyszeré­szet kevéssé vonzó, az emberek többsége csak elárusító tevé­kenységként észleli ezt a mun­kát, s az anyagú megbecsülés sem jobb más diplomás szak­máikénál. Hazánkban jelenleg 1500 gyógyszertár működik, ebből több mint hétszáz az úgyneve­zett egyszemélyes patika. Ezek­ben a munkaidőinek csak egy részét tu diák kihaszná'mi, a nagyforgalmú gyógyszertárakban viszont nagy a túlterhelés, lét­számgondokkal küzdenek. A helyzetet jiavítaná, ha egv gyógy­szerész két szomszédos patikát látna el; [»Idául az egymáshoz igen közel levő települé­seken délelőtt az egyikben, délután a másikban, dolgoz­na. Természetesen ezt a he­lyi tanácsokkal együttműköd­ve kell kialakítani, a tapaszta­latok szerint azonban nem szí­vesen mondanak le egész nap nvitvatartó gyógyszertárakról. Az egészségügyi tárca — a jobbítandó a helyzetet — a terv­időszak végére növelni kívánja a képzésben részt vevők számát. Ily módon 20—40 hallgatóval több készülhet fel a gyógysze­részi hivatásra. A Központi {Statisztikai Hi­vatal — közösen fáz Egész­ségügyi /Minisztériummal —- májusban és júniusban or­szágos reprezentatív adatfelvé­telt /végez a /családtervezéssel, szfiletésszabályozássai kap­csolatban. A védőnők mintegy tízezer 15—39 év közötti nőt keresnek fel, közülük négyezren — akik 1982-ben, Illetve 1983-ban kö­töttek (házasságot — 'már részt vesznek abban a vizsgálatso­rozatban, amely életútjukat csaknem 15 éve kíséri figye­lemmel. További 6999 nőt családi állapotától függetlenül keresnek fel. és kérdeznek meg otthonukban az adatfelvé­telt végző védőnők. A felmérés alapvető célja, hogy megvizsgálják: a leg­utóbbi népesedéspolitikai in­tézkedések »hatására hogyan alakultak a (nők családterve­zési elképzelései. A kérdőíves vizsgálat meg­kísérli feltárni, hogy a külön­féle ösztönző intézkedések hoztak-e eredményt a család- tervezésben. íA fiatal házasok­nál mindezt a családalapítás körülményeivel, a lakáshely­zet alakulásával, a házasságok stabilitását befolyásoló té­nyezőkkel összhangban vizs­gálják. Mivel a házasodási kedv az utóbbi időben vissza­esett, s növekedett a házassá­gon kívüli szülések aránya, a hajadon és elvált nők jiázas- ságkötési, Illetve újraházaso- dásl szándékait, valamint há­zasságon kívüli együttélési in­dítékait, gyakorlatát is tuda­kolják ta védőnők. A válaszadás természetesen nem kötelező, miután azon­ban az adatszolgáltatóktól ka- ' patt információkat titkosan * kezelik, s ezek nem kerülnek nyilvánosságra, az eddigi ta­pasztalatok szerint a megkér­dezettek készséggel válaszol­nak. Nem utolsósorban az ö és gyermekeik, vagy leendő gyermekeik érdekeit is szol­gálja, hogy a népesedéspoliti­kával foglalkozó szakembe­rek kellő képet kapjanak a szülőképes korú nők életmód­járól, gyermekvállalási szán­dékairól. Az adatfelvétel eredménye­it a szakemberek a hosszú tá­vú népesedéspolitikai hatá­rozat végrehajtásáról szóló, s eredményeinek első két évét értékelő múnisztertanási elő­terjesztéshez kívánják i nálni. A MÜKINCSRABLÁS a tettesek kézrekerítésével zárult Mi történt a gnieznói katedrálisban? Poznani testvérlapunk tudósítója írja 9 A hír villámgyorsan járta be Lengyelországot. A nemzeti kultúra felbecsülhetetlen értékű emlékét, Szent Adalbert erekly.etartóját ellopták a Poznantól 50 kilométerre fekvő gnieznói katedrálisból. Az elkövetés módja arra engedett következtetni, hogy a bű­nözők nem műkincset akartak szerezni, csupán nemesfémet. Erőszakosan lefeszítették az ezüst sasok szárnyát, elvitték az ezüst angyalkákat, leszaggatták a szintén ezüstből készült domborművet, letörték a koporsóról Adalbert alakját, ami ugyancsak e nemes ércből készült. A műkincs története Szent Adalbert (lengyel nevén Wojciech) ereklyéje ugyanazt je­lenti a lengyeleknek, amit Szent István koronája a magyaroknak. Adalbert prágai püspök 997-ben lépett lengyel földre, és Vitéz Bo- leszláv támogatásával hittérítés­re vállalkozott a poroszok között. Nem adta azonban meg a tisz­teletet egy pogány áldozati hely­nek, ezért vértanúhalált szenve­dett. Küldetésének tragikus vé­gét kihasználva, holttestét Vitéz Boleszláv kiváltotta a poroszok­tól, és a gnieznói katedrálisban — Lengyelország első fővárosá­ban helyezte el. Mikor II. Szil­veszter pápa Adalbertét szentté nyilvánította, zarándoklatok in­dultak, Gnieznó kegyhely lett, nagy tisztelet övezte, akárcsak a püspök személyét. Az első ereklyetartót, ha hin­ni lehet Cosmas prágai krónikás­nak, III. Ottó császár készíttette színaranyból és Vitéz Boleszláv egészíttette ki egy arany kereszt­tel. A sírt 1039-ben Bretislav cseh fejedelem rabolta ki, a kincsnek nyoma veszett. A következő, ezüstből készült síremlék a své­dek zsákmánya lett a svéd—len­gyel háború idején. A sírbolt mostani külseje 1662- ből származik, egy holland szár­mazású gdanski aranyműves, pe- ter van der Rennen alkotása, né­hány részletét Hanz Paul Junge készítette. Több mint háromszáz éven át a sírt nem csorbították meg, a sok kataklizma, két vi­lágháború ellenére. A tragédia 1986. március 19-éről 20-ra vir­radó éjjel következett be. Betöréstől a lebukásig Ezen az éjszakán a tettesek a kifeszített vasrácson keresztül ( a rácsozat a XX. század elején készült), egy ablakon át másztak be a templom belsejébe, ahol né­hány órát garázdálkodtak. Betör­tek az egyik oldalkápolna szent­ségtartójába, és felnyitottak egy aprópénzes perselyt. Céljuk azon­ban szent Adalbert koporsója volt, leszedték róla a takarót, amivel a székesegyház tatarozá­sa miatt fedték be, hozzáférkőz­tek a ,.műhöz”. Brutálisan le­szaggatták az ezüst díszítéseket és eltűntek. A lopást Zénón Willa pap fe­dezte fel, közvetlenül a 7 órás mise előtt. Néhány perccel ké­sőbb talpon volt az egész ország rendőrsége. Működésbe léptek, hogy megakadályozzák a mű­kincs kilhurcolását az országból. Főként azokat a bűntanyákat fél­sülték át, ahol olyanok tartóz­kodtak, akiknek már volt közük templomi betöréshez. Röviddel ezután a bűnüldöző szervekhez bejelentés érkezett Gdanskból. Egy állampolgár mu­tatott egy garázst, ahol három fiatalember ezüstöt olvasztott. Az információ igazi telitalálat volt. Az ügyész elrendelte a 21 éves ikrek, Marek és Krzysztof Ma- jewski, és a náluk egy évvel idő­sebb barátjuk, Waldemar Bys- tizyoki letartóztatását. Hamaro­san vizsgálati fogságba került a 33 éves Piotr Nowakowski is. Mind a négynek volt már össze­ütközése a törvénnyel. Piotr No­wakowski összesen 15 évet töl­tött börtönben, fiatal társai mun­kakerülők. Mindannyian a gyanúsítottak között voltak, a bejelentés csak meggyorsította az eljárást, ami már így is későinek bizonyult. Mire a nyomozók Gdanskba ér­tek, a garázsban csak az ereklye­tartó egyes részeit találták, a töb­bit beolvasztották. Nem lehetett tudni, mit és mennyit, mert a le­tartóztatottak konökul hallgattak. Darabokban került elő A rendőrség, a betöréssel gya­núsítottak elfogása ellenére, le­zárva tartotta Gniezno környékét, és széles körű keresést folytatott az egész országban. A vizsgálat egyik változata feltételezte ugyan­is, hogy a tettesük nem bírták ki­vinni az egész ereklyetartót, mint­hogy az túl nagy és súlyos volt, továbbá a helyszínen nem tud­ták teljesen feldarabolni, tehát részben elrejtették. És valóban. Húsvét hétfőn a 15 éves Róbert Wituski és húga is­tentisztelet után elhagyták a ka- tedrálist. A közelben úgy tűnt, valami csillog a földben. A fiú közelebb ment, óvatosan elkapar­ta a homokot, meglátta az ezüs­töt. Azonnal értesítette apját, az a papot és a rendőrséget. Nagy óvatosan kiemelték a tárgyat. Adalbert szörnyen megcsonkí­tott korpusza volt. Ledarabolták karját, levágták a fejét. Az új­ságok ismét címlapon közölték a lelőhely fényképét. A feltárt, megtalált részleték viszont nem tették ki az egész el­rabolt kincset. Fárasztó kihallga­tások eredményeként, a megdönt­hetetlen bizonyítékok súlya alatt a bűnösök beszélni kezdtek, s megmutatták, hová rejtették a beolvasztott ezüstöt. A gdanski parkok egyikében ásták el. Ez lett a XVIII. századi aranyműves aprólékos munkájának sorsa. 300 évvel később az ereklyetartó ugyanott semmisült meg, ahol készült. Szomorú egyezés. A vizsgálat, amely nem egészen egy hónapig tartott, lépésről lé­pésre kiderítette a tengermenti banda tevékenységét. A barbár betörés kezdeménye­zője Piotr Nowakowski volt. Már­cius elején ő és az ikrek terep­szemlére mentek. Megállapodtak abban, hol jutnak majd be a templomba. Március 19-én az ik­rek és Waldemar Bystrzycki Gdanskiból vonattal Gnieznóba utaztak. Már este volt. Az állo­másról egyenesen a katedrálishoz indultak. Ott a bokrok között sö­tétkék melegítőbe öltöztek, és tornacipőt húztak. Krzysztof Ma- jewsiki az esőcsatornán felmászott az ablakhoz, majd fűrészelni kezdte a rácsot. Lassan haladt vele, ezért feszegetni próbálta. Sikerült. Hármasban bemásztak a templombelsőibe. A többit már tudjuk. Amint kijutottak a székesegy­házból, elásták a szobrot. Ügy tervezték, később érte jönnek, ha elcsitul a lopás körüli lárma. A rendőrségi kordon meghiúsí­totta szándékúkat. Helyreállítják az ereklyetartót Még mielőtt leleplezték volna a tetteseket, az egész ország te­rületéről özönlöttek a felajánlá­sok az ereklyetartó rekonstruálá­sához. Ígértek ezüstöt is. Az ipa­rosok és műtárgy-restaurátorofk szinte azonnal készek voltak a munkára. A Kulturális és Mű­vészeti Minisztérium, valamint maga az egyház különleges bi­zottságot hozott létre. Az eréklyetartó hű másolatá­nak elkészítése nem jelenít nehéz­séget. Rendelkeznek fotogram-' metriai úton készült felvétellel. A térhatású képnek köszönhető­en a szarkofág minden apró részlete újból megalkotható. Egyetlen gond a XVII. századi­hoz Jiasonló ezüst „fúvási” tech­nikája. Talán a tudósok erre is találnak megoldást. A betörés tettesei várják a bí­rói ítéletet, a restaurátorok ké­szülődnek a helyreállításra, Gni­ezno és az egész ország népe vár­ja a napot, mikor az ereklyetar­tó ismét teljes pompájában tün­dököl. Az ügyiben talán csak a két bejelentő lehet elégedett. A 'gdanski lakos (kilétét nem hoz­ták nyilvánosságra), aki mint nyomravezető, 500 ezer zloty 'jutalmat vehetett át, és Robert Wituski, aki a szobormaradvány megtalálásáért 20 ezer zlotyt ka­pott. Kazimierz Rrzezioki a Glos Wielkopolski munkatársa l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom