Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-30 / 126. szám

— —I IMII Ilii II I Ilii II II I III I IUI ——M— III II I II III I III I I I III I ...... .......—— ___ -a;. QQ zdQ/QQpolitikQ y munko j teljc/i t mcmjeh f •* PETŐFI NF.FE ® & 1986 május 30 SS« illillllifil Kerekasztal-beszélgetés az állattenyésztésről Statisztikai adatok Bács-Kiskun megyéből 1983. december 31. 1985. december 31. szarvasmarha 129 ezer 113 ezer ebből tehén 53 ezer 47 ezer sertés 1,2 millió 985 ezer ebből koca 93 ezer 80 ezer juh 339 ezer 306 ezer ebből anya 151 ezer 134 ezer baromfi 6,1 millió 5, 4 millió ebből tojó 2,0 millió 1,6 millió Százötvenmillió forint jövedelem veszteség Az állattenyésztésnek a me­gye mezőgazdaságában betöltött szerepéről dr 1 Molnár Mihály, a Dél-alföldi Állattenyésztési Fej­lesztő Vállalat igazgatója beszélt vitaindítóként: — Néhány éve a felmérések meglepték a szakvezetést is. Az ország „kertjének" tartott Bács- Kiskunról kiderült, hogy a me­zőgazdaság termelési értékének felét, az állattenyésztés adta. Az akkori jó közgazdasági környe­zetben egyenes vonalú fejlődés volt tapasztalható. A múlt év­ben azonban visszaesés követ­kezett be. Hogy ezért ki a fele­lős? Egyszer az államtitkárunk így fogalmazott: ha egy ágazat köz- gazdasági' pozíciója megfelelő, az üzemeik — Jehetöségeikhez mér- teiy — automatikusan „ráállnák." Hozzátehetjük — hiszen Bács- Kiskunbah köztudottan jelentős a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenysége —, hogy a kister­melés ugyanezt megteszi, sőt gyorsabban, rugalmasabban alkal­mazkodik bármilyen helyzethez. Az utóbbi években, amikor jelentkeztek a gondok, többször jeleztünk a szakvezetésnek. A reagálás mindig kicsit későn jött. Pedig ha a külső segítség idejé­ben érkezik, talán nem lenne szükség most a külön támogatá­sokra. A megye szakosított tele­peinek zöme olyan állapotban van, hogy Jermelni alig lehet bennük. Üj telepek létesítésére lehetőség nincs, rekonstrukcióra is alig. A sertéstartási kedv csökkené­se az idén, úgy látszik, megállt, ez főleg a kistermelésben tapasz­talható! Ennél is fontosabb azon­ban a fajtaváltás, a jó minőség­re törekvés. A kistermelői serté­sek 80 százaléka még ma is igen rossz vágási értékeket ad. A szarvasmarhatartás — pontosab­ban a tejtermplés — most ismét az érdeklődés középpontjába ke­rült. A juhágazat azonban jelen­leg rossz helyzetben van. Az ál­lomány leromlott, jövedelmező­ség nincs. A rhost megjelent in­tézkedésektől sokat várunk. Egy számot hallottam a na­pokban. A Kiskunsági TESZÖV adatai szerint a taggazdaságok jövedelemvesztesége az állatte­nyésztés miatt 150 millió forint volt a múlt évben. A jelenlegi helyzet javítására vannak erő­feszítések. Dé ez még mindig kevés! Egy példa: ha egy gaz­daságot szanálnak, javaslatot a veszteséges állattenyésztő ága­zatok felszámolására tesznek. Nem pedig ezek javítására! ‘ Mindeneseire elgondolkoztató.... Legjobb közgazdász a kistermelő Kincső Vilmos, a kiskunrmfj- sai Petőfi Tsz elnöke a gazda­ságukban, illetve a községben megcsappant sertéstartási kedvről szólt: — Két-három éve Kiskunmaj- sán még 40 ezer sertés hízott egy esztendőben. Azóta csak a téeszben 13 ezerről 8 ezerre csökkent a számuk a 60-as évek­ben épített, korszerűtlen, szeiffás hizlaldákban. A háztájiban is ko­molyak-a gondok, például a faj­taváltással kaipcs óla than. Sok *1 vetélő koca, többségük csak 4—sl­ot fial. A tápok minőségének hiányosságai szintén a tern*élö- két sújtják. Ha változik a táp összetétele, az állat csak turkál a takarmányban, súlyban visz- szaésik néhány kilót. A termelőt érinti az is. hogy az átvevühéfy- re nem vihet sem súlyhatáron felüli, sem aluli hízót, tefetbssör kell fuvarost fogadni, krédédni a szállítással. A költségek jnwve- kedése így súlyossá válik. A kis­termelő a legjobb közgazdász. Ha átveszi a íelvásárlójegyet, már hazafelé kiszámolja, meny­nyire érte meg a hizlalás. Ha az eredmény nem megfelelő, a következő „fordulóba” bele sem kezd. Ha a gazdaságos termelés fel­tételeit nem teremtjük meg, ha a termelő a feldolgozó „rovásá­ra” dolgozik és viszont, akkor újra és újra zavar lesz az állat­tartásban. Ahh'oz, hogy egy borjú tejet ■ adjon, vagy egy malac fialjon, hosszú idő kell. Ezalatt eseten­ként többször változnak a sza­bályzók. Gyakran ellentmondá­sosan.1. Hatásúik nem érvényesül. Felszámolás, szintentartás, fejlesztés A hajósi .József Attila Terme­lőszövetkezet tejtermelő tehené­szeti telepén 5 év alatt ezer li­terrel növekedett a tehenenként fejt' tej — mondta Friedl István főmezőgazdász. — Elgondolkod­tató, hogy az ágazat jövedelme­zősége mennyire nem áll arány­ban a tejtermelés növekedésével. 1980-ban egy tehéntől 3795 liter tejet fejtünk, literenként 1,34 fo­rintos nyereséggel. Tavaly a fe- jési átlag 4877 liter volt, a lite­renkénti nyereség azonban csak 0,25 forint. Pedig igazán sokat tettünk és teszünk a költségek csökkentéséért, mégsem tudjuk még a telepi rekonstrukcióhoz szükséges néhány tízmillió fo­rintot sem előteremteni. A telep 1972-ben épült, tehát felújítása időszerű lenne — vette át a szót Maycr Ferenc, a hajó­si téesz állattenyésztési íőága- zat-vezetője — legföljebb 3 évig halaszthatjuk ezt a munkát, A gazdaság, érthető módon, nem egy kevésbé eredményes ágazat­ba fekteti a pénzét, főleg, ha annak gyors megtérülésére még csaik számítani sem lehet. A tehenészettel kapcsolatban az üzemek három lehetőség kö­zül választhatnak. Az első, hogy felszámolják. Mint ahogy ezt tette környékünkön három gaz­daság, ahol az adottságok, a technikai feltételek jók voltak. A másik: a termelés szintentar- tása. Ezt tesszük mi. Hogy mi­éért? Igen komoly értéket képvi- ?sél aa rholstein-írízzel keresztezett 'tehénállomány. Két évvel ezelőtt mUhteanriányterrnesztés és az ál­lattenyésztés egy kézbe került. /Azóta mines gond a takarmányok ;mmőséigével. Tavaly önelszámo­lóvá vált az egység, ami lökést .adott munkánknak. A kézzei- tasjhiltn bizonyíték: 3 millió fo­rr int my ereség. Géppótlásra sem elég a «vereség fSuijátos helyzetben vao a hús­termelő szarvasmarha-ágazat — aäiüfpa dr. Makkos József, az dzsáki Állami Gazdaság igaz­gatóhelyettese. A romló tenden­cia í^yik alapjelensége, hogy tenyésző szót ma képtelenség el- artni. A Szarvasmarha Húster­melő {Gazdasági Társulás taggaz­dasagai közül két év alatt a veszteségesek aránya 27 száza­lékról 35-re nőtt. iilkz állami gazdaságban 13 éve .növekvő nagyságrendben fog- llilMiiwiiiil ezzel az ágazattal. A Terwüetwnk felét kitevő gyepet csak így hasznosíthatjuk. Tavaly a rhastotúron 5700 forint közvetlen ágazati eredményt értünk el, ugyanez egy hűstehénre vetítve ;8S0O ífnrirft. Ezek az értékek csak a traíéwktoez hasonló adottságok- •kail léit bétáik el. Az alkalmazott tartasmód ai fajta — a hereford- da! {keresztezett magyartarka — .igényének tökéletesen megfelel. Az «Mötesraary, épület nélküli te­A szerkesztőségben került sor arra a kerekasztai-beszélge- tésre, amelyen az ágazat gondjait, helyzetét, a fejlesztés lehe­tőségeit vitatták meg a termelőüzemek, a takarmány-előállító, a -feldolgozó és az állattenyésztést irányító intézmények szak­emberei. A vitán részt vett dr. Csányi I.ászió, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszteri tanácsosa, dr. Dohy János, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszékének vezetője, dr, Horváth Gyula, az MSZMP Bács- Kiskun Megyei Bizottságának főmunkaíársa, Baki Ferenc, a Bács-Klskun Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőheiyettese, a Déi-alföldi Állattenyésztési Fejlesztő Vállalat vezetői: dr. Molnár Mihály és dr, Bulla Gé­za, dr. Molnár István, a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Váilaiai igazgatója, Suhajda István, a Bács- Kiskun Megyei Áliatforgaimi és Húsipari Váilaiai igazgatója, Klucsó Vilmos, a kiskunmajsai Petőfi Tsz elnöke, Friedl Ist­ván főmezőgazdász és Mayer Ferenc állattenyésztési főágazat- vezető a hajósi József Átííia Tsz-bői, dr. Makkos József, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, dr. Babicz Ferenc, a rémi Dózsa Tsz, és Tallér Lajos, a kisszállást Bácska Tsz el­nöke. nyásztés, istállózott, kötetlen, nagycsoportos hizlalás épüiet- és beruházásigénye- kicsi. ... A költségek leszorítása, ellené­re az ágazat jövedelmét egyér­telműen az állami támogatás ad­ja, nem pedig az árbevétel.» Legnagyobb gondunk, hogy az ágazat nem képes az önfinanszí­rozásra. A nyereségünkből pél­dául géppótlásra tavaly másfél millió forintunk maradt. Egy Hesston Staekhand petrencéző viszont 6 millióba kerül, és ne­künk az ágazat kiszolgálásához négy ilyen gép kellene! Hosszú távon bizonytalanság A rémi Dózsa Termelőszövet­kezet híres a baromfiágazatáról. Igen sokfelé szállítanak napos­csibét, jók a hizlalási eredmé­nyeik is. — A piaci követelményeknek megfelelő, világszínvonalú ter­melésre képes Hybro-csirkékkei foglalkozunk — mondta dr, Ba­bicz Ferenc, a szövetkezet elnö­ke. — Kiemelem, hogy képes! Miért nem világszínvonalú még­sem a magyar baromfitenyész­tés? Aki brojlerrel foglalkozik és a gondokat elemzi, kezdi a ta­karmánnyal, folytatja a napos- állatokkal, majd a technológiai hiányosságokkal. Az emberi té­nyezőről legszívesebben megfe­ledkezik Igaz, a, legtöbb gondot a tá­pok minősége okozza. Nem fe­lelnek meg a nagy genetikai ér­tékű állatok igényeinek. Hogy ki ebben a hibás? A növényter­mesztéssel kezdem. Már a meg­termelt gabona minősége sem a legjobb. Ezt keverik abba a táp­ba, amelynek egyéb alkotórészei szintén gyengék. A tárolás so­rán a helyzet tovább romlik. A holland baromfitartók 49 nap alatt 1,96 kilogrammra tudják hizlalni a jószágokat. Ezt ha­zánkban meg sem közelítjük. A másik sarkalatos kérdés a technológia. A telepek a 60-as évek végén épültek. Ma már toldozott-foldozott épületekben, elavult módszerekkel dolgozunk, A VII. ötéves terv a baromfiága­zat termelésének 30 százalékos emelkedését irányozza elő. A fej­lesztés támogatására szánt ösz- szeg azonban még arra is szű­kösen elég, hogy a meglévő te­lepeken rekonstrukciót hajtsunk végre, nemhogy újakat épít’nes- süftk. Még nagyobb gond, hogy 1 hosszabb távon nem látszik biz­tosítottnak az ágazat olyan ered­ménye, amellyel a felvett hite­lek kamatait fedezhetjük és a gazdaságnak minimális nyere­séget hozunk. A népgazdaság a húsexportról nem mondhat le, az üzemek haj­landóik lennének a fejlesztésre. Ha a hosszú* távú értékesítési biztonságot sikerül megteremte­ni, nyitott a további út. És amiről kevés szó esik: a személyi feltételek. Senki ne' higgye, hogy az állattenyésztők rosszabb szándékúak, kevésbé felkészültek,-mint más agrár- szakemberek. Az állandó elma­rasztalás, a kevés sikerélmény azonban oda vezetett, hogy eb­ből az ágazatból szinte menekül­nek a jó szakemberek. Ha az ér­dekeltségi rendszerben nekik is „jutna hely”, talán nemcsak — elnézést a kifejezésért — a má­sodik, harmadik vonal maradna itt meg. Az ágazatban hatalmas értékekkel dolgozunk. Talán te­hetnénk odavaló emberekkel is! Törzstenyészel ráfizetéssel A juhászatról az utóbbi idő­ben igen sok szó esik szakmai körökben. Tallér Lajos, a kis­szállás! Bácska »Termelőszövet­kezet elnöke a törzstenyészet fenntartásának gondjairól be­szélt: .— Nem hinném, hogy alap­vető tenyésztési, tartási problé­mák lehetnek ott, ahol 6 kilo­grammos az anyánkénti gyapjú­hozam és a bárányszaporuiat 130 százalékos. Az 5 évvel ezelőttihez képest mégis jelentősen csök­kent a jövedelmünk. Amíg ak­kor 800—1000 forint tiszta hasz­nunk volt anyánként, ma örü­lünk, ha legalább veszteséget nem hoz. A 700 forintos takar­mányköltséget lehetetlen tovább csökkenteni, az állatjaink így is szinte melléktermékeken élnek. Az önfinanszírozástól már ré­gen elszakadtunk. Annyi jöve­delmet nem termel az egész ága­zat — a törzstenyésztés és hiz­lalás —, hogy a saját épületeink évenkénti tatarozását el tudjuk belőle végezni. 1 A törzstenyésztő munka elmé­letileg arra hivatott, hogy hosz- szú távon előremutasson. A húsr^ és gyapjútermelés mennyiségi, minőségi növelése érdekében végezzük a keresztezéseket. Köz­ben pedig azt látjuk, hogy már- már érdemesebb a szennyes, piszkos, durva gyapjút eladni, mint a jó minőségűt. Az áruk­ban alig van különbség. Valaha a rangját adta egy me-, zőgazdasági üzemnek, ha nagy tenyészértékű állatokat tudott létrehozni. Ma ugyanez a tönk- remenés biztos útja. Ki vesz ma tenyészállatot? Senki. Minden­ki azon gondolkodik, hogyan szabaduljon meg az ágazattól. Nagy értékű állatokat voltunk kénytelenek meghizlalni, és a vá­góhídnak eladni. A törzstenyészet vesztesége anyánként 285 forint volt a múlt évbeil. Csuk a/r étrendi hatás romlik Az állattenyésztés gondjai kö­zött legelsőinek a takarmányo­zást emlegetjük — állapította meg dr. Molnár István, a Bács- Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgató­ja. — Ennek költségei az állat­tartásénak kétharmadát teszik ki. A hazai alapanyagok minősé­géről már esett szó. Ezenkívül jó minőségű fehérje is kell a kor­szerű, intenzív tápok előállításá­hoz. Soha nem volt még olyan a helyzetünk, hogy korlátlan meny- ny.iségben, választékban vásárol­hattunk volna feftérjehordozó- kat külföldről. Azt vesszük meg. ami a legolcsóbb, amit az ottani gazdák meg sem etetnének. Ki­tört a ..melléktermék-bedolgozá­si láz" is. Programunk volt ez. A tápok beltartalmi értékét ugyan nem rontottuk, de az ét­rendi hatást igen, A tárolás, ke­verés technikájának sem állunk magas fokán. A megyében még ma is 78 STK-keverő dolgozik, a keveréktakarmányok egyharma- dát ezen állítjuk elő. Ezekben a mérce és a mérleg a szívlapát. Többen beszéltek arról, hogy a hazai mezőgazdasági eredmé­nyek hogyan viszonyulnak a ná­lunk fejlettebb' teohnológiával rendelkező államokéhoz. A pél­da Svédországból származik: ott összesen 20 üzem állít elő 2 millió tonna it ápolt évente, nálunk 1300 üzem 8 millió tonnát. Ott egy üzem átlagos kapacitása 100 ezer tonna, nálunk 6 ezer. Nagy szükségünk lenne a vizs­gálatok gyorsítására. Ma egy toxiiwizsgálat eredményét — ezt központosítva végzik — 2—3 hó­nap után kapjuk meg. Ennyi idő alatt talán le is vágják azt az állatot, amelyik miatt, elindult a „lavina”; A termelők panaszai sem mindig annyira helytállóak, mint ahogy a közvélemény hi­szi, bár kétségtelen, hogy a ta­karmányozás költségének meg­növekedése kedvezőtlenül befo­lyásolja a termelést. Exportálható genetika Még csak most kezdtünk a a VII. ötéves terv megvalósítá­sához, de már a következő kon­cepciójának kidolgozásán mun­kálkodnak a szakemberek. A biológiai erőforrások hatéko­nyabb kihasználása igen nagy hangsúlyt kap. Dr. Dohy János, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési tanszé­kének vezetője a genetika lehe­tőségeiről, gyakorlati hasznosít­hat ós ágá ról szólt: — A nemesítéssel évente 1—2 százalékos képességjavulás ér­hető el. Ha az ezzel foglalkozó állattenyésztő országoktól eb­ben lemaradunk, 10 év alatt a hátrányunk behozhatatlan lesz. A nagy tejtermelő államokban köztudottan túltermelés van. En­nek ellenére töretlen a nemesi** tés, a genetikai munka. A hazai nyomott közgazdasági helyzetben igen fontos lenne, hogy a haté­konyabb termelésre képes állat­állomány alapjait megteremtsük. A külpiacon együtt kell meg­jelennünk a kisebb önköltséggel termelt, olcsób állati'" termékek­kel, Ha versenyben akarunk maradni, a genetikai értékeink exportjára is gondolhatnánk. Ná­lunk ugyanis a szellemi ráfordí­tás értéke annyira kicsi, hogy ezzel biztosan megállhatnánk a helyünket. Fordított piacorientáltság Suhajda István, a Bács-Kiskun Megyei Áliatforgaimi és Hús­ipari Vállalat igazgatója javuló tapasztalatokról számolhatott be: — Az idei első negyedév nem igazolta azt a tragikusra festett képet, amit az állattenyésztésről alkottunk. Nem gondmentes ez az ágazat, de nem is omlott ösz- sze. Nem hangzott itt el. hogy az állattenyésztés fejlesztéséhez az agrárágazat melyik részéből le­hetne elvonni? Ma így gondolkodunk: ezt ter­melem, ezt dolgozd fel, add el, ehhez kérek szabályzást. A . pi­acorientáltság azonban nem ezt, hanem éppen a. fordítottját je­lenti. Programokat szervezünk, nem pedig a végtermekárakát rendezzük. A sertéssel van a legnagyobb gond, mondjuk. Pedig Bács-Kis­kun háztájijaiban az állatok 58 százaléka fehér, húsjellegű. A múlt év márciusától számított egy esztendő alatt 13 ezer fe­hér előihasi kocát helyeztünk ki. Valószínűsíthető az is, hogy a kistermelőknél megállt a te­nyészállatok kivágása. A válla­lat a saját nyeresége terhére is igyekszik a sertés, a szarvas- marha, juh tartására ösztönözni a termelőket, segíteni az integ­rálokat. De ez kevés! Egyetlen példa. A mezőgazdasági abrak ára jóval alatta marad a tápoké­nak, Az állattartó tehát inkább az előbbit használja. A feldolgo­zóba'pedig 6—7 centiméteres szalonnájú állatok érkeznek. 42 fxniimjtdt adun™ az élő állat kiló­jáért, és 27 forintos szalonnát készítünk belőle. Megéri ez a népgazdaságnak? Legfontosabb a minőség javítása Az MSZMP Bács-Kiskun Me­gyei Bizottságának munkatársa. dr. Horváth Gyula az egész ága­zat helyzetét tekintette át: — A mezőgazdasági termelés színvonalának fokmérője az ál­lattenyésztés magas aránya. A 80-as évek elején a megyében elértük az 50 százalékot, tavaly visszaesés következett be. Ag­godalomra az ad okot, hogy mind a négy ágazatban, szinte egy­szerre, drasztikus ütemben csök­kent a termelő-, a tenyészalap. Ma már nemcsak az a . oél, hogy Tninél több húst termel­jünk, hanem, hogy a minőség javuljon. A mennyiségi emelke­dést minőségváltozással kelt párosítani! A mezőgazdasági üze­mek nagy részének pozíciójaví­tásra van szüksége. De egy in­tézkedést, ha a jövő évtől érvé­nyes. már az idén nyáron jó len­ne megismernünk. A feltételrendszert két oldalról kell megteremteni. Az okos gaz­da akkor kezd tervezni, fejlesz­teni, ha valami mélyponton van, ha kevesen végzik az adott te­vékenységet. A megye tejel és baromfit fel­dolgozó ipara többé-kevésbé rendben van. nem így a húsipari vállalat. A biztonságos felvásár­láshoz — ami nemcsak árat ad, hanem eredményt is biztosít — e vállalat teljes rekonstrukció-, jára is szükség lenne. Nagyon kellene a megyében még egy Bácska Húsipari Közös Vállalat, amelyet a húsipar, a* mezőgazda- sági üzemek közös felelőssége, ér­dekeltsége működtetne. Európában a harmadik A vita összefoglalására, a fel­vetődött kérdések megválaszo­lására dr. Csányi László, a MÉM miniszteri tanácsosa vállalkozott: — A gondok feltárása mellett hallottunk követendő példákat, érezni,'valamennyien a jelenlegi helyzetből kivezető utat keres­sük. De nincs miért szégyenkez­nünk sem. A VI. ötéves terv elő­irányzatát teljesítette az agrár­ágazat, a tejtermelés már 1983- ban elérte a 85-re tervezett szin­tet, a vágóállat-termelés másfél millió tonnával haladta meg az előző időszakét. Többen szóltak arról, hol a helyünk a világban. A múlt évi statisztikai adatok alapján a ha­zai állattenyésztés színvonala — egy számosállatra jutó termelés alapján — Európában a harma­dik. A hollandoktól 21, az NSZK-tól 5 százalékkal mara­dunk el. Ezt is tudnunk kell a munkánk értékelésekor. Számolunk a lassúbb ütemű fejlődéssel, de azzal is, hogy ez jelentős minőségjavulással jár majd. Az állattenyésztés szerke­zetének változását nem irányoz­tuk elő. a mai megfelel a belső fogyasztás és az export igényei­nek. Célunk az 1982—84-ben el­ért jövedelmezőség és az 1984-es állatállomány visszaállítása. Ez egyaránt kíván központi intéz­kedéseket, támaszt üzemi fel­adatokat és igényel tudományos­eredményeket. Nagyon fontos tudni, hogy sok múlik az embereken. A szakem­bereknek sikerélmény kell. Az ágazat, az itt dolgozók reálisabb értékelést érdemelnek. Gál Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom