Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

4 0 PETŐFI NÉPE • 1986. május 24.

Felelősséggel, szeretettel

KÖNYVESPOLC

Május első vasárnapja aa édesanyáké, a mindig megújuló éiöté. Az életadóké, akiknek minden világra szü- tatielit ember hálává!, szeretettel adós

És május a gyermeknappal köszön el az utolsó vasárnapon.

Ilyenkor nálunk a felnőttek minden figyelmes szere- tete, örömet jtdó c'itóete ia gyermekeké okét köszönti a félnőtt társadalom a földinek azokon a szerencsés táljain, ahol tudatos érték, kincs a gyérmek, ahol adottak a gondtalan, vidám és harmonikus felnőttéérés feltételei.

Szülők, nevelők, tanárok — programok, játékok, mű&onok szervezői — igyekeznek már jó előre 'készülvén, hogy emlékezetessé tegyék, felejthetetlenné varázsolják a rájuk bízottak számára ezt az értük való napot.

Azt a májusi vasárnapot, ameilv immár huszonhét esztendeje, az ENSZ 1959-es nyilatkozatának értelmében világszerte az övék. „Az emberiségnek kötelessége a gyermekeknek önmagából a legjobbat adni” — fogalmaz, az ENSZ nyilatkozata. Mert, hogy milyen lesz a hóin api világ, a mai gyermekek felRAJZOK, MŰSOROK...

Kisdobosok

bemutatója

Felnőtt egy nemzedék, amelynek tagjai szerencsések csak televízióból, illetve olvasmányai k- bóf ismerik a háború borzalmait. Minden bizonnyal elhiszik a látottakat, mert számtalan jelét adják egy világégéstől való félelmüknek, fe mindent elsöprő békevágyuknak. Őrizzük a szerkesztőségbe érkezett leveleiket, melyekben folytonosan visszatérő mondat: ne legyen háború, és rajzaikat, amelyeken megjelenítik az égő városokait, sovány, rongyos

nőtt társadalma, azért a felelősség a miénk, maii felnőtteké, Szülőké és gyermekiteie- meké, közügyekben munkálkodó és magukba húzódóké, politikusoké és tudósoké, közösségi embereké és mások sorsa iránt közönyöseké. Há- rommilliárd mai felnőtt emberé.

Felelősség* a szerétet és gondoskodás felelőssége a másfél milliárd mai gyermekért.

Merit szomorú tény — már- már szomorú közhely —, hogy a Föld mostohább vidékein évente húszmillió kisgyermeknek kell meghalnia álért, hogy nem jut számára elég élelem, tiszta ivóvíz, életmentő orvosság. Hiányoznak életéből a legelemibb létfeltételek.

Tudjuk- a nyomorúságnak, a társadalmi mellőzöttségnek, a tudatlanságnak és a háborúknak legtragikusabb kiszolgáltatottjai a védtelen kisgyerekek. De nemcsak az anyagiak hiánya, a szeretet- hiánv is pusztító veszedelem. S ez utóbbitól olykor szenvedniük kell a mii, anyagi nyomorúságtoli megkímélt gyermekeinknek is. A meg nem ént eb.ség, a nemtörődömség, az önzés is lehet a

mai gyerék .holnapi sorsát tragikusan meghatározó veszedelem,

A gyerek a mindenkori társadalom legdrágább értéke, a jövőhordozó. Ezt talán senki nem fogalmazta meg szebben és pontosabban magyar nyelven, mint Ady Endre:

„A gyermek, a gyermek, ez a mi korunk legszebb dala.

A gyermek, a gyermek, ő lett az emberiség új szerelme, bizalma, mindene, ... A gyermek a jövő, a gyermek a mi halálunk után a mi helyünkre áll. A gyermek folytatja azt, ami bennünket el- kpDtatott, az életet,..

iNaigyon büpösek a nagyok, amikor elfelejtik, hogy ők is voltak kicsinyek Meg kell érteni a gvermeklelket, s óvó, bizalmas társul kell odaadni neki a mi voltaképpen egyazon, csak éppen terjedelmesebb feinőttlelkümket.”

Ady a századelőn írta ezeket a sorokat. Máig érő a figyelmeztetés: túl az ünnepnapokon, a figyelmes kedveskedés pillanatnyi gesztusain, a gondoskodó, felelősségteljes szeretet gyermekeink minden hétköznapjára érvényes, természetes joga

U. R. N.

gyerekeket Megjelenítik a békét is: virágzó fákat, napsugaras kertekét, mosolygós, gyümölcsöt evő gyermekeket vidám táborokat ábrázolva. — „Ez a béke” — írta rajzára egy kisdobos.

Hogy mennyire megértik, a háborúban élő szenvedők' sorsát, azt egy tanítónő mondta el: ni- caraguai gyerekeknek gyűjtöttek tanszereket. Pontosabban: 1 ceruzát és 1 füzetet kértek az iskola minden kisdobosától másnapra. A (kék nyakkendősök pedig sorra nyújtották át tolltartóik legszebb darabjait, és keresték táskájukban az. üres füzetet, hogyne várjanak holnapig, hanem máris küldjék el a csomagolt. . , Hogy békében élni, tiszta ruhában iskolába járni, .nyáron táborba indulni jó dolog — tudják.

Apendi meg a kapzsi hodzsa

Élt a hajdani időkben Apendi, meg egy kapzsi hodzsa. Egy napon beállít Apendi a hodzsához:

V— Add már ide a kondé- rodat — azt mondja —, hadd főzzek ételt magamnak. Miután az ételt megfőzte, a hodzsa kondérjába még egy kis kondért rak ráadásul, s úgy megyen a hodzsához:

— Hallott-e már ilyet, ho- dzsám — azt mondja —, Isten hatalma folytán megellett a kondérja. íme itt van, ha nem hiszi — s mindkét kondért a hodzsának adja Hízott a mája a kapzsi hodzsának, hogy Apendi két kondért adott vissza, s örömmel elfogadta.

Nap telt nap után, s Apendi egyszer ismét elment a hodzsához:

'Ó. hodzsám — kérte —, adia még ide a kondérját Hazafelé mentében azonban széttörte és elhajította.

Kirgiz népmese

Megy másnap reggel a hodzsához, mondván:

— Aj. hodzsám. a kondérja nem bírta ki az eilest, biz meghalt.

— Ugyan miért is halno bele egy kondér az elles be! — szól felbőszülve a hodzsa. — Akármint is van, kerítsd elő. Ha elő nem keríted, a törvénybe hívatlak!

A bíró a dzsigitjeit küld- vén érte, hívatja Apendit,

— Hodzsa — mondja —, halljuk, mi a panaszod?

AA hodzsa nyögve, köhécsel- ve térdre ereszkedik:

— Uram, a dolog úgy kézKirgizből fordította: Buda Ferenc

dödött. hogy jött egy napon Apendi, s elkérte a kondéro- mat. Másnap reggel meg azt mondta, hogy eltört, s nem adta vissza.

— No, Apendi, most te beszélj — szólt a bíró.

Apendi ekkor így szólott:

— A hodzsa kondérját elhoztam ugyan, de másnap reggel a kondér megellett, s úgy vittem vissza, párostul. Aztán még egyszer elhoztam a kondért, ám az nem bírta ki az ellést, és belehalt.

— Ej, hodzsa — kérdezte ekkor a bíró —, igaz-é, hogy a kondérod megellett?

— Igen — felelt a hodzsa —, igaz. hogy a kondérom megellett,

— Akkor hát — mondja a bíró —, ha a kondér ellése igaz. a megholta is igaz —, s ezzel Apendi szavái hagyta jóvá.

Ekképpen járt túl Apendi a hodzsa eszén.

P.C. JERSILD A Gyermekek Szigete

értik ezt a legkisebbek is. Cseppek sem véletlen, hogy ebben a hónapban rendeztek Mélykútira békefórumot az úttörők és a helyi KISZ - a] apszer vez.e t (tagjai. Közösen énekeltek, majd galambokkal küldtek üzenetet a Béke- tjanácsnak. Seregszemlét tartottak a béke jegyében Bátmonostoron is a gyerekek: néptáncot, népi játékot mutatták be. Baján pedig a zenét tanuló úttörők rendeztek — A békéért címmel — négykezes zongoraversenyt.

Az elmúlt napokban Kecskeméten, az Otthon moziban, a Lánchíd utcai iskola kisdobosai — elsősök és másodikosok — mintegy kétszázotvenen „Gyerekek a békéért” címmel tartottak bemutatót. Az, eseményben az is nagyszerű volt, hogy valamennyien színpadra léptek — vaev pedig nézhették társaikat, amint azok mesejátékot, közös gimnasztikái gyakorlatot mutattak be. mondtak verset, prózát, tudatosítva ezzel is, hogy ilyesmire csak ott kerülhet sor, ahol nem szólnak a fegyverek.

Képeinken a nagy sikert aratott •mesejáték, A táncos lábú bárány egyik jelenetét, és a bemutató közönséget örökítettük meg. (Tóth Sándor felvételei.)

sel—

Reine Agne Larsson tizenegy éves svéd kisfiú, a nyári vakáció idején úgy dönt, hogy nem megy el a Gyermekek Szigetére, hanem otthon marad stockholmi lakásukon, és egyedül próbál tájékozódni a felnőttek világában.

Az első napon azonnal komoly gondot jelent az a felfedezése, hogy az útra kapott pénzt csaknem az utolsó őréig megette Kifogy a tiszta fehérneműje, nagyon magányos, de azért megpróbál boldogulni. Lődör- gései köziben egy szalagfestő műhelybe téved. és sikerrel próbálkozik meg a pénzkereséssel.

Közben folyton éhes, csapódik egyik gyorsbüféből a másikba;, és otthon is több-kevesebb sikerrel kutat a kamriapölcon: ha mást niem. hát kétszersültet talál .

Észrevétlenül osiszo- ilódik emberiismörete. Bár folyamatosan csodálkozik a felnőttek önző világiínak furcsaságain, Reime nem veszíti el optimizmusát: tud örülni a virágoknak. a reggel felragyogó Napnak, és pontosan tudja, mikor kell otthagyn a a hozzácsapódó új és új ismerőseit. Nem marad meg a fólyton vándortó „művészek” között, és amikor anyja elől kerékpárra! (!) mégis elindul a Gyermekek Szigetére, ösztönösen érzi, hogy a rockerek. akik mellé csapódik, nem az ő világát jelentik.

A vakbélműtét, amin még ezen a nyáron átesik, meggyőzi arról, hogy anyja, akit annyira öregnek tart — „már van harmincéves” — nagyon szereti őt

A kiskamasz sokat lát, tapasztal a felnőttek között. De maga is tudja, hogy jó, és számára is megnyugtató lesz, ha újra iskolába jár majd, vele egykorú, a világot hozzá hasonló optimizmusLsal látó

gyerekek közé.

P. C. Jersild A Gyermekek Szigete című regénye Kertész Imre fordításában, s az Árkádia gondozásában jelent meg a hazai könyvpiacon,

S. K.

BÓK KON GÁBOR:

Kék-arany sorok a kürtről

Az aranyló űrt Kitölti a kürt

— Sóvárgó medve Társra nem lelve — Hangja: csörgő méz

— Alomba igéz — Fénytükrü tenger Moraja elnyel Szikrázó lándzsa Napfénybe mártva Metszőn és zúgva Könyörög újra Hívogat búgva Azúrba fúlva

— Lovak,ha hallják Tépik a zablát — Esengve henceg Rivall és reszket Horizontnyi penge Szélben szól zengve .

— Kitölti a kürt A hallgatag űrt.

TÖRŐ ISTVÁN:

Nyár

Az ágról piros cseresznye csüng alá. lila inget rgtt magára a szarkaláb, arany-mezőben sétál, tündököl forrón a Nap, rigófüttyöt kerget légen át a pillanat, barack hízik, szétcsattan, oly kövér, madárfészket ringat hátán a déli szél, kertek alatt gyerekek kezéből léggömb illan el, égő pipacsmező búcsúzán utána énekel.

ÁSZÉN BOSZEV:

A papagáj

A papagáj ennyit már megtanult:

„Ez az igazság."

Egyszer eladták,

és a gazdája egy százast kért érte.

A vevőt otthon szidta a házon épe:

— Lóvá tettek,

Nem ér annyit ez a madár!

„Ez az igazság." — mondta a papagáj.

(Fordította: Migray Ernőd)

SÍÍSÍXvX

XőXv.y.y

/7Í gy óra körül tört rá az álmosság. De nem fekhe- tett le; még el kellett olvasnia a könyvet. Nem volt rossz könyv; jó sem; egy más világban íródott egy más világ számára. Gondolta: letusol. Előtte még beosont a gyerekekhez: a takarója persze mindkettőnek a földön volt. Nézte őket egy kis ideig: megint megfogadta, hogy holnaptól nem lesz türelmetlen, nem lesz ... Szóval megfogadta azt, amit az ember mindig megfogad egy alvó kisgyereket néz- ‘ ve. lyiajd betakargatla őket.

Haza akarok menni.

A mondat megütötte. Gyomrát összerántotta a fájdalom; de ugyanakkor egész testében is érzékelte az idegek gyors reakcióját. Mintha valamennyi idegszála érzékeny vevőkészülékként egyszerre fordult volna a hang felé: nem is a kiejtett szavak jelentésére figyelve először, csak azok rezgésére. A parmsz, a fájdalom hullámhosszán érkeztek a jelek.

Haza akarok menni.

Anna sóhajtott fel, kétségkívül álmában. Talán a takaró érintésére; talán csak véletlenül pont ebben a pillanatban. Talán álmában szólt valakihez; talán álmából kiáltott ki valakikhez: menekülve lidércek, boszorkányok elöl. Vagy talán nem is a képzelet szörnyei fenyegetik? Hiszen mindössze három és fél esztendős; s alig három hete jár óvodába.

Haza akarok menni.

A mondat hullámverése nem csitult- benne. Ott zúgott, ott dörömbölt a fülében; csattanva, robajlásszerűen érkezett szívébe, agyába. S az érzelmek hatalmas lavináját indította el.

Az óvoda.

Ügy tűnt pedig, hogy Anna boldogan vetette bele magát új életformájába. Imádta a gyerekeket, imádta a társaságot; már a játszótéren is folyton a gyerekközösséget kereste. Ügy tűnt: _ megváltás neki aZ óvoda. Egyetlen pillanatig sem tétovázott soha; még a legelső reggelen sem kellett nyugtatni, vigasztalni. Alig várta, hogy mehessen. Vissza sem pillantott a folyosóról; s azóta sem mondta, egyetlenegyszer sem, hogy nem akar óvodába menni.

Haza akarok menni.

Gondolatban végigszaladt tekintete a néhány tucat négyzet- méteren, Hazája lett-e e lakás, e pár esztendő alatt? Nem a falakat, s nem a bútorokat faggatta. Nem a falakon feszülő tapétát, ami után oly hosszú ideig talTÁM A Sí OROSZ JÁNOS:

Haza akarok menni

Haza akarok menni.

Talán csak most szól, álmában; mert koravénen, annyi tiltás megtapasztalása után már tudja: élni kötelesség!? Hogy mindent meg kell szokni; az életet is. Hogy hiába is mondaná ébren ugyanezt; csak türelmes, vagy türelmetlen meggyőzést, rábeszélést kapna; esetleg néhány jutalom ígéretének illúzióját.

Jutalmat a szófogadásért, jutalmat a lemondásért, jutalmat a beletörődésért.

Haza akarok menni.

De honnan szól valójában ez az üzenet? Nem kibúvó-e rögtön az óvodára gondolni? Hazája lett-e három és fél év alatt e néhány tucat négyzetméter annak, akit úgy vártak ide!? Tilalomfák, korlátok, a szabad tér szűkítése; s a feltételek kölcsönhatásának kialakulása. Mindmegannyi átértékelődése a fogalmaknak. Sok-sok leépülésből épül fel a jellem.

És te...!? Koppant, ütött a gondolat. Persze. Hiszen lehet: már régen önmagára gondol. A gyermek létére saját létét tük- rözteti; s a különbség csupán az érzelmi tartományok leszűküléséből adódik. Már alig van lehetőség a végletekre; egy kiborulásnak itt már rituáléja van: idegösszeroppanás, gyógyszerek, rácsos ágy. Esetleg csak alkohol, csontmerevségig.

paltak együtt: s amelyen még a felragasztás friss mámorának napjaiban megjelentek a gyermeki kéz hieroglifái; a zsírkréta és a filctoll erővonalai. Es nem a bútorokat faggatta; nem a bőrgarnitúrát, s nem a csillárokat, amelyek oly hosszú hónapokig szinte egyetlen beszédtémát szolgáltattak: felhívtad-e őket; nem kellene-e többet adni; mikor érkeznek már meg?

Haza akarok menni.

Futottak, nyargaltak gondolatai, vissza-visszaverödve a falakról, a bútorokról. Nem őket faggatta; a választ máshol kereste; máshonnan várta. De gondolatainak rezgése minduntalan tárgyakba ütközött; s a tárgyak lassan elnyelték, beszippantottak azokat. Még érzékelte valahol, az árnyékon túl, azt a kapcsolatot, amely megadhatta volna a választ; amely talán meg is adta, de jeleit elnyelték ugyanazok a tárgyak. S lehet: már az is csupán kérdéseket sugárzott.

Haza akarok menni.

Az órára pillantott. Négy perce áll a sötét szobában. S e négy percbe egy teljes élet látomása belefért. No lám — mosolyodon _ ilyesmit nem csak a halál közelgése válthat ki. Vagy...!? — rázkódott meg újra. egész testében, elkomorodva. Hol és mikor kezdődik a halál!?