Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

MEGKEZDŐDÖTT A KISZ XI. KONGRESSZUSA A megyei pártbizottságok vezetőinek találkozója A tanácskozás szünetében, a kora délutáni órákban Hámori Csaba találkozott a megyei pártbizottságoknak a kongresszuson jelen lévő első titkáraival és munkatár­saival. A kötetlen, elvtársi légkörű beszélgetésen jelen volt Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, va­lamint Horváth István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. A részvevőket köszöntve, Hámori Csaba hangsúlyozta: a megyei pártbizottságok jelentős támo­gatást nyújtottak a KISZ előtt álló feladatok megoldá­sához. E hatékony segítségre a jövőben is számít az if­júsági szervezet. A találkozón részt vett Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első tit­kára is. (Folytatás az 1. oldalról.) mi kommunista hitünknek, a mi gondolatainknak. Érezniük kell: itt számítanak rájuk, s itt számít az ő véleményük. Illesse köszö­net és társadalmi megbecsülés azt a sok tízezer pedagógust, aki nem csupán oktatója, hanem ne­velője is az ifjúságnak! Hámori Csaba ezután arról szólt, hogy a pályakezdés, az in­dulás szükségszerűen feszültsé­gekkel teli időszak. Mint mon­dotta, vigyázni kell az indulókra. — Immár évtizedek óta han­goztatjuk, mi minden múlik az alkotó műszaki munka, az értel­miség kellő megbecsülésén. Mert ott, ahol nem központi intézke­désekre várnak, hanem a gazda­sági eredmények egyik lendítő- jének tartják, ott gyors a szak­mai előrehaladás, s világos, ter­vezhető jövő áll az indulók előtt. Épp legégetőbb gondjaink, a ha­tékonyság, a fegyelem erősítése oldhatók meg akkor, ha a mun­kahelyek. rendje szilárd alapon, a teljesítmény elvén nyugszik. Mi tehát nem kivételes elbánás­ra vágyunk, hanem olyan mun­kahelyeket szeretnénk, ahol kizá­rólag az ad értéket az elvégzet­teknek, hogy ki-ki milyen mérték­ben tudott hasznára lenni a szű- kebb-tágabb közösségének. Sokat bírált jövedelemszabályozási rendszerünk ma már módot ad arra, hogy ilyen alapokon épít­kezzünk. j A ma dolgozó fiatalok-az utób­bi évtizedek legaktívabb nemze­dékét alkotják. A statisztikák A KISZ KB első titkára a továb­biakban rámutatott: a szocialista demokrácia kiteljesítése nem csu­pán a fiatal nemzedék, hanem a társadalom egészének is érdeke. — Ha a fiatalok a „mindenhez közöm van” érzésének lendületé­vel vesznek részt közös céljaink valóra váltásában, ötletgazdagsá­gukkal, gyorsaságukkal sokat lendíthetnek gazdasági, társadal­mi gondjaink megoldásán. Ám, ha úgy érzik, a „fő sodorból", a nagy kérdésekből kirekesztik őket, elfordulnak, közömbössé válnak. Ennek romboló hatása egyértelmű. Ki kell fejleszteni és el kell sa­játítani a demokratikus rend és fegyelem kötelességérzetét. A kisebbségi vélemények tolerálá­sát és a többségi akarat fegyel­mezett elfogadását. Az országgyűlési, tanácstagi választásokon, a vállalati taná­csok megalakulásakor azt tapasz­taltuk, hogy a választók szíve­sebben bíznak meg képvisele­tükkel idősebbeket, gyakorta ve­zető beosztásúakat, mint fiatalo­kat. Az is igaz, hogy szövetségünk sem készült fel eléggé. Talán ön­bizalomhiánnyal, talán az elma­radt biztatással, támogatással magyarázható mindez. Az bizo­nyos, hogy a KISZ-nek még sok a feladata abban, hogy hatásosab­ban mutassa be a fiatalok érde­keit és elképzeléseit. A KISZ a fiatal nemzedékek számára a szocializmus eszméi­vel, értékeivel történő találko­zás fontos színtere. Napjainkban jelentős érték-átrendeződés fo­lyik. Olyan, évtizedek alatt meg­Hámori Csaba ezután az MSZMP Központi Bizottságának ifjúságpolitikai állásfoglalását idézve'hangsúlyozta: a Magyar Szocialista Munkáspárt épít és számít a magyar ifjúság tudásá­ra, tettrekészségére, elkötelezett­ségére. — Az ifjúság önálló életre tör­ténő felkészítése az egész 'társa­dalom ügye. Az ifjúság sokféle­sége tagoltabb ifjúsági struktú­rát kíván. A kívánatos nagyobb társadalmi munkamegosztás csak lassan bontakozik ki. A társadalmi és tömegszerve­zetek önálló ifjúsági munkájából azt várjuk, hogy saját szerveze­ti kereteik között adjanak cse­lekvési lehetőséget a különböző érdeklődésű fiatalaknak. Azt akarjuk, hogy összességében több figyelem és anyagi erő jüssön a fiatalok nevelésére, hogy az ifjúsági érdekek érvényesülje­nek. Üdvözöljük a szakszerveze­ték elhatározását az ifjúsági ta­gozatok létrehozásáról. Remél­hetően a többi társadalmi és tö­megszervezet is kialakítja ifjúsá­gi munkáját. Az ifjúságpolitikai elvek állami megvalósítását se­gítő lépésként szeptember else­jén megalakul az Állami Ifjúsági és Sporthivatal. — A KISZ a párt ifjúsági szer­vezeteként működő egységes po­litikai szövetség. Fennállásának csaknem 3 évtizede alatt mással nem helyettesíthető, nélkülöz­hetetlen feladatot látott el szo­cialista társadalmunk politikai rendszerében. A szövetség ka­pocs a párt és az ifjúság között. Ugyanakkor az ifjúság egyes rétegeiben nem tudtuk erősíteni, és sok helyütt megőrizni sem befolyásunkat. Ennek csak lát­szerint minden három fiatal dol­gozóból kettő többletmunkát vál­lal. Nincsen szégyenkeznivalónk. Természetesen ők is azt szeret­nék, hogy képességeiket, szorgal­mukat elsősorban a főmunkaide­jükben kamatoztassák, ott, ahol teljesítményük jól mérhető, s munkájuk haszna számukra is jövedelmező. A fiatalok többségének első igazi nagy erőpróbája az önálló otthon megteremtése, a lakás- szerzés. A családot alapítóktól ez ma több energiát kíván, mint az egy-két évtizeddel ezelőtt indu­lóktól. Aki nem számíthat a szü­lők jelentős anyagi támogatására, annak minden leleményességére, energiájára szüksége van ahhoz, hogy kézbe vehesse az első la­káskulcsot.’ Ifjúsági szövetségünk állás­pontja egyértelmű ebben a kér­désben. A küldöttgyűlések tapasz­talatai is megerősítették célun­kat: olyan helyzetet kell terem­teni, amely megfelelő nagyságú és idejű előtakarékossággal belát­ható időn belül otthonhoz juttat­ja az arra rászoYulókat. Ennek érdekében tárgyaltunk ma egy hónapja az OTP vezetőivel. Ja­vasoltuk egy olyan betétforma kialakítását, amely megőrzi reál­értékét, amelynél a kamat min­denkori felső határa eléri a lakás­ár emelkedésének mértékét. Azt is kezdeményeztük: váljon álta­lánossá, hogy a hosszú lejáratú kölcsönöket csak öt év türelmi idő után kezdjék törleszteni a fiatalok. kövesedett elméletektől búcsú­zunk, mint a töretlen, lankadat­lan fejlődés illúziója, program­szerű sikerek képlete. Közben új fogalmakat tanultunk: ver­senyt, vállalkozást, innovációt. A társadalmi fejlődés új konf­liktusokat, feszültségeket hozott felszínre. Több jele van annak, hogy a nyolcvanas évek új je­lenségei zavarba hozták az ifjú­ság egy részét. A szocializmusról tanultakat nem mindenben ta­pasztalhatják a hétköznapokban. Amit látnak: lassul a fejlődés, sok család ma nehezebben él, mint tegnap, nem feltétlenül az keres többet, aki többet vagy jobban dolgozik. A szülők, a ta­nárok s gyakran az ifjúsági moz­galom sem nyújt eleget az eliga­zodáshoz, olykor adósak mara­dunk a magyarázattal. Felélén­kült az ideológiai küzdelem is: az imperialista propaganda el­sősorban a legkevésbé tapasztal­takat veszi célba. Az elmúlt évtizedben kialakult szoeializmusképünk átértékelő­dött. Az érték-átrendeződést min­dig hangos viták kísérik. Szö­vetségünknek az a feladata, hogy a felelősen politizáló, útkereső fiatalok bennünk mindig biztos hátországra leljenek. Mi azt valljuk, minden fiatal­nak önmagának, de nem egyedül kell rálelnie arra az úttá, ame­lyen haladva azonosulni tud szo­cialista értékeinkkel, céljaink­kal. Ehhez nyílt, őszinte beszéd, s hívó szó kell. Szövetségünk úgy adhat legtöbbet tagjainak, ha világos, egyértelmű politikai cselekvési lehetőséget kínál. Közvetítője az MSZMP politiká­jának, értelmezi törekvéseit a fiatalok körében, s egyben fel­tárja az ifjú nemzedékeire jel­lemző vonásokat, gondokat. Az elmúlt években ifjúsági szövetségünk munkájáról sok vi­ta folyt. Sokan, sokfelől, sokszor jogosan bíráltak bennünket. Meggyőződésem, hogy az elmúlt öt esztendő értékeléséhez sem lenne méltó az egyoldalú önkri­tika. Munkánkban sok mara­dandó, ha nem is mindig látvá­nyos eredmény született. Erőnk zömét ifjúsági köfttösbe bújta­tott társadalmi kérdések kötöt­ték le. A gondok feltárásában és enyhítésében sokszor elismerés­re méltó sikereket értünk, el. Az ország építésében a KISZ-esek mindig áldozatkészek voltak, s így van ez napjainkban is. Igye­keztünk a gazdaság hosszú távú, stratégiai jelentőségű kérdései­nek megoldásában aktívan részt venni. Sokat tettünk a hatodik ötéves terv céljaiért, a műszaki­technikai fejlesztés programjáért. — Az elmúlt öt évben demok- ratikusabbá vált szövetségünk belső élete. Ezt mutatják a köz­vetlen választási, delegálási rend­szer kiterjesztésének tapasztala­tai, kongresszusunk választási rendszerének megújítása, s en­nek szellemében javasoljuk szer­vezeti szabályzatunk módosítá­sát is. Arra törekszünk, hogy a tagság mind szélesebb körű rész­vételével történjék minden dön­téselőkészítés, s maga a döntés- hozatal is nagyobb nyilvánossá­got kapjon. szólag mond ellent, hogy taglét­számunk az utóbbi öt évben to­vább nőtt. Ezzel egyidőben saj­nos a KISZ meghirdetett, magas erkölcsi, politikai követelményei kevésbé érvényesültek a min­dennapi gyakorlatban. A meg­bomlott arányt mielőbb helyre kell állítani. Ahol a nagyfokú szervezettség nem párosul ará­nyos politikai tekintéllyel, ott a KISZ a jövőben képtelen lesz betölteni küldetését. Szakítva ma jellemző gyakorlatunkkal, új követelményrendszert kell állí­tanunk tagságunk elé. Olyant, amely elkötelezettséget kíván mindenkitől, amely megpróbáló célokat támaszt. Melyek ezek? Napjainkban a társadalom leg­fontosabb kérdéseihez, az éssze­rűbb, a hatékonyabb munka s egy tudás- és teljesítményköz­pontú elismerés mindenkit érin­tő céljaihoz kell kötődni. Nyíltan kell vállalni a konfliktusokat, a küzdelmet. A KISZ politikai jellegét erősítve érdemben akarunk hoz­zászólni, javaslatot tenni isko­lákban, gyárakban, egyeteme­ken a fiatalokat érintő kérdések­hez éppúgy, mint ahogy véle­ményt nyilvánítunk minden or­szágos fórumon, ahol csak nem­zedékeink sorsa kerül szóba. Eh­hez képzett, értő, tájékozott fia­talokra van szükség. — Az elmúlt években gazda­sági egyensúlyunk helyreállítá­sa érdekében tudatosan csök- kentenünk kellett az elosztható javak mennyiségét. Ez a döntés hatással volt a KISZ érdekkép­viseleti munkájára is — állapí­totta meg az előadó. Általában a társadalom egészét érintő gon­dokhoz kellett közelítenünk az ifjúság szemszögéből. Gyakorta jogszabályok kusza hálójába ga- balyodtunk, szélmalomharcokat vívtunk. A kelleténél ritkábban éltünk a KISZ erkölcsi súlyával, politikai erejével. A KISZ érdekvédelmi, érdek- képviseleti munkájában nem akarunk visszalépni. Kevesebb új jogszabályt fogunk szorgal­mazni, de nagyobb súllyal kép­viseljük azt, ami igazán fontos. A megszülető szakszervezeti if­júsági tagozatokkal értelmes munkamegosztásra törekszünk és politikai szövetségesi viszonyt akarunk kialakítani. Az előadó ezután arról beszélt, hogy a felnőtté válás nálunk ma természetellenesen lassú folya­mat. — Többgyerekes család­apák, rendezett egzisztenciával rendelkező harmincasok éppúgy fiatalnak sorolódnak, mint a Ifjúsági szövetségünk tagságá­nak több mint felét a dolgozó fia­talok alkotják. Ezért a KISZ számára mindig is döntő volt — s a jövőben is az lesz —, hogy milyen a KISZ szervezettsége és befolyása az iparban, mezőgaz­daságban, szolgáltatásban. To­vábbra is nélkülözhetetlen, hogy a KISZ részt vállaljon a terme­lés, a gazdálkodás programjaiban, ezért munkánkat, akcióinkat úgy kell szervezni, hogy világos, érthető, cselekvésre mozgósító feladatok álljanak a KISZ-tagáág előtt. A gazdaság gyorsítása, a re­formfolyamat továbbvitele, a VII. ötéves terv céljainak valóra váltása ifjúsági érdek. Társadal­munkban az egyéni kezdeménye­zések megvalósításának lehető­ségei ma jobbak, mint korábban. Elgondolkoztató azonban, hogy ami a gazdaság egészére igaz, az épp a dolgozók döntő többsé­gét foglalkoztató nagyiparban a legkorlátozottabb. S ez nem indo­kolható csupán a gazdálkodás méreteivel. A KISZ-nek a gyá­rakban, üzemekben szorgalmaz­nia kell az olyan érdekeltségi viszonyok kialakítását, amely a munka minden mozzanatában módot ad, és anyagilag is ösztö­nöz mindenkit a nagyobb telje­sítményre. Az új vállalatirányítási testü­letek a fiatalok számára is ked­vező feltételeket teremtenek ah­hoz, hOigy politikai súlyukkal ará­nyosan vehessék ki részüket a tulajdonosi funkciók gyakorlá­sából. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. A KISZ- nek igen fontos feladata, hogy felkészítse tagjait. Szorgalmaztuk és elértük, hogy a KISZ-esek számára is alakul­janak ki a közösségi munkavál­lalás jogilag rendezett formái. A KISZ-es vállalkozások bevé­tele kettős célt szolgál: egyrészt hozzájárul a mozgalmi, közössé­gi célok megvalósításához, más­részt egyéni kereseti lehetőséget is biztosít. A jövőben is különös figyel­met fordítunk az értelmiségi fia­talokra, hiszen pártunkkal együtt valljuk: e réteg jelentősége nö­vekszik társadalmunkban. A KISZ-nek is tennie kell azért, hogy a pályakezdők képességei­ket, felkészültségüket kipróbál­hassák, hogy bennük az alkotó­kedv erősödjön, és vállalják a küzdelmet az újért!, a jobbért, saját boldogulásukért. Az ifjúsági szövetséggel elő­ször a középiskolában találkozik a fiatalok zöme. A legfontosabb feladat tehát az alapok leraká­sával kezdődik. Az oktatás, s a mozgalom közös felelőssége segí­teni tagjainkat abban, hogy reá­lis, árnyalt képet kapjanak tár­húszévesek. Ügy tűnik — s ez el­lentétes a politika, az ifjúságpo­litika szándékaival —, hogy tár­sadalmunk nem fogadja be, nem integrálja elég gyorsan — követ­kezésképpen nem is hasznosítja kellőképpen — az ifjúságban le­vő energiákat. Mindez visszahat a mi szövetségünkre is — 126 ezer 30 évesnél idősebb tagunk van. Fiatalítási törekvéseinket élénk politikai vita kísérte az elmúlt hónapok során. A legtöbben egyetértettek abban, hogy figyel­münket elsősorban a tanulás évei­re és a családalapítás, a pálya­kezdés időszakára kell összpon­tosítanunk. A tanulók körében végzett munkánk a KISZ, az if­júság egésze szempontjából dön­tő lehet. A leghevesebb vitákat a tag- felvételi korhatár kérdése váltot­ta ki. Itt-ott szándékainkat is megkérdőjelezték. Voltak, akik úgy értelmezték, hogy a KISZ úgymond meg akar szabadulni idősebb tagjaitól. Mi nyíltan és őszintén valljuk, a KISZ-nek szüksége van harmincon túl iák - ra is. A szövetség számára érté­kesek az idősebb nemzedék köz­életi tapasztalatai, a szervezetben végzett munkájuk. De a tagfel­vételi korhatár egyben követel­ményt is támaszt: arra kénysze­rít, hogy 26 éves koráig minden­ki döntse el: akar-e KISZ-tag lenni, vagy sem, vállalja-e köve­telményeinket, céljainkat, vagy sem. A viták nyomán mégis úgy lát­juk: indokolt esetben, az alap­szervezet javaslatára lehetőséget kell adni a belépésre a huszon­hat éven felülieknek is. A KISZ Központi Bizottsága azt javasol­ja, hogy így módosítsuk a szer­vezeti szabályzatot. A KISZ rétegpolitikájáról szól­va Hámori Csaba leszögezte: — Szövetségünk politikai egy­séget hirdet, s egyben elutasítja az egyformaságot. Céljaink kö­zösek, minden tagunkra érvé­nyesek, ám más és más módon kell azokat a különböző korosz­tályokban és rétegekben megva­lósítani. Alapkövetelmény, hogy mindenki erejéhez mért mozgal­mi feladatot kapjon. Eddig is önálló programokat dolgoztunk ki a különböző ifjúsági rétegek mozgósítására. A kezdeti lépése­ket tehát megtettük, jelentős tar­talékokkal azonban mégis itt szá­molhatunk. sadalmunk fejlődéséről, megért­sék céljainkat, eligazodjanak a mai magyar valóságban. A kö­zösségi tevékenység élményét csak sokszínű, változatos, tartal­mas diákélet adhatja meg. Tevé­kenységünk módszerein és for­máin a legtöbbet itt kell változ­tatnunk. Napjainkban a tanulók többségének nem jelent sokat, hogy a KISZ tagjai. Ez a helyzet határozott döntéseket, gyors vál­tozást sürget. Olyan — minden diák számára cselekvési lehető­séget adó — iskolai diákmozga­lom megteremtése a célunk, amelyet egy markánsabb, maga­sabb követelményeket támasztó KISZ lendít előre. Az önképző­körök, az öntevékeny diákcso­portok munkájában részt vevő, legjobb tizenévesek legyenek tag­jai szövetségünknek. A KISZ- szervezetek tevékenysége első­sorban arra irányuljon, hogy él­ményt adó formában találkozza­nak a fiatalok a politikával, pár­tunk céljaival. Kulcsfontosságú, hogy az iskolák megértsék szán­dékainkat, s a pedagógusokban is szövetségeseket találjunk. Az egyetemeken és a főisko­lák többségében az elmúlt évek­ben csökkent a KISZ tekintélye és befolyása. Ebben a KISZ bel­ső gondjai mellett a felsőoktatás el-elakadó megújítása is közre­játszott. Épp az egyetemi KISZ- szervezetek voltak azok, akik e folyamat gyorsítását javasolták. Meggyőződésünk, hogy az eddi­ginél korszerűbb felsőoktatásért kezdeményezett politikai küz­delmünket folytatnunk kell. A szövetség maradjon a jövőben is a hallgatók és a fiatal oktatók egyetlen politikai ifjúsági szer­vezete. Váljon az ifjúsági moz­galom meghatározó, de ne egyet­len tényezőjévé. Mellette legyen más szerveződési lehetősége is az egyetemi, főiskolai ifjúságnak. Szervezetileg önálló, önkormány­zati elven felépülő szakmai, kul­turális körök, klubok, egyesüle­tek kellenek. Célunk egyértelmű: meg kell nyernünk a leendő ér­telmiséget a szocializmus, a párt politikája számára. A fegyveres szolgálatot teljesí­tők legfontosabb feladata a szo­cialista haza védelme. A sorka­tonai szolgálat a rend és a fe­gyelem hasznos iskolája minden fiatal férfi számára. A KISZ nem csak kulturális és sportélmé­nyeket nyújthat tagjai számára. Ügy kell dolgoznunk, hogy az if­júsági szövetség közéleti, cse­lekvési terepet is biztosítson; te­remtsen alkalmat az egymás iránt érzett felelősségérzet elmé­lyítésére, honvédelmünk haladó hagyományainak megismerésé­re. Hámori Csaba végezetül hang­súlyozta: — Ifjú nemzedékeink olyan időben látnak munkához, ami­kor a nemzet nagy kérdései dől­nek el akaratunk és képességeink által. Bizonyítanunk kell, hogy az emberiség történelmének leg­magasabb rendű társadalmát építjük. E történelmi tetthez fiatal nemzedékeink ereje, hite ad lendületet. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután Pongrácz Antal, a Központi Pénzügyi El­lenőrző Bizottság elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a beterjesz­tett írásbeli jelentéshez. Kovács Sándor felszólalása Mivel az ország legnagyobb mezőgazdasági területtel rendel­kező megyéjéből, Bács-Kiskun­ból jöttem, és magam is ebben az ágazatban dolgozom, ezért hozzászólásomban az élelmiszer- gazdaságban dolgozó fiatalok helyzetével, gondjaival, törek­véseivel szeretnék foglalkozni. Ismertek a magyar mezőgazda­ság eredményei, s mind többen ismerik, milyen nagy utat járt be az ágazat az elmúlt egy-két évtizedben. Gondolok itt a kis­paraszti gazdálkodás helyét át­vevő szocialista nagyüzemekre, a korszerű, nagy teljesítményű gépék, berendezések üzembe ál­lítására, s arra a hatalmas szel­lemi potenciálra, amely ma már méltán vív ki elismerést ideha­za és külföldön, s ne feledjük: a korszerűsödési, fejlődési folya­matnak a meghatározói a tapasz­talt szakemberek, az új ismere­tekkel rendelkező ifjúság. Javultak az itt dolgozók mun­kakörülményei is. Mégis elgon­dolkoztató, hogy az élelmiszer- gazdaságban dolgozó fiatalok is sokszor találják magukat szem­ben á szociális ellátás hiányossá­gaival. Ezek, és az életkörülmé­nyekben meglevő hátrányok a ré­teg fiataljai körében növekvő gondként jelentkeznek. Ezt nem lehet csak bérrel, jövedelemmel megoldani. Nemrég olvastam egy szakmai jellegű anyagban, mely az élel­miszer-gazdaság jövőbeni kere­setszabályozásával foglalkozik, hogy ma a mezőgazdaságban a munkaidő átlagosan 10 óra, s mégis közel 10 százalékkal keres­nek kevesebbet az itt dolgozók. Azt mondják sokan, a háztáji gazdaságban szerzett jövedelem ezt a keresetet kiegészíti az or­szágos átlagra, esetenként az át­lag fölé emeli. Ez így igaz, de emögött a többletjövedelem mö­gött többletmunka is áll, és ak­kor már a munkában eltöltött idő sem a 8, illetve a 10 óra, ha­nem még ennél is több. Mégis úgy vélem: nekünk, a KISZ-nek a háztáji gazdálkodást, a vállal­kozásokat támogatni kell. Sőt, előre kell menni, ki kell alakí­tani olyan formákat — például ifjúsági szakcsoportokat —, me­lyek mind a fiatalok, mind a népgazdaság számára előnyö­sek, s a benne részt vevők közös­ségre találnak, kapcsolódni tud­nak a KISZ-munkához. Szerin­tem ezzel a kongresszusi doku­mentumokban alaposabban kel­lene foglalkozni. Szeretnék néhány szót szólni az élelmiszer-gazdaságban dol­gozó pályakezdő fiatalok gond­jairól, munkahelyi beilleszkedé­sükről. Személyes példám mel­lett számos megyei tapasztalat bizonyítja azt, hogy az élelmi­szer-gazdaságban — ha nem is mindig és mindenhol —, de he­VITA Az ezután megkezdődött vitá­ban felszólalt Mihalics Veronika, a KISZ Somogy Megyei Bizott­ságának első titkára, Rusznák András, a MÁV záhonyi csomó­pontja üzemi KlSZ-bizottságá- nak titkára, Varga-Sabján Lász­ló, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára, Sokhegyi Brigitta, a balatonfüredi szívkórház ápo­lónője és Kovács Sándor, a kecs­keméti Magyar—Szovjet Barát­ság Termelőszövetkezet közgaz­dasági elnökhelyettese. lyén kezelik ezt a kérdést. Egye­temi tanulmányaimat befejezve a szövetkezetbe kerültem üzem­gazdász munkakörbe, ami meg­felelt végzettségemnek. Kétéves gyakorlat után közgazdasági csoportvezető, majd főikönyvelő lettem, s ma közgazdasági elnök- helyettesként dolgozom. Emel­lett öt évig KlSZ-szervezeti tit­kárként dolgoztam és a pártve­zetőség tagja lettem. Mintegy három éve a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága mellett meg­alakítottuk a mezőgazdasági fia­talok rétegtanácsát, melynek tag­jaként alaposabban megismer­tem a rétegben folyó ifjúsági munkát. S hogy példám nem egyedi, az is bizonyítja, hogy a gazdaságban levő több mint száz önelszámoló egység vezetőjének az átlagéletkora nem éri el a 35 évet. Ki merem jelenteni, hogy a fiatalok nem kimondottan ve­zetővé akarnak válni, hanem al­kotó, értelmes munkát kívánnak végezni. A magam részéről helyeslem a KISZ megújulási törekvéseit, a politikai jelleg erősítését, az elkötelezett ifjúsági szervezet létrehozását. Számunkra valós cselekvési teret nyithat, széles tömegbázist jelenthet egy színes agrárifjúsági mozgalom. A ré­tegben működő KlSZ-szerveze- teknek ezért érdeke, hogy fel­vállalják ennék a mozgalomnak kialakításával, beindításával járó feladatokat, hiszen meggyőző­désem szerint ez a megújulás egyik feltétele. * Kovács Sándor után Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára, dr. Pávó Imre, . a Szegedi Orvostudományi Egye­tem klinikai orvosa szólalt fel, majd Viktor Misin, az Össz-Szö- vetségi Lenini Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bi­zottságának első titkára méltat­ta a magyar és szovjet ifjúsági szövetség közötti együttműkö­dés jelentőségét, a magyar fia­talok alkotó munkáját, és szólt a Komszomol előtt álló feladatok­ról. Ezt követően Gerner Éva, az MTV pécsi körzeti stúdiójá­nak riportere, Ladányi István fő­hadnagy, KlSZ^bizottsági titkár, Ádám László, a Tatabányai Szén­bányák vájára, Balogh Erika ta­nuló, Szabolcs-Szatmár megye küldötte, Petróczi István tudo­mányos ösztöndíjas, Csongrád megye küldötte, Molnár László, a Paksi Atomerőmű osztályveze­tője, Budainé Kiss Mária, a KISZ Szolnok Városi Bizottsá­gának titkára, Nagy Brigitta el­adó, Merczel András zenész, De- vecserné Óvári Ibolya, a KISZ Zala Megyei Bizottságának első titkára kapott szót. őket követő­en Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese emelkedett szólásra. Azonosulva szocialista értékeinkkel A szövetség munkájáról Magasabb követelmények Cselekvésre mozgósító feladatok ■..........■■ - ■ © Bács-Kiskun megyei küldöttek a kong rész- szuson. v Helyeslem az új törekvéseket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom