Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-23 / 120. szám

QQzdQ/ÓQpoliükQ^ munkOy tclje/ítmcnyck tx PETŐFI NÉPE » J» 1986. május 2.'). Az eredmények közösek, a hibák egyéniek Alkotó műszaki értelmiség Ha valaki dolgozott már szakmunkások között, tudja, hogy előttük nem annak a mér­nöknek van tekintélye, aki elvont, elméleti tudását fitogtatja. Arra néznek fel, aki az ő munkájuk során előforduló problémák meg­oldásához képes használható tanácsokat ad­ni. Beosztottaitól tudom, hogy Szedő István, a Kismotor- és Gépgyár bajai 5. számú gyá­rának 44 éves igazgatója ilyen. Meglehetősen ritka pályafutás az övé. Baján lát­ta meg a napvilágot, gépészmérnök, s ma szülővá­rosában igazgató. Ritka, mert az ipartelepítések idején az eszközökkel együtt áltálában az irányító műszakiak is a fővárosból költöztek vidékre, s az igazgatók második generációja is rendszerint közü­lük kerül ki. Csak kevés helyen nevelődött még fel a vezetésre alkalmas helybeli gárda. Szedő István sem igazgatóként kezdte, de ő akkor is gépészmér­nök lett volna — s feltehetően vezető valahol má­sutt —, ha a Kismotor- és Gépgyár sohasem fog bajai fejlesztésbe. Ö és a vidéki ipartelepítés, sze­rencsésen egymásra találtak. Honnan hát az indíttatás? A géplakatos édesapa kisiparosként, majd a MÁVAUT buszvezetőiéként a belsőégésű motorok városszerte elismert szakér­tője volt, s az még ma is. Nem csoda, hogy fia is megszerette a gépeket. Ilyen környezetből az álta­lános iskola elvégzése után egyenes út vezetett Szegedre, a Déry Miksa Gépipari Technikumba. 1965-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyete­men szerzett mérnöki diplomát, gépgyártástechno­lógiai szakon Kilencévi távoliét után visszatért Ba­jára, a Kismotor- és Gépgyár az első, és idáig egyetlen munkahelye. Előrehaladását ideálisnak ne­vezhetjük. Volt gyakornok, állt a rajzasztal mel­lett mint szerszámszerkesztő, dolgozott a termelé­si osztályon mint programozó, majd 1967-től négy évig mint főművezető Utóbbi volt a nagy iskola, az itteni feladatok sikeres megoldása tette a gyár­ban igazán jó! csengővé a Szedő István nevet. Eb­ben az időben nagy veit itt a pezsgés. Kialakult a gyár mai napig meglevő termékszerkezetének tör­zse, bekapcsolódtak a járműprogramba. Egy- és többorsós revolverautcmaták érkeztek, s olyan új­nak számító technológiákat vezettek be, mint a galvanizálás, és a mélyhúzás. Termelés, gépbeállí­tás, karbantartás. Mindez Szedő István gondja volt, nem beszélve az átköltözésről, hiszen ennek az idő­szaknak a végén kerültek a jelenlegi telephelyük­re, A termelés folyamatosságának biztosítása fel­adta a leckét az ekkor már üzemvezetőnek, de si­keresen túljutottak a kritikus időszakon. Még 1971-ben kinevezték a műszaki osztály ve- . /élőjévé. Nagy változás. „Cseréljünk helyet, csi­náld magad, ha jobban tudod’' helyzet. Termelés- irányítói gyakorlattal a rajzasztalok mellett dolgo­zók főnöke lett, s meg kellett felelniük azoknak a követelményeknek, amelyeket üzemvezetőként a műszakiak elé ő is állított, de jól tudta azt is, hogy mit várhat el az üzemektől. Az NC-technoiógiák si­keres bevezetése a példa, hogy Szedő István a klasszikus mérnöki munkában is . bizonyított, ta­pasztalata biztosította a „két vonal” sikeres együtt­működését Ekkor alakultak ki kapcsolatai a vál­lalat fővárosi központjával közelről megismerte a gyártmány- és gyártásfejlesztési főosztályok mun­káját. 1983 augusztus elsejétől ő a gyár igazgatója. Mű­szaki problémák után újból szervezési, irányítási gondok. — Az eredmények közösek, a hibák egyéniek — foglalja össze röviden vezetési stratégiáját, de új­ból megszólal belőle a mérnök: — A minőséget tartom a legfontosabbnak, még a szállítási határidő és a költségek rovására is. A határidőt a következő szállításnál ugyanis jobb szervezéssel még előbbre lehet hozni, a költségek­ből is le lehet faragni. Ám ha egyszer hozzászo­kunk az igénytelen minőséghez, akkor úgyszólván lehetetlen az emberek elé odaállni azzal, hogy amit eddig csináltak, az rossz. Nálunk a meó lehet szi­gorú, tudják, hagy mögöttük állok. . — A feladatok tartanak fenn — folytatja. — A célkitűzés átlendít a holtponton. Előbb vállaljuk a feladatot, s ezután tesszük magunkat alkalmassá a megoldásra, nem pedig fordítva. Egyébként egy­aránt szem előtt kell tartani a műszaki, kereske­delmi, pénzügyi, számviteli és biztonsági szempon­tokat, mert ha bármelyik csorbát szenved, a vál­lalkozás megrendül — mondja. Honnan e széles látókör, részleteken túlmutató kitekintés? — gondolkodom el magamban, hiszen a kiváló mérnökök — sajnos —, legtöbbször csak a műszaki feladatokra koncentrálnak. Kérdés nél­kül-is válaszol., — Jó iskola volt az Országos Vezetőképző Köz­pont egyéves, színvonalas tanfolyama, de legtöbbet Henry Fayoltól tanulhatunk. Érdemes elolvasni — mondja, és elém tesz egy könyvet. „Ipari, általános vezetés" a címe. — Nem hittem volna, hogy ilyen van. Ez a fran­cia bányamérnök, aki 1842-től 1926-ig élt, 1916-ban megírta élete egyetlen könyvét. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó kiadta magyarul, annyira időtál- lóak a megállapításai — magyarázza lelkesen. Szedő István személyiségéről így teljes a kép. Szuggesztív egyéniség, kiváló mérnök, akinek „haj­tóműolaj folyik az ereiben”. Emellett „komplex társadalmi egész”-ben is gondolkodni tudó. sike­res menedzser. Vannak országok, ahol az ilyen mérnököket — másfélszeres fizetéssel —, átcsábítják a műszaki felsőoktatásba. Szedő István biztosan jó helyen van. ahol van, de, hogy néhány géptan-, vagy gyártás­technológiai tanszékről hiányzik, az biztos. Bálái F. István HATVAN A SZÁZEZERBŐL? Hol tart nálunk a robottechnika? A sci-fi történeteken nevelke­dőket talán meg sem lepte a hír: robot táncolta el Kaliforniában a Láthatatlan városok című ba­lett férfi főszerepét. Mégpedig ki­fogástalanul. Az új Stanford! sztár hajolt, kígyózott, csavaro­dott, lágyan táncolt partnernőjé­vel. Eay kuriózum az amerikai kutatómunka eredményei közül. De vajon mit láthatunk idehaza? Természetesen nem balettműso­rokra gondoltunk, hanem a ro­bottechnika magyarországi elter­jedésére. Ma hozzávetőlegesen 60 robo­tot alkalmaznak a hazai vállala­tok, intézmények, elsősorban a gépiparban. Milyen eredménnyel? Rövidesen pontos választ ka,pha- tunik a kérdésre, miután az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottságban most összegezik annak a vizsgálatnak a tapasztalatait, melynek révén képet alkothatunk a robottechnika magyarországi helyzetéről. Nem bíznak a gépben Bár az állásfoglalás még nem készült el, érdemes előzetesen néhány figyelemre méltó tapasz­talatot közreadni. Ügy tűnik: hazánkban az ipari és gazdasági környezet még nem olyan, hogy be tudja fogadni, és eredménye­sen alkalmazza a robotot. Ugyan­is csak alaposan szervezett, anya­gokkal, alkatrészekkel folyamato­sain ellátott technológiákban lehet robotot gazdaságosan működtetni. Pirogra mozásá hoz. karbantartásá­hoz, működtetéséhez magasan képzett munkásokra van szükség. Ezek az alapvető követelmé­nyeik általában még nincsenek meg a hazai vállalatoknál, intéz­ményeiknél. Előfordul, hogy a robot belépésével az élőmunka csak tovább fokozódott, mert nem bíznak kellően, az automatizált gépben. Ugyanakkor fellelhető a másik véglet is: a milliókba ke­rülő robot, áll, mert ilyen vagy olyan ok miatt nem tudják beil­leszteni a technológiai sorba. Az országban található hátvan robot mind műszaki, színvonal­ban,, mind áz* álkálmazási terüle­tet tekintve jelentősen eltér egy­mástól. Ennek több oka van. Számos magyar gazdálkodó szer­vezet pénzhiányban szenved, sőt. el is adósodott, s ez határt szab a roboitosításnak. Gondot jelent az is, hogy nincs kellő választék sem idehaza, sem a szocialista piacon. Tőkés országokból pedig vagy az embargó, vagy a viszony­lag magas devizaszükséglat miatt nem vásárolhatnak. További gá­tat emel, hcsgy viszonylag még mindig olcsó az élőmunka. A gyorsítás feltételei Mindent egybevetve: kezdeti sikereket ugyan elkönyvelhet ma­gáinak a magyar roibotkutatás. -fejlesztés, -gyártás és -alkalma­zás, de feltétlenül szükség van gyorsításra és rendszerek létre­hozására. összehasonlításul érde­mes megemlíteni, hogy 1985 vé­gén már mintegy százezer prog­ramozható robot dolgozott a vi­lág országaiban. A szomszédos Csehszlovákiában a múlt év vé­géig 4742 robotot., illetve manipu­látort (egyszerűbb munkavégző gépet) állított elő a hazai ipar. E számokból ás látható: igen, je­lentős hátrányt kell behoznunk. A legnagyobb gondot az okoz­za, hogy nálunk mindössze né­hány (gazdálkodó szervezet vállal­kozott a robot előállítására. A gyorsítási, a rendszerszemlélet kialakítását szolgálja az Ipari Minisztériumban a közelmúltban kidolgozott állami cselekvési program, amely megfogalmazza a robotot=ítás minden területére vo­natkozó feladatokat, és sókat tesz a nemzetközi együttműködés ösz- szehangolásáért. Szorosan illesz­kedik például a KGST 2000-ig szóló komplex programjának fej­lesztési céljaihoz. Robotgyártás­ban a főként technológiai teendők ellátására, az egészségre ártalmas fizikai munka helyettesítésére, és a különböző termelőeszközök ki­szolgálására alkalmas robotok gyártása látszik célszerűnek. Mindezekhez .jelentős kutatásra és fejlesztésre vian szükség. Az ebben a tervidőszakban induló Országos Középtávú Kutatás-Fej­lesztési Terv (OKKFT) kilenc műszaki jellegű programja közül az egyik magában foglalja a ro­bottechnika komplex fejlesztését is. Vannak, akik azt remélik, hogy a roibotosítási kényszer és az anyagi támogatásók hatására a tervidőszak végére megsokszo­rozódik a robotok száma, A hazai robotizálásit lényegében az Ipari Minisztérium és az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság 1983-ban közösen meghirde­tett pályázata indította el. (Ta­pasztalatait felhasználva újabb pályázat kiírására számíthatnak a magyar gazdálkodó szervezetek. (Hatására a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete — a SZTAKI — kidolgozta és elké­szítette az első alaki el ismerő rendszer prototípusát. További fejlesztéssel újabb egységek toeik- Uatására is lehetőség volna, ame­lyek növelnék a gép inlteliliiigenciá- ját. A rendszer a minőségellenőr­zésben, az orvostudományban is hasznosítható. Ha nem táncolnak — dolgozzanak A közelmúltban írta alá a SZTAKI és a taimperei Műszaki Egyetem azt a szerződést, amely­nek érteimében finn robotokba Magyarországon, gyártott érzéke­lőt építenek, mindkét országban egy-egy azonos intelligens robot- rendszert hoznak! létre konkrét ipari feladatok megoldására. A csepeli Egyedi Gépgyár a japán Daidó-cégtői egy komplett gyárt­mánycsalád, a győri REKARD Ausztriából főként ívhegesztésre alkalmazható robot licencét vásá­rolta meg. A Bakony Művek Bosch-liicenc alapján, a Mikro­elektronikai Vá'.jlalat viszont ha­zai tervek szerint gyárt robotot. A Központi, Fizikai Kutatóinté­zetben precíziós robotok fejlesz­tése is szóba került, A Vega-prograrnban elért ma­gyar eredmények hamarosan á köznapi életben is hasznosulnak. Emlékezetes, hogy a hazai szak­emberek több műsizert, részegység get készítettek a Vega-program számára; többek között /a kame­rát, az üstökösre irányítható be­rendezést. Ennek az ipari robo­tokéhoz hasonló összetett mozgást kellett végeznie. Ez is azt igazol­ja, hogy a magyarok képesek jó robotok gyártására. A magyar rebotosítás tehát el­indult, ió úton halad, ha nem is a megfelelő ütemben. Ezen nyil­ván változtatni fog az OKKFT, de azért mégsem számíthatunk arra, hogy a közeljövőben robo­tok táncában „gyönyörködjünk” a Hazai balettszímpadon. Azzal is beérjük, ha „csak” dolgoznak. Sokkal nagyobb szám­ban. mint napjainkban. H. T. Első helyen az emberi tényezők Kerekasztal-beszélgetés az innovációról Érdekes beszélgetésre invitálta a napokban megyénk gaz­dasági egységeinek vezetőit, szakembereit a Szegedi Akadé­miai Bizottság Műszaki Bizottsága, valamint a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola. A beszélgetés témája az innováció, illetve annak vállalati gyakorlata volt. Az innováció latin szó, újí­tást jelent. Közgazdasági érte­lemben viszont olyan összetett, bonyolult, annyira elvont fogai­mat jelöli, hogy magyarul nehéz egyetlen szóval mégha tározni. Talán a „megújhodás” közelíti meg leginkább a jelentését, E szóhoz pedig már akaratlanul hozzátársítjuk a gazdasági szük­ségszerűség fogalmát — leg­alábbis ami a hazai viszonyain­kat illeti. Szakolczai Pál, a me­gyei pártbizottság titkára a ke­rékasztal - bes zé lg e tést b e v e zet en - dő elmondta: annak oka. hogy az, innováció iránti igény Ma­gyarországon egyre inkább a fi­gyelem középpontjában áll, gaz­dasági életünkben gyökerezik. Termelőüzemeink. vállalataink számára létkérdés a piacra orien­táltság. a piacokon pedig -- te­gyen az tőkés vagy szocialista — magasabb színvonalú, jobb minőségű termékeket kérnek tő­lünk. E követelményeknek már nem lehet.' nem tudunk a régi módon megfelelni: váltásra, vál­tozásra —, megújulásra van szükség a termelés—gazdálko­dás szubjektív és objektív te­rületéin egyaránt. Szemléleti változásra, a műszaki színvonal fejlesztésiére, teehnöLógíiiaiváltás- ra, vállalati, társadalmi szinten szervezeti megújulásra stb. Vég­ső soron a népgazdasági célkitű­zések elérése is csiak ily mó­don lehetséges. Az innovációban milyen fel­adat hárul az államra, a válla­latokra? Hogyan, miben, kinek kell elkezdeni, hogyan lelhet az innovációt általában és hazai vi­szonyaink ’ között értelmezni? Ilyen és hasonló kérdésekkel a gyakorlati szakemberek nap mint nap szemben találják ma­gukat, ezek a kérdések a ke­rékasztal-beszélgetésen is felme­rültek. Szabó Lajos, az. Április 4. Gépipari MűVek vezérigazga­tója korreferátumában elvi sí­kon is megközelítve a kérdéskört, sokat segített a fogalmak megha­tározásában, értelmezésében. Ugyanakkor a vállalati innová­ció gyakorlatával kapcsolatos ta­pasztalatairól is bészgmalih'atott. Vállalatuk ugyanis már koráb­ban elkezdett behatóbban fog­lalkozni azzal, hogy ml minden gátolja a gazdasági előrelépésü­ket? Saját szakembereikből álló csoportjuk meghatározott krité­riumok alapján azt vizsgálta, hogy melyek azok a gondok, amelyek az innováció gyakor­lattá válását akadályozzák „ka­pun bsiüil”. Hasonló célból, ha­sonló módon készített felmérést — saját szakembereivel — á kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat is. Ennek tapaisztaliatait és az ezek alapján kidolgozott terme­lési stratégiájukat dr. Kuczik István vezérigazgató ismertette a beiszélgatés résztvevőivel. Ér­dekes (és tanulságos) volt halla­ni, hogy az innovációt fékező ■ tényezők tulajdoniképpen hason­lóak a két vállalatnál, hatásfo­kukat tekintve azonban egészen másként alakult a sorrendjük. Abban viszont megegyeztek, hogy a probléma-leltárban az emberi tényezők állnak az első helyen. Ez bizony nagyon elgon­dolkodtató. különösen azok szá­mára, akik a .tőkehiányt és az alacsony műszaki színvonalat tekintik elsősorban és szinte ki­zárólagosan a fejlődés gátjának. Almás! Mária MEGYEI KUTATOK SIKERE A nagy tápértékű gombákat már a gyűjtögető életmódot foly­tató ember is fogyasztotta. Egyes fajok termesztésbe vonása pedig több mint kétezer éves múltra tekint vissza. A legújabb mód­szernek a laskagomba termeszté­se számít, és ebből fakadóan nagy érdeklődést váltott ki az el­múlt években a mezőgazdasági hulladékanyagon, perforált zsá­kon történő termesztés éppúgy, mint a rönkön történő gomba- termesztés. Megyénk- a iaskagomba üzemi és háztáji termesztésének elter­jesztésében meghatározó szere­pet vállalt. Az ország legnagyobb laskagombaalapanyag-előállító üzeme Borotán működik Tóth László irányításával; a hazai gombakutatás központja a kecs­keméti Zöldségtermesztési Kuta­tó Intézet Fejlesztő Vállalat, a téma vezetője dr. Balázs Sándor főigazgató. Hazai laskagamba-termeszté- sünk színvonalát jellemzi, hogy Európa legnagyobb laskagom- baüzemét az NSZK-ban építet­ték meg, HTTV (Heltay—Tóth L.—Tóth E.—Véssey) magyar szabadalom alapján, az üzem működését indító magyar szakta­nácsadók dr. Balázs Sándor és Tóth László. Balázs Sándor, Szabó István, Szili István és Tóth László közös munkájaként (szerkesztő Szabó István, lektor a Kecskeméten dolgozó Kováesné dr. Gyenes Melinda gombakutató) a Mező­gazdasági Könyvkiadó gyakorta­A Iaskagomba termesztése S*erfce»tette dr. Sxabá István MezöCKaääsö&Kkxlö ti termesztőknek készítette el u lasikagamba-termesztés kézi­könyvét, bemutatva a laska ter­mesztésének történetét, környe­zeti igényét, termesztési felté­teleit, a termesztéshez szükséges gépeket, berendezéseket, a táp­talajokat, a szaporítóanyag-elő­állítást. A termesztástechnológiát üzem­típusok szerint ismertetik; elő­ször az egyszerű, háztáji ter­mesztési módot, majd a félinten- ziv (kisüzemi) és a korszerű, nagyüzemi Iaskagomba-termesz- tést. A kötet megismertet a las- kagamba betegségeivel, kárte­vőivel, a kártevők és betegsé­A KISKUNFÉLEGYHÁZI INTEGRAL ÁFÉSZ szakmai képesítéssel (mérlegképes könyvelői) rendelkező vezetőt keres önálló ellenőrzési csoportjának irányításához Az INTEGRAL ÁFÉSZ I. kategóriájú szövetkezet. Bérezés: az 5/1983. (XI. 12.) ME. sz. rendelet 3. sz. mellékletének bértáblázata alapján, rtiegegyezés szerint. Jelentkezni lehet: az INTEGRÁL ÁFÉSZ személyzeti vezetőjénél, Kiskunfélegyháza, Szabadság tér 5. 1174 gek elleni védekezési lehetősé­gekkel. Végül betekintést nyer­hetünk a különböző felhaszná­lási módokba (tartósítás szárí­tással,, sóval, a silózott gombá­val, a gyorsfagyasztással és a laskagomba-készételekkel). A 34 fotóval, 27 ábrával il­lusztrált kötetet irodalomjegyzék egészíti ki. Kár, hogy a korlátozott terje­delem miatt gazdaságossági szá­mítások, idegen nyelvű összefog­lalók és a Iaskagomba változatos felhasználását népszerűsítő étel- készítési, főzési tanácsadó nem került a kötetbe. Európában az első laskagom- ba-termesztési kézikönyvet nyújtja át olvasóinak a Mező- gazdasági Kiadó most megjelent kötetével; s ezért külön is sajná­latos az idegen nyelvű rezümék hiánya. K M. Hungarovin­létesítmények Új létesítményekkel gazdago­dik a Hungarovin Borgazdasági Kombinát, az idén várhatóan mintegy 47 millió palack bort értékesít. Hamarosan megkez­dődhetnek a próbák a budafoki új hőkezelőüzemben, s a na­pokban készült el a vállalat új, kétezer négyzetméteres raktár­háza. A Hungarovin hőkezelőüze­mében 36 ezer hektoliter bort tárolhatnak és érlelhetnek. A ré­givel együtt 30 ezer hektoliterre egészül ki az a különleges táro­lóterük, amelyben a bort egy hétig mínusz 3—4 Celsius-fokon tarthatják. A létesítmény lehető­vé teszi, hogy a bort vegyszere­zés nélkül kezelhessék. Kedvezményes gépbérlet Június 1-jétől új Agrotek-szolgáltatás Üj szolgáltatást vezet be júni­us 1-jétől az Agrotek: a mezőgaz­dasági üzemek kedvező feltéte­lekkel bérelhetnek a vállalattól kombájnokat, továbbá magajá­ró szecskázógépeket. A termékből mintegy négyszáz, szocialista or­szágokból vásárolt gépet vehet­nek igénybe. Nagy részük már a vállalat raktáraiban várja az ér­deklődőket, más részük az év második felében érkezik meg. A bérbevétel három, négy vagy öt évre szól. A szerződés első évében fizetési haladékot kap­hatnak a mezőgazdasági nagy­üzemek. Az Agrotek, illetve a megyei Agroker vállalatok gon­doskodnak a szervizről és a ga­ranciális javításról is. Erre, és általában á bérbeadással kap­csolatos szolgáltatások zökkenő- mentes lebonyolítására, szerve­zésére hamarosan gazdas4gi tár­saságot alakít az Agrotek. A bér­leti szerződés lejárta után a bér­lőnek módja lesz majd a géR megvásárlására, méghozzá elő­nyös feltételekkel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom